Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1887 (13. évfolyam, 3-52. szám)

1887-01-16 / 3. szám

hallgatni, fogad ő is gyermekei mellé egy franczia bonuét. Férje eléggé szabódott, tiltakozott ez ellen, de mind hiába. Sokszor mondogatta nejének: Ti asszonyok azt hiszitek a ti rövid eszetekkel, hogy a ki francziául tud, az már nagyon művelt „jó nevelésű* ember. Hisz ezt Párisbau a legpajkosabb suszterinas, a legaljasabbb zsebmetsző is tudja, még pedig jobban, mint a ti .műveltnek“ tartott fiatal­ságtok. Gy.-né keresztül vitte akaratát. Egy pár hét múlva itt volt a franczia bonne, a kit azonban csak ép úgy cselédnek tekint — mint akármelyik konyhai szolgálóját. Rajta ép úgy kitölthették boszujukat a gyermekek, mint a többieken. Ha valamelyikük ellene panaszt emelt anyjuk előtt, époly bánásmódban, részesíté, mint a többit. E szép példák nem téveszték el hatásukat. Az egész iskolában nem voltak oly felíuvalkodott neveletlen gyermekek, mint Gy.-éké; a tanítók és tanítónőknek is gyakran meggyűlt a bajuk velők. Jaj volt nekik, ha megbüntetni, vagy megdorgálni mer­ték az egyiket vagy a másikat. Évek múltával oly fenhéjázók, büszkék lettek, hogy minden embert lenéztek. A leányok felülmúl­ták anyjukat a cselédekkel való rossz bánásmód­ban. A szegényeknek még egy tálát kenyeret sem adtak volna, durván elutasították házuktól. Géza, ki atyjának gyakran segédkezett az építés felügye­leténél, minduntalan összeveszett a munkásokkal, sőt nem egyszer össze vissza verte őket. A társa­ságban, a hol csak lehetett kikerülték a kegyetlen, rossz szivünek ismert fiatal embert, ki gyermek korában anyja példáján okulva, férfikorábau az ő nyomdokaiban járt és még túl tett az ő szívtelenségén. CSARNOK. A koplalás mint — mesterség. Az önfentartás ösztöne talán még sohasem volt oly küzdelemmel egybekötve, mint korunkban. Alig hihető, milyen eszközökhöz fordul egyik is, a másik is, hogy mindennapi kenyerét megszerez­hesse. Például szolgálhat erre a legújabb mester­ség , a melyet csak is a legnagyobb szükség és Ínség találtatott ki, és a melyet az ember után­zási vágya sporttá akar alakítani: — „a koplalás mestersége.* Tágásabb értelemben véve a koplalás tulajdonkepen nem is igen — új. Ismerik azt a dutyi emberei, de még ezeknél sok más — hono- rikus ember is. Itt vau p. o. a szegény diák, a még szegényebb diurnista és a legszegényebb — poéta. No, de ez egészen más koplalás. Egy-egy napon át, a nap vendégbaráti szeretetét igénybe venni, — az még transit, de mint az én hőseim, 30—40 napig, sőt mint az a legutóbbi esetben előfordúlt, — 50 napig — egy árva falatot nem enni, ez már egy kissé mégis sok. Ehhez már csakugyan jó gyomor kell!! Pedig az az úgynevezett „schwindli* itt ki­zárható, mert a koplalók az egész koplalási idő­tartam alatt egy egész sereg orvos felügyelete alatt álltak. Azok jöttek-mentek folytonosan ügyeltek, vi­gyáztak mindenre, hogy az ipse ne trafikálhasson. Nézzük meg csak a legutóbbi esetet. Egy Merlatti nevű olasz festő Párizsban telepedett le, hol azonban a művészetével nem tudott boldogulni, igen igeu rosszúl ment szegénynek. Történt azon­ban, hogy egy másik olasz coupatriota hire, ki fo­gadásra 30 napig egy falatot sem evett, hozzá is elszállinkózott. Merlattit ekkor a szükség és nyomor már annyira megkoplaltatta, hogy a 30 napi böj­tölést egészen ignorálva kinyilatkoztatta, hogy ő még 50 napig is elböjtöl anélkül, hogy csak egy falatot is ennék. A fogadás elfogadtatott — és utczu neki — megkezdődött a harcz. Béreltek egy elegáns hotel­gyermekével 8 pár nap múlva új utazásról beszélt. Másnap, midőn az orvos távozott, Réthalmy fölkereste nejét szobájában. — Mit akart ez ember itt? — kérdé durván Alicetől. — Gyermekünket gyógyítja, neki köszönhet­jük Olgánk életét — viszonzá Alice határozottan. — Miután a gyermek jobban van: fizesd ki! Nem akarom többé itt látni; már is a kelleténél jobban befészkelte magát; az ily fajta emberekkel óvatosaknak kell lenni, különben könnyen hírbe hozhatnak valakit; lehetett volna más orvost is találni; ez ismét egyike kiállhatatlan szeszélyeid­nek. Csak nem akarod, hogy oly hírbe jöjjek, hogy egy orvos udvarol nőmnek. Féltékeny nem vagyok, azt nagyon jól tudod; magunkíéle házibarátot el­tűrök, hanem az ilyen proletárfélét nem! — Oszkár — szólt Alice elszöruyűködve. — Hagyjuk a jeleneteket; most már tudod akaratomat s remélem, hogy a szerint fogsz csele­kedni. Pénzre van szükségem; kérlek, szólj atyád­nak, vagy irj, hogy haladéktalanúl küldjön tizezer forintot. — Már ismét — sóhajta fel a szegény asszony ijedten. — Becsületbeli adósság: kikeli fizetni; csak nem fogja akarni, hogy veje nevét bercze-hurczol- ják. Az öreg gazdag s meg sem érzi e bagatellet. — Tudod e, Oszkár, hogy atyánk ez évben rendes jövedelmünkön kívül már ötvenezer forintot adott; így tönkre megyünk. — Nos aztán? Csak nem akarjátok, hogy itthon üljek, mint egy trappista! Ez nem az én természetemhez való, szóval: elvárom a pénzt — mondá kifelé indulva. * Néhány nap múlva, az öreg gróf unszolására, a fővárosba költözött Alice gyermekével, ki már egészen fölgyógyult, de természeténél fogva nagyon ideges s gyönge lévén, különös gondot s figyelmet igényelt. Arthur a vele született gyöngéd érzület­nél fogva, látva, hogy szeretett kis betege föl üdült, elmaradt a háztól. Oiga mindennap kérdezős­ködött utáua s Alice mindig más nappal biztatá. ben elegáns lakást és festőnk — ki eddig valami obscurus városrész még obscurusabb házában egy közvetlen a háztető alatt levő kis szobácskábán lakott, — most bevonult nobilis — ketreczébe. A párizsi sajtó pedig felkarolta a szegény művész ügyét, és a reklame oly ügyesen működött, hogy tömegesen tódultak a hotelbe — természetesen beléptidíj mellett — az éhező művész megszem­lélésére. Merlattinak tetszett természesen a dús jövő­delem, vígan fogadta vendégeit, és jó kedvében eleinte tréfás élczekkel is mulattató azokat. De később elment a kedve, ereje mindinkább hanyat- lani kezdett, oly annyira, hogy már beszélni sem tudott. Az éhezés által előidézett görcsök roppant fájdalmakat okoztak, szájából kiállhatatlau erős — szag áradt ki — de a párizsiak azért csak jöttek, pedig nem láttak egyebet, mint egy élő csontvázat, mely összezsugorodva feküdt ott a pamlag egyik szögletében és nem látott, nem hallott már sem­mit ; csak nyögött irtózatos kínaiban. De a Pá­rizsiakat még az is mulattatta. Még roszabbul is jött. Merlatti már a haldoklóhoz hasonlított, az orvosokban a legkomolyabb aggodalmak keletkez­tek, már erővel akarták táplálni — de Merlatti nem engedett. Végre valahára lejárt az idő — és a szegény éhező festőből egy hires, gazdag — koplaló lett Merlatti elérte a czélját, de kitudja milyen áron? Az emberi szervezet egyik legkényesebb része: az agy. Ez pedig nem tűr tréfát, és Merlatti ha élve marad is, komoly agybántalmaknak nézhet elébe. Merlatti kísérlete nagy feltűnést okozott or­szágszerte — ez tény. De nem kevésbbé nagy fel­tűnést okozott, hogy a világváros intelligens ható­sága ilyen kísérletet megengedett, és hogy a finom, művelt párizsi publikum elvetve minden nemesebb ízlést, illemet és jobb érzelmet, oda tudott tódulni és végig tudta hallgatni és szemlélni ezen koplaló kínjait. De hagyjuk a párizsiakat és foglalkozzunk egy kissé az „éhezés* kérdésének tudományos fej­tegetéseivel. Hogy egy egészséges ember 50 napig elélhet minden tápszer nélkül — ezt eddigelé az orvosi tudomány lehetetlennek hitte. Rendesen'8—10 nap volt eddig a maximum, melyen túl ember evés nélkül élve nem maradhat. Csecsemők rendesen már 3 — 5 nap alatt meghal­nak, ha táplálékot nem kapnak. így a fővárosokban újonnan született gyermekeket, kiket szívtelen anyák tettek félre, nem ritkán találnak meghalva — éh­halálban, Nagyobbak, éltesebbek tovább el tudnak lenni étel nélkül, mint gyermekek, mig az öregek még tovább bírják el az éhezést, mint a fiatalok. Az éhhalál a legkinzóbb neme a megha- lásnak. Az éhenhalásra az öngyilkosok nem igen pá­lyáznak. Vannak ugyan, a kik „neki indulnak, de a legjobb akarat* mellett csakhamar abba hagy­ják. Beállauak olyan tünetek, a melyek a legvas- kosabb akaratot is megtörik. Nem mintha maga az éhesség gyötörné az éhezőt, mert a fokozódott étvágy kellemetlen érzetei nem sokáig tartanak; 2—3 nap alatt ezek eltűnnek, elenyésznek. A koplaló hamar megszűnik éhezni vagy éhes lenui, hanem oly görcsöket kap emésztési szervei­ben, továbbá a háuyási inger annyira megzaklatja az éhezőt, hogy száudékát kénytelen abbahagyni. Ehhez járúl, hogy az éhező ereje mindinkább fogy, emésztési szervei egészen összeszáraduak, az ember quasi felemészti önnönmagát. így aztán mindinkább elveszti szerveinek működési képességeit, mig végre kínos tortúrák közt 8 — 10 nap alatt meghal. Igen 8—10 nap alatt! Merlatti kísérlete nem dönti meg ezen az orvosi tudomány által kitűzött határnapokat, melyeken túl böjtölni „normális* vi­szonyok közt életveszély nélkül lehetetlen. Egy szakértő orvosnak sem fog eszébe jutni Merlatti A gyermek látva, hogy csakugyan nem jön a „doktor bácsi“, kin egész hévvel csüngött, mind­inkább szomorú, bánatos és levert lett. Órákat el­ült játékszerei közt, a nélkül, hogy egyikhez is nyúlt volna. Hiába igyekezett bonneja mindenféle játékkal szórakoztatni; a mélyen érző gyermek valóságos búskomorságba esett. Egy este erős láz tört ki rajta s elkezdett félrebeszélui. Alice egyedül volt honn, atyja — megrongált egészsége miatt — Nizzában tölté a telet, férje pedig ismét Bécsben időzött Flóránál, mit Alice jól tudott, mert hisz az ilyen hír könnyen talál utat magának ahhoz, kit mélyen sebez. A szegény anya kétségbe volt esve; kihez folyamodjék segélyért máshoz, mint egyetlen barátjához e kínos helyzetben ? Elküldött Arthurért. Rögtön ott volt Arthur s a kis beteg ágyá­hoz sietett. A gyermek mintegy villanyütésre fölült ágyá­ban és kis kezét felé nyújtva, mosolyogva csicsergett: — Már nincs semmi bajom, mert az én édes­kedves doktorkámat láthatom; de ha ismét oly sokáig nem látogat meg, akkor megszakad a szivem. Olga ismét jobban lett. Arthur naponkint meglátogatta, hiszen valóságos szívtelenség lett volna ezt nem tennie. Egy szóval se lön megérintve köztük a múlt, de azért mindketten érezték, hogy leikeik jobbau vonzódnak egymáshoz, mint valaha s hogy szivük csordultig telve van. Nem volt szükséges szólniok, mert tekintetök eléggé elárulta, hogy mennyire drágák egymásnak. A legnagyobb lelki küzdelem­mel igyekeztek elpalástolni lángoló érzelmüket s egyetlen jelecskével sem árulták el azt. Alicenak kötelesség volt féltékenyen őrködni érzelme fölött, nehogy utat törjön magának; ezzel férje becsületének, hírnevének, gyermekének s ön­magának tartozott. Arthur érezte ezt s emberfölötti erővel fojtá vissza az ajkain előtörni akaró szava­kat. Nehéz küzdelmet álltak ki, de azért hívek maradtak a becsülethez s egyetlen hanggal sem árulták el azt az óriási szenvedélyt, mely keblük­ben dúlt, kísérlete folytán most azt állítani, hogy 50 napig meglehet az ember étel nélkül — természetesen rendes viszonyok mellett. Merlatti kísérlete, gyakorlaton alapul. Mes­tersége a hosszú és szorgos — training — kifo­lyása. Megszokottság az egész Bár mennyire bú­várkodnak és kísérlik magyarázgatni orvosi capa- citásaink tudományos utón módon, — én ezt más képen fel fogni nem tudom Nem mindenki képes a Balatont átúszni, hanem a jó úszó, ki szorgalom­mal és kitartással gyakorolja magát, erős, egészsé­ges szervezet mellett bizonyára meg fogja kisérteni, és előbb-utóbb czélhoz is érhet. ügy látszik a koplalás — sporttá akar fej­lődni, csakhogy veszélyes, életveszélyes sporttá! Ne is foglalkozzék senki vele, ne is próbálja meg senki, a kinek az élete kedves. Dr. Ungar Sándor. A divat. Lapunk szép olvasénöinelc vélünk szolgálatot tenni, midőn az idei farsangi divatról a következő divat-tudósí­tást közöljük : Ha az év időszakainak bármelyikétől újdonságot vá­runk a divat terén, úgy ez első sorban a farsangi évadnál az eset; mert valamint belátkatatlanok a sors utai, úgy Carneval herczeg szeszélyei is határtalanok, melyek évről- évre a legkápráztatóbb újdonságokban mutatkoznak. És épen azért, mert túinyomólag a farsangi divat által vagyunk elkényeztetve, követeléseink is nem kisebb mérv­ben fokozódnak. A divat, kiaknázhatatlanságáról az idén eelatans tanúságot tett. A változatosság a kelmékben és színekben egyaránt meglepő. A világos lila (előbb Helyotrop), szalmasárga, lax és baraczkszinek a legdivatosabb farsangi színeket képezik. A szalagdivat határtalanul favorizáltatok és pedig minden szélesség és színben. Látványszerü díszt nyújtanak a brillians gyöngyboj- tozatok minden elképzelhető világos színben, gyöngytablie- rek és plasztronok, melyek most már nem tüllön, hanem kel­méken találják kivitelűket. Virágok dolgában megemlítendő, miszerint a szövet­rózsák a selyemből készítettek mellett fölényt nyertek, me­lyek a legelágazottabb gyártmányban fordúlnak elő Feles­leges megemlítenünk, hogy az idei divat a virággarniturák- kal sem marad el. Csipkevolantok és csipkekelmék, u. m. Chantilly, Oriental, Valencienne, még igen divatoznak és daczára an­nak, hogy elragadó kivitelükben túltesznek a tavali diva­ton, már sokkal jutányosabban kaphatók. A báli toillettek minden tekintetben gyönyörűek és változatosságuk oly nagymérvű, hogy azokat csupán szűk kivonatban ismertetjük. A folyton kedvelt és kívánt. Satin Merveilleux briliáns atlasz és aprón dessinirozott brocatokon kívül bautes nouveautés : gyapotkeiine selyemcsikkal, koczka és csikós gasireok, továbbá áttört ajuor gyapot és selyem­kelmék. Mindezek a legszebb esti sziliekben. Nélkiilözhet- len elegáns toiletteknél a finom és kiválóan díszes picot nyakszallag és a ruha színéhez illő selyemkeztyü. Báli entréekben jelezbetők : a selyem Chenille echar- peok, a rövid pelleréngallérok és dolmányok gyapot és se­lyemből, elsők arany és ezüst csillagocskákkal elhintve. Még csak azt teszszük hozzá, hogy mindezen divat- czikkek városunk divat-kereskedés -iben megszerezhetők. H I R E I N K, Veszprém 1887. évi január hó 16-án. A városi képviselők választása f. hó 10-én ment végbe városunkban. Heggel 9 órakor kezdődött a szavazás és tartott délután 4 óráig. A választás a városi polgár­ság meleg érdeklődése mellett a legna­gyobb rendben történt. Lapunk múlt számá­ban már közöltük azon városi képviselők névsorát, kiknek mandátumuk újévkor le­járt. A f. hó 10-én 6 évre megválasztott képviselők névsora a következő: Az I. kerületben Ferenc\y Károly elnöklete alatt működő bizottság előtt leszavazott 135 szavazó; megválasztattak : Fehérváry Jó­zsef dr., Magyar János, Köves János, Réthalmy még mindig Bécsben időzött, hirt sem adva magáról, csak ha pénzre volt szüksége. VI. Egy szép kora tavaszi délután kikocsizott Alice gyermekével a városligetbe. A melegítő nap­sugarakat rég nélkülözött íővárosi nép tódult ki­felé s egyik fogat a másikat érte. Alice egészen gondolataiba merülve ült a kocsi szögletében, mig az élénk, mindenre figyelő Olga, egész élvezettel hordozd tekintetét e rá nézve oly szokatlan lát­ványon. — Ni-ni, mamácska, ott kocsizik apa! — kiáltott föl a gyermek egyszerre meglepetve. Alice abbau az irányban, melyet Olga kis kezével kijelölt, csakugyan férjét piliantá meg elegáns phaeton bakján — két szép szürke lovat hajtva; mellette egy divathölgy ült, kihívóan te­kintve Alicera. Ez arczátlanság villámcsapásként hatott e már is annyit szenvedett nőre, Könyek- kel, a megaláztatás s méltatlan sértés keserű kényeivel szemében hanyatlott vissza s parancsoló a kocsisnak, hogy hajtson haza. Ősszeszorúlni érzé szivét gyermeke ama kérdésére, hogy „miért nem állott meg apa velünk beszélni s ki az a néni, ki vele kocsikázik ?* Gyilokdöfésként érintették e szavak, mert gyermeke oly kérdést intézett hozzá, mire nem felelhetett. VII. Estefelé haza jött Réthalmy s a legkisebb röstellés nélkül lépett neje szobájába. — Alice, kérlek, — szólt izgatottan — add ide szekrényed kulcsát, mert pénzre van szükségem. •— Itt van, Oszkár, de engedd meg, hogy én is egy kérést intézzek hozzád. Vidd el e nőt, kivel ma kocsiztál, messzire innét és ne mutasd magad itt vele. Fölfoghatod, hogy mennyire compromittáló s lealázó óz rám nézve. Légy belátó s ne tégy ki ily megszégyenítéseknek. Nem akadok szemrehányáso­kat tenui neked, de ezt nem tűrhetem el — mondá Alice a méltó harag hangján — Az volna szép, ha nőm szabna nekem korlátokat. Ura vagyok akaratomnak s azt teszem, Vágner János, Pfeiffer Miklós. Póttagok: Purgly Sándor dr. és Regényi Lajos. — A II. kerületben Óváry Ferencz dr. elnök­lete alatt működő bizottság előtt leszavazott 155 szavazó; megválasztalak: Pozsgay Miklós, Pongrácz Dániel, Kováts Ignácz, Fejes Antal, Tóth László. Póttagok : Rigó István és Roiliauser Móricz. — A III. kerületben Magyar János elnöklete alatt működő bizottság előtt leszavazott 194 szavazó ; megválasztattak : Czollensteiu Ferencz, Holles Ferencz, Bezerédj Viktor dr., Huszár János, Verner Károly. Póttagok: Füíöp Mihály, Becsák Ferencz,. — A IV. kerületben Brenner Lőrincz elnöklete alatt működő bizottság előtt leszavazott 133 szavazó; megválasztattak: Megyessy Jó­zsef, Márton Gyula, Fodor Gyula, Bognár János. Póttagok : Kurcz Rudolf és Zsolnay Sándor. — Az V. kerületben Csete Antal dr. elnöklete alatt működő bizottság előtt le­szavazott 114 szavazó; megválasztattak: Kováts Imre, Androvics Imre, Stoll Miklós, Kerényi Károly dr., Cseh Alajos, Pfeiffer József. Póttagok: Huber Károlv és Szukob Lajos. — A VI. kerületben Barcsa Kálmán elnöklete alatt leszavazott 75 választó; megválasztattak: Jákói Géza, Dukovics Sámuel, Fehér Sándor, Szabó József, Seholtz Antal id. Póttagok: Szűcs Pál és Völgyi Lajos. — A képviselő testület ezen új tagjainak melegen gratulálunk s azt kíván­juk, hogy a város érdekeinek megvédésé­ben és előmozdításában lankadást. nem ismerő, önzetlen buzgalommal működjenek, viszonzásúl azon megtisztelő, szép bizalo­mért, melylyel őket városunk közönsége ki­tüntette. Éljenek! Vármegyénk igazoló választmánya f. hó 13 án Vépi 'Vogronics Antal kanonok úr ő nagy­ságának elnöklete alatt ülést tartott, mely alkaom- mai a megye területén foganatosított bizottsági tag választások igazoltattak, csupán a csóthi, herényi és balatonfő-kajári választások hagyattak függőben. Személyi hir. — “Bezerédj Viktor dr. választó kerületünk orsz. képviselője holnap Buda­pestre utazik, hogy a költségvetési vitában részt vegyen. Legfelsőbb adományozás. — Ő Felsége a király a bánki izraelita hitközség imaházának föl­építésére száz forintot adományozott. Eljegyzés. — Kocsis János, a Keszthelyen állomásozó m. kir. honvéd lovasezred d°rék száza-, dósa, a napokban váltott jegyet városunk egyik elő­kelő polgárának Velledits Mihály molnár mesternek kedves leányával Lujzával. Gratulálunk. Fényes bankett volt tegnap este az úri kaszinó termeiben, melyet a kaszinó tagjai redeztek uj elnökük Jodor Gyula ügyvéd úr tiszteletére. Lapunk zártakor már megkezdődött a vacsora, melyre 81 tag jelent meg. Ezen szokatlan nagy számú megjelenés fényes bizonyítéka az uj elnök népszerűségének. A pápai ev. ref, főiskola ifjúsága Pápán e hó 8-án — mint nekünk Írják — a „Griff* fo­gadó nagytermében jótékonyc/.élu házias tánczes- télyt rendezett, mely minden várakozáson felül sikerült. A ritka szép hölgykoszorúból levelezőnk a következőket, jegyezte fel: Esterházy Móricz grófné, Dubovay Bóláné (N.-Magasi), Hanauer Jenőné, Henz Antalné, Kapossy Lucziánné. Keszlár Józseíné, a mi tetszik; köszönd meg, hogy elnézéssel vagyok az iránt, hogy ez ember naponkint ide jár s kedvesedként szerepel. Hálás lehetsz, hogy nem ütök zajt 8 nem fenyítem meg ez arczátlan parasztot, ki hozzád mer tolakodni. Ne láss te se semmit, miként én és tartsd azt, a mit én: „élni s élni hagyni* — szólt dúrva gúnynyal. — Oszkár! — kiálta fel a sértett no el- szörnyüködve, — ezek oiy aljas vádak, melyekre nincs mentségem. Tiszta, szeplőtelen önérzetem, mocsoktalan lelkiismeretem egyetlen paizsom s e lelkemig sértő, sebző szavaidra csak megvetésem­mel felelek. — Az alaptalan büszkeség gyönge fegyver, asszonyom. Dolgaid nem tartoznak egyébiránt rám ; ón elnéző férj vagyok ; légy te is engedékenyebb. Én nem zavarom időtöltésedet, de te se gátold az enyémet. — Oszkár, mit vétettem neked, hogy így beszélsz velem ? — tört ki zokogva a szegény meg­kínzott nő. — Esküszöm gyermekünk életére, bogy ártatlan vagyok s egy perezre sem íeledkeztem meg kötelességemről! — Phrázisok, női köuyek s eskük nem hat­nak rám — viszonzá maró gúnynyal. így csak egy aljas, nemtelen ember beszél­het — mondá szikrázó szemekkel a belépő orvos, — Ah, tehát ennyire ment már a dolog! A nő feljogosítja udvarlóját, hogy férjét megtámadja s ez elég szemtelen saját házában tenni azt! — kiáltott fel magánkívül Oszkár. — Szivem, lelkem, mely minden méltatlan­ságra s igazságtalanságra föllázad, ad arra jogot, hogy egy ártatlan, védtelen nő segélyére keljen, — viszonzá Földi mérsékelt hangon. — Hát ha cselédeimet hívnám, hogy dobják ki az érzelgős Seladont, ki családomba mer tola­kodni ?! — kérdé Réthalmy reszketve a dühtől. — Azt teheti, uram, de azért állításom mellett maradok : ön egy nemtelen, szívtelen ember, ki egy angyalt gyanúsít s kínoz — feleié az orvos nemes önmérséklettel. — Jelöljön helyet, órát 1 Ily szavakat nem tűrök s még a különbséget is elfeledem, mely köz-

Next

/
Thumbnails
Contents