Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1886 (12. évfolyam, 7-52. szám)
1886-06-13 / 24. szám
m. évfolyam. 1886. 31-il» szám. Veszprém, június 13. 1 jp — Megjelenik e lap a „HIVATALOS ÉETESÍTŐ‘‘-vel együtt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben különlap adatik ki. — Előfizetési mindkét lapra : negyedévre 1 írt 50 kr. ; félévre 3 írt; égésé évre 6 frt. Egyes példányok ára 15 kr. - Hirdetések dija! egy hasábos petitsor tere 6 kr.: nviltrérben 20 kr.; min den beiktatásért külön 30 kr állami bélyegilletélc fizetendő Kiadóhivatal: Kraus A. Fia küny vkereskedése Veszprémben. Ide kiildendü minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió. VESZPRÉM közgazdasági-, társadalmi'« helyi- s általános érdekű MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Magánvltáknak s személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogadéi. Szerkesztőségi iroda: Jeruzsálem utcza 872. sz. a. Ide czimzendö a lap szellemi részét illető minden közlemény. i Ne ítélj, hogy ne ítéltessél! Gyarlóságaink és társaflalmi félszeg- gégéink rohamosan gyarapodnak. A tudományok fokozatos művelése s az általános emberi vonások gondos kifejlesztése a neveléssel, a felvilágosodás magasan lobogtatott zászlaja sok mindenre megtanít, csak felebaráti szeretetre nem, mert ez az erény lassankint kezd kihalni társadalmunkban. Művelődésünk fényét ezernyi árnyékoldallal sötéti el a felvilágosodás néhány felburjánzott kórója. Minél magasabb egy fa, annál hosszabb árnyékot vet; így vagyunk a művelődéssel is, jótékony hatása mellett tömérdek társadalmi félszegséggel tölt el. A csillogásra hajló vágy, a hiú tetszelgés, uralkodásunk fitogtatása, az önzés előtérbe tolása, szóval a világ félrevezetése s nagyzásunk bemutatása alkotják a felvilágosodás messze vetődő árnyékát. Ezeknek adunk kifejezést nyíltan, bizonyos arrogáns hányavetiséggel, hanem azért viudicáljuk magunknak e humánus elnevezést, büszkén hivatkozunk műveltségünkre és nyomatékosan hangsúlyozzuk szavainkat, midőn másokat a bennünk gyökeresen elharapódzott hasonló bűnök és fogyatkozások miatt elitélünk. Laza szálakból van fonva emberszeretetünk s midőn humánus czélokra áldozunk, inkább a külső tetszelgés és fitogtatás vézérel, mint a jóakarat. Gyarlóságainkat elismerni nem akarjuk s éppen ez okozza, hogy mások megítélésében rendesen hirtelenkediink. Kenetes szavakkal hirdetjük szóval és írásban, hogy a társadalom, mint Ítélő biró, tekintélyével jogosan lesújthatja a vétkes úton járókat, s ez nagyon jól van így, mert akárhányat visszariaszt közülünk a ballépéstől bekövetkezendő szigorú ítéletével. Csak az a baj, hogy a társadalom jogos Ítélő székét egyesek akarják dirigálni, s mint erkölcsbirók tolják fel magukat az egész társadalom helyett. Ez a féreg kezdi napjainkban rágni a társadalom egészséges fájának gyökereit. Ennek a fának éltető ereje a becsület és egymás becsületének gondos megvédése a jogtalan támadások ellen. Mihelyt dobszóval hirdetjük mások ballépését, sőt. nagyítjuk gyöngeségét, a helyett, hogy elnézők A „Veszprém“ tárczája. Óh nem az élet. Óh nem a\ élet, nem a világ ross\, Mi vagyunk benne rosszak, emberek; És nem a véglet kegyetlen honánk, Mi vagyunk mindig a kegyetlenek. Mély bánatunkat mások nem ér\ik, Kacagnak akkor, ha mi könnyesünk, E{rek tapossák durva kö{önynyel, Min a mi lelkünk féltő gondja csüng. S mi se fizetjük a rosssat jóval. Nálunk is vígan súg, harsog a dal, Mikor a ssomsséd ssűk odújában Sárga gyertyák kost áll a ravatal. Nagy vessteségét, mely őt lesujtá, Essre se vesss{ük, oly könnyű, kevés ! Hímes örömnek csúf a fonákja, S csak festett felhő minden ssenvedés. Ha sir is olykor a ravass réssvét, Ön{és lappang a ssép álarcs alatt: Csak asért adunk egy-egy fát másnak, Hogy visssa egéss erdőt adjanak. A ki vakot nem akar vesetni, E{ a mentsége: Hát ő vesetett ? A ssörnyü, véres hares meséjére Csak as érdek viss, nem a sseretet. lennénk s gondolnánk a magunk emberi gyengeségére: meg van támadva az élőfa gyökere. Igaz, hogy a bűnöst, ha már nyilvános botrányt okoz, sújtani kell s van is ebben valami elrettentő motívum, de mit szóljunk arra, midőn csak sejtett s be épen nem bizonyított bűnnel vádolunk valakit felszínes adatok nyomán, s olyanokat Ítélünk el, kiket — ha jó hírükön csorba esik — magunk állítunk s legtöbbször ártatlanul a vádlottak padjára, a társadalom Ítélő széke elé? Nincs meg bennünk az a szilárd becsületérzés, az a féltékenység mások jó hírének megőrzésében, mely közelebb hoz bennünket egymáshoz az élet ezernyi bajában. Nem hogy védelmeznénk másokat, sőt toljuk még azok szekerét laza erkölcsi elveinkkel, kik ártatlanul sújtanak valakit a társadalom nevében lenézéssel, hogy magukat tetsző színben mutassák be. Ürülünk, ha embertársunk gyanúba kerül s a helyett, hogy utána járnánk s kifürkésznénk a vád alaposságát, terjesztjük a rágalmat, nem gondolva meg, hogy mily zokon esnék nekünk hasonló eljárás! A türelem, az elnézés, a meggondolt férfiasság, a szigorú erkölcsi egyenes lelküség kezd kihalni belőlünk, ha másokról Ítélünk. Féltékenyebbek leszünk naponkint becsületünkre, mert érezzük, hogy egymás becsületét nem tudjuk megvédeni. Kárörömmel telünk el, mikor mások iránt botlások miatt részvéttel kellene ^ lennünk. Könnyű vérrel Ítélünk akkor, midőn mások jő hírnevéről van szó s elnézést követelünk a magunk bellépéseért, hivatkozva az emberi gyöngeségre. Hová fog ez a türelmetlenség vezetni, mit várhatunk másoktól, ha mi sem vagyunk féltékenyek az ő becsületükre ? ! Legyünk higgadtak, ne hurczoljunk minden emberi gyöngeséget a társadalom itélŐ széke elé, mert így nem hogy elrettentésül szolgálna ennek komoly Ítélete, sőt aláássuk tekintélyét annyira, hogy a valóban megrögzött bűnnek sújtásánál nem lesz elég erős büntető kara. Ne vágyjunk a gyakori botrányok után, a mi lassankint már napirenddé kezd válni; legyen elég erkölcsi belátásunk és felebaráti jóindulatunk, ha emberi gyarlóságokból kifolyó félszegségek fölött Ítélünk. Kerüljük Fukar irigység rabja as ember, Pokol kohója as emberi sfiív, Gyűlölet mérge ssítja a lángját, Eréből a vágy minden vért kissív. Hogy bűnhődjék, nem kell végítélet, Hogy kipusstuljon, nem kell ősi véss: A ssenvedélyek fojtó gősében Lassan elsatnyul, satnyán elenyéss. RUDNYÁNSXKY GYULA. Camilla. — Elbeszélés. — Irta: Balázs Sándor. Ez a megható kis történet, melyet el akarok önöknek beszélni, 1874-ben történt Blankenbergben, Belgium e kedves kis tengeri fürdőjében, mely nehány mértfölddol lejebb esik ugyan Ostendétől, de azért mind fekvésénél, mind légmérsékleti viszonyainál fogva igen keresett tartózkodási hely, különösen a benszülöttek részéről. E mellett egy más előnynyel is bir, mely az idegenekre is nem kis vonzerőt gyakorol: aránylag olcsó. Három-négy ezer lakossal biró városka az egész fürdő, de tengerparti korzója szépen ki van építve. Három-négy emeletes vendéglői, s ezek közt az egyik, az „Óceán*, oly nagy és fényes, hogy egészen meglepi a szerény igényekkel érkező idegent. Blankenberg oly kicsiny, hogy elvonult, zárkozott életről szó se lehet; a vendégeknek, akarják, nem akarják, meg kell ismerkedniök egymással. Valóságos patriarkális életot kell folytatniok. másoknak megkeserítését nyomosabb ok nélkül s irányadónk az legyen mindig: ne ítélj, hogy ne ítéltessél! Legyünk elnézők egymás gyöngesége iránt, mert bennünk is van hiba elég s nekünk is zokon esnék, ha a mi jó hírünket választaná valaki olyan nádparipának, melyen mindenki lovagolni akar. Legyünk humánusak, őrizzük egymás jó hírét, mert csak igy számíthatunk mi is a társadalom védelmére, ha megtámadtatunk. Dr. Ethikus. Megyei közgyűlés. Nagy vitézi harezjáték színhelye volt e hó 7 én Veszprém vármegye házának gyülésterme. Róbert Károly és Nagy Lajos daliái jelentek meg, fölvértezve a szónoki érvek paizsával és fölfegyverkezve a meggyőződés buzogányaival, a gúny és lelkesedés kopjáival és a szónoklat mindenféle vágó, szúró és egyébként ártó fegyvereivel. A régi idők harczias szelleme lengett a zsúfolásig megtelt gyülésteremben, vármegyénk legjobb szónokai jelentek meg, hogy megforgassák fegyverüket nem magukért, hanem fiainkért és unokáinkért. Mert nem volt a szónokok közt egy sem, a ki „hazabeszélt* volna, a szónoklatok nem „pro domo suo* hangzottak, arról volt a szó, hogy fölépítsük-e az uj vármegyeházát 300 ezer forintért s ennek fejében lekössük-e a vármegye közönségét 50 évig a pótadó fizetésére, mely a felveendő kölcsön törlesztésére lesz szolgálandó. ötven év az igen szép idő. Kihal a mai nemzedék, helyébe jön a második generáczió, de még a harmadik is felsarjadzik s a pótadót még mindig fi/jstni kell. Az volt tehát a vitatkozás főtárgya, ^ asgunlai 50 ívig a ekként kutelezzük-e részben meglevő s részben csak születendő fiainkat és uuokáinkat. Elnöklő főispán, Esterházy Móricz gróf ur ő méltósága az ülést megnyitván, Tóth Lajos elhunytét jelentette be. Meleg szavakban emlékezett meg az elhunytról, ki éveken át tagja volt a köz- igaigatási bizottságnak. Indítványára a közgyűlés a boldogult elhunyta fölött jegyzőkönyvileg fejezte ki részvétét. Jelentette továbbá elnöklő főispán, hogy törvényes jogánál fogva ifj. Purgly Sándor dr. megyei első aljegyzőt tiszteletbeli főjegyzővé, Doktorics Samut pedig a pápai járás segédszolga- birkává nevezte ki. Ezután tért a közgyűlés a legfontosabb tárgyra. A hogy az építési bizottság jelentése a felveendő kölcsön 8 az 50 évi pótadó iránt megtétetett, vármegyénk kitűnő szónoka Eötvös Károly volt az első, ki szót emelt. Csönd lett a teremben, mgiő a nagy viharokat szokta megelőzni. S a magyar parlament e volt kitűnő tagja szólni kezdett. Paliiarchalis táblabiró alakja, hangjának érczes rengése, szónoklatának klasszikus formája, dialekEgész szórakozásuk a fürdésen kívül a séta a korzón, s apróbb kirándulások a tengerre a halászok bánóin, melyek mindig rendelkezésre állanak; szakisban van még éjjeli halászatokra is elkísérni a triászokat, ha a tenger csendes, mi különben ritíE eset, mert a belga partokon a hullámverés töllnyire erős, s ennek köszönheti első sorban fürdői látogatottságát is. A vendégek oly kis térre vannak összeszoritva, hojy csakhamar oly bizalmas benső viszonynak kell köztük kifejlődni, mintha csak mindnyájan egy és ugymazon család tagja lennének. Elképzelhető tehát, hogy pár nap alatt az emtorek már ismerik egymásnak minden viszonyait és lörülményeit, s hogy egyéb szórakozásuk és mulitságuk hiányában a mende-monda, a megszólás, a pfetyka ugyancsak virágzik. Nincs mit csodálkozni: az embereknek minden ároi szórakozásra van szükségük, s az unalomnál még a rágalom is többet ér. Ilyetén viszonyok között elképzelhető, hogy Blaikenbergben nincs titok; hogy ott mindent tudnak az emberek. Megérkezésem után két nap múlva már én is sokt tudtam. Tudtam, hogy mademoiselle Camilláuak Demée úr élet-halálra udvarol s hogy egész Blan- kenerg meg van felőle győződve, hogy az udvarlásuk házasság lesz a vége. Legalább a vendégek ezt elhatározott dolognál tekintették, bárha erre az illetők részéről fel - jogsitva nem voltak. Derinée úr egyáltalában senkivel se beszélt, Caiiilla kisasszony pedig még tartózkodóbb volt, s a hozá intézett faggatásokra csak mosolyokkal felelt, ezicet pedig igenre is, nemre is magyarázhatni. tikájának ékessége mindvégig lekötötte a „vármegye* figyelmét. Abból indulva ki, hogy a már megkezdett építkezést abban hagyni őrültség lenne, azt ajánlotta, hogy legalább mentsük meg még azt, a mit lehet, s a további építkezésnél redukáljuk a költségeket oly .módon, hogy abból a kerek 50 esztendőből törölhessünk minél többet. E czélra legalkalmasabbnak találta a tervezetbe fölvett alispáni és főjegyzői lakások elhagyását s ekként a megyeház két szárnya és hátsó része csak egy emeletre építtetvén, mintegy 50 ezer forint megtakarítást eszközölhetünk. Indítványozta tehát, hogy küldessék ki egy bizottság, mely ily értelemben a vállalkozóval értekezzék s ennek eredményéről 14 nap alatt jelentést tegyen. Beszéde, mely rávallotta régi vármegye emberére s rávallott a parlament gyakorlott bajnokára, telve volt kedélylyel, vagdalkozott jobbra-balra s nem egyszer zajos tetszést aratott. Például azon ötlete, hogy: „beszéljünk mi csak a a régi mértékek szerint (négyszög méterekről volt szó), mert az adót úgyis uj mértékkel mérik.* Hasonló értelemben nyilatkozott gr. Jestetich Andor s a nemes grófnak ragyogó szónoklata, a klasszikus formatökély, melybe azt önté s a fokon kint szinte elömlő hév, melylyel azt előadta, magával ragadta a hallgatóságot is s nem egyszer hosszantartó éljenzéssel fejezte ki tetszését a szép szónoklat alatt és után, mely szintén a takarékosságot hangsúlyozta s a nagy adózó közönség érdekeit pártolta. Nem Í3 lett volna megyegyülés, ha Kris{tin- kovich Aladár is, a régi jó táblabiró, föl nem szólal s ki nem jelenti, hogy szó ide, szó oda, mire- való az a sok érintkezésbe bocsátkozás, tanácskozás, tágabb és szükebb bizottság, e helyett egyszerűen mondja ki a tekintetes vármegye, hogy legyen a háza egyemeletes és punktum! Közbekiáltottak, hogy: de hátha a vállalkozó nem egyezik bele ? A régi mindenható megye gyermeke e közbekiáltásra -olyan csudálkozva nézett szét, iXi,t ha kérdené: hát parancsolhat valaki a tekintetes nemes vármegyének? Persze annak idejében,a szolgabi- rói szivreható mogyorófapáleza korszakában könnyű lett volna egy vállalkozó nézeteltérését helyes irányba terolni, de hát most? Szükségből csatlakozik Eötvös Károly indítványához. De még Magyar János kanonok is odaállt a rebellisek közé, fölpanaszolván, hogy ime most, midőn a takarékossági indítványt pártolja, azt mondják: már későn beszél; mikor pedig idejében szólt a tervezet megalkotásakor, akkor azt mondták : ne szóljon bele, mert nem ért hozzá. A közönség nagy derültséggel hallgatta a szónok panaszát, ki Eötvös indítványához csatlakozott. Ilyen kemény vitézek ellenében van-e ki ellenszegülni mer? Ki lesz hajlandó összemérni kardját e sastollas Toldi Miklósokkal ? A szónokok beszéde alatt szaporán mozgott a czeruza itt-ott, kaszálva nagy ákombákumokat a kiterített árkusokon, jeléül annak, hogy a pálma dicsőségéért mások is sikraszállani najlandók. Kis László jószágigazgató szólalt föl először az indítvány ellen, pártolva az építési bizottság előterjeszKi volt ez a Camilla? Egy fiatal csodaszép szőke leányka, épen olyan szinü szemekkel, mint Blankenberg ege, s oly szép sugár magas termettel, s oly bájos és mindig mosolygó arczczal, mely mindenkinek feltűnt s mindenkit elbájolt. Camilla különben a Blankenbergben létező egyetlen ezukrászda tulajdonosának leánya volt, egyszersmind felszolgáló a ezukrászdában, s igy senkinek se volt nehéz vele megismerkedhetni. Ismerte és szerette is őt mindenki, férfiak nők egyaránt, mert nemcsak szép volt és bájos, hanem szeretetre méltó és kedves is, a kivel csupa gyönyörűség volt cseveghetni s kinek kezéből a fagylalt és a ezukorkák is sokkal édesebbek voltak. S ő maga is szeretett csevegni mindenkivel, a ki szellemmel és gyengédséggel közeledett hozzá. Igazi párisi nő volt, a minthogy valósággal Páris- bau is laktak s csak fürdő idényre jöttek Blanken- bergbe, a hol nem lóvén versenytársuk, igen jó üzletet csináltak. De ha a bájos párisi leányka mindenkivel örömest csevegett is, volt valaki, a kivel még örö- mestebb csevegett. Ez a valaki Derinée Gusztáv ur volt. Derinée Gusztáv ur mintegy huszonhat-huszon- nyolcz éves fiatal ember lehetett s százados volt a harmadik zuáv ezredben. Napsütötte barna arcza azonnal elárulta, hogy ezrede több ideig fekhetett Afrikában. Alakja magas, edzett és katonás volt s valóságos ellentétet képezett a légies, gyengéd alakú Camillával. Na de az már régi dolog, hogy az ellentétek különösen vonzódnak egymáshoz. Derinée Gusztáv ur is rendkívül szeretett csevegni Camillával s üres óráit, tudniillik azt az
