Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1886 (12. évfolyam, 7-52. szám)
1886-11-28 / 48. szám
SJDLm évfolyam. 1§86. 4§-ik szám. Veszprém, november S§. L mm Megjelenik e Imii a „HIVATALOS BBTESÍTŐ“-vel együtt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben különlap adatik ki. — Elöflzetézi Ír mindkét lapra : negyedévre 1 frt 50 kr.; félévre 3 frt; egész évre 6 frt. Egyes példányok ára 15 kr. — Hirdetések dija: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nvilttérben 20 kr.: minden beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhi vatal: Kraus A. Fia könyvkereskedése VeszDréro- ben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet b reclamátió. VESZPRÉM közgazdasági-, társadalmi*, helyi- s általános érdekű MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Magánvltáknak s személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — NévtolUB közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérme&tetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el. Szerkesztőségi iroda: Jeruzsálem utcza 872. sz. a. Ide czimzendö a lap szellemi részét illető minden közlemény. szert, ép oly szabadon árulják, mint valami pipere-czikket, és annak árát nem a kereslet és kínálat aránya, nem is a közérdek felett őrködő' hatóság, hanem a mészáros egyéni tetszése, gyakran kapzsisága határozza meg, s a gyorsan meggazdagodni vágyó mészárosnak önkénye oly túlzottan magas húsárakat teremt, melyek a húsfogyasztást még a tehetősebbeknél is csökkentik, a szegényebb munkás osztálynál és a földmives nép körében pedig lehetetlenné teszik. Szolgálhatunk példával is. Csak pár héttel ezelőtt történt, hogy egy falusi gazda ismerősünk szegény bérese, hogy családjának téli ruhát szerezhessen, harmadfél éves tinaját kénytelen volt eladni. Megvette pedig ezt egy odavaló mészáros 22 forinton, ki azután maga dicsekedett azzal, hogy e\en egy darab marha húsának kimérése és bőrének értékesítése által 34 frt tiszta haszna volt. Es ezen eset nem áll elszigetelten. A ki keres, találhat hozzá hasonlót eleget. Tessék bejárni a városok vásárjait, hol 30—40 írtjával veszik a vágó marha darabját mészárosaink s ha tekintjük, hogy egy kiló hús ára nálunk 52 krtól 80 krig, falun pedig 40 krtól 60 krig emelkedik, fogalmat alkothatunk azon nyereségről, melyben egyes mészárosaink a fogyasztó közönség rovására részesülnek. Pedig ha az uzsorát törvény által eltiltották a pénz- kölcsönöknél, mennyivel inkább eltiltandó volna az ilyen nyerészkedés, mely a népet első rendű táplálékától fosztja meg s a mellett az illető mészárosnak sem hoz állandó hasznot, mert a fogyasztást a legkisebb mértékre szállítja le. De ezen vétkes monopólium a marhanevelésre és ez által a gazda közönség érdekére is kiválóan hátrányos, mert a magas húsárak miatt csökkenvén a fogyasztás, a marhának mint árúczikkuek ára is leszáll, s maholnap — jó részben e miatt — a marhatenyésztés is, a beálló túltermelés folytán megszűnik a gazda jövedelmi forrása lenni. Valóban a gazdasági válságot e részben is magunk készítjük elő az által, hogy a szabad verseny tehetetlen molochjának áldozatul dobjuk legvitálisabb érdekeinket. Csak gondoljuk meg, hogy ha egy kiló marhahús ára p. o. Veszprémben 24— 32 kr. vidéken 18—20 kr. volna, pedig a jslen árak mellett ez lehetséges, mennyivel nagyobb lenne a fogyasztás, virágzóbb — mert jutalmazó — a marhatenyésztés és mily beláthatatlan előnyök származnának ebből a folyton szegényedő és — a mint sajnosán tapasztalhatjuk — testi erőben és egészségben egyre hanyatló népünkre. Lenne a gazdának adóforintja, s nem kellene a hadsereg kiegészitése czéljából a negyedik s maholnap az ötödik korosztályt is sorozni! Mert csak erős és egészséges testben erős és egészséges a lélek ! De hogy erőnk és egészségünk legyen, erőteljes tápszerekkel is kell élnünk; fajunk veszni indult erejét csak okszerű életmód s első sorban jó táplálkozás által fokozhatjuk. A nemzet hatalmát polgárainak ereje képezi, melyet fejleszteni hazafíui kötelesség. Teremtsünk tehát a népnek jó és olcsó táplálékot. Ez a legelső és leghasznosabb óvószer minden járvány és minden válság ellen. Csak a jól táplált nép lehet bátor és erős, mely képes és hajlandó megvédelmezni a hazát és biztosítani annak jövőjét. Nem ok és czél nélkül irtuk e sorokat a közönség és főleg azok számára, kiknek kezébe népünk sorsa letéve van. F . nézeteink és következtetéseink hiányosak, bármely helyreigazítás csak az ügy javára és fejlődésére szolgál. Álljon elő, ki jobbat tud. Mi a hus-árszabás megszüntetésében gazdasági kárt s a közönség életérdekének mellőzését látjuk. Ezen érdeket feláldozni pedig nem lehet, nem szabad! A mivel sem törődés, a fásult közöny ez ügyben is a legveszélyesebb volna, mert e téren már tenni kell valamit, s ez nem lehet más, mint hogy vármegyénk lakossága, főleg a munkásosztály érdekében vegye gyakorlatba a vármegye egyik ősrégi jogát — a hus-árszabást. Meghívó. A megyei állandó választmány ügyrendjének 1. §. alapján tisztelettel felkérem az állandó választmány tekintetes tagjait, hogy az 1886. évi deczember hó 6-án kezdődő törvényhatósági rendes közgyűlésen tárgyalás alá kerülő ügyek törvényÁllítsuk vissza a hus-árszabást! A ki népünk életmódját, s főleg táplálkozási viszonyait figyelemmel kiséri, * csakhamar azon szomorú tapasztalatra jut, hogy az egykor tejben és vajban úszó magyar nép napjainkban rosszul táplálkozik, s az „extra Hungáriám non est vita “ jelszavak jogosultsága Hunnia aranykalászos téréin már megszűnt. Az angol, a franczia, a német, de még a cseh is jobban táplálkozik, mint a magyar. Lehet, sőt valószínű, hogy e szomorú jelenségnek több oka is vau, de, hogy egyik legfontosabb okát az évszázakon át czélszeiűnek, gyakorlatinak bizonyúlt és őseink által kiváló gonddal és pontossággal kezelt hus-árszabás intézményének megszüntetése képezi, az bizonyos, mert ez által a nép zöme, a szegényebb munkás osztály, s így épen azok vannak megfosztva a hússal való táplálkozás lehetőségétől, kiknek arra leginkább szükségük volna. A hús, mint tudjuk, elsőrendű tápszer és életszükség, mely nélkül az ember szervezete teljes erejében nem tartható fenn és nem fejleszthető ; s hogy a hús mindenki által tápszerül használható s hozzáférhető legyen, nem a közönséges üzleti szabályok, hanem a közérdek szempontjából kell annak árulását tekintetbe venni, s a változó árviszonyoknak megfelelőleg árát szabályozni. Ezen eszmén alapult a hus-árszabás intézménye, mely hazánkban ős időktől fogva egész 1872-ig fennállott, s mely szerint a hús ára — az egyes vidékek árviszonyaihoz képest — különböző mennyiségben a vármegyék gyűlésein állapíttatott meg. Ha p. o. a marha ára olcsóbb lett, a hús ára is leszállíttatott, ellenkező esetben föllebb emeltetett, mindenkor méltányos figyelembe vételével annak, hogy a mészárosnak illendő haszna meglegyen. Sajnos, hogy ez a régi és hasznos intézmény, a politikailag szabad lábra helyezett nemzet alkotmányos életének első éveiben, az általános iparszabadság és korlátlan szabadverseny félszeg elveinek áldozata lett. Ma már a húst, mint első rendű tápA „Veszprém“ tárczája. Békássy Károly. Irta: Karácson János. Békássy Károly halála őszinte fájdalmat okozott mindazoknak, kik őt ismerik, — különösen Veszprémmegye művelt közönségének. Valóban ő a magyar birtokos nemességnek nagyon rokonszenves, s köztiszteletben álló példányképe volt. Nagyúri előkelőség és könnyűség egyesültek nála a miveit polgár szelídségével és nyájasságával. — Már megjelenése a figyelmet magára vonta akármely ünnepélyen, vagy gyülekezeten elegancziája által, — társaságban pedig a leghatározottabb rokonszenv feléje fordúlt megnyerő tulajdonai és alkalmazkodása miatt. — Ritka ajándéka az a természetnek, hogy egy férfiú annyi kellemes tulajdon- nal legyen felruházva, mint volt Békássy Károly. — Különösen szép férfiú volt, lovagias alak, kellemes nyájas arczczal. Megnyerő szelíd hang, finom társalgás, mindenki iránt figyelmes magatartás, mely tulajdont csak a jónevelés és a jó társaságban való i, otthoniét ád meg. — Mindamellett, hogy szép \ birtoknak volt ura, s jeles családi összeköttetései voltak, mégsem éreztette soha senkivel azt, hogy ebbeli előnyeit érzi; — művelt nyájassága és előzékenysége kifogyhatatlan volt, minélfogva eltérő, vagy akár ellenkező nézetét is oly modorban adta elő, hogy azért nyájassága és finomsága változást nem szenvedett, — tehát természetes volt, hogy e tulajdonai által mindenkit meghódított, és magához csatolt. — Ő egyike volt azon keveseknek, kiknek társaságában még a zordabb és vadabb kedélyű emberek is kénytelenek mindig finomak és kellemesek lenni. — A XlX-ilí század műveltsége, úri demokracziája meg lehetnek magukkal elégedve, midőn oly férfiakat látnak, mint volt Békássy Károly, mert az ő tulajdonai olyanok voltak, hogy kívánatos, miszerint minden művelt ember úgy bírja azon tulajdonokat, mint bírta Békássy Károly. Szerette hazáját, híve volt a szabadelvüségnek és haladásnak, s mint országgyűlési képviselő s megyei főszolgabíró, a közpályán és magán életben mindig ez irányban működött. Ismerőseinek és barátainak nagy száma méltán fájlalja benne a jó hazafinak, nemes gondolkozásu embernek, a művelt férfiúnak élte legszebb korában való elvesztését. Nemes tulajdonaira mindenkor tisztelettel és fájdalommal fogunk emlékezni 1 Mint a levél . . . Mint a levél, melyet a fáról Tovább sodortak a szelek, Mint kis bogár, mit eltiportak A{ érzéketlen emberek; Mint csillag, a mely s\ép egéről A földre hullni kénytelen: Oly elhagyottan, meggyötörve Vergődik árva, hű szivem. A fölkelő, a nyugovó nap Sugara énrám nem derül, A szivet tépő fájdalomnak Borongó éje vesz körül; Nem élek én már e világban, Az én világom más világ, Hová parányi fény se téved, Fagyos, kietlen pusztaság. Nem kert szivem, virággal ékes, Temető már az én szivem, Oh mennyi vágy, hány szép remény van Itt eltemetve, jeltelen ! E sir halom: egy édes ábránd, E sírkereszt: egy szép remény, Hová csak lépek, ott halott van, Viruló annak idején. Lelkemet forró ér\emények Sorvasztó láza égeti, Szivemet néma szenvedésnek Saskeselyűje tépdesi; — Mint eltévedt hajó, a melyet Elkap a tenger vihara, Lelkem az élet óczeánján Hánykódva bújdosik tova. . . . ELEMÉR. szerű elkészítése czéljából, folyó évi deczember hó 1-én és a következő napokon délelőtt 9 órakor és a szükséghez képest délután 3 órakor is tartandó állandó választmányi üléseken megjelenni szíveskedjenek. Veszprém, 1886. évi november hó 22-éD. Véghely Dezső kir. tanácsos alispán. Meghívó. Hivatalos tisztelettel megkérem a t. törvényhatósági bizottság tagjait, hogy az 1886. évi deczember 6-án és a következő napokon tartandó törvényhatósági rendes közgyűlésen megjelenni szíveskedjenek. Veszprém, 1886. évi november 17. Véghely Dezső kir, tanácsos, alispán. 1. Alispáni jelentés. 2. Id. Purgly Sándor, Békássy Károly, dr. Kenessey Pongrácz és Láng Lajosnak törvény szerint való kilépése illetve Tóth Lajos elhalálozása folytán a közigazgatási bizottságnál üresedésbe jött helyeknek választás utján leendő' betöltése. 3. Az igazoló választmány tagjainak megválasztása. 4. A bíráló választmány tagjainak megválasztása. 5. Az állandó választmány tagjainak megválasztása. 6. A központi választmány újbóli megalakítása. 7. A folyó év végével kilépő választott megyebizottsági tagok helyeinek betöltése iránti intézkedések megtétele. 8. Az ujonczozási polgári elnökök megválasztása. 9. Az 1887. évi közmunka felosztási tervezet megállapítása és az ezzel kapcsolatos teendők elintézése. 10. A közmunka és közlekedésügyi m, kir. minisztériumnak a Sión építendő hidakra nézve alkotott szabályrendeletünkre vonatkozó leirata. 11. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisztériumnak az engedélyhez kötött iparok gyakorlása iránt alkotandó szabályrendeletekre vonatkozó leirata. 12. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisztériumnak a megye területén felállítani szándékolt állatorvosi állásokra vonatkozó leirata 13. A m. kir. belügyminisztériumnak a „Kolera árvák“ alapjáról szerkesztett 188Ö. számadásra vonatkozó leirata. 14. A m. kir belügyminiszternekja vármegye tulajdonát képező u. n. tornakert és főispáni kert eladására vonatkozó leirata. 15. A m. kir. belügyminiszternek, az állandó választmány ügyrendjéről alkotott szabályrendeletünkre vonatkozó leirata. 16. A m. kir. belügyminiszternek az 1887. évi költség- vetési előirányzatra vonatkozó intézvénye. 17. A m. kir. belügyminiszternek — a községekben (rendezett tanácsú városokban) a pénztári kezelés és számvitel módjának szabályozására vonatkozó leirata. 18. Nyitva vármegye közönségének a képviselőházhoz intézett felirata, melyben a magyar nyelvnek a diplomatiai használatban a kölcsönösség és viszonosság elvénél fogva érvényt szerezni óhajt. 19. Aradmegye közönsége és tisztikara főispánjának Tabajdy Károlynak elhalálozását tudatja. 20. Az országos magyar iskolaegyletnek erkölcsi és anyagi támogatást kérő átirata. Hozzá! Édes kis Barátném! Mibe mártsam toliamat, hogy vázolhassam gondolataimmal azou érzelmeimet is, melyek leveled olvasása utáu átjárták lelkemet ? . . . Megvágjam-e ujjamat, hogy véremmel írjam le azt, a mit neked mondani akarok 1... Vagy pedig leoldjam saruimat és szent ihlett- séggel leheljem csókomat parányi kis kezed hófehérségére és így kérjek bocsánatot, hogy Golgotbára vittem és vaudal, durva módon fölfeszítettem a szerelem keresztjére parányi szívedet?... Hamút hintsek-e fejemre és gyászoljam kín- padra hurczolt szerelmednek sokszoros gyötrelmét, midőn őrült ziláltság sugallta soraim elhomályosították szerelmes szívednek tükörsimaságát ? . . . Mit tegyek, hogy meggyőzzelek róla, mennyire tévedhet az emberi gyarlóság, midőn a szerelem hevét ily daemoni sugallattal akarja csillapítani, hogy óriás lángjával ne csapjon fel a magasba, mert ez túlszárnyalja az emberi gyarló fogalom szerelmét ? . . . Mit tettem a múltkor, midőn hazugnak mondtam minden tettemet, szavamat, és pillantásomat ? csak akkor láttam át, midőn bizalmasan rám vetéd szemed és azt látszál mondani: ez kegyetlen játék volt! Szívtelen megpróbáltatás, melyre gondolnom Bem lett volna szabad! mert jól tudtad azt, hogy tekintetem nem hazudott soha!. .. Megvallom tehát, hogy miért szóltam hozzád az álnok félrevezetés e csalárd hangján, mely feldúlta nyugalmadat és majd kétségbeejtett engem is. Lásd, a te szenvedélyed, a te eszményi és magasztos szerelmed megdöbbentett engem is, ki nem tanulta ki
