Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1886 (12. évfolyam, 7-52. szám)

1886-04-11 / 15. szám

melyet a régi otthon ülő anyáknak a gyermekszoba üde örömei nyújtottak. így azután az iskolában tudományokkal túlterhelt, társaitól modern elvekkel saturált és a szülői háznál is jó formán magokra hagyott gyermekek élnek a szabadsággal s mihelyt elérték 17—18 éves korukat, egész gentleman-ek, kik máskor alig tudják, hogy szüleik is vannak, mint mikor a havi pénzt kérik tőlük.

Az ifjúság sok tekintetben ma is olyan, a milyen volt régen, csakhogy szellemét megrontotta sok könnyelmű szülő; erkölcsét ferde irányba terelte .a liberális és szabad szellem, a szülők iránti és holtig tartó ragaszkodó szeretetet pedig kiölte belőlük a szülői felelősség érzetének lazulása, mely azelőtt erős kapcsokkal fűzte a gyermekeket a szülői házhoz. Ha a szülők ma is élnének jogukkal és a gyermekekről való gondoskodáson kívül gyakorolnák felettük a tekintély és felelősség elvét is: bizonnyára nem panaszkodnának öreg korukban, hogy gyermekeik elhagyják őket s megengedik, hogy nyomorogva éljenek, mikor ők esetleg bonviván életet folytatnak. A természetben ugrás nincs s ha magunk uem emanczipáljuk gyermekeinket a szülői szigor alól, melyre az apaság természeti joga kötelez, bizonnyára nem nevelődnek olyan gyermekek sem, kik mindenhez értenek, de szüleiket holtukig megbecsülni nem akarják és nem is tudják.

Dr. Ethikus.

Közegészségügyi jelentés.

Vármegyénk f. hó 5-én tartott közigazgatási bizottsági ülésére a megye főorvosa a következő jelentést terjesztette be:

A közegészség márczius hóban, minthogy a megbetegülési és halálozási esetek kevesbedtek, az előző havinál valamivel kedvezőbb volt.

A kórjelleg hurutos-lobos volt, a mely leginkább a légzési szervek báatalmaira szorítkozott, sok esetben nem kedvező lefolyással, a hörghurut úgy a felnőttek, mint a gyermekek között még egyaránt uralgott; — orbáncz, izületi csúzok és váltólázak gyakran, szórványosan pedig hagymáz- esetek is fordultak elő; a halálozás legnagyobb számát idült bajokban szenvedők adták, különösen tüdővészesek, a mely bajok súlyosbodására a hó legnagyobb részében uralgott kedvezőtlen időjárási viszonyok jelentékeny befolyással voltak. — Heveny, gyomor- és bélhurutok nem észlelteitek.

A mi különösen a hevenyfertőző betegségeket illeti, a kanyaró járvány szünőfélben van Zircz, Borzavár, Bársonyos és Lókut községekbeu, B.-M.- Szombathelyen pedig megszűnt. — Padrag községben szórványosan kanyaró mutatkozott a gyermekek közt, a kór terjedése ellen a kellő óvintézkedések megtőtettek.

A fenyegető kolera-járványt megelőzőleg kiadott egészségrendőri intézkedések foganatosítása úgy a hatóságok, mint ezek közegei részéről szorgosan ellenőriztetett, a köztisztaság általában kielégítő volt. — Egészségtelen lakás betiltatott Veszprémben 1. — Elkoboztatott és megsemmi- síttetett 3 kilő romlott hús és 3 liter tej.

A hasznos házi állatok egészségi állapota kedvező volt; ragályos jellegű betegség egyedül Olaszfalu község szarvasmarha állományában merült fel; — nevezetesen márczius hó 19-én egy ottani gazda kárára egy darab 3 éves tinó hullott el, mely hulla bonczolásából kitűnt, hogy az állat heveny- vértályogban szenvedett, s a nevezett tulajdonosnak néhány nappal előbb már egy darab 2 éves tinója is állítólag ugyanily kórtünetek között elhullott,

Senki a háznál az egy cseléden kívül, a ki a tűz mellett tett-vett a konyhában. A kántor egyedül ment be Liával a halotthoz s elmorogta az első imádságot. Nem indúlt meg rajta, az arcza márvány volt mindig. Lia szeme odatapadt a férfira, elfeledte, hogy az anyja hideg teteme fekszik közöttük. Amazt nézte, csak úgy lihegett a keble. Odasimúlt melléje s vágyó szemmel tekintett rá. Az észre se vette. Megszólította.

— Áron!

— Kell valami Lia?

— Le se ülsz nálam; — a hangja reszketett, mintha fáznék, pedig forró volt a teste, mint az égő olaj. — Észre se vettél.

— Én?

— Egy szavad se volt hozzám; egy szives szavad se, az árvához — ne hagyj el engem Áron!

— A Jehova nem hagy el, mit tehetnék én érted Lia?

Eöllobbant a szeme s mintha nem a halottas házban, hanem valamelyik homályos esttől elrejtett virágos kertben volna, megragadta kezét és susogta:

— Szeretlek! . . . tudod! . . .

— Áron arcza nyugodt maradt, de a halottra tekintett, mintha az fölkelne ezekre a káromló szavakra.

— Vétkezel Lia . . .

— Nem mennék-e érted a kárhozatba is,

Áron!

A kántor hangja olyan volt, mint a legzengőbb orgonáé. Mikor az udvaron elénekelte a búcsúztatót, minden szem rajta csüngött; ő pedig nem látott senkit. Az asszonyok összesúgtak egymás között.

— Olyan a tekintete, mint egy szenté.

A férfiak pedig mondák összedugva szakállas fejeiket:

— Soha jobb kántor Síkén.

a betegség konstatáiása ufón a szabályszerű óvintézkedések megtétetvén, a tulajdonosnak megmaradt 6 darab marhái közöl több elhullás nem történt, azonban márczius 22-én egy másik ottani lakosnak szinte egy darab 2 éves bornyuja rövid betegség után elhullott, a bulla állatorvosi bonczolásnál hasonlóképen vértályog konstatáltatok, ezen hulla is bőröstől elásatott s a további ragályzás meggátlása tekintetéből a fennálló szabályok értelmében a szükséges óvintézkedések ezen esetben is megtétettek, azon idő óta sem újabb betegülés, sem elhullás nem fordult elő. A veszprémi, devecseri, pápai és enyingi járások területén a marha-állományokban márczius hóban járványos avagy ragályos betegség nem merült fel.

Kelt Zirczen, 1886. szept. 2-án.

Kerényi Károly,

megyei főorvos.

Be nem jegyzett czégü kereskedők.

— Jogügyi szakczikk. —

Ügyvédi joggyakorlatom közben még nem találkoztam jóformán egyetlen-egy jogkereső féllel sem, ki ügyének nem kívánsága szerinti eldöntését, pör- vesztességét az ügy igaztalanságának, tarthatlansá- gának tulajdonította volna. Az egyik a törvényt, a másik a bíróságot, a harmadik mind a kettőt okozta. Tán az még legközelebb járt a valósághoz, ki a törvény hiányában kereste ügyvesztességének indokát, mert az eltagadhatlan tény, hogy polgári ügyekben tisztán a biró sokszor épenséggel nem bölcs belátásának vagyunk mintegy martalékul odadobva.,

Úgy hiszem, viszonyainkat a gyakorlatból ismerő szakértők egyátalán föltétien tisztelettel és bizalommal viseltetnek biráink iránt. Meggyőződésük lehet egyik-másik esetben téves, de biráink határozatainak intentiói a legtöbb esetben minden kétely és gyanúsítás fölé emelkednek. Az értelmetlen tömeg, mely ezt is meri gyanúsítani, épen csak értelmetlenségében teheti ezt, nem gondolván meg, hogy ha valaki, éppen a biró az, ki töménytelen munkája, testet lelket ölő fáradsága, az ezzel arányban sehogy sem álló fizetése mellett legalább azt igényelheti, hogy ítélete, eljárása rugóit ne gyanúsítsák, mert egyéb elismerése úgy sincsen, mint a pontosan és híven teljesített kötelesség öntudata

Egészen máskép áll a dolog magának a meggyőződésnek helyes vagy helytelen voltával. Szívesen megengedve, hogy a legkiválóbb helytelenség is a legtisztább meggyőződés éredménye: egyáta- lában nem tartozom azok közé, kik bármily bíróságnak határozatát olyan ne-nyulj-hozzám virágnak tekintik, mely minden kritika fölé emelkednék, mely a nyilvános megbeszélés és megvilágítás alól azért, mert jogérvényes Ítélet, elvonhatná, emanczi- pálhatná magát.

A biró is csak ember és bármely tiszták legyenek azon indokok, melyek az Ítélethozatalban vezérlik: tévedhet. Szóval: jogi, törvényi és gyakorlati tudományos szempontokból — legnagyobb tisztelettel hajolván meg egyébiránt a meggyőződés tisztasága előtt — ép úgy tartom megbirálhatónak akár a legfőbb itélőszéknek is Ítéletét, mint bármely más gyarló emberi művet.

Ezen alapból indulva ki, teszem igénytelen bírálatom tárgyává a felsőbb bíróságnak egy újabb keletű határozátát, melyben kimondották, hogy a be nem jegyzet czégü kereskedő ellen a csődtörvény 248. §-a alapján csődöt elrendelni nem lehet.

A hivatolt 248. §. ugyanis lehetővé teszi, hogy különös sürgősség vagy veszély esetén kereskedők ellen minden megidézés nélkül, csupán egy ad hoc kinevezett gondnok közbenjötte mellett, azonnal a csődkérvény beadása után rendeltessék el a csőd.

Ezen intézkedés czélszerüsége kézzelfogható.

A közönséges praxis ugyanis azt bizonyítja, hogy az, ki bukásának közeledtét érzi, lefoglaltatja vagyonát valamelyik rokona által és az alatt egyezkedni jár Bécsbén, Budapesten, az idegen, tulajdon- képeni hitelezőkkel, vagy egyátalán néhány napra láthatlanná, fel nem tulálhatóvá teszi magát: mert ha ugyan azon nap, melyen a rokonok végrehajtásai

Mindegyik iparkodott vele kezet szorítani, még a rabbi is, a ki pedig gőgös, büszke ember volt.

Ábrahám ragyogott az örömtől 8 tipegő termete reszketett a tölindulástól, a mi elfogta lelkét. Ez az ő fia volt.

A temetőben elénekelték az utolsó zsoltárt. Lia nem nézett a sírba, hogy a halott tekintetével még egyszer találkozzék, nem dobott göröngyöt a lezárt koporsóra. Vágyó szeme ott csüngött a kántor arczán, ki nyugodtan kapcsolta össze sar- kos imakönyvét. . . .

. . . Egészen sötét lett. A temető két részre volt osztva. Túlról volt a keresztényeké, széles, magas fallal kerítve, ajtaja mindig nyitva. Emberek jöttek-mentek benne késő estig.

Áron bevárta, mig egészen sötét lett, ekkor levetette halotti tógáját, letette a négyszögletű sipkát s oda helyezte egy sírra s bezárta a temető ajtaját. Az ég egészen elborult s terhes felhők kanyarogtak a hegyek között. A temetőből eltakarodott mindenki. Áron a sötét est homályában óvatosan lépdelt a fal mellett, néha-néha megbotolva a rögben, a mi dobogva görgött le az árokba. A szomorú-fűzfák közt halotti csend volt, még a bogarak is elbújtak s neszelésiik nem hallatszott a nyugodt levegőben. Áron belépett az ajtón s óvatosan tapogatva ment át a sírokon. Egy-egy keresztben megbotlott s riadtan kapta el kezeit a feszületről. Mintha égette volna. Az őr észrevette. Nem tudta, ki, s hagyta odább menni. Azt gondolta: imádkozni jön valami tépett szívű halandó. Sokszor történik ez, s nem ütődött meg rajta. Megállt egy orgona-bokor sűrűjében s áttekintett a nyíláson, mialatt szeme égett, mint a láng. A bokron túl fehér ruhában ült egy leány, karjára hajtva bánatos fejét.

történtek, el lehet rendeltetni a csődöt, akkor e végrehajtások hatályukat vesztik, és a vagyon a hitelezők összegének menthető meg, ezt pedig az illető természetesen nem akarja, mert a bukni akaró fél eltávozásának, láthatlanná tételének indoka éppen az, hogy az nap, mikor exequálják, megidézhető ne legyen, mivel akkor a rokonok executiója jogérvényre emelkedik, a rendes pörrel való megtámadás eredménye pedig igen kétséges.

A törvény ezen szakasza azonban az ily fur- fangot ellensúlyozza, mert ha hivatalosan igazolta- tik, hogy annnak, ki ellen a csőd kéretik, holléte ismeretlen, azonnal és rövid utón gondnok által megidézhető és a csőd még ugyan az nap, sőt az órában olrendelhető.

Felső bíróságaink azonban kimondották, hogy a hitelezőket a kereskedelmi csőd ezen jogkedvezménye csak bejegyzett czégü kereskedők ellen illeti és előfordult több esetbeu, hogy az első bíróság által be nem jegyzett kereskedők ellen ily módon elrendelt csődöt a felső bíróság megsemmisítette.

Soraim czélja a törvény alapján kimutatni, hogy felső bíróságaink e határozatában hiányzik a törvényesség és igazságosság.

Nem törvényes e határozat, műt a csődtörvénynek a keresk. csődről szóló szakaszaiban egyetlenegy szóval sem téfcfet.k említés arról, hegy csak bejegyzett czégü kereskedő ellen lehetne kereskedelmi csődöt elrendelni. A kereskedelmi csődről szólló III. czim legelső §-a, a 241-ik, egyszerűen azt mondja, hogy „jelen törvénynek a keresk. csődre vonatkozó határozatai kereskedőkre és keresk. társaságokra alkalmazandók."

Szoros törvény szerint a keresk. csőd elrendelésének jogosságára az egyedüli criterium tehát csak az lehet: vájjon az illető, ki ellen a csőd kéretik, kereskedő-e vagy nem ?

Azt pedig, hogy törvényileg ki tartassák kereskedőnek, a kereskedelmi törvény 3 ik §-a, az 5. §-sal összevetve, elég világosan határozza meg.

A 3-ik §. szerint „kereskedőnek az tekintendő, ki saját nevében kereskedelmi ügyletekkel ipar- szerüleg foglalkozik."

Az 5 -ik §.-ból továbbá tisztán kivehető, hogy csupán a zsibárusok, korcsmárosok, fuvarosok, hajósok és a többi iparosok nem tekinthetők kereskedőknek, a mennyiben és ha üzletük a kisipar körét túl nem haladja. Tehát nagy terjedelmű üzlettel biró zsibárus is kereskedő.

Vagyis mindenki, ki keresk. ügyletekkel ipar- szerüleg foglalkozik és kinek üzlete a kis ipar körét meghaladja, törvényileg kereskedőnek tekintendő. Tehát a keresk. törvény sem köti a kereskedői minőséget ahhoz, hogy üzletszerüleg keresk. ügyletekkel foglalkozván, ebben a kis ipar körét meghaladja.

A keresk. törvény csupán az ellenőrizhetés, a hitel és a kereskedés jogos gyakorlása miatt szabja elő azt, hogy minden kereskedő, kinek üzletköre a kisipart fölülhaladja, különben 500 írtig terjedtető pénzbírság terhe mellett tartozzék czégét be is jegyeztetni, de egy szóval, egy betűvel sem, mondja azt, hogy ki a czégjegyzést elmulasztja, az elveszíti kereskedői minőségét, sőt a keresk. törvény 21. §. ából világosan kitűnik, miszerint a kereskedelmi bíróság hivatalból tartozik szoritni ily kereskedőt, hogy czégét bejegyeztesse; tehát marad kereskedő, csakhogy czégjegyzésre szorítható 13 nap alatt, különbeni pénzbrrság terhe alatt, De még több. A kereskedelmi törvény 21-ik §-ának 2-ik bekezdéséből kétségtelen, hogy a kereskedő még akkor sem veszíti el ebbeli minőségét, ha a törvényszék által czégjegyzésre szorítva, azt 14 nap alatt nem teljesítené és ha a pénzbírság nem is volna rajta bevehető.

A be nem jegyzés következménye tehát nem lehet az, hogy a kereskedő ebbeli minőségét elveszíti, hogy megszűnik kereskedő lenni, hanem egyedül, és csupán az, hogy czégének bejegyzésére szorítható. Kétségtelen lévén tehát, hogy a bejegyzés, vagy be nem jegyzésnek a minősítéshez semmi köze sincsen, hogy kereskedő mindenki, ki iparsze- rüleg kereskedelmi ügyletekkel foglalkozik, kétségtelen az is, hogy ha kereskedő, akkor a csődtörvénynek a kereskedelmi csődre vonatkozó szabványai alkalmazandók ellenében akár be van jegyezve,

Megérezte a férfi közelletét s átpillantott a bokron. Talán látta is azt a ragyogó szempárt, mely rá meredt. Fölkelt s elébe ment, mialatt az arcza nem mutatott semmi megütődést.

— Vártalak! — mondá.

Áron odaszorította a feléje nyújtott kezet keblére s leült a sírra a leány mellé. Az arcza olyan búbánatos lett egyszerre, mint maga az éj, melynek derűit csillagait borulatos felhő takarja el.

— Miért is vársz te engem mindig Csajki Agnes. Én kedvesem. Nem jobb volna-e engem elűznöd, mint a kutyát, a helyett, hogy ide várnál engem a temetőbe késő este. Nem jobb volna-e a helyett, hogy ide adnád bársony kezedet szivemre, eltaszítanál vele, mint valami férget? Nem jobb volna-e inkább .otthon pihenned meleg ágyadban, a helyett, hogy kiteszed gyönge tested szél fuval- mának, sírok rémének. Miért is vársz te engem?

A leány ráhajtá búbánatos fejét a férfi vállára és susogott:

— Szeretlek . . .

— Hogy én nem tudok ellenállani ennek a kárhozatos érzésnek, mely befeketíti a te ártatlan szívedet. Minden este itt járok. Végig bújok az utczán, mint a tolvaj, hogy ember rám ne ismerjen. Ha nem vagy itt, csókolom a port, hová lábod érinted, szívemre szorítom a göröngyöt, mely a te szűz testednek adott pihenőt. A fűszál megéled szemem előtt, a virág beszédes lesz érintésedtől. Ha pedig itt vagy, szeretnélek magamba lehelni, mint a levegőt, szívni ajkaid illatát, mint a virágét... s szeretném kitépni szívemet, mely beárnyékolja sötét szerelmével a te angyal-lelkedet.

A leány átölelte karjaival b csókolta ajakát, homlokát.

— Nem azt az istent imádjuk-e mind a ketten, — folytatta, — nem adja-e szívünkbe a szeakár nem, mert a csődtörvényben, mint fentebb kimutattam, egy szó sincs arról, hogy ezen szabványok csak bejegyzett czégü kereskedőkre alkalmazandók, sőt ellenkezőleg: e törvény általánosan „kereskedőkről", tehát mindenkiről szól, ki kereskedelmi ügyletekkel foglalkozik, ha üzlete a kisipar körét túlhaladja.

Felfoghatlan tehát a világos, törvényes intézkedés ellenére, miért hozta a felső bíróság azon határozatot, hogy kereskedelmi csődöt be nem jegyzett czégü kereskedők ellen elrendelni nem lehet.

Felfoghatlan annál is inkább, mert mint már fönnebb bátor voltam hangoztatni, a határozat nemcsak a törvényben nem leli alapját, de nem is telel meg az igazságosságnak, a bejegyzett czégü kereskedők helyzetével és a hitelezőkkel szemben.

Mert nem elég, hogy a be nem jegyzett kereskedő a bejegyzés elmulasztásával törvényellenességeket követ el: ezen törvényellenesség a felső biróság furcsa határozata folytán egyenesen jogelőnyére szolgál, hasznára válik és természetesen a hitelező kárára. Más szavakkal: az a kereskedő, ki elég becsületes és törvénytisztelő czégét bejegyeztetni, még büntetésben, az ellenkező, a ki mulaszt, jutalomban részesül.

Ugyanis legyen bár az illető magát bejegyeztetni elmulasztott kereskedőnek 10—12,000 írt értékű áruja és kétszer oly nagy évi forgalma: csak legyen annyi esze, hogy be nem jegyezteti magát s kerülje el a bíróság figyelmét az 500 frt pénzbírsággal is (és ezt, különösen a vidéken, hol nincs helyben törvényszék, száz eset közül hatvanban el is kerüli) s még abban a jogelőnyben és jutalomban részesül, hogy ha meg akarván bnkni, hazulról eltűnik, a közben pedig valamelyik rokona által végrehajtást intéztet maga ellen (a mi ismét száz eset közül hatvanban megesik), minthogy előbb meg kell őt személyesen a törvényszék székhelyére idéztetni: a végrehajtás addig tízszeresen jogérvényessé válik, mig ellenben azon kereskedőn, ki elég ostoba czégét legalább bejegyeztetni, idézés, meghallgatás nélkül is el lehet verni a port.

Pedig az a hitelező, különösen az a külföldi, legtöbb esetben csak azt tudja, hogy adósa kereskedő, hogy nyitott, ezreket érő, a kis ipar körét felülhaladó üzlete van, de hogy bejegyzett-e és hogy ellene, mint kereskedő ellen, csődöt nem lehet kérni, mert hogy be nem jegyzett, azt nem tudhatja, de nem is kell neki tudnia. Hitelez neki, mert nem is sejti, hogy a kereskedők ellen mindenhol egyformán alkalmazott szigorúbb szabályok, épen az ellen nem fognak alkalmaztatni, ki kezdettől fogva törvény- sértést követett el már azzal, hogy be sem jegyeztette magát.

És még megeshetik azon szerencsétlen hitelezőn, (a mint számos esetben meg is esett) hogy az első biróság által elrendelt, de a felsőbb biróság által megsemmisített csőd 3—400 forintnyi költségét is az ő nyakába sózzák, azért, mert elég együgyű volt oly kereskedőnek hitelezni, ki a törvény szerint valósággal az, csak a biróság furcsa felfogása szerint nem az.

Ez azután nagyon emeli a kereskedelmi érintkezésben szükséges bizalmat, az ország hitelét kifelé.

Dr. B.

HIRE I N K,_ _

Veszprém, 1886. ápril hó 11-én.

Személyi hírek. — Véghelyi Dezső kir. tanácsos alispán Pápára utazott, hogy ott a sorozásnál elnököljön. Husvétra jön onnét vissza. — Dr. Bezerédj Viktor orsz. képviselő, a f. hó 5-én tartott közigazgatási bizottsági ülésén részt vett s másnap visszatért a fővárosba.

Fenyvessy Ferencz dr. orsz. képviselő a múlt hétfőn tartott közigazgatási bizottsági ülésre városunkba jővén, ez alkalommal részletesen megszemlélte az új megyeház építési munkálatait. Gyurkovics Kornél felügyelő mérnök szives készséggel kalauzolta s adta meg a szükséges magyarázatot.

reimet mindkettőnknek ? Az enyémnek neve Jehova. A tiednek Krisztus. Miért hogy kettő ?! . . . Miért hogy nem egy a neve mind a kettőnek?! Ez választ el tőled . . .

— A te apád gazdag, nekem nincs a szivemen kívül semmim. Az se az enyém ... A tied . . . Én koldus vagyok! ... A te apád keresztény. . . Mi lesz ennek a vége, oh Jehova? . . .

— Nem tudom . . . szeretlek . . .

Két órája is elmúlhatott, hogy együtt ültek. Néha suhanó denevér vágódott át előttük a légben s az égen vastag felhők tömörültek. A bokor megrezzent s panaszos szél kezdett kerekedni a sírok halmain. Ágnes fázni kezdett s kendőjével takargatta fehér keblét.

Áron fél órát várt a síron, tenyerébe hajtva tüzes fejét azután, hogy Csajki Ágnes eltávozott. Nem akarta, hogy meglássa valaki őket együtt. Mikor az ajtón kilépett, ott találta Liát, a ki rá fordította tüzes tekintetét.

— Hol jársz? - kérdő tőle gyanuskodva.

— A temetőbe akartam menni. . .. zárva volt az ajtó. Az anyám sírjához.

Áron kinyitotta neki. Magához vette a tógáját és a könyvét. Lia odaborúlt a sírra és tette, mintha imádkoznék. Nem úgy volt. Áthordozta szemeit a sötétségen Áronhoz s a fekete éjen keresztül is látta annak arczát. Susogta elszorúlt szívvel:

— Azt szereti: a Csajki Ágnest.,.

— Elvógezted-e ?

— Nem még... Azt a keresztényt verje meg a Jehova!

— Szél kezd fújni... megfázol...

— Mit szerethet rajta ? Nem vagyok-e én az övé jobban, mint az? Nem mennék-e én bele a kárhozatba érte ? Nem vagyok-e én is oly szép... nem vagyok-e én is az, a mi ő: Juda leánya?...