Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1886 (12. évfolyam, 7-52. szám)
1886-09-05 / 36. szám
XII. évfolyam. ISS«. 36-ik szám. Veszprém, szeptember 5. 1 * i Megjelenik e lap a „HIVATALOS É5TESÍTŐ“-vol együtt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben kü- lönlap adatik ki. — Előfizetési ér mindkét lapra: negyedévre 1 frt 50 kr. ; félévre 3 frt; egész évre fi frt. Egyes példányok ára 15 kr. — Hlrdotések dija: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nvilttérben 20 kr.: minden beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal: Kraus a. Fia könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió. VESZPRÉM közgazdasági-, társadalmi-, helyi* s általános érdekű MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Magánvitáknak S személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — NévtslsH közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el. Szerkesztőségi iroda: leruzsálem-uteza 872. sz. a. Ide czimzendö a lap szellemi részét, illető minden közlemény. Közművelődésünk érdekében. Nemzetünk jövőjét a műveltség teszi biztosítottá. A közművelődés nagy hatalom ! Kard és toll telváltott szerepben szokta a nemzetek történelmét, és azok fokozatos gyarapodását megörökíteni. A múltban a nyers erő szállt síkra a nyers erő ellen, a jelenben a műveltség kel versenyre. A fegyveres erővel legyőzött fél kiheverhette baját, sőt legyőzöttből győzővé válhatott, de a mely nemzet egy más nemzetet szellemi felsőbbségével meghódított, az el van temetve, s a feltámadás reménye nélkül romokban fog heverni. A török, tatár s mongol pusztítások megszűntével nemzetünk is helyet foglalt az európai nemzetek sorában. Irodalmunk a kort mozgató fő eszméknek állott szolgálatában. Majd a vallás, majd az egyház, majd a szabadság és nemzetiség voltak a kérdések. A nagy ébresztő, gr. Széchenyi István, a nemzetet annak kikiáltásával igyekezett felrázni, hogy perceink drágák. A veszedelem tudata összetartóvá és szívóssá tette a nemzetet. A világnak első nagy hatalma: a{ európai műveltség. Ezt kell magunkba színi, de olvasztó hatása ellen pánczélozva kell lennünk. Szellemi erővel s műveltséggel tarthatjuk fenn erkölcsi jelentőségünket és a felsőbbséget, melylyel, még inkább, mint hősiségök által, hódították meg őseink e hazát s melylyel azt, tiz század viszontagságain keresztül, a nagy Árpád unokái megőrzötték. Az államalkotó és fenntartó felsőbb- 8ég megőrzésére a legerősebb pajzs közművelődésünk emelésében lesz. A csaták mezejéről a szellemi haladás küzdő terére léptünk. A magyar tudományosság terjesztése legyen a fő czél. Számtalan eszköze van a közművelődésnek. — Ilyen a többi közt a népszerű nyilvános felolvasások tartása. Lelkesült közvélemény nélkül nem aratnak diadalt a nagy eszmék. A nyomott s elszomorított társadalmi életet pezsgővé kell tenni s a művelődésnek központot kell teremteni. A szellemi A „Veszprém“ tárezája. Az utolsó rózsa. Édes sorelemnek Hű titoktartója, Csupa öröm, meleg ér {és A legelső ró{sa ........... Ko s{orúba s{őve, Téve koporsóra, Csupa s{ivbú, fagyos bánat A{ utolsó ró{sa..............------------ M. A s zív ós világa. — Fantázia. — A tizenharmadik tavasz hinté virágait a természet ölén; a szív világában az érzelmek tengere aludt, fekete éj boritá néma hullámait, melyekre még nem mosolygott csillagos éj soha. Egyik nyári estén megrezdült az alvó tenger, borongó szellő futott rajt végig, bodrosan ringatva az alvó hullámokat. A tenger álmodott, álmában két mély tüzü szem ragyogott rá. A szellő ellebbent, a hullámok tovább aludtak, de nem oly mélyen, mint előbb, álmaik felett virrasztóit a sejtelem, mely égről, fényről és tűzről suttogott az alvó érzelmek fűiébe. A tizennegyedik tavasznak szebbek voltak virágai, mint az előbbinek, pedig ugyanaz a rózsa, ibolya nyílott most is, de más szem nézte őket. mozgalmak, mint a mély tenger, hullámzás által érvényesülnek. Veszprémben van elég értelmi tényező s tehetség, csak akarni kell. Vegye csak kezébe valamelyik lelkes hazafi a kezdeményezést s meg vagyok győződve, hogy a siker biztos. Az elszigelt erőket egybe kell gyűjteni s a társas élet kötelékeit szorosabbra fűzni. A felolvasások állandósítása által nemzeti irodalmunk Ugye iránt is meleg érdeklődést lehetne kelteni. A budapesti irói s művészi kör támogatására bizton lehet számítani. Ez az első lépés arra nézve, hogy Veszprémben a közművelődés ügyében valami történjék. Egyéb tényezőkről más alkalommal fogok szólam. Dr. Vutkovich Sándor. . Városi közgyűlés. Rendkívüli közgyűlést tartott múlt hó 30-áu Veszprém város képviselő-testfllete. Elnöklő Kováts Imre polgármester úr, a múlt évi országos kiállításon városunk polgárai közül kitüntetésben részesített kiállítók részére megérkezett okmányokat és érmeket az illetőknek átadván, örömének ad kifejezést azon szép eredmény felett, mely i iállítóink önzetlen, nemes buzgalmát koronázta. Ezután a közgyűlés Be\erédj Viktor dr. képviselő úr indítványára a kitüntetett kiállítóknak jegyzőkönyvi elismerést szavazott. A kitüntetést nyert kiállítók névsora: Véghely Dezső, Androvics ímre, Bánóc\i Mór, Benkő István. Bencsik Fülöp, Dukovics Sámuel, Deutsch Mór, fehér András, fehér István, fehér Sándor, ferenc^y Károly, Katona Sándor, Kommer András, Láng Ferencz, Lehoc{ky Sámuel, Liptay János, Lipták Sándor, Magvari Lajos, Nagy János, Nos\lopy Ferencz, Orbán Pál, S{abó József, S\omor János. A jelenlegi városháznak örökáron, nyilvános árverésen való eladása egyhangúlag elhatároztatott, a következő föltételek mellett: 1. Az eladás tárgyát képezi a veszprémi 306. számú telekjegyzokönyv- ben I 6 sor 66 népsorszám alatt fölvett városház, udvarral, a főutczában. 2 Kikiáltási ár a ház becsértéke 11,000 frt, melyen alul a ház eladatni nem fog. 3. Az árverezők ÍO°/0 bánatpénzt kötelesek a kiküldött kezére letenni. 4. A vételár lefizetése a következő határidőkben történik: y, része az árveréstől számított három hó alatt, y, része három év alatt, y, része hal év alatt, jogában állván a vevőnek a vételárt előbb is lefizetni. — Ezen vételárletizetési-határidők oly előnyösek, hogy remélhetőleg nagy befolyással lesznek a városház jó áron való eladására. A sejtelem erősbült, hozzászegődött az ész, mely itt is kutatva keresett ismeretlen valót — s az alvó tenger egén tisztulni kezdtek a ködök . . . a sejtelem s az ész tisztították a szív egét, hogy szabadon kelhessen útjára a vágy, melynek körvonalait a félhomályban is ki lehetett már venni. Kinyílott a tizenötödik tavasz. A tenger mélye megreszketett. A hullámok ölén megjelent a vágy, melynek csapongó szárnyai örökké lebegnek, örökké csapkodják a hullámokat. Eltűnt a méla csönd, a habok zsongani kezdtek. . . A szürke égről messziről, messziről dal zengett, melynek varázsára megállt a vágy, elhallgatott a zsongó hab— hogy annál jobban zúghasson. . . föl az égre, el messzire, a titok szentélyébe, honnan a dal oly bűvösen zeng. Az érzelmek tengere még mindig sötét volt, méhébe nem hatott a legkisebbke fény, csak a sejtelem reszketett át parányaiu, ha a vágytól űzött hullámok bolygatták. És eljött a tizenhatodik tavasz. A szív egén kigyult a látóhatár, a ködök szátfoszlottak, foszlányaikat égi tűz pírja aranyozó meg, és lett fény, derengő hajnalpir . . . A tenger mélye megindúlt, örvénylett, a vágy villámként czikázott a habok fölött, az ész, a sejtelem a hullámok közé szorult. Érezte az egész világ, hogy vihar készül, — nem olyan, mint künn, ott a sötéten, — itt fényesen, tüzesen jő a nagy idő, a villámok, a tüzek kora. A vihar eljött. Az érzelmek csatára keltek, küzdöttek a villámmal, szálltak a szellővel, összetörtek a habokkal ... s a bűvös dal lágyan zsongott a már ébredő hullámok fölött, átcseugett a zajló habokon, a futó villámokon, csengett édesen, búsan, hogy a sziv ábrándos világa megrt szketett a gyönyörtől.... A kórházi szántóföldeknek nyilvános árverésen lendő eladása is egyhangúlag elhatároztatott. Az eladás föltételei a következők: 1. Eladatik a veszprémi 785 számú telekjegyzőkönyvben -j- 2 és 3 sorszám alatt fölvett két darab szántóföld. 2. Kikiáltási ár a becsár, és pedig az elsőnél 3 frt, a másodiknál 147 frt. 3. Az árverezni szándékozók a kikiáltási ár 10°/0-ját tartoznak a kiküldött kezéhez letenni. 4. A vételár */, részét az árverés napjától számítandó 3 hó alatt, V3 részét 6 hó alatt, V3 részét 9 hó alatt kell lefizetni. Kubai Hubert veszprémi lakos részére a kálvária területből 362 □ méternyi térség az általa megajánlott 100 frt vételárbau átengedtetett. A megye területén felállítandó földmives iskola alapitó tagjai közé évi 150 írttal 6 évre belépett Veszprém városa, a képviselő testület egyhangú határozata folytán. Weisz W. Mórnak megengedtetett, hogy az uj városház telkén levő faépítményeit onnét el- hordathassa. A választás alá nem eső városi képviselők névjegyzékének kiigazítására s a választók névjegyzékének elkészítésére Balogh Károly úr elnöklete alatt Vi{ner János és Husvéth János urak küldlettek ki. Ezzel a közgyűlés véget ért. A szülök figyelmébe. A nagy szünidő véget ért! A tudományok csarnokai újból megnyíltak, befogadni a haza reményét, a fiatal nemzedéket, hogy az folytathassa a félbeszakított munkát, a mely végeredményében hivatva van egyrészt a hazának tudományos férfiakat adni s ez által a magyar név dicsőségét emelni, másrészt a mindennapi élet praktikus terén haladva, a szerzett ismeretek által emelni a kereskedelmet, emelni az ipart, mely által a nemzet jóléte virágzásnak indul.. A szülők, kivált a vidékiek, már vakarják a fejőket, mert hát a diák beira- tásakor a papának, vagy a mamának mélyen kell a zsebbe nyúlni. Sok a tandíj, még többe kerül az a sok drága könyv, s aztán ilyenkor, csakhogy jól tanuljon a gyerek, rendesen kijár az uj ruha minden elképzelhető hozzátartozóival stb., mi mindössze tekintélyes összeggé növi ki magát s annak előteremtése, vagy nélkülözése nagyon soknak gondot ád. Azért nem is csoda, ha a szülők, midőn mindent beszereztek, bátorságot vesznek maguknak a diák előtt a következő nyilatkozatot megkoczkáztatni: „Látod édes fiam, A tizenhetedik tavasz tomboló, zúgó tengert talált. A habok őrült tánezot jártak a vihartól korbácsolva. Az égbolt titokzatos fénye bűvösen világító meg a zajló hullámokat. A szellő, a sejtelem és az ész eltűntek, csak az érzelmek vihara tombolt egyre növekedő erővel. De ime! az egek csodát rejtenek. A titokzatos tény eltűnt, helyette kigyúltak a csillagok. Myriád égi tűz fénye reszketett a végtelenből, majd játszva egész közel ragyogtak a csillogó tenger színéhez. A vágy leeresztő szárnyait, megvárta a szellőt, mely az észszel feléje lengett — összesúgtak légi Útjukon a ringó tenger fölött, mely kitárta keblét az égi tüzeknek és visszavervén sugaraikat, kettős mennyet varázsolt a vihar s a fekete éj helyére. Egy szót súgott az ész, meghallá a vágy, e szóért újra a régi lett, még vadabban tombolt, mint előbb.,, Ő az. Ő az! — zúgta a tenger fölött. A szellő menekült; a merre szállt, mindenütt suttogta a ringó haboknak: ő az, ő az ... s a habok ringtak, a habok zúgtak, a habok tomboltak, reszketve hörögte a tenger mélye: ő az ... ő az .. . A csillagok elhomályosodtak, csak egynek fénye nőtt, mintha a többi tüzét is ő nyerte volna el. Ez az egy csillag kigyúlt teljes fényével, előbb meleg, majd égető, gyújtó sugárt lövellt a zajló, tornyosodó habok közé. A vágy e tüztől még csapongóbbá lett, a sejtelmet elnyomták a tornyosuló hullámok. A vágy maga, a vágy egyedül röpködött a tenger fölött szerteszét, körbe ... majd megállt, s aztán villámgyorsan égnek vette útját a csillag felé, mely már napként láugolt. A távoli dal, melyet egy időre elnémított az elemek tomboló csatája, újra föl- zendült. mennyi pénzbe kerülsz, de nem sajnálom, ha jól tanulsz.“ Sokan vannak azonban, kiknek még nagyobb gondot ád az, hogy vájjon milyen iskolába adják hát a fiút, hogy ember legyen belőle. Az elemi iskola ma már, a fokozottabb igények miatt, még akkor sem elégíti ki a szülőt, ha fiát nem is szánja a tudományos pályára, s azért okvetlenül iskoláztatni akarja még, s így a tanév közeledtével nem kis dolog elhatározni, hogy az elemi iskola végeztével melyik iskolába adja a kis tanulót. Nem kis dolog már azért sem, mert ez az elhatározás az első alapja a tanuló jövendő életpályájának s ha erre nézve az irány rosz- szúl választatik meg, nagyon keserves következményeket vonhat maga után. Hajdanában, a negyvennyolezas idők előtt, könnyű volt. A ki fiát nem szánta tudományos pályára, az megelégedett az elemi iskolával, (nagyon soknak ez sem kellett), a ki pedig felsőbb oktatásban akart részesülni, az ment egyenesen a diák-iskolába — a gymnasiumba, — mert nem volt miben válogatnia. De most már többfélék a továbbképző iskolák n a hányféle az iskola, annyiféle annak az iránya. Csakhogy még az a baj, hogy azok irányát és czélját nagyon kevesen ismerik s azok is, kik azt hiszik, hogy ismerik, rosszul ismerik, vagy félre ismerik. A ki pedig az iskolákkal nincs tisztában, nem ismeri azoknak czélját : nagyon nehezen tud magának, illetőleg fiának — helyes utat választani, hogy jövő életpályájára határozott irányban készítse elő. A sok számitgatásnak, tervezgetésnek mindig az a legkönnyebb megoldása és eredménye, ha beiratásra kerül a sor, hogy a gymnasiumba adják a fiút. Es ebből látszik, hogy még mindig nem tudnak kibontakozni azon előítéletből, hogy csak a gymnasium és a tudományos pálya üdvözít s ebből látszik, hogy a negyven- nyolcz előtti iskoláztatási rendszer uralja a szülőket most is s e tekintetben meglehetősen a szokás hatalma alatt állanak. A beiratáskor nem veszik figyelembe a fiú hajlamát, nincsenek tekintettel annak szellemi tehetségeire és képességeire, hanem minden meggondolás nélkül, még ak- * S Ő az, ő az, zúgta a vágy a csillag felé szállva A csillag megmozdult. Előbb lassan, majd gyorsan, gyorsabban hullott, esett ... a hullámok ölébe. A vágy utána. S mikor az égi tűz, a sejtelem titka a tenger ölére ért, lehanyatlott a vágy a magasból, fáradtan csüngtek alá szárnyai. A sejtelem elaludt a szendergő hullámok ölén, melyek előbb majd eltemették . . . Elaludt és valóságról álmodott : hulló csillagról, égi zenéről. A lecsillapúlt tenger habjai csillogtak a boldogságtól, megvilágítá méhöket a lehullt csillag — s az észnek csodás világ tárúlt fel ott alant. Látta a tenger soha föl nem ébredő, megdermedt szörnyeit, démonait; a tova tűnő csalóka nimfákat, melyeknek a neve : öröm, boldogság; — látta a reményt, a haboktól visszavert sugárt, mely csalóka közelben ringatta a végtelen tüzét; látta, mint születnek az igazgyöngyök, melyekből egy szem képes uralni a tengert, mely szülte — s melynek neve: tiszta szerelem. Azok az alvó szörnyek, démonok, megüvegesedett szemeikkel a szenvedélyek szörnyei voltak. És az ész tapasztalt. Kincsekkel terhelve emelkedett ki a habokból. És ime! kincseivel a tomboló elemeket akarta megvesztegetni, de azok aludtak, kéjes mámorban álmadoztak. Az ész visszatántorodott, kihúlltak kezéből kincsei, vissza a tengerbe, honnan azokat hozta. S a csillag még tovább is bűvös fényt sugárzott szét a ringó habok ölén, a tenger nem zúgott, a vágy nem csapongóit, minden kéjes álomban pihent, csak a dal zengett édesen, búsan — a boldog szerelem dala, és a tenger mélyén igazgyöngyök teremtek.
