Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1886 (12. évfolyam, 7-52. szám)

1886-08-08 / 32. szám

MI. évfolyam. I§§6. 33-ik izám. Veszprém, augusztus §. Megjelenik e lap a „HIVATALOS ÉBTESÍTŐ"-val együtt minden vasárnap reg­gel. Bendkivüli esetekben kü* lSnlap adatik ki. — Előfizetési ár mindkét lapra : negyedévre 1 frt 50 kr. ; félévre 3 frt; egész évre 6 frt. Egyes példá­nyok ára 15 kr. — Hirdetések dija: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyiittérben 20 kr.; min­den beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal: Kraus A. Fia könyvkereskedése Vegipréin- ben. Ide küldendő minden elő­fizetés, hirdetés, melléklet » reclainátió. VESZPRÉM közgrazdasáfri*. társadalmi*, helyi* s «általános érdekű MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Magánvitáknak s szemé­lyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtslsn közlemények csak akkor vé­tethetnek figyelembe, ha való­diságuk iránt bizonyíték sze­reztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert inunkatárnakté! fogad el. Szerkesztőségi iroda: Jeruzsálem utcza 872. sz. a. Ide czimzendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Magyarosodási mozgalom. Megérdemli, hogy dicséröleg emlékez­zünk meg azon hazafias mozgalomról, mely Rátóth község lakosai közt a magyar nyelv védelmének szent ügyében, egyre nagyobb mérveket ölt. A mozgalomra okot szolgáltatott azon visszás állapot, hogy noha Rátóth község lakosai magyarok, mégis az isteni tisztelet és szentbeszéd a rom. katb. templomban minden második vasárnap német nyelven tartatik, gyászos maradványaként a boldog(?) emlékezetű Bacb-korszaknak, melynek nép­boldogító intézkedése következtében lett behozva a német nyelvű istentisztelet és szentbeszéd. Van ugyan Rátóth községuek néhány polgára, kik németül is tudnak, de azok is egytől-egyig mind jó magyar haza­fiak s nem teszszük fel felőlük, hogy akadályt gördítenének a lakosság nagy többsége által megindított azon hazafias mozgalom elé, melynek czélja, hogy jövőben az is­tentisztelet és szentbeszéd mindig magyar nyelven tartassák. Erre nézve már 1883-ik év végén ad­tak be egy kérvényt a veszprémi egyház­megye püspökéhez, de annak nem lett fo­ganatja. Most megújítják kérelmüket s bi­zalommal várják annak kedvező elintézését. Egész terjedelmében közöljük a kérvényt, me­lyet dr. Kovács Zsigmondihoz, a veszprémi egyház­megye püspökéhez intéznek. A kérvény így szól: Nagyméltóságú Püspök! Kegyelmes Urunk! Alulírottak azon visszaélés kegyes megszüntetése és orvoslása végett, mely szerint községünkben az istentisztelet és szeutbeszéd minden második vasárnap né­met nyelven tartatik, az 1883-ik évi Szent István király ünnepén történt botrányos események alkalmával voltunk bátrak Nagy­méltóságod kegyes szine elé folyamodá­sunkkal járulni. Alázatos folyamodásunk azonban nem nyert elintéztetést, s így mi a legmélyebb tisztelettel bátorkodunk azt megújítani. Nagyméltóságu Püspök! Kegyelmes Urunk! A magyarság veszélyben forog a felülkerekedni akaró nemzetiségek áskáló- dásai miatt, s ha nem ragadunk meg min­A „Veszprém“ tárczája. Rózsámnak. Szivedet lelkeddel koszorúba fűzted, Hűség szalagával átövezve szépen . . . S aranyos szavakkal, — illatos levélben Édes vigaszomra ide küldéd nékem. Átolvastam százszor, csókoltam ezerszer S a te lelked mindig visszacsókolt érte . . . S minden betűd — mintha biborajkad volna, — Mosolyogva nyílott csacsogó beszédre. Itt voltál egészen . . , Bűbájos ecsetje Lelkem képzetének ide festett híven . . , Fényes ragyogása két fekete éjfél Szórta csillagát rám e holt betűs íven. Fekete hajadnak suhogó selyemje Édes nyugalomra hívogató lelkem . . . Oyötrött, lázas agynak örömteli, kéjes Ölelve pihenni dobogó, szűz keblen. Szíttam mosolyodat, ajkad üdvét, mézét, Égetett, hódított karod forró vére. Reszkettem a láztól, altató gyönyörtől S képzelt menyországom megszűnt, véget éré. Eltűntél előlem, mint köd a sugártól, Mint a bűvös álom irigy kéztől tépve .... Néma epedéssel bámultam a távolt, Keresve szép arczod tiszta égi kékbe. óhl mit írjak én ez aranyos levélre t Elküldjem a lelkem, elküldjem a szivem t Ez a tied rég már ... s az a kósza csillag Körülötted bolyg, száll akaratlan, híven. Ha a csillagos ég megfürdik az éjben, Hallgasd meg a szellő édes susogását; Az viszi levélnek izenetül néked: Örök szerelmemet, szivem dobogását . . . GUBICZA LAJOS. den eszközt a veszély elhárítására, akkor, úgylehet, el fog némulni az az édes nyelv, melyen Árpád és dicső sarjadékai, szt. Ist­ván, szt. László, bölcs Kálmán, s a legne­mesebb szivtí IV. Béla imádrák a mindenek Alkotóját s oszták a hű magyar népnek a királyi trónról az igazság szavát. Azóta századok viharai zúgtak el hazánk felett, nyelvünk azonban most is él, de veszélyek fenyegetik mindenfelől, s ezért kell annak tért hódítani és uralmat szerezni. Rátóth község lakosai közt valamikor sok német volt, de most már mindenki érti a magyar nyelvet, s így nincs értelme annak, hogy e községben az istentisztelet és szent beszéd minden második vasárnap német nyelven tartatik. Ezeu intézkedés különben is a szomorú emlékű Bach-korszakból szár­mazik, ezen idő alkotásait pedig már elsöpré a nemzeti újjászületés, eseményeire fátyolt vetett apostoli felséges királyunk s fátyolt vetett a magyar nemzet, ezt kell tennünk nekünk is és visszaállítani a régi állapotot, midőn az Istennek magyar nyelven zeng­ték dicséretét és üdvözítő igéit magyar nyelven hirdették Rátóth község templomá­ban is, mit bizonyít az ide •/. alatt mellékelt canonica visitatio másolata*) Ezen okok alapján újból, a legmé­lyebb tisztelettel esedezünk Nagyméltósá­godhoz, hogy méltóztassék az istentiszte­letnek és szeutbeszédnek községünkben mindig magyar nyelven tartását elrendelni s ekép a már hosszabb idők óta gyako­rolt visszaélést s az abból folyó kellemet­len súrlódásokat kegyesen megszüntetni. Nagyméltóságodnak hazafias, nemes szivébe helyezve rendületlen bizalmunkat, alázatos kérelmünket még egyszer magas figyelmébe ajánljuk s hódoló tisztelettel maradunk Nagyméltóságodnak, kegyelmes Püspökünknek Rátóthon, 1886. évi augusztus hó 6 ik napján alázatos szolgái (következnek az aláírások.) *) Kivonat a rátóthi „canonica visitatio“-ból. — Az isteni szolgálat nyelve magyar. Vasárnapokon és ünnepeken mindazonáltal régi szokás szerint az Evangelium német nyelven is felolvastatik, de sem egyházi beszéd, sem kathe- kezis német nyelven nem tartatik. - Hogy eien kivonat az eredetivel megegyez, bizonyítom. Kelt Bátóthon, 1883. évi november hó 11-én. Papp Gyula m. k, plébános. (P. H.) Olga párbaja. — Pamlag-krónika. — Viktor, ha valaha emlékiratait megírná, a szép Olgával nagyon sok lapon kellene foglalkoznia. A legnagyobb botorság az, ha csak államférfiak, poli­tikai nagyságok tartják magukat jogosítva arra, hogy emlékiratokkal terheljék a közönséget- ... A mi a múlt századokban, különösen Francziaország- ban divatozott, az mai napság már nem járja. Gavallérok, színésznők, nagyúri hölgyek nem Írják meg életüknek mulatságos és tanulságos történetét vagy egyes nagyobb részleteket. Viktor az előkelő társasághoz tartozik, nem ben8zülött, de erős polgárjogot nyert minden szalonban Kurtára nyirt haja, keleti növésű sza­kálla, érdekes halavány arcza, szálas, meggöruyedt termete, hanyagul előkelő járása különösen érde­kessé teszik a nők előtt. A ki a nők előtt érdekes, az a férfiak között már nagy kártya: tesznek, fogad­nak rá. Többet ér, ha valakiért a nők epednek, mintha nagyon okos embernek tartják .... A szép Olga epedett Viktorért, bámulta szép arczát, könnyelmű kaczérsággal kötött nyakkendő csokrát, harisnyája különös színeit, jó szabású ruháit, fogatát, lovait. Eltanulta kedvencz mondásait. Viktor­nak 52 mondása volt egy évre, s a mit mondott, az divatba jött és sokkal tovább maradt a divatban, mint másoké. Tehát soha sem ismételte magát.... Nemcsak Olga epedett, hanem a barna fürtü Mártha is. , . A két fiatal szépség, egyik szőke, a másik barna, mindig együtt volt. Nyilvános, elő­kelő találkozó helyeken kart-karba öltve jártak. Hevesen szorultak egymáshoz. A nagy világban el­fogadott föltevés volt az, hogy a két ifjú hölgy szerelmes egymásba s egyiknek a lelke a másikba Kérvényt nyújtanak be továbbá a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, mely így hangzik: Nagyméltóságú Miniszter! Kegyelmes Urunk! Rátóth községnek alulirt polgárai a veszprémi egyházmegye Nagyméltóságú püspökéhez egy alázatos kérvényt nyúj­tottunk be, melyben esedezünk, hogy köz­ségünkben az istentisztelet és szentbeszéd ne csak miuden második vasárnapon, ha­nem mindig magyarúl tartassák, s az '/. alatt mellékelt canonica visitatio másolata sze­rint is községünkben azelőtt mindig magyar volt az istentisztelet nyelve, s csak a Bach- korszak idejében történt az a szerencsétlen intézkedés, mely szerint minden második vasárnapon német nyelven tartassék az is­tentisztelet. Szerencsétlennek mondjuk ez intézkedést, mert számtalan viszálynak lön okozója, azonfölül akadályt gördít magya­rosodó törekvéseink elé, fájdalmas botrányt is idézett elő 1883-ik évi augusztus 20-án, midőn a Magyarország első szent királyá­nak, a dicső magyarnak emlékünnepén ma­gyar nyelven tartott istentiszteletet némely németek izgága és brutális magaviseleté olyannyira megzavarta. Ezen okok alapján, most már másod­ízben kértük a veszprémi egyházmegye Nagyméltóságú püspökétől, hogy ez ügyet a magyarság érdekében, mindnyájunk köz­óhajára kérelmünk szerint intézze el. Biz­ton reméljük, hogy e másodszori kérelmünk nem marad meghallgatatlanúl, mint az első; mindazonáltal Nagyméltóságodnak hazafias érzelmeit, a magyarosodás érde­kében tett, feledhetetlen és sikeres fárado­zásait ismerve s abba legnagyobb bizal­munkat helyezve: Hódoló tisztelettel esedezünk Nagy­méltóságodhoz, hogy ügyünket s kérelmün­ket magas figyelmére méltatni, magáévá tenni s az illetékes helyen érettünk nyo­matékos és nagytekintélyű pártoló szavát fölemelni kegyeskedjék, mely kegyes párt­fogás csak emelni fogja szivünkben Nagy­méltóságodnak hazafias és fenkölt műkö­dése iránt érzett mély hálánkat. Mely alázatos kérelmünket még egy­szer kegyes pártfogásába ajánljuk s a leg­olvadott át Így tanul nevetni gerlicze gerlétől; csak egy csók és nem lehet megismerni, ki utánozz, a másik mosolygását. Olga és Mártha kicseréltek egy­mással modorukat és maguktartását s ha arczukban nem különböznének, bizonyára ikertestvéreknek le­hetne őket tartani. . . Egyszer azután egészen összezavarodtak az emberek. . . Olga fekete hajjal, Mártha szőke hajjal jelent meg. Elkezdték találgatni, melyik viselte eddig a másik haját. . . Mindent elcseréltek egymással, legyezőt, ék­szert, kalapot, virágot. Mindent? Óh nem, egyet nem cseréltek el és azon az egyen nem tudtak megosztozni. . . Ez az egy Viktor volt. így csalódik a világ, a nagy szeretet csak ál- arcz. A való, az zsarnokság. Két zsarnok nem tudja egymást legyőzni, s hogy sorsuk egyforma legyen, egymáshoz lánczoltatják magukat. Olga vigyázott Málhára, Mártha vigyázott Olgára, hogy egyedül ne legyen valamelyikük Viktorral. Sokszor látták karon fogva őket, középen Viktor s mellette jobbról Olga, balról Mártha. Szivében mindegyik annyi kint viselve, mennyit a hitregealkotó se képes kigondolni. Szeretni csak egyet lehet. Viktor is csak egyiküket szereti, ha szereti, de melyik az igazi. Ezt a perczet epedve várták, de féltek, rettegtek tőle. Valamelyik elveszti örökre Viktort. Szegény ábrándos gyermekek nem tudták azt, hogy a szerelem sokakra nézve osztatlan érzés. A szivekre is lehet kötni osztályos egyességet, egyik a telekkönyvi birtokos, a másik követelést vagy szolgalmi jogot táblázhat rá. . . . mélyebb tisztelettel maradunk Nagyméltó­ságodnak Rátóthon, 1886. évi augusztus hó 6-ik napján alázatos szolgái (következnek az aláírások.) Ismerve egyházmegyénk püspökének hazafias érzelmeit, legkevésbé sincs okunk kételkedni abban, hogy a magyar nyelv szent ügyének érdekében megindított eme hazafias mozgalom a magyar nyelv diada­lával fog végződni. Adja a magyarok Is­tene, hogy ezen reménységünkben ne csa­latkozzunk ! 11715. Veszprém vármegye alispánjától, x. 1886. Meghívó. Hivatalos tisztelettel felkérem a törvényható­sági bizottság t. tagjait, hogy a törvényhatóságok­ról szóló 1886. XXI. t. ez. életbeléptetése alkalmá­ból szükséges intézkedések megtétele végett f. évi augusztus hó 12-ón d. e. 10 órakor tartandó rend­kívüli közgyűlésen a megyei székházban megjelenni szíveskedjenek. Megjegyzem, hogy a rendkívüli közgyűlés tárgya kizárólag a fentebb hivatkozott t.-cz. életbe­léptetése alkalmából szükséges intézkedések meg­tétele illetőleg az alkotandó szabályrendeletek el­készítése leend. Veszprém, 1886. évi augusztus hó 4-én az alispán szabadságon Kolozsvárja József, m. főjegyző. A pusztai tűzoltóság.*) Irta: József föherczeg. Hogy lehet pusztán, vagy 1000 lakost túl nem haladó kisközségben egyszerűen és kevés költség­gel egy czéljának mégis megfelelő tűzoltó csapatot telszerelni ? Ezen kérdés fejtegetésébe azért bocsátkozom, mert a legnagyobb akadály ily testület szervezésé­nél a nagy költség, íőkép ott, hol kevés a vagyon és hiányzik a pártoló. Ez riasztja vissza a puszta vagy tanya birtokost, a község lakóit a szép és hasznos eszmétől. Kisközségben és pusztán vagy több közel egymáshoz fekvő tanyán egy 16 emberből álló, jól betanított és buzgó tűzoltó csapat a vész napján nagy áldás és tökéletesen elég a dúló elem legyő­zésére, főkép ha a többi lakosok támogatják. Ezen 16 tűzoltó a következő rangfokozatból áll: 1 parancsnok, 1 csővezető, 2 mászó, 4 szerelő, 8 szivattyús. Mivel a szivattyú hajtására és a viz *) József föherczeg szakszerű fejtegetését az orsz. tűzoltó szöv. közp. bizottságának küldte be, honnét lapunk számára sikerült megkapnunk. Szerk. * 5 Egyszer a két összelánczolt fiatal hölgy olva­sásnál lepte meg egymást. Egy angol regényt olvas­tak, a melyben az első 5 évet átengedi egyik a másiknak és 5 év múlva az örökké valóságig bírta az egyetlent. . . . Olga kikapta Mártha kezéből a könyvet, le­dobta a szőnyegre s rálépett a táblájára. Mártha nem utánozta Olgát, hanem higgadtan, boszantó hideg vérrel kérdi: — Nos? — Én is olvastam ezt a regényt. . . . — S azután? — Ez dőreség. Ki fogja átengedni az első 5 évet? — A szerelem hajnalát el lehet-e cserélni a renyhe délutánnal . . . ? — Ez semmi, de át lehet-e engedni a boldog­ságot akkor, mikor már megizleltűk, hogy akkor maradjon szivünk szegényen, mikor már egy fényes táj van előttünk. . . Soha a nők bizalmas szobája nem hallott ilyen társalgást. Országgyűlési szónokok, királyi ügyészek, násznagyok szégyenelhették volna magu­kat. Véd- és vádbeszédek folytak az első, vagy a következő 5 év mellett. Ha Olga akarta az első 5 évet, Mártha is akarta, ha Mártha az ezután következő évek mellett emelt szét, Olga is követelte. — Tudod mit Olga? — Mit, édesem? — Vívjunk párbajt . . . — Párbajt? — Igen, még pedig élet-halálra , . . — De ekkor le kel mondani az egyiknek . . . Én nem halni, de élni akarok érte. . . — Igen, de az élő osztatlanul bírja örökre.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents