Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1886 (12. évfolyam, 7-52. szám)

1886-06-20 / 25. szám

XH. évfolyam. 1886. 33-ik szám. Veszprém, június SO.

!——

Megjelenik e lap a

„HIVATALOS ÉBTESÍTÖ"-vel

együtt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben kü- fönlap adatik ki. — Előfizetési 4r mindkét lapra : negyedévre 1 írt 50 kr.; félévre 3 frt; egész évre 6 frt. Egyes példányok ára J.5 kr. - Hirdetések álját egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyilttérben 20 kr.; minden beigtatásért külön 30 kr. illami bélyegilleték fizetendő.

Kiadóhivatal: Kraus A. Fia könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s

reclamátió.

1

VESZPRÉM

közgazdasági-, társadalmi-, helyi- s általános érdekű

MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY.

* Hagánvltáknak S személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik.

Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el.

Szerkesztőségi iroda:

Jeruzsálem-utoza 872. sz. a.

Ide czimzendö a lap szellemi részét illető minden közlemény.

egész ügyet csendesen elaludni hagyni kellene.

Pedig nem úgy van! A tűzoltóság igen is nagy eredményeket mutathat föl, de csak akkor, ha kellő pártolásban részesül. Egy-két ember persze nem sokat tehet, de ha sokan összeállanak, akkor „a porszemekből szikla alakúi.“ S akkor meglátnék, hogy ki tudna gáncsoló szót emelni a tűzoltóság ellen, ha nagyszámú önkény- tes vállalkozó egyesül s jól begyakorlott, egyöntetű működéssel lépne föl a vész színhelyén.

Csodálatos az az indolenczia, melyet városunk közönsége tűzoltóságunkkal szemben tanúsít. Pártolni nem pártolja, tagúi alig néhányan állanak be, hanem aztán kritizálni — azt tudunk! Jó, hogy még azt is nem fogjuk tűzoltóinkra, hogy tűzoltás helyett még ők csinálják a tüzet. Persze kritizálni sokkal könnyebb, mint mások kritikájának tárgya lenni.

De ez állapot így tovább nem maradhat. Városunk polgárságának vagyonbiztonsága sokkal fontosabb érdek, hogysem azt hathatósan fölkarolni ne kellene. Tűzoltóságunk is érzi ezt s a pünkösdi ünnepeken lezajlott zászlószentelési ünnepségek rendezése által kívánt odahatni, hogy a közönségben oly mélyen szunnyadó érdeklődést maga iránt fölkeltse. Ez ünnepségek nem csupán mulatságból rendeztettek, a rendezők előtt komoly czélok lebegtek, melyek fölött ne térjünk oly hamar napirendre.

A zászló a bajtársi szeretet és az összetartozás jelképe. A katonák a zászlót követik, melyre fölesküdtek, s veszély idején a fenyegetett lobogó védelmére össze- sereglenek. Van valami fölemelő, valami magasztos az egy zászló körül egybegytílt baj társak lelkesedésében s e gondolat lebegett tűzoltóink előtt, midőn a zászlószentelési ünnepélyt rendezték. Arra gondoltak, hogy a közös zászló szeretete talán fölkelti másokban is a vágyat a mellé seMadelette.

— Francziából. —

regélni s táplálja a lelkesedést tűzoltóságunk iránt.

Reméljük, hogy nem csalódtak. Reméljük, hogy városunk közönségének alkalmas tagjai, különösen az iparossegédek tömegestül fognak az egylet tagjai közé lépni s reméljük, hogy a városi hatóság is a tőle csak telhető legnagyobb pártolásban részesítendi az egyletet. A czél nemes és hasznos s a közügynek szolgálni igen szép foglalkozás. S ha még hozzáveszszük, hogy az egylet a működő tagok részére bizonyos kedvezményeket is fog kieszközölni, nem lehet kétségünk, hogy tűzoltóságunk erőben és számban megszaporodva, czéljának sikerrel és nagy eredménynyel rog eleget tenni s vagyonúnkat az elemek pusztító hatalma ellen védeni.

Épen ezért melegen pártoljuk a tűzoltó-egylet által, melynek élén Kopácsy Árpád elnök és S\eglethy György titkár oly fáradhatatlanul működik, megindítandó mozgalmat s tűzoltóságunk felkarolásának ügyét városunk közönségének figyelmébe még egyszer és egész lelkűnkből ajánljuk.

Megyei közgyűlés.

Lapunk múlt számában részletesen ismertettek az új megyeház építése ügyében fölmerült érdekes vitatkozásokat, most a közgyűlés egyéb ne- v'v.etesebb intézkedéseit fogjuk felsorolni, mielőtt azokban ezt tennők, egész terjedelmében közöljük a székházépítési ügyben hozott határozatot. E határozat a következő :

A székházépítő bizottságnak előterjesztése Eötvös Károly megyebizottsági tagnak a tárgyalás folyamában beadott indítványával együtt elfogadta- tik és igy határozatkép kimondatik, hogy a törvény- hatóság a megyei székház építési költségeinek fedezése czéljából a pesti hazai l-ső takarékpénztártól 6°/0-nyi kamat és tőketörlesztés mellett 50 év alatt visszafizetendő 300.000 forintos készpénz kölcsönt vesz fel, egyúttal a megye alispánja utasíttatik, hogy az egyesület által tett ajánlatban körvonalzott és a közgyűlés által elfogadott pontozatok mellett a kölcsönkötvényt közjegyzői okirat alakjában állíttassa ki, s a törvényhatóság nevében írja alá, továbbá felhatalmaztatik a megye alispánja, hogy a mennyiben vállalkozó részéről a teljesített munkákra vonatkozó kereseti kimutatás benyujtatik, a

Post festa.

A városi tűzoltók zászlószentelési ünnepélye lezajlott s most már a szép ünnepély után ideje van, hogy komolyan foglalkozzunk tűzoltóságunk mizériáival.

Azt hiszem, azon az állásponton már túl vagyunk, hogy a fölött vitatkozzunk : van e szükség a tűzoltóságra. Beláthatja minden ember, hogy tűzvész esetén, midőn a legnagyobb zavar és fejetlenség uralkodik, egy szervezett és a czélra kiképzett csapat rendszeres és összevágó működése a romboló elem elfojtására a lehető leg- üdvösebb eredményt tüntetheti föl, szemben azzal a működéssel, melyet néhány jóaka- ratu, de a dologhoz nem értő s rendszertelenül működő polgár fejthet ki ily esetben.

Ezért a tűzoltóság intézménye el van terjedve mindenütt s a hol kellő pártolásban részesül, czélját sikerrel is éri el. A fő dolog a czél eléréséhez mindenesetre az, hogy kellően pártoltassék, különben nagyon természetes, hogy nem működhetik sikeresen.

Midőn a Veszprém városi önkénytes tűzoltóság megalakult, nagy örömmel fogadta városunk közönsége az esemény hírét s pártolásban nem is volt hiány eleinte. Voltak elfogult, ósdi emberek is, a kik szkeptikus aggályokat éreztek iránta, fölöslegesnek és szükségtelennek tartották az egész intézményt, kétségbe vonták, hogy czéljának meg fog felelni, de önkénytes tűzoltóságunk megmutatta, hogy ez aggályok helytelenek voltak, működésével igazolta, hogy igenis van ez intézménynek igen nagy haszna s a mi tűzoltóságunk czéljának meg is tud felelni.

De a szalmaláng, mely oly mohón lobbant ki a megalakulás idejében, korán lelohadt s önkénytes tűzoltóságunk pártolás hiánya folytán egyre hanyatlott, a mely körülményt nem is késtek a szkeptikusok annak bizonyítására felhozni, hogy a tűzoltóság nem tud megfelelni czéljának s az

A „Veszprém“ tárczája.

Enyliiilet.

Csendes peremeimben Enyhület köpött,

Életem virágit Kegygyei öntömöd:

Sment ihletés,

Reménykedés !

A sas durva karmát — Csapna bárhova —

Skelid lehelettel Uldömöd tova:

Sment ihletés,

Reménykedés !

Kétségbeesésnek Enyhe üdve te,

Balmsamot csepegtetsm Vérmő sebre le:

Sment ihletés,

Reménykedés !

Ne'md a förgetegnek Vésmes föllegét!

Óvd meg ellenében Gyermeked smivét:

Sment ihletés,

Reménykedés !

LOVÁSZY NÁNDOR.

A háló-teremben, hol ifjú leánykák kék csücs- kéjü fehér párnákra hajtva bodros fejeiket, álomba merülten feküdtek, Emmelina hirtelen főiébredt.

— Alszol, Bettinám, édesem ?

— Még nem; — válaszolt lágy hangon a szomszéd ágyból Bettina.

— Hallgasd meg e borzasztó történetet, mit aranynyal hímzett ruhába öltözött tündér mesélt el épen most, mig aludtam.

*

* *

Rekkenő meleg volt. Madelette fürdeni ment, magyas hegyektől körülzárt kristály tóba, melybe vigan csörgedező patak önté tiszta vizét.

A parton megállva sokáig nézte a nap sugaraival játszó habokat.

Madelette egy vizi szellemnek volt a leánya.

Egy szavára megállt a patak, s a hullámverés megszűnt.

Madelette ruháját a parton egy fűzfára akasztotta s aztán a tó csöndes vizébe merült. Közel egy óráig ringatta magát a rezgő habokban, melyek kéjesen simultak keblére és szerelmi dalokat locsogtak neki.

Mikor eleget íürdött, partra szállott, sietett ruháját felvenni, mert a nap már lemenőben volt s ezen este Titania báljába kellett mennie.

De az álnok Zephir, mig ő gondatlanul evicz- kélt a tóban, oda lopódzott zajtalanul, mint a tolvaj és elvitte ruháját. Madelette hiába kereste, nem találta sehol. Nagyon boszankodott az álnok Zephirre, hogy őt ilyen alakban látja, s miként nevet, hogy cselfogása ilyen jól sikerült. De a harag mit sem használt.

Gyorsan szaladt keresztül a zöldelő mezőn, melynek virágai irigy szemmel csodálták szépségét, — úgy nézett ki közöttük, mint a fehér liliom.

Nagyon szégyelte magát s fájdalmában még keservesebben sirt, mert a tündéreknél nem szokás, hogy ifjú lányka ruha nélkül menjen bálba.

A mint barangolt, útjában találkozott egy vén fával, melynek széles és nagy sima levelei voltak.

— Szakíts le egyet ágaimról, — szól hozzá a vén fa, — s készíts leveleimből magadnak ruhát.

Madelette megköszönte jóságát, egyet kiválasztott, melyen a legszebb levelek voltak s letörte. Szép fehér testén oly jól állottak a zöld levelek, de bármennyire odatapadtak testéhez, mégis egyenkint mind lehullottak róla.

Madelette boszusan ment tovább s találkozott egy galagonya bokorral, mely épen útjában állt.

— Testvérem, — szólitá meg a galagonya — törj le néhányat töviseimből s tűzd meg vele a hulló leveleket.

Néhányat letört s a leveleket összetüzdelte. De a tövisek finom bőrét szurdalták meg, ezzel vallottak szerelmet s a kibuggyanó vórcsőppökben fürösztötték hegyeiket

Végre az út mentén leült s rövid idő alatt egyszerű, de elragadó szép ruhát varrt magának. A mogyoró héját gyüs/.ünek, a töviseket tűknek használta, a békanyálat pedig fonálnak, melylyel a leveleket összevarrta.

Madelette most már büszkén és boldogan folytatta útját, örülve, hogy ily szép ruhája van.

— Fi-fi] — hallatszott egy nefelejs bokor sűrűjéből, — kis bohó, hát ki megy Titania báljába ékszer nélkül?

— Szép, aranyos, kis kígyó, — válaszolt Madelette, — akarsz-e nekem nyakékűl szolgálni ?

— Nagyon szívesen, — válaszolt a kígyó, melynek háta úgy tündöklött, mintha smaragddal lett volna kirakva.

Madelette fölvette a virágok közül s vállára tette, honnan az gyorsan hófehér nyaka körül csavarodott.

— Hogyan, Madelette, — szólították meg a szentjánosbogárkák, — a tündérek mulatságába mégy s nem teszesz fénylő függőket?

— Várjatok, — szólt Madelette s mindkét fülére egy-egy élő gyémántot tett.

így teljesen föl volt ötözve s elindúlt Titania báljába.

szükséglendő részleteket ezen kölcsön terhére vegye fel és a szükséges kifizetéseket azokból eszközölhesse. Ugyanez alkalomból Eötvös Károly, gróf Festetich Andor, Ányos Tivadar, Magyar János és Szalatkay István megyebizottsági tag urak ötös bizottságként kiküldetnek és felkéretnek, hogy a székházépítő bizottsággal együtt 14 napi záros batáridő alatt a megye közönsége elé egy javaslatot legyenek szívesek terjeszteni az iránt, vájjon a székházópítósi terv átalakítása lehető-e ? s mily feltételek mellett lehető az esetre, ha a magánlakások és szálló helyiségek elejtésével a tervezett épület szárnyai és hátsó vonala 2 emelet helyett egy emelettel építtetnek ki, s hogy ezen kívül még minő megtakarítások lennének eszközölhetek. Végül elhatároztatik, hogy az ötös bizottság által a szék- házépítő bizottság, a vállalkozó és az építés-vezetőség meghallgatása mellett készítendő javaslat egy a megyei alispán által e czélból összehívandó rendkívüli közgyűlésben fog letárgyaltatni. Ezen határozat a magy. kir. belügyminisztériumhoz a vonatkozó iratok kapcsán íelterjesztetni, az ötös bizottság tagjaival pedig közöltetni rendeltetik.

Tárgyaltatott a földmivelés,' ipar és kereskedelmi minisztériumnak azon intézvénye, melylyel a megyei gazd. egyesület részére az amerikai szőlőtelep felállítása alkalmából kért segélyt megtagadja: a kért és a minisztérium által kilátásba helyezett segély megadása iránt a minisztériumhoz újabb fel- terjesztés tétetni rendeltetett.

Kiss László pápai lakosnak, mint a Pápakeszthelyi vasút végrehajtó bizottsága alelnökének kérvénye, melyben a törzsrészvények vásárlása tárgyában hozott 454/884. sz. határozatot megujíttatni kéri, tárgyaltatván — a kért é3 10 éven át évi 6000 írtban esedékessé válandó 60000 forint ösz- szeg a Pápa-keszthelyi vasútnak segélyezésére a megyei közmunka alap terhére megszavaztatik azon feltétellel, hogy az első részlet a vasút tényleges kiépítése megkezdésének évében fog esedékessé válni, hogy a 60000 írt erejéig a megye részére törzsrészvények fognak kiállíttatni és hogy a megye jogosítva leend a vezérigazgatóságba állandóan egy képviselőt küldeni.

A megye alispánja felemlítvén azt a nagy csapást, mely az egész országot, de különösen igazságügyünket dr. Pauler Tivadar igazságügyminiszter halálával érte, s kinek elhunytával a haza legkitűnőbb jogászainak és legmunkásabb s szeplőtlenebb jellemű vezórférfiainak egyikót vesztette el, — indítványozza, hogy a megye közönsége a nagy csapás felett érzett hazafiui fájdalmának jegyzőkönyvileg adjon kifejezést és ebbeli érzelmeit a gyászoló családnak hozza tudomására, — egyhangúlag elfogadtatott.

Olvastatott a Balaton-egyletnek átirata,JmelyA fényesen öltözött tündérkék már javában tánczoltak a fák lombsátrai alatt. Madelette oly szép volt levelekből font ruhájában, hogy a gnómok királya, ki szintén hivatalos volt az estélyre, azonnal belé szeretett.

Tánczra kérte föl.

— Utasítsd vissza, — sziszegte féltékenyen a kis kigyó, fejecskéjét a szép leány füléhez hajtva.

De Madelette nem ügyelt szavaira.

— Édesem, — susogta táncz közben a király, 8 szelíden magához szorította, — késő van már, oda lent várni foglak s ha akarod nőül veszlek.

— Igen, akarom.

— Ne menj el, — sziszegte nyakán a kígyó, midőn a táncznak vége lett.

Madelette nem ügyelt reá s mikor észrevette, hogy a gnómok királya eltávozott, fölkelt s a völgybe indúlt, hol a király várt reá.

— Vigyázz! — sipogta a kígyó, s kicsiny száját kitátva, apró kétágú nyelvét ijesztően Öltő- gette.

Madelette érezte, hogy nyakéke jobban szorítja, de az öröm, hogy nemsokára a gnómok királynéja lehet, elfelejtető ezt vele.

— Uram, — szólt a királyhoz, a mint a völgyben találkozott vele, — beszéljen nekem szerelemről s én megengedem, hogy megcsókolhatja a kis ujjam hegyét.

E pereiben gyönge tű-szurást érzett nyakán. Madelette elhalványult, egy sikoltással a földre esett és meghalt.

A kígyó gyorsan eltűnt a fűben, a gnómok királya pedig visszatért a bálba, hogy más feleséget keressen.

* * *

— Édes Emmelinám, — szólt Bettina, — én azt gondolom, ez az álom annyit jelent, hogy majd a te menyasszonyi ruhád lesz legszebb az egész világon, és hogy férjed smaragd nyakóket s gyémánt függőket fog ajándékozni neked. . .

Catulle Mendés,