Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1886 (12. évfolyam, 7-52. szám)

1886-06-20 / 25. szám

XH. évfolyam. 1886. 33-ik szám. Veszprém, június SO. !—— Megjelenik e lap a „HIVATALOS ÉBTESÍTÖ"-vel együtt minden vasárnap reg­gel. Rendkívüli esetekben kü- fönlap adatik ki. — Előfizetési 4r mindkét lapra : negyedévre 1 írt 50 kr.; félévre 3 frt; egész évre 6 frt. Egyes példá­nyok ára J.5 kr. - Hirdetések álját egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyilttérben 20 kr.; min­den beigtatásért külön 30 kr. illami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal: Kraus A. Fia könyvkereskedése Veszprém­ben. Ide küldendő minden elő­fizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió. 1 VESZPRÉM közgazdasági-, társadalmi-, helyi- s általános érdekű MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. * Hagánvltáknak S szemé­lyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vé­tethetnek figyelembe, ha való­diságuk iránt bizonyíték sze­reztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el. Szerkesztőségi iroda: Jeruzsálem-utoza 872. sz. a. Ide czimzendö a lap szellemi részét illető minden közlemény. egész ügyet csendesen elaludni hagyni kellene. Pedig nem úgy van! A tűzoltóság igen is nagy eredményeket mutathat föl, de csak akkor, ha kellő pártolásban ré­szesül. Egy-két ember persze nem sokat tehet, de ha sokan összeállanak, akkor „a porszemekből szikla alakúi.“ S akkor meg­látnék, hogy ki tudna gáncsoló szót emelni a tűzoltóság ellen, ha nagyszámú önkény- tes vállalkozó egyesül s jól begyakorlott, egyöntetű működéssel lépne föl a vész színhelyén. Csodálatos az az indolenczia, melyet városunk közönsége tűzoltóságunkkal szem­ben tanúsít. Pártolni nem pártolja, tagúi alig néhányan állanak be, hanem aztán kritizálni — azt tudunk! Jó, hogy még azt is nem fogjuk tűzoltóinkra, hogy tűz­oltás helyett még ők csinálják a tüzet. Persze kritizálni sokkal könnyebb, mint mások kritikájának tárgya lenni. De ez állapot így tovább nem marad­hat. Városunk polgárságának vagyonbiz­tonsága sokkal fontosabb érdek, hogysem azt hathatósan fölkarolni ne kellene. Tűz­oltóságunk is érzi ezt s a pünkösdi ünne­peken lezajlott zászlószentelési ünnepségek rendezése által kívánt odahatni, hogy a kö­zönségben oly mélyen szunnyadó érdeklő­dést maga iránt fölkeltse. Ez ünnepségek nem csupán mulatságból rendeztettek, a rendezők előtt komoly czélok lebegtek, me­lyek fölött ne térjünk oly hamar napi­rendre. A zászló a bajtársi szeretet és az összetartozás jelképe. A katonák a zászlót követik, melyre fölesküdtek, s veszély ide­jén a fenyegetett lobogó védelmére össze- sereglenek. Van valami fölemelő, valami magasztos az egy zászló körül egybegytílt baj társak lelkesedésében s e gondolat le­begett tűzoltóink előtt, midőn a zászlószen­telési ünnepélyt rendezték. Arra gondoltak, hogy a közös zászló szeretete talán föl­kelti másokban is a vágyat a mellé se­Madelette. — Francziából. — regélni s táplálja a lelkesedést tűzoltósá­gunk iránt. Reméljük, hogy nem csalódtak. Re­méljük, hogy városunk közönségének al­kalmas tagjai, különösen az iparossegédek tömegestül fognak az egylet tagjai közé lépni s reméljük, hogy a városi hatóság is a tőle csak telhető legnagyobb pártolás­ban részesítendi az egyletet. A czél nemes és hasznos s a közügynek szolgálni igen szép foglalkozás. S ha még hozzáveszszük, hogy az egylet a működő tagok részére bizonyos kedvezményeket is fog kieszkö­zölni, nem lehet kétségünk, hogy tűzoltó­ságunk erőben és számban megszaporodva, czéljának sikerrel és nagy eredménynyel rog eleget tenni s vagyonúnkat az elemek pusztító hatalma ellen védeni. Épen ezért melegen pártoljuk a tűz­oltó-egylet által, melynek élén Kopácsy Árpád elnök és S\eglethy György titkár oly fáradhatatlanul működik, megindítandó mozgalmat s tűzoltóságunk felkarolásának ügyét városunk közönségének figyelmébe még egyszer és egész lelkűnkből ajánljuk. Megyei közgyűlés. Lapunk múlt számában részletesen ismertet­tek az új megyeház építése ügyében fölmerült ér­dekes vitatkozásokat, most a közgyűlés egyéb ne- v'v.etesebb intézkedéseit fogjuk felsorolni, mielőtt azokban ezt tennők, egész terjedelmében közöljük a székházépítési ügyben hozott határozatot. E hatá­rozat a következő : A székházépítő bizottságnak előterjesztése Eötvös Károly megyebizottsági tagnak a tárgyalás folyamában beadott indítványával együtt elfogadta- tik és igy határozatkép kimondatik, hogy a törvény- hatóság a megyei székház építési költségeinek fede­zése czéljából a pesti hazai l-ső takarékpénztártól 6°/0-nyi kamat és tőketörlesztés mellett 50 év alatt visszafizetendő 300.000 forintos készpénz kölcsönt vesz fel, egyúttal a megye alispánja utasíttatik, hogy az egyesület által tett ajánlatban körvonalzott és a közgyűlés által elfogadott pontozatok mellett a kölcsönkötvényt közjegyzői okirat alakjában állít­tassa ki, s a törvényhatóság nevében írja alá, to­vábbá felhatalmaztatik a megye alispánja, hogy a mennyiben vállalkozó részéről a teljesített mun­kákra vonatkozó kereseti kimutatás benyujtatik, a Post festa. A városi tűzoltók zászlószentelési ün­nepélye lezajlott s most már a szép ünne­pély után ideje van, hogy komolyan fog­lalkozzunk tűzoltóságunk mizériáival. Azt hiszem, azon az állásponton már túl vagyunk, hogy a fölött vitatkozzunk : van e szükség a tűzoltóságra. Beláthatja minden ember, hogy tűzvész esetén, midőn a legnagyobb zavar és fejetlenség uralko­dik, egy szervezett és a czélra kiképzett csapat rendszeres és összevágó működése a romboló elem elfojtására a lehető leg- üdvösebb eredményt tüntetheti föl, szemben azzal a működéssel, melyet néhány jóaka- ratu, de a dologhoz nem értő s rendszer­telenül működő polgár fejthet ki ily esetben. Ezért a tűzoltóság intézménye el van terjedve mindenütt s a hol kellő pártolás­ban részesül, czélját sikerrel is éri el. A fő dolog a czél eléréséhez mindenesetre az, hogy kellően pártoltassék, különben nagyon természetes, hogy nem működhetik sike­resen. Midőn a Veszprém városi önkénytes tűzoltóság megalakult, nagy örömmel fo­gadta városunk közönsége az esemény hí­rét s pártolásban nem is volt hiány eleinte. Voltak elfogult, ósdi emberek is, a kik szkeptikus aggályokat éreztek iránta, fölös­legesnek és szükségtelennek tartották az egész intézményt, kétségbe vonták, hogy czéljának meg fog felelni, de önkénytes tűzoltóságunk megmutatta, hogy ez aggá­lyok helytelenek voltak, működésével iga­zolta, hogy igenis van ez intézménynek igen nagy haszna s a mi tűzoltóságunk czéljának meg is tud felelni. De a szalmaláng, mely oly mohón lobbant ki a megalakulás idejében, korán lelohadt s önkénytes tűzoltóságunk párto­lás hiánya folytán egyre hanyatlott, a mely körülményt nem is késtek a szkeptikusok annak bizonyítására felhozni, hogy a tűz­oltóság nem tud megfelelni czéljának s az A „Veszprém“ tárczája. Enyliiilet. Csendes peremeimben Enyhület köpött, Életem virágit Kegygyei öntömöd: Sment ihletés, Reménykedés ! A sas durva karmát — Csapna bárhova — Skelid lehelettel Uldömöd tova: Sment ihletés, Reménykedés ! Kétségbeesésnek Enyhe üdve te, Balmsamot csepegtetsm Vérmő sebre le: Sment ihletés, Reménykedés ! Ne'md a förgetegnek Vésmes föllegét! Óvd meg ellenében Gyermeked smivét: Sment ihletés, Reménykedés ! LOVÁSZY NÁNDOR. A háló-teremben, hol ifjú leánykák kék csücs- kéjü fehér párnákra hajtva bodros fejeiket, álomba merülten feküdtek, Emmelina hirtelen főiébredt. — Alszol, Bettinám, édesem ? — Még nem; — válaszolt lágy hangon a szomszéd ágyból Bettina. — Hallgasd meg e borzasztó történetet, mit aranynyal hímzett ruhába öltözött tündér mesélt el épen most, mig aludtam. * * * Rekkenő meleg volt. Madelette fürdeni ment, magyas hegyektől körülzárt kristály tóba, melybe vigan csörgedező patak önté tiszta vizét. A parton megállva sokáig nézte a nap suga­raival játszó habokat. Madelette egy vizi szellemnek volt a leánya. Egy szavára megállt a patak, s a hullám­verés megszűnt. Madelette ruháját a parton egy fűzfára akasz­totta s aztán a tó csöndes vizébe merült. Közel egy óráig ringatta magát a rezgő habokban, melyek kéjesen simultak keblére és szerelmi dalokat locsog­tak neki. Mikor eleget íürdött, partra szállott, sietett ruháját felvenni, mert a nap már lemenőben volt s ezen este Titania báljába kellett mennie. De az álnok Zephir, mig ő gondatlanul evicz- kélt a tóban, oda lopódzott zajtalanul, mint a tol­vaj és elvitte ruháját. Madelette hiába kereste, nem találta sehol. Nagyon boszankodott az álnok Zephirre, hogy őt ilyen alakban látja, s miként nevet, hogy cselfogása ilyen jól sikerült. De a harag mit sem használt. Gyorsan szaladt keresztül a zöldelő mezőn, melynek virágai irigy szemmel csodálták szépségét, — úgy nézett ki közöttük, mint a fehér liliom. Nagyon szégyelte magát s fájdalmában még keservesebben sirt, mert a tündéreknél nem szokás, hogy ifjú lányka ruha nélkül menjen bálba. A mint barangolt, útjában találkozott egy vén fával, melynek széles és nagy sima levelei voltak. — Szakíts le egyet ágaimról, — szól hozzá a vén fa, — s készíts leveleimből magadnak ruhát. Madelette megköszönte jóságát, egyet kivá­lasztott, melyen a legszebb levelek voltak s letörte. Szép fehér testén oly jól állottak a zöld levelek, de bármennyire odatapadtak testéhez, mégis egyenkint mind lehullottak róla. Madelette boszusan ment tovább s találkozott egy galagonya bokorral, mely épen útjában állt. — Testvérem, — szólitá meg a galagonya — törj le néhányat töviseimből s tűzd meg vele a hulló leveleket. Néhányat letört s a leveleket összetüzdelte. De a tövisek finom bőrét szurdalták meg, ezzel vallottak szerelmet s a kibuggyanó vórcsőppökben fürösztötték hegyeiket Végre az út mentén leült s rövid idő alatt egy­szerű, de elragadó szép ruhát varrt magának. A mogyoró héját gyüs/.ünek, a töviseket tűknek hasz­nálta, a békanyálat pedig fonálnak, melylyel a leveleket összevarrta. Madelette most már büszkén és boldogan folytatta útját, örülve, hogy ily szép ruhája van. — Fi-fi] — hallatszott egy nefelejs bokor sűrűjéből, — kis bohó, hát ki megy Titania báljába ékszer nélkül? — Szép, aranyos, kis kígyó, — válaszolt Madelette, — akarsz-e nekem nyakékűl szolgálni ? — Nagyon szívesen, — válaszolt a kígyó, melynek háta úgy tündöklött, mintha smaragddal lett volna kirakva. Madelette fölvette a virágok közül s vállára tette, honnan az gyorsan hófehér nyaka körül csa­varodott. — Hogyan, Madelette, — szólították meg a szentjánosbogárkák, — a tündérek mulatságába mégy s nem teszesz fénylő függőket? — Várjatok, — szólt Madelette s mindkét fülére egy-egy élő gyémántot tett. így teljesen föl volt ötözve s elindúlt Titania báljába. szükséglendő részleteket ezen kölcsön terhére vegye fel és a szükséges kifizetéseket azokból eszközöl­hesse. Ugyanez alkalomból Eötvös Károly, gróf Festetich Andor, Ányos Tivadar, Magyar János és Szalatkay István megyebizottsági tag urak ötös bizottságként kiküldetnek és felkéretnek, hogy a székházépítő bizottsággal együtt 14 napi záros ba­táridő alatt a megye közönsége elé egy javaslatot legyenek szívesek terjeszteni az iránt, vájjon a székházópítósi terv átalakítása lehető-e ? s mily feltételek mellett lehető az esetre, ha a magánla­kások és szálló helyiségek elejtésével a tervezett épület szárnyai és hátsó vonala 2 emelet helyett egy emelettel építtetnek ki, s hogy ezen kívül még minő megtakarítások lennének eszközölhetek. Végül elhatároztatik, hogy az ötös bizottság által a szék- házépítő bizottság, a vállalkozó és az építés-veze­tőség meghallgatása mellett készítendő javaslat egy a megyei alispán által e czélból összehívandó rend­kívüli közgyűlésben fog letárgyaltatni. Ezen hatá­rozat a magy. kir. belügyminisztériumhoz a vonat­kozó iratok kapcsán íelterjesztetni, az ötös bizottság tagjaival pedig közöltetni rendeltetik. Tárgyaltatott a földmivelés,' ipar és kereske­delmi minisztériumnak azon intézvénye, melylyel a megyei gazd. egyesület részére az amerikai szőlő­telep felállítása alkalmából kért segélyt megtagadja: a kért és a minisztérium által kilátásba helyezett segély megadása iránt a minisztériumhoz újabb fel- terjesztés tétetni rendeltetett. Kiss László pápai lakosnak, mint a Pápa­keszthelyi vasút végrehajtó bizottsága alelnökének kérvénye, melyben a törzsrészvények vásárlása tár­gyában hozott 454/884. sz. határozatot megujíttatni kéri, tárgyaltatván — a kért é3 10 éven át évi 6000 írtban esedékessé válandó 60000 forint ösz- szeg a Pápa-keszthelyi vasútnak segélyezésére a megyei közmunka alap terhére megszavaztatik azon feltétellel, hogy az első részlet a vasút tény­leges kiépítése megkezdésének évében fog esedékessé válni, hogy a 60000 írt erejéig a megye részére törzsrészvények fognak kiállíttatni és hogy a megye jogosítva leend a vezérigazgatóságba állandóan egy képviselőt küldeni. A megye alispánja felemlítvén azt a nagy csapást, mely az egész országot, de különösen igazságügyünket dr. Pauler Tivadar igazságügymi­niszter halálával érte, s kinek elhunytával a haza legkitűnőbb jogászainak és legmunkásabb s szeplőt­lenebb jellemű vezórférfiainak egyikót vesztette el, — indítványozza, hogy a megye közönsége a nagy csa­pás felett érzett hazafiui fájdalmának jegyzőkönyvileg adjon kifejezést és ebbeli érzelmeit a gyászoló családnak hozza tudomására, — egyhangúlag elfo­gadtatott. Olvastatott a Balaton-egyletnek átirata,Jmely­A fényesen öltözött tündérkék már javában tánczoltak a fák lombsátrai alatt. Madelette oly szép volt levelekből font ruhájában, hogy a gnómok királya, ki szintén hivatalos volt az estélyre, azon­nal belé szeretett. Tánczra kérte föl. — Utasítsd vissza, — sziszegte féltékenyen a kis kigyó, fejecskéjét a szép leány füléhez hajtva. De Madelette nem ügyelt szavaira. — Édesem, — susogta táncz közben a király, 8 szelíden magához szorította, — késő van már, oda lent várni foglak s ha akarod nőül veszlek. — Igen, akarom. — Ne menj el, — sziszegte nyakán a kígyó, midőn a táncznak vége lett. Madelette nem ügyelt reá s mikor észrevette, hogy a gnómok királya eltávozott, fölkelt s a völgybe indúlt, hol a király várt reá. — Vigyázz! — sipogta a kígyó, s kicsiny száját kitátva, apró kétágú nyelvét ijesztően Öltő- gette. Madelette érezte, hogy nyakéke jobban szo­rítja, de az öröm, hogy nemsokára a gnómok ki­rálynéja lehet, elfelejtető ezt vele. — Uram, — szólt a királyhoz, a mint a völgyben találkozott vele, — beszéljen nekem sze­relemről s én megengedem, hogy megcsókolhatja a kis ujjam hegyét. E pereiben gyönge tű-szurást érzett nyakán. Madelette elhalványult, egy sikoltással a földre esett és meghalt. A kígyó gyorsan eltűnt a fűben, a gnómok királya pedig visszatért a bálba, hogy más felesé­get keressen. * * * — Édes Emmelinám, — szólt Bettina, — én azt gondolom, ez az álom annyit jelent, hogy majd a te menyasszonyi ruhád lesz legszebb az egész vi­lágon, és hogy férjed smaragd nyakóket s gyémánt függőket fog ajándékozni neked. . . Catulle Mendés,

Next

/
Thumbnails
Contents