Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1886 (12. évfolyam, 7-52. szám)

1886-12-25 / 52. szám

HÍREINK,

Veszprém, 1886. deczember hó 25 én.

Lapunk igen tisztelt társmunká- sainak és kedves olvasóinknak boldog karácsnyi ünnepeket kívánunk!

Lapunk jelen száma kivételesen nem vasárnap, hanem szombaton, karácsony napján jelenik meg.

Karácsony, a Megváltó születésének évfordulója ismét beköszöntött. Nagy ünnep ez, melyet ünnepel az egész világ! Éjszak jégsivatagain és a forró Szaharának pusz- taságos homokján egyaránt száll ég felé e nagy napon a hálaadó zsolozsma Ahhoz, ki a bűn átkait hordó emberiség megváltására egyszülött fiát küldé e napon a földre. Kisded jászol volt a hely, hol a világ megváltója született s nem hatalmas paloták, örök életű sziklavárak sugározták szét a világba a megváltás üdvösségét, hanem az a kicsiny jászol, hol az Istenember először pillantá meg a beözönlő napsugarat. Az emberiség felett őrködő kegyelmes Istenség végtelen jóságát liirdéfi e szent ünnep, melyen az elfásult szív jégkérge is fölenged, a harangok ün- nfepfies bugására templomba siet az áhítatba hivők serge, elnémúl e napon a régi gyűlölet, a fégi ellenségeskedés, miint az arany a tisztító tűz hevében, úgy tisztül meg a szív az áhitat és istenfélelem melegében minden szennyes indulataitól és nehéz érzelmeitől; a nagy embercsalád minden tagjának szivében a szeretet és béke jótékony érzelmei kerülnek felül. Öh bár e béke, e szeretet, melegítő napját sohase homályosítanák el az önzés, a gúny, a boszú, a dölyf, az irigység, a rágalom, a szennyes indulatok és a szivnek sok más fekete foltjai, óh bár lenne e szeretet, e világbéke oly állandó, oly enyészhetetlen, mint a milyen örökkévaló Annak a kegyelme és szeretete, a ki e szent napon magasztos isteni létét a gyarló emberi alakkal cserélte föl, hogy leemelje az emberiség válláról a bűn nehéz terhét, mely alatt már-már összeroskadt s megtanítson bennünket egymást önzés nélkül, szívből szeretni! . . .

A megyebizottsági tagok választása 1. hó 23-án ment végbe vármegyénk területén. Ez alkalommal megválasztattak: Veszprémben Kováts Imre, Androvits Imre, Vikdr Lajos, ‘Brenner Lőrincz és Benkö István; RátÓthon Bohunic\ky Ödön, Lakat Mihály, Moharos Kálmán (uj); Nagy- Vázsonyban Me\ő Imre (ujj; és "Piros József (uj); ^óth-Vázsóny: Jáköi Géza, m. erdőgöndnok. (uj) Berec\ Gyula. Mencsbely: KelemenGyn]a. (uj); De- vécser: Beck János, DerdákLőrincv. (uj); Zircz: Kolo\sváry Kálmán, (uj); oAndre János. Várpalota: Kroset{ Gyula, (uj); Vikdr István, (uj); Vámos : Purgly László, (uj): Köves János törv. biró. (űj); Teés: Bélák Lajos (uj); Sebestyén József. Lepsény: ifj. Purgly Sándor dr. Az újonnan megválasztott megyebizottsági tagok teljes névsorát lápunk jövő számában fogjuk közölni.

A szegény gyermekek felruházására

Bokunic\ky Ödönné és Dr. Kerényi Károlyné úrnők gyüjtőivén a következő kegyes adományok folytak be: Dr. Kovács Zsigmond 10 írt. Jánosi Ágoston 5 frt. Vogroncs Antal 5 frt. Devics József 5 frt. Fejérváry József 5 frt. Kemenes Ferencz 5 frt. Tallián Lázár 5 frt. Szabó György 5 frt. Zárjeczky Viktor 1 frt. N- N. 1 frt. Gergely 1 frt. Tamaskó Antal 50 kr. Csánk 1 frt. dr. Palotay Ferencz 3 frt. A kegyes-rendiház 3 frt. Magyar János 4 frt. Szalay Mihály 2 frt. Tarányi Ferencz 5 frt. Pribék István 5 frt. Barcza Kálmánná 1 frt. N. N. 2 frt. Schmidt Ágoston 1 frt. Ley József 1 frt. Kőszeghy Sándor 2 frt. Péller Pál 1 frt. Koller Sándorné 2 frt. Nay Mór és fiai 10 fejkendő. N. N. 50 kr. Jankóné 1 frt. Ferenczy Erzsébet 1 frt. Ferenczy Károlyné 1 frt. Szente Károly 1 frt. dr. Pillitz Benő 1 frt. Tuszkaa Mayerué 1 frt. Szabó Ludmilla 1 frt. Deutsch Sándorné 1 frt. Súly Edéné 1 frt. Tóth Lászlóué 1 frt. N. N 1 frt. Rothauser Rudolf 1 frt. Halassy Vilmosné 1 frt. Pillitz Dávidné 50 kr. Összesen 95 trt 50 kr. — Kováts Imréué és Fehér Sándorné úrnők gyűjtő-ívén : Kováts Imréué 1 frt. Fehér Sándorné 1 frt. Móznerné 1 frt. Fehér András 50 kr. Bencsik Fülöp 1 frt. Duko- vits Sámuelné 1 frt. Pap Ferencz 1 frt, Nagy Károlyné 1 frt. Eszterbay Fereczné 1 frt. Stoll Miklós 2 fit.' Serényi Antal 2 frt. Androvits Imréué 1 frt. Farkas Konstantin 1 frt. Noszlopi Ferencz 40 kr. Schönfeld Jakabné 1 frt. Fehér Istvánná 1 frt. Zsolnay Ká- rolyué 1 frt. Szücsnó 60 kr. Jánosi Sándorné 1 Irt. Györötskey Györgyué 1 frt. Kreutzer Ferencznó 1 frt. Szösz Károlyné 20 kr. Kletzár Ferenczné 1 frt Meszlenyi Jánosné 1 frt. Kerényi Károlyné 1 frt. Ruttner Sándor 2 frt Bauer Károly 1 írt. Angolkisasszonyok 3 frt. Szalay Ferencz 1 frt. özv. Boda Istvánná 1 frt Margalitné 1 frt. özv. Glatzné Simor Mária 1 frt Rosenthal Nándorné 1 frt. Krausz József 1 frt. N N. 40 kr. Kubai Hubertné 1 frt. Weisz Elekné 1 frt. Steiner Sámuelné 50 kr. Rothauser Sámuel 50 kr. Rothauser Sándor 20 kr. Altstädter Józsefué 1 frt. Rothauser Ignáczné 1 frt. Kreutzer Anna 50 kr. Dr. Laky Kristófné 1 frt Hets Pál 2 frt. Névtelen 2 frt. Harabasevszky Heurikné 1 frt. Bezerédj Viktorné 2 frt. Fischer Manóné 1 frt. Paál Dénesné 1 frt. Klein Bódogné 1 frt. Thaly Lászlóné 1 frt. Somogyi S. 1 frt. Nagy Sydó Mária 1 frt. Pongrácz Jenó'né 1 frt. Simor Jánosné 1 frt. Kenessey Pongráczné 1 frt 5 kr. Csolnokyné 1 frt. Kövessné 1 írt. Kolozsváryné 1 frt. özv. Schön Ignáczné 1 frt. Csikász Imre 60 kr. Rosenbergné 50 kr. Csikász István 1 Irt. Udvardy Ferenczné 50 kr. Wessel Lipótná 1 frt. Ráth Ivánué 2 frt." L. Baillon 1 trt. Összesen 69 frt 45 kr. Mindössze: 164 frt 95 kr. Ezen kegyes adományokért lapunk utján mond hálás köszönetét a helybeli jótékony nőegylet elnöksége.

Időjárásunk. -- E hét folyamán beköszöntött ugyan a tél az ő metsző, hideg szelével, de azért aligha lesz fehér karácsonyunk, hanem azért az apró népség épen olyau szivszorongva várja a kis Jézust, mintha térdig érő hó födné mezőinket ás méternyi jégcsapok csüngenéuek alá tetőinkről.

Dísz-közgyülés volt az új városháznál e hó 21-én. Kováts Imre polgár- mester úr meleg hangú üdvözlő beszédet intézett a képviselő testülethez, azon alkalomból, hogy az új városház rendeltetésének díszesen berendezve átadatott. Rokonszenves éljenzéssel fogadott beszédére, választó kerületünk közkedveltségü országgyűlési képviselője Be{erédj Viktor dr, mint városi képviselő, szép szavakban tolmácsolta a képviselő testület érzelmeit. Megéljenezték. Ezután a város főjegyzője fölolvasta a városház építő-bizottság jelentését, melyből kitűnt,

hogy az átalakítási és berendezési költségek 9000 írtra rúgnak. A közgyűlés tudomásul vette a jelentést, mire a polgár- mester, mégegyszer üdvözölve a képviselőket a díszközgyűlést befejezettnek nyilvánította. Mely után a képviselők egy rézé megtekintette az uj városház berendezését.

Jótékonyság. — A veszprémi püspök és káptalan f. hó 23-án 100 frtot osztatott ki a helybeli szegények közt.

Hangversenyt és színi előadást rendez holnap este a „Korona“ szálló nagytermében a helybeli iparos ifjúság önképző és betegsegélyző egylete. Ezen derék egylet törekvő tagjai megérdemlik, hogy városunk lelkes közönsége szives pártfogásával buzdítsa őket. A szavalatok és az előadandó darab begyakorlását Bauer Lénárd, főgimnáziumunk jeles tanára és főtisztelendő Meszes Polikárp, az ipariskola derék igazgatója oly fáradhatatlan buzgalommal és szelíd türelemmel végezték, hogy méltán megérdemlik nemcsak az iparos ifjúság hálás köszönetét, hanem mindnyájunk elismerését is. Ha ily gondos kezekbe van letéve az iparos ifjúság szellemi művelése, akkor a legvér- mesebb reményekkel kecsegtethetjük magunkat az e téren produkálandó eredményre nézve. — Ismételten a legmelegebben ajánljuk az iparos ifjúság ezen első nyilvános föllépését a n. é. közönség szives figyelmébe és pártfogásába.

Gyászhir. — Városunk egyik Köztiszteletben álló polgárát Öllé Károly káptalani nyug. főszámvevő urat, ki f. hó 18-án elhunyt, temették el múlt hétfőn, városunk közönségének részvéte mellett. A gyászoló család a következő gyászjelentést adta ki: özv. Pápay Ignáczné szül. Magossy Karolina mint unokahuga és fia Árpád, Veég Elekné szül. Éiesdy Gizella unokahuga, férje Veég Elek és gyermekük Mariska úgy a saját, mint az összes rokonság nevében fájdalmas és megtört szívvel jelentik, forrón szeretett, felejthetetlen nagybátyjuknak: ollétejedi Öllé Károlynak hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után f. évi deczember hó 18 án déli fél 1 órakor életének 75-ik évében bekövetkezett gyászos elhunyták A megboldogultnak hült tetemei a r. kath. szertartás szerint fognak f. évi deczember hó 20 án d. u 3 órakor a Veszprém alsóvárosi sirkertben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szt. mise-áldozat pedig kedden, deczember hó 21-én d. e. 10 órakor a helybeli szt-ferencz- rendiek templomában fog a Mindenhatónak bemu- tattatni. Kelt Veszprémben, 1886. deczember hó 18-án. Az örök világosság fényeskedjék nékil

A köz- és vagyonbiztonság érdekében arra hívjuk föl a városi hatóság figyelmét, hogy az éjjeli őrök számát szaporítsa, mert még gondolatnak is merész, hogy egy ilyen nagy területen fekvő várost két városi rendőr őrizzen meg éjszakánkat mindenféle veszedelemtől. Legkevesebb 10—12 éber éjjeli Őrre van szükségünk s nem is kételkedünk, hogy a téli hónapok alatt városunk hatósága az adózó közönség személy- és vagyonbiztonságának érdekében nem fog késni a szükséges intézkedések megtételével.

Hűséges cselédek részére újévkor a szokásos jutalomdíjak ki fognak osztatni,

— Honnan gyanítja ön ezt ?

— 0 azt előttem nem titkolta el.

— S ezért ön boszankodik ?

— Inkább, mintsem kimagyarázhatnám : Pekow arája jobb sorsot érdemelne 1 Annyi kellem, annyi szívjóság! Én őt pénz nélkül is elvenném.

— Ha önt szavánál fognák !

— Pekow jól rá lenne szedve! ... De miért is beszélek oly dolgokról, melyek kegyedet nem érdeklik.

— Ellenkezőleg. E nyilatkozatnak nagyon örülök.

— S nem teszi kegyedet féltékenynyé.

— Nem; szivem helyén van.

— A dominó érezheté hatalmát, midőn előbb azt mondá az ifjúnak: „Azon leszünk, hogy ön elfeledje az órákat.“

E hosszú társalgás után Barinsky elhagyta a termet.

— Szent-Pétervárott kalaudokra sok alkalom kínálkozik, — mondá másnap Pekownak, — s én eddig könnyelmű voltam, de igyekszem az elmulasztottakat helyre ütni s e pillanattól fogva egészen hivatalkereső szerepemnek szentelem időmet.

Pekow néni halasztást akart kieszközölni.

— Tehát egyáltalán el akar hagyni? ... A mint tetszik. De legalább reggelizni eljön velem ? Hivatal után járni szép dolog, — de reggelizni csak kell.

A kávéházban, hová Pekow Barinskyt vezető, több fiatal ember volt egy asztalhoz telepedve, A reggeli végeztével beszédbe eredtek s a társalgás mindig élénkebb szint öltött, míg belőle végre vita keletkezett, mert az urak egyikének állításait Barinsky vissza akarván torolni, a kedélyek annyira felingerültek, hogy a vitából kihívás támadt. A dolog igen rossz fordulatot vett s a párbaj elkerülhetetlen volt.

Pekow tanúja lett barátjának. A párbaj he- 1 lyén néhány békéltető szót emelt, de hasztalan. A

jelentkezések a polgármesteri hivatalban fogadtatnak el, de csakis akkor vétetnek figyelembe, ha az illető cselédek rendes cselédkönyvet tudnak felmutatni.

Fölhívást intézett városunk derék rendőrkapitánya a helybeli kereskedőkhez, hogy karácsony napján üzleteiket zárva tartsák.

Megszökött. — Egy helybeli fiatalember, D. K. betörés megkísérlésével vámoltatván, midőn neszét vette, hogy elfogatására a szükséges intézkedések megtétettek — hirteleu megszökött.

Följegyzésre méltó, hogy e hét folyamán városunkban a személy és vagyonbiztonság ellen nem követtetett el még csak kihágás sem, pedig olyan világtalan éjszakák voltak, hogy harapni lehetett volna a sötétséget.

Kinevezés. — Dákára postamesterré Schramek Antónia kisasszony neveztetett ki.

Meddig köteles az iparos-tanuló iskolába járni? — Az uj ipartörvény rendelkezése ez iránt nem elég világos, a mennyiben egy helyen az iránt intézkedik, hogy a tanuló az egész tanviszony tartalma alatt járjőn iskolába, más helyütt pedig csak a mesterinas iskola elvégzéséről szól. A vallás- és közoktatási miniszter erre vonatkozólag most egy leiratában a következőket jelenti ki: Az iparos tanulók közül azok, kiknek 8 tanszerződósben kikötött tanidejök még le nem járt, azonban a mes- teriuas iskola harmadik osztályát jó sikerrel bevégezték, a mesterinas iskola rendes látogatására, illetőleg a harmadik osztá’y számára megszabott általános ismeretek tantárgyainak ismétlésére tovább nem kötelezhetők, mert e részben az iskolába járás czélja eléretvén, az illető jó sikerrel tanult tanulókat ugyanazon elméleti tananyagnak ismétlésére nem kell szorítani. Ellenben a rajztauitásnál az 1884-ik évi XVII. törvényczikk 82. §.-át szigorúan kell venni minden tanulónál, mert a rajzolásban minden tanuló folytonosan nyerhet magasabb kiképeztetést, és szükséges, hogy rajzolni tanuljon tanidejének egész tartama alatt.

Tanító-választás. — Nagy-Démen Nádasy Ferencz választatott meg egyhangúlag rom. kát. kántortanitóvá.

Minden levélhordó elpusztul városunkban ; a héten temettük rövid néhány évi időközben már a negyediket S^abó Jánost, ki oly egészséges volt, mikor levélbordóvá lett ezelőtt 8 — 10 évvel, mint a makk s ime mégis áldozata lett terhes hivatásának. Fölhívjuk a postaigazgatóság figyelmét erre a szomorú körülményre; gondoljon ki valami módot, melylyel levélbordóink a tönkremenéstől megmeneküljenek, hisz a humanitásáról hírhedt XIX században volnánk.

A tél első áldozata lett volna egy szegény falusi ember a napokban, ha ... de kezdjük az elején. Faágat hozott az atyafi városunkba s miután azt szerencsésen eladta, a kapott pénzből egy friss czipót és „egy-két verdung* pálinkát nem tagadhatott meg magától. Már öreg este volt, mikor a hidegtől félig megémberedett gebéjén hazaíelé koczo- gott. Nem először tették már meg ezt az utat hasonló körülmények közt. Most is hazaértek volna szerencsésen, ha az atyafi el nem aludt s a gebe meg uem állt volna. Ilyetén állapotban találták őket reggel az országúton azok, a kiknek arra volt dolguk. Természetesen beszállították az atyafit, a kiben nem volt már egy csipet élet sem, egy hely- belyi ügyes orvoshoz, kinek sikerűit életre hozni a szerencsétlent, hanem az, honorárium fejében, köszönet helyett összeszidta az orvost, hogy minek hozta vissza a boldog másvilágról ebbe nyomorúsággal teljes, keserves életbe.

fegyvereket megtöltötték s az ellenfelek, húsz lépésnyi távolra egymástól, szembe álltak.

A sors úgy akarta, hogy Barinskyé legyen az első lövés. Fegyvere eldördült s ellene borzasztó kiáltás közt a földre rogyott. A tanuk oda siettek s ijedve, fájdalmas hangon mondák: — meghalt.

— Mit tett ön ? — szólt ekkor Pekow; — a párbaj elleni törvények itt kérlelhetetlenek. A törvény szolgái nyomunkba akadnak s akkor vége mindennek. Fusson ön, hagyja itt a lővárost, én biztos helyre rejtőzöm s igy meglehet, hogy elfelejtenek bennünket.

Barinsky nagy sietve tért vissza lakására, podgyászát összeszedve, Sz.-Pétervárt elhagyandó. Útközben Rozién úrral találkozott, ki látogatását akarta visszaadni: ennek elbeszélte a történteket.

— Megszökni alkalmatlan dolog, — mondá a régi kereskedő, — a törvény iparkodni fog önnek nyomába érni. Kövesse tanácsomat, tegyen úgy, mint Pekow s rejtőzzék el itt a fővárosban.

— De hová? én itt nem ismerek senkit 1

— Az mit sem tesz; jöjjön hozzám, adok én önnek egy titkos szobát az általam lakott osztályban.

Barinsky az ajánlatot elfogadta, három napig rejtve maradt Rozién urnái s Nadejka kisasszony, a szegény szökevényen könyörülve, iparkodott Barinsky unalmát elűzni.

E három nap alatt Pekow nem mutatkozott Rozién urnái . . . Végre egy szép reggel ott termett.

Hogyan ? ön itt ? — kiáltá Rozién, — hát ki van már az ügy egyenlítve?

— Minő ügyről beszél ön, uram?

— Hát Barinsky párbajáról 1

— Ugy-e? — kaczagott Pekow, — az csak egy kis tréfa, rászedós voltl a mit ön, uram, régi kereskedő létére meg fog érteni. Képzelje, az egész párbaj uem volt egyéb játéknál. Az agyonA kétszínű Pekow a tömeg közé vezette barátját s elhagyta őt; haza ment s jókor lefeküdt, hogy másnapi futkosásait annál élénkebben végezhesse. Néhány dominónak ajánlotta barátját. Bariusky jobban mulatott, mint egyelőre képzelé.

Vig társaságban vacsoráit s csak világos reggel tért vissza a szállóba. E szórakozás után egész nap aludt. Midőn fölébredt, egy kis levélkét adtak át neki, mely légyottra hívta az opera-bálba.

— Nem megyek! — goudolá Barinsky.

Ez üdvös határozat az észsugallata volt; de a mellett még állhatatosságra lett volna szüksége.

— Ha jól fölveszem a dolgot, nincs mit vesztenem, — gondolkozók tovább, — a mai nap Úgyis oda van már; a találka éjfélkor lesz, de vigyázok, hogy sok időt ne veszítsek.

Kétségbeejtő dolog, midőn fiatal emberek ilyféle bölcs terveket készítenek. Barinsky elment a bálba, de Pekow nem kisérte őt.

Vidéki uracsunk már egy óra óta vár a fíítő szoba órája alatt s már készül viszavouulni, midőn egy kis fekete domino hozzá közeledve, félénken karján fogta őt, nevén szólítva.

— Megjelent kegyed mégis valahára? kérdő áz ifjú.

— Hogyan hát ön várt engem? — csodál-1 kozák a dominó.

— Kétségkívül! hisz ön légyottra rendelt ide.

— Én nem! . . . És ha légyottja van ön- tiek, én távozom . . .

— Dehogy van, — szólt gyorsan Barinsky, — nem vártam ide senkit és meg vagyok lepve, hogy valaki száhakozött magányosságomon.

— Isten neki! legyen ön hát lovagom; sétáljunk egyet.

— Készséggel, csak arra bátorkodom kegyedet figyelmeztetni, hogy kevés időt szentelhetek mulatságra. Igen fontos dolgaim . . .

— Oh igen! a hivatal, melyet elnyerni óhajt.

— Hogy tudja ezt kegyed ?

— Nem e végett jött Pétervárra? De mi most rajta leszünk, hogy elfedje ön az órákat.

Ezek a péterváriak mindent tudnak, gondolá Barinsky.

A domino rendkívül behálózta s ő minden módon iparkodék a megváltoztatott hangot megismerni.

— Ugyan minek e tetetés ? hisz én úgy sem ismerek itt senkit, — szólt végre.

— Egész bizonyosan meri ön ezt állítani?

— Egyetlen egygyel találkoztam tegnap, egy más bálon, de az barna volt s kegyednél egy fejjel nagyobb.

— S ki vezette önt abba a bálba ?

— Egy barátom.

— Ki önnel Novgorodbél jött? Neve Pekow?

— Igen. Kegyed nagyon jól van értesítve.

— Az ön barátja bizonyosan ma is itt van ?

— Nincs . . . Talán bánja kegyed?

— Annyi igaz, hogy reméltem itt vele találkozni. Némileg miatta vagyok itt.

— A bók nem épen hízelgő. De ha jól van értesítve, tudnia kellene, hogy Pekow rendes életű fiatal ember, ki lemond a farsangi kalandról, mert meg fog nősülni.

— Ah! valóban ? Azt nem tudtam. S kit fog elvenni, bizonyosan egy kis falusi leányt ?

— Most az egyszer eltalálta kegyed.

— Egy ügyetlen falusi leányt ?

— Oh e tekintetben csalódik. Barátom leendő neje bájoló, ki a főváros hölgyei közt is ragyogni fog.

— Mily lelkesedés 1

— Ez onnan van, mivel Pekow barátomat felette boldognak találom s boldogságát irigylem. Oh 1 hisz ha őt nem szeretnék! . . .

— Ki mondta önnek, hogy szeretik ?

— Ő maga!

— A balga!

— S a mi leginkább ingerel ellene, az, hogy ő inkább a hozományba, mint a leányba szerelmes.