Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1886 (12. évfolyam, 7-52. szám)
1886-02-14 / 7. szám
hozására kiküldött 67-es bizottság munkálata elfogadtatván, 1867. február hóban neveztetett ki a második magyar kir. felelős ministerium, mely 1867- ápril 10-én kelt »intézvénynyel* a megyéket visszaállttá. — E leirat alkalmat adott nekik, hogy bizalmatlanságot szavazzanak az országgyűlés többségének s határozatiig kijelentsék, hogy ez a megyék várakozásának nem felelt meg s a nemzet valódi közvéleményét nem képviseli. — Rendes viszonyok közt a törvényhozás a megyék bizottmányainak e fellépését nem ignorálhatta, — hanem felhívta volna a ministeriumot, mit ton a törvény- hozást kigunyoló ezen lépés ellenében ? Azonban átmeneti állapotainkban gondoskodva nem Ion arról, hogy a ministerium hatalmának gyakorlati sanctiója is legyen. — 1867. tavaszán a megyék provisorins alapon tisztujításaikat megtartották és az ekkor szervezett tisztikar működését folytatta 1872. jan. 1-ig, mely nappal a máig érvényben álló s a törvényhatóságokat rendező 1870. XLII. t. ez. hatályba lépett. — r. (Folytatása következik.) Mi újság a nagy világban? — A\ udvar 'Budapesten. A király tegnap az esti vonattal Budapestre érkezett s 12 — 14 napig ott fog tartózkodni. Két nappal későbben a királyné is megérkezik Miramaréból. Mária Valéria főherczegnő is ott lesz akkorra. Kezső trónörökös és Stefánia trónörökösné azonban csak e hó második felében tartandó nagy táncz-estélyre utaznak le. — A\ országos kiállítás igazgatósága számadását 496,986 írt 88'/2 kr. hiáuynyal zárta be, a mennyiben a cselekvő állapot e számadás szerint 1.368, 189 frt 97 krral, a szenvedő pedig 1.866,176 frt 85 y2 krral szerepel. — C4 nagykanizsai állandó színházra az ottani takarókpéuztár választmánya tizezer forint ajándékozását hozta javaslatba. — Le a kalappal! — Az angol szabadelvű kormány megalakult. Gladstone kormányelnök és a kincstár első lordja, Hershel lord kanczellár, Spencer lord a titkos tanács elnöke, Childers belügyi államtitkár, Granville lord gyarmatügyi államtitkár, Kimberley India államtitkára, Bannerman hadügyi államtitkár, Harcourt a kincstári hivatal kanczellárja, Ripon a tengerészeti hivatal első lordja, Chamberlain a local governement board elnöke, Trevelyan Skótország minisztere, Mundella a kereskedelni minisztérium elnöke, Morley John Írország államtitkára, Russel Charles főállamügyész. — C4 német nyelv számkivetése. Az orosz állami banknak Lengyelországban lévő fiókjainál f. hó 13-ától kezdve nem fogadnak el többé elszámolásra német nyelven kiálltott váltókat. Hogy a váltók Oroszországban és a lengyel királyságban érvénynyel bírjanak, azokat kizárólag orosznyelven kell kiállítani. Alit szólnak ehhez Babes, Gurbác és Mocsáry urak ? — oA korona gyémántjai. Párisban a képviselők kamarájának február 4-ki ülésén tárgyalták a kérvényt, hogy a korona gyémántjait munkás nyugdíjpénztár alapítása czéljából adják el. A tárgyalás folyamáu Lanjuinais (jobb párti) heves jeleuetet idézett elő abbeli kijelentésével, hogy Fraucziaország a közel jövőben megszabadul a köztársaságtól. Az elnök ezért a jós képviselőt rendre- utasitotta, de a kizáratására irányzott indítványt ellenezte, mert a szólásszabadságot fönn kell tartani. A kamara elfogadta a koronagyémántokra vonatkozó kérvényt és megbízta a kormányt, hogy az ügy megoldásában gyorsan járjon el. — Gladstone angol kormányelnök Geunadios görög küldött előtt abbeli reményét fejezte ki, hogy Görögország nem fogja megzavarni az európai békét. A küldött azt felelte, hogy Görögország nem követheti Gladstone tanácsát, mert az tönkre tenué az országot. — Elfogott nihilista vezér. A pétervári rendőrségnek sikerült elfogni Szergej Ivanoífot a forradalmi párt végrehajtó bizottságának állítólagos második főnökét. — Szoczialista zavargások voltak Londonban az ipar pangása és a munkahiánya miatt. A csőcselék összesen 18 ékszerész boltot rabolt ki és 800-nál több ablakot vert be. Felhivás a hazai bortermelőkhöz. Az országos kiállítás alkalmával a múlt évi október Ló 1-én egybegyiilt bortermelők értekezletén szóba hozatott egy országos kongressus összehívásának eszméje, mely azonban az országszerte folyamatban volt szüretelés miatt a kiállítás tartama alatt már nem volt kivihető. A programm összeállításával megbízott küldöttség tekintettel arra, hogy ez idő szerint a monarchia másik felével a vám- és kereskedelmi szövetség megújítása iránt a tárgyalások a befejezéshez közel állanak, és ezek eredménye, valamint az egyes külföldi államokkal kötendő kereskedelmi szerződések rövid idő múlva az országgyűlés elé kerülnek; továbbá miután a mííborok előállítását eltiltó törvényjavaslat beterjesztése még ez ülésszakban várható, — az előmunkálatokat teljesítvén,— elérkezettnek látta az időt, hogy a hazai bortermelők országos kongressusát f. évi február hó íj-éré Budapestre egybehívja, mely tanácskozását a „Köptelek“, nagytermében délelőtt io órakor kezdi meg. Ez által alkalmat kiván nyújtani a bizottság a hazai bortermelőknek, hogy nézeteiket a fennebb vázoltakon kívül, az okszerű szőlőművelés terjesztését, a borkereskedelem és kivitel élénkítését, helyes pinczekezelést, a szakoktatás fejlesztését és általában a hazai borászat emelését előmozdító törvényhozási, kormányi és társadalmi intézkedésekre vonatkozólag kifejthessék, és megállapodásaik iránt úgy a kormányt, mint a közönséget tájékozzák. Indokul szolgál az országos kongressus megtartására azon körülmény is, hogy a hazai bortermelők megismerkedhessenek ama módokkal és eszközökkel, melyek segélyével borászatunk azon színvonalra emelhető, mely hazánkat, mint Európa második bortermelő államát, méltán megilleti. Az országos kongressuson tárgyalandó kérdések, nézetünk szerint, az egy öntetü vita érdekében két részre osztandók. Az elsőbe osztályzandók oly intézkedések, melyek csakis az állam jóakaró segélyével oldhatók meg, miután azok részint az állam áldozatkészségét, részint annak morális segélyét igénylik. A második osztályba sorozandók oly intézkedések, melyek magántermészetüek és az egyes bortermelők vagy bortermelő szövetkezetek érdekét mozdítják elő, s igy az önsegély utján oldandók meg. A bortermelők országos kongressusá- nak tárgyalási programmját az előadottak nyomán a következő pontokban állapítottuk meg. 1. A bőrgyártásnak a törvényhozás utján leendő feltétlen eltiltása. 2. A borvámok kérdése. A transitó- ügy rendezése. Szállítási kedvezmények kieszközlése. 3. A regale-jog megváltás utján való rendezése. 4. A borkivitelnél (Export) eddig tapasztalt nehézségek elhárítása. 5. Az okszerű szőlőművelés, a borászati szakoktatás és pinczekezelés terjesztésére létező intézmények fejlesztése és időleges szaktanfolyamok tartása. 6. Szőlővel újonnan beültetett területek részére, az eddigieknél magasabb állami kedvezmények kieszközlése. Az állami szőlőiskolák szaporítása. 7. Szőlőhegy-rendszabályok köteleso alkotása, tekintettel a különböző borvidékekre. Az előkészítő bizottság ebben vélt eleget tenni feladatának és ama reményét fejezi ki, hogy hazánk bortermelői el fogják ismerni, hogy törekvésünk nem lehet egyéb, mint hogy a ezélbavett kérdések helyes megoldása által hazánk egyik legkiválóbb közgazdasági ágának kellő felvirá- gozását minden erőnkből előmozdítsuk. Hazafias bizalommal fordulunk tehát összes érdektársainkhoz, hogy minél nagyobb számú megjelenésök által a kitűzött czél elérésében egymást vállvetve támogassuk. ló/ Budapef jn, 1886. évi január 29. A bortermelők országos kongressusát előkészítő bizottsága: Gróf Andrássy Manó s. k. elnök. Gróf Bethlen Gergely s. k. főjegyző. Dr. Be{erédj Viktor s. k. Szalay Imre s. k. Boross Bálint s. k. Zalay István s. k. JDumtsa Sándor s. k. Vadnay Károly s. k. jegyző. Egyesy Gé\a s. k. bizottsági tagok. Országgyűlési karczolatok. A budget már egy hét óta folyik s a minisz- terek nagyobb része átesett a parlamenti tortúrán. Tisza, Szapáry, Kemény és Széchenyi elégülten dörzsölik kezeiket és kedvtelve szemlélik, hogyan szorongatják a hátralevő collegákat.— MostTrefort- on van a sor. Tisza könnyű szerrel átjutott a Rubicouon, mert az ellenzék a törvényhatóságokról szóló törvény- javaslat tárgyalásaira tartotta fenn lövegeit, mikorra neki is szárazon kell tartania puskaporát. — Jobban megcsiklandozták Szapáryt, ki ellen íőleg az Olay és Szalay testvérek támadtak tűzzel. A folyton interpelláló Szilárd kiöntötte mérgét fi- nánezra, trafikra, stemplire, executorra s a magyar ember előtt gyűlölt többi hason dolgokra, miben testvére Lajos egy határozati javaslattal támogatta. Még nehezebb helyzete volt Keménynek, kinek sokat kellett hallania Tolnay eltávozása miatt, de védelmébe kellett vennie a több oldalról megtámadott postásokat is. Széchenyi iránt még a megyebelijei sem voltak kímélettel, — sőt az eszlári Szalay a somogy szent-imrei földműves iskola felállítása miatt gya- nusítólag támadta meg. — Barla József a nagy-atádi kerület képviselője pedig a miniszter lábadi birtokának csekély megadóztatását is szóba hozta. A földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium budgetjéuek tárgyalása egyáltalán sok érdekes részletet tartalmazott. Csinosan és hatással szólott a »Fővárosi Lapok“ szerkesztője Vadnay Károly a műbor ellen, mely ellen az agitatió oly mérveket öltött, hogy a bőrgyártást eltiltó törvény- javaslat rövid idő múlva a ház asztalára fog kerülni. Férfias harezot vívtak a váinkérdésben Enyedi Lukács a szélsőbal egyik a nemzetgazdászatban kiválóan jártas tagja és Láng Lajos Pápa városának szép tehetségű képviselője. A köztük folyt vitatkozás a kiegyezési törvényjavaslatok felett vívandó nagy ütközet előőrsi csatározásának volt tekinthető. A vita folyama alatt szolgált Fenyvessy ■ Ferencz is egy interpellatióval a fővárosi zálogházak érdemében, mely — főleg a farsang alatt a jogászokat fogja igaz hálára kötelezni. Az antisemi- ták bárója Andreánszky a gyümölcstermelés emelése érdekében tartott egy olyan beszédet, melyben óh csodák csodája! a zsidók nem lettek összeszidva. De hogy teljesen szárazon meg ne meneküljenek, egy ellenzéki szónoknak beszédére, — melyben a sertés-tenyésztés alá szállását panaszolta — Flu- ger szász képviselő padbeli szomszédai előtt oly értelmű határozati javaslatot vitatott meg, hogy az állattenyésztés ezen ágának virágzóvá tétele czél- 1 jából az izraelitákat kényszeríteni kellene törvény- , hozásilag, hogy fejenkint mindennap egy kiló disz- nóhust fogyaszszanak. Mindez azonban, mi ahhoz képest, mit a különben is ideges Trefortnak kell kiállania. Zimándy és Komlóssy e két elkeseredett antisemita malleusa annyira felboszantották, hogy midőn a hátat ^fordítás sem használt, — egyszerűen ott hagyta őket. A vallás- és közoktatásügyi miniszter urnák különben előzetesen is nehéz napja volt, midőn Ugrón Gábornak a nagyváradi püspökség ügyében intézett interpellatiójára válaszolnia kellett. A ház a választ ugyan tudomásul vette, de az ott űzött gazdálkodással kevesen értettek egyet. A budget vitánál Ugrón erélyesen követelte a kath. antonamia helyreállítását; — minek ellenében a minisztert és főpapságot Latinovics Gábor — a püspök jelölt — és a Thaly Kálmán által »titkos jezsuitának* keresztelt Rossival plébános — képviselő védték; utóbbi az »eclesia mili- tansnak* egy bátor bajnoka. Irányi benyujtá szokásos határozati javaslatát a „vallás-szabadságról* — támogatván azt egy fenkölt szellemű szónoklattal, mit azonban a ház — annak daczára, hogy a mérsékelt ellenzék nagy része Szilágyi Dezsővel élén s a kormánypárt »szabad-gondolkozói“ támogatlak — nem fogadott el. Sok borsot tört a miniszter orra alá a mindig szellemes modorban beszélő Hermann Ottó, de végül még is megjárta, mert midőn támadásaival az egyetemi professorok revierjébe hatolt be, a mérges Cerberus — Szilágyi Dezső — által hatalmasan elláttatott. Szilágyi Dezsőnek ritka jó napja volt azonban, midőn a nemzetiségi képviselők egyik legve- szedelmesbikének az ultra oláh Babes Vinczéuek beszédére a ház osztatlan tetszése közt válaszolt,— s egyáltalán örvendetes tünemény volt, midőn a ház három legkimagaslóbb alakja Tisza, Apponyi és Szilágyi a nemzetiségi aspiratiókkal szembeu oly egyöntetűen nyilatkoztak. Sajátságos, hogy nemzetiségi képviselőink a kérdésnek felvetését jelenben időszerüuek tartották. Első szónokuk az elegáns nagykikindai ügyvéd Szabovlyevics volt, ki hangsúlyozta ugyan a szerbmagyar barátságot és folyton a testvériségre hivatkozott, de oly értelemben, hogy a testvériség alkalmas maszkja alatt ,a kenyérnek nagyobb felét t kérte nemzetisége részére.* | Kevésbé volt szerény Gurban Constantin oláh pap, radnai képviselő, ki oláh-tannyelvü közép iskolákat követelt és az éles eszü Babes Vincze, ki nemzetiségi sophismáival védte államellenes álláspontját. Simulékonyabban nyilatkozott egy szerb nemzetiségű horvát képviselő Gyurkovics, ki a (nekünk fájdalom oly drága) barátságot emlegette. Általános viszszatetszést szült azonban a ház minden oldalán a szélső bal egyik kiváló egyéniségének Mocsáry Lajosnak felszólalása, ki mig egyrészről 3 nemzetiségek legtulzottabb aspiratióinak — a nemzetiségi törvényből kifolyólag — jogosultságát fejtegette, — úgy a magyar chauvinis- mu8t — s a magyarosodás terjesztését ezélzó köz- művelődési egyesületek alakítását elítélte. Meg is kapta reá a feleletet azonnal gr. Apponyitól, ki rögtönzött, de páratlan hatásos beszédben utasít á vissza az imént hallottakat. A szélső bal részéről ennek pártvezére az idealista Irányi már halványabban jelezte a párt álláspontját, do a mint ki- vehettük pártja érzéseinek jobban képes volt kifejezést adni gr. Apponyi, mint a szelidlelkü és radikális nézetű Irányi. A kuruez vezér Thaly Kálmán a gyűlölt jezsuitákat akarta kikergetni, miben hatalmasan segédkezett neki a nagyhangú Orbán Balázs, do Trefort, ez alkalommal szövetségben Komlóstyval, megvédte a szegény pátereket. Ezután Fejérváry minisztert állítják glédáb*, ki a mily jó katona ma, holnap oly jó szónokká növi ki magát. Végül a gyenge egészségű Paulerrn kerül a sor, ki a költségvetési vita folyama alatt még nem jelenhetett meg a házban, — van ugyan egy hatalmas termetű államtitkárja, de hogy mi- kép állja meg a sarat, azt majd csak a jóvő hót fogja megmutatni. Cactus. v Meddig élünk? Van-e gondolkodó ember, kinek elméjében legalább egy-egy pillanatra föl ne merült volna e kérdés: vájjon mily élettartam van számomra a sorstól kiszabva ? A lét nagy harczában mindnyájan küzdünk, habár különböző fegyverekkel. Egyik testi erejét, másik szellemét viszi harezba, melynek hevében elfeledi, hogy aránylag csak rövid ideig élvezheti az előnyt, melyet elszántsága, vagy szerencséje kivívhat. Ember emberrel áll szemben, midőn érdekeik összeütköznek, s oly heves a támadás, oly elszánt a védelem, mintha örök életre kellene az előnyöket biztosítani. Ily elszánt volna-e a harcz, ha a küzdők a földi let tűnő voltára gondolnának s tudnák, hogy a győztes úgy sem soká élvezheti győzelme) gyümölcseit ? S mit látunk az életben ? Küzd, fárad, tépe-/ lődik az ember, gyötri testét, lelkét « jtlenbetb kényszerűé a szivet. A húr millió ember búját zokogta el : álmadozó pásztor panaszától, királyok egetverő kétségbeeséséig. A mit csendes estéken beszélnek egymással a csillagok, s a mit virág súg a haboknak, mikor csókolózik velük; a mi fájdalom behautolt sírokból is felhangzik; sötét századok végheletlen kinja; ott zokogott abban. Ezt dalolja a nympha, mikor a csobogó víz alá hí fényes szép »égével; ezt éneklik a gonosz tündérek, mikor a halandó embert maguk után csalják feneketlen ingoványokba, a honnan nincsen szabadulás. A nagy álomidéző hallgatásban beleolvad az a levegőbe s csudás fájdalmával megragadja a hallgatót; majd telujjong, majd zokogni kezd ; a komoly, nagy erdei iák mintha áhítattal figyelnének reá. Valami csúdálatos zene volt az itt a rengeteg mélyében! Mintha egy büszke nemzet múltjának miuden hőse a batlgató elé lépett volna, örömében és bánatában. Bu/.ogányos ősök harezra- lelkesítő dala hangzott a húrokban, közbe vegyült a szerető búbáuatos panasza, ki csatába induló kedvesét akarná visszatartani, majd rá kardok összecsattauása, seregek hnlálordítása töltötte meg a léget, a mi végül mind összeolvadt egy méla, panaszos melódiába, mintha egy nép gyászzokogása nallatszanók. Ki értené meg ezt a fájdalmat ? Ki tudná azt szavakkal elmondani? A szív csak érezni tud; a szem csak könyezui bir; hogy mit és hogy miért V nem lehetne azt megmondani. Az asztalra könyöklő férfi bámulva tekintett fel a vendégére. És akkor már nem a jókedvű, derült arcz mosolygott eléje, a mi előbb; annak vonásai egészen átváltoztak, a közönyös arezot valami csudálatos lelkesültség btíbája ragyogta be, a szemek szokatlan fényben égtek, s az iijú semmit sem látott maga körül mást, mint kedvesét: azt az időtől megbámult tát, melyet kebléhez szorított. A húrokon a Cserebogár fájó dallama sírt, a Repülj fttigkéuu «éVteleu keserve, majd rögtönzött ábrára dók, beszélve egy másik, elérhetetlen világról, a melyeket senki azóta nem hallott. Mint a tárogató zenéje : eltűntek, elpusztultak nyomtalanul. Aztán a Rákóczy zendült fel, a melyben egy nemzet minden vágya, reménye, jövője van beleolvadva ; egy viharos lelkesedés szüleménye, a melyet igazán eljátszani csak a művész bir, ki azt maga is átérezi. A házigazda, kit a csudálatos hangok egy kimondhatatlan igézetbe ragadtak: önfeledten rohant oda az ifjúhoz és sejtelemtől megkapottan kérdezé tőle: — Oh ! ki vagy te ? A ki ezt tudod ... Az ifjú szemeiben az érzés tüzével, s vonásaiban a fájdalom kifejezésével halkan, csendesen felelte : — Én Csermák vagyok. — Csermák vagy ! — kiáltá a férfi s nyakába borult és megcsókolá. (Folytatása következik.) A sirok szerelme. A temetői néma éjben, Az éjnek sirnyító felében, Halkan, neszeden, méla csenddel Sírjából a bús ifjú felkel. .... Fehér, ijesztő, bús kisértet ■,.. A sirok közt bolyongva téved, Csak akkor szűnik bolyongása, Ha jő, a kit vó/r, szellemtársa. S ki ifjúért lön a halálé, Eljö a másik árny, a lányé, Egymásnak — élve — tiltva voltak, Most vége már a tilalomnak . . , Mit érez szivük, titkok titka, Van-e szív, a mely azt gyanítja t Örök rejtély ajkuk beszéde, Hol embereimé, mely megértse t . . . MAS BRT Búi,
