Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1883-05-06 / 18. szám
\ IX. évfolyam. 1883. 18-ik szám. Veszprém, május 6. Megjelen e lap a „HIVATALOS ÉETESÍTŐ‘‘-vel együtt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben kü- lönlap adatik ki. — Előfizetési ár mindkét lapra : negyedévre I frt 50 kr. ; félévre 3 frt; egész évre 6 frt. Egyes példányok ára ) 5 kr. — Hirdetések dija: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyilttérben 20 kr.; minden beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal: Kraus?, a. könyvkereskedése Veszprémben. ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió. VESZPRÉM közgazdasági-, társadalmi-, helyi- s általános érdekű MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. __________________ Magá nvltáknak s személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Eélíratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmestetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el. Szerkesztőségi iroda; Vár 4. sz. a. — Ide czimzendö a lap szellemi részét illető minden közlemény. Levél a szerkesztőhöz! T. Szerkesztő ur! Uraságod, becses lapjának f. évi 17-ik számában „A magyar orvosok“• hoz egy meleg hangú felhívást intézett, s azoknak hazafiságára apellált, hogy a magyarországi fürdőkbe küldjék betegeiket a külföldiek helyett. „Nincs a magyar nemzetnek egyetlen egy fia sem, aki ha még oly jelentéktelen állásban van is, nem tudna valamit tenni a magyar nemzetért vagy föl volna e kötelesség alól mentve, hogy tennie kell. E kötelességre hívjuk föl ma a magyar orvosokat“ stb. Írja ön igen találóan. — Elfogadom álláspontját, helyeslem kifejtett nézetét, óhajtom, a mit ön óhajt, de a miként felől engedje, hogy néhány szót szóljak becses lapjában. Sajnos, hogy az orvosok egy igen nagy számánál hazánkban ez a szó hazafi- ság — teljesen ismeretlen valami. — A mi orvosaink jó része nem magyar, hanem coamopolita. Sőt nem is orvos, e szónak nemeB értelmében, hanem Gescheftsmann. — Üzlet-ember, mester-ember, kinek üzlete mestersége: a betegek gyógyítása. „Er macht in krankheiten! “ Ezek előtt prédikálhat egy Demonthenes, egy Szent-Ágoston, hazafi kötelességről, a mennyit akar, ők a fülöket sem billentik reá. — Előttük az kicsinyes chovinismus, ők a tudomány (?) emberei, magasan állanak az ilyesmik fölött „a tudomány universalis, azt nem lehet geographiai határok közé szorítani, a tudományé az egész világ!“ hallom szinte szavaikat. Azután meg plane Magyarország orvosi szempontból?! Nem is orvos, ki Bécsben nem tette le a szigorlatokat ?! Nem is tanár ha nem bécsi? Nem is kórház, ha nem az „Allgemeine“? Nem tudomány, ha nem német?! Kárba vesztek szerkesztő ur szép szavai, buzgó felhívása, szívre, nemesebb érzelmekre, hazafi-férfi kötelességre apelláló A „Veszprém“ tárczája. Csak te érted. — Elbeszélés. — Irta Németh Gerö. (Folytatás.) Vesd le felső ruháidat, oltsd fel ezt. — Mit gondol! — Tatár legyek ? — Fogadj szót! A tatár sereg a harcz után elszéledt, kisebb nagyobb csoportokban portyáz. az erdőségekben mert ellentállástól megtámadtatástól nem tart — egyenkint is bolyong. _ szaporán; minden perczben rajtunk üthetnek, akkor aztán elkéstünk, kárba megy a jó tanács.- ^°^,a szélin^ egy lé megkötve áll, menj, ülj fel a hátára. Nyargalj ide, a további tanácsomat lóháton hallhatod. Imre gépiesen engedelmeskedett. így ni! mosolyogva kiált fel a jó öreg, mikor Imre elébe lovagolt, s katonásan köszönté. Nem fél bátyám, hogy tán rósz szellem szállt meg; én megvallom, gondolkoztam — nem Isten kisértés-e megholt embernek, ellenségnek ruhájába felöltözni. Az öreg egy pillanat alatt tetőtől talpig mérte az újdonsült ál tatárt, s kedvtelve igy szól: Valóban beillenél tatár chánnak, csak egy-egy arasznyi lekonyult bajusz, redőzött homlok, viasz sárga arcz- szin, gyér hajzattal díszített fő ülne vállaid között. — Hagyjuk ezt bátyám. czikke, mert a Magyarországban gyakorlatot űző orvosok nagyobb részének érzéke nincs ilyesmire, — de meg nem is jutottak tudomására fölhívásának, egyszerűen azon okból, mert nem szoktak magyar lapot elolvasni! A kisebb, hazafias része az orvosi karnak régóta érzi szükségét annak, bogy a magyarországi fürdők vegyalkatukat megillető látogatásban részesüljenek; de erőtlen, gyenge ahhoz, bogy e szép czélt megközelíthesse. Az üzletorvosok ugyanis vagyonosabb betegeiket consultálásra Bécsbe szokták vinni, hogy a bécsi professor magyar fürdőbe nem ajánlja a beteget, az ismeretes valami. Nem ajánlja saját egyéni érdekéből s ha netán még valami más is mozogna az egoismuson kívül szivében, nem ajánlja osztrák hazafi szempontból. Az idény közeledtét ha másból nem, bizonyára megtudnák a híresebb nagyvárosi orvosok a rajként Özönlő fürdőorvosok megérkezéséből. Február, márczius havában egymásnak adják ezek a vándorfecskék a professorok ajtajának kilincsét. Szép bókok között bátorkodnak megkérdeni a nagyságos vagy méltóságos professor urat, emlékezik-e még reájuk?! Kérik szép szóval, gyakran csengő nyelven, hogy küldjön nekik beteget .....S a nagyságosnak azutá n megesik szegényeken a szive és küld.................er liefert..............mindegyiknek, a Carlsbadinak, a Marienbadinak, a Hallinak és Töpliczinek, no meg a Franzens- badinak, a Gleichenberginek, a Rőmer- badinak, a Gasteininak stb. egyaránt. Na, de hisz nem visznek minden beteget előbb a bécsi professorhoz consultálni, mielőtt fürdőbe küldenék; ezt csak a legvagyonosabbak tehetik, megmarad még az arany középosztály. Meg biz’ az; dehogy?! Először már csak azért is oda megy, a hova a méltóságos asszonyt küldte a bécsi doktor, hogy megmutassa, hogy ő bár csak füszerkereskedő neje, mégis ott tudja töl— Remegek, a szellő vészharang kongását hozza fülembe. Forduljon nyugotnak, a vizen túl több helyen hömpölygő füstgomolyok emelkednek fölfelé — a hanyatló nap sugaraitól szélei megara- nyozvák, középütt alul tüznyelvek nyaldossák a sürü füsttömeget. — Isten legyen irgalmas szegény véreinknek 1 Isten sujtoló keze nehezedett e nemzetre! Már ha a sujtoló vesszőt nem háríthatjuk el, legalább igyekezzünk a csapást enyhíteni. Én boldog családapa voltam, volt egy szeretett feleségem, ki négy szép gyermekkel örvendeztett meg, azokat együtt valásosan neveltük; de a sors megirigyelte a zavartalan boldogságot; évekkel előbb egymásután láttam sírba szállani anyát, gyermekeket, csak magam maradtam mély bánatommal. Sokszor felkiáltok: Istenem mit vétettem ellened!? De megtartottam hitemet; keblem nem lett embergyülölet fészkévé, inkább azon leszek, hogy szerencsétlen embertársaimon tanácsommal, — melyet az élet iskolájából vettem — segítsek. Most különösen a puszta rémhírre sokan eszöket, fejőket vesztik, jól esik egy két vigasztaló szó, s jó tanács. Hátha a gondviselés küldötte vagyok: ott fogok megjelenni, hol a veszély legnagyobb, hol segítségre van szükség. Fiam, te vagy a hetedik, kit a harcz szerencsétlen lezajlása után a tatárok elől szöktettem, mondhatom megmentettem. Tudom merre felé vonz sajgó szived, épen arra felé küldelek. Lovad jó gyors futó. Menj éjjel nappal. Nappal a Z-i-be vezető országúton haladj, csak a közbeeső falvakakat kerüld ki, éjjel az erdőben a folyó partján fölfelé menj. Ha találkozol ellenséggel vágtass ell mellette, mutass az égő fateni a nyarat, a hol a főispánná vagy a bankár neje. De másodszor, mert orvosa is ezt tanácsolja neki; ki a maga részéről szintén nem akar ostobábbnak látszani animál a professornál. Néha azután egy-egy vagyonosabb beteg megakad valamelyik hazafias gondolkozása orvos kezében is. Ez azután el is küldi őt Szliácsra vagy Párádra, Korit- uyiczára vagy Pöstyénbe, Tátra vagy Balaton-Füredre, no hiszen, szökjön is el hazulról, mire a beteg az ajánlott magyar fürdőből visszaérkezik. Van mit hallani! Sajnos pedig, hogy többnyire igazat! Az utazás maga többnyire pokoli, a vasúti vagy gőzhajó állomástól a fürdőbe közlekedő bérkocsik utálatos ronda bárkák méreg-drága árakért. A kocsisok e mellett durvák, követelők, a podgyászt ide-oda hajigálják, kidörzsölik, összetörik, természetesen, mert kocsiik nem e czélra készített jármüvek, hanem földesurak kimustrált batárjai vagy plébánosok kiérdemült csézái. Szabott fuvardíj, vagy ennek megtartása? Pium desiderium! Végre nehány font porral megrakodva ruhánkon és néhány grammal tüdőnkben, megérkezünk. A vendéglőben nincs szoba, vagy a mi van, sötét luk vagy szellős pajta, színe hagyott bútorok sánta lábbal szégyenkeznek bennök, csorba mosdótálban fületlen vizkorsó, az éji szekrényen egy görbe tálczán ferde gyertyatartó, mellette sokhelyütt most is az immár múzeumba való koppantó; egy ágy — de minő ?! Menjünk ki innét, nézzünk magánlakás után! Nyomorult paraszt viskó, mit itt villának csúfolnak, előtte két orgonafa bokor között két leásott duczra szegezett deszkaszál, az legyen kert, ez támlásszék. A konyhából nyíló földes szobában — melynek ajtaja előtt a legyek ellen kék karton lepedő fityeg — barátságos gyékény-szőnyeg terül el, a falakon sárgazöld penész, luk felé — nem fog megismerni; — azt hiszi baj- társak vagytok. Ha fölismer, állj szembe vele, itt e kard és bárd, egyiket mérd össze elleneddel; jó karod van s bátor szived, küld a másvilágra. Ha idáig szülőfölded ment az ellenség pusztításától, de mert rajta üthet minden órában: men- heiyet mutatok nem csak neked, de több családnak. A sereg zöme nyomul a Tiszának, Dunának, egyes rajokat hátrahagy a falvak fosztogatására, gyilkolásra. Sietned kell! Tőletek két mértföldnyi távolban H.. i község határában az úgynevezett Bende sziklás erdővel borított hegységben van egy barlang, melyről a nép- monda is emlékszik, de a mostani élők közül igen kevesen ismerik e helyet. Én mint szenvedélyes vadász sokat jártam a nevezett hegység meredélyeit, kerestem is ama barlangot, csak két éve a véletlen vezetett reá. A monda csoda dolgokat mesél róla szellemekkel népesíti meg. Én evvel nem törődtem, fölkutattam a barlangot; denevérek és más rovarok tanyáztak benne. A barlang bejárata jobban mondva nyílása oly szűk, hogy csak meghajolva lehet bele menni. Belül elegendő' tágas, két kisebb s két nagyobb teremalaku magas boltozattal borított üredék, tizenöt húsz család is eltér benne. A falutól jobbra háromnegyed órányira a mondott hegység északi legmeredekebbb oldalán középmagasságban vonul el egy szikla-él, alatta sürü cserjés, a szikla-él alatt a hol a cserjés végződik, látható egy kiszögellő szikla csoport, az alatt egy repkénynyel kőrülíutott kőhalmaz várja a rendező kezeket, melyek az eltakart barlangi bejárást kinyissák, s oda abból egy előcsarnokot építsenek. Emelj el két, három nagyobb követ, a nyilas azonnal láta bútor ütött, kopott, a kertre (?) nyíló ablak bár tárva nyitva van, de a dohos szag elüli az ember mellét ....... ki — ki in nét. — Hogy ez a szoba?! Hetenkint 12—20 frt. — Van két vagy három modern épült nyaraló is, de ezekben lehetetlen lakást kapni, vagy oly méreg drágán, hogy közép módú ember nem fizetheti. Vissza tehát a vendéglőbe; úgy a hogy beletörődik az ember a nyomorúságba, legalább fedél alatt van. — Az étkezés méreg drága, gyógyászatiig előirt kosztról szó sincs, csak úgy csepeg a zsírtól minden és piroslik a paprikától..... hásze id e csak magyarok jönnek! — A szolgálat pontatlan, a czigány huzza, és jár szorgalmasan a tányérjával. Egy pár falusi gavallér az egyik sarokban durrogtatja Pruckler uram Kincsem pezsgőjét, a czigány lassankint oda somfordái ahhoz az asztalhoz... Előbb halkan, majd mind hangosabban beledanolnak a czigány nótájába... Menjünk innét kedves idegbeteg nőm, menjünk a szobánkba aludni.... aludni?! de hiszen h egedült arról már ma Szent Dávid, meg a Pencsó czigány; olyan czéczó kerekedett oda lent, hogy ritkítja párját...... De hát a betegek nyugalma?!.... Hol a fürdő-biztos?... hol?! hát ott ül annál az asztalnál, az X. urfi mellett s azzal mulatja magát, hogy az üres pezsgős palaczkokat egyenkint a sarokba vágja, hogy izzé, porrá zuzik valamennyi.... Ugy-e sötét kép t. Szerkesztő ur?! Pedig igen nagy részben való! Hanem azért küldjünk betegeket a hazai fürdőkbe ! Aeskulapius. (Folytatása következik.) Megyei közgyűlés. 1883. május 1-én. Br. Fiáth Ferencz főispán ur ő excelllentiája távollétében Véghely Dezső alispán ár elnökölt és az elég szép számmal megjelent bizottsági tagok üdvözlése után a gyűlést megnyitotta. A közgyűlés a megye új szervezése czéljából egy bizottságot küldött ki, mely Véghely Dezső alispán elnöklete alatt Pöschl Károly, Fehérváry József, Kenessey Pongrácz, Plosszer István, Ruttner ható lesz. Én egy rögtönzött kis fakeresztet állítottam a nyílásba fel, ha még ott áll, utánnam senki se járt ott. Vonuljatok abba, ha jónak találod, rokonaidat jóakaróidat is vigyétek el. Élelmi szert mulhatlanul vigyetek; ki tudja meddig lesztek hénytelenek fogságban ülni ?.. Még egyet. — Minden szép szónak ne higyj. Ilyen zavaros időben találkoznak rósz lelkű emberek, kik az ellenséggel egyetértenek, azokkal fizettetik gyalázatos mesterségüket; az utast szívesen fogadják, még csalogató czégért is tűznek ki, hogy a bujdosót oda csalhassák, kiket aztán rendesen az ellenségnek prédául dobnak. Ezek gonoszabbak a nyílt ellenségnél. Imrének erre a szóra mint egy kérdőjel megnyúlt az arcza. Megijedt. Az öreg előtt is föltűnt e változás, eleintén nem tudta mire magyarázni, de eltalálta. Nos fiam, nem azt gondoltad e pillanatban, hátha ez az ősz véncsont is ilyen kém, engemet az ellenség ölébe kerget ? Hogy megbizonyosodjál, megmondom, apádat jól ismertem, együtt több éveken át osztoztunk az örömben és bánatban. Te Kardos T. fia vagy, mint ha csak jó apádat látnám benned; hasonmása vagy. Igen az vagyok. Imre újra remélt. Isten veled 1.. még tán találkozunk. Az ifjú elvágtatott. (Vége köveik.)
