Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1883-12-23 / 51. szám
IX. élfolyam. 1883. 514k szám. Veszprém, deczember 33. “77 runm^ ------------------=—Megjelen e lap a „HIVATALOS ÉBTESÍTŐ“-vel együtt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben kü- Ütalap adatik ki. - Előfizetési ár mindkét lapra : negyedévre 1 frt 50 kr.; félévre 3 frt; égésé évre 6 frt. Egyes példányok ára )5 kr. — Éirdetésok dija: agy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyitttérben 20 kr.; minden beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Siadóhiratal: Krausz a. könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclnmátió. VESZPRÉM' közgazdasági-, társadalmi-, helyi- s általános érdekli ■ft V, CM » '• MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. MagánvHáknak « szemé lyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Zéllratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelsn költemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizouyíték szereztetett be. — Bérmentetten leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el. Szerkesztőségi iroda: Vár 4. sz. a. — Ide czimzeudö a lap szellemi részét illető minden közlemény. r könyvek hamisítása esetében a tettes meg- fenyitéaeül szolgáló pénzbírság fele a feljelentőt, fele pedig a helybeli szegényeket illeti: — a parliament által a pénzbírság 14 évi börtönre változtatván át, — a törvényben szóról szóra az állott, hogy: ,,a 14 évi börtönből fele a feljelentőt, másik fele pedig a szegényeket illeti!“ De visszatérve az igazságügyi reform kérdésekhez, fájdalommal kell konstatálnunk, hogy e kívánt reformok eltűntek, mint a naphta láng. Alig van egyebütt nyomuk, mint a dicséretes buzgalommal működő jogászegyletben. Kormányunk nem sokat foglalkozik vele, pedig már az 1870. XVI. t. czikk kimondotta például a szóbeliség reformjára, hogy „a felebbviteli bíróságok szervezete is a szóbeliség és közvetlenség alapján behozandó törvénykezési rendszernek megfelelően lesz átalakítandó.“ Reform helyett azt kaptuk, hogy 102 törvényszékből 63 lett, s köztük városunk kir. törvényszéke a dereform Molochjának áldozata lett! Aztán jött a reform helyett újból egy dereform. Sok szép és nagy küzdelem után elértük, hogy az 1869. IV. t. cikk kimondotta a nagy elvet, hogy az igazságügy a közigazgatástól elválasztassék. Es rá 1877-ben felállították a dicsőséges bagatelle bíróságot, hogy az elválasztott igazságügy újból Ö8szekeverte8sék a közigazgatással Difficile est, satyram non scribere! így van a reformmal ügyvédi karunk. Ez a kar, melyről általán szólva csak nemrég Belgium királya, a brüsseli igazságügyi palota elkészítésének ünnepe alkalmából oly fényes szavakkal emlékezett meg. Mindenütt van az államnak gondja az — ügyvédi karra, csak nálunk nem.— 1874-ben az ügyvédi rendtartás azt rendelte, hogy az ügyvéd a feleket minden hatóság előtt képviselheti és megérdemlett díjazást követelhet. E méltányos elvet lerontották 1877- ben a XX-ik törvény által. Az ember értené, hogy ily törvény Szerbiában keletkezhetnék, hol tudvalevőleg az ügyvédek nem lehetnek képviselők; — nálunk a par excellenz jogász nemzedék parliamentje, hogy ily méltánytalan és a közéletben úgy sem igen respectálható törvényt hozhatott, — az valóban megfoghatatlan. Hát még a tőzsdei bíróság dereformja, consularis bíróságaink dereformja?! Nagy értelmi tőke és erő fekszik az ügyvédi karban. Hazánk minden 3000 emberére esik egy ügyvéd; — tehát tekintélyes számú kart képez az. Számban erősebb a világ legtekintélyesehb ügyvédi karánál: a franczia és belga barreaunál. S a magyar ügyvédi kar elérhetné könnyen a franczia ügyvédek szellemi niveauját, ha az ott ügyvédeket nevelő eszköz, a — szóbeliséget behoznák ná’ mk is. Hazai, nemzeti érdek van e reformmal kapcsolatban, melylyel szemben a reform kiadási többletére utalni hiába való kifogás. Anglia 25 milliót, Fráncziaország 24 milliót, Ausztria 18 milliót, Oroszország (az a vadnak hirdetett muszka!) 26 milliót, Poroszország 36 millió forintot költ igazságügyére — és Magyarország (daczára hogy magából a bélyegekből óriási jövedelem jő be) 10 milliót. Bizhatunk-e egy jobb jövőben, — ki tudná megmondani. Szavunk azokhoz szólt, kiknek a közélet alakításához szavuk van, s ha megértették e sorokat, akkor bizonyára vetőt fognak kiáltani igazságügyünk eddigi dereform politikájával szemben és követelni fogják a régvárt — igazságügyi reform politikát. Dr. F. F. Itt a karácsony. Kedves Szent Karácsony! Gyermekkori édes emlékeink mosolygó képe, a jó szivüek és tiszta lelkek gyönyöre, az ártatlanok öröm ünnepe! — Oh kedves karácsony! Hisz te a hit malasztjával töltőd Előfizetési felhivás! A „VESZPRÉM“ 1884. január 1 -én létezésének tizedik évfolyamába lép Egy s\erény vidéki lap életében oly időmely méltán biztosítékát képezheti egy' szebb, egy jobb jövőnek. Ha a szerénység nem tiltaná, már eddig is tudnék teljesen elért sikerre hivatkozni, melyet lapommal kivívtam, elértem, oly sikerre, amely városunknak és megyénknek amint dicsőségére, úgy anyagi és szellemi hasznára válik. De még nem vagyok egészen czélnál. Még küzdenem kell. Még van, amiért tevékenységemet, hivatalos teendőim mellett fenmaradt szabad időmet, áldozatul kell hoznom és hogy ez nem magánérdekem, arról meggyőzhet mindenkit a már-már elmúló év felmutatott, kézzel fogható, sikere. Ezért kérem a mélyen tisztelt közönséget, tiszteljen meg továbbra is rokon- szenvével, támogasson any'agi pártolásával, hogy a magam elé tűzött czélokat a közönség érdekében mennél előbb elérjem, megvalósítsam. Ha^afiui üdvözlettel Veszprém, 1883. évi deczember hó 22 én alázatos szolgdjok Lévay Imre, * „VenzprC” •> ‘ ■, , I italos Értesítő“ felelős szerkesztője s kiadója. A .Veszprém* és .Hivatalos Értesítődre előfizethetni: Negyedévre .... 1 frt 50 krral Félévre ...................3 „ — „ Eg ész évre .... 6 , — , Az ügyvédi kar érdeke. Az ügyvédi kar is kezd ébredni hazánkban. Egy általános ügyvédi gyűlés előestéjén állunk. Időszerű tehát — eltekintve ezen czikkünkben az ügyvévi kar jelenlegi szomorú helyzetétől, melyre más alkalommal térünk rá — hazánk igazságügyi állapotával foglalkozui. A nevetségig tény az, hogy Magyar- ország polgárjogi viszonyait még ma is (!) Verbőczy Hármaskönyve, az országgyűlési A „Veszprém“ tárczája. Egy érzet. Mély álom volt egykor csupán, És valóság a mivé lett . . . És mivé tön ez álom ! . . . Honnan fakadt, ki mondja meg ? . . Égen, földön, a vagy ihlet . . . Én e rejtélyt imádom. Itt e szívben, e kősziklán, A legmélyin úgy fogant a — Tiszta érzés harmata, Mint a gyermek kebelében A hit, éltünk legfőbb java . . . Mit az Isten adhata. Megfoganva cseppnek ered, A csepp újra nagyobbulva . . . Lesz belőle játszi ér, Hova-tova szökő csermely; — A hit ép’ így árad, szökell . . . Ha medribe’ meg nem fér. Míg a csermely titkos úton . . Nő folyammá, tör előre; Biztos irányt nem vevén, Addig a hit mint a napfény Éleszt, növel, óva győzve .... S lesz belőle a remény! . . u. 11. végzemények, szóval a régi Corpus Juris szabályozzák. Kiváncsiak vagyunk, háuy évtized kell még ahhoz, hogy a magyar jogászvilág által egyhaugulag s pedig sürgősen követelt magánjogi codificatiónk életbe léphessen ? ! A mai perrendtartás is elavult a szó szoros értelmében. Az írásbeliség megutált rendszerének megtestesülése. Hány évtizedig kell még várnunk itt is, mig egy igazi modern, s a szóbeliség kívánalmainak teljesen megfelelő perrendtartással birhatuuk?! Hasonló áll a — bűnvádi eljárásról ; erről a mintaképéről a botrányig rendszertelen, chaoszszeríi anachrouismusnak. Az uj — s ez is hibás — törvényjavaslatot ugyan már elkészítette igazságügyi kormányunk : — de hogy mikor kerül az forgalomba az élet számára, ki tudná megmondani'I 1 De hát van-e nekünk egyáltalán igazságügyi komoly politikánk?! Van-e nekünk oly parliamentünk, mely nehéz feladata igaz tudatával érzékkel bír igazságügyünk kívánatos reformjai iránt? Vagy talán eddigelé ez irányban hozott törvényeink alakilag és tartalmilag úgy vannak-e szerkesztve, hogy azok mi kívánni valót sem hagynak hátra! Könnyű mindezekre a felelet. Nincs jogász hazánkban, ki ne egyhangúlag adná meg erre a választ. Sem igazságügyi politikánk nincs, sem parliamentünknek nincs érzéke a jogi reformok iránt, sem pedig törvényeink nem felelnek meg a jogos kivánalmaknak. Ez utóbbi szempontból pláne botrányos lelepzésekkel szolgálhatnánk, a mi a törvények szerkesztését illeti. Elég itt csak egyszerűen a törvények hézagosságára, vagy latitudejeire, magyartalan irályára, könuyelmü stylizására utalnunk. Valóban sok oly törvényünk vau, melyre áll egy jogi Írónk angol példája. Az angol parlamenttel történt ugyanis 1812-ben, midőn egy bilit terjesztettek el, melyben azon rendelkezés, hogy az egyházi anyaA folyó nő, növekedik, Elnő egész a tengerig ; De hit’ remény úgy lehet: Égi áldás, ember üdve, Végtelenné tömörülve . . . Ha velük a szeretet. E bárom érzet így fakadt, Egygyé lett egy ihlet alatt, Mi lehet ez istenem ? ! I Mint nap : forró, mint tenger: mély, Mintha nap és tenger lennél . . . Talán csak nem szerelem? . . ! . . TUKORAY LORÁND. Boszniából. Bjelina, 1883. deczember bó. Tessék 18 forint 90 krajczárt kiszurkolni, or- ditá fülembe a dunagözhajózási társaság ügynökségének igen udvarias pénztárnoka, midőn megkövetve magas személyét, jegyet kértem Sziszektől — Rácsáig. Légyen meg az akaratod — gondolám — és azon tapasztalattal zsebre rakottan foglaltam el helyemet a „Zrínyi“ fedélzetén, hogy a pénz mindenható, a szellem csak garnirung hozzá. Ezt utazásom közben is nem egy példa igazolta és én mint a jó lélek bele nyugodtam. Mit is tehettem volna mást? Hisz engem -----bpx’íjftium hncrv i nem a magam, ...anom a mások pénzevei gavaJlé- \ roskoitam. másodszor a pénz ellenében nyújtott 1 azon praelatió, hogy eddig még nem iátott országrészek, részint futólagos, részint beható megtekintése által, ismereteim sovány kiucsesládáját tartalmilag meggazdagithattam. Elmondok egyet-mást a kedves olvasónak is. Mint már soraim bekezdésénél emlitém, a Sziszeken váltott jegyért 18 frt 90 krt fizettem, miután pedig ennyiért csak Rácsáig dukál a hajót igénybe venni, onnét tovább egy bosnyák fuvaros két rósz gebéjének kínlódásain kellett Bjelináig kínlódnom és meglehetős távolságban lévén e két hely egymástól, a sötét, zord éjszakát kellett átutaznom, melynek kellemetlenségeit azonban mintha eltörölte volna azon nem várt meglepetés, melyben három montenegrói tisztelt rabló ur részesíteni alkalomszerűnek talált. Mint az ehhez hasonló utazásokban szokatlan, azonnal nem találtam feltűnőknek ama messze csengő hangokat, melyekkel a rablók egyike, megszeppent fuvarosomnak , megállj *-t parancsolt s csak akkor kezdém megérteni a helyzet komolyságát, midőn a késekkel körülövezett montenegrói Hercu- les-alakok, kocsim előtt állást foglalva, különféle mozdulatokkal kívánták tudtomra adni, hogy a dolognak még felét sem veszik tréfába. Megmotoztak és miután fáradozásaikkal a siker nem igen sietett megbarátkozni, az egyik tőlem szerette volna megtudni, vájjon tudok-e a nyelvükön, hogy igy aztán azt is megtudja, van-e pénzem ? Ha nem fogy ki belőlem a szusz, elmondtam volna nekik a győri czigány példájára, hogy ha elfütyölik, hát utánuk hegedülöm, hanem véletlenül elvesztve bátorságomat, sok szó helyett nagy bölcsen hallgattam és szűkült nadrágban vártam a fejem fölött elhangzó pereatot. •• t.mindjárt, mij helyt ellenlábasai.:' ,kétesvh& ón n m találva* mesI térségükét beid- lék •'* odáW állták) nem tudva azt, hogy az ing alatt 12000 ujdonat uj flóres neveti agyafúrtságuk hiányát. Ez volt utam első kalandja, melynek szerencsés végéről tán a kegves olvasó is szívesen vesz tudomást. Most menjünk tovább, csigalassuságu tempóban biczegő gebéink akarata szerint A koromsötét éjszaka nem engedi, hogy az előttünk elterülő vidék tanulmányozása érdekében megfigyelő álláspontba helyezkedjünk, különben nem veszítettünk ebből semmit, mert szemeink hajléktalan, gazlepte földeken kívül mitsem látnának. Quid faciendum ? Tűrjük nyugodtan, mig Fortuna istennő kegyeibe fogadva, le emel bennünket a halhatatlanság szekeréről és megszabadít az alvó élet négylábasaitól. Imhoi! Előttünk Bjelina, Bosznia egyik legnagyobb és leggazdagabb városa! Légy üdvözölve általunk! Kétszeresen jobban éreznek magunkat falaid között, ha egy rendes vendéglőd volna, hol az ut fáradalmaitól megviselt idegen, kényelmes nyugvóhelyre találna. De legyen, comme il laut! Bjelináról szólva in abstracto, szépnek nem mondhatuók, amint hogy nem mondhatjuk szépnek Bosznia egyik városát sem. Az egyenetlen utczák, — melyeken ha végig haladunk, nagyrészt lakatlan, puszta helyekre találunk — a rozzant faházacskák, a sár- és dombfészkek, az ízlés nélkül berendezett üzlethelyiségek, ellenkezőjét jelentik mindannak, amit szépnek szoktunk nevezni. Az üzlethelyiségek az utczára épített fasátrakban vannak, ép úgy a primitiv alapokon működő iparosok műhelyei is, és ezek a város élénkségét nagyban emelik. Sürgés-forgás egész nap. A bosnyák kereskedő,
