Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1883-09-23 / 38. szám
a ni. kir. pénztigyministeriumtól. 49348. s%. Körrendelet: valamennyi törvényhatósági közigazgatási bizottsághoz, kir. adójel- iigyelőhöz és kir, adóhivatalhozA fegyveradóról és a vadászati adóról szóló 1883. évi XXIII. t ez. 54. §-ában az 188%-iki adóévre nézve foglalt átmeneti intézkedések között az a) pont alatt azon intézkedés is foglaltatik, hogy az 1883/4. évi íegyveradó és vadászati adó kivetésére szolgáló bejelentések (14. és 31. §§.) 1883. évi julius hó első felében nyújtandók be. — A törvény ezen átmeneti rendelkezésével szemben, a szóban levő törvény végrehajtása iránt folyó évi junius 25-éu 39280. sz. a. kibocsátott körrendelet 6. pontjában az ott tüzetesen elősorolt körülmények figyelembe vételével megengedendőnek találtam, hogy azon bejelentések, melyek a törvény 54. §-ának a.) b.) c) pontjai szerint a f. 1883. évi jalius hó első felében lennének benyújtandók, ugyanazon hónap utolsó napjáig, kifogás és nehézség nélkül, épen úgy elfogadtassanak, mint a d) pont szerint az adómentes fegyverekről már korábban a kir. adóhivataltól nyert bejelentési bizonyitványok bemutatására az egész julius hó folyama van kitűzve, az e) pont szerint pedig 1883. évi junius hó végéig terjedő időre váltott vadászati jegyek érvénye ugyanazon évi julius hava végéig lett kiterjesztve Miután azonban a kir. adéfelügyelők által hozzám beterjesztett jelentésekből arról kellett meggyőződnöm, hogy némely helyeken oly tudva levő lőfegyver tulajdonosok által, kik nem egyszersmind vadászók is, egyetlen egy íegyveradó bejelentés sem lett a f. évi julius hó végéig beadva, más helyeken pedig a földmives vagy napszámos osztályhoz tartozó lőfegyver birtokosok a nyári munka idején élelem és kereset szerzés végett hazulról közelebbi vagy távolabbi vidékre eltávoznak, akik rendszerint csak a nyári munkaidény befejeztével szoktak azután lakó-helyükre visszatérni: mindezeket, valamint azt is tekintetbe véve, hogy minden uj törvény keresztülvitele sok mindenféle akadályba és nehézségbe ütközik, folytatólag megengedendőnek találtam, hogy a fegyverek bejelentésére ez évben julius hó végéig kitűzött határidő ezen év október hava végéig kiterjesztessék, gondoskodván egyszersmind arról is, hogy ezen intézkedésem az ország összes törvényhatóságai által minden városban és községben a lehető legterjedtebb módon oly hozzáadással hozassák a közönségnek tudomására, hogy ezen utolsó határidő lefolyta után a törvény egész szigora fog a mulasztók ellen alkalmaztatni. Budapesten, 1883. szeptember 17-én gr. Szapáry, s. k. 13698. Veszprém vármegye alispáni hivatalától. Ezen körrendelet hivatalos másolatban, kellő tudomás, szigorú alkalmazkodás és további intézkedés végett a járások szolgabiráinak, valamint Veszprém és Pápa r. t. városok polgármestereinek, lapba iktatás végett pedig a »Veszprém* czimü hivatalos lap kiadó hivatalának is kiadatik. Veszprém, 1883. évi szeptember hó 21-én. Déghely Dezső, alispán. Válaszul Sipöcz Ferencz urnák : , Utóhangok a II. országos képviseleti tanitógyü- lésről‘ czimü közleményére.*) 1883. szeptember 18. E lapok 37. számának becses hasábjain Si- pőcz Ferencz aláírással egy közlemény jelent meg. E közleménynek mint tartalma, mint hangja olyan, amely szintén megérdemli azt, hogy bővebben foglalkozzunk vele! Méltán megérdemli azt, hogy minden mondatára reflectáljunk neki! Nem tudom az a Sipöcz Ferencz tanító-e? De valószínű: annak kell lenni! — Lehet, hogy Sipöcz ur azon gondolattal bocsátotta világgá közleményét, hogy arra választ senkitől sem kap! Lehet, hogy azt is gondolta. hogy olyan szellemi éllel van közleménye megírva, hogy reá válaszolni — teljesen lehetetlenség! De meglehet azt is gondolta, hogy állításai *) Audiatur et altera pars. Szerk. möníont svindler — ha egészsége kifogástalan, biztosítom, hogy semmi keserű orvosságra sem lesz szüksége, de ha csak a legkisebb bajt észlelem, kötelességem tudományom egész erélyét felhasználni. Legyen békés és nyugodt, hisz nincs kés kezemben, melylyel meggyilkolhatnám; emelje fejét a szoba tetője felé és kérem ne mozduljon, mert ezt tiltja az orvosi szabályrendelet 18-ik paragrafusa. Hogy verné meg az Isten azokat a paragrafusokat — sóhajtá Meskó bátya keservesen és mégis halkan; — egész valóját borzongás futotta át. Ó azt hitte, hogy a tudós orvos gyógyitó apparátusát forgatja, pedig a drága ezüst órát forgatta ki Meskó bátya zsebéből nagy ügyesen sétáltatva a magáéba. Mikor ez megtörtént, a productiót bevégzettnek nyilvánította és következőkép Ítélt: Elméje kegyelmednek gyenge. (Tisztelem orvosi tudományát, teljesen igaza volt.) Ezen okvetlenül és halaszthatlanul kell segíteni. Ne ijedjen meg Meskó bátya, orvosságot nem fogok rendelni, ilyen betegségeknél felesleges az orvosság. Kelmédnek nyugalomra van szüksége, 14 napig nem szabad a levegőre menni, leginkább remélhető felgyógyulása akkor, ha ez idő alatt az ágyat őrzi, vendégeket és látogatókat nem fogad, kelmed már holnap némi javulást érez majd állapotában s erről jelentését holnap meg is hallgatom. Addig is a leszámolás egyszerűsége végett, mai tiszteletdijamat, 15 irtot, legjobb lesz ha kelmed azonnal kifizeti. Hajh! Hajh! Hajh! — mormogott fejét vakarva Meskó bátya — ennyit mákugyse nem ér az én egészségem. Egész vagyonomtól megkopaszt ez ez a tudományos betegség; no de iszeu nem törődöm vele, csak legalább már megint benn volnék a régi jómóduságban. Majd mit mond az én kedves Sárim, ha a pénznek és az egészségnek is csak hült helyét találja. Tudom, hogy fülledt lesz e szoba levegője a nyelvének csattogásától, az lesz annyira igazak, hogy azok előtt mindenki térdet é3 fejet hajt! — Ha azt gondolta Sipöcz ur, hogy közleményére választ nem nyer: azt rosszul gondolta! Mert ime elsőben tőlem kapja a választ; azután kapja másoktól! — Hogy semmi szellemi él nincs közleményében: bizonyítja annak tartalma ! Ha azt gondolta, hogy állításai, merész mondásai, egy némely helyütt a tisztességet nélkülöző szavai igazazak és valók: ezudar rosszul gondolta! Nincsen Magyarországnak egyetlen-egy néptanítója sem, aki azon közlemény tartalmát igaznak, hangját tisztességesnek merné mondani! — Ha mégis akadna valaki a 24 ezer tanítóból, aki azon közlemény tartalmát igaznak, hangját tisztességesnek merné állítani: arról bátran elmondhatnánk azt, hogy az igazság fogalmáról, a sajtó tisztességes hagjának miben létéről nincsen fogalma ! A közlemény tartalma tele van hamis, valótlan, minden igazságot nélkülöző állításokkal. A tartalom fényesen tanúskodik Írójának, elfogultságáról : s arról a rósz indulatról, melyet Sipöcz ur a második országos képviseleti tanitógyülés iránt lelkében táplált! A közleményben egyes ellenmondásokra is akadunk! — Ellenmondásokra egy rövidke alig félhasábra terjedő közleményben: már magában jellemző! A hol ellenmondások vannak, ott nincsen erős és következetes logika, ott nincsen gondolati egymás után, ott zavartság van! ^A közlemény tartalmát nem a józan ész bölcs belátása, sem a tárgy iránt való nagy érdeklődés sugalmazta, hanem a nyomorult, tehetetlen, gyáva bo- szu! — Ha valaki ir: irjon józanul; Írjon a szabadság és függetlenség legmerészebb, legbátrabb hangján, de ne irjon boszuból! — A boszuból való irás, legyen az a legnemesebb intentió kifolyása ; mégis erős kritika alá jő; a nemtelen boszuból való irás, mely nem egyéb az elfakult szenvedélynek őrült és gyalázatos dühénél: mindenkor elitéltetik, megrovatik! — Ha valaki ir, irjon a szeretetnek hangján, irjon úgy és oly formán, hogy abból a jóakaratnak, az ügy iránt való meleg érdeklődésnek fénye deregjen felénk! írjon úgy, hogy a kimondott szavak viszhangra találjanak minden józanul gondolkodó néptanítónak szivében ! Sipöcz ur közleménye viszszahatást szült nálam; visszahatást fog szülni mindazoknál, a kik a II. országos képviseleti tanitó gyűlés lefolyása iránt érdeklődtek ! Pedig sokan voltak az érdeklődők ! Sipöcz ur közleményének hangja : az ádáz düh és boszunak hangja! Olyan hangon Írni, olyan irmodort követni, mint a milyent Sipöcz ur közleményében követett, csak a féktelen szenvedélyes emberek szoktak követni! — Nem tisztességes hang az uram! A legtisztességesebb hangon is alul van azon közleménynek hangja! — Olyan hangon többször nem — csak egyszer lehet írni! Olyan hangon csak a magukkal eltelt emberek szoktak írni. Akik azt hiszik, hogy az ,0* véleményük a legjobb vélemény; az ,0“ szavuk a legszentebb igazságnak szava; melyhez nem fér semmi szenny, semmi gyanú; jelen esetben sincsen szenny, sincsen gyanú, de van------boszu !! Si pccz urnak legelső mondata már maga kimutatja a roszlelküséget, az elfogultságot, a bo- szut! — Sipöcz ur ugyanis ezt mondja: »Ezen gyűlés minden másnak, csak országosnak nem czi- mezhető.“ — Miért ? Talán azért, mert a »Pápai esperesi kerület rom. kath. tauitó-egyletének képviselője nem igazoltatott? Vagy talán azért, hogy a verifikáló bizottság néhány más képviselőnek igazolását is megtagadta! Ha Öipőcz urnák képviselője, és azok a más nem igazolt képviselők verifikáltatnak, akkor úgy hiszem mégis lehetett volna azon tauitó- gyülést országosnak czimezni! — Ilyent állítani Sipöcz ur; C3ak az absurdumokkal foglalkozó emberek szoknak! — Azon mondata pedig, melyben definiálja azt, hogy miért nem nevezhető a nevezett tanitógyülés országosnak — minden körültekiutést nélkülöz! Sipöcz ur szerint azért, mert abból számos tanító-egylet kizáratott, csupán azon el nem fogadható okból, mivel tagjainak száma az ötvenet fel nem érte. — így okoskodni csak az olyan ember tud, a ki a világ folyásával, az emberek haladámég csak a gyógyszere az én paragrafos, tudományos, meg tudja az ég, micsodányos betegségemnek. Ejh! mégis csak megolvasom előbb a szűröm, ezüst gombjain, kifizessem e ezt a tömérdek nagy summát a nagyságos úrnak. Éppen a szűréhez nyúlt, hogy a kérdés ilyetén megoldásához fogjon, svindlerünk azonban rósz dolgokon törve fejét, e mulatságában megakadályozd, jobban mondva a szokatlan manipulácziótól vissza- riasztá, midőn hangosan odaszólt neki, hogy hát kelmed mit monologizál ? Hát könyörgöm átosan — feleié zavartan Meskó bátya — hát csak amondó volnék, hogy a nagyságos urnák úgyis több pénze vau mint nékem. No és ? Hát kérem elég vereség a szegéuy embernek, ha betegnek kell lenni, minek fizessen akkor érte még porcziót is ? Jól van, beleegyezem szemtelen határozatába, mert én a kelmed pénzére nem szorultam, hanem jól jegyezze meg magának, hogy az egészség a legdrágább kincse az embernek, és ha ennek fentartásától megvonjuk jobb kezünket, épen olyan bűnt követünk el, mintha a szegény szájából kirántjuk a falatka kenyeret. Nékem az orvosi tudomány hivatásom, e hivatással egybekötött kötelességem pedig az, hogy szenvedő embertársaimnak segedelmére legyek ott, ahol lehetek. Megtettem itt is szerintem kötelességemet, kelmed mint józan (?) embernek tetszésére bízom annak megítélését, jogtalanul követelek-e, vagy azt kérem, ami engem megillet. Szegény Meskó bátya belekerült a mártásba, szárazon már nem menekülhetett. Tudja nagyságos uram — szólt meghunyászkodva — hát hiszen én sem úgy gondoltam, hanem hát kérem aztán egészséges leszek-e én, mert bizony nem kerül ám annyi ami szegénységünkből, hogy mindig a betegségünkre költ8égeskedjünk. sával, a tanítók munkálkálkodásával semmit nem szokott törődni; a ki a hírlapokat soha nem olvassa ; a ki az első országos képviseleti tanitó-gyü- lésről soha egy árva szót sem hallott vagy olvasott ! De igy, egy a tanítók működését figyelemmel kisérő, a napi sajtó eseményeit figyelemre méltató, a »Néptanítók Lapját* időnként megtekintő tanitó nem okoskodhatik. Legalább a józan ész tiltja igy okoskodni! — Az első képviseleti tanitógyülésen kisebbségben maradtak azok, a kik az ötven tagnál kevesebb egyletek képviseltetése mellett harczoltak! Elbukott az az indítvány, a mely a tagok számának minimumát 30-ban akarta megállapítani! És nagyon jól volt hogy elbukott! Tömörüljenek, alakuljanak a tanítók nagy tekintélyes egyesületekké : akkor azután miudenféle fennakadás nélkül választhatnak és küldhetnek, képviselőt az ezután tartandó országos képviseleti tauitó- gyülésre! — Ha minden 10 — 20—30 taggal biró egyletecske képviselőt küldhetné, akkor az ne neveztessék képviseleti tanitó-gyülésnek, annak más nevet kell adni! — A második országos képviseleti tanitó-gyülésre azonban a magas Minister a szervezetek 3 §-a ellenére olyan egyleteknek is adott jogot a képviseltetésre, a melyeknek tagja csak 30 volt! — A ministernek ezen rendelete, de meg a 30 taggal biró egyletek képviselői fényesen tanúskodnak Sipöcz ur valótlan állításáról! Ha Sipöcz ur a ministernek ezen rendeletéről tudomást szerez, pedig szerezhetett volna: akkor absurdu- mot nem állitt! Sipöcz ur a II. országos képviseleti tanitó- gyülést — mint fentebb már elmondottam — minden másnak, csak országosnak nem czimzi! 0 még a közvéleményen felül emelkedve, kimondja bátran, minden higgadt meggondolás nélkül, hogy mivel az ő egyletének képviselője nem igazoltatott a Budapesten tartott tanitó-gyűlés : nem országos ! Erre a napi sajtó, a mely pedig tüzetesen foglalkozott az egész tanitó-gyüléssel — nem tudott eddig reá jönni: de talán reá sem jött volna, ha Sipöcz Ferencz ur nincs, a ki egyszerre mint meteor fel nem tűnik, és ki nem mondja, hogy az a II. országos kézviseleti tanitó gyűlés »mindennek másnak, csak országosnak nem czimezhető.“ Ha azt tudta volna a verifikáló bizottság, ha tudta volna Várady tanfelügyelő, akkor nem hiszem, hogy Sipöcz urék képviselője nem igazoltatott volna! A napi sajtó, de különösen az »Egyetértés,* napilapjaink legtekintélyesebbje sokkal jobb idulat- tal viseltetik a II. országos képviseleti tanitó-gyü- lés iránt, mint Sipöcz ur ! Az „Egyetértés,* ugyanis legszebben mondja, „az eszme helyes az itézmény életre való czélja fontos, hatása messzevivő. A tanítóságnak szüksége van erre az orgánumra, mely egységesebbé teheti, ^szügségleteit tolmácsolja, önérzetét emeli stb.* És Sipöcz ur éppen most akarja elvitatni tőle az »országos* czimet. Sipöcz ur közleményére folytatólagos válaszomat, megjegyzéseimet, véleményemet e lapok következő számában fogom közé tenni. Addig is J,sten velüuk! ( IHßgV Lajos oki. tanitó, a somlyó-vidéki ev. tanítótestület tagja. A soproni kereskedelmi és iparkamarának föjelentése a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi magy. kir. minister ur ő nagyméltóságához a kamarai kerület kereskedelmi, ipari s forgalmi viszonyairól az 1882- évben. A közelmúlt 1882. év méltóan csatlakozik az előző évhez, melyet annak idején közgazdasági életünk újjáéledése, részben újjászületése fordulópontjának jeleztünk. Az ipar és kereskedelem terén ujraébredt tevékenység szálai mindnagyobb területet hálóznak be, a pezsgő élet érverései mind hangosabban s hangosabban hallatszanak s azon halálos dermedtség, mely oly soká lebilincselé közgazdasági életünket, mindjobban tünedezik, helyet engedve a czéltudatos, erőteljes munkálkodásnak. Arról szó sincs, hogy nem lesz egészséges, csak be kell tartani az én rendeletemet és inkább fukarkodjon akárhol, csak ott nem ahol az egészségéről forog a szó. Meskó bátya előkeritette azt az óriási summát, melyen egészségét kellett megváltania. Elfojtott hanggal olvasta a szép bankókat sorjába s úgy rakta készen a vándorló orvos tenyerébe. Egy meleg kézszoritás és Meskó bátya már egyedül állott a tágas szobában. Istenem, szerelmes jó Istenem, — sóhajtozott tudományos orvosa után a szegény Meskó bátya — szeretném tudni, a hét sovány esztendőben élünk-e most ? (Mily naiv kérdés !) A pénzt ? Isten neki nem bánom, több is veszett Mohácsnál, csak az egészségem, az én drága egészségem volna meg. Bolondját járja kend ? — akasztá meg rimán- kodásában a bettoppanó Sári néni, — hogy akkorát jajgat. Talány bizOny én utánam fájt meginten a foga. Legyen eszed Sári, nem ismered az én bajomat, könnyen fütyülsz te még vén létedre is, hanem az én szegény beteg fejem, óh az én szegéuy fejem! Mi a baja kendnek az Istenért, csak nem most hullott ki a csikó foga ? hogy úgy neki bánkódott. Ne kínozz Sári a te esztelenségeiddel! nagy az én bajom, tudom, ha elbeszélem, mindamellett, hogy régen kővé vált a szived, mégis megsajnálnál. Az istenért már nyögje ki egyszer a leikének a buját. Hadd lám, sajnálni való-e kend? Hejh! Hejh ! kedves Sári feleségem szörnyű nagy betegség nyomja az én öreg vállaimat! Mi lesz a te Meskódból, mi lesz szegényből ? Hahaha! Hahaha! hát úgy néznek ki a beteg emberek mint kendtek, hisz a kend orra úgy virít mint a pipacs. Csak nem pityókázott be, hogy ilyen dolgokon járatja az eszét. Ehhez járul még azon örvendetes körülmény hogy a kedvezőtlen s mezőgazdasággal foglalkozó népünkre nézve következményeiben épenséggel meg. semmisítő hatású rósz termésű évek egész sora utáu, az 1882. évben végre, ha nem is minden vidékre nézve, de általánosságban kedvező, sőt jé évet jegyezhetünk fel. Mert az őstermelés, főkép a gabonanemüek termelése az elmúlt évben magasabb igényeket i8 kielégített Legnagyobb befolyással ezen örvendetes eredményre okvetlenül a felette kedvező időjárási yj. szonyok voltak. A mi a termelés mennyiségét illeti, ez az előző év termését tetemesen meghaladja. A termelés és kezelés terén még mindig igen sok a kívánni való. Mert a legtöbb vidéken csak az ősöktől átvett módon folyik a gazdálkodás s az újabb kor fokozott kívánalmának csak annyiig felelnek meg, hogy erőltetett szemesgabna termo, lésére törekszenek s ennek kedvéért elhanyagolják a takarmány- és kereskedelmi növények termelését. A szántóföldek rendszeres megművelésének egy másik akadályát a legszükségesebb vonós marhának, különösen kamarakerületünk határszéli járásaiban érezhető hiánya képezi. Az üzlet az év kezdetétől fogva felette szűk korlátok között mozgott s csak aratás után engedett tért megfeszített, lázas tevékenységnek. Szemes gabnák főbb kiviteli piaczai most is, mint eddigelé: Németország, Francziaország és á Schweiz, mig a túlsó államfél tartományai közül főkép Csehország jelentkezik vevőül. De Felső- s Alsó-Ausztria, nem külömben Steierország is, tetemes mennyiségű magyar gabnát fogyasztanak. Sajna, kiviteli kereskedésünknek még mindig számos akadálylval és nehézséggel kell küzdenie. Mi ezek közül csak a tengertuli termények nyomasztó versenyét említjük fel, melylyel csak tetemesen lejebb szállított viteldijak mellett küzdhetnénk meg, valamint a hovatovább türhetlen védváraot, melylyel Németország magát újabb időben körülövezé, s ezzel áttérünk az egyes gabonafajok tüzetes megbeszélésére. A búza, átlag jó termést adott s csak néhány vidéken szenvedett a tartós szárazság és helyenként fellépő rozsda által. Az 1882. évben kamarakerületünkben búzával bevetett terület megközelítőleg 859,501 holdra vehető, melyekből 72,479 hold. Soproumegyére, 98,249 , Vasmegyére, 62,738 , Zalamegyére, 70,712 , Veszprémmegyére, 47,312 , Győrmegyére és 43,982 , Mosonmegyére esik. A búza legjobban Mosonymegyében fizetett, hol egy holdon átlag 10.40 métermázsa termett. Ehhez csatlakozik Veszprémmegye 9.60, Sopron- megye 9.37, Zalamegye 7.56 s Győrmegye 7.26 métermázsáuyi holdankénti átlagos terméssel, mig Vasmegye holdanként átlag csak 6.93 métermázsa búzát aratott. Az összes búzatermés a jelentésünk tárgyát képező évben hozzávetőleg 3.317,572 métermázsára tehető, melyekből 679,516 métermázsa Soproumegyére, 680,443 , Vasmegyére, 474,581 , Zalamegyére, 682,416 , Veszprémmegyére, 343,040 , Győrmegyére és 457,586 „ Mosonymegyére esik. A rozsnak általánosságban kielégítő aratása volt. Hozzávetőleges számítás szerint kamarakerületünk területén körülbelől 320.099 hold szántóföld lehetett rozszsal bevetve, mely területből körülbelül 36,407 hold Sopronmegyére, 96,664 „ Vasmegyére, 95,723 , Zalamegyére, 55,887 „ Veszprémmegyére, 19,662 , Győrmegyére és 15,756 , Mosonymegyére esik. Nevess te csak Sári! könnyen nevetsz te, vén skatulya létedre is, de Istenünk is tudja, hogy beteg, szörnyen beteg vagyok ! Ha nem volnék beteg, csak nem dobok ki 15 forintot ezért a buuczut egészségért. Aztán meg a miniszter ur orvosa is ért áin valamicskét. Hóhó! kendtek tán félrebeszél ? kinek dobott kendtek 15 pengő forintot? Hát a szemétről szedi kendtek a pénzt, hogy annyi a dobálni valója ? Ejh '■ tudom Istenem, hogy leszolgálnám a hátán. Kegyetlen teremtése vagy te a világnak Sára. keserű fűszere az én beteges életemnek. Beszéljen kend úgy, hogy megértsem, ;mert mindjárt kináspángolom még a bőre alól is azt a 15 forintot, amiről kend beszél. Aztán mióta dobálja kend a pénzét? Sári néni fülei az ég felé, kezei pedig a* ütésre hegyezvék, és ha nem ritkán bemutatott fensőbbségi hatalmát most nem érezte meg a Meskó bátya dereka, csak annak köszönhette, hogy éppen midőn a legérdekesebb fokra hágott a szerelmes pár perpatvara, lépett be a kis biró, nagy botjával a földet bökdösve. Kelmed Meskó bátya — szóla dörgedelmes hangon a kisbiró — szükségem van kelmédre egy igen fontos ügyben. Nem lehet kisbiró uram, könyörgöm átosan. Már miért nem lehetne ? — kotnyeleskede bele a vén Sári. — Hát kérem csak azért, mert én beteg, szőr uyen beteg vagyok és kímélésre van erős szu ségem. . , Beteg ám a kendnek az esze — imigy dor' zsölösködött Sári néni. — Akármilyen beteg legyen is kelmed -• tatá a kisbiró - annyi kímélésre nem hogy van szüksége, hogy egy rettenetes g ügyében ne tanuskodhassék.
