Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1883-06-17 / 24. szám
VESZPRÉM közgazdasági-, társadalmi-, helyi- s általános érdekű MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. IX. évfolyam. 1883. 24-1 k szám. Veszprém, június 17. Megjelen e lap a „HIVATALOS ÉBTESÍTŐ‘‘-vel együtt minden vasárnap reggel. Kendkivtili esetekben kü- lönlap adatik ki. - Előfizetési ár mindkét lapra : negyedévre 1 írt 50 kr.; félévre 3 fi t; egész évre 6 frt. Egyes példányok ára 15 kr. - Hirdetések díja: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyilttérben 20 kr.; minden beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal: Krausz A. könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclamátié. Magánvitáknak s személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el. Szerkesztőségi iroda: Vár 4. sz. a. — Ide czimzendö a lap szellemi részét illető minden közlemény. Előfizetési felhívás! Új évnegyed küszöbén állva tisztelet- teljesen fordulok a nagyérdemű közönséghez, hogy igénytelen lapomat, a „Veszprém“ és „Hivatalos Értesítő “-t továbbra is nagybecsű pártfogásával támogatni kegyeskedjék. Tőlem telhetőleg elkövetek mindent, hogy a bennem helyezett bizalomnak megfeleljek. Hazafiui üdvözlettel. Veszprém, 1883. junius 16-án alázatos szolgája Xjéva,3r Imre m. k. a „Veszprém“ és „Hivatalos Értesítő“ felelős szerkesztő-kiadója. A „Veszprém“ és „Hivatalos Értesítő “-re előfizethetni : Évnegyedre . . . . 1 frt 50 krral. Félévre .........................3 „ — „ Eg észévre....................6 „ — „ Biz tosítsunk jég ellen. Az ország minden részéről szomorúbbnál szomorúbb hírek érkeznek, hogy ajég ilyen meg amolyan kárt tett gyümölcsben, vetésben. Megyénk sem lett megkímélve, amint azt egyik mai hírűnk bizonyítja. Elérkezettnek látjuk tehát az időt, hogy újra figyelmeztessük megyénk közönségét, de különösen az egyes községeket és birtokosokat, ragadják meg a kedvező alkalmat, amelyet a veszprémmegyei gazdasági egyesület nyújtott az által, hogy a biztositó társulatok legszirárdabb és legmegbizhatóbbjával, a\ első magyar általános biztosító társasággal igen előnyös szerződést kötött. A természetnek meglehetős sok erejét meg tudja ma már tömi a tudomány. Rajta is van, hogy napról napra többét többét ellensúlyozhassa; de elvégre a természet mégis csak hatalmasabb marad, mint az ember és bizony vajmi gyakran le kell az előtt raknunk a fegyvert. Ha valamit, bizonynyal az időjárást fogjuk legkésőbb hatalmunkba keríthetni. Ez képes leginkább óriási hatalmát velünk éreztetni és ezzel szemben vagyunk mi legtehetetlenebbek. Lesz idő mikor ennek törvényeit is ellessük; lesz idő mikor a vészes felhőket szétrobbanthatjuk, vagy szükség szerint az áldást hozókat csoportosíthatjuk, de ez az idő még messze van. Addig a társadalom nyújtotta biztositó eszközökhöz kell folyamodnunk, a melyek először nyugodtakká tesznek bennünket, másodszor meg, ha már kárt vallottunk, kárunkat kevés koczkázat mellett pótolják, illetőleg megtérítik. Mi magyarok még nagyon idegenkedünk a biztosítástól. A velünk született indolentia-e az oka, vagy, hogy még ennek hasznát nem látjuk be, ki tudná megmondani? Annyi szent, hogy a magyar ember ösztönre vár. Fájdalom, sok esetben ez az ösztön azutáu a magunk kára, amelyen pedig csak az oktalan szokott tanulni, amint ezt egy magyar közmondásunk tartja. Sajátságos jelenség az nálunk magyaroknál, hogy amennyire idegenkedünk a reális biztosításoktól és szolid biztositó társulatoktól, és oly könnyen hagyjuk magunkat külföldi megbizhatlan biztosító czégek által behálóztatni és szédelgő biztosításokra ragadtatni. Hogy ily eljárásoknak mily szomorú következményei vannak, fölösleges bizonyítgatnunk. A napokban is vettünk közvetlen közelünkböl birt ily szomorú uépfosztó eljárásról, melyet alkalmilag ismertetünk is. Itt van nekünk az uj életre kelt megyei gazdasági egyesületünk, itt van a legszolidabb biztositó társaságunk, a első magyar általános bt\tositó társaság, nyugodtan bizhatjuk magunkat, vagyonúnkat, vetéseinket ezeknek biztositó karjaira, meg lehetünk győződve, hogy csak hasznunkra fog válni. Lépjen tehát mennél több tagja megyénk birtokosságának a gazdasági egyesületbe és ennek kedvező révén biztosítson az első magyar általános biztositó társaságnál az ép most fenyegető jégverések ellen. Akkor nyugodtan pillanthat a legvészterhesebb felhők közeledtével is családjának kedves tagjaira, mert azoknak kenyerét szintén biztosítva láthatja. Mi újság a nagy világban? albánok harczai napról napra nagyobb tért nyernek. A Montenegrónak odaítélt területet semmi szin alatt nem akarják kiadni. Hafiz pasa erősítést kért. A német katholikusok Windhorst vezérlete alatt erősen opponálnak a kormány újabb tvjl. ellen, mely a májusi kirhedt vallási törvények második kiadása. Benigsen a kultus-harcz vezére letette mandátumát és Amerikába ment. Lasker is példáját akarja követni. A\ osztrák németek háttérbe szorítása nagy örömet csinál a szláv és foederativ körökben. Szlovének, csehek és lengyelek gratulálnak a Taafe minisztériumnak. Oá franciák ton-kingi vállalatát állítólag Gambetta egyik nő-ismerőse inscenálta. Hatezer ember Ton-Kingba küldetett. Húsz milliót szavazott meg e czélra a kormány. De a csinai consul nyilatkozata szerint 60 millióval sem fogják a fran- ják Anamot birtokukba hajtani. Szerbia egyik félreeső helyiségében lázadás tört ki. A nép fegyverrel támadta meg a hatóságot. Eredeti, hogy a lázadók pártján Christies egykori miniszterelnök áll. oá királyi kúria másodelnökévé Perczel Béla alelnököt, alelnökévé Mihajlovics Miklós legidősebb tanácselnököt nevezte ki az uralkodó. Megyei közgyűlés, 1883. junius A. és következő napokon. A szolgabiró járások területe változás alá esvén, egyöntetűség szempontjából az igazságügyi miniszterhez felirat intéztetett, hogy a b.-füredi kir. játásbirósághoz keblezett veszprémmegyei községek vis9zacsatoltassanak. A házi pénztárra vonatkozó múlt évi számadó jóváhagyatott és a m. kir. belügyminiszterhez íelteijesztetni határoztatok. Az alispán bejelenti, hogy L.-Patona község aggodalmáról fölvilágosittatván Győr megyéhez leendő átcsatoltatása iránt beadott kérvénytől eláll, örvendetes tudomásul szolgál. A belügyminister felhívja a megyét, hogy az 1885-ik évben Budapesten rendezendő országos kiállítás létesítésére intézett törekvését a rendező bízott,ságságnak, tőle 'telhetőleg támogassa, ugyanezen alkalommal bejelentett a földmivelési minis- teriumnak azon rendelete is, a mely szerint az 1885-ik évi részletes kiállítások tartása az országban betiltatott, és ilyenek rendezése csak kivételes esetekben kormány engedélylyel helyeztetett kilátásba. Olvastatott a m. kir, belügyminister intéz- vénye, melyben rendezett tanácsú Pápa város által a lakbérletek iránt alkotott szabályrendeletnek jóváhagyás előtti módosítását rendeli el. A m. kir. belügyminiszter a folyó évre az adófelszólamlási bizottság elnökévé Ruttner Sándort, — alelnökévé Barcza Kálmánt nevezvén ki, a megye részéről rendes tagokká: Jánosy Sándor és Rothauzer Mór, — póttagokká Bauer Károly és Brenner Lőrincz választattak meg. A m. kir. honvédelmi minister a ló-avató bizottságok megalakítását érdeklő intézvónyére megválasztattak a lóavató bizottságok elnökeivé: a zirczi járásban Hunkár Sándor, — a pápai járásban és városban Koller János, — a devecseri járásban Ihász Lajos, — a veszprémi és enyingi járásban és Veszprém városban Kopácsy Viktor; e bizottság tagjait a törvény értelmében főispán ur fogja kinevezni. A fölmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minister értesíti a megye közönségét, hogy Jágócsi Péterffy Zoltánt iparfelügyelői minőségben a pozsonyi és soproni kereskedelmi és ipar kamara területére nézve a gyári kézmű és házi-ipar, valamint a gyakorlat felügyeletével megbízta. Olvastatott a m. kir. pénzügyminister intéz- vénye, melyben a megye közönségének a közlekedési vállalatoknak községi adóval való megréhatása iránt a képviselőházhoz intézett feliratára akként válaszol, hogy azon kérelem, miszerint azon közlekedési vállalatok, vasutak, melyek több községben bírnak üzletteleppel mindegyik községben megróvassanak pótadóval, nem teljesíthető. Torontál és Heves megyék azon föliratai, melylyel a csángók telepítése ügyének vezetésére a honvédelmi minisztert utasitatni kérik, helyeslő tudomásul vétetnek. Sáros vármegye közönségének azon fölirata, melylyel az í‘878: V. t. ez. 27. §-áuak módosításával törvényhozási intézkedést kér az irányban, hogy a közigazgatási hatóságok által kihágási ügyekben kiszabott bírságpénzekből első sorban a vagyontalan elitéltek élelmezési költségei fődöztes- senek és igy a törvényhatóságok és városok pénztárai ezen őket illetéktelenül terhelő kiadásoktól fölmentessenek, — azért, mert ezen bajt vármegyénk pénztára is érzi, és mert ez irányban Pápa város részéről is kezdeményezés történt, pártoló és indokolt főiirattal támogattatik. Győr város közönségének azon főiirata, hogy a decentralisálandó kir. tábla egyik székhelye ott helyeztessék el, nem pártoltatik, azért, mert ez irányban már Pápa város is kérvényezett és a megye Pápa város mellett állást is foglalt. Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun, Liptó és Győr megyék, valamint Nagy-Várad város értesítik a megyét, hogy Veszprém vármegyének egy történelmi arcz- képcsarnoknak Budapesten leendő felállítása tárgyában az országgyűléshez intézett feliratát pártolják. A devecseri járásban faiskola felügyelővé Vincze Károly ajkai lakos választatott meg és az alispán megbizatott a faiskolák kezeléséről szabály- rendelet kidolgozásával. Kovács Ignácz seregályesi lakos, okleveles gyógyszerésznek egy gyógytárnak Szilas-Balháson leendő felállítása iránt kérvénye pártalólag terjesztetik fel a belügyministeriumhoz. A siófoki fürdőbiztosi állomásra Kányái József enyingi szolgabirósegéd neveztetett ki. A „ Veszprém“ tárczája. A műteremben. — Novella. — M — után: Hegedűs János. (Folytatás.) Rajmond néhány pillanatig habozott, majd tiszteletteljesen meghajtva magát, igy szólt: — Engedelmeskedem, de csak egy föltétel alatt. — Azon engedelmesség, mely föltételeket szab, aem képes az embert szentté tenni. — Oh, hagyjuk a szenteket, asszonyom. Ki tudja, engedelmeskedtek volna-e a vallás parancsainak, ha az a vallás mennyországot nem Ígért volna nekik. Én megelégedném a földi mennyországgal is, ha az kegyed szép szeméből mosolyogna felém. A szép ismeretlen hallgatott. De midőn látta, hogy Rajmondnak eszeágában sincs távozni, igy szólt: — Már látom, hogy alkuba kell bocsátkoznom önnel. Halljuk, uram, a föltételt! — A kegyed neve. — Azt lehetetlen megmondanom. — Lehetetlen? Talán még sem az. Jobban fog tehát tetszeni kegyednek, ha holnap megkérdezem Adrientől, vagy, a mi még biztosabb, kövessem egészen lakásáig, s ott a kapustól kérdezzem meg nevét ? — Uram ez lovagiatlan tett volna_ öntől. — Csak herczegek és herczegnőknek van megengedve az „mcognitó“, asszonyom, sőt még azoknak sem, mert mindig tudja az ember, hogy a fölvett álnév kit rejt. _ — Én pedig nem dicsekedhetem koronával. — Miért titkolja tehát el nevét, szerénységből, vagy büszkeségből ? — Mert nekem úgy tetszik! — Akkor nem megyek innét egy tapodtat sem! — Jól van, — válaszolt a szép hölgy, haragtól villámló tekintetet vetve hősünkre, — tehát tudja meg nevemet. Nevem Olga. Rajmond vette kalapját s a nélkül, hogy szólt volna, bókolt és távozott. Csak midőn már az utczán volt, akkor tűnt íel előtte az imént lefolyt bizarr jelenet egész valóságában. Mennyire ügyetlen volt ő — a hiú dón Juan, mint valami iskolás gyermek s úgy mászkált a földön, mint valami szolga. Ez az első eset, hogy nem volt magával megelégedve, ügy tűnt fel neki, mintha túlságosan udvarias lett volna Olga irányában. Más, ki a hamisitottat a valóditól nem tudja megkülömböztetni, helyemben egészen másként cselekedett volna, én nem voltam képes másként cselekedni, — gondolá — még soha sem történt velem, hogy egy nő ennyire kiforgatott volna egész valómból. Mi volt Laura szépsége Olgáéhoz képest? Semmi. De vájjon ki lehet ő? Fölösleges kérdés. Nem magyarázták-e ezt meg eléggé szavai? Nem rendelte-e ide őt holnapra ? Nem fog-e ő is holnap mellette „modelt állni ?“ Megtalálta-e Rajmond, a mit keresett ? Azt hitte, hogy élvezetesen töltötte el ezt az estét, mégis valami akadályozta abban, hogy vig legyen, — maga sem tudta, hogy mi. És mily édes örömmel töltötte el szivét azon remény, hogy Olgát holnap ismét látni fogja. Csak oly messze ne volna az a holnap! Talán lehetséges volna még egy pillanatra látni őt, igen, de akkor vissza kell néznie, azt pedig Olga megtiltotta. A kisértést nagyon nehéz volt leküzdenie, szerencsére csakhamar egy másik ut- czába ért, hol még most is népesek voltak a járdák. . Egy lámpánál megállt. Elővette óráját. Mi a manó ?! Már féltizenegyre ! Talán valami tündér varázsvesszejével megrővidíté az időt?! Annak a tündérnek kétségtelenül szőke haja, fekete szeme s lágyan csengő hangja volt. Még nem lett volna ugyan késő elmenni az operába s az utolsó jelenetben előforduló ballettán- ezot megnézni. Brrrl Még a gondolatától is irtózom, — monologizált hősünk, — mennyire fád, mily unalmas nézni azokat a tündéreket, ördögöket, isteneket, tánezoló virágokat, ugráló madarakat. Hasonlithatók-e ezek Soréi Ágneshez ?!.... És Raj mond a helyett, hogy az operába ment volna, elment haza. * * * * Másnap Rajmond a meghatározott órában megjelent a műteremben. Midőn a lépcsőkön fölfelé haladt, minden lépésnél igy szólt magához: „Kedves Rajmondom, te meg vagy őrülve; ha látnának most barátaid, hát ha még nővéred tudná, hogy mire vállalkoztál ? /* De most már késő volt minden okoskodás, mert már a műterem ajtaja előtt állt és hallotta azt a jól ismert ezüst-csengésű hangot : — Legyen nyugodt, Adrien, ő el fog jönni ! Tehát várják, s mi több, Olga bizton hiszi, hogy megtartja szavát. Vájjon miért térjen most vissza ? Különben is, nem örökitették-e meg a hírneves festők festményeik egyes alakjaiban kortársaikat? Nem versenyeztek-e grófok és herczegek egy Rubens által festett képen szerepelhetni? Nem festette-e le Titián korának kiválóbb szépségeit mint istennőket ? — Ah, végre mégis itt van, — szólt Olga, midőn hősünk a műterembe lépett. Adrien, ki festő-állványa előtt ült, azonnal fölkelt, a belépő elé sietett s üdvözölte őt. Rajmond megmenekült attól, hogy magát a festőnek bemutassa, mert az, a nélkül, hogy arra várt volna, igy szólt: — Hálával tartozom önnek, aram, azon szolgálatért, melyre vállalkozott, ugyszinte a pontos megjelenésért. Az én VII. Károlyom megbetegedett s — úgy látszik — Soréi Ágnes önben a valódira talált. Lássuk csak! Ezzel egy lépést hátrált. — A testalkat épen olyan, minőre szükségem van: nyúlánk és mégis erőteljes. Szép metszetű ajkak. Fejedelmi arcz. Sötétbarna szakái, a haj valamivel világosabb, magas homlok — — Elég, uram, — szólt közbe Rajmond idegesen, — elengedem önnek azon tulajdonságok fölsorolását, melyek festményének alakjához szükségesek s melyeket rajtam föltalálhatni vél. De Adrien azért csak folytatá: — Az orr teljesen kifogástalan, a szemek — Ekkor Olga elkezdett nevetni. — Úgy látszik, — szólt — hogy nekünk még a boneztant is kellene tanulmányozni, nemde, Adrien ? Adrien szótlanul meghajtotta magát Olga előtt s őt helyére vezette. Ez a hely pedig egy emelvény volt, melyre több lépcső vezetett. A drága perzsiai szőnyeggel beterített emelvényen vörösbársony nyal bevont trón ékeskedett. Erre a trónra ült Olga s a legnagyobb gonddal egyengette égszínkék öltönyének redőzetét. A világosság a föllepen levő ablakon keresztül jött a műterembe, s Olga énnél a világításnál még sokkal igézőbb volt, mint tegnap este. Az ő szépsége olyan volt, hogy teljes napvilágra volt lapunk mai »zámához féliv melléklet van csatolva.
