Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1883-05-13 / 19. szám

­* ' VESZPRÉM közgazdasági-, társadalmi-, helyi- s általános érdekű MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. IX. évfolyam. I8§3. lfMk szám. Veszprém, május 13. Megjelen e lap a „HIVATALOS ÉSTESÍTŐ‘*-rel együtt minden vasárnap reg­gel. Rendkívüli esetekben kü- lönlap adatik ki. - Előfizetési ár mindkét laprí : negyedévre 1 frt 50 kr. ; félévre 3 frt; egész évre 6 frt. Egyes példá­nyok ára 15 kr. — Hirdetések dija: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyilttérben 20 kr.; min­den beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal: Krausz A. könyvkereskedése Veszprém­ben. Ide küldendő minden elő­fizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió. T llag&srltiknak i jellegű támadái s szemé lyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozónk. — Névtelen kóllemények csak akkor vé­tethetnek figyelembe, ha való­diságuk iránt bizonyíték sze­reztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el. Szerkesztőségi iroda: Vár 4. sz. a. — Ide czimzendo a lap szellemi részét illető minden közlemény. rt j Levél a szerkesztőhöz! T. Szerkesztő ur! j ii. Általános a panasz hazai fürdőink horrend árai miatt. E sorok Írója ismeri Közép-Európa fürdőit, s azért némi jogosult­sága van e kérdéshez hozzászólani. Bizony kevés, nagyon kevés az a fürdő, a hol az árak csak mérsékelteknek is mondhatók. Legtöbbnyire magasak a lakbérek, drága a koszt, nagy a kúrtaxa, zene, kaszinói, kórházi stb. czímtí mellékletek, mindenütt kijárnak busásan. De legalább a külföldi fürdők legnagyobb része mindezért nyújt is valamit. — Meglátszik, hogy ha már a közönség zsebéből tartják fönn magukat a gyógyfürdők, legalább elismeri a tulajdo­nos és a fürdő lakossága, hogy a fürdő­vendég az úr. Egyszer Carlsbad-ból egy félreesőbb útczán át mentem ki sétálni. Vidám gyer­mekcsoportot láttam a közeli ligetben nagy zajjal ugrándozni. Sok ideig elnéztem a bi­zonyára nem gyomorbeteg gyermekek játé­kát es pajkos örömeit, anélkül, hogy ők észrevették volna. Egyszerre az út kanya­rulata elibök vitt. „Pszt! Ein Kurgast!“ kiáltott félhalkan az egyik fiú s a gyer­meksereg egyszerre elcsöndesedve tisztelet- teljesen köszönt s nem dévajkodott, míg jó távol el nem haladtam. — Látszik e cse­kélységből, hogy már a gyermekbe bele­verik, „becsüld a Kurgast-ot, mert az hoz szüleidnek, szülőhelyednek s majdan neked is jólétet, vagyont, bőséget!“ A természet kincseivel elhalmozta a mi édes hazánkat, speciálisán ásványvizünk annyi és oly kitűnő vegyi összetételű, mi­nőt a continens egy államában sem talá­lunk. De ezek a kincsek nyersek; nem elég, hogy a pöstyéni 59 R. fokú hővíz föloszlatja a csont idült daganatait, mozgé- konynyá teszi az évek óta összehuzódott ízületet, a mig ott használom e csodás víz hatását, addig legalább emberileg, sőt mint beteg, kényelemmel is akarok élni. De czi- gányzene és dorbézolás álmatlanná teszik éjjeimet, a gyalázatos korcsmakonyha tönk­reteszi gyomromat, az orvosi rendeletből innom parancsolt bor ... jaj ! ez a rega- lés bor ... megátkoztatja velem Noét, hogy szőllőt mért vitt magával a bárkába ; — A „Veszprém“ tárczája. A száműzött. Keresztül a rabság homályán csilloga A szabadság fényes, ragyogó csillaga ; Messze volt e csillag, messziről tündökölt, Melegítő sugárt nem nyert tőle e föld; „Oh nemzet, oh nemzet! nézd azt a csillagot, Ha van erőd menj fel és ne hagyd tovább ott, Vesd le rozsdás békéd, ölts helyette szárnyat, Repülj fel, és hozd le, igy teljesül vágyad.“ Szólott a nemzetnek legnagyobb embere, Szabadság zászlaját fönnen lebegtetve S megérté a nemzet legnagyobb emberét (Ki koldusbotot nyert szent törekvéséért;) S készített szárnyakat, s követte bajnokát A szent ügynek, melynek a neve: szabadság. Szabadság, te édes, fizethetetlen kincs, Náladnál becsesebb e nagy világon nincs ; Úgy repültek feléd, mint a bátor sasok, Fájdalom ! csillagod nem soká ragyogott! Jött egy sűrű felhő, s elborította azt, Felhőn át a csillag fénysugárt sem áraszt; Terhes felhő volt, mely felettünk lebegett, Nem engedte látni a nyájas kék eget, Sem a halvány holdat, sem a fényes napot, De mégsem volt setét... volt fény, mely vakított. Hullottak mennykővel megterhelt villámok, ^Milyeneket ember még sohasem látott; '"lomholtak, gyilkoltak ... patakban folyt a vér, ’emcaak folyt: özönlött a népszabadságér'. a Vág hídján átkeléskor naponként kétszer ki kell tennem magamat az éles léghúzam- nak, nincs egy jóravaló gyógyterem, egy becsületes zongora, a sétány padjain a tó­tok alusznak, a kaszinóban politizálnak és tarokkoznak nagy kiabálással és mindenek fölött pipáznak mindannyian kimondhatat­lanul. Mit nekem te pöstyéni áldott tberme, nem birlak újból fölkeresni, mert föllázad a jobb érzés bennem az ellen, a mi vagy, pedig mi lehetnél ? ! És így sorban végig valamennyin; a keszthelyi kitűnő hévvíz páratlan „korpáját“ úgy kell használni, hogy nyakunkba szakad az eső. A buziási fürdő primitiv helyiségeit, sőt nevét a szom­szédos Temesvár környékén kívül alig is­merik, pedig kitűnő vízének használata ál­tal fölolvad a hólyag köve; — a lippiki jódvíz egyetlen a maga nemében, majd hat annyi jódot tartalmaz, mint a híres Lalii, de azért ki ismeri ? S a kit odaküldött egy­szer hazafias érzésű orvosa, megszökött on­nét az ottani állapotok miatt. A borszéki világhírű vizet negyven- nyolcz óráig állani hagyják, mielőtt bedu­gaszolnák, mert szétveri szerintük az üve­get ; szét ám azt a csak Magyarországon ismert nyomorúlt úgynevezett „cylinder“-t vagy „savanyúvízes üveg“-et, melynek for­mátlan nyakán alig van egy vonalnyi egyen- körtí tér, mibe a dugó beleazorúlhatna. Ilyen üveget pedig azért használnak a borszéki vízhez, mert ugyancsak az ottani közbirto­kosságnak van egy üveghutája is, a mely­ben századok óta ugyanily és csak is ily üveget fújnak, illik tehát, hogy a borszéki víz borszéki üvegben menjen világgá! — Persze, hogy mivé lesz az üveg kedvéért a negyveunyolcz órái állásra Ítélt borszéki víz, midőn a szabad szénsav belőle nagyrészt eltávozott, azzal nem törődnek. Nézzék meg a jó borszékiek, mit csinált Mattoni Gieshűbeljéből, hogy vette körül fehér car- rarai márványnyal azt a nyomorúlt kis for­rást, minő százával buzog föl hazánkban ; — hogyan be vannak födve aranyozott, bronzrámás óriás tükör-üveg-fedéllel; hogy a szénsav el ne párologjon, csapon eresz­tik a kútból a vizet közvetlen a palaczkba és a dugaszt ott azonnal sajtolja belé a zakatoló gép. Hiányzik nálunk a szakértelem a ve­Ledöltek a falvak, le az úri várak, Lehulltak, kik szárnynyal a magasba szálltak j Villámtól találtán halva estek vissza.... Szentebbé lett földünk, mert vérüket itta. A hű honfi vértől szentebb, drágább a hon, A hü honfi ha kell, vérrel is áldozzon; Boldogok mindazok, kik ezt megtehették, Vérükből nőtt ki a legszentebb dicsőség; Jobb volt ezek sorsa, mint sok százezeré, A kiknek hazájuk földe lett börtönné; Börtön volt a haza, hókéba a nemzet... ...De jött szabadító, s milliókat mentett. Oh ti százezereb, ha rabok voltatok, Rátok ime újból virultak szebb napok; Rá nem hasad többé hazájában hajnal, Ki szent ügyért küzdött megmérhetlen bajjal. Soha, soha többé hazáját nem látja, Bár emléke dicső, Ő hazátlan árva ; S bár közötte s köztünk vannak vizek, földek: Ő miveliink mégis együtt — örül s szenved. DEÉRFALVY GY. Csak te érted. — Elbeszélés. — Irta Németh Gerö. (Folytatás.) Imre a szomorú emlékű helyet mind tovább háta mögött hagyta. A gondolatra, hogy jő anyját nemsokára ölelheti — örömérzet szállta meg, a szerencsétlenségben is némileg megvigasztalódott. Hagyjuk az ifjút magára; ha követnénk, le­zetéshez, hiányzik az üzletszellem, hiányzik nagyrészt a tőke; a befektetés meghozná busás kamatját, de ezen befektetés legyen tetemes, legyen olyan, minőt a helyzet kí­ván, mert ha kicsiny az, kár érte, nyom nélkül elnyeli a mélység. Az egész ország­ban nincs egy pneumaticus terem, nincse­nek inkaláló termek. Önként nehezül a magyar fürdőinté­zetekre, hogy a holt kéz tulajdonai legna­gyobb részben. A legtöbb állami tulajdon, másrész majorátushoz tartozik, még más egyházi vagyont képez. — Mindezek tud­valevőleg igen szeretik a jövedelmet, de épen nem kedvelik a kiadást. De legsúlyosabb terhei közzé tartozik a magyar fürdőknek a hazai rendezetlen regale-viszonyok. Ezek bénítják meg leg­gyakrabban a legjobb törekvést is. Becsületes vendéglős az ételen bizony nem nyerhet; azt, a miből árendáját, re- giejét fizeti és polgári nyereségét, munká­jának illő jutalmát megkaphatni reméli, csak is az italból kell előteremtenie. Ez így vau világszerte, minden vendéglői üz­letben, legyen annak neve Hotel vagy Restauration, vagy kis korcsma, — de Magyarországban különösen fürdőhelyeken kénytelen a vendéglős az ételen és szobán megnyerni azt, a mit az italnak kellene kiadnia, mert az ital nyereségét már egy más: a főregale-bérlő vágta zsebre. Az urodalmaknak legtöbbnyire van egy főre- gale-bérlője, ez a fopancser azután korlát­lan úra az urodalomban lévő összes ven­déglőknek, ettől veszik bérbe a helyisége­ket s ettől kell venniük az italokat. No­mina sunt odiosa, szinte nehéz elhallgatni, de égbekiáltó vétket követnek el ezek az emberek, elriasztják a saját publikumunkat is a hazai fürdőkből, nem hogy az idegent ide csábítanák ; a vendéglős ezeknek a vér­szívóknak csak rabszolgája; ez családos ember, élni akar, nem lehet neki szorosan véve egyedül föltudni a fürdő-miseriát. Tisztelt szerkesztő úr, ne csodálkoz­zék tehát, ha az orvosok nem küldik kellő számban a hazai fürdőkbe a betegeket. Ehhez szükségesek volnának: hazafias or­vosok, okos, engedelmes betegek, áldozat­kész, müveit, figyelmes fürdőtulajdonosok, szakértő fürdőigazgatók, éber közigazga­irnánk rövid de viszontagságos menekülését: elbe­szélésünk hosszúra terjedne. Otthon újra találkozni fogunk vele. Most ráérünk, foglalkozzunk becses szemé­lyével. — Imréről idáig csak annyit tudunk, hogy fiatal ember, s küzdött a tatárok ellen. Ez pedig nem elég arra, hogy róla az irás is szóljon. Kardos F. Imrének az atyja birtokos, művelt, közbecsülésnek örvendő ember volt, kinek a vidé­ken sok ismerőse volt, kik gyakorta megfordultak vendégszerető házánál. Az élénk fiú a társaságban rendesen jól találta magát, a rokonságnak kedven- czévé lön. Csakhamar felismerték benne a szuny- nyadó lelki erőt, szellemi tehetséget: atyját bará­tai, leginkább az öreg — ki neki most a menekü­lésre utat mutatott — biztatták, hogy fiát taníttassa. Akkor még nem voltak egyetemek, felső iskolák, de a tudománynak előcsarnoka — mondhatnám alapvetője — egyik s másik nevezetesebb helyen, hogy állott, az bizonyos. A fiú sorsát szivén viselő apa, a gyermeket az akkori idők szellemében ta- níttatá, rajta volt, hogy a társadalomban méltó he­lyet foglaljon el. A fiú hajlamát követve Aeskulap követői tá­borába állott. Tanulmányait kevéssel előbb végezte, mint a tatárfutás kezdődött. Kardosékhoz közel lakott egy özvegy asszony egy leányával. Éva kis lány volt az anyának egyetlen öröme, mondhatod büszkesége. A leányka — mond­juk ki a nevét: Évike a legszebb lány volt. Szép­ségét emelte szendesége, finom modora. — Imre tiz évvel vala idősebb Évikénél, fiiint tiz éves gyer­mek gyönyörködött a kis csecsemőben, naponként átment az özvegyhez, a lánykát ölébe vette, beszélt hozzá édes hangon. Természetes, hogy a mint nőtt tási- és rendőri közegek, valódi üzletszel­lem mellett befektetési tőke és a regale- jog rendezése! Míg ezek nem lesznek, ad­dig a magyar fürdők csak tengődni fognak. Bocsánat, hogy ily sok igazságot mondtam, de félek is, hogy betörik érte a fejemet. Aesculapius. Mi újság a nagy világban? A\ olas^-magyar-német szövetség interpella- tió tárgyát képezte a franczia kamarában. Challe- mel-Latour külügyér tagadta a szövetség létezését, mit azonban Broglie herczeg és pártja nem vettek tudomásul. qA{ írek szövetsége Amerikában óriási mér­tékben gyarapszik. Úgy látszik az írek Amerikába tették át működési helyüket, mert innen könnyeb­ben intézhetik bomba- és dynamil-támadásaikat az angol hatóságok ellen. C4 török magyar vasúti conventió létrejött. Azáltal a budapest-zimonyi vonal világvonallá lehet, mert Belgrádon, tízerajevon át a tráciai vonallal és igy Szalonikivel, vagyis a keleti kereskedés egyik főhelyével lép kapcsolatba. A török hatalom Armeniában napról napra gyöngül. Midőn az angolok Cyprust megszállották, szerződésileg támogatni Ígérték a portát a netaláni orosz túlkapások ellen. Most midőn Oroszország nyíltan izgat Armeniában Gladstone jónak találta a szerződés említett pontját máskép magyarázgatni s a támogatást kereken megtagadta. Az egyptomi angol plenipotentiary lord Duí- ferin visszalép állásától utódja valószínűen Sir Evelyn Wood vagy Baring lesz. A németbirodalmi pénzügyministernek Scholtz- nak nyilatkozata, mely szerint nem a parlament ha­tározza el a politika irányát, hanem a császár aka­rata — még folyton élénk hullámzásban tartja a baloldalt. .Államcsínytől félnek. Közigazgatási bizottság ülése. — Május 7-ón, Az alispáni hivatalba ápril hóban 1461 ügy­darab érkezett, márcziusról maradt 612 ügy. Ebből elintéztetetett 1638 darab. A pénztár ápril havi forgalma; frt kr. javadalmazásra 6330 — közmunka 1882. 590 30 betegápolásra 1882. 104 19 katonabeszállásolás 316 68 térítmény czíraeu 255 41 jegyzői nyúgdij 8 — győri vízkárosúltaknak 2 50 Arany-szoborra 10 50 a csángóknak 541 94 különféle pénzforgalom 207 59 vörös-kereszt-nek 10 — összesen 8377 írt 11 kr és 3 drb arany. a lány, mind jobban megszokták egymást; játszot­tak, kergették a lepkéket — Imre legboldogabb volt, mikor a kapott virágért - ezzel gyakorta megörvendeztette a kicsikét — először hallotta a szives: köszönöm szót. Imrének 14 éves korában a szülői háztól tá­vozni kellett. Nehéz volt a válás. Az édes anya azt hitte, szive szakad meg az elválás pillanatában: ott állott a pitvar előtt a kocsi fölpakkolva egy pár hétre való élelemmel, melyet az édes anya saját kezével készített s rendezett el. Háromszor is el- bocsátá megölelé utoljára is az apjok közbe szóla; ugyan édesem, légy erős, még utoljára engem is könnyekre indítasz. — Ejnye te rósz gyerek -- mond az apa az indulónak — hát a kis kicsikétől el se búcsúzol, — nézd, hogy sir. Dehogynem; azok már előbb a szülők engedélye nélkül elbúcsúztak. A kis lényt ölbe kapta, két oldalról megcsókolá — egyúttal azt is megígérte, hogy nemsokára haza jön s hoz neki piros pántlikát — minek a kis bohó rendkívül meg­örült. Imre a kis lányt szülői figyelmükbe ajánlva „Isten velük!* jó kívánással búcsút mondott, s el­távozott. Imre minden évben egyszer, később többször is meglátogatta szülőit. Mi természetesebb, minthogy idejének egy részét oda át Éviké oldalán — ki szemlátomást fejlődött testileg szellemileg — töl­tötte el. fiiég tízszer se jött haza Imre, mikor be­vallotta magának, hogy a szegény árva lányt igazán szereti. Nem is lehetett másként. A megszokás ba­rátsággá, a barátság rokonszenvyé, a rokonszenv szerelemmé fejlődött. A merre Éviké járt körülte minden ujulni éledni látszott, a mit keze érintett varázsbatalomuak engedett, módosult akarata sze­rint. És ezen hatalmat önkénytelen gyakorolta.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents