Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1883-04-29 / 17. szám

w, — V ■< 4 IX. évfolyam. 19§3. 17-lk szám. , Me^jelen e lap a „HIVATALOS É8TESÍTŐ"-rel egyött minden vasárnap reg­gel. Rendkívüli esetekben ifi. ÍÖBltp adatik ki. - Előfizetési ár mindkét lapra : negyedévre 1 frt 50 kr.; félévre 3 frt; egész évre 6 frt. Egyes példá­nyok ára 15 kr. _ Hirdetések alja: egy hasábos petitsor tere o kr.; nyilttérben 20 kr.; min­den beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal: Krausz a. könyvkereskedése Veszprém­ben. Jde küldendő minden elő­fizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió. VESZPRÉM közgazdasági-, társadalmi-, helyi- s általános érdekli MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Magánvltáknak s szemé­lyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Mérteién közlemények csak akkor vé­tethetnek figyelembe, ha való­diságuk iránt bizonyíték sze­reztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogadéi. Szerkesztőségi iroda: Vár 4. sz. a. — Ide czimzendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. A magyar orvosok. Küszöbön a fürdöidő. A tehetős betegek, a gyengélkedők ilyen időtájt szokták orvosaik tanácsát ki­kérni, vajon valódi vagy képzelt bajaiknak mely fürdő nyújthatna enyhülést, javulást, esetleg teljes felgyógyulást, Az orvosokra ez tehát a legalkalma­sabb idő, amidőn kettős szép kötelessé­güknek megfelelhetnek, betegeik és ha\á- jok iránt. Hogy mit parancsol kötelességük be­tegeik iránt, ahhoz nincs, nem lehet sza­vunk. Ott van orvosi tudományuk, ott van betegeiken tett tapasztalatuk, ott vau lel­kiismeretük, diktáljon neki ez. Ami hazájok iránti kötelességüket il­leti, ahhoz szólunk, mert ahhoz ép a für­dőidő közeledtével szólanunk kell. Nem titok senki előtt, a közelmúlt uagyon, de nagyon kézzelfoghatólag taní­totta, hogy a külföld egy kanál vízben szeretné a magyart megfojtani. És e gyű­lölete annak a külföldnek már maguk ellen a-magyar orvosok ellen is kezd fordulni. A múlt csütörtöki lapok oly hirt hoztak, amely szerint a bécsi orvos-növendékek segélyen egyletének h>&inkAhb magyar nr- vos-növendékek esnének terhére. Akinek szeme van a látásra, az láthat; akinek füle van áthallásra, az hallhat. Egy Begélyző testület nyilatkozik és ország-vi­lág előtt vádolja egy nemzetnek orvos növendékeit, leendő orvosait és e nem­zet a magyar. Mindig jó, ha az embernek irigyei, mindig jó, ha az embernek ellenségei van- uak. Ami áll egyesekről, áll az nemzetek­ről is. Mi tehát távol attól, hogy jó német szomszédainkra e miatt neheztelnénk, sőt inkább örülünk, mert kell valami jónak bennünk lenni, ami a külföld irigységét vagy ellenségeskedését oly tüntetőleg kihija. Ezzel tehát számoltunk. Hanem ép e jelenség folytán nem látják-e magyar or­vosaink elérkezettnek az időt, hogy egy kissé számot vessenek magukkal, vajon helyes-e azon eljárásuk, hogy gazdagabb betegeiket oly kiváló előszeretettel a kül­földi fürdőkbe küldik? Nincs a magyar nemzetnek egyetlen egy fia sem, aki, ha még oly jelentéktelen állásban vau is, nem tudna valamit tenni a magyar nemzetért, vagy fel volna e kö­telesség alól mentve, hogy tennie kell. E kötelességükre híjuk fel ma a magyar or­vosokat, amely kötelesség abban áll, hogy betegeiket, amennyire ez lehető magyar fürdőkbe küldjék. Az a tetemes összeg, amely e réven a külföldi fürdők fényesekké tételére megy, elvonatik a magyar fürdőktől és kamatait visszakapja ugyan a magyar, de miben? pi­szok- és gyalázatban, amivel elhalmoztatunk. Van, hála a magyarok Istenének, ha­zánknak minden bajra jelesebbnél jelesebb fürdője. Hogy azok nem oly fényesek, hogy nem oly kényelmet nyújtók, mint a külföl­diek, az a mi hibánk; mi dédelgetjük a külföldet saját pénzünkkel és mi nézzük le magyar fürdőinket, fájdalom, e tekintet­ben, versenyezve magával a külfölddel. Orvosok, magyar orvosok, magyar hazátok iránti kötelességtekről meg ne fe­ledkezzetek ! uuutivai VlSS/ illOjjlíiliUSa. Ipolyi Arnold, a .Magyar Történelmi Társulat“ elnöke e társalat nevében átiratot intézett Buda­pest főváros közönségéhez, hogy Budavár vissza­foglalásának kétszázados évfordulóját, mely 1886. szeptember 2-án lesz, méltókép ünnepelje meg. Ezen átiratból mi ezúttal e nehány sort emel­jük ki: .Három magyar hős tüntette ki magát íülönösen az ostrom alkalmával, Örményest Fiáth Jdnos, későbbi nádori itélőmester, ki Eszterházy nádor dandárának élén a kezdő ostrom alkalmával elsőnek jutott fel az alsó várfalakra; a később oly hírneves gróf “Bercsényi Miklós .... végre a harmadik a hős Tetnehd^i Dávid . . . .* Azon kedvező helyzetben vagyunk, hogy ör- ményesi Fiáth János e hős tettéről az 1707-ik év­ben Esterházy Pál által kiadott elismerő okmányt eredeti szövegben közölhetjük: Nos Paulus DEI gratia Sacri Ro­mani Imperii Princeps ESTORAS de Galanlha, Perpetuus Comes in Frakno, Regni Hung™ Palatínus, Judex Cumano- rum, Aurei Velleris Eques, Cottuum Sop­roniensis, Mossomensis, Pest, Pilis et Soldi Supremus Comes, nec non Sacrmi Prin- cipis, ac Dm Dm IOSEPHI DEI gratia Electi Romanor. Imperatoris, ac Germa- mae Hung™, Bohemiae, Dalmatiae, Croa- tiae Slavoniaque etc. Regis, Archi-Ducis Austriae, Ducts Burgundiáé etc. Intimus Consilianus, Camerarius, Partium Regni Hung'y Trans-Danubianarum, Confinio- runique Antemontanor. Supremus Genera­lis, et per dictum Regnum Hungáriáé Locumtenens, Attestamur tenore praesen- tium significantes quibusexpedit universis: Egregium Joannem Fiatth, Sacrmae Cae- sareae Regiaeque Mattis Inclytae Can- cellanae Aulico-Iransylvanicae Consilia- nutn, et Referendarium Secretarium prae- teritis Annorum decursibus durante sclicet Bello Turcico, primum quidem in Officio Capitaneatus unius Companiae pedsstris Ordinis, altefatae suae Mattis Sacrmae Praesidii Jauriensis; deitide dum ad Cam- pum, et consequenter obsidendam Budám itum fuisset, in Suprema Vigiliarum Prae- fectura totius peditatus Generalatus Jauri­ensis, fide lit er, constanter, ac fructuose desudasse; adeo ut primus ex Hungaris extiterit, qui cum concreditis eidem Sex- centis peditibus, inter Tormentorum boatus, ac minorum Sdopetorum explosiones, Ap- prossas obsessae Urbisingressus, sequenti die cum Turcis e Praesidio egressis, fortiter, ac alacriter dimicavit, caesisqueplurimis Turcis, euainrturn in ’Fortnlitiuwt rioris Urbis Budensis assultus tempore, transcensis ejusdem muris, in hostem in- volavit, sicque Deo propitio, accedente etiam peditatus Germanici robore, eadem Civitas occupata est; sed et in aliis etiam quamplurimis occasionibus, se Martialem Virum remonstravit: Finito Vero tandem Bello, Vice Comitis Officio in Jauriensi et Comaromiensi Comitatibus, functus, fidelia suae Matti Sacrmae, ac non mi­nus fructuosa praestitit Servitia, prout in hoc etiam, quod gerit, Officio, se fidelem exhibere non cessat, Quocirca eundem tarn Matti Suae Sacrmae, quam Augustae ejusdem Aulae et Ministris recommendan- tes ad obtinendam Suae Mattis Gratiam satis meritum esse affirmamus. Super quibus praesentes Literas Nostras Attes- tatorias et Recommendatorias eidem et suis Successoribus futura pro promotione dan­das duximus et concedendas. DATUM in Archi Ducali Civitate Vienna Austriae Die Trigesima Mensis Maij Anno Domini Millesimo Septingentesimo Septimo. Pau­lus Esterházy m. p. (P, H.) Stephanus Jeszenszky m. p. Felhívás a hazai közönséghez. az 1885. évben Budapesten tartandó országos általá­nos kiállítás érdekében. Közel negyven éve, hogy nem volt az ország fővárosában iparkiállitás és húsz éve, hogy nem ren­deztünk Budapesten gazdasági kiállítást. Ez idő alatt úgy az ország egyes városai, mint a külföld is sürü egymásutánban rendeztek kiállításokat, melyeken a hazai termelők csaknem kizárólag kazafiui kötelességérzetükben vettek részt, mert csak kivételes esetekben várhattak oly anyagi előnyöket, melyek a hozott áldozatokkal arányban állottak. Most, midőn általánossá kezd válni az a meg­győződés, hogy a hazai ipar fejlesztése legfontosabb és legsürgősebb feladataink közé tartozik, a hazai ipar állapotával, termelési képességével és hiányai­val alaposan és rendszeresen meg kell ismerkednünk. A hazai ipar — legtöbb ágában — már má is a fejlettség oly fokán áll, hogy szükségleteinket a hazai ipar termékeivel fedezhetjük. Magyarország iparának azonban eddig nem volt még egyetlen alkalma sem, hogy készítményeit teljes áttekinthetősséggel, alkalmas helyen és idő­ben a fogyasztó közönség egész tömegének bemu­tathatta volna. Egyik legfontosabb feladatunk ennélfogva a hazai fogyasztó közönségnek iparunk számára való meghódítása és a versenyző külföldi termékeknek lüMÍ0jJös&ntit&4aiv ezh-a.v'uiba.n Jbu/mUZKH- kezünk. E czólbél az 1885. évben Budapesten, az or­szág fővárosában, mint a társadalmi, értelmi, anyagi és forgalmi erők központjában, országos általános kiállítás fog tartatni. A kiállítás általános, a\ az nem kizárólag iparkiáltitás, hanem gazdasági és állatkiállitássaí, nemkiitonben közoktatásügyi, művészeti stb. tár­gyak kiállításával kapcsolatos lesz■ A kiállításnak ezen általános jellege lehetővé teszi, hogy közgazdasági és közművelődési helyze­tűnk egész terjedelmében feltárassék. Élő képben feltüntethetjük e kiállításon az ipar relativ helyze­tét és fejlődésének aránylagos fokozatát, egybeha- sonlitva a mezőgazdaság, valamint a művészet ál­lapotával. E kiállításon alkalom fog nyílni arra, hogy az ipar könnyen felismerhesse, mennyiben és hol nyerhet a mezőgazdaság és művészet részéről tá­mogatást és viszont. Az iparos föl fogja találni azon forrásokat, melyeket az ország mezőgazdasága nyújt­hat neki a feldolgozásra szükséges nyersanyagok alkalmas beszerzésekor, holott eddig ebbeli igényei­A „Veszprém“ tárczája. A földön ragyogó csillagok és napok. Hová repülse lelkem! hová az égig, A gondolat villámgyors szárnyain ? Hol a mindensóg szentegyháza fénylik, S ezernyi csillag ég oltárain ! Ne hagyj el, élj híven e földi szívben, A föld az égnek legszebb csillaga; A lelkek mint napok ragyognak itten, S az embersziv egy kis világ maga. Elég nagy a föld, messzeterjed a hon Leleplezést vár itt is sok titok, Rajongó ábránd csüng üres kalandon, Való, igaz, szép boldogitni fog. Ragyogj lelkem! habár csak mint szivárvány, Hazám fölött hulló könyüim árján! SZŰCS DANIEL. Csak te érted. — Elbeszélés. — Irta Németh Gerö. Az 1241-dik év véres betűkkel van főije­gyezve hazánk történetében. A mongol csorda a Sajó mellett szétverte IV. Béla csekély de elszánt seregét. A vóráztatta harcz helyéről futott ki merre tudott; legtöbben az édes otthonba családi tűz­helyükhöz siettek, megviendő a gyászos hirt a re* megő családnak, a szertő kedvesnek. De csak ke­vésnek jutott az a szerencse, hogy a tatárok elől elmeneküljenek. Keleti könnyű gyors lovaik utolér­ték a leggyorsabb futót is; azokat kiket utolértek, irgalom nélkül levágták. A harczos egy-kát ellen­séggel szemben nem kért kegyelmet, életét könnyen olcsón nem adta oda, de mit használt? egy helyébe támadt ötven is. Mintha csak Ázsia rengetei, siva­tagaiban tanyázó vérengző vadak szabadultak volna el bennök, elözönlötték a Tisza, Duna mentét. A tatár nem értette nyelvünket; gyorsan jött, mint a fergeteg, nem volt ideje még csak enyit is föl­fogni : irgalom! kegyelem! tán szive se volt, mert nem értette: a védtelen öregek, gyenge nők, az ártatlan gyermekek miért teszik össze remegő ke­zeiket, miért borulnak lábaik elé, talán csak azért, hogy könnyebben szelhessék le a lehajtót főket? Azok pedig mind annyian féltett életöket kérték, szabadulásért esengtek. Kardos Imre ki a seregben zászlótartó volt, szintén menekült. A zászlónak, melyet a nyilzá- por rongyokká tépett, át meg át lyukgatott csupasz nyele, lengő foszlányai kalauzolták az ellenséget. Isten csodája, hogy elmenekülhetett. Elérte a Sajó partját. Sok vitéz hazafi holttestét takarta már ak­kor a Sajó hideg hulláma, soknak lön az sirfaka­rója. Az ellenség amaz oldalon volt, mégis kik a vizen túl laktak, önkéntelen is arra futottak; a honvágy vonzotta őket a szülőföldre. Imre a par­ton egy perezre megállott: mit tegyen ?! Nem sok ideje volt tervezgetni, határozni kellett; üldözői nyomában voltak. A hideg aczól nem oltja ki egy­szerre az életet de a viz szemfödél gyanánt beborítja, gondolta magában : a vízbe ugrott, legott aláme­rült. Imrének gyermekkorában elég alkalma volt magát az uszásbau gyakorolni. A falu közepén volt egy tó melyet a közeli Tamás hegységből fakadó erecske táplált. Alatta görnyedt a falunak egy vihar verte kotyogó malma. Éhez a vizet éjjel gyűjtöt­ték, hogy egy pár óráig mozgathassa a kereket. Nyáron itt fűrdött Imre a ruczákkal, kergette azo­kat. Az öreg molnár gazdát — ha csak alkalma volt — boszantotta. Egyszer a zsilipet húzta fel, indította meg az üres malmott, s bekiáltott az öreg­nek : Hej molnár, a garat üresen jár! másszor a keréklapát közeit rakta meg kövekkel. stb._ Ezért aztán, ha az öreg üldözte, a tóba menekült, ott mint valami bevehetien várban egész biztonságban érezte magát, nevetett az öreg tehetetlenségén. Pajtásai elnevezték vizi-buvónak, mint a hal a viz alatt is gyorsan úszott. A mit akkor csak kedvte­lésből gyakorolt, most hasznát veheti, életszükség rá ÜGZV6 Egy perezre leszámolt a világgal, de a hideg vizzeli érintkezés eszméletre hozta, az életfentar- tási ösztön rögtön feltámadt benne: a viz alatt a viz mentén tova úszott. Üldözői látván, hogy alámerült nem követték. Öt öt perczenkint felbukott, hogy levegőt ve­gyen, meg hogy nem üldözik-e. A viz fordulatánál a bal oldalon egy a par­ton álló tölgyfának a vizfenékbe kapaszkodó gyö- ikerébe belekapaszkodott, kiemelkedett. Még jókor, mert a kimerüléshez közel állott. Azon lucskosan a fa tövéhez leült. A kime­rülés következtében lankadtsággal párosult zsib- basztó érzéketlenség vett rajta erőt, járta át ide­geit. Csakhamar elaludt. — De ni ni! mintha valakivel beszélne, ajkai mozognak, kebléből szakgatott hangok törnek elő, vagy csak saját magával tusakodik; tenyerét ökölbe szorítja, meg-meg emeli, de azonnal visszaesik. — Bizonyosan álmodik. — Vajon miről? Véres csatáról, száguldó paripákról, eltiport tetmekről, a felismerhetlenségig eltorzult arczokról kutyafejü tatárról . . . Most az arcz átszellemül, derűltebbé lesz, mintha a láthatlan angyalokkal társalogna — a daemoni kifejezés eltűnt onnan — két kezét fölemeli, behajtja, mintha valamit ölelni akarna: szerető öreg anyját öleli át, kipiruló hom­lokára most nyomja az anyai szeretetteljes csókot, különös, a derült homlok ránezokat vet, ajkai görcsösen rángatóznak: az egész arezon a kétség- beesés kinyomata ül, minő zivatar lehet ott a ke­belben, mi idézte elő ez ujabbi változást. Anyja után jegyesséhez siet, kitől ezelőtt két hónappal heves ölelések, forró csókok váltása közt vált el, ki a sírig tartó hűséget esküdött neki, most más karjaiban találja. A hűtlen rászedte, megcsalta miért kellett neki ezt megérnie, jobb volna a hol­tak közt aludni, egy kósza nyíl, hogy eltalálhatta volna szivét — de mind kikerülte. Még tán tovább is fűződnének zavaros álom látásai, de egy ügető ló ütenyszerü dobogásai feléb­resztik mély álmából. — Körülnéz, szinte hihetetlennek látszik,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents