Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1883-04-22 / 16. szám

IX« évfolyam. 1883,

16-ik szám.

Veszprém* április 22*

_L

Megjeleli e lap a

„HIVATALOS ÉETESÍTŐ‘‘-vel

együtt minden vasárnap reggel, Rendkívüli esetekben kü- lönlap adatik ki. — Előfizetési

ár mindkét lapra: negyedévre l írt 50 kr. ; félévre 3 fit j egész évre 6 frt. Egyes példányok ára )5 kr. — Hirdetések dija: egy hasábos petitsor tere fi kr.; uyilttérben 20 kr.; minden beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő.

Kiadóhivatal: Kraus* A. könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reelamátió.

VESZPRÉM

közgazdasági*, társadalmi*, helyi* s általános érdekli

MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY.

Magánvitáknak s személyes jellegű támadásoknak a lap keretében liely nem adatik.

Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtslsn közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el.

Szerkesztőségi iroda:

Vár 4. sz. a. — Ide czimzendö a lap szellemi részét illető minden közlemény.

Veszprém törekvései.

Városunk kezdi magát megemberelni.

A hosszú ideig tartó pártoskodás éle kezd eltompulni. A kedélyek kezdik rendes nyugalmukat visszanyerni és a meddő politizálás tért enged komolyabb dolgok fölött való gondolkodásnak, tárgyasabb elmélkedésnek.

Örömmel tapasztalhatni már, hogy kezdünk lemondani arról a testet lelket egyaránt zsibbasztó reményről, mely helyzetünk anyagi és szellemi javítását mindig csak mástól, mindig csak kívülről várta.

Sok áldozat árán, az igaz, de mégis csak belátjuk már valabára, hogy ha magunk nem iparkodunk magunkon segíteni, bizony még a jó Isten is elhágy bennünket.

Annyi szép czél van városunk elé tűzve, hogy, ha mindannak csak fele valósul, még akkor is nyugodt lelkiismerettel elmondhatjuk, hogy nem hiába éltünk és utódainknak nem lesz okuk mulasztással vádolni bennüuket, mint mi, fájdalom, kénytelenek vagyunk elődeinket azzal vádolni, akik évszázadokon keresztül oly keveset tettek érettünk, e város valódi érdekéért.

Itt van a veszpr ém-jutasi vasút; egy csapásra a nagyvilági forgalomhoz fűzi szerény városunkat, mely a nélkül útszéli ponttá törpülne , ijesztő mérvben növelvén az éhezők ezreit. Hála az ez ügyben buzgólkodó bátor férfiaknak, a vasát létesülni fog, mely egy, városunkban eddig alig ismert tisztességes kenyérkeresetforrást fog nyitni a szegény embereknek t. i. a rendszeresített városi hordársá- got. Ennek szervezése azonnal megindul, amint a vasútra az első kapavágás megtétetik.

Nincs könnyebb a világon, mint valakitől kenyerét elvenni és nincs nehezebb, mint valakinek kenyeret adni. Vasutunk el

fogja ugyan egyikmásik fiakeres fölös jövedelmét venni, de a helyett ad száz meg száz szegény embernek keresetet és így, nemcsak hasznos, de még mellette a szegényebb néposztályra nézve javító is lesz.

Itt van az ipariskola, mely szintén a valósulás stádiumába zökkent már a város nagylelkűsége által. Melegágya lesz ezen intézet városunk jövő iparos-nemzedékének, amely fog tudni a korral haladni és versenyezni az ipar terén bármely irányban felmerülő mozgalommal.

Városunk iparos város és e jellege jó sokáig meg fog még maradni. Vajba ezt iparosaink is kellőleg átértenék, átér- zenék és ne mutatnának oly sajátságos kedvet másoknak lenni, mint csak — iparosoknak !

Veszprém város legnemesebb törekvése pedig az, hogy a hat osztályú gym- nasiuma a hetedik és nyolczadik osztály által rendes főgymnásiummá egészittessék ki. A középiskolai törvényjavaslat ma-holnap törvény gyanánt áll előttünk és így az üdvös mozgalom elől el van hárítva azon akadály, mely azt nagyon természetesen, meg kellett, hogy akaszsza.

April hó még eltelik, mig a szentesítés hozzájárul; de május eleje okvetetlenül folyamatba fogja hozni mozgalmunkat. Most már tudjuk, most már tisztában vagyunk, mit kíván tőlünk a törvény, következéskép számításainkat biztosabb alapra fektethetjük, mintha e mozgalmat előbb erőltettük volna.

E nagyobbszabásu mozgalmak mellett jótékonyan hat városunk abbeli határozata is, hogy az utczákat és tereket évről évre rendezted, csinosittatja. Sok év mulasztását nem lehet egyszerre helyrepótolni. Ha minden évben jóakaratulag teszünk valamit, városunk rövid idő múlva teljes tudatába lép annak, hogy ezen szép ősmegyének központja, székhelye. Hogy méltó is

lehessen arra, még áldozattól sem szabad visszariadnia.

Minden olcsó e világon, csak az igazi szabadság, az igazi függetlenség, az drága,

, léreg drága. Ha tehát Veszprém ősvárosunk igazán szabad, igazán független akar lenni, — csak áldozatok árán lehet azzá.

Mi újság a nagy világban?

A magyar országgyűlésen Füzesséry sensa- tiős interpellatióval nagy izgatottságot keltett. Po- lonyi képviselő társát avval gyanúsította, hogy a gráczi takarékpénztár kirablásában része volt. A ministerelnök Tisza Kálmán válaszában, kimutatta a gyanúsítás alaptalanságát, mire Füzesséry a becsületében méltatlanul megtámadott Polonyitól a házban nyíltan bocsánatot kért. Az ügy evvel a parlamentben véget ért, de a szélső baloldaliak klubbjában a felkavart szenvedélyek le nem csillapodtak.

Oroszország készül a koronázásra. A kivilágítás előkészületei jól előre haladtak, a Kreml falait és tornyait meg a nagy Iván-harangot színes lámpákkal és villamfénnyel fogják kivilágítani. 2300 Edison-féle lámpa fogja szórni a villámfényt és 23 mozdony 70 villamos gépet fog mozgásba hozni. A koronázás napján 8000 hivatalnokot előléptetnek — de eltávolítanak minden gyanús arczot. Jellemző, hogy a kerülő utat, melyen a czár Moskvába indul, még senki sem tudja.

Bécsben és Varsóban újra diákzavargások voltak. Amazok a németbirodalom, ezek lengyel nemzetiségük mellett tüntettek. Udineben Oberdank bűnrészeseinek pere foly. Kettő tagadja az identis- inust, liagosa bevallotta. A Philadelphiában egybehívott ír konvenciót, Parnel óhajtására, őszig elnapolták. Norvégiában a parlament perbe fogta a minisztereket, mivel a vasúti törvényeket végre nem hajtották és a segély pénzeket más czélra fordították. Oskár svéd király kiegyezést ajánlt, amit a balpárt elfogadott.

A külföldi sajtót nagyban foglalkoztatja az osztrák-magyar-német-olasz szövetség. Tisza feleletéből és Mancini nyilatkozataiból nyilvánvaló, bogy a szövetség létezik. Az olaszok örülnek neki, de a németeknek nem nagyon kell, a francziák pedig, kik épp oly ellenségei az egységes Némethonnak, mint az egységes Italiának, hevesen kikelnek ellene.

Dr. Fenyvessy Ferencz a részlet- ügyletről.

oApril 18-án ár. Fenyvessy ferencz országgyűlési képviselő ur figyelemre méltó beszédet

tartott, mely bizony nyal nagyobb és jótékonyabb hatást tett volna mindenfelé, ha ép akkor a honatyák kedélyét oly lázas izgatottságban nem tartotta volna a Füzesséry- Tolonyi botrány. Sajnáljuk, hogy lapunk szűk tere nem engedi az egész beszéd közlését és igy csak kivonatosan ismertethetjük azt meg tisztelt olvasóinkkal.

fenyvessy Ferencz beszéde elején kijelenti, hogy a részletügylet szabályozása egyike a legsürgősebb törvényhozási intézkedéseknek, mert az elharapózott visszaéléseket tovább tűrni nem lehet. Nincs társadalmi osztály hazánkban, melyből sokan ne estek volna már a részletügylettel foglalkozó eladó lelketlen üzérek körmei közé. Még az intelligens osztályban is százakra megy azoknak a száma, akik áldozatul estek. E visszaéléseket tűrni nem lehet azért sem, mert ezen szédelgés rosszabb' az uzsoránál. Az uzsorás legalább pénzt ád a kölcsönre szorulónak; de a részletével szédelgők csak pénzt vesznek a hiszékeny emberektől. Mig az uzsorásná, a nagy kamatlábbal szemben áll a nagy koczkázatl addig a részletiv eladóját még a legnagyobb (200 —300 százalék) kamat mellett sem éri kár.

Megvallja, hogy azon szabályok közül, melyeket a visszaélések ellen alkalmazni lehet, s ebben egészen egyetért az előadóval, nem helyeselné azt, a mely egyszerűen eltiltaná a részletügyletek kezelését. Mert bár tudja, hogy az elmélet, az elv szempontjából ez volna a helyes mód, és hogy sok tekintélyes tagja az osztrák parlamentnek már 1877-ben ugyanezt akarta létesíteni: de azon okok, melyek Magyarországon a lottójátékot indokolták, még inkább érvelnek a részletügylet fennmaradása mellett.

Sőt, amennyiben a részletügyletek mintegy megkönnyítik azt, hogy az állampapírok könnyebben juthassanak a kisebb tőkések birtokába, s mintegy kényszertakarékpénztárakként jelentkeznek, annyiban nemcsak bogy nem károsak, de állami szempontból határozott haszonnal járnak. Mert általános a panasz, hogy államadóságaink kamatait a külföldiek élvezik. Már pedig a részletügyletnek megengedése csak elősegíthetné az állampapíroknak részletben való eladását. És ha vannak visszaélések, ebből sem következik, hogy el kell törölni az egész részletügyletet.

Helyesli, hogy a javaslat ezen erőszakos eszközt nem vette fel, bár megvallja, hogy szívesen vette volna, ha a kormány azt javasolja, hogy a részletügyleteket az állam vegye kezébe, mint monopóliumot.

Azt tartja, hogy a visszaéléseket úgy lehetne megszüntetni, ha a törvény kimondaná, hogy az állampapíroknak részletadását maga fogja eszközölni, de úgy is, mint a javaslat intézkedik, elismeri azonban, hogy segíteni lehet a bajon. Két intézkedést azonban mindenesetre szeretne törvénybe felvétetni:

Először, hogy a részletügylettel foglalkozó kereskedők a velük szerződő felek érdekeinek megóvása szempontjából bizonyos óvadékösszeget tartozzanak letenni és másodszor, hogy a részletügyA „Veszprém“ tárczája.

Sóba sem bizonyult be jobban, mint ez év april hava 16-án, amit az alföld nagy költője énekelt, hogy .Hirös város az alföldön Kecskemét.* Hire bejárta e napon a hazát, s a ki csak újságot olvas nagy Magyarországon, akaratlanul is tudomást vett arról, hogy mi történt april 16-án Kecskemét városában. Emléktáblával jelölték meg azt a házat, melyben Katona József született.

Egyszerű dolog az egész, s ezért az egyszerű dologért országos hirü férfiak, irodalmi, fővárosi és ‘ vidéki küldöttségek nem sajnáltak ide fáradni, ebbe a poros városba. Azt mondják, hogy a magyar nemzet nagyon szeret ünnepelni s nem is mulaszt el egy alkalmat sem, hogy ezt a .gyengéjét* elárulja. Hát meglehet, hogy gyengeség ez tőlünk; de mikor az ilyen ünnepeken rendesen fölhangzik, hogy .ipegbünhődte már e nép a múltat s jövendőt*, talán van is egy kis jelentősége a dolognak. Mi tudjuk és érezzük, hogy van. Aztán, ha nem egészen olyan, de valami ahhoz hasonló nálunk is előfordult, ami a régi görög népnél, mely nagyjait

száműzte, hogy később szobrot emeljen emléküknek. Katona emlékét megünnepelni — kötelesség. Az, a nemzet részéről, s kétszeresen az szülő városa részéről. És e kötelességből sem a nemzet, sem a szülő város nem mulasztott el semmit. Amit még tenni fog, azt már nem a kötelesség parancsolja, hanem a lelkesedés sugalmazza, az a lelkesedés, mely illetődve tekint a .legnagyobbak* sorában Bánkbán Írójára.

És a legnagyobb magyar drámaírónak olyan megrendítő sors jutott osztályrészül! Ő, ki érezte homlokán a Géniusz csókját, lelkében a teremtő erő tüzét, alkotásában a megérlelt eszme és kivitel jogosultságát, félreismerve, ki nem hallgatva, meg nem értve, arra volt kárhoztatva, hogy lelkét kínzó gyötrelmek martalékául engedje és sorsát egy megfejthetetlen problémának tekintse. Nekünk, közönséges embereknek, ilyen sorsról alig lehet fogalmunk. Most már tisztán látunk, ismerjük a viszonyokat s megtudjuk magyarázni magunknak Katona mellőzését. Más idők voltak azok, mikor 1814-ben Katona beadta Bánkbánját az erdélyi pályázatra. A nemzeten a kábultság vett erőt, mintha meglettek volna dermedve tagjai, mintha szürke homály borult volna a szemekre. Nem érezte a jelent, nem volt ereje a jövőbe tekinteni, s e tehetetlenség közepette csak a múltat sovárogta vissza, s bizonyos gyermekes örömmel fogadott mindent, a mi arra emlékeztette s főkép hangzatos szólamokban, ékes szavakban emlékeztette. Az aesthetikai ízlést is nagyobbára ezek a tekintetek vezérelték. Ezért sikerült Kisfaludy Károlynak a magyar drámairás dicsőségét úgy szólván félév alatt megnyernie nemzeti drámáival, s ezért nem részesült Bánkbán még csak figyelemben sem a pályázaton. Katona fölülemelkedett korán, nem hizelgett a nemzeti büszkeségnek, hanem éreztetetni akarta, hogy reformokra van szükség; nem beszéltette

hőseit tetszetős, szép szavakkal, hanem megszólaltatta a szenvedélyt egész erejével, a tragikai pathosz fenségében.

Jambusai nehézkesek, nyelve darabos volt s éppen nem a nyelvújítás iskolájából való. Ennyi elég volt arra, hogy Döbrentei s a hozzá hasonló aesthetikusok ne ismerjék föl Báukbánban a mesteri alkotást. Katonát nem kedvetlenítette el a mellőzés; hozzá fogott s átdolgozta művét, hogy a színpadon arasson vele sikert. A ceusura eltiltotta, mert .Bánk nagysága meghomályositja a királyi házét.“ A kudarcz nem bántotta a költőt, de a censura véleménye már fájt lelkének. Elkedvetlenedve tért vissza szülő városába, hogy szegény szüleinek gyámola, hogy derék atyjának, a becsületes takács mesternek, ki érte annyit tett, méltó büszkesége és — atyja véleménye szerint — a család régi tisztességének visszaállitója legyen.

Itthon sajtó alá rendezte művét és hálája jeléül szülő városa tanácsának ajánlotta, mely 100 váltóforint tiszteletdijjal jutalmazta meg a költőt, lm, mennyire érezhette Katona műve jogosultságát, mennyire nyugtalaníthatta nagy lelkét eme jogosultság érzete, mily sürgetőleg ösztönözhette a vágy, hogy Bánkbán után még tovább haladjon az ösvényen, midőn művével újólag appellál a nagy közönségre! És az 1821-ben megjelent könyvet belepte a por a könyvárusok polczain... Katona József örökre búcsút mondott az írói dicsőségnek, leikébe zárta azt a fájdalmat, melyről nem irhát a toll, s mosolyt erőltetett arczára, hogy mosolyogni lássa öreg szüleit, kiket úgy szeretett, mint azok őtet, egyetlen büszkeségüket, Kecskemét városa első fiskálisát, a buzgó hivatalnokot, a szegények jótevőjét, a „perczegős pennáju Katonát.* Halála 1830. april 16-ikán hirtelen következett be, 38 éves korában. .Halálát nem hirdették a lapok, koporsóját nem kisérte

polgártársai részvéte s a nemzet nem tudta, hogy legnagyobb drámaíróját vesztette el.“

Katonában meghalt a költő, hogy éljen az ember, hogy a fiúi szeretet önfeláldozó ápolásában, a közügyek iránti buzgóságban leljen kárpótlást szétfoszlott álmaiért, elhervadt reményeiért. Nem mulasztott-e ezzel kötelességet hazája iránt, nem vétkezett-e nemzete dicsősége ellen, midőn saját dicsőségéről mondott le, hogy példányképül szolgáljon a .közönséges* embereknek? Ezzel a kérdéssel foglalkozik Gyulai Fái .Katona József és Bánkbánja“ czimü remek művében, melylyel a legszebb emléket állította Katonának s nevét örökre a nagy drámairó nevéhez fűzte. Gyulai müvének ez a része meghatóan szép, fölfogása és tana nemes. Nem Ítéli el Katonát, nem osztozik ama cultusban, melylyel az újabb kor a lángelméket körülveszi, s rájok más mértéket alkalkalmaz, mint a többi halandóra. Friderika megtört szivét becsüli annyira, mint Goethe legszebb költeményét. Pedig nem minden kebelben találtak visszhangra Gyulai szavai. Várnai B. S. a .Fővárosi Lapok“ ez idei 69. számában Gyulai könyvének ezzel a kérdésével foglalkozik, s azt hozza ki eredményül, hogy Gyulai eljárása az élet és jellemrajz dolgában a .moralista“ eljárása, »kit csupán a jó tulajdonságok vonzanak, s épen ez a körülmény kissé kétes világításba helyezi irodalomtörténeti eljárását,* mintha az aesthetikus kimagasianék az irodalom- történetíró fölött. Bármily szép tanulmánynyal és ügyes dialecticával van is Írva Várnai czikke, megvallom, nem tudott engem arra rábeszélni, hogy kissebb mértéken érezzem azt a hatás, melyet a Gyulai tana reám gyakorolt. Katona megírta Bánkbánját, dicsőséget szerzett vele — habár későn — nevének, dicsőséget, soha sem későn, nemzetének; s hogy nem kísérletté meg újólag a dicsőséget még életében megszerezni, arra elég