Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1883-04-08 / 14. szám

IX« évfolyam. 1§88. 14-ik szitut* > Veszpréuij április §•

t---------—fMegjelen e lap a

„HIVATALOS ÉETESÍTŐ“-vel

együtt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben kü- lönlap adatik ki. — Előfizetési

4r mindkét lapra : negyedévre 1 írt 50 kr. ; félévre 3 fi t; egész évre 6 frt. Egyes példányok áralökr. — Hirdetések dija: egy hasábos petitsor tere ti kr.; nyilttérben 20 kr.; minden beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő.

Kiadóhivatal: Krausz A. könyvkereskedése Veszprémben. Ide kiildeudő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclainátió.

1

0 n

VESZPRÉM

közgazdasági-, társadalmi-, helyi- s általános érdekű

MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY.

1

Magánvitáknak s személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik.

Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el.

Szerkesztőségi iroda:

Vár 4. sz. a. — Ide czimzendó' a lap szellemi részét illető minden közlemény.

Kossuth Lajos válasza

Veszprém vármegye üdvözlő feliratára.

Vóghely Dezső urnák,

Veszprém vármegye alispánjának.

Különösen tisztelt Alispán ur!

Kedves kötelességet teljesítek, midőn meleg köszönetéin elfogadására s átadására kérem azon kegyes üdvözletért, raelylyel Veszprémmegye közönsége nevében engem 80-ik életévem betöltésének alkalmából megtisztelni méltóztatott.

Ha hosszú életem múltjában tehettem valamit hazánk népe helyzetének a szabadság, egyenlőség, testvériség alapján megjavítására; ha munkás lehettem a 48-ki törvények megalkotásában, melyek milliókra nézve egy uj élet hajnalával kecsegtettek, s melyek életfájának gyökérszálait sem az orosz interventio, sem azon szomorú évek, melyekre jelenleg oly készségesen szokás fátyolt vetni, a történelem termőföldjéből egészen ki nem téphették, amint életerejüket az álparlamentismus is zsibbasztja bár, de el nem fojthatja: — az nem az én érdemem, hanem ama nagy idők korszellemének müve; a korszellemé, mely mindig megtalálta s meg fogja találni a maga végr^íjíjtó eszközeit.

Nem én teremtettem azt a korszellemet, hanem az használta fel gyenge tehet- légeimet.

Nem én sugaltam annyiak keblébe a ángoló hazafíságot s az önfeláldozásig nagasult polgárerényt, hanem az a hazafiig s önzetlen polgárerény, mely az egész lemzetet áthatotta, az elmaradás érzetéből ejlődött vágy utolérni más szerencsésebb rszágokat a szabadság, a haladás útján, gy szóval, mindaz, ami az akkori nem- edéket, mely a politikából üzletet nem sinált, megkülönböztette, az sugalt enge- let, az ösztönzött, az serkentett, az támo- atott.

á „Veszprém“ tározója.

Jeremiád.

Reng és nyög a föld szörnyű bú miatt,

Mert sárkány, tigris, ember tépi keblét;

Itt a kegyes sir, a gonosz vigad,

Azért nem jö el a várt régi szebb lét.

Halál, villám gyilkolja gyermekit,

Vért szomjuhozva gyilkol a gazember,

Kit a bősz szenvedély megrészegít;

A jámbor éjjel már alunni sem mer.

Mit a villám, halál, liarcz meghagyott,

Púsztítja a kincsvágy, harag, gyülölség

Rémhír nélkül nem töltünk egy napét.

Szegény országbírónkat is megölték.

Jer, sírjunk, kedves ! e föld szeu védés én,

Mért nincs sok olyan boldog mint te és ón ?

_________ SZŰCS DÁNIEL.

Sz

omorú történet.

— Elbeszélés. —

Hova tüntetek régi jó idők, amikor még Ist- bácsi varázsolta oly kellemessé a téli estéket? ?ény jó Istváu bácsi! Ő csak mindig jól tartott aűnket elbeszéléseivel és sóba sem tudott ki- ni azokból; szegény István bácsi! Aztán minő zettel hallgattuk ezeket az elbeszéléseket, mének mindegyikében — ha másként nem hát ódként — de bizonyosan előfordult a szabadságai Egy szép téli estén arra kértem az öreget, 1 hát mesélné el, hogy miként is maradhatott

Egyszerű napszámosa voltam a jövő Magyarországnak és semmi több. Miért nem mondhatom, hogy még most is az vagyok? Fájdalom nem mondhatom. Megnehezült felettem az évek súlya s balsorsom átka csak azért nyújtotta ily hosszúra életemet, hogy soká bánkódjam az ut miatt, melyre nemzetem reá tévedett, s hogy honszeretetem sokáig keseregje tehetetlenségemet hasznára lehetni a hazának.

Mint balzsam a sebre, oly enyhitőleg hat ősz fejem bánatára a szives megemlékezés ragaszkodásának szellője, mely a távol hazából felém lengedez ; de midőn e szellő azt a kivánatot is elhozza hozzám, hogy még sokáig éljek: hálával tölt el a jóakarat, melyből a kívánat ered, de jóra- tehetetlenségem érzete keserű mosolylyal hozza a felkiáltást ajkaimra, hogy „ugyan minek!“ — — Ne legyen tőlem a vigasztalás megtagadva, hogy nem tévedek, ha a ragaszkodást, melylyel a hontalan halandó megtiszteltetik, a halhatatlan elv s eszme rovására irom, mely viszontagságos életem vezércsillaga volt.

Rövid idő alatt a fáradt napszámos elmegyen pihenni — talán a pihenést megérdemelte, mely nyugalmat ad; — de az elv, az eszme élni fog, annak élni kell, amint élt századokon át meg nem támadva, egy időre el is homályositva, de újra feltűnve, újra tettre serkentve uj nemzedékeket; — s ha lesz még (én bízom, hogy lenni fog) nemzedék, mely a most félre tett, — nem akarom mondani, félre dobott vagy épen széttépett — zászlót újra felemeli, én csak azt óhajtom, hogy szeresse a hazát önzetlenül, mint én szerettem, szolgálja több tehetséggel, mint én szolgálhattam, s érdemelje ki törhetlen kitartásával, hogy szerencsésebb legyen a sikerben, mint nekem lenni megengedtetett.

Mi, kik egykoron megizzadtuk a hazafiul kötelesség homokát, annyit megtettünk, hogy a jobbágyból polgár lett, jtegye meg

ő agglegény, ügy látszik ekkor nagyon kényes oldalát támadtam meg; mást olyan szívesen beszélt el a jó öreg; erre egy kissé nógatni kellett.

— No ne vonakodjék urambátyám — mondám — ha már mindent kitálalt, hát csak evvel se maradjon adós.

— Infandum amice iubes renovare dolorem

— sóhajta az öreg — de ha olyan kiváncsi vagy

— folytatá — hát elbeszélem azt is.

— Csupa fül vagyok.

— A városkában, melyben születtem és nevelkedtem, volt egy leányka; úgy hivták, hogy Katinka. Sokan, igen sokan voltak, kik Katinka szivét megnyerni óhajtották; de oly szép is volt ő; gya* kori vendég voltam Katinkáéknál és oly élvezettel töltöttem időmet a leányka körében. Volt egy kedves barátom is; ezt pedig Kálmánnak hivták. Kálmán szintén azok közé tartozztt, kiknek nyugalmát elégették Katinka szép szemeinek sugarai, Egy napon én is, Kálmán is Katinkáéknál voltuuk; Közönyös tárgyakról, a többek közt Jósikának egyik újabb regényéről beszélgettünk; Katinka azt monuta, hogy biz ő is szeretné azt a regényt olvasni. Másnap a regényt eivittem neki, de ekkor már volt a regényben olyan valami is, ami nem Jósikától került oda; levél volt, melyben megvallottam forró szerelmemet. Délelőtti órákban adtam át a könyvet Katinkának. Tudja Isten, én soha sem találtam őt ennyire szépnek; ruháján végig omlottak sötét fürtéi, s azok a búzavirág szemek oly élénken ragyogtak reárn; piczike bíbor ajkai kedves mosolyia uyiltak midőn könyvemet átadtam és miután néhány perczig beszélgettünk, távoztam; könyvem helyett vittem magammal reményt, melynél édesebb reményem nem volt és nem is lesz soha. Ezután egy hétig nem meutern Katinkához;

azon nemzedék, hogy az a polgár egy független magyar állam polgára legyen, s ha fvzt kivívja, akkor az, amit nekünk egy lehunyt korszak munkásainak érdemül számit be az emlékezet, elenyésző csekélység lesz azoknak érdeméhez képest, kik a magyar hazát saját magának visszaadják, hogy az őt megillető népfenség teljes birtokában haladhasson önczélias rendeltetésének utjain.

Az idők vihara iszapot torlasztott a jövő Magyarország alapja fölibe, melyet mi leraktunk; tisztítsa el az iszapot s építsen az alapra egy szerencsésebb nemzedék hiterős kézzel, kitartó honszeretettel és legyen a mindig növekvő jóléttel termékeny biztos szabadság áldása építményével az idők végeiglen.

Fogadja s adja át Alispán ur! Veszprémmegye közönségének hálás tiszteletemet.

Kelt Turinban márczius 20-án 1883.

Tisztelt Alispán urnák!

alázatos szolgája

Kossuth Lajos.

Veszprém vármegye üdvözlő felirata Kossuth Lajoshoz 80-ik születési éve alkalmából.

—Veszprém vármegye közönségétől, m» d* x t uyo

Mélyen tisztelt hazánkfia!

Nagy férfiak osztályrésze, hogy egyes kiváló alkalmakkor nemcsak környezetük, de a nagy közönség, sőt az egész nemzet rokonszenvével, üdvkivállataival találkoznak.

Ily kiemelkedő férfiút tisztelünk benned, nagy hazánkfia! ki meteorként feltűnve az égen felébresztéd a nemzetnek szabadság után törekvő őserőit, a haza szent oltárán lángra gyulasztád a szabadság kialvó tü{ét, fels{abaditád a nemzet Zömét — a jobbágyságot — a százados bilincsek alól, testvérekké tevéd a haza

mikor megint meglátogattam, ő mindjárt megköszönte és visszaadta könyvemet; no hisz azt gondolhatod öcsém, hogy ekkor nem igen volt türelmem cziíra frázisokkal udvarolni, hanem sürgős dolgaimat okozva elsiettem. Hajh be kár volt any- nyira sietni! ha nem sietek, akkor tovább élvezhetem a remény édes kinjait. Azt a kis levelet me- lyelyet könyvemben találtam, s mely végzetes volt rám nézve, azt megőriztem máig és meg is őrzöm míg élek. Itt van öcsém olvasd el — mondá István bácsi, a levelet átnyújtva. Kíváncsian bontottam fel a levelet, melynek tartalmát az első pillanatra aiig bírtam megérteni; igy szóit az a végzetes levélke:

Uram! Mint eddig, úgy ezután is becsülni fogom önt, mint derék férfiút és mint eddig, úgy ezután is szeretni fogom, mint jó barátomat; de az ön által kifejezett szerelem viszonzása felöl részemről szó sem lebet. Du föl birom fogni a fájdalmat, melyet önnek őszinteségem által okozok, de ismerve az ön nemes jeliemét, csak azt hitietem, hogy ez őszinteségem után is jó barátom fog maradni. A jövő különben be fogja bizonyítani azt is, hogy e mostani őszinteségem nagyon is okszerű. Igen, a jövő, melyben vagy véghetetlenül boldog ah! vagy véghetetienül bolaogtalan leszek.

Isten önnel Katinka.

— Érted-e öcsém e levelet ? —kérdé urambátyám.

— Nem egészen — válaszolám.

— No hát majd megmagyarázom: az a szó, melyben az vau kifejezve, nogy jövőben véghetetleu boldog vagy boldogtalan lesz Katinka, az más szóval annyit tesz, hogy vagy Kálmáné lesz vagy nem. Ebből úgy hiszem a többit is érheted.

— Értem már édes István bácsi az egészet.

összlakosságát — 5 igy megvalósítód a szabadság, egj'enlőség és testvériség dicső eszméjét; ismertté, tiszteltté és nagygyá tevéd a »magyar« nevet mindkét világ- résiben — s ki még a késő korban is nemes példaadással jársz elől a fáradhat- lan munkásság és törhetlen hazaszeretet utján.

Vármegyénk közönsége ezért a nemzet ragyogó csillagának tekint s So-ik évi születésnapod alkalmából Örömmel üdvözöl, azon óhajának adva kifejezést, hogy a Mindenható hazafiui érdemekben gazdag éltedet még soká — soká megtartsa !

Veszprém vármegye közönségének 1882. évi deczember hó 4-éu és folytatva tartott közgyűléséből.

A megye közönsége nevében

Véghely Dezső

alispán.

Mi újság a nagy világban?

oA francai a kabinetben ismét válság lappang. Thibaudin hadügyministert megtámadták miniszter- társai, hogy Goliífét tábornokot elakarja bocsátani. A heves támadásra megszeppent hadügyér meghagyta a tábornokot raugjában.

Újabb bolgár-török összezörrenésről tesznek jelentést Pétervarról. E szerint a szultán vonakodnék eltogadni a bolgár fejedelmet^ ki Konstantiná- polyon át indul nagyobb útra.

oinglíában minduntalan bombákat és dynamitos ládákat talál a rendőrség. Legújabban Dirmigham- ban fedeztek föl nagymennyiségű mtroglycerint. Természetesen mindezt az Írekre kenik az angolok, kik századok óta esküdt ellenségei a kelta eredetű kath. irekuek.

Egyptomban Duü'erin lord több egyptomi város occupatióját kéri. Szerinte erre feltétlen szüksége van Angliának. A csapatok megindítását elrendelték.

Washingtonban f. hó 26-án nagy ír-gyülés lesz, melyen Parnell, az ír-liga vezetője, is részt vesz. — Nivában nagy tűz pusztított. A kár 5—6 millió írt. — Berlinben a uemzeti színház leégett. — Bécsben nagy pompával temették el Wertheim bárót, a tüzmeutes szekrények hires készítőjét. Sok millióra menő vagyonát egy fiatal kereskedelmi akadémikusnak hagyta.

Bpmában erélyesen izgatnak az osztr.-magy.- uémet-olasz állítólagos szövetség ellen. Az izgatók irridentista diákok és munkások.

— Ha voltál valaha hasonló helyzetben — folytatá az öreg — akkor tudhatod, hogy mit éreztem ; de ha nem voltál, akkor hiába akarnám megértetni veled akkori állapotomat. Nyugalmamnak vége volt, az öngyilkosság és a megőrülés közt „lebegtem. A jó ég tudja mi történt volna velem, ha a gondviselés máskép nem intézi sorsomat. A sza- bagságharcz kitört, s a hadikürt beharsogta az országot; rövid idő és én a csata zajában kerestem sza- baditómat e keserű élettől; itt nem rettegtem semmitől és mindenütt szembe száltam a vészszel; de ki tehet róla, hogy homlokom helyett csákómat, szivem helyett pedig tekercsbe göngyölített köpönyegemet találták a golyók? Később Világoshoz kerültünk ; hogy azután mi történt, azt öcsém nélkülem is jól tudou. Midőn a legyvert letettük, a sürgő-forgó sokaság közt egy ismerős alakot pillantottam meg. Kálmán volt az; de a kővetkező perczben már eltűnt szemeim elől. Nekem sikerült a megszabadulás; az isten tudja, hogy ő vele mi történt.

Midőn szabaddá lettem, egyenesen ide jöttem falusi jószágomra, hol félre vonulva a világtól máig is csak azon egyformaságban tengetem életemet, mint akár lő—20 év előtt. Azóta Katinkáról sem hallottam semmit. No öcsém most már ismered az én agglegénységemnek szomorú históriáját.

Ezen elbeszélése közben az történt meg az öreggel, amit ezen kivül sohasem láttam vele megtörténni elaludt pipája .... Pár év és ismét megtörtént a jó öreggel, a mi még soha ezen kivül: örökre elaludt élete gyertyája ....

Sirt ástak az A . . . falvi temetőben és leeresztették istváu bácsi koporsóját . . . Egy ismeretlen középkorú nő is volt a temetésen; arczán ifjúkori szépség nyomai látszottak, fekete ruhájánál