Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1883-03-25 / 12. szám

gut, továbbá az »audiatur et altera pars* * elvét is szem előtt tartva, — nem fogja a t. szerkesztő úr megtagadni, bogy itt e becses lap hasábjain az említett czikkekre némi megjegyzéseket tegyek.

Már több mint két éve foglalkoztatja a magyar gazdák egy részét az agrár-kérdés, de még mindig nem volt képes az a tanulmányozás stádiumából kivergődni, hogy határozottabb formában állna előttünk.

Újabban ismét a »Gazdakörében került napirendre, különösen Gr. Andrássy Gézáuak az amerikai otthont mentesítő törvényekről tartott értekezése alkalmából. Azonban itt sem hallottunk positiv javaslatot, mert a nemes grófnak részletesen kifejtett nézeteit nem lehet olyanul tekinteni. Nem tekintette olyanul a „Gazdakör“ sem.

Igaz, hogy főbb pontjaiban ki van jelölve azon alap, melyen az agráriusok állnak. Szenntök a mai birtokviszony, a szabad parczellirozás elve tarthatlan, a kisbirtokos korlátlan hitele káros. —

Ezekre akarnak tehát építeni.

Csakhogy — azt biszem — nem jól választották meg hozzá az időt, mert a XIX-ik század, — a demokraczia szele eltúja amerikai papiros tégláikat. Már a magyar jogász-egylet múlt évi gyűlésén, mintegy előre tiltakozott az örökösödési törvények reakczionarius irányban leendő megváltoztatása ellen. És az örökösödés a birtokviszonynyal kapcsolatban van: az ennek alapja.

De messze mennék, ha az előttünk levő kérdést minden oldalról felölelni akarnám Nékem ezúttal főleg csak azon érvekre czélom reflectálni, a melyek itt e lapban az agráriusok mellett felhozattak.

Az mondatik a »Veszprém* 8 ik számában, hogy azért szükséges az ily. agrártörvény, hogy a társadalom valamennyi nem földmíveléssel foglalkozó osztályának szükséglete a földmívesek fölös honi termesztményei által födöztethető legyen, továbbá, hogy a kisbirtokosok mennél nagyobb számban lehessenek birtokra és charakterre függetlenek.

No már én ügy tudom, hogy Magyarországon most is képes fedezni a földmives osztály a társadalom egyéb foglalkozású tagjainak szükségleteit; sőt még kivitelre is marad.*) Nagyon pompás dolog volna az, ha csak annyit kellene termelnünk, a mennyit elfogyasztunk; akkor nem lehetne félni az amerikai versenytől, a mi Magyarország, valamint egész Európa közgazdaságának legnagyobb réme.

Talán ahhoz sem kell nagyon sok bizonyítás, hogy ha az agráriusok óbaja megvalósulna, nem több, hanem jóval kevesebb független kisbirtokos lenne, mint most. Mert míg ma igen sok földműves vau, a ki ő—6 hold földje mellett vagyonilag függetlenebb, mint más, a kinek talán 50 holdja van, tele adóssággal, addig a birtokminimum behozatalával — ha az p. o. 12 holdban állapitatnék meg — az ilyen független polgárok száma természetes, hogy nagyon apadna.

No de lássunk komolyabb érveket, a minőkkel Fenyvessy képviselő úr indokolja álláspontját.

ü hivatkozik a statistika szomorú adataira és szél az amerikai „homestead* törvény üdvös voltáról.

De vajon a betáblázások szaporodása bizo- nyitja-e a földmíves birtok pusztulását ? Hisz azt nem tagadhatja senki, hogy a közép és nagybirtok sokkal jobban meg van terhelve, mind a földmí vesé. Azután meg a pénzintézetek utján szerzett statistikai kimutatás nem inkább a fejlődő gazdasági cultura által megkövetelt befektetések fokmérője-e ?*) A minek megfelel a kivitel, a kereskedelmi forgalom fokozatos növekedése is.

Még az árverések statisztikája sem mindig bizonyít, mert az a főkérdés: idegen kézre került-e az eladott birtok ? Nem is kell messze mennünk, hogy a földmives osztálynál gyarapodást lássunk ; p. o a mezőfőidőn nemhogy szegényednék az, ba*) Honnan van mégis, hogy a földmíves osetály hatunkban pusztul ? Szerk.

*) Szomorú gazdasági cultura ez. A befektetések ki- lencztized része minden inkább, csak nem gazdasági befektetés. Ez szem elől nem tévesztendő. Szerk.

tét cserélt Karánsebesen Fodor Miklóssal, adván ez utóbbinak 30 gráczi tallér felpénzt.

Szóval a család egyike volt a Szörényi bánság legelőkelőbb családainak s nagy szerepet vitt főleg

Karánsebes és Lugos vidékén közel 300 éven át.

* *

„ .. *

Ősi fészkük Örményes ma egy nagy, de rendetlen oláh falu 2000 lakossal, kik mind gőr. kel. vallásuak s ha 11 ezer holdnyi határukat szorgalommal mivelnék, visszavarázsolhatnák a régi jólétet újra. — Egyébként az alkotmányos élet még csak szendereg Szörénybeu, ki tudja, nem fogja-e azt újra valamelyik Fiáth-ág fölvirágoztatni apái példájára V . . . Forgó szerencse játszik a nagy csaladokkal is, ki tudja, mi van a jövő könyvébe Írva? Csak ha\a jönuek, ha vissza telepszenek.

*Bencsik János.

Lakodalmi szokások

a Krassó megyei bulgároknál.

iMutatváuy Czirbuaz Géza tanár urnák „A krassovánok“

czimü müvéből.)

A krassovánok lakodalmi szokásai szerb és oláh hasonló szokások keveréke, nem hiányzik belőlük azonban eredeti vonás sem.

A bánsági rumunynál az apa kéri meg fia számára a feleséget. A szerbeknél közvetítőt keresnek, ki a szülők hangulatát kipuhatolja s ha az kedvező, a legéuy szülei háztüzuézui mennek a lányos házba (provodadMa), hogy a jövendő mennyről és vagyoni viszonyairól maguknak alapos inlormátiokat szerezzenek. Az örömszülék megegyezésük esetében meghatározzák a mátkások eljegyzési napját. A krassovánoknál úgy tartja a szokás, hogy a legény szülei valamelyik bizalmas rokonukat (a komát p.) keresik meg, tudakolná ki

f nem még a nagyobb birtokokat is képes megvenni.

Méltányos lenne-e tehát a korhely, dologtalan kedvéért, a józan, szorgalmas földmívest korlátozni tulajdonában megszorítani hitelében?

Nemcsak jogtalan, de gazdaságilag szerfelett káros is lenne az olyan állapot, a mikor elsőszü- löttségi jog, vagy az apa szeszélye kizárná a birtokból épen azt, aki esetleg legszorgalmasabb, legjobb gazda.

Csak a\ az egészséges közgazdasági helyset, ha annak a ke\én van a birtok, a ki legcélszerűbben tudja azt művelni.

Láthatjuk különben, hogy az agráriusok, habár az unalomig kimerítették is a thémdt, a minek talán épen az a legnagyobb baja, hogy nagyon is kimerült a sok hányattatásban, még mindig nem tudtak biztos megállapodásra jutni teendőik iránt.

A sokat emlegetett »homestead* törvényt azt hiszem, senkinek sem jut eszébe Magyarországra alkalmazni. Mert Amerika és Magyarország között még is csak van különbség; meg a magyar paraszt sem hasonlítható az angol farmerhez.

Eszakamerikában egészen más a íöldmivelés; az ismeretes farmreudszer háromféle módja nálunk nem talál megfelelő alapra Továbbá az angol farmer spekuláns, vállalkozó, míg a magyar földmívesben ezen tulajdonságokat hiába keressük és nem is fogja abba azokat semmiféle törvény átplántálni.

A „homestead“ törvény behozatalának Észak- amerikában volt értelme. Ott kénytelenek voltak az egyes államok kivételes kedvezményekben részesíteni a telepítvényeseket, mert csak így érhették el, hogy a műveletlen, semmi hasznot nem hajtó területek jövödelmezőkké lettek. És valóban méltányos is, hogy az a tőkepénzes, a ki egy vad birtokba fekteti pénzét, védelmet nyerjen arra az esetre, ha előre nem látott bajokkal kell küzdenie.

De láthatjuk azt is, hogy p. o Jowa és Louisiana államokban nem egy visszaélés történt a »homestead* védelme alatt, a mi mindenesetre mutatja, hogy nem csalhatlan ez a radikális orvosság ott sem. És nagyon valószínű, hogy mihelyt Amerikában nem lesz többé műveletlen terűlet. nem lesz szükség a »homestead* törvényre sem; most sincs behozva minden államban.

Szokássá vált nálunk külföldi példányokat hozni fel, valamely törvényhozási, vagy társadalmi mozgalom támogatására; de Szerbiára és Romániára nem igen szoktak hivatkozni. Csak az aristo- krata agráriusok alázták meg magukat, hogy a kis Szerbiától meg Romániától tanuljanak, habár ezek közgazdasági viszonyai sem nagyon irigylendők. — Tudjuk, hogy mily nagy zavarban voltak a románok, mikor a berlini congressus a zsidó-emanczi- páczio keresztülvitelét sürgette. És mi volt e zavar oka ? Az eladósodott birtokosok tönkrejutásától való félelem.

Pedig hát a szabadság és egyenlőség elveit meglehet-e tagadni?

Vagy talán vissza fogják vívhatni a kiváltságok korát ? Nem! Soha'.

A társadalmat nem lehet föltartóztatni a haladás útjában. De nem is tanácsos megpróbá/rp sem. —

Inkább fejleszteni, erősíteni kell a kereszténység szellemében megújult é3 megtisztult demokrá- cziát, a vallás, nevelés és szabad institucziók czél- szerű behozása által.

Ott van — hogy én is külföldi példát hozzak fel — Francziaország, a hol évről-évre szaporodik a kisbirtok és még sem jut eszébe senkinek sem, hogy a szabad parczellirozás ellen agitáljon, sőt a franczia gazdák 1880-iki kongiessusa a birtokfelosztás korlátlan szabadságát hangoztatta.

Ausztriában is kevesebb földterület mellett több a kisbirtok, mint nálunk. (A viszony 3‘/2 : 5.) Persze, hogy ott magasabb tokon is áll a földmí- velés, mint déli és keleti szomszédainknál.

Egyik legfőbb érvök az agráriusoknak, — a mit Németországban is emlegetnek, — a soczializ- mas terjedése. — Ettől akarják megóvni az agrár törvónynyel.

Hiú törekvés!

a lányos ház rokonaitól, hajlandók lennének-e a lányt fiukhoz adni? Ha a válasz kedvező, a legközelebbi hetivásáron kendőt vesz a legény a lánynak, abbba almát ás 2—3 ezüst forintott esz és keresztapjával küldi el az ajándékokat, a mire az eljegyzést (szerbeknél prsten=gyürü vagy jabuka=alma a neve) ülik. Azon voltakép abban állapodnak meg a mátkások szülei, milyen hozományt adnak gyermekeikkel, s a teljes megegyezés örömére nagyokat isznak. Végre kitűzik a lakodalom napját. Ha időközben taláu különb szerencséje akadna a lánynak, visszaküldik az almát a kapott pénzzel, ami náluk a kikosarazás jelének vétetik. Olykor az igyen kikosarazott, illetve »kialmázott* legény bepörli választottjának szüleit, mig csak a plébános kibékítő közvetítése véget nem szakit a pörösködésnek. A betakarítás után vagy tavaszszal ülik meg a lakodalmat.

A mennyiben a krassovánok megcsonkított, feledett, itt-ott megtoldott lakodalmi szokásaiból érthető egészet alkothatunk (mert majd minden faluban vannak eltérések), megkísértjük gyűjtött és megrostált adatainkat összefüggő képbe foglalni.

Az egybekelés szertartásai: 1) a fentebb vázolt kérő és 2) eljegyzés, mely néha elmarad; végtére 3) a menyegző. A lakodalom személyei a mátkapáron és örömszüléken (sveker í svekra) kívül: 1) A kume, násznagy, mely méltóságot senkinek sem szabad visszautasítani, ha vele megkínálják. Rendszerint a vőlegény keresztapját kérik föl e tisztségre, s ha ez nem volna többé életben, másikat választanak; csakis a kume lehet a születendő gyermekek keresztapja, különben átkot mond a gyermekre. Igen félnek a kume átkától! 2) A staris- vat a nő tanúja, mint legöregebb a lakodalmi rend lelügyelője. 3) oA zászlóvivő, a ki a menyegző előtt néhány nappal elkészített zászlót viszi s az eskető után a lakodalmas házra tűzi. 4) oá djever vőfény, a vőlegény fivére, olykor a menyasszony

Sokkal mélyebben be van már a sociális kérdés nőve a társadalomba, hogysem azt reakczionarius törvényekkel kiküszöbölhessük. Még inkább növelnénk vele a bajt, mert azok lennének a soczia- lizmusnak legbiztosabb áldozatai, a kik jogtalan öröklés által az apai birtokból ki/.áratnának.

A magyar ember erősen ragaszkodik házához, földjéhez; és ha csak egy kevés földet örökölt is, függetlennek érzi magát.

Most már helyes lenne-e commassálni az apró birtokokat, hogy a hol eddig 3 független polgár volt, csak egy maradjon, a többi pedig legyen zsellér vagy— proletár. Mert a mi népünk pénzzel nem tud spekulálni és egészen idegen birtokba sem fektet bele, ha csak magának is nincs valami fekvő vagyona.

Meg vagyok győződve, hogy kiszámithatlan családi és társadalmi zavaroknak lenne egy olyan törvény forrása.

Igazi üdvös és sikeres hatást gazdaságunk fejlődésére csak társadalmi úton gyakorolhatni, a mely téren akar maradni úgy látszik a magyar gazdáknak is legnagyobb része, mint ez »a szövetségbe lépett gazdasági egyletek“ nagy gyűlésén kivehető volt. Ezen a téren van hivatva a vesz- prémmegyei gazd. egyesület is sokat tehetni.

Fel kell emelni a földmívelési culturát magas fokra, a belterjes — intensiv — gazdálkodás fokozatos meghonosítása által, mert csak így leszünk képesek kiállni baj nélkül az amerikai versenyt és csak ez mentheti mog a magyar földmívest a com- munismus ragályától.

A stájer paraszt igen jól érzi magát, ha egy tehene és 2—3 hold földje van, a mit azzal hangyaszorgalommal munkál: nem rajong socziális eszmékért. — Törekedjünk tehát arra, hogy magasabb cultura, szorgalom és takarékosság mellett a mi

2—3 holdas parasztunk is elégedett és boldog lehessen.

Nem tagadható, hogy a korlátlan végrehajtások sok kart okoznak; de ezen a bajon segíthető anélkül, hogy a birtokviszonyt fél kellene forgatni. Legtöbbre lehet itt is menni társadalmi úton — Régóta meggyőződtek már a jogászok is arról, hogy az uzsorát nem lehet törvónynyel elölni. A mely községekben jól szervezett takarékpénztárak és segély egyletek vannak, ott az uzsora nem uralkodik, mert a földmíves olcsón és gyorsan kap kölcsönt, ott kifejlődik a személyes hitel, a mire a földmívelőnek épen olyan szüksége van, mint az iparosnak és kereskedőnek.

Végül még csak azt jegyzem meg, hogy nem egészen alapos azon vád, hogy az agrármozgalom ellenségei a dolgot csak úgy akarják eltussolni. Sőt inkább már többször a közvetlen tapasztalat szülte meggyőződés érveivel léptek fel ellene. Mert hidje meg a képviselő úr, mi is óhajtjuk, hogy hazánk földje magyar föld maradjon. De óhajtjuk egyúttal azt is, hogy szabadon fejlődjék ki e nemzet fiaibau a munka és takarékosság szeretető, és hogy ezek nemes versenyében edződjék meg a magyar nép a jövő megpróbáltatásaira, mert akkor igenis lesz e hazában egy erős magyar nemzet, a mely itt él és nem hal meg.*)

Kenessey Dezső.

Magyar hang egy társországból.

Sziszek, 1883. márczius hóban.

Hazám ! Édes hazám ! Magyarok szép hazája ! Büszkén moudiak enyémnek, bár ellöktél magadtól s idegen nép idegen járma alatt kell pirulnom a megélhetés egyszerűségéért. Hőn dobog a keblem a magyar szó hallatára, boldogság érzete villa- nik át ereimen, ha hazámat boldognak tudom,

*) Örülünk, hogy csikkeink figyelmet keltettek. Szívesen adunk helyt bármely oldalról jövő názetnyilvánúláanak, mert meg vagyunk győződve, hogy a férfias eszmecserék csak használhatnak. De azt is meg kell jegyeznünk, hogy valamint az egészséges embernek más életrend kell, mint a betegnek: ép úgy a mi valóban beteg gazdasági viszonyainkra más orvosság szükséges, mint ha azok egészségesek volnának. — Szerk.

rokona. Végre találkozik 5) irgáncsfóle (szerbeknél cau3, krtan, krzan) bohókás ember, ki tollakat dug fülei mögé, fakanalakat gomblikaiba s a ki bohó mozdulataival, elmés ötleteivel vidítja fel a vendégsereget. — Külön meghívókat nem igen küldenek. Mindenki szívesen látott vendég, ha enni és inni valót hoz magával.

cA menyegző napján az ara és a vőlegény két inget vesznek magukra. A legény ingeit mátkájától kapja, amiért ő neki kendőt, zabunt, csizmát vesz vagy apjával vetet. A lakodalmi menet a legény házából indul ki. Elül megy a kume, a starisvattal és a vőlegénynyel. Utánok jönnek a zenészek, kiknek hangszereikre pántlikákat, törülköző kendőket kötnek, s a zászlóvivő czifra ide-oda libegő-lobogó nagy zászlójával, (így szokásos az a bánsági oláhoknál is) végül jő a rokonság, szomszédság meg a kiváncsiak serge. A menyasszony nem vesz részt a lakodalmi menetben. 6 kedves harátnéjával ( posestrina) vagy valamelyik nőrokonával, már előbb titkon belopózott a templomba. E szokás éppen visszája a délmagyarországi bulgárok abbeli e szokásának, hogy azokaál meg a vőlegény settenkedik a templom körül, várja a lányosháztól nagy zajjal, rivalgással jövő lakodalmasokat és észrevétlenül csúszik be az eskető oltár mellé. Némely faluban szokásos (Ravnik, Nermetu, Kőnigs- quad), hogy a menyasszony czitromba tűzött virágfüzért tesz az oltárra.*) Esketés közben nagyon vigyáznak arra, melyik félnek oldalánál lobog nagyobb lánggal a gyertya, az minden bizonynyal a másikat túl fogja élni. Alig fejeztetett be az esketési czeremonia, a menyasszony észrevétlenül elsuhan s otthon elrejtőzik. A lakodalmi menet pedig oly vígan tér haza, a mily jó kedvvel a templomba jött. A leány elrejtésének valami mythosi háttere lehet, talán a régi leány megvásárlás szokása, mert most is faggatják a kHmet s a djevert, miért

*) Ez sváb szokás.

hisz nincs ‘erő, niucs hatalom, mely felérne az „igazi“ hazaszeretet megdönthetlenségével, nincs dúló fergeteg, mely sivitásával tulharsoghatja a haza védelmére sorakozó férfiak lelkesült harczriadalmát és nincs magyar a szó hamisítatlan értelmében kinek homlokán jéggé dermesztheti a »ma* hőseinek egykedvűsége, a hazája érdekében munkálkodás ejtette verejtéket.

Mit tesz az, a haza szoros határán kívül lenni, mit tesz az, a hazai életbevágó reformok rohamos napirendre lépéséről egy mély sóhajjal tudomást venni, csak az tudhatja, igen, csak az érezheti egész valójában, kinek tehetetlenségével ellenséges eszmékkel foglalkozó nép ádáz keze paczkázik.

Sebző érzések rajzanak beblünkben, vérző szív terel a fékevesztett fájdalom labiryntjához, mikor egy ,Arany*-unk fekszik a ravatalon, a nemzet gyászától, a kényük záporától, a koszorúk özönétől környezve, mert nem gyászolhatunk azokkal, kiket testvéreinknek mondunk, nem gyászolhatunk azért, kit imádtunk. A nagy veszteség feletti bánatunkat ugyan mi sem fojthatjuk el, szabad folyást kell engednünk a megrendülés gyenge vizének, mindezek közé azonban utálat és megvetés vegyül, azt hiszszük önmagunkkal basonlunk meg, mert feltárul előttünk a kinok oáza, kakasviadalra kell készülnünk az emberi nem csuszó-mászó férgeivel.

Agyontiprást érdemlő férgeknek nevezhetem csak az olyanokat, kik ,Arany“-unkról, a magyarok volt ünnepolt és koszorús költőjéről, a lant világszerte dicsőített, ihletett prófétájáról azt merik állítani, hogy »felfújt*, közönséges tehetség vala, kik a történelem lapjait, ha szavuk szó volna, hazug nyomoritásokkal mocskitanák be, kik a boszu fegyveréhez nyúlva, mások büszkeségének aláirásá- hoz követőket keresnek.

Nem keres a magyar elégtételt ott, hol az elégtételadásnak minden kelléke hiányzik, a fényes elismerés felett érzett örömbe, kicsinyes lihegósek ürmöt vajmi keveset hullatnak, soraim czélja sem az, hogy mint komoly tényeket állítsam a mondottam vezekléseket a nyilvánosság itélőszéke elé, csak megakartam könnyíteni azon halandó feladatát, ki ,a népek a 19. században* féle thémát fogja az utókor számára feldolgozni.

Ha egy h . . . atyafi e sorokba belátna, százat teszek egyre, azt állítaná, hogy szemtelenség igy nyilatkozni egy oly népről, melynek kenyerét eszszük, ily rút módon vissza hálálni azon javakat, melyek az életfentartás feltételeit biztosítják számunkra.

Igazad volna kedves brate, ha igazad volna.

Ha itt h . . . földön magyar erőkre szükség nem volna, ha nem a magyar kereskedőknek volna kézbe adva az a misszió» hogy a rendetlen bos- uyák viszonyokat czivilizálják, nem tudom a világ melyik tájéka felé szaladtunk volua már mi, szegény itt sinlődő magyarok. Nem fényes kilátások a jövőre, de az utolsó szóig igazak s ez az, a mi leginkább utálatra gerjeszt mint engem, mint másokat e telhetetlen népfaj ellen.

A gúnyolódásnak oklevélre érdemes mestereivel találkozhatunk itt lépten-nyomon, kik a hogy az irva-olvasás rejtélyeinek megfejtését szorgalmaznák, mások lába elé gurítják az utjokba eső kavicsokat, mások veszte lévén keresetforrásuk.

Tán csorbát ejtek e lap tekintélyén, ha tovább fűzöm érzelgéseimet, egyet azonban el nem hallgathatok, egyet, azon magyarok érdekében, kiknek hazátlanul kell tengeni idegen földön, mig a külföldről duczatszámra érkező egyének tárt karokra, zsíros jövedelemié akadnak Magyarország kék ege alatt

Tökéletesen igazuk van azoknak, kik azt mondják, hogy társadalmunk beteg, hiányzik az életrevalóság, önczélok űzik a parazsat a közérdek szurkos katlana alá.

Ideje, hogy egyszer vég vetessék a sajnálatos állapotoknak, tisztuljon a levegő, ködkópek az életben nem gyönyörködtetők.

Istápoljuk a tehetségeket addig, mig nen kerültek a külföld hálójába, lelkesüljünk a művészetért Folytatás a melléklapon.

nem őrizték jobban a leányt, s megbírságolják őket. A lány csak a váltságpénz lefizetése után kerül elé, az ajtóba áll s kézcsókkal fogadja az érkező vendégeket, amiért újra csókdij jár neki.

Miután a vendégek az asztal köré elhelyezkedtek, az ara a mellékszobába vonul, hol vőlegényével rántott tojást vacsorái, csak amikor már javában folyik a mulatozás, megjelen tányérral kezében a vendégek között és »olart* szed (lakodalmi ajándék) a mulatóktól, miközben a tréfás izgáucs vagy a kume sorra kidicséri a kapott ajándékokat, persze paraszt komikummal p. o. Milya (Mihály) szomszéd is gondolt az Ankára, a mi szép menyasszonyunkra, kotlós csirkét küldött neki, mely arauynyal van teli, vigyázzon, ki beleharap, hogy fogára ne ragadjon az arany. — Nézzétek a Filko (Fülöp) ajándékát, íüstetlen sódart küldött, a füstjét utána küldi! — Hát a Nedelko (Domonkos) ajándéka sem kutya, kutyaszőrös mellényt küldött, szilvapálinkával stb.... Az ara sorra köszöni az ajándékokat s ha jobbmódu viszonozza azokat saját himzetü ingekkel, törülközőkkel stb.

Éjfél felé valamelyik rokonához viszik a menyasszonyt, a hol az éjt a padláson tölti. A rokon másnap magához hivatja a vendégeket és eteti itatja őket, a mig a kum s a starisrat a menyasszonyért zenével nem jönnek. Némelyik házban akkor van az elrejtés fentebb leirt ceremóniája.

A legény házába léptekor, oláh-szerb szokás szerint kenyeret, sót és pálinkát nyújtanak a menynek. A kenyeret meg kell szelnie, s az első falatot elteuuie, a sót megizlelnie, a pálinkából pedig a holtak emlékére, keveset a földre öntenie. (,To ti na menim!u = Ez emlékedre!) Azután az öröm- anya feloldja menyének kaczanáját (iy2 meter hosszú öv) vagy ,breshir‘-jót és csinos 3—5 éves figyermeket ültet ölébe, a kit az említett szalaggal a nő derekához kötnek. A menynek most bizonyos mondások között több ízben a fiú nemző szerveit Folytat»« ft melléklapon,,