Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1883-11-04 / 44. szám
lettem Steiner Hugó műépítész urnái tiszteletemet, ki Vas Gereben utolsó napjaira nézve a következő érdekes, de egyszersmind szomorú adatokat adta át nekem : Vas Gereben a Steiner családban Pápán otthon volt; a családdal rokonságban lévén, az év nagyobb részét a család körében töltötte Pápán, ahol Steiner Hugó ur édes atyja ma is lakik Mikor Vas Gereben 1871-ben Bécsben volt, akkor Steiner ur már itt lakott. Ezen év május hó 26-án (szombaton) találkozott a két rokon és Vas Gereben Steiner urat meghívta, hogy este menjen vele szinházba. „Flick és Flock“ balett-et adták és Steiner ur azon indokból vonta ki magát a színházlátogatás alól; mert ezen balett-et már gyakran látta. — No jól van! — viszonzá Gereben — ha szinházba nem jössz öcsém, eljössz-e hozzám ma este vacsorára? — Azt nem tudom! — mondd Sieiner ur. — Hát ha nem jössz vacsorára, akkor hol találkozunk holnap? — Ahol akarod! A két férfiú abban egyezett meg, hogy másnap (vasárnap) reggeli 6 érakor a városligetben (Stadtpark) találkozni fognak. A kitűzött időben mindketten pontosan megjelentek. Vas Gereben kezdé : — Kedves öcsém, tegnap a feleségemet láttam ! Az a primadonna épen olyan volt, mint a feleségem. Öcsém, én megesküs\6m arra, hogy a\ nem volt más, mint a\ én feleségem ! Észrevettem, hogyan intett felém, mintha azt akarta volna mondani, hogy ne vegyek zongorát. Tudod, a feleségem nem akarja, hogy én zongorát vegyek! Steiner ur akkor már tudta, hogy hányat ütött az óra, tudta jól, hogy a nagy költő elméje ekkor már meg volt zavarodva! . .. Vas Gerebennek ekkor néhány hava, hogy a ■neje meghalt és röviddel halála után leányának zongorát akart venni és ezért akkoriban is Bécsbe utazott; de nem vett, mert félt a feleségétől. Hogy a delegátió alatt most ismét Bécsben volt, határozott szándéka volt Bécsben zongorát venni A kérdéses estén a primadonna gyorsan táuczolt ki a színpad szélére, szinte repült és ezen jelenet Vas Gerebent igen megkapta. Esküdni mert volna, hogy a\ a primadonna a\ ő felesége volt ! Persze, Steiner ur nyugtatta és meglehetősen csillapítá le Vas Gereben felháborodott kedélyét. Gerebennek később az udvari kanczelláriában dolga lévén, a magyar ministeriumba ment é3 későbbre hívta meg Steiner urat szállására a „Magyar Koronában.“ Steiner ur ott sokáig várt; de Vas Gereben csak nem jött. Ekkor bement a kanczelláriába Gereben után tudakozódni; útja az udvari gyógyszer- tár előtt vezette el, ahol nagy néptömeg gyűlt össze. Kérdésére azt felelték: „hogy egy ember lett rostul a patikában-“ Az ilyeu eset Bécsben persze nem újság és ő folytatta útját a kanczelláriába, hol már nagyon várták Vas Gerebent, de oda sem jött. Steiner ur visszament a .Magyar Koronába,* de Vas Gereben mégsem volt ott. Amint ismét a kanczelláriába ment, beszólt az udvari gyógyszertárba, hol egy ismerőse volt s megtudta, hogy egy magyar ember ott meghalt, mialatt a\ orvosságot készít ék számára! Ismerőse körülbelül leírta, hogy az idegen hogyan nézett ki és Steiner ur rögtön tudta, hogy ez az idegen Gereben volt. Rögtön kisietett a kórházba és midőn leírta a keresett halottat, azt viszonzák neki, hogy ugyan hoztak nehány holtat (akkoriban Bécsben a himlőjárvány pusztított,) de a keresett nincs itt. Most már nem volt mást tennie, mint a kanczelláriába sietni, ahol a szomorú hirt már előbb meghallották; — visszasietett tehát a kórházba és sikerült neki a bebocsájtatást kieszközölni s a holtak köpött ott találta szeretett rokonát és barátját, dicső Írónkat: Vas Gerebent! Harmadnapra már el is temették a w'áhringi temetőben; néhány derék magyar ember kisérte a boldogultat utolsó útjára, köztük volt Steiner ur és Ludassy Mór ur (jelenleg osztálytanácsos a magyar ministeriumban Bécsben-) hór szinü vala és illattalan. De midőn a szerelem istennőjének lába a tüskés rózsa cserjében megsérült, a virágok a gyöngyöző isteni vércseppektől pirosak lőnek, s andalító édes illattal töltötték be az egész környéket. Aphrodyt legkedvesebb és legszebb ékességéül rózsa-koszorút hordott aranyszínű, bodros hajzatu bájos fején, s igy nyerték a sárga rózsák arany színüket. A görög mythologia Ámort vagy Erőst mindig mint viruló vidám fiúcskát tünteti fel, kinek hajzata arany, mint a rózsa himpora; nyila pedig, melylyel a semmit sem sejtő emberi sziveket sebzé, olyan szúró, mint a rózsa tövise; és szárnyai, melyekkel sebesen el vagy megvillant, a rózsa-virág szirmai valának. És ez valóban elmés hasonlat, mert a rózsa gyors elvirulása után sietnek az Amor-féle örömök is, s mint ápolásuk közben sebeket okozva, fájdalmat, gyötrelmet és Ínséget hagynak maguk után .... A régi görögöknél a rózsa Erosnak s a szépség istennőjének vala szentelve. Továbbá Artemis vagy Diana a vadászat istennője a gyönyörű szép Roseliára vala féltékeny, azt hívén, hogy Eros a deli hajadont jobban szereti, mint őt. Bőszült haragjában dühödten ragadta meg ártatlunul üldözött vágytársát s egy csipkebo- kokorba dobván, aunak éles tövisével gyilkolta meg. E tette után kínzó gyötrelmes bánat fogta el. De panaszos fájdalmai már mind hiába valának. Amint e megrendítő eseményről Eros értesült, kimondhatatlan bánattal a tüskebokorhoz ment s kiujaitól elcsüggedten a szúró tövis ágaira hajolt. Isteni szeméből keserves köuyei gyöngyözve peregtek a bokorra, mely az ő legtiszteltebbjót tőle elrabolta. De ó csudák csudája! a csipkebokor életre kelt, s édes illatot áradozva virágzott, a szép és szelíd Ro- selia örökös emlékére, A sírra szűrt fakereszt rég elrotbadt, — vándor soha sem jön a dicső iró sírjához, csak Steiner úr rakja le rendesen a kegyelet és szeretet szülte koszorút! Meglepetve láttam a sirkerti lajstromban nevét, hol nem mint ‘Epdákovics József, hanem mint Epdákovics György (Georg Radakovics) van beírva. Ugyan honnét származik e tévedés ? A kegyelet sirkövet fog talán emelni a nagy iró sírjára és az odarakott koszorúkat a koronkint odalátogató honfiak könyei fogják felfrissíteni! Nyári Sándor. Érdekes statisztika, A veszprémmegyei legtöbb-államadót fizető m. biz. tagok 1884 évi névjegyzéke egybeállíttatván, az alábbi hivatalos adatokat közöljük : A legtöbb államadót fizető m. biz. tagok száma 201. Az első helyen álló 28113 frt 57 kr. adóval szerepel a kimutatásban — 1000 írton felül adózók 56-an tüntettetnek elő és ezek közül 47-en tényleg 1000 frton felül fizetnek adót, — az adó kétszeres számításának jogosultságával 81-en bírnak. — A főrangú világ 15 taggal 12 gróf és 3 báróval van képviselve, ezek közt van 7 Esterházy gróf, kik 51,000 frt adót fizetnek. — Foglalkozás szerint következőkép oszlanak meg: földbirtokos 72, haszonbérlő 25, kereskedő 24, ügyvéd 21, lelkész 20, állami hivatalnok 11, iparos 8, jog és középiskolai tanár 5, megyei tisztviselő 4, országgyűlési képviselő 3, orvos 4, mérnök 2, magánzó 2, kisbirtokos 250 holdon alól biró egysem, tudori oklevele 18- nak van. Vallás szerint elkülönítve: Rom. kath. 98. Helv. hitv. 34. Ág. ev. 18. Izr. 50. Unit. 1. Az első 24 legtöbb adófizető: 1. Ifjú gróf Esterházy Mór (Pápa) 28113 frt. 2. Gróf Festetich Pál (Dégh) 27450 , 3. Dr. Kovács Zsigmond (Veszprém) 16814 , 4. Gróf Nádasdy F. (Lepsény, B.-Nána) 11285 „ 5. Supka Jeromos (Zircz) 8814 „ 6. Ifjú gróf Esterházy Imre (Réde) 7503 . 7. Gróf Vallis Gyula (Pápa-Kovácsi) 7115 „ 8. Gróf Esterházy Jenő (Devecser) 3558 „ 9. Gróf Esterházy Fereucz (Devecser) 3558 „ 10. Gróf Esterházy György (Borzaváij 3399 . 11. Puzdor Gyula (Ajka) 3029 „ 12. Gróf Erdődy Ferencz (Dóba) 2856 „ 13. Báró Bésán János (Gicz) 2655 „ 14. Id. Gróf Esterházy Imre (B. Szt-László) 2638 „ 15. Rosos István (Papkeszi) 2575 „ 16. Ányos István (N-Esztergái) 2557 „ 17. Dr. Bezerédj Miklós (Peremaiton) 2444 , 18. Báró Fiát Ferencz (Veszprém) 2424 , 19. Gróf Zichy Lajos (Nagy-Szöllős) 2321 , 20 Dr. Sárkány Miklós (Bakouybél) 2249 , 21. Pap János (Pápa) 2232 , 22. Gróf Esterházy Béla (B.-Szombathely) 2182 „ 23. Kisovics József (Rátót) 2022 „ 24. Tallián Lázár (Fokszabadi) 2009 , A váltótörvény módosításához.*) Veszprém, okt. 25. Sokáig és sokat foglalkozván a váltótörvény- kezéssel: meg nem állhatom, hogy „a váltótörvény (czélbavett) módosítását illetőleg, 8l-ik éves korom daczára, föl ne szólaljak. Hadd legyen egygyel több .kiáltó szó a pusztában ?“ „Fais que tu dois: arrive qui pourra !* És teszem ezt, e becses lapok tegnapi (okt. 24-i) számában, Korizmics Antal urnák, szakavatott tollából megjelent igen becses közleménye következtében ; hogy hosszadalmassággal egyszersmind unalmat is ne okozzak és nehogy más alaposabb *) Azon tiszteletnél fogva, melylyel városunk veterán tudósa iránt viseltetünk, továbbá azon körülménynél fogva, hogy mi is írtunk hasonló irányú czikket, átveszszük e jeles czikket a „Nemzet“-böl. Szerkesztő. s érdekesebb közlemény elől, jogtalanul foglaljak el tért: lehető rövidséggel a következőkben. Három pontot tárgyaz ugyanis ama jeles közlemény ^ ^ gzenve(jö' váltóképesség megszorítását. 2- or. A csekélyebb összegű váltók váltójogi hatályának bizonyos korlátok között leendő meg- szüntetését. 3- or. A kamatokkal rokontermészetüj követeléseknek, a rendesnél rövidebb idő alatti elévülését. Ezekre nézve mindenekelőtt kijelentem, hogy a két utóbbi pontot illetőleg, értekezővei tökéletesen egyetértek. E részbeni állításait, ismétlések elkerülése tekintetéből, itt reproducálni, szándékosan tartózkodom. De az elsőre, a váltóképesség megszorítására nézve, igénytelen nézetem s meggyőződésem, mit az élet és tapasztalás mindeddig is csak még jobban megérlelt bennem, eltér az ő — meglehet az enyémnél alaposabb — véleményétől. S ez az, mi a felszólamlásra bátoríta, sőt kényszerítő. Szerencsém lévén ugyanis az 1843-ki országgyűlésen, követtársaim bizalmából, az 1840-ki váltó- törvény némi módosítása tekintetéből kiküldött kerületi választmány előadó jegyzőjéül megválasztatnom : én ezen pontra nézve azt hoztam javaslatba, hogy: A váltó kereskedelmi intézmény ; sajátkép hát csakis kereskedőknek való lévén, a mi törvényünknek, ezeket illető rendeletéi — a képességet tekintve — továbbá is épségben maradjanak. Vagyis a bejegyzett kereskedők, (mert ezek a törvény értelmé- beni valóságos kereskedők) egymás közötti váltóviszonyaik, a szenvedő váltó-képességre nézve, semmiféle megszorítást ne szenvendjenek. A kik nem bejegyzett kereskedők, azokat — ez volt álláspontom — nem szabad, nem annyira a váltó-eljárás gyorsaságának, mint kíméletlen szigorúságának kitenni — különösen a sem írni, sem olvasni nem tudó, s csakis neveiket .ugyahogy* lemázolni képes, különben járatlan, értelmetlen, de azért kíméletet érdemlő becsületes — hanem tudatlan — alsóbb néposztályunkat nem szabad ezen — nem neki való s nem is számára rendelt — eljárásnak ártatlan áldozatául odalőkni. A szenvedő váltóképességeket anuak idején meg nem adni sokkal könnyebb lett volna, mint később visszavonólag megszorítni. Most, ha csak némileg is meg akarjuk szorítni, a lehető legkíméletesebb óvatosságai kell eljárnunk. Különösen pedig módokról kell gondoskodnunk, hogy azok, kiknek a váltóeljárásról fogalmuk lehet és van is, ha már ezen az utón akarnak boldogulni, habár nem kereskedők is, a váltóképességtől egészen elzárva még se legyenek. Ezen ut és mód — szerintem — az volna, hogy: mindazok, kik ez utón váltókkal nem ugyan kereskedelmi üzletet gyakorolni, hanem azokkal mégis foglalkozni kívánnának, jelentsék be ezen foglalkozási szándékukat az illető törvényhatóságnál. És ott megvizsgáltatván, hogy az erre nézve szükséges, a törvényben meghatározandó, némi kellékek náluk, feltalálhatók-e ? Ha igen ; ott mint ilyek készségesen jegyzékbe vezettetvén, kapjanak ők is, ha törvényerejű hasznát venni akarják, általuk rendesen is vezetendő rendes könyvet. Ebből azonkívül, hogy a váltókkal való fog- lalkozhatástól elzárva nem lennének, kétféle — positiv és negatív — haszon is következnék. Positiv hasznuk az lenne, mi a könyveiket rendesen vezető kereskedőknek megvan; t. i. hogy félpróbául szolgálandó rendes könyveik bizonyitó erejét, szükség esetén, a törvény értelmében, póthitükkel is kiegészíthetik. A negativ haszon pedig ha lehet, amannál még nagyobb lenne belőle. Az t. i., hogy mindazok, kik igy nem jelentkeztek, nyugton alhatnának, minden váltókoholmányok irányában. Holott amúgy senki sem lehet biztos ellene netalán, bármikor „fabrikálható“ hamis váltó-követelésektől. Ezen indítvány az 1843-ki választmány által elfogadtatott; és a kerületi ülésben is keresztül ment. Hanem az országos ülésben, mint elevenen emlékszem, a három Szlavonita megye szavazásával Egyszer pedig az istennők kedvencze, a fes- tőileg szép Adonis, vadászaton gyors lábú vadkant vett űzőbe s gerelyét a bőszült vadra hajítá, de elhibázván, csak nehéz sebet ütött azon s a vad elillant. Adonis neki hevülve utána rohant a sötét erdő sűrű mélyébe, árkon bokron, csipkerózsán törve keresztül, nem ügyelve arra, hogy magát a tövisekbe megsértette s vére a földre pereg; melyből egy cseppecske ártatlan fehér rózsára hullott s ettől oly piros Ion, mint a mennyei istenség vére. Ez időtől fogva vannak a rózsák közt fehérek és pirosak, kellemes illattal áradozók, istenek és emberek gyönyörűségére. A tarlórózsa vagy közönségesebb néven csipkerózsa „Frigga“ ég királynéjának is vala szentelve, azért némely vidéken napjainkban is Friggatövisuek nevezik. Az istenek és istennők olyan nagyra becsülték a rózsát, hogy valamely jó cselekedeteiknek érdemeiül hozzájok legméltóbb s legdrágább jutalomnak a rózsakoszorut tartották. Midőn Jupiter vagy Zeus az égostromló titánokat legyőzte, az istennők, diadala jeléül, nyugvó helyét rózsafüzérekkel ékesítették föl; és mikor Ariadue Bachussal a tavasz és bor istenével tartá menyegzőjét, az istennőktől rózsákkal vala földiszitve. Az állandó fiatalság és kecsesség istennői a Gráciák is rózsafüzérekkel láuczolódtak össze, s még az elborult kedélyt felvidámitó bor- istene is szerette rózsával földisziteni magát, mert ő is megszenteltnek tartotta azt. A boros ivóedényeket is felrózsázták, részint az istenek iránti tiszteletből, részint pedig annak jeléül, hogy a vidám társaságból netalán valamely titkot senki el ne áruljon, mert a rózsa nemcsak az ártatlanság, szerelem, öröm és boldogság jelképe vala, hanem egyszersmind a hallgatás, titoktartás symboluma. De a görög nők némelyike mégis fecsegő vala, ezt i a következő régi monda bizonyítja: .Lássátok Sa- phita mindig csak könyörögni járul Eroshoz, de rózsakoszorut tőle, mint mi, nem láttam áldozni még soha!* .Hát mert tudhatod, hogy férje mást szeret* ............... A rózsáknak rendkívüli nagy kedvelésében van annak alapja, hogy az csaknem kivétel nélkül minden ünnepélynél nagy mértékben fordult elő. Ha az emberek, istenek képei előtt áldozatot hozva le- borultak, az áldozat, a pap és az istenek szobrai rózsákkal valának felvirágozva. Rózsakoszoru disze- sitette a házasuló feleket és vitéz harczos fejét; rózsákkal vala ékesítve a menyegzői hajlék és a csatákból visszatérő diadalmas vezér szekere, melyen a fővárosba vonult, hol annak útjába rózsát hintettek s szekerébe rózsákat dobáltak. A tengerész rózsavízzel mosta meg hajóját, hogy a merre evez a tenger csöndes legyen és szerencsésen visz- szatérhessen szeretett övéihez. És midőn a deli ifjú hőn szeretett hazáját megvédeni, vértoutó csatába indulandó vala: a szülők, bánatot és örömet sugárzó arczczal, fejét rózsával koszoruzták meg annak jeléül, hogy észszel, kedvvel és bátorsággal végezve nehéz feladatát, győzedelmesen térhessen vissza; és ha ez valóban úgy történ, akkor a legnagyobb kitüntetésnek azt tartották, ha kezükben és sisakjokon rózsát hordani engedtetett meg. A rózsa mindenfelé a temetők szomorú dísze is vala; a szülők gyermekeik, ezek meg amazok sirbantjára rózsát ültettek; s az imádottját veszített fél annak a sírján viruló rózsacserje alatt epedett el keserű fájdalmában. A rózsa előfordul a szentirás régi hagyományaiban is, habár csak példázatképen: . . . . „tőle ki gyönyörűségessé teszi a vadont s a kopár pusztát rózsaként virulóvá. * A bölcseség könyve 2-ik fejezetének 7—8-ik versében: .Hagyjatok koszorút elejtetett, az akkori királyi személynök is _. . tőle tudom — nagy sajnálata, sőt boszussgára”11111 Ki tudja, ha ez ekkor elfogadtatik, nem m radt volna-e sok közép s alsó osztálybeli mae birtokos, ősi birtokában; s ki tudja, mennyi hasz^ lett volna abból igy, nemzetiségünknek, — na künk soha sem volna szabad szemelől tévesztő^ Nem volna-e jó, vagy nem épen nem mulaszT hatatlan szükséges volna-e, még most kapuzárá előtt, ezt, vagy hát más efélét rendelni el a tör vényhozásnak, annak megítélését mások bölcsebb be" látására bizom. De annyit s annyit igenis merek állítani magam is, hogy: a szenvedő váltóképessé gén korlátozólag valahogy segítni kell. Mert a kor" látlan képesség máris megrontototta, rövid időn ne" dig egészen is tönkre fogja juttatni a magvaí Magyarországot! 81 Mitől hogy Isten s törvényhozásunk bölC3e. sége megmentse: hazafiui igaz tiszta szívből kívánom" Zsoldos Ignác VIDÉKÜNK, A mindenszentek napja Győrött. Nagy ünnepe volt e napon városunk elaggott szegény sorsú polgárai és agg polgárnői azon részének, amely az újonnan épült ,Menház-*ba a mai napon felvéve és beiktatva lett. Kegyelet ünnepe is volt e mai nap. Néhai Bizinger József 1843. évi julius hó 20-án kelt végrendeletében ama nagylelkű hagyományt s intézkedést tette, hogy épitessék hátrahagyott vagyona egyrészéből a győri szegény sorsú 6 öreg polgár és 6 polgárnő részére egy .Menház“. amelyben élelem és ruházattal elláttassanak és gondoztassanak. Ezen épület a város legalkalmasabb helyén emeltetett és a czélnak mindenkép megfelelve a mai napon, mint a boldogult alapitó halála évfordulóján a szegényeknek megnyittatott és nekik átadatott. A Bizinger alapítványi bizottság és a városi tanács ma d. e. 10 órakor számos vendég kíséretében a városházától indulva a Meuházhoz ment, hol a felvett öreg polgárok és polgárnők az étteremben várták az érkezőket. Miután a polgármester betegeskedik, helyette Karvassy Kálmán bizottsági tag gyönyörű szavakban adva kifejezést az ünnepély fontosságának, át- adá a házat rendeltetésének. Dr. Síkor József orvos ezen menház gondnoka, átvéve a reá ruházott tisztességet és ékes szavakban emlékezett meg a kegyelet ünnepéről, a boldogult jó szándékáról és a gondozására bízott szegények jövőjéről s ezzel átvettnek nyilvánitá a menházat. Winterl Antal pápai prelátus és városi plébános Ő méltósága, ki minden ily ünnepélyek fő- tényezője, kenetteljes szavakban tartott a menház lakóinak emelkedett beszédet. Úgymond: az isteni gondviselés műve az, hogy e ház szegények és elaggott öregek menhelyévé építtetett, mert, ha a jó Isten a boldog emlékű Bizinger Józsefnek szivében vallásos érzelmet és a szegények iránti jótékony szellemet nem ojtott volna, mely által ő mint vallásos ember embertársain segíteni kívánt, úgy nem volna számukra a hely, és nem történt volna ez ünnepély. Azért szivére köté a ház lakóinak, hogy meg ne felejtkezzenek a jó Istenről és imáikban a boldog emlékű s nagylelkű alapitóról, hogy a mai evangélium szavai szerint boldogok lehessenek. E megható ünnepély lefolyása után a jelen voltak megtekintették a termeket, melyek mindegyike két-két személyre van berendezve. Van egy betegszoba és egy kápolnának kijelelt csinos helyiség. E házat Schlichter Lajos építész épitteté. Engedje meg kedves Szerkesztő ur, hogy én is azon sokak közé számíthassam magam, kik becses név ünnepén szívből minden jót kívánnak! Bauer Ferenc{, viselnünk fiatal rózsákból, mig ezek el nem hervadnak* ............Jézus sirák könyve 4-ik fejezeténe k 17 ik versében: .Tiszteljetek engem ti szende gyermekek, és nevelkedjetek úgy, miként az árnyas patakocska mellé ültetett rózsa* .... A szent könyvekből továbbá még azt is megtudjuk, hogy ünnepélyek alkalmával magukat a zsidók is rózsával ékesítették fól. Az indusok után ez a szokás tőlük terjedett mindenfelé keleten a görögöknél ás rómaiknál. A legrégibb classikus Írók s ezek közt Homer gyönyörű költeményeiben Ilias- és Odyssea-ban a rózsát kóplegesen említi. Aphrodyt Hektor holttestét illatos rózsáinál kente meg . . • • (Folytatása következik.) lilik-e vagy sem? Kalocsa Róza „Illem könyvének“ megjelenése alkalmábíl. A hány ház, annyi szokás. A hány társadalmi kör, annyi különböző fogalom az illemről, a szépről és jóról. A min az egyik lelkesül és azt az aesthe- tika netovábbjának tartja, azon a másik jót nevet és gúnyt üz belőle. De különben ezen csodálkozni sem lehet. Az emberi gyarlóságnak egyik fő jellemvonása, hogy a tökély netovábbját nemcsak keresi önmagában, de mindig meg is találja. Ha példát kell hozni valamire, ritkán keresi azt másutt, ritkán ott, honnan nálánál illetékesebbek szokták hasonlataikat és mintaképeiket szerezni, de szemlét tart saját belvilága felett és ritka az a lemondó szerénység, mely eredménytelenül keresne. Ha jó ember kell, itt vagyok én; ha szép ember kell, i« vagyok én; ha embert akarnak látni, kinek egész élete „nyitott könyv“, im nézzenek engem; h* embert akarnak látni, ki mindig csak az absolut
