Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1883-10-28 / 43. szám
IX. évfolyam. 1§§S. 43-lk siíám. i Megjelen e lap a „HIVATALOS ÉBTESÍTŐ“-vel együtt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben kiiÍSnlap adatik ki. - Előfizetési ár mindkét lapra: negyedévre 1 frt 50 kr.; félévre 3 frt; egész évre 6 frt. Egyes példányok ára 15 kr. - Hirdetések díja: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyilttérben 20 kr.; minden beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal; Kraus* * a. könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió. T Veszprém, október VESZPRÉM közgazdasági-, társadalmi-, helyi- s általános érdekű MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. _L Magánvitáknak s személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el. Szerkesztőségi iroda: Vár i. sz. a. — Ide czimzendö a lap szellemi részét illető minden közlemény. I Becsület, mennyi az ára!? Sziszek, 1883. okt. 23. Vörös fonálként húzódik végig laza társadalmi életünkön a modern becsületgázolás mániája. Széles köröknek tiszteletét és nagy tekintélyt kivívott egyének, kiknek legbecsesebb kincsét a mocsoktalan jellem és árnyéktalan becsületesség képezi, kiknek tett- és eredménygazdag működése, kiknek önczélokat nem kereső tevékenysége és határt nem ismerő fáradozásai, a legtágabb és legszebb alapokra fektetvék, számtalanszor fájdalommal kénytelenek az élet iskolájából azon keserves tapasztalatokat meríteni, bogy kétes erkölcsű, egészen közönséges, ismeretekben vajmi szegény emberek, kiknek összes tudománya legtöbb esetben a hírlapokból ellesett, nagyobb látkörre következtetni akaró stylgyakorlatokból áll, kiknek a becsmérlés és gyalázás egyik kenyérkereseti ága, hogy az ilyen emberek, vagyis emberi szörnyek, piaczra hurczolják, ott lábbal tiprandó a legékesebb tulajdonokat, a legféltetebb vagyont, becsületünket s evvel mindenünket. Nem lehet mindenkor és mindenben, mindenki tetszésére és megelégedésére működni, nem lehet a saját meggyőződésünknek a másokét, ha attól elütök, alárendelni, de tisztességtelen eszközökkel romlására törni a kifogásolhatlan becsületességnek, nem más mint trágár eljárás, vad állatokra emlékeztető durva erőszakoskodás. Egyének , kiknek élet-törekvése mások javát munkálni, kik anyagi csábokat nem istenítve, jutalmat és elismerést nem koldulva, munkásságuk bérét, a jól teljesített kötelesség öntudatában már megtalálták, ki vannak téve — sajnos — azon veszélynek, hogy feltűnni akaró, lelkiismeretlen emberkék által sárral dobáltatnak, kövekkel ha- jittatnak, csak azért, mert tán nem jártak el valamelyik ingyenélő oktondi kedvében. „Átadom ezennel a közmegvetésnek“ igy hangzik leggyakrabban a becsületet megölni akarók lelkesen kürtőit szózata és örömsugár száll arezukra, ha hatást kelthettek szerencsétlen játékaikkal ott, a hova tulajdonképen czéloztak. Az igazságtalanul megburczolt egyént, a tiszta jelleméről meggyőződött környezet oltalmába veszi ugyan, nem engedi magát befolyásolni a tajtékzó őrjöngök által, de a felkavart por mégis bántja szemeiket, a a piszkolódás és rágalmazás nyitját midőn kutatják, már is túllépték azon határt, mely a sértetlen nevű egyént, a bűn terhe alatt nyögő embertől elválasztja. A sarat ha ránk dobták, letisztítani nem könnyű dolog, a felénk dobott és testünket ért kövek nyomainak eltüntetése bajjal jár. Hány esetet jegyezhetnék fel, midőn karakterre nézve tönkre tett emberek, a társadalom élő-halottjaivá silányitottak olyanokat, kiknek nevéhez a gyanúnak még csak árnyéka sem vetődött soha sem, kiknek minden lépését a komoly és mellékérdek nélküli átgondolás előzte meg, kiket nyomorult tendencziák vezérelui nem tudtak. Védeni magát becsületes embernek a becstelen ellenében, a legnehezebb és legkényesebb dolog, mondjuk, hogy sok esetben lehetetlen. Mondjuk meg azt is, hogy miért ? Döntse meg mindennél világosabb tényekkel az érintett fél, az ellene alaptalanul faragott rágalmakat, pirítson az igazság fegyverével a nemtelen rágalmazóra mint a tetten kapott tolvajra, hivatkozzék tetteire, nyílt működésére, hívja Istenét és lelkiismeretét maga mellé tanúságul, mind nem használ, mert derék ellene a piszkos bárdtól nem irtózik, hóbéri szerepét teljesen be akarja tölteni. A törvény sem szolgáltathat teljes elégtételt a megtámadottnak, mert bár a sárral dobáló elmarasztalása által vissza törekszik adui a megrablottnak vagyonát, de sértetlenül egy esetben sem adja vissza. Minthogy a pénzétől megfosztott egyén, ha a tettesek előkerülnek és a törvény hatalma alá bocsáttatnak, ritkán vagy éppen egyszer sem kapja vissza az elvitt összeget hiány nélkül, ép úgy, vagy még inkább nem nyeri vissza épségében becsületét az attól megfosztott egyén, mert fosztogatói java részét elprédálták. A törvény kimondja a bűnöst a jog nélkül pocsékolóra, útját vágja a további bajszának, de ki és mi adja vissza az elhomályosított résznek régi fényét a társadalom itélőszéke előtt ? Senki és semmi. Mert ragyogni ő többé nem fog. A közvélemény meghallgatja a vádat, de ritkán kapja maga elé a védelem tisztaságát. Nem hallja a börtön kapuinak zárait zörrenui, nem tudja, nem rejt-e mégis valamit a vád méhében, nem megérdemletten sebző-e legalább részben a gyanúsítások nyila. Sokszor ugyannyira inog a közvélemény ítéletének behatása alatt az ártatlanul szenvedő, hogy elengedhetlen követelménnyé válik a golyó általi kijelölése azon helynek, mely biztosítja neki a békét és nyugalmat. Szomorú ez a kép, melyet ha sokáig szemlélünk, lehetetlen, hogy ne találjunk élethünek és lehetetlen, bogy tisztába ne jöjjünk azzal, miszerint gyökeres változtatásokra van szükség, hogy a szerencsétlenül megindult árnak gátat vethessünk. Sokat, nagyou sokat tehetnek e részben a hírlapok. Ha hazánk birlapjait, különösen pedig a vidéki lapok többjét koronkiut átfutjuk, gyakran fogunk a nyilt-terekben olyan piaczi dolgokra akadni, melyek igazán, kell, hogy vért szöktessenek mindenki arczába. Csak úgy pirul a szégyentől még az az ártatlan ujságpapiros is, hisz korcsmába való kifakadásokkal találkozunk lépten-nyo- mou, a melyekkel magas, igen magas tárA „Veszprém“ tárczája. NEFELEJCSEK P. Tóth Kálmán sírjára. Nem sírok vérkönyüt a sírodra, Nem siratlak többé téged. Elsírtam bús könyeimnek árját, Mig bő csókom rajtad égett: Ott feküdtél, ott a ravatalon, S jég kezedre ráborúltam — Báborúltam, mint egy szomorűfüz, Fájdalomtól áthatottan. Ám azóta kis sírodhoz, mint egy Szellem, vissza-visszatérek; Megkérdem a kicsiny virágszáltól: Ott a mélyben jó-e néked ? . . . S feleletét a szívembe zárva Hozzád én is le-levágyom . . . Olyan édes örökszép hazánkról Szent körödben a sírálom ! V. HORVÁTH JÓZSEF. A ki Hosztert elfogta — meghalt! Arról az emberről szólnak e sorok, a ki Hosztert — a kilenczszeres rablógyilkost — elfogta, a ki ezen bátor tettéért az , arany érdemkeres{tl tulajdonosává lett; no de meg szólnak 1848/9-iki „névtelen félistenek* egyikéről is! A Mária-utcza egyik házából, e hónap első' felében egy koporsót kisértek ki. Egyszerű, fekete koporsó volt! A rokonokon kívül kevés jó barát és ismerö's vett részt a végtisztességen. Némán haladt a szomorú menet. A koporsóban egy bátor ember aludta örök álmait, a ki életében annyi sokat küzdött, annyi sok szenvedést keresztül .... érzett! Nem budapesti lakos volt, de oda ment magát gyógyittatni és — meghalt! A halál olyan mint a titkos rendő'r, csak a jó Isten tudja, hol és mikor ér utói bennünket! Hosztert Ő fogta el! Hoszter az iilavai {egyházban tanul mesterséget és várja — az amnesztiát! Elfogója pedig a sírban — a feltámadást! Amnesztia és feltámadás!! Nagy Gé%a a vendéglő' egyik szobájában ül, olvassa a Landauer-féle betörést. Egy magas, szikár alak lép be. Nagy Géza ránézett. Gyanúsnak látszott az egész ember. A gyanús idegen leült ugyan ahhoz az asztalhoz, a hol Nagy Géza .. . olvasott. Többen is voltak a szobában. Az idegen egyeseket szivarral kínált meg, a kik el is fogadták azt! Nagy Géza nem fogadta el, visszautasította; mert tudta és érezte, hogy gyanús emberrel áll szemben. Egy zsidó is érkezett a közben a vendéglőbe, a ki meghozta a rémes hirt, a ki elmondotta a várpalotai borzasztó gyilkosságot! Nagy Géza is hallotta az egész történetet. Ettől fogva az idegen kétszeresen gyanúsnak tűnt fel előtte! Kiment, hogy az idegen felöl egyet- és mást megtudjon. Mégis tudott annyit, hogy meggyőződött arról, hogy a gyanús idegen nem más, mint a várpalotai rablógyilkos... Hoszter! Hoszter Lepsényből Siófokra utazott. Nagy Géza táviratozott utána és kérte, hogy tartóztassák le. Nem tartóztatták le! A legközelebbi vonattal maga is utána utazott. Siófokon csak annyit tudtak moudani, hogy a gyanús idegen hová szállt, Ez elég volt. Nagy Géza a siófoki segédjegyzővel felkereste. Hoszter szobájába be volt zárkózva. Nagy Géza a törvény nevében kérte a bebocsátást. — Hoszter nem felelt! — Erősen zörgettek az egyik ajtón, Hoszter oda figyelt! A másik ajtót egy pillanat alatt reá törték. Hoszter halvány arcz- czal a szoba közepén állott, kezében revolvert tartott. Lőni akart; de mielőtt lőtt volna, karját megragadták. Nagy Géza arczul vágta! Hoszter Nagy Gézának sok mindent bevallott. A vizsgálóbíró- és a törvényszék előtt sok mindent eltagadott! Ez Nagy Gézát igen bántotta! Egyszer, ki is jelentette azt; ba Hosztert a törvényszék szabadon bo- csátaná: felkeresi és agyonlövi! • ••••••••• Nagy Géza ritka ember volt. Holló fekete szemeivel és szép tehetségével sok embert megtudott hódítani. Hortobágy is büszke lehetett volna reá, ha komiszáriusának tisztelhette volna. — Előtte még Hoszter sem igen tudott hazudni. Tehetségét nem ismerték fel. A protektiók korában bajos is az igazi tehetségeket felismerni! — A jelenben a tehetséget nem igen keresik. Protekció nélkül emelkedni lehetetlen! Hogy Hosztert elfogta: arany érdemkeresztet adományoztak neki! Ünnepélyesen tűzték fel mellére először és utolszor! Nem volt reá büszke. Azt mondják soha sem tette fel! Hogy miért nem hordozta: nem tudom. Talán nem szerette!? Tett ő Nagy Géza bátrabb tetteket is — honvéd korában! Mert ő is hovéd volt; ha nem csalódom, a kilencz — vagy negyedik zászlóaljban szolgált. Honvéd korára és 1848/49-re büszke, nagyon büszke volt, szászor, ezerszer büszkébb mint arany érdemkeresztjére! Mikor 1848/49-ről és dicsőséges honvéd koráról beszélt, egészen átszellemült, szemei tűzben égtek, akkor igazán lelkesült. Még az sadalmi állást elfoglaló egyének árasztat- nak el. Van eset, hogy maga a szerkesztő is egyet ért a becsmérlő intenczióival és megvonja a vádolt elől a tisztességes védekezésre a helyet. Van eset, hogy ilyen pikáns dolgok nyilvánosságra eresztése, valóságos publikum-fogás, már a hol t. i. az olvasó közönség műveltsége megkívánja a mindenna- piasság előli ezen kitérést. Van eset, hogy a lap-kiadók akaratán törik meg, a harcz felvevésének meg- vagy meg nem engedése. Jó volna, ha egyrészt a szerkesztői jog megszorittatnék és a kiváló nagy ismereteket igénylő állásra csak olyan férfiak bocsáttatnának, kik megfelelő qualifikátióval rendelkeznek és kiknek kezében azontelül a toll nem a gyalázás eszköze, hanem jogért és igazságért küzdő fegyver lenne ; másrészt pedig helyesen és kötelességükhöz mérten cselekednének akkor, ha a merő nyerészkedési vágyat félretéve, nem engednék, hogy lapjuk idomtalan veszekedéseknek legyen melegágya. Óvakodjék mindenki a rossz akaratú megtámadásoktól, mert ha sokáig folynak a végzetes következményeket involváló becsületrablások, elképedve fogjuk kérdezni, mintha közönséges áruczikk forogna szóban: Becsület, mennyi az ára ! ? Szarvasi Arnold. Mi újság a nagy világban? qA kŐ{ös költségvetés 1884. évre előirányzott összege 118 millió forint. A fedezet : közös jövedelmekből 20 millió; fedezetlen : 98 millió. Ebből esik Magyarországra: 33 millió forint. A külügyié s közös pénzügyminisztérium költsége: 6 millió frt, a többi szükséglet a hadseregre íordittatik. Amerikában nagyban folynak az elnökválasztás előkészőletei. A newyorki Times naponként 40 hasábos tudósításokat hoz az egyes államokban történt választásokról. Komolyan számbavehető jelölt csak kettő van: Blaine a republikánusok és Tildén a demokraták részéről. Emlegetik Arthur, Grant, Cleveland, Kelly és Ewvarts neveit is. emlékek is lelkesítették. Az arany érdem kereszt nem tudta büszkévé tenni; de Kápolna, Hatvan, Issaszeg és más csatáinak emlékére mindig büszkén gondolt vissza! Nagy Sarlónál is küzdött! Vitéz és bátor katona volt; hadnagygyá léptették elő: midőn orosz fogságba esett. Az oroszok elhurczolták, de ő visszatért! A 18 éves ifjú mindenre képes volt, hazájáért! Sok csatában harozolt de mindannyiból szerencsésen megmenekült. Lyukas meute, átlőtt csákó mutatták: mekkora veszélyben forgott élete* Menekültté, bujdosóvá lett. Sokszor esett fogságba, sokszor kellett szöknie. Hosszú, keserves bujdosás után megérkezett hazájába: Veszprémbe. Mint honvédre nem volt többé szükség. Világos véget vetett a magyar függetlenségi harcznak! Veszprémmegye, területén ólt és működött. Lepsény nagy községnek volt számos éveken keresztül jegyzője. Mindig a közszeretet és közbe- csülés tárgya volt. A sors vele is, mint más szép- tehetségű emberrel mostohán bánt. A halál megszakította életének fonalát. A szép tehetségnek, a kifejezés teljes szemeknek, az arany érdemkereszt tulajdonosának csak emléke él közöttünk, csak emléke! És semmi más! A nagysarlói .névtelen félistenek* egyike, az orosz fogságból visszatért magyar honvédek leg- bátrabikka, a Vácz-felé futó osztrákok vitéz üldözője .. . Hoszter elfogója, a kerepesi temelőben egy újonnan ásott sirgödőrben aluszsza örökálmait! Hoszter az amnesztiát — ! Nagy Géza a feltámadást várja!! (1883. október 15.)- gr.
