Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1883-10-14 / 41. szám
IX. évfolyam. 1§§3. 41-ik szám. Veszprém, október 14. i i Megjelen e lap a „HIVATALOS ÉRTESÍTŐ“ vei I együtt inindeu vasárnap reggel. Bendkivüli esetekben kü- lSnlap adatik ki. - Előfizetési ár mindkét lapra : negyedévre 1 írt 50 kr.; félévre 3 fi t ; egész évre 6 frt. Egyes példányok ára) 5 kr. _ Hirdetések dija: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyiittérben 20 kr.; minden beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal; Krausz A. I könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclamátié. VESZPRÉM közgazdaságig társadalmi-, helyi- s általános érdekű MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Magánvitáknak^ S személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el. Szerkesztőségi iroda: Vár 4. sz. a. — Ide czimzeudő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Phylloxera-vész. Egymást éri a szomorúbbnál szomorúbb hír a hivatalos „Budapesti Közlönyében, hogy megyénknek majd ez, majd az a szőlőhegye van telve phyllexerával és így zár alá helyezve. A vész beállott folyton növő nagyságában. Ami még ép, ami még érintetlen szőlőhegy, az csak az idő kérdése, meddig maradhat épnek, meddig érintetlennek. Sem a kormány költséges intézketései a gyérítés, a kiirtás, a szénkénegezés, sem a magánbuzgalom többféle óvószerei nem képesek semmi eredményt sem felmutatni. A parányi férgek daczolnak a büszke tizen- kilenczedik század egetverdeső tudományával és minden emberi haladás gunyjára egyik területet a másik után foglalják el az ezer meg ezer fegyverrel ellátott ember szemeinek láttára. Ha nem kandikálna ki a háttérből a koldúsbot meg a koldústarisznya, még gyönyörködni is lehetne e groteszk kép látásán! Egy bizonyos manap, hogy a pbylloxe- rát vészes utján feltartóztatni nem lehet, nincs mód; ahol befészkelte magát, onnan tovább, tovább halad, pusztít, míg pusztítni valót talál. E tudattal megkondúl a balatonmelléki szép szőlők fölött a lélekharang, amelynek rémes hangja vesékig járja át a szegény lakosságot, amelynek izgatott képzelme nyomort és ismét csak nyomort lát mindenütt és mindenben. Egy sovány vigasza marad és ez — a lemondás, a resignatio, belenyugvás abba, amit meg nem másíthatni, amit el nem háríthatni. Mi most a teendő? Összefont karokkal azért a vészt néznünk, fogadnunk nem szabad, hanem inkább időnap előtt gondoskodni kell arról, vajon, ha a szőlőhegyek az utolsó tőkéig letaroltatnak, hogyan lehetne a szegény népnek újabb keresetforrást nyitni, újabb megélhetésmóáŐt nyújtani, hogy a kétségbeesés örvép^é^jj^gpíiy- hez mármár oly közel áll, megmeneküljön. Az a tudomány, amely oly tehetetlennek bizonyúlt a pkylloxerával szemben, talán a nemzetgazdászat terén több és vigasztalóbb sikert tud felmutatni! A Balaton mellékének talaját mi más irányban lehetne produktívabbá tenni? Hol lehetne e produktumoknak hálás piaczot teremteni ? Lehetne-e ott az emberi erőt más irányban is működtetni, mint csak a szőlőművelés most már veszni indúlt ágában? Kérdések, melyekre nemcsak a szegény nép, de maga a pusztuló szőlőbirtokosság is feleletet vár. Nem alamizsnát, nem kegyelmet kér e nép, hisz magyar ez, a magyar pedig kegyelmet csak az Istentől fogad el, hanem munkairányt., munka-tárgyat, munka-módot, ezt pedig joggal várhatja azoktól, akik szellemi vezérei. Az idők komolyak, legyünk előrelátók. Mi újság a nagy világban? A király szegedi látogatása mozgásba hozta egész Kelet-Magyarországot. 40 küldöttség van bejelentve, kőztők 18 törvényhatóság, 11 város és 7 megye, 16 egyházmegye, 11 társaság egyesület képviselteti magát az ünnepélyen. A fogadó diszkül- döttségben van négy érsek: Haynald, Vancsa, An- gyelics és Roman Miron. 12 püspök, közüllök 6 görög-keleti, és 2 superintendens. Lesz továbbá 10 tőispán, 7 alispán, 13 polgármester. A király a Boldogasszony körúton áthaladva a városházába száll. Este fényes kivilágítás villámfénynyel. CA\ országgyűlés tekintélyes többséggel elfogadta Tisza K. határozati javaslatát s jóvá hagyta a kormány intézkedéseit a korvát ozímerkérdésben. A szónokok közül Apponyi és Irányi nagy hatással beszéltek. Spanyolországban miuiszterválság ütött ki. A sérelem még nincs feledve s a király tekintélye érzékenyen csorbult a párisi affaire által. Thibauáin miniszter bukását valamennyi fran- czia és külföldi lap örömmel fogadta. Csak a radikálisok prüszkölnek, mivel ágensük kiutasíttatott a mérsékelt republikánus kormány köréből. Az uj hadügyminiszter Campeuon. CA keleti vasutak bolgárországi csatlakozását a sophiai sobrauje elfogadta. E kiváló fontosságú esemény monarchiánk közlekedés vonalait kiterjeszti Bulgáriára és az aegei tenger felé. Szerbia már régebben megszavazta a vonalak kiépitbetését. A török birodalom pénzzavarán úgy vél segíteni, hogy a kőzépeurópai béke ligához óhajt csatlakozni. A porta ingatag politikájában e hir csak azt jelenti, hogy a bomladozó szultánság fühöz-fához kapkod. Reformokról különben hallani sem akar. Orosz országban újra beszéltetnek magukról a nihilisták. Állítólag több elfogatás történt, sőt a cár életére törő összeesküvést is födőztek fel Pé- tervárott. Fiumében sem állnak a dolgok rendén. A kormányzó távozása után Ciotta polgármester adta be lemondását. Ciotta 14 év óa Fiume polgárnagya. Zichy Ágostot szemelték ki a kormányzóságra. Nagyméltóságú megyés Püspök úr! Kegyelmes urunk! Az érzékeny embernek nem csak szive rezzen meg, hanem minden idegzete reszket, ha rágondol azon szomorú eseményre, mely községünkben, Rá- tóthon, dicső apostoli királyunk Szent István 800-ados ünnepének megtartása alkalmával, f. évi augusztus hó 20 án lezajlott. Tudjuk azt, hogy a kedélyeket felizgatni igen könnyű, de vajmi nehéz azokat lecsillapítani, ugyan azért nincs szándékunk az ellenséges mozgalmat növelni, de el sem hallgathatjuk nemzetünk iránti kötelességünknél fogva a történt eseményeknek nyilvánosságra nem hozatalát. Rátóth községben — eunek fennállása óta — 1354-ig a rém. catb. egyházban az Isten igéjének hirdetése és a szokásos egyházi szertartás kizárólagosan magyar nyelven tartatott, azonban 1854. évben, midőn a „Bach-rendszer* véglegesen szervezve lön — a kőzsógüukbeli német ajkú lakosok — hihető kérelmére, — beleegyezésünk nélkül, — az említett vallási isteni tisztelet megosztatott úgy, hogy az egyik nap és Vasárnap magyarul, másik nap és Vasárnap németül tartassák; — ezen reánk magyarokra sérelmes intézkedést, habár benne nem is nyugodtunk meg, de az akkori viszonyokat tekintve, a községben a béke fentartása kedvéért — tűrni kényszerítve lettünk. Ebbéli viszás, mindazonáltal békés állapotot a községünkbeli német ajkú lakosság f. évi augusztus hó 20-áu lőtiszteleudő plébános urunknak a szószékről 2 Ízben lett hirdetése daczára — azért, hogy a német nyelven tartandó napra eső isteni tiszteletet, miut magyar nyelven előadottat, megzavarni és ebből botrányt idézni — szóval úgy mint tettel merészelte. A történtek részletes körülírásába e helyütt bocsátkozni nincs szándékunkban, mindazonáltal nyilvánítjuk, hogy kellő elégtétel végett — az illetékes polgári hatóságnál a szükséges lépéseket megtettük, — csupán az egyházi szertartásra vonatkozólag alázatos kérelmünket a következőkben terjesztjük elő: Sérelmes reánk, magyarokra nézve Rátóth községben német nyelven tartott isteni tisztelet azért, mert a német nyelvet nem értvén, míg ellenben a német ajkú lakosság minden egyes tagja a magyar nyelvet teljesen bírja, tehát az anyanyelvűnkön előadott isteni tiszteletben — nyelvének hátránya nélkül — részt vehet: addig mi minden második nap és Vasárnap az Isteni tisztelet hallgatása, illetve a szent beszéd megértésétől fosztatunk meg, — ennélfogva: Legmélyebb alázattal folyamodunk a Nagy- méltóságu megyés Püspök kegyelmes urunk mint főpásztorunkhoz a végett, méltóztassék ezen lentebb körvonalozott Rátóth község német ajkú lakossága által — nemzeti becsületünket mélyen sértő ügyben — főpásztori jogánál fogva szigorú vizsgálatot teljesítetni és kegyes intézkedéseivel oda hatni, hogy az eddig jogtalanul alkalmazásba vett és felváltva tartott isteni tisztelet ezutánra kizárólagosan magyar nyelven tartassák és adassák elő. Legalázatosabb kérésünk ismétlése és hódoló tiszteletünk nyilvánítása mellett — vagyunk és maradunk Nagyméltóságu megyés Püspök, kegyelmes urunknak legalázatosabb szolgái: Korouczai András, Slakker Mihály, Czégényi István, Malik József, Halasi Ferencz, Gyermeli Mihály, Hadnagy József, Varga Ferencz, Molnár József, Marsali József, Matola Márton, Hérics György, Malik István, Gyermeli Imre, Károly Ferencz, Károli János, Károli József, Károli Mihály, Sándor József, Varga János, itj. Varga János, Major János, Farkas István, Kaki Sándor, ör. Hadnagy István, Falusi István, Szagara Jáuos, ifj. Cziráky József, Hadnagy István, ifj. Hadnagy István, Galambos Elek, Sipos Ferencz, Málik János, Szagara István, Kis János, Kis György, Hegedűs Antal, Hegedűs István, Fiser József. Patzl Jenő, Lakat Mihály, Kertész József, Végh Márton, Bregacs Károly, Vóler István, Obr Mihály Ember Péter, Hegedűs József, Szemenyei József, Jaksics József, Vankó János, Gombos József, Kindler György, Kindler József, Dudás Jáuos, Cziráki Pál, Hokk Ádám, Sáudor István, Sándor János, Nagy József, Szabó János, Gyemeli István, Cziráki Mihály Cziráki István, ifj. Nagy János, ör. Cziráki József, Varga Mihály, Cziráki Imre, Hokk Márton, Huszár Mihály, Huszár Pál, Huszár Ferencz, Kis Károli Jáuos, Farkas József, Csöndes Jáuos, Dudás Pál, Hegyi Varga Jáuos, Hegyi Jáuos, Vankó József, Vaukó János, Gelencsér János, Major János, Szagara József, Farkas Mihály, Farkas János, Kán József, Varga József, Farkas Jószef, Tislér János, Gombos István, Sipos János, Czeller János, ör. Olasz Jáuos, ifj. Olasz Jáuos, Gazdag Márton, Huszár József, Balogh József, ör. Cziráki ; János, Barbé Károly, Hadnagy János, Baronkai János, Kan Mihály, Nagy Márton, Németh Pál, Olá Nagy Jáuos. A „Veszprém“ tárczája. Egy kis malőr. — Humoreask. — — Már öt óra és mégsem jön az az átkozott levélhordozó! Ha még ma sem kapom meg azt a pénzt, akkor — Kopogtatnak. — Szabad! Kevésbe múlt, hogy meg nem öleltem a belépő angyal — akarom mondani levélhordozót. — Hm! Csak egy pecsétes, ez rossz előjel. De bátorság, bontsuk csak fel. Kedves fiam Dömötör! Fájdalommal tudósítlak, hogy házunk a múlt héten leégett; ennélfogva nemcsak a kért száz forintot nem küldhetem, hanem azt is kénytelen vagyok szomorodott szívvel kijelenteni, miszerint ebben az esztendőben egy krajczárral sem segíthetlek. Mindazonáltal ne csüggedj fiam, jöjj haza, majd itthon a vármegyén nézünk valami kis hivatal után, ; szerető atyád Haraszti Dániel, m. p. Gyengébb idegzetű olvasóim kedvéért elmellő- zöm, azon káromkodásnak is beillő fohászokat, melyek ezen levél elolvasása után kitörtek belőlem. De hát nem-e jogosan dühöngtem ? A hazulról magammal hozott pénz, már két hete, hogy elfogyott s azóta vagy 40 frt adósságot csináltam; s most tessék: — leégtünk! Az még csak bagyján, de, hogy még haza is menjek s valami hivatalt vállaljak. Ez már sok. Alig két hónapja, hogy Budapesten vagyok s magamat jogásznak nevezhetem, és most haza mc >- jek? — Nézzem azokat a gúnyos arczokat s )r> . gassam, a mint egyik-másik vig pajtásom ily vakkal fogad: ,No jogász, de hamar haza jött Hát még a bájos Elvira, hogy nézne imádójára, ki a vármegyén írna 25 frt havi gagé-val reggeltől délig és déltől estéiig? Nem! Nem! Ezt el nem viselem ! Inkább száz halált, mint ily megaláztatást! Miért nincs pisztolyom, hogy azonnal végezhetnék .......... hol a kalapom .............megyek..............a legközelebb levő ke reskedésbe, veszek egy pisztolyt és .... Midőn szörnyű elhatározásomat foganatosítandó, az ajtót nagy robajjal feltárva, kifelé rohantam, majdnem hanyatt taszitám a hozzám épen belépni szándékozó Kálmán barátomat. — No, no, agyon ne gázolj! — szólt Kálmán szobámba lépve. — Beszélj, mi lelt, olyan vagy, mintha valakit megakarnál ölni! — Meg, barátom! Megölöm .. . megölök . .. engedj menni! — De biz’ addig nem mégy innét egy lépést sem, míg meg nem magyarázod ezt az egész komédiát. Hisz úgy beszélsz, mintha őrült volnál. Ülj le csak szépen és beszélj el mindent s azután majd én is elmondom, miért jöttem hozzád; különben azonnal is megmondhatom, azt akartam kérdezni, hogy nem tudnál-e valakit, ki elmenne T.............be nev előnek ? — Mit mondasz! Nevelőnek ? — Igen ! Fölkértek, hogy Somogyi Imre t... .i urasághoz egy nevelőt rekomendáljak. — Barátom, — kiálték — te az ég küldöttje vagy! íme nézz rám, itt a nevelő. — De hát te szerencsétlen Dömötör, — válaszolt Kálmán, — csakugyan megbolondultál ? Nézd barátom e levelet — szólok, a végzetes levelet Káli *nnak átadva, — és ha elolvastad, meg fogod érteni rendkívüli álla otomat. Kálmán olvasta a levelei. — Vagy úgy, — szélt a levelet az asztalra téve, akkor gratulálok a nevelő urnák. — Soha se gratviálj, kedves, iukéhb 1 eszélj. hogy hát: mit, ki, miként, hol, mért, mikor és mily eszközök által? .... — Ne aggódjál barátom, Dömötör; holnap déli 12 órakor elmégy a Hunyadi-utczában lévő 25-ik számú házba, ott az első emeleten jobbról lakik Somogyi Imréné ő nagysága, el ne felejtsd: ő nagysága. Könnyen rá fogsz ismerni, mert soha életedben oly szép nőt nem láttál. Mondhatom, hogy koloszszális szépség! — No de majd meglátod. Azt mondod neki, hogy én küldtelek: a többit saját élelmességedre bizom. De ni-ni, már 7 óra; sietek, hogy az operából el ne késsem. Nem tartasz velem? A szép Mimi is kapott szerepet. Igaz, pardon! — te nem jöhetsz, neked gyászod van: leégtetek. Pá! Tehát holuap 12 órakor, — de el ne felejtsd! E szavak után az én hóbortos Kálmán barátom, feleletet sem várva, elsietett. Tehát nevelő lész, Dömötör, mondám magamban, midőn Kálmán eltávozott; — igen ám! csakhogy előbb el kell menned ahoz a koloszszális csoda-szépségű nagyságos asszonyhoz, magadat bemutatni. Sokért nem adtam volna, ba már túl volnék ezen a bemutatási czeremónián. Mit beszéljek én majd az előtt a koloszszális szépségű nagyságos asszony előtt? Ez nagy szó! Megvan! Elkészítem most a beszédet s azt jól bemagolva, bátran szállhatok a sikra. Ügy lön. A beszédet megírtam s azt jól betanulva, lefeküdtem. Kinos egy éjszakám volt. Hogv álmámban, mint mentem magamat be- ' zott az a koloszszális rám ott még a bútorok •Tasót untatni, p, r"kor fölébredtem, dom voll ennyire csak leam lelkem porhüvelyét. Minden ruutatm, s mennyire épség s hogyan ne , azzal nem fogom Már mag?. 3.11 hadarab szigorú czenzúra alá esett s csak azután mondottam ki fölötte a határozatot, hogy lesz e szerepe a bemutatásnál. 11 óra lehetett, mire az öltözködést befejeztem s tükröm azzal hizelgett, hogy külsőm nem kelt antipathiát ő nagyságánál. Ez pedig a fődolog. Ekkor lépett házigazdám (hivatalszolga a bel- ügynél) a szobába s alig ismert rám, annyira »elsült* a toilette, — Talán bizon lakodalomba készül az urfi ? — szólt nevetve. — Nem biz én, bácsi, — s elmondám, hogy egy óra múlva hová kell mennem. Erre az öreg kiment, de csakhamar visszatért egy üveg szilvóriummal. — Allons done! Hogy is ue, persze, csak az kellene még, hogy ő nagysága megérezze rajtam a pálinka-szagot! — Soh’se tartson attól, nincs ennek semmi szaga se. Hajtson csak fel néhány pohárkával, majd legalább nagyobb lesz a bátorsága; — mondá, szemével egyet hunyoritva. — Igaza van, bátorságra úgyis nagy szükségem lesz. Ezután a szilvóriumból kellő quantumot bel- lebbezve, bátran indultam a nagy útra, előbb azonban mondókámat még egyszer átolvastam. A ki már volt hasonló helyzetben, talán nem fog kinevetni azért, hogy kétszer is visszafordultam, midőn a Hunyadi-utczában levő 25-ik számú ház kapujához értem. Végre neki bátorodva, (ezt a bátorságot alighanem a szilvóriumnak köszönhettem !) beléptem a kapun s elszánt bátorságom daczára, nem kis szorongás közt értem föl az első emeletre. Itt már kezdett a bátorság cserben hagyni. Már-már a visszavonulásról kezdtem gondolkozni; ekkor eszembe jutott a vármegyei irnokság. Ez megtette a hatást!
