Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1883-09-23 / 38. szám
IX« évfolyam. 1888. 38-ik szám. Veszprém* szeptember S3« i _____________________L Meg jelen e lap a „HIVATALOS ÉRTESÍTŐ“-vel együtt minden vasárnap reggel. Kendkivüli esetekben ktilönlap adatik ki. — Előfizetési ár mindkét lapra : negyedévre 1 írt 50 kr.; félévre 3 frt; egész évre 6 frt. Egyes példányok ára 15 kr. - Hirdetések díja: egy hasábos petitsor tere | 6 kr.; nyilttérben 20 kr.; minden beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal: Krause a. könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió. VESZPRÉM közgazdasági-, társadalmi-, helyi- s általános érdekű MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Mag invitáknak » szemé- lyes jeli >gü támadásoknak a lap keretiben hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — NévtolöH közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bórmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogadéi. Szerkesztőségi iroda: Vár 4. sz. a. — Ide czimzeudö a lap szellemi részét illető minden közlemény. T A „Veszprém“ tisztelt olvasóihoz! Uj évnegyed közeledik, amelylyel együtt uj világesemények merülnek fel uj meg uj csoportúitokban. Elzárkóznunk ezen események elől nem lehet, hacsak azt nem akarjuk, hogy tájékozatlanul lepjenek meg. Saját érdekünkben kell tehát azokat tanulmányoznunk, hogy megismerjük, megismervén, hogy azokkal szemben védekezni, esetleg győzni tudjunk. Én ismert és hosszú évek során vallott elveimhez hűen megvilágítom az egyes kiváló eseményeket akár közvetlen köze- lünkben, akár a messze távolban történnek is azok és kivonom azokból azon üdvös tanulságot, amely azután itthon is, a mi szűk körünkben is, hasznunkra válhatik. E törekvésemben kérem nagyérdemű közönségünk szives rokonszenvét és kegyes pártfogását. Hazafiui üdvözlettel Veszprém, 1883. s%ept. 22-én. alázatos szolgájok Lévay Imre, a „Veszprém“ és „Hivatalos Értesítő“ felelős szerkesztője. A „Veszprém“ és „Hivatalos Értesítő“-re előfizethetni: Negyedévre .... 1 frt 50 krral Félévre ....................3 „ — , Eg ész évre .... 6 „ — „ Az utazó ügynökök. Azon mozgalomra, amely hazánk egyikmásik vidékén a személy-, de különösen a vagyonbiztonság ellen irányult, fájdalmasan jajdúlt fel a külföld, főkép az ausztriai kereskedelem és a gyáripar. Lótottak, futottak, kapkodtak fííhöz- fálioz és a leghatalmasabb hatalmi tényezők közbelépését sürgették. Az ember első tekintetre azt hitte volna, hogy ezek a jó urak egyszerre megváltoztak az iránt a szegény, de különben barbárnak kikiáltott, Magyarország iránt A „Veszprr—^“ *árczája. Yisszae ti :<Ts. Mily boldogsá. Ah te édes sz Mikor a te vi Már hiába ke ) i Bégi-régi bol Ír ■ Elmerengni f Mikor tőled » Fájó szivem i Szemed derű’ . ;t> Lelni boldog meg .y.igvast, S van-e édet-o is h • • • tből Meg is értei gy:r it ? Eejteni a viUg e!‘ Szivünk égő U.k: Elrejteni, b -. I„>r. ;í A szerelem . ii.ij; > Bullád gye Elsurranv ,;• • • , Titkon, h< Szorongat "is • Érintetni ■: • • kis !á> r Forró, fe’1 ke-»ok(.' Aztán isr ’t Tore Titkon, 1 efoVről Birtam-e ■ iá ' n ' .i’ia ? . Sóhajtok • V- Feledni •* Egész b og - ■ vi t GYULA. és hogy most szívből lélekből akarnak rajtunk segíteni, De a hatalmas lóláb csakhamar kilógott a felebaráti szeretet lames köpenye alól. Meg akarták minden áron szüntetni a zavarokat, mert az a vagyon, amelynek megsemisítését elég helytelenül a mozgalom czélbavette, az ő vagyonuk és ha ez megsemmisül, ők tönkremennek. Senki kétségbevonbatlanabbúl be nem bizonyította, mint épeu ezek a megszeppent jó urak, hogy nem annyira Magyarország szőrül a külföldre, mint épeu a külföld Magyarországra. De nem csak ezt bizonyították be ezek a mi jó szonszédaiuk, hanem azt is, amit mi évek óta hangsúlyozunk, hogy Magyar- ország önként köti magát a külföld jár- szalagjára, önként, önfeledten majmolja gazdagítja a külföldet és ez által szolgáltat önmaga ellen fegyvert a külföldnek akkor, mikor önállóbb, függetlenebb is lehetne attól és ennek következtében anyagilag gazdagabb is. Ezek után kötelességünk különösen magyar népünk figyelmét felhíni a külföld hazánkba küldött úgynevezett utazó ügynökeire, akik mind megannyi csatornák, amelyeken a szegény embernek véres verejtékkel szerzett keserméuye a külföld telhetetlen gyomrába folyik. Elözönlik ezek az ügynökök nemcsak a gazdagabb városokat de a legfélreesőbb szegény falvakat is. Gyári csillogó czikkei- ket mézes-mázos szavakkal ajánlgatják, potomárért, hisz mi ez a részletfizetés ? ma fizet ötven-hatvan krajezárt, egy vagy két forintot és ott díszeleghet a szegényes szobácskábán az az arauyrámás szép kép, ott ketyeghet az a szép üveges óra, melyet azután a szomszédasszony, a bátyámuram, meg mások úgy, de úgy el tudnak dicsérni, hogy csakúgy dagad bele a szegény ember keble. A falu beteg bikája! (Felolvastatott a szisztiki magyar ifjak által rendezett estélyen.) Szegény Meskó bátya ugyancsak megjárta. No de iszen, össze is gazemberezte azt a szörnyű svindlert, ki furcsa módon szedte rá ő kelmét, olyannyira összesvindlerezte, bogy csak úgy zakatolt belé minden, ami mozgó vala. Hát az bizony csak úgy volt, ahogy én most el fogom mondani, bár nem kezeskedhetem érte, vájjon nem feledtem-e el a dolognak izét és javát, és mesém nem hasonlit-e a talpnélküli csizmához; ez esetben Meskó bátya legyen ártatlan lelkemnek irgalmas. Halljuk! Esztergommegye egyik, nem éppen nagyon nevezetes falvában, a legszebb és legnagyobb házban lakott, a íöldi javakkal dúsan megáldott, egészséges humoráról még a szomszédfaluban is ismeret ___len, ne mes és vitéztelen, máskép meg amugyis kedvelt Meskó bátya, kit, mióta ez eset rajta megtörtént, csak úgy hívnak, hogy ,a falu beteg bikája.* (Ökörnek még gyengécske volt.) Egy szép tavaszi reggelen, épen midőn hatalmasan megeredének az ég csatornái, honnét, hon- nét sem, Meskó bátya házába vetó'dött egy, tojásos fazék forma czilinderes és fecskeszárny alakú frak- kos, úri embernek látszó egyén, keresve a háznak urát, kit kedve szerint otthon is csipett. Mielőtt azonban az ajtó felnyitásához fogott, egy vesztő (értsd mellény) zsebéből előteremtett thalmi szegélyű czvikkert nyomott ugorka orrára, hogy teljes madárijesztő' staturát öltsön. Ezeknek utána, amint becsületes vendégnél dívik, megkopogtatta a sárgára pingált nagy ajtót, Istenem, mily pompás állapot is az, mikor annak a szegény falusi embernek áriktomát valaki annyira magasztalja! Következik a második fiztési terminus. Na még ezt csak valahogy kifizeti; de már a harmadik, negyedik, ötödik stb. terminusra nem telik. A gyáros, akinek ügynöke által lekötötte magát a szegény ember, sokkal okosabb, minthogy soká hagyná a terminusokat fizetetlenül felszaporodni: bepörli a szegény embert, a külföldi bíróság siet az elmarasztaló és végrehajtó Ítéletet kimondani, átteszi hazánkba az egész ügyet és mi — — — szépségesen foglaltatunk a külföld javára. De megfordítva, ha ez a fehérholló közénk repül nagy elvétve, hogy nekünk kellene a külföldön elmarasztaló ítéletünk következtében foglalni, — nincs, aki azt foganatosítsa. Aki állításunkat kétségbevonja, forduljon a kapitányi hivatalhoz, kap ott felvilágosítást, hogy elámul elbámul. Amit felhoztunk, egy a milió közöl. Száz meg ezer módon hálózza be és szi- vattyuza ki a külföld szegény népünket és viszi ki pénzünket a nélkül, hogy súlyos adónk eleíviseléséhez csak egy fillérrel is hozzájárulna. Visszahat ez azután hazai kereskedelmünkre ép úgy, mint iparunkra. A magyar kereskedő elácsorogbat keresztbe iont karokkal és nézhet, mint rohan mosolygó arczczal boltja előtt el egy-egy ügynöke a gazdag külföldnek, duzzadt utibőröndjében a sok lekötött részietfizetők neveivel. A magyar iparos elténfereghet kongó műhelyében, mikor a honi megrendelőknek sem hire, sem hamva. Es ezután még csodálkozunk, hogy nálunk minden pang! Valóban itt az ideje, bogy a hatalomnak figyelme a külföldi ügynökökre is fel- bivassék. A szegény nép együgyű, attól alig lehet rósz néven venni, ha a hízelgő Meskó bátya „Isten hozza* fogadójára pedig be is nyitott a pulitiros szobába. A szokatlan látvány megpillantásakor Meskó bátya majd hogy földhöz esett, és csak akkor tért vissza ismét a rendes eszére, midőn a nagysás svindler ur, ékesszólásával előadta jövetelének czél- ját, mely abból állott, hogy ő (már t. i. ez az emberi specziálitás) mint a nagyméltóságu minisztérium által kiküldött professor és doktor, most körutat tesz egész Magyarországon, hogy az egészségi viszonyokat tanulmányozza, a netán vészes jellegű betegségeket páratlan ügyességével curálhassa, jó pénzért és szép szóért, mindenkinek az esetleg kikérendő tanácsokat jóakarólag megadja vagyis nomine atyai áldásában az arra érdemeseket a szerint részesítse, menünél több a sárga csikó, mert a tudomány legfőbb éltető' eleme a pénz, meg pénz és harmadszor is a pénz. Meskó bátya faluját — úgymond — csak véletlenül ejtette útba, mert először akként értesült, hogy e faluban kevés a beteg ember, később ellenben hiteles forrásból mentette e rosszakaró állítás valótlanságának hirét, a szerencsés véletlennek tulajdonítható ennélfogva, akaratának a falu előnyére történt módosítása. Első kötelességének tekintette Meskó bátyát felkeresni, hogy legelsőbbeu arról győződjék meg, nem hiányzik-e itt az egészségben ? Meskó bátyának elállt szeme szája ez aranyos beszéden, azt sem tudta, hova legyen az ő, excel- lentiás urak előtt is ismert hírnevével. Meg akará köszönni e nem is álmodott kitüntetést és a következő, elragadó szónoki tehetségről tanúskodó szavakkal kezdé: »Szivem legfőbb tájékáról örvendek annak a dicskoszoruuak,* de a nagysás svindler ur íélbeszakitá, mert — úgymond — szükségtelennek és csábító szavaknak enged; de arról talán mégis tehetne és kellene tenni, hogy azok az ügynökök ne lepnék el a szegény falusi népet és ne szivattyúznák ki a különben is szegény népnek utolsó megmaradt fillérét, holmi érték nélküli gyári csecsebecsékre. Te pedig, jó magyar népem, mutass ajtót a külföldi ügynöknek és mondd: Isten hírével! Mi újság a nagy világban? Kopenhágában ez idő szerint három király tartózkodik: a dán, a görög király s az oroszok czárja. A királyok légyottja családi jelleggel birt, mig a walesi herczeg, az angol trónörökös és Gladstone az angol ministereluök oda meg nem érkeztek. Foglalkoznak is vele az európai lapok. Ha való, hogy a német császár is Kopenhágába jő', akkor ez összejövetelnek politikai jelentőségét elvitatni nem lehet. Kelet-Rumelia és Bulgária egyesítését ismét emlegetik. Sándor bolgár fejedelem konstantinápolyi látogatásának állítólag ez volt volna czélja. Nikita is tapogatózott, uem nyerhetné-e el veje Kara- gyergyovits herczeg Búméba kormányzóságát ? A porta magatartása visszautasító volt. Délszláv összeesküvés tervéről értesül a D. Zeitg. E szerint Karagyergyovits herczeg azon mesterkedett, hogy a batárőrvidéki szerbeket is tellázitva, azután Boszniában idézzen elő forradalmat. A horvátok elhamarkodott kitörése azonban elrontott mindent. Jellemző e bir kapcsolatában Tisza telköszöatöje, ki mérsékletet ajánl a borvá- tokkal szemben, különben nem vállalhat felelősséget az eshetőségekért. ca horvát zavargásokról közlőtt híreket igen megrostálja ugyan a kir. biztosság, de magán utón jövő tudósítások semmi kétséget sem hagynak az iránt, hogy a lázadás tart, sőt egyre terjed. Buje- vaczon 400 ember támadta meg a pénzügyi épületet, Gvadaskon és Dvoron szintén összeütközés volt katonaság, csendőrök s a nép között. Mindamellett a szélső horvát körökben is józanabb szellem kezd már uralkodni, maguk az izgató lapok szelidebb búrokat pengetnek és lehetőleg csititják a vidéket. A hir, hogy felirat nélküli czimereket fognak kiaggatni, megnyugtatóig hatott Zágrábban. Fiume kormányzójaként gróf Zichy Ágostot emlegetik, ha Szapáry Géza gróf csakugyan megmarad visszalépése mellett. Belgrádban a radikálisok összeesküvést szerveztek, de rajtavesztettek. Joannovics Milos házában felhalmozott dynamitot a rendőrség lefoglalta. A szerb király jelenleg majnai Frankfurtban időz Alfonz spanyol király társaságában. tartja az üres szóhalmazt, inkább az erszény duzzogjon az elismerés myrthusától. Ejnye! — dünnyögé Meskó bátya — nem bolond ember ám ez, pedig juj! de csúnya, a fé- komját nékije! Meskó bátya magába fojtá a szavakat, mert mióta a .nagyság“ elcsitította, nem volt elég vakmerő, hogy a száját feltátotta volna. Beszélt helyette az ál-orvos ur olyan torka- szakadtából, hogy még az óra-ketyegése is elnémult mellette, pedig nem megvetendő volt a ezimpája. Sok kelmédnek a vagyona — mondá — kár volna ha elhanyagolt egészsége miatt másokra kellene hagyni még ideje előtt, azért tanácsos olyan eszközökhöz fogni, melyeknek használata nem visz az árny ék világ felé, hanem megtartja az embert a felszínen. Lássa kelmed Meskó bátya, ha szegény ember volna, nem törődnék senki az egészségével, mert a szegény ember úgy sem szeret élni, annak egyetlen fobásza abból áll, hogy mennél hamarabb megszabaduljon a földi nyomorúságtól, annak csak teher az élet. Már olyan ember, mint kelmed, kinek gazdasága elég őrömet nyújt az élet terheinek viselésére is, könnyen értbetőleg, kíméli testét a szükségtelen megerőltetésektől, ápolja magát ameny- nyire csak a lehetőség engedi. Ilyenek részére hajol a tudomány, ilyenek részére lettem én a nagyméltóságu minisztérium által kiküldve. Engedje meg tehát kelmed Meskó bátya, hogy egészségi állapotát megvizsgáljam és szükséges tanácsaimat legjobb belátásom szerint megadjam. I .. . i.. is. .. te . . . n . . em, — jajgatá a gyeuge koponyáju Meskó, hisz én nem vagyok beteg, nékem uem kell patikaszer nagyságos doctor uram. Legyen türelemmel kelmed — békité a körl
