Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1883-08-26 / 34. szám

Tüntetés a magyarság ellen Rátótnon. Ki Litte volna, hogy a szent István napi magasztos ünnepet ősi megyénkben, közvetlen a megye székhelye tőszomszéd­ságában, a magyarság ellen való tünte­téssel fogják megzavarni, megszentség- teleniteni ? És ez megtörtént! Rátóthé a gyászos dicsőség, hogy e szenyfolttal magát megbélyegezte. Hogy is történt csak? Szent István napján Rátóthou a róm. kath. templomban magyar szent beszéd volt és a kántor magyarul énekelt. Az istenitisztelet után a németség a templom elé csoportosult. Brenner János, Rezeli György, Viszt János, Brenner György, és Rukk János a németség főbb­jei a kilépő kántort, Tömör Lukács urat, a lehető legszenvedélyesebb kifakadásokkal, botrányos szidalmakkal és azzal a fenye­getéssel fogadták, hogy ha még egyszer német napon magyarul mer énekelni, nem fizetik, sőt Rezeli György szerint a kórus­ról ledobják. Nem volt elég, még egy békés magyar polgárt, Hadnagy Istvánt, aki őket békére intette azzal érvelvén, hogy hiszen vala­mennyien értik, beszélik a magyar nyel­vet, még a csordautczában meg is akar­ták verni. Az izgatottság nagy nehezen lecsil­lapodott, de a botrány megtörtént. A sér­tettek a szolgabirósághoz, továbbá a káp­talanhoz, majd a püspökséghez nyújtották be panaszukat. Szóljunk mi is a dologhoz. Magyarország csak magyar hazafiakat tűrhet határán belül. Aki magát nem akarja magyar hazafinak viselni, legyen az bármily nyelvű vagy nemzetiségű, annak pusztulni kell a magyar földről. A „Veszprém“ tárczája. •• Ünnepi költemény a rBalaton-egvlet zászlójának főls\entelésére. Ki sok sok ezredéve aiszod álmod, A tónak mély ölén, ősz Balaton, Szakítsad szerteszét a bűvös álmot, Mit homlokodra csend varázsa fon ! Vidám seregnek zajja szól a mélyre, S harang csengése, ünnepély zenéje ; A szózat hullámról hullámra száll: Ébredj nagy álmaidból habkirály! Bíborban, ékesen közéig a hajnal, Tükrödbe pillant s arcza pírban ég; Aranyhimezte, rózsafonta hajjal Mi szép, mi bájoló, — nem tudta még. És mintha minden ér, haboeska forrna ; Csókjától reszket a szírieknek orma; Varázs, igézet benne egyesül .... S e kéjt te álmodád csak — egyedül, Megnepesül a martok ingoványa, Sár liljomon hintáz a nimfanép, Hullámgyürüknek gyönge riogatása Lebbenti testük rajt’ idébb-odébb. Bűbájos dallamot zeng mind a nádszál, A csábdal völgyön, erdőn, vizen átszáll: S rá vissza lombos barna szírt alól Koboldseregnek harsogása szól. És jő a nap, a csillagok királya, Gyémánttal hintve széles útja meg. A fénymezőre tánezra hívja, várja A hab tündérit a lányarczu regg. Még tart a táncz, szökdelnek sorra lejtve, S már zúg a bősz vihar a rengetegbe’, A nád sziszegve sir, hullám tolul, Fenn búg a szél, a föl dühörg alúl. Mii úri'-. íny ; ;g.i ’ > A tomboló ■ a ler - ;*s Felhők •ohsnna m-v s*. un, csatas JJöraj kísér ikés » villa fj Az igazi hazafiság tettekben kell, hogy nyilvánuljon. A rátóthi németség megmu­tatta e gyalázatos tette által, melylyel a magyarnak legszebb nemzeti ünnepét megbecstelenitette, bogy nem akar magyar hazafi lenni. Nem azt mondjuk mi ezzel, hogy szent István ünnepét nem lehetett volna német nyelvű lakosság közt német nyel­ven, de igazi magyar érzelemmel megülni, tehát Rátóthou is: hanem, ha már az a magyar nyelven ületett meg, hogy joga legyen egy maroknyi németségnek ezért tüntetni, tüntetni az Isten háza előtt, azt határozottan tagadjuk és a tettet a legér­zékenyebben megtorlandónak tartjuk. Ha egy rövid pillantást vetünk annak a nagy garral liánytorgatott német nap­nak a történetére, bizony szomorú világ esik ugyancsak a rátóthi németség magyar hazafiságára. Tudtunkkal Rátóthon 1848 előtt min­den magyarul ment és csak a német világ szült nagy rimánkodás és csúszás-mászás után a rátóthiaknak német napot, úgy hogy egyik nap magyarul, a másik nap németül tartatik az istenitisztelet. Ideje volna e német napnak véget vetni, különösen most, midőn a rátóthi németség egytől egyig tud magyarul nem­csak érteni, de beszélni is. Vagy magyarok a rátóthi németek és azok is akarnak maradni, vagy nem. Ha magyarok és azok is akarnak maradni, akkor a német napra nincs szükségük. Ha pedig nem akarnak magyarok lenni, akkor mind a hatóság, mind a kegyuraság, mind a püspökség a rátóthi németekben ellenséget kell, hogy lásson és velők, mint ellenséggel kell, hogy elbánjék. Mindent meglehet bocsátani, csak azt nem, ha valaki Magyarországban magyar kenyeret akar enni és mégsem akar magyar hazafi lenni. * S Mi újság a nagy világban? Chambord gróf Frohsdorfban augusz­tus 24-éu reggel 7« 8 órakor meghalt. Cd horvát-válság ügyében ő felségénél mi­nisztertanács tartatott, melyben a közös ügyek mi­niszterei, a magyar ministerelnök, Szapáry pénz- ügyminister, Bedekovics a horvát minister és Pe- jacsevics horvát bán vettek részt. Az értekezlet ha­tározatai titokban tartatnak, mindazáltal hírlik, hogy a czimerkérdést illetőleg a status quo ante fog fielyreállittatni. A magyar feliratú czimerek újra kifűggesztetnek — de csak a kedélyek lecsillapulta és Stefánia fó'herczegasszony lebetegedése után. Háborús hírek szárnyalnak Németország felől. A Nord. Zeit. Bismarck lapja irgalom nélkül neki esik a francziákuak, állitván, hogy a írancziák eddigi viselkedése mellett a béke föu nem tartható. Mivel a' francziák semmivel sem provocálták a németeket, úgy hiszik, hogy Bismarck háboru-allarmjával meg akárja akadályozni az esetleges szövetkezéseket, melyek az újabban 6 évre meghosszabított közép­európai t. i. osztr. magyar- német- olasz-szövetség ellenében alakulhatnának. Az oláh és szerb fejedel­meknek bécsi és németországi útja arra mutat, hogy ezek az említett szövetség érdekkörébe vo­nattak. Don Carlos portugall trónörökös Budapesten időz, hol igen jól érzi magát. Innen József főher- czeg látogatására Alcsuthra indul. A franc\ia-tonkingi háborúról azt jeleutik, hogy a francziák visszavonulásra kényszerittettek. Ez is, de főleg a Nord. Zeit. háborús czikke izga­lomban tartja a párisi sajtót. A minisztérium iránt, melynek Thibaudin a hadügyóre és Challemel-La- cour a külügyére senkinek sincs kedve lelkesülni. Oroszország lázas sietséggel épiti ki mo­narchiánkhoz vezoto kettosvágányu vaspályáit. Te­kintve Németország határ-erősitóaeit és a keleti tengeren való készülődéseit, az orosz vasutak gyors kiépülése komoly aggodalmakra ad okot. Budapestnek villamos közúti vaspályája 600000 írtba kerül. A vállalat élén a legsolidabb neveket olvashatni. Veszprém vármegye törvényhatósági bizottságának 1883. évi szeptember hó 3-án tartandó évnegyedes rendes közgyűlésében tárgyalás alá kerülendő ügyekről Tárgymutató. 1) QÁ m. kir. Belügyministeriumnak 34571. inté^yénye a megyének járások szerinti beosztása, a szolgabirói székhelyek meghatározása, valamint a tiszti- segéd,- kezelő- és szolga személyzet számának és illetményeinek megállapításáról szóló me­gyei szabályrendelet tárgyában. 2) A m. kir. Belügyministeriumnak Harsogjon hát az ünnepély zenéje, És hangja zengjen völgyön, ormon át! Nap fénye jő a hosszú, csöndes éjre, Nagy álmod melybe’, Tündér, álmodád. Vidám seregnek zaja szól le hozzád: Nem álom földje többé már ez ország! Az embereknek birtokába száll, Az ember lészen itt az úr, király ! ___________ SZIKLAY JÁNOS. A pipiske. — Rajz. — V. Sárffy Ignácztól. II. (Folytatás.) A napok elteltek egymásután. A faluban addig-addig beszéltek Kék Andor­ról minden rosszat, amig utoljára csakugyan az lett. Nem tudnám én megmondani, micsoda, azt se, hogy honnan eredő, kinek a nevén támadt hir kez­dett Ősfalván kerekedni, — a minek következtében a jóravaló, csendes legényből legkikapóbb betyár lett. Mintha valamit a Karika Czili hűtlenségéről beszélt volna a nagyító fáma, — mintha öreg asz- szonyok s tapasztalt vén emberek a Csige Mike házasságáról kezdtek volna pletykázni! Mi igaz, mi nem? nem tudom. Tény az, hogy Kék Andor, — falu csodájára, öregek megbotránkozására legsem- mirevalóbb betyárrá változott. Most ott dőzsöl a korcsmában éjjel nappal s iszik. Iszik nagyokat s muzsikáltatja magát. Amily mértékben járt azelőtt a Karika lány után, ép oly mértékben kerüli most a házok táját. Mondják, hogy még most is szereti azt a gyermeket s ezt az akaratlanul szivéhez nőtt szerelmet iparkodik szétoszlatni a borban s meg­ölni muzsikával. Darutollas kalapját félrevágva nagyokat üt ök lével a levegőbe, mintha valakit — (egy előtte nem álló jól ismert valakit) — akarna fenyegetni. 44300. számú intézvénye, melylyel a folyó évi márczius hó 5-én tartott közgyűlésé­nek azon határozatát, mely szerint a Vinár községi árvaértékek fedezetére beszámított, de át nem adott Győrffy Gáborféle adós­levélben foglatt 73 frt 18V» krnyi tőke' és az az után járó kamatok a megyei gyám­pénztári tartalékalapból pótoltatni rendel­tetnek, jóváhagyja. 3) A közmunka és közlekedési m. kir. Ministeriumnak 21474. a. kelt intéz­vénye, a melylyel az országos közmunka kivetését és a közmunka váltsági áraknak folyó évre történt megállapítását tudo­másul veszi­4) Győrmegye átirata, melyben az árvízkárosultak számára gyűjtött könyör- adományokat köszöni meg. 5) Kolozsvármegye közönségének a közigazgatási tisztviselőknek magán-ügyeik­ben vasúton való utazásaik alkalmával az állami tisztviselőkkel egyenlő kedvezmé­nyekben leendő részeltetése tárgyában a képviselőházhoz intézett felirata. 6) Győrvármegye közönségének a marha-sónak lehető olcsó áron leendő árulása tárgyában a m. kir. Pénzügy,- Földmivelés-ipar és kereskedelemügyi Mi- nisteriumokhoz intézett felirata. 7) Arad város polgármesterének ki­mutatása az aradi 13 vértanú emlékére emelendő szobor-alap javára az ország törvényhatóságainak bizottsági tagjai által beváltandókul kibocsátott egy forintos elismervény eket tárgyazólag. 8) Tor da Aranyos megye közönsé­gének a magyar büntető törvénykönyv életbe lépte előtt a közigazgatási hatósá­gok jogköréhez tartozott kihágási ügyeknek a kir. törvényszékek, illetőleg kir. járás­bíróságoktól átvétele és visszaadása tár­gyában a m. kir. Belügyministeriumho{ intézett felirata. 9) A Veszprém megyei gazdasági egyesület levele. 10) A Szilas-Balhás községben felál­lítandó gyógyszertárra vonatkozó iratok. 11) A megyei tiszti ügyész előter­jesztése a Král Ferencz herendi lakos, mint eladó és Veszprém törvényhatósága — Majd utánnam jönne még, — morogja — de nem kell. Sem ő maga, sem a -szerelme. Meg­utáltam. Legyen a Csige Mikóé ... Gyalázatos !.. Hogy eladta magát pénzért 1 Nekem nem volt csak a szivem . . . Gabi bácsi mikor meghallotta a kósza híreket Andorról, megcsóválta a fejét, de nem hitte. Feltűnt ugyan előtte, hogy nem látta többé Andort beku­kucskálni a méhház melletti nyiláson s ez egy kis nyughatatlanságot is okozott szivének, — mindazon­által nem hitt. Nem tudott, nem akart hinni. — Nem hiszem — morogta csendes hangon — ha százan mondják sem hiszem. Nem hiszem, amig magam nem látom. Meglátta. Épen akor ment el teljesen elázva az ablak előtt, széles jó kedvében nagyokat rik­kantva. Oda se nézett a zöld ablakos házra, mintha sohase látta volna. Négy öt czigány ballagott utánna, akiket átölelt, összecsókolt korhely emberek mód­jára. Gabi boszankodva nézett utánna. A szegény kis pipiskét vigasztalta. — Gonosz az pipiském! Magam láttam. Ide se nézett a házunk felé, pedig azelőtt ugyancsak bújta a kerítést... No, no pipiském! Érdemes is sírni az ebadtáért. Bor annak az istene, nem más. No, no! Gombház, ha leszakad, lesz más. Ejnye no, még bizony utoljára engem is megrikat. Talán csak nem szereti még most is. Érdemes is rá!... Felejtse el pipiském!... — Meghalok Gabi bácsi — súgta a pipiske s aztán odaborult a vén ember szivére s zokogott keservesen. Gabi sietett, kibentakozni az ölelő karokból s elszaladni gyorsan, ügy érezte, mintha valami na­gyon összezsugorítaná a szivét. Sőt mintha talán bizonyos nedvesség is kezdene alápörögni barázdált arczán. Talán csak nem köny!.. Eh ! gyöngeség!.. . .., Csige Mikének ezen idő óta szabad héjá­ul M K tiVATALOs Értesítő“-vei f yütt műiden vasárnap reg­gel. Rendkívüli esetekben kü- lönlap adatik ki. - Előfizetési ár mindkét lapra: negyedévre 1 frt 50 kr.; félévre 3 frt; egész évre 6 frt. Egyes példá­nyok áraJökr. — Hirdetések díja: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyilttérben 20 kr.; min­den beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal: Krausz A. köny vkereskedese Veszprém­ben. Ide küldendő minden elő­fizetés, hirdetés, melléklet s reelamátió. ■r * * I4*ik szám. Veszprém, augusztus 30. VESZPRÉM közgazdasági-, társadalmi-, helyi- s általános érdekű MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Magánvitáknak s siemé- lyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéllratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen költemények csak akkor vé­tethetnek figyelembe, ha való­diságuk iránt bizonyíték sze­reztetett be. — Eérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el. Szerkesztőségi iroda: Vár i. be. a. — Ide czimzeudö a lap szellemi részét illető minden közlemény. Bömbölve dobja tajtékjit a partra A hullám porrá szétzúzott tarajja; S te alszol ősz ! Nem háborít a vész. Csak ember az, ki ébredésre készt. S az ember meg nem ismeré e tájat, Elhagyta parlagon vak-mostohán, Mig ismeretlen, messze földre fáradt, Itt nem pihent, de meg sem álla tán. S mint hogyha Balatont ébreszteni félne, Csak néha-néha siklik rajta félve Egy-egy halász csónakja csendesen . , . Ez álmod el nem űzi sohasem I — — — De uj hajnalnak támad im világa, Kék köd mögöl bámulva néz a nap. Hol most egy árva sajka leng magába’, Majd büszke árboczerdök ingának. Mulatni vágyók tarka sokasága Jár búcsút a gyönyörnek uj honába; A zöld mezökre, hol lomb enyhe nö, Uj éltet lelni jó' a szenvedő. lm! leng a zászló ékesen. Körülte Kisded csapatnak látja táborát. E jellel indul útra lelkesülve A kis csoport, alkotni Kánaánt. Megáldva mén az Urnák szent nevével, Hódit ni, győzni béke fegyverével; A merre leng, a merre megjelen, Éden virul fel puszta téreken. Az első, legdiszesb babért reája A fenkölt lelkű delnő tűzi fel, Ez lészen a zászlónak glóriája, Mely messze fog ragyogni fényivel. S a honnan szerte árad hire, fénye, E helyre gyűl egy ország ifja, véne; Hol most halotti csönd a partokon, „Jó kedv bősége“ ujjong akkoron. Mekkája van a hiv mohamedánnak, A szent Gangeshez járul a bramin ; Nizzára büszke népe Galliának 'Prof' illc . ryog Normanoja parsain , Gőggel tekint az alocseknek népr A fenyves bérczkirály sötét szemébe, Van kincse minder, népnek ... és nekünk, Nem volt e szép tó meg bucsúhelyünk i

Next

/
Thumbnails
Contents