Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1883-08-12 / 32. szám
Hát bizony ezek csak olyanok, mint más nagy városi typusok. ügy látszik az inteligens középosztály mindenütt egyforma. A köznépnek meglehet a maga speczialis jellege, miáltal a karintiai, steieri különbözik a tirolitól, de a középosztály egész Európában egy typust visel. Azért éppen nem látszik nekem lehetetlennek, hogy a mivelődés egyformákká teszi az embereket, s a kik egy európai conform- typus alakulását vitatják, azoknak annyiban igazuk van, hogy a középosztályok valóban conform jellegűek. Az ethnographus a hegyek közé menjen typusokat keresni, nagy városokban a cultura nivelláló hatása mindenkit egyformájunak csiszol. A nép különben nyájas, finom és közvetlen. Rátartósságnak, külőnködésnek itt hire hamva sincsen. Szeret mulatni, de takarékosan. Jusson is, maradjon is. A fiatalság szerény fellépésű és igen szives. Beszéltem több egyetemi hallgatóval. De egyiknél sem találtam az úri tempókban való tet- szelgést és a stikkli-hajhászó szilajságot. A nők plane kedvesek és őszinték. Mivel a nagyvárosi rendőrség igen szigorú, eszébe sem jő itt a nőnek exclusiv magatartásával a socialis illem és tisztelet korlátái között tartani a fiatal embert. Azt Gráczban mindenki tudja és mindenki alkalmazkodik hozzá. az az utálatos fixirozás, lorgnettezés, szemtelen mosolygás és provokáló kisérgetés, mely a párisi rouék, a bécsi gaminok s a pesti uracsok szokása, itt sehol sem tapasztalható. A városi hirek közt legérdekesebb egy törvényszéki végtárgyalás. Egy érettségi vizsgán megbukott diák gyilkossági merényletet követett el a matbe8is tanára ellen. Jelen voltam a tárgyaláson. Éppen midőn a tanukat' hallgatták ki a tanuló előbbi magaviseletére nézve. Mivel Bécsben villamossági kiállítás nemsokára megnyílik, a leány lyceumban ingyenes felolvasásokat tartanak a villanyosságról. Igen szép és distingvált közönség gyűlik össze. Belépti jegyeket jó korán kell szerezni — mert itt nem röste- lik a felnőttek oktatását. Meg is látszik a grácziak társalgásán, hogy igen szépen tudják a a maguk természetes eszüket a tanult ismeretek keretébe alkalmazni s a szerénységet az egyéni önállóság határozottságával kiegyeztetni. Aki szerét teheti, jöjjön el Gráczba. Bizony, biztosíthatom, nem bánja meg! HL Botorkálás Triest, Fiume, Zágráb sétake- lyéin. Triestről, Fiúméról és Zágrábról egy füst alatt mindenről itÜf bem lehet. Kiszakítok tehát egy részletet a városok életéből és bemutatom azok sétahelyeit. Triest két részből áll. Az óváros szűk, sötét kapaszkodó utczái a hegyoldalra vannak építve, míg az újváros a fény és gazdagság városa a kikötő mentében terül el. Az utóbbiról számos utcza sugárszerüleg vezet a Korzóra, egy hosszú palota sorba, mely egyközüen halad a íélköralaku kikötővel. Este pompásan van kivilágítva. Három és négy emeletes házai a modern építészeti styl remekei, kivált a Tergesteum, a börze épület, a Lloyd társulat épületei. A ragyogó kirakatok egyné- melyikében villamos világítást láthatni. A fordulóknál azok a sugár utak vezetnek a kikötőhez, melyeket előbb említettem, s azokon át minduntalan bepillanthatni az Adrian ringó hajók árbocz erdőjére. Itt találkozik esteukint, és délben Triest elegáns világa. Itt találjuk a legszebb toiletteket és a triesti beauté-kat. Ámbár megjegyzem, hogy ^ triesti hölgyvilág éppen nem elégítette ki várakozásaimat. Besten kölömb arczokat és termeteket látni. Csak a ruha kifogástalan szabású, de az ar- czok mind oly soványak, élezettek, sáppadtak, hogy egy friss arcz szintén meglepi az embert. Találelőtte ezren jártak és mitsem találtak; ki élte napjait a munkának, gyötrelmeknek fáradalmaknak szenteli, nem. azért, hogy embertársai talán szobrot állítsanak nekj halála után, holott életében talán nevét sem ismerték, hanem egyedül azért, hogy szolgálatot tegyen a tudománynak, mely fiainak mindig leg8zeretőbb ieggyöqgédebb anyja volt. A győzni induló csapat lelkesedését nem hüti, ha előtte már százszámra szedte az áldozatokat a gyilkos golyó, győzni vagy meghalni! a jelszó, melylyel a hazafi a zászló alá sorakozik. A tudományos kutatót nem ejti kétségbe, ha- előtte már számtalan nagy szellem megtörötten rogyott össze épen az ígéret földjének határán, — őt ép ez a tudat lelkesíti. Saját erejében több öntudat, öntudatában több bizalom és a bizalomban törhet- len erély, lankadatlan szorgalom és minden egyéb ir^iít végtelen közöny. Nagyot csakis igy lehet teremteni. A történelem, az egész emberiség tanús kodik ez állítás mellett. Nos, — Stanleyben megvolt az öntudat, megvolt a bizalom és hogy majdnem négy évig tartott útjában, melynek legkisebb része is a hihetetlennel határos mozzanatokat tüntet fel, mindig és mindenütt törhetetlen erélyt tanúsított, arról épen a vívmányok tanúskodnak, miket a földrajzi tudomány kizárólag neki köszönhet. A világ leghíresebb utazója, Livingstone meghalt. Meghált a megerőltetések következtében épen ázon homályos területek szélén, melyeknek átkutatását tűzte magának czélul, Közép Afrikát akarta a világgal megismertetni; a sötét világrészről, melynek csak végtelenül csekély része nyílt meg a czivilizációnak — óhajtotta a fátyolt felleb- benteni. Burton Syeke és Grant nagy érdemeket szereztek, hogy a nagy feladat megoldási módját előkészítették, ámde végeredményben az ő felfedezéseik épen bizonytalan jellegüknél fogva ép oly problematikusak, mint azelőtt voltak. / Livingstone halála ismét be tetőzetlenül hagyta a művet, de megjelölte az egyetlen helyes irányt, mely közép-Aírikának azon részeihez vezet, hol a földrajz, a tudomány, a uépisme csak talányokkal kozhatni ugyan nagy árnyas szemű olasz nőkkel, kik érzéki jellegükkel csábitóan szépek, de ritkábban, mert Triest lakosságának fele austriai születésű: Igazi olasz csak 17,000 van, jóllehet 120,000 lakos közül 88,773 beszéli az olasz nyelvet, mely itt az uralkodó nyelv, a miveltség nyelve. A lakosság zöme olaszosított istriai, melynek mostani typusa fogalmaink szerint éppen nem mondható szépnek. Á férfiakról még előbb mondhatnék ezt. E tekintetben tehát Triest Párisra emlékeztet. A séta-idő este 8 és 11 óra között van, ugyanaddig járnak kelnek a lókocsik, omnibuszok. Ejfél felé kávéházakba húzódik a közönség, melyek Ízléses berendezés dolgában a párisi caté-kkal egyenlő ranguak. Fiume kicsiben Triest. Magyar Triest, habár magyar szót a Via del Governo es Korzó utczáin nem hallani. Egy bét subaltermus hivatalnok és baka beszél magyarul, a fiumei publicum merő olasz és horvát. Kikötője szebben fekszik a triesztinél és hatalmasan épül. A kikötőt horvát és olasz munkások népesítik meg, az előkelőség a Korzó és folytatólagos utczákban szeret botorkálni. Fiúméban már sok szép nőt látni, kivált a horvát szárma zásuak között. De Zágráb sétáin a Zrinyi téren (Tre Zrinij) és a Mária Valeria utczáin az ethnographus nagy örömére oly gyönyörű publicumra bukkan, hogy csak Bukarestet tudnám úgy hamarjában e tekintetben Zágráb fölé emelni. Azok a kifogástalan plastikáju termetek, a gyönyörűen élezett arczok, a vonások finomsága és kecsessége, a szemek, arczszinek élénksége párosítva Ízléses öltözködéssel feledhetetlenekké teszik zágrábi sétáinkat. A férfinem itt már határozottan háttérbe szorul. Zord, kemény, markirt vonások torzomborz hajjal ás bajuszszal, a horvátok jellem- zetességei. Mindnyája horvátul társalog, vagy ha affectálni akar németül. A mint a román intelli- gentia franczia szokásokat utánoz és a franczia nyelven társalog, ugyan igy teszi azt a horvát a német nyelvvel. Pedig feltűnő jelenség, hogy egy szláv fajta éppen a német civilisatiora szeret támaszkodni ! Egészben véve Zágráb a legkellemesebb benyomást tesz a touristára. Horvátország szegény, de Zágráb előkelő város, s ha kissé magasra fokozza is a város emelkedése a horvát hevesvérű nationalistákat, annyi tény, hogy a város felvirágzó és sokkal miveltebb jellegű, mint Belgrád. A horvátok egyáltalában nem olaszok, mint a hogy őket hírlapok után ősmerjük. Ami kedves hírlapjaink a horvát életnek csak markant bélyegző oldalait tárják fel s ha tisztán utánok ítéljük meg a horvát intelligentiát, úgy járunk, mint a kedves bécsiek, kik tendentiosus firkászok által rászedetve, a magyar igazságszolgáltatásról szörnyen zöld dolgokat képzelnek. A tisza-eszlári eset megint jókora csorbát ütött reputationkon. A külföld persze a bécsi s a pesti német lapok után ir és ítél. Még Triestben és Fiumében is oly túrán ítélnek rólunk, hogy csak az tudja, mily gálád, tettet követ el a lelkiismeretlen vagy tudatlan hírlapi referens, ki itt helyben hallja azokat a gyalázó elitélő beszédeket, melyek a magyar állapotok felöl folynak. Azon taláu csak úgy lehetne segíteni ha a magyar iró francziául és németül is igyekeznék Írni, s ha megkönnyitenők az idegeneknek, hogy minél tömegesebben látogassanak be hozzánk, hadd győződjenek meg róla, hogy a pesti Korzó és váczi utcza sem ázsiai sikátor, és hogy a magyar közönség egészen más, miut az iskolázatlan irkászok által félázsiainak kikürtölt zagyvalék sokadalom. De mikor nálunk az a nyelvi tanulás oly meddő ! G^irbus^ Gé\a. dolgozik. A szellemi örökséget Stanley vette fel. Ám nem pazarolta el, szaporításához fogott. Eltökélte magában, hogy művét befejezi. Ő, ki már négyszer megfordult Afrikában, kit Livingstone halálának hire ép akkor ért, midőn 1874-ben az aschanti háborúból Angolországba visszatért, — a halálhírt szózat gyanánt fogadta, mely őt tettre lelkesíti, mely kezébe adja a zászlót, mely alatt a tudomány, az egész emberiség, a műveltség, a haladás érdekében és szent nevében diadalmaskodnia kell. Nagy eszmék megvalósítására nagy emberek kellenek. Nem a kegyes leereszkedés, de a valódi áldozatkészség az, mely nagy tervek kivitelét lehe- ségessé teszi és a tudományok felvirágoztatását előmozdítja. A világ legnagyobb két lapjának a »Daily Telegraph“ és a „New-York Herald“-uak tulajdonosai vették föl a Livingstone kezébólkihullt kardot, hogy Stanleynek nyújtsák át. Stanley méltónak mutatkozott a reá bízott feladat teljesítésére, érezte, hogy két nagy nemzet érdekében dolgozik, mely érdek a legfényesebben akkor lett kimutatva, midőn Livingstonet, az elveszettnek hitt angol utazót, az erélyes amerikai tudósító — ki nem volt más mint Stanley — újra feltalálta. Livingstone halála félbeszakította a megkezdett müvet és igy Stanley szellemére nehezedett az óriási feladat, hogy Közép-Afrika földrajzi problémái lehétőleg megoldassanak és a rabszolgakereskedők búvóhelyei felkutassanak és megismertessenek. S t a n 1 e y re várt a Tanganika tó még eddig ismeretlen kifolyásának felfedezése. A művelt világ, a minden figyelmét Afrikára irányzó földrajzi tudomány feszülten lesett minden részletecskére, mely a Viktória tóra vonatkozik, mely óriási tóról Speke vázlatainak kivételével addigeló jóformán semmit sem tudtunk; Stanley volt hivatva arra, hogy a bámulatra ragadt világnak megmutassa, közvetlen tapasztalatai segélyével bebizonyítsa, tudományos kutatásával, óriási munkájával és utolérhetetlen vívmányaival kétségbevonhatatlanná tegye, miszerint az Hálanyilatkozat Vesfprémmegye Tekintetes törvényhatósági bizottságáhozTövises a pálya, melyen a néptanítónak haladnia kell; göröngyös az ut, mely őt pályáján czélja felé vezeti; sok nehézségekkel és akadályokkal kell megküzdenie, hogy hivatásának lelkiismeretesen megfelelhessen, épen azért, hogy ezen küzdelmek közepette össsze ne roskadjon, hogy a czélja felé való törekvésében ereje, kitartása el ne hagyja: nem kis mértékben lelkesülésre van szüksége, lelkesülésre nemes hivatásának hiv betöltése, az emberiség, a haza. a nemzet boldogságának előmozdítása iránt. Igaz, hogy a lelkesülés ezen lángjának minden külső befolyás hozzájárulása nélkül is már a tanítók kebelében kellene hogy létezzék, — s ezek egy részében nem is hiányzik az — de hát nem lehetiiuk mindnyájan Pestalozzik, s igy ösztönöz- tetésre a társodalom, a felsőbbség s a nemzet részéről annyival inkább, mivel azok részéről kiknek javáért, boldogságáért közvetlen fáradozunk megérdemelt elismerés helyett gyakran rút hálátlansággal kell találkoznunk. Veszprémmegye mélyentisztelt törvényhatósági bizottsága ez évben is ápolta tanítóinak kebelében a nemes lelkesűlts éget hivatásuk lelkiismeretes betöltése iránt az által, hogy a magyar nyelv terjesztése — ezen hazafias kötelesség teljesítése körüli buzgolkodóknak nemcsak elismerését fejezte ki, hanem anyagi jutalomban is részesítő azokat kiosztván közöttük 35. drb. aranyat. Fogadja a Tekintetetes törvényhatósági bizottság e szép tettéért úgy a magam, mint a többi elismerésben részesült tanitótársaim nevében is kifejezett leghálásabb köszönetemet azon ígérettel együtt, hogy ezután sem fogunk lankadni teljes erőnkből oda törekedni, miszerint megyénknek minden egyes lakosa nemzeti nyelvünket necsak tökéletesen értse és folyékonyan beszélje, hanem érzelemre nézve is magyar legyen! Adja Isten, hogy ezen idő mielőbb bekövetkezzék ! Lajos-Komárom, augusztus 4-én 1883. Macher Endre, ev. tanító. Felhívás. a magyar pénzintézetek és részvény-vállalatok országos nyugdíj egyesületének létesítése tárgyában. A pénzintézetek és részvényvállalatok tisztviselőinek nyugdíjaztatása iránt megindult mozgalom már első csirájában méltán költötte fel a legszélesebb körök érdeklődését s tekintve, hogy minden pénzintézet és részvényvállalat sikéres működésének egyik alapfeltétele a jövőjét biztosítva tudó, anyagi gondoktól ment, ügybuzgó tisztviselői kar odaadó közremunkálkodása, a társulati tisztviselők általános nyugdíjaztatásának mikéuti szervezése oly fontos kérdésként jelentkezik, mely méltán hívja fel figyelmünket. Pénzintézeteink s részvényvállalataink legnagyobb része foglalkozott is már a maga körében létesítendő nyugdíj kérdésével, néhánya teremtett és dotál is nyugdíjalapot, azonban ezek, — eltekintve egy-két intézettől — rendeltetésöknek soha sem fognak megfelelhetni azért, mert a dotatió elégtelensége mellett hiányzik a tömeges egyesülés, a nyugdíj intézmény életképességének ez első feltétele. A saját külön nyugdíj-alap létesítésének és kezelésének nehézsége, szemben a valóban csekély áldozatok árán legnagyobb biztosság mellett elérhető előnyökkel, melyeket egy, az erők egyesítése mellett a kölcsönösségi elmélet mathematikai alapján nyugvó általános nyugdíjintézet nyújt tagjaiafrikai kontinens nyugati fele, mely a térképeken eddig csak mint puszta folt jeleztetett, — népes, sűrűén lakott földdarab, melynek elhanyagolása bűn, fel nem keresése igazolhatatlan mulasztás. Amit megígért, azt teljesítette^ is. Amit kitűzött maga elé, azt meg is oldotta. Átélte a munka befejezéséhez szükséges időt és bevégzett úgyszólván mindent. Zanzibarból indult Közép-Afrikán keresztül, s a Livingstone folyam mentén igyekezett újra az óceánhoz jutni. Nem lehet feladata e czikknek, hogy utazásának csak vázlatát is adhassam. Oly óriási vállalat, mint amilyent Stanley oldott meg, nem alkalmas arra, hogy pár szóval jellemeztessék. A kiindulás pontjától mindaddig, mig a megtizedelt, agyoufárasztott, kiéhezett, elgyötört expedíció élén újra meg nem látta az oezeánt, az emberi haladás ez életerőt, — addig csak folytonos kin, gyötrelem, kétségbeesés az mi ellene tör és számtalanszor még a halált is kívánatossá teszi. De ő átélte a szenvedéseket, misszója éltette, hivatása lelkesítette, tudományszomja buzdította és nem csüggedett. Zanzibartól az atlanti oczeánig a kínok lánczolata, — innen egész hazáig a diadalok sorozata, melyeknek ő a ragyogó központja. Legszebb emlékeink azok, melyek szenvedéseinkre emlékeztetnek. Stanleynek is jelen müve az, mely neki legtöbb örömet, legtöbb dicsőséget szerzett. Az egész művelt világ határtalan lelkesedéssel fogadta a hazatérőt, leírhatatlan örömmel vette először is angol nyelven megjelent remek művét, mely a tudományos irodalomban, a fedező utazásokat leiró művek között nemcsak páratlan, de utolérhetetlen is. Nincs a világnak művelt nemzete, mely Stanley jelen művét nem sietett volna irodalmába átültetni. Örömmel fogadjuk, a midőn most már magyar nyelven is megvan és e tekintetben szegényes irodalmunkban annál szívesebben látjuk, mert nem csak hézagpótló a tudomány szempontjából, de valóságos remekmű a kiállítás tekintetében, mely az eredetivel győzelmesen kiállja a versenyt. Zempléni T. Gyula. nak: minden kétségen felül helyezi az eszme révalóságát és gyakorlati kivitelének számos elő Helyes irányú volt tehát a hazai pénzit tek és részvényvállalatok kebeléből kiindult é országos nyugdíj egyesület létesítését czélzó mozgalom, melynek a múlt évi augusztus hó I, Budapesten tartott országos értekezlet volt t nyilvánulása, s egy országos szervező bizottság küldése, az első lépés az eszme megvalósitísVfeié' Az 1882. november hó 27-én Budapesten 278 vidéki pénzintézet részvéte mellett tartott országos értekezlet az eszmét örömmel üdvözölvén' az országos szervező bizottság úgy vélt feladatának legjobban megfelelhetni, hogy mig egyrészt magát szaktekintélyek által kiegészítve egy alapszabály, tervezetet dolgozott ki s megszerezve a biztosítási szak egy kiváló férfi a, Lewin J„ a budapesti keres- kedelmi akadémia igazgatójának közreműködését, a tervezetet mathematikai szempontból felülvizsgálta • addig másrészről az eszme gyakorlati megvalósit- hatása végett megnyerte a »Magyar országos bank részvény-társulat“ támogatását és közreműködését Midőn tehát a »Pénzintézetek és részvénv- vállalatok országos nyugdijegyesülete“ alayszabály- tervezetének egy példányát ezennel áttanulmányozás végett megküldenők, van szerencsénk a pénzintézeteket, részvényvállalatokat, társaságokat, egyleteket és szövetkezeteket az egyesületbe való belépésre telkérni s a Budapesten, 1883. augusl- tus 19-én d. e. 10. órakor a „magyar országos bank“ helyiségeiben, V. kér., C\ádor utcza 9 sy. a. tartandó alakuló közgyűlésre meghívni. Miután pedig az alakuló közgyűlésen csak azon intézetek s tisztviselőik vehetnek részt, a melyek és a kik kötelező belépési nyilatkozataikat a közgyűlést legalább is 8 nappal megelőzőleg bekül- dötték, kérjük a mellékelt cA) és űBj-vel jelölt nyilatkozatokat, akár mint pártoló, akár mint rendes tagok kitöltve, a magyar országos bank részvény-társulatnak (Budapest, V. kér. Nádor-utcza 9. szám) annak idején beküldeni. Azon reményben, hogy úgy a pénzintézetek és részvényvállalatok, mint azok tisztviselői saját jól felfogott érdekükben az eszmét nemcsak örömmel üdvözlendik, hanem azonnali hozzájárulásuk által már az alakítás első és legszebb tényében is részt veendeuek, vagyunk szives értesítéseik vá- rásában Budapesten, 1883. év május havában Az országos szervező bizottság nevében: ‘Beretvás Endre, elnök, a magyar országos bank vezérigazgatója. Lovag Fáik Zsigmond, Zachár Gyula, helyettes elnök. jegyző Abray Károly Schneller G. cAlajos Kőváry László Vepély Ferencz Udvary Jerenc\ Tósch Gyula bizottsági tagok. Eszmetöredék á közegészségi ügyről. Irta gr. Széchenyi Kálmán, Sopron. Ára 30 kr. *) Folytatás. I. Egy járási orvosnak fizetése 500 frt, egy községi orvosé 300 frt. Hogy ezen fizetéséből rendes praxis nélkül meg nem élhet, az commentárt nem igényel. Innen magyarázható, hogy sok orvosi állomás betöltetlenül marad s azokra orvos nem kapható; vagy ha akad is, csak olyan egyéniség válalkozik, kit a nyomor az Ínség, vagy a reménytelenség jobb állásra szert tehetni, az elíogadásra kényszerítenek. Innen van, hogy találhatunk 10—12 községből álló köröket is, a hol orvos nincs, és ha váratlan szeerencsétlenség áll be, hol a rögtöni segítség életkérdés, az orvost 1—2 mértföld távolságból kell lóvesztében hozni. Ennek tulajdonítható, hogy azon fiatal orvosok közül, kik tettleg alkalmazásban vannak, némelyek talán meg nem felelhetnek az igényeknek. De lehet-e joggal követelni, hogy egy szegény férfiú erélylyel és buzgósággal szentelje magát tövises feladatának akkor, midőn a községektől csak nehezen behajtható csekély fizetését nem kapja rendesen, s betegeinek egy része hónapokig elhalasztja keservesen kiérdemelt díjnak lerovását, a többit pedig az illetők tehetetlenségénél fogva ingyen gyógyítja, sőt még a gyógyszereket is némelykor a magáéból kénytelen előállítani? Lehet-e méltányossági szempontból követelni valakitől ily mérvű odaadást, ily áldozatkészséget, mikor az illető időnként maga sem tudja precarius helyzetében, hogy miből tartsa fenn magát, vagy ha épen családos, családját? Mindennek e világon meg vau a maga météke, igy az áldozatkészségnek is s ki ezentúl követel, az roszul számit, csalódik. Azért ha valaki azt állítja, hogy a nép nem viseltetik bizalommal az orvosok iránt, ezen ellenszenv csupán csak az utóbbinak tulajdonítható: mert a népet zaklatják túlságos követeléseikkel, — kénytelen vagyok ellentmondani. Nem tagadom ugyan, hogy van több oly orvos, ki háromszorosan is megfizetteti fáradságát, de a mi többekre ráfér, azt csak kivételnek lehet tekinteni és az igazságnak hiszek megfelelni, midőn állítom, hogy orvosi karunkban, sok jellem- és tudományban kitűnő egyéniség működik, s kiket a vox populi a ragadós nyavalyák és epidémiák idejében, ép úgy mint az egész éven keresztül a szenvegő szegénység őrangyalának tekint. Azért tehát ne keressük a bajnak forrását kizárólag az orvosban, hanem adjunk neki becsületes állást, megfelő számban elhelyezve, habár kissebb helységekben is, de központban, 3—3 egyik a másikhoz közel eső községet tűzve ki hivatalos működésének teréül, és akkor méltányosan fogjuk tőle követelhetni kötelességének pontos teljesítését. *) A korszerű röpiratot ajánljuk t. olvasóink szives figyelmébe. Szerk;.
