Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1883-08-05 / 31. szám

Paá] Dénes ur lemondása folytán a v«:;,;:ém-jutaei-szárny vasút ügye vezető né!kid áll, végrehajtó bizottsága megcson- k -: — ez már magában igen nagy baj,

é í imugy is keservesen fejlődő ügynek r<«g\ ártalmára van; még nagyobb baj & x> :l. n, hogy a lemondás óta absolut semm sem történik, — és az ügy elhagy«*« áll.

igy nem maradhat, és a dolgon kell. Paál Dénes ur az ügy iránt ett fáradozása és buzgó tevékenysége daczára a vállalatnak még valamivel adósa maradt.

Elnöki tisztét ugyanis nem azoknak adta vissza, kiktől nyerte t. i. a részvényeseknek, hanem egyetlenegy részvényesnek Prokesch urnák, ki mint ilyen a lemondás elfogadására illetékes nem lehet.

Ezen tévedésnek tulajdonítható, hogy nem csak elnököt veszített a vállalat, — de nincs ki a vezetés elejtett fonalát fel- vegye, — s a további teendők felől intézkedjék.

Reám, mint a vállalat pénztárkonára kétszeresen kellemetlen a dolog, mert 14,000 forintot kell őriznem, — és nincs elnökség, nincs igazgatóság, mely velem a felelősség terhét megosztaná. Ily feltételek mellett nem szegődtem pénztárnoknak.

Paál Dénes urnák, a nyött elnöki mandátumból folyó feladata, hogy a részvényeseket egybehívja, — lemondási szándékát — ha ez már visszavonhatlan elhatározása, — tudomásunkra hozza, — és ekként módot nyújtson arra, hogy a részvényesek a további teendők felett határozzanak.

Hogy ez meg nem történt, nem tulajdoníthatom másnak, mint hogy Paál Dénes ur, miként azt Prokesch úrhoz intézett nyílt levelében olvastam, hivatalos kiküldetésekben a várostól távol volt.

Az ügy érdekében kívánatos lenne, hogy ezen gyűlés mielőbb egybe hivassák.

A vállalat jelen állásában nem sok reményt nyújt a kedvező kivitelre nézve.

Ha a vállalat a leszállított 60000 frtnyi tőkét képes feltétlen részvényjegyzés által előteremteni, — hanem a feltételes jegyzésekre utalva van, ez nézetem szerint nem előnyös positio. — A 60,000 forinton felül úgyis kénytelenek leszünk 20,000 írt adósságot csinálni, — a vállalat érdekében szerintem szükséges, hogy legalább a 60,000 frt feltétlen részvényekkel fedeztessék.

Nem kell gyanúsítást keresni ott, ahol az nem szándékoltatott, — elismert szabály az, hogy a készpénzzel vásárló olcsóbban vásárol.

Eötvös és József nádor szobrát, a gyönyörű Korzót és a Fereucz-József-tért, az akadémia és a nemzeti muzeum képtárát, menj a nép vagy a nemzeti színházba, ha gazda vagy menj a köztelek gazdasági múzeumába és ha a legújabb és legjobb szerkezetű gazdasági gépeket és eszközöket akarod látni menj el Tarnóc\y Gusztáv váczi körúti gépcsarnokába, a hol a legújabb minden rendű és szerkezetű bel és külföldi gépeket láthatod és sok olyat is a mit mégsem láttál; ha kereskedő vagy iparos vagy nézd meg a hatalmas elevátorokat, a vámházat, a közraktárakat, a technológiai és iparművészeti múzeumokat, nézz meg mindent, de ha jól és kellemesen akarsz egy napot tölteni, el ne mulaszd az Orczy kerti mulatságot megnézni. _________ Vigadó.

Men

yegzői dráma.

R*h(Jankó János festménye után)

Fejes biró uram tág udvara szinte nyüzsgött az ünnepi seregtől. Pedig ez még csak sillom volt abhoz a tömeghez képest, mely odakünn rekedve, a zöldre festett rácskerités mellett foglalt helyet; piros pozsgás, kaczkiás menyecskék, hamiskásan mosolyogva egymás közt, töpörödött vén asszonyok, kik jelentőséggel teljes suttogást visznek véghez, éB pofók gyermekcsapat, mely vihogva kandikál be a léczek között az udvarra, sőt a merészebbje egy észrevétlen pillanatban még be is csúszik oda, ügyesen, mint a csík.

De hiszen nagy sor is esett ma! A legszebb leányt a faluban, biróék Zsóíikáját ma viszi magával Varga András gazda a szomszédfaluba, mint leendő élete párját. Ott is fognak oltár elé állni és megfogadui a holtomiglau-holtodiglant. Varga András hires telkes gazda a vidéken; volt mindene bőségben, csak egy hiányzott még, az a kis pörölő jószág, mely .feleségem4 szóra hallgat — ha hall*

132 részvény, — 13,200 frt jegyzésén furdul meg most a veszprém-jutasi- szárnyvasut ügye, — ha kell a vasút a város közönségének, — irja alá a még hiányzó 132 részvényt.

Ha ez meg nem történtik, — akkor nem a törvényhez ragaszkodó (tehát ezért tulaggályos?) részvényesek buktatják mega vállalatot, hanem megbuktatja a közöny, részvétlenség és ellenszenv, — megbuktatja a pártolás hiánya, amely ezen, — ha nem is a város életérdekét képező, — de mindenesetre a város haladását előmozdító és emberi számitás szerint életképes vállalattal szemben a közönség többségénél mutatkozik.

A társaság megalakulása egy fontos lépés előre. A törvényesen megalakult társaság nagyobb tekintélylyel fog felléphetni egyrészt a késedelmes fizetőkkel szemben, másrészt a már hiányzó aláírásokat is könnyebben megszerezheti.

Hogy az alakulás törvényszerűen megtörténhessék, a már együttlevő 14,000 forinthoz még 4000 írtnak lefizetése szükségeltetetik.

A nehézségek tehát, melyek a vállalat létesítését akadályozzák nem olyanok, hogy azokat komoly akarat le ne győzhetné.

Wurdet Adolf.

Mi újság a nagy világban?

Lapunk múlt évben ápril 30-án egy czikket közölt e czimen: Mi rejlik a csillagokban ? E czikkben foglaltak a legsötétebb kilátást nyújtották a történendőkre. Mit tapasztalunk? A csillagászok jóslata szóról szóra beteljesedett már eddig és teljesedik folyton folyvást. Borzasztó elemi csapások mindenfelé, égiháboruk, zivatarok, földrengések, földsülyedések, árvizek mindent leperzselő forróság, majd dermesztő hideg, ragályos betegségek, kolera, állatoknál dögvész, embereknél megmagyarázhatatlan öngyilkosságok, minden józanabb czél nélküli egyéb gyilkosságok, szóval tünemények események, melyeknek láttára hallására megrendül még a legedzettebb idegzetű ember is.

Ily borzasztó katasztrófa történt julius 28-án este 9 és 10 óra közt Ischia szigetén Nápoly közelében, ahol földrengés következtében a sziget több városa és községe egy pár pillanat alatt romhalmazzá lett, mely a szerencsétlen lakosokat maga alá temette. Az eddig elhaltak száma megközelíti a tízezret, ezek mellett a sok sebesült és még a gyilkos romok alatt hány ezer meg ezer rejthetik, azon romok alatt, amelyeket az ismétlődő földrengések, az óriási kőrakások, az öldöklő hullabűz majdnem mégközelíthetetlenekké tesz. Az olasz király személyesen jelent meg a gyász helyén; úgy ő, mint az olasz nép, de talán az egész világ meg fog mindent tenni, hogy segítsen, a mennyit segíthet.

Cd kolera Egyiptomban folyton terjed. Nem csoda, hisz a közegészségügyi hatóság és a nép indolencziája kedvező talajt készít a rettentő emberirtó kórnak.

Nálunk a tis{aes^lári ügy kötötte le a közfigyelmet, mely múlt pénteken ért véget Nyíregyházán az összes vádlottak felmentésével. Vajha véget ért volna, de félünk, nagyon félünk!

r --------ga

t» Unszolták is András gazdát, nézzen körül, hiszen már a negyvenötödiket tapossa; utoljára még kosarat talál kapni és hoppon marad. András gazda ühüugetett néhányat a bajusza alól, neki iudult a szomszéd falunak és nemsokára akadt is szemre- való lány. Biró uraimékhoz állítottak be a kérők, nagy ékesen előadva, mi járatban vannak. Biró uram lopva rápillantott az élete párjára, az meg visszahuuyoritott, aztáu azt mondták, hogy kissé még meggondolják magukat, megkérdezik a lányukat is, mert Ők nem akarják Zsófit erőszakosan férjhez adni. Pedig dehogy kérdezték; harmadnapra odaígérték a kezét. Hej, ha tudták volna, talán bizony mégis megkérdezték volna előbb őt is ... .

Ma lesz az esküvő. Azért van tele biró uram portája ünnepi násznéppel, azért ácsorog odakint a falu népe. András gazda ugyancsak kifente magát meg a bajuszát. Ezüst gombu dolmányt öltött, gomblyukába, kalapjába piros rózsát tűzött, ünnepi fokosa sziute elvakitja a rá nézőt. No de hiszen meg is érdemli az a lány, hogy az ember igy kimórikálja magát érte. Nem egy helyre legény irigyli András gazda szerencséjét. Hej, hogy miért nem lehet mindenki telkes gazda!

Biró uram kerek arcza sziute sugárzik a megelégedettségtől, azonképen anyjuké is. Csak az bántja őket mód nélkül, hogy az a Zsófi leányzó sehogy sem tud vagy uem akar beletalálni az uj helyzetbe. Azelőtt vig volt, mint a dalos madár és most, most tudj’ az Isten mi ütött hozzá.

— Ejh, sohse féltsük, mondja maga magát is vigasztalva biró uram, sohse féltsük, ez is csak olyan, mint a többi febérnép, mikor főkötő alá kerül. Hát te külörnb voltál? Mi? No de anyjuk, ugy-e, hogy mégis nagyon jól megvagyunk mi egymás mellett, mi, he, he, he ?

András gazda e közben ott settenkedik Zsófi körül, aki csak tűrte nyugodtan, hogy feladják rá

10802. Veszprémmegye alispáni hivatalától, k. i. 18837

Körrendelet

a járások stolgabiráinak, Veszprém és Pápa r. t. városok polgármestereinek.

Az országgyűlés képviselőháza vármegyénk közönségének azon kérvényét, a melyben Budapesten állami támogatás mellett egy történelmi arcz- képcsarnok felállítását megpendítette, figyelemre méltónak találta és az eszme létesítésére szükséges intézkedések megtétele végett a vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministernek adta ki.

A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister ezen már jelzett kérvényünk alkalmából és tekintettel arra, kogy hasonló irányban az irók és művészek társasága részéről is tétettek kezdeményező lépések, a 7. alá másolatban mellékelt rendeletet intézte az összes törvényhatóságok főispánjaihoz.

Főispán Ur 190/883 sz. a. kelt átiratához képest tehát fölhívom a czimet, hogy a járása területén hatóságok, városok, községek, intézetek vagy magánosok tulajdonába lévő egyházi, történelmi, irodalmi, művészeti vagy bármely tekintetben hazánkra jelentőséggel biró egyének olajba festett, réz- fa- vagy kőmetszetü, avagy a graphical művészet bármely ágában előállított, vagy végre szobrászati kivitelű arczképeit, szobrait vagy síremlékeit, valamint városok, csatatórek, várak festményeit, rajzait, térképeit Írassa össze s a jegyzéket a tulajdonos és hely megnevezése mellett 30 nap alatt hozzám küldje be.

Végre tekintettel arra, hogy a történelmi arcz- képcsarnok fölállításának eszméje a törvényhatóságok közül első ízben Veszprémmegye által pendit- tetett meg, elvárom, hogy a törvényhatóság inten- tiójához hi ven ez irányban lehetőleg pontos jelentések fognak hozzám beérkezni.

Veszprém, 1883, évi augusztushó 1-én

az alispán szabadságon Kolo\sváry József,

in. főjegyző.

11010. Veszprémmegye alispáni hivatalától, k. i. 1883.

Körlevél.

a járások s\olgabiráiho\ s Veszprém és Pápa r. t. városok polgármestereihez.

' A tüzrendőrség egyik fontosabb feladata, hogy a kéménysepretés gondosan ellenőriztessék. Ezen ellenőrzés teljesen megbízható módozataira nézve szándékozom szabályszerű módon intézkedni. Ezen okból tudni akarom, hogy a vármegyénk területén létező kilencz kéményseprő kerületben működő kéményseprők kötelességszerü teendőiket az 1882. év folyamában minő beosztás mellett, minő munkakörben és minő munkaerővel teljesítették. Tudni kívánom, hogy a kémény-seprés megtörténte hogyan ellenőriztetett a községekben s hogyan a két rendezett tanácsú városban?

Ezek hivatalos kijelentése után felhívom tehát a t, czimet, hogy a hatósága alá tartozó minden községre nézve tudja meg hogy az 1882. évben melyik kéményseprő mester teljesítette a kémény seprést, minden községben hány kémény, vagy kürt tisztogattatott és az illető kéményseprő mester ezen munkákhoz minő erővel rendelkezett? Megtudandó továbbá, hogy a mennyiben egyes községekben vagy kerületben a rendes kéményseprőn kívül más kéményseprő mester is működött, ki volt ez? Megtudandó az is, hogy a vármegyénkben lakozó kéményseprő mesterek más vármegye területén is tisztogattak-e, mely községekben tették — ezt? valamint megtudandó az is, hogy más vármegyebeli kéményseprő mesterek vármegyénk területén dolgoztattak-e és hol? Bejelentendő az is, hogy a kéménysepretés megtörténtét, hogyan ellenőrzik a községekben és a községeknek nem volnának-e az ellenőrzésre nézve óhajtásaik a melyek a gyakorlati kivitelt megkönnyítenék ?

Mindezen adatokat a múlt 1882. évre követelem be s ezen adatokat f. é. augusztus hó 15-ik napjáig minden bizonynyal elvárom.

a menyasszonyi ruhákat. Mintha esze egész máshol kalandozott volna észre sem vette vőlegényét, a ki olyan édes pillantásokat vetett rá és majd felfalta a két szemével. Rá sem tekint arra a rózsaszínű selyem viganóra, melyet anyja serény kezei rendezgetnek el rajta; pedig máskor úgy tudott őrülni az uj ruhának, akár a kis gyermek a vásár- fiának. Most meg sem meczczan, mig ráfűzik nyakára a háromszoros klárist; bárányszelidséggel enged magával mindent tenni, csak akkor rezzen kissé össze, mikor már a menyasszonyi koszorút és a pókhálószövethez hasonló finomságú fátyolt illesztik feje köré.

Minden készen az indulásra. Már a tulipános ládát is felemelték a saroglyába. Az ernyős nászkocsiban a vőlegény és menyasszony, velők szemben a nyoszolyólányok foglalnak helyet. Jancsi, a vén kocsis büszkélkedve rántja meg a gyeplőt.

— Gyi te! és a parádés lovak már el is hagyták a bámész tömeget, melyen keresztül a vőfélyek vágtak a kocsinak utat sallangos lovaikon.

A kocsi után nyomban ismét 3—4 pörge kalapos nyalka legény üli meg a prüszkölő, nyiholó méneket, melyeken tarka kendők lobognak.

Az örömszülék kocsija alig tudja már utolérni őket. Hanem végre is csak elrendezkedett az egész násznépsóg a végtelen szekérsorban. Felká- szolódott a Czinczérék bandája is a számukra rendelt alkalmatosságra, keleti színekben pompázva, ki zöld mámilioa, ki sárga réklipen, nagykarimáju szalmakalapban stb. Ugyancsak istenigazában húzzák a talpcsíklandót. Alig vau miatta maradás a szekereken. Szegény klarinétos tőrölgeti is a nagy melegben arczát, melyet tetemes gömbőldedséggel áldott meg a teremtő. Hanem azért fújja rendületlenül egész utón. Az ifjú népség kaczag, tréfálózik, ujjong, énekel. Hiában, nem viz az, a mi ereiben folyik. A legények kitekerik a kulacs nyakát és teli j

Ezen körlevelem a két rendezett tanácsú város helyi viszonyaihoz mérten alkalmazandó s az adatok ily értelemben állítandók össze és terjeBz- tendők be.

Veszprém, 1883. évi julius hó 26-án.

Véghely Dezső. alispán.

Úti karczolatok.

i.

V eszprémtöl—Szombathelyig.

Nem lévén barátja a hosszas szedölőzkedés- nek felpakoltam és elvitt a gőzös Veszprémből. A conductor egy II. osztályú kupéba nyomott — gabnakereskedők közé. — Belenyugodtam sorsomban, mert régi pechem, hogy utitársaim vagy siketnémák vagy szenzálok. A szótalan utitárs csak hagyján de az utazók ez utóbb említett geuréje nem éppen andalító társaság. Eltekintve attól, hogy örökké kilókkal, hektókkal van dolguk, a szalámi maradékoknak ablakon való kihajigálásán kívül némelyiknek fesztelelensége annyira megy, hogy pur et simple leveti czipőit és felrakja izzadt lábait — öledbe.

Azoktól lehet regényes, lehet elragadó a vidék. Előttük az a íő, hogyan fizet a búza és mekkorák a kévék. A többi mellékes. Hogy mily érdé késén csoportosulnak a Bakony-Vértesi hegyláncz hegysorai, mily szépen emelkedik vonatunk a bakonyi gerinezre, melyen túl a kis magyar alfölföld ligetektől tarkított sikja kezdődik, az elkerüli figyelmüket. Még a sátortetejü Somlóhegy sem talál szemlélőre, pedig oly inponálóan emeli föl borág koszoruzta basaltfejét, oly szép szőlőkkel födött lejtője, hát még ellentétül a körülötte végtelenül elterülő róna!

A mi a Dunántúlt különösebben jellemzi, az a termőföldnek takarékos felhasználása. Akármerre téved a szem, levezető árkokat, körül mesgyézett szántókat, kis erdőkkel, ligelekkel váltakozó lóheres mezőket látni. A szarvasmarha kisebb, tarkább az alföldinél, de erősebb, teltebb és tőgyesebb. Oly annyira sürgős itt a munka, hogy a mezei gazda szájkosarat köt szántás közben barmainak. Nem kiabál annyit fájuk mint a felvidéki tót, nem nótával mint az oláh, de nem is tart annyi pihenőt, mint az alföldi szántóvető ember. Keleti és nyugati Magyarország még e tekintetben is ellentétes. Kinek ne jutna ennél eszébe, hogy egész történelmünkben meglátszik a tiszai és dunántúli magyarság közötti ellentét! Amott Vata s a pogánysághoz sokáig szító régi párt itt az első keresztény magyar egyház, amott a protestautismus, Bocskay, Betlen, Zrínyi, itt Zrínyi, Inrisich s a katholicismus domináló hatása Mig Kossuth Kelet-Magyarország fia Széchenyi, Deák a Dunántúlé. De még a költészetben is más a Csokonay-Petőfi-féle múzsa és más jellemű a Kisfaludiak, Vörösmarty poesise. Akár a nyugat közelvolta, akár más körülmény (etnikai) okozza ezt, tagadhatatlanul megvan s most is más itt a cultura, mint amott.

Meglátszik ez a dunántúli városi életen. A nagy alföld nagy városai még mindig csak oriási- lag kiterjedő földmivelő községek, a dunántúliak iparüzők és kereskedők.

Például a nyugati vaspálya legfontosabbik pontja Szombathely közvetíti a magyar és stájer- országi kereskedést. A földmivelés csak másodrendű többet hoz a város csinosodására az ipar és forgalom.

Szombathely egyre épül és tágul. Az emelkedő jólét jeléül veheti, hogy a fő utczákon a földszinti ósdi házakból modern emeletes házak lesznek, a portékák elárusítása díszes boltokban történik, elegas kávéházak (Pohl, Lloyd) ezukrász- helyisógek, árnyas sétatérek, jótékony intézetek (vármegyei árvaház, kórház) keletkeznek s a .Vasmegyei Közlöny* külön házzal bírhat. Vajon mikor lesz Veszprém várossának megyei árvaháza, színházépülete, fasoros utczája és mikor a .Veszprém*- nek külön épülete ?....

Terei között a Sz. Háromság és a Széchenyi tér érdemel említést. Hoteljei között a Sabaria nevű szálló. A város fekvése gyönyörű, egészséges,

torokkal ömlesztik magukba a kibuggyanó begy levét; aztán kedvükre elkurjantják magukat, pattogtatják az ostort, föl földobálják kalapjukat a levegőbe: némelyik hirtelenóben pisztolt durrant el, miből nagy visongás, majd vidor kaczagás támad a lányok között.

Szóval, mindenki a legkicsapongóbb széles jó kedvében volt. Mindenki? Nem, mégsem, mert a menyasszony kedélye még mindig oly elborult, mint elinduláskor. Vájjon mire gondol? A’idrás gazda hiába dédelgeti; hiába nevezi el tubiczámnak, gyöngyvirágnak, nem hall az abból semmit. Egy egy elfojtott sóhajtás tör magának néha utat ajkain. Magát sajnálja-e, vagy azt a szegény fiút?.. Ő ártatlan az egészben, ő csak az édes szüleinek engedelmeskedett; azok András gazdának Ígérték kezét és ő mint szófogadó gyermek hódolt szülei akaratának. De mily iszonyú küzdelmet vívott belsejében 1 Hiszen tudta, hogy mostantól fogva el kell szakadnia attól, kit úgy szeretett, mint gerle a párját, kit még most is szeret, de nem szabad már szeretnie. Szegény Pista! Hogy elkeseredett, mikor mint kérőnek azt válaszolták biróék, hogy alá is ut, fel is ut. Jaj, ha az a fiú valami bolondságot találna még elkövetni magán 1 ? Hova bujdosott? Vagy talán............szén Isten őrizz meg

e gondolattól is. A menyasszony szemébe könyek gyűlnek.

— Zsófi lelkem, imádságos szentem, nézz hát már egyszer rám is, vőlegényedre. Mit vétettem ? Minek fordulsz el s mért rejtegeted előlem azokat az álomkergető szemeket? Isteu uc3cse, ha továt is ilyen szomorú képet vágsz utoljára raóg enge is megríkatsz.

Hiába szól neki András gazc’a. Máshol b lyong annak az esze. valahol a s'dve után.

Már a kis erdőt is elhagyja a menet. A \ gau ügető lovak egész porfelhőket vertek fel; é