Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1883-07-22 / 29. szám

/

ran: ez irányban is a legéberebb figyelemmel legyen s az id. törvényczikk ellen vétők ellen a törvény értelmében járjon el.

Ezen hivatalos rendelkezézem alkalmából fel- hivom végre a t. czimet1 hogy az id. t. ez. §-ával és ezen rendeletem c.) és d.) pontjaival érintett évnegyedes vizsgálatokról hozzám a vizsgálat megtörténte után mindig 8 nap alatt körülményesen jelentsen és az f.) pont alatt emlitett jegyzékeket hozzám f. évi szeptember hó 24 ig terjeszsze be.

Veszprém, 1883. julius hó 16-án.

Véghely rDe$ső alispán.

Kovács Zsigmond

megyés püspök ur ő excellentiájának pásztori körlevele s$. István király nyolc\s\á%ado$ jubileumára.

Krisztusban kedves Testvéreim és Fiaim!

Több mint nyolezszáz esztendeje annak, hogy első apostoli királyunk Szent István hazánk alkotmányának, királyaink trónjának alapjait megvetette oly bölcsen, oly szilárdul, hogy azokat nyolez század dúló viharai sem voltak képesek megdönteni; több mint nyolezszáz esztendeje, hogy a szent korona, mely ezen idő óta uralkodóink tején elhomá- lyosíthatatlan fénynyel ragyogott, az első magyar király fenséges homlokára tétetett.

Méltó büszkeséggel, a bámulat, öröm, hála és kegyelet érzelmeivel olvassuk hazánk története ezen dicsőségteljes korszakának fényes lapjait s midőn nemzetünk apostola dicső szent királyunk életét, munkáit, évezredekre szóló alkotásait emlékünkbe idézzük, nem tudjuk, vajon a lángbuzgalmu apostol vagy a bölcs és igazságos király erényeit csodáljuk-e benne jobban; csak azt tudjuk, hogy hite fényesebben tündökölt, mint koronái gyöngyei. A hit világánál ismerte meg, hogy a jóság legelső erénye a királyoknak, legbiztosabb alapja, legszilárdabb támasza a trónnak; hogy mig a pogányok királyai csak uralkodni akarnak a népek fölött, a keresztény király legfőbb, sőt egyetlen czélja: boldoggá tenni alattvalóit; megismerte, hogy a fejedelem nem csupán uralkodó, hanem Isten szolgája is országa hasznára ; a vallás szolgája Isten irányában, az igazság szolgája népe, s a szeretet szolgája a nyomorultak irányában. A hit világánál megismerte s erre megtanította harczias nemzetét is, hogy a hatalom és erő égbő'l száll a földre; hogy a jámborság és igazságosság adja meg az igazi hősies bátorságot. Ö azért, midőn csatára vezette vitéz magyarjait, Isten győzedelmet adott fegyverének; ha békességben uralkodott és munkálkodott, Isten meg szentelte dicsőségét, megáldotta fáradalmait, s ha megpróháltatásai voltak, mert mint Isten hű szolgája, nem volt megpróbáltatások nélkül, megdicsői- tette türelmét. Dicsó erényeit ép úgy tisztelték a jók és barátjai, mint a hogy reszkettek vitéz fegyverétől a gonoszok és ellenségei.

A nagyság jellegét, melyet Isten fenséges homlokára irt, nem győzelmes csatái dicsőségétől, hanem a béke szelíd nagy müveitől nyerte. Harczo- kat harczolt szükségből, de szerette a békét a béke és szeretet vallása tanítása által idomított szive hajlamából. Jól tudta, hogy a barezok müve köny, vér, rom, pusztulás s az uj haza s az uj hazában szeretett népe jóléte, boldogsága csak a béke áldásai között, az egyház védő szárnyai alatt virágoz- hatik föl. Egy nagy, szent czél lebegett szüntelen szemei előtt, hogy a megszeretett, de még meg nem alapított uj hazának, nemzete ideig s örökké tartó boldogságának a keresztény vallásban s a keresztény vallás szellemében szervezett alkotmányban biztos alapot vessen, hogy a magyar nemzetet ke- reszténynyé s ez által nagygyá, boldoggá, a civilizált népcsaládok tágjává tegye.

Első apostoli szent királyunk ezen nagy és szent czélra irányuló s egész életét elfoglaló dicsőséges alkotásait, melyekért dicső emlékének örök hálával adózunk, itt még vázolni sem akarom. Mélyen emlékezetetekbe vannak azok vésve, Kriszmelyet rá bíznak, és 5 ismerte önt. Valahányszor csak jött egy hajó Algírból, ő mindig a kikötőben volt. Sokszor az egész napot ott töltötte. Ez igy ment két hossza éven át. Különösen most az utóbbi időben nem volt nyugta, mindig ott volt — — hanem most már majd kinyugodhatja magát nemde?

— Én többet mondok, — válaszolt Rajmond — elkérjük őt végkép a herczegnőtől, természetes csak úgy, ha Benoit is beleegyezik és elviszszük magunkkal Puy-Verdon-ba, s ott boldog békességben töltheti öreg napjait.

Most pedig — szólt a marquise, ön el fogja nekem mondani afrikai élményeit. Tudja-e, hogy ön két egész évvel adós nekem és én most már nem engedek önnek még csak egy napot sem!

Rajmond hőn dobogó keblére Ölelte Olgát. Mindent elfelejtett, nem emlékezett többé semmire, nem gondolt semmit, nem érzett semmit, nem tudott semmit — csak azt az egyet, hogy Olga őt szereti.

Olga ezután elmondá, hogy ő azt goudolta, majd Raj mond nem fogja kitalálni, ki küldte neki azt a gyűrűt; elmoudá, hogy bizonyos Baptiste nevű matróz volt a gyűrű vivője. Viszont Rajmond is elbeszélte, hogy elutazása előtt levelet irt a her- czegnőhez, de a válaszra hasztalan várakozott arra soha sem kapott választ.

Ezután a herczeguőről beszéltek. Ő mint rendesen, most is Nizzában volt. Rajmond igen örvendett azon, hogy Olga Oktávról nem is szólt.

Benoit egyre csóválta fejét, midőn az esteli alkalmával a két boldog szerelmes társalgását hall- gaita.

A marquise úgy evett és ivott, mint más közönséges halandó s eközben vidáman csevegett és oly szelíden mosolygott, mint egy angyal.

Rajmond megelégedett azzal, hogy őt láthatja és hallgathatja.

^Folytatása következik.)

tusban kedves Testvéreim és Fiaim, s emlékezetüket a hű magyar szív s hálás keiesztény lélek kegyelete eltörölni soha nem engedi. Csak arra akarom figyelmeteket fölhívni, hogy a folyó 1883-ik esztendőben épen nyolezszáz éve annak, hogy László magyar király Székes-Fehérvárott az akkor szentté avatott István királynak nemzetünk apostolának egyházmegyénk alapítójának sírját, az ország alapítójának sírját, az ország összes főpapjainak s főrendéinek jelenlétében megnyittatta és apostoli szent királyunk áldástosztó jobbját sértetlenül föltalálta, mely szent jobb ez idő óta a nemzet drága ereklyéjévé lett. A nagyjaink iránt szivünkből soha ki nem haló kegyelet sugalja, a köteles hálaérzet parancsolja, hogy Szent István ünnepét folyó évben mint ezen nyolezszáz éves jubileumát, a szokottnál fényesebben ünnepeljük s midőn e napon első szent királyunk iránti tiszteletünk, hálánk adóját leróva, édes hazánk fénynyel, borúval váltakozó múltja ezen dicsőségteljes korszakáról ájtatos érzelmek közt elmélkedünk : annak boldog jövendőjéért, az anyaszent- egyház fölmagasztaltatásáért, dicsőségesen uralkodó apostoli királyunk és királyi házának jólétéért a mennyei Atyához buzgó imákkal esedezzünk.

Szent István első apostoli királyunk ezen nyolezszázados ünnepe rendjét és módját a következőkben határozom meg:

1. A lelkészek az ünnepet pünkösd utáni 13-ik vasárnap a szószékről hirdessék ki s buzdítsák híveiket, hogy az anyaszentegyházért, hazáért és királyért buzgón imádkozzanak.

2. Augusztushó 19-én, az esteli angyali üdvözlet után minden harang meghúzásával figyelmessé tétessék a nép a kővetkező napi szent ünnepre.

3. Augusztus hó 20-án a szentbeszédben ma- gasztaltassanak azon jótétemények, melyekkel Isten hazánkat Szent István király által elárasztani mél- tóztatott.

4. Szentbeszéd után, ha a körülmények megengedik s kedvező idő lesz, körmenetet vezessenek a lelkészek a boldogságos szent Szűz valamely közel eső kápolnájához vagy szobrához a lauretomi litánia vagy más ismert Mária-éuek éneklése mellett. A kápolnában vagy a szobornál, imádkozzák el a hívekkel együtt az ide csatolt ./• imádságokat. Ha az idő nem kedvezne, ezen imádságok a templomban, a szentbeszéd után mondassanak el.

5. Körmenet után ünnepélyes szent mise.

6. Végül énekeltessék el szent Ambrus „Te Deum* hymnusa a szokásos imádságokkal, melyek közé fölveendő az apostoli királyért rendelt ima.

Kelt Veszprémben, 1883. évi julius hó 1-én.

Zsigmond, s. k. püspök.

Felhívás.

Ves{prémmegye összes községeinek jegyzői karához.

Tekintetbe véve azt, hogy a „Veszprém* hivatalos heti közlönyt a tisztelt kartárs urak mindnyájan olvassák:

Tekintetbe véve azt, hogy a „Vasárnapi Újságot* nem mindnyájan olvassák; tekintetbe véve azt, hogy megyei szabályrendeletünk szerint mindnyájan községi faiskolafelügyelők; tekintetbe véve azt, hogy szellemileg megerőltető és üléssel összekapcsolt életmódot folytatnak, mégis jó egészségük fentartása nagyon lelkemtu fekszik, mert csakis önök lelkes közreműködésével lesz megyénk gyümölcsfákkal befásitható; bátor vagyok a „Vasá'napi Újság* f. évi 28. számában közétett következő közleményt becses figyelműkbe ajánlani.

A gondolkozó emberek eledeléül már régóta ajánlják a babot és lencsét, melyek a szükséges foszfor-tartalmat előállítják. Újabban gondos elemzések kiderítették, hogy még e főzelékeknél is sokkal több foszfor van az almában s ezért a szellemileg megerőltető és üléssél összekapcsolt életmódot folytató embereknek az alma-evés nagyon ajánlható, annyival inkább, mert a foszforon kívül még bizonyos savak vannak benne, melyek ugyancsak ez uj felfedezés szerint sárgaságtól, álmatlanságtól és bőrbetegségtől is megvédnek.

Miért is felhívom a tisztelt kartárs urakat, de leginkább Vadas Károly déghi jegyző kedves barátomat, ki ez évben is sárgaságban szenvedett, Várady Gyula fokszabadi jegyző kedves barátomat, ki folytonos álmatlanságban szenved, miszerint almamagvetésekről gondoskodjunk, mégis felkérem az urakat, szíveskedjenek magánúton vagy lapok utján tudtomra adni, melyik községben lehetne vadalmát és körtét szerezni és mily árért meter-má- zsáját, hogy azt jövő november havában elvetemé- nyezni lehessen, mert e vidéken ily féle gyümölcs nem kapható nagyobb mennyiségben.

A vadalma és körtevetés módja a következő;

a jó érett gyümölcs összezuzatik s húsostól magostól földbe eltakartatik — tavaszkor ebből nyerjük a legjobb alanyokat.

Kelt Lajos-komárom, 1883. julius hó 18-án.

Varga József jegyzü.

Enying járási faiskolák felügyelője.

T. szerkesztő úr!

Veszprémvármegye t. alispáni hivatalának 8654/k. i. 1883. sz. a. a községi és körjegyzőkhöz intézett körrendeletében — a földmivelés, ipar és kereskedelem ügyi m. kir. ministerium f. é. május 25-iki körlevele nyomán a mezőgazdasági statisztika alapos ismeretének hangsúlyozása mellett arra hivatunk fel, hogy az úrbéri telkeknek az 1861. év körül és az 1883. évben községenként és ezek minősége szerint volt és létező birtokosai iránt teljesen megbízható adatokat állítsunk össze. Ezen adatok közigazgatási szempontból való fontossága kétségbe nem is vonható, — úgymond az alispáni körrendelet. Ismernünk kell e tekintetben is hazánkat stb. Tökéletesen igaz!

Midőn a kívánt adatokat utasítás szerint a i bszombathelyi körjegyzőség keretéhez tartozó községeket évdeklőleg összeállítottam, azokat nemcsak fontosaknak, hanem felette érdekeseknek is találtam. Ennélfogva elhatároztam, tek. Szerkesztő urnák is, bs közlésre méltónak találja, a birtokváltozási kimutatás adatait összegezve ide zárva bemutatni s arról, hogy mi ebben érdekes, addig is mig az egész megyebeli községek adatai nyilvánosságra hozatnak, ezen kis keretbeli adatokról egyet- mást feltüntetni:

1- ször az 1861. év körül a körjegyzőséghez tartozó négy községben együtt véve egész telkes és azon felül volt:

magyar 5; most van 20 német 2,0 zsidó 0,2

2- or. 1861 körül volt % telkes:

magyar 10; most van 17 német 0,0 zsidó 0,0

3- or. 1861 körül volt % telkes:

magyar 70; most van 45 német 3,0 zsidó 0 „ 1

4- szer 1861 körül volt % telkes:

magyar 218; most van 148 német 5 „ 4

zsidó 1,0

5- ször. 1861 körül volt % telkes:

magyar 21; most van 67 német 0,0 zsidó 0,0

6- or. 1861 körül volt zsellér:

magyar 141; most van 216 német 72 „ 70

zsidó 0 „ 5

Az első pontnál igen szembeötlő, hogy nemzetiségi tekintetben a német egész telkesek ele nyésztek, helyükbe léptek és vannak a magyar (?) zsidók, holott a fundualisok a 4 községben csupán egyetlen zsidót tüntettek ki a gazdák között.(ü)

Szaporodott tehát egész telkes és azon felül 15

3/4 telkes 7

% telkes 0

V4 telkes 0

Vg telkes 46

zsellér 78

Apadt: egész telkes 0

% telkes 0

% telkes 27

V, telkes 72

% telkes 0

zseliér 0

Eszerint szaporodott a két szélsőség: t. .i egész és % telkes. */, telkes és a zselléraég. Apadt a népzöme t. i. J/4 és V4 telkes osztály. Ezekről szól tehát az ének: ,Pusztulunk, veszünk.* S mindez alig 20 év alatt! Szép kilátás a jövőre!

Itt önkénytelenül azon kérdés merül fel: miért? Szerény nézeteim szerint e feltűnő szaporodásnak és apadásnak oka az adózási rendszerben rejlik. Ugyanis röviden szólva az egész és ’/4 telkesek kereset adója igen kevés külömbséggel azonos */4 és V* telkesek adójával, igényéik hasonlóképen egyezők; mig a fogyasztás, a kenyér, ruházat, ez utóbbiaknál a tőkevagyon felemésztésére hat! Más szóval: % és ‘/4 telek ily adózási rendszer mellett 6—10 személyből álló család eltartására elégtelen. Azt előbb-utóbb megsemmisíti! De e kérdést fejtsék meg a gazdasági egyesületek é3 azok, kik a törvények alkotásánál hivatva vannak e bajt felismerni s orvosolni.

Én csekélységemmel e feltűnő két szélsőségre szomorú érdekességénél fogva csupán rámutatni akartam.

Maradiam kiváló tisztelettel.

B.-Szombathelyen, 1883. julius 3-án.

Horváth Elek

körjegyző.

VIDÉKÜNK.

Ősi, 1883. julius 16-én

Tekintetes szerkesztő úr!

E rekkeuő forró napok egyik délutánján egy házaló képárus nyitott be hozzám kinálgatva válogatott képei egyik-másik esetleg megtetsző példányát megvételre. Eszembe jutott Ovid: ,Mit használ látnunk, ha bírásuk tiltva minékünk !* Engemet, kit ifjú koromtól fogva a rajz és festészet mindig melegen érdekelt, bírván e téren némi kis fogalommal, mert, veszprémi származású most Romában tartózkodó Szoldatics gyermekkori tanuló társammal együtt elég festéket mázoltunk el egykor a zsidó csárdában, hol szegény anyja akkor lakott, sőt most előhaladott koromban is, a melyről áta- lán ezt szokás mondani „tempi passati* különösen gyönyörködöm a szép képek látásában — mert hisz kit ne érdekelne s vonzana az, a mi szép és tetsző? — meglepett a kíváncsiság végig lapozgatni az előmbe kitett tömör képcsomagot megtudandó, vajon nem bukkanok-e majd némely pikáns és sikamlós példányokra? p. o. mint a melyek a napokban Scusset grófné és a csinos Krubinszki Eugenia 18 éves kis nagysám ellen a párisi XI. kér. törvényszék előtt egy senzaczionalis per tárgyalására alanyul szolgáltak, vagy olyakra, a melyek tárgyilagosságuknál fogva méltán megérdemlik, hogy a kiváncsi szem gyönyörködjék rajtok bámulandó a művészet büverejét s hatalmát, a mely azokban nyilatkozik! S úgy volt! Több jól átvizsgált kontár s sikamlós közt volt néhány művészi kivitelű igen érdekes példány is igy, hogy többet ne említsek, nagyhirü Munkácsy Mihály derék hazánkfia egy a festészetben korszakot alkotó remekművének »Krisztus Pilátus előtt* olaj- sziulenyomatából 3—4 darab, természetesen „minia- tqrban,* úgy szintén egy Krisztus életnagyságban ■ ábrázoló másik kép is, a melyet árusa ama világhírű fresco utánzásának lenni mondott szintén . miniaturban, a melyek eredetije a párisi Boule«

vardokban ritka mCkincskép őriztetik s manap is ott látható. A szép színes képek mondhatom nagyon megleptek, s maguk iránt menten lekötötték figyelmemet, mert mindnyája remek műre vallott, mely alól eredetiben kerülvék ki.

,A változatosság gyönyörködtet* gondolám magamban, s emberem szívességéből majdnem az egész tikkasztó délutánt idyli múzeumomban egy pár 8Ustorgó fojtott .kőbányai* palaczk eldurrog- tatása közt bizalmasan fecsegve a testvér olasz, rokonszenves franczia, s kaján német népélet és erkölcsszokásokról töltők el, mert mellesleg legyen mondva — utas emberem müveit s katonatiszti rangviselő egyén volt egykor, ki végig küzdte szép hazája szabadságharczát vizen és szárazon, s mint világlátott tourista széles táj- és ember-ismével bírván sokat tudott nekem múlt éleméuyeiből egész történeti hűséggel el-elregélni. — Sokat tanultam tőle, elismerem a mondat igazságát „aki jól magyaráz, jól tanít.*

S hogy egyet-mást még megérthetőbbé tegyen, mutogatván fejtegette egyes jelentősb fest- vényei alapján az általa behatóbban ismert szomszédnépek életmódját s társadalmi szokásait erény bűneit, a melyre nézve jó szolgálatot tett egyik ily czimzetes képe: ,Vie et moeurs des nations de T Europe* a melyen a mi vén világrészünk majdnem minden teremtése képviselve volt fájdalom! csak a magyar nem, a mi önkénytelenül egy nehéz sóhajt satolt ki szorult keblemből elgondolására annak, hogy hát mi még csak számot sem teszünk a mi- veltebb népek nagy concertjében ? pedig tekintettel virágzó iparunk, fejlettebb kereskedelmünk, a tudomány minden ágában fokozodottabb előmenetelünk, s polgáriasultabb társadalmi viszonyainkra mi manapság már az átalános előhaladás versenyterén állunk bármely szomszédbeliekkel és bátran megmérkőzhetünk; hát ha még pénzűnk volna ?

De kinek a szűk marku sors csak annyit juttatott osztályrészül, hogy kül- és belföldi irók műveiből menthetem csekély népismémet ide nem értve időközi e czélból tett rövid utazásaimat mohó tudvágygyal lestem el beszédes ajkairól minden szavahihetőt vélvén gyakorlatilag feltalálhatni azokban a táj- s emberismeret „quinteszszencziaját* s megtudandom majd, mint biztos forrásból, hogy Europa legmiveltebb népei mily előítélettel s véleménynyel vannak a szomszédos népek különösen mi magyarok iránt, a kikről még nem rég a 70 es években a magyarfaló ,Obzor* ama hírhedt horvát lap úgy nyilatkozott: ,a magyar nem tud mást csak kocsikázni, dözsölni, hangzatos toasztokat mondani, s bajuszát szalonnával jól kikenni sat.* egyik „schulvereinos* német lap pedig, hogy ,a Bakony minden ötödik fája tövében ül egy-egy Sobri és Patkó, délibábos alföld árnyos füzesei közt pedig egy-egy Angyal Bandi és Rózsa Sándor, minél fogva itt országlátás után vágyó touris- tának lenni csiklandós kérdés, valóságos életkocz- káztató kísérlet! ? No de rokonszenvező társalkodóm eklatáns elégtételt adott nekem emberül utasítva vissza szóbeszédközben a gonoszakaratn rágalmakat, amiért aztán egy nagyot koczintottam befejezésül saját péthi ,nepi-i (vin d’ honneur*) termésemből Sárossy Gyulától vett ama motto szerint. „Bort a sörre ide egyszerre, sört a borra hadd máskorra!*

Aztán én is elmondtam neki egyet-mást a mit életemen át a közesmeret terén a tudós dióhéjába gyűjtögettem különösen az emberekre vonatkozólag, a mit Kotzebue Ágost párisi éleményei- ről barátnéjának irt leveleiből helylyel-helylyel ki- szakaszték. Közlöm itt kuriosumkép azokat, nem lesz tudni érdektelen.

Hitvallás dolgában, — úgymond — a német hitetlen, az angol ájtatos, a franczia buzgó, az olasz szertartásos, a spanyol bigót. — Szótartásban : a német hű, az angol biztos, a franczia köny- nyelmü, az olasz ravasz, a spanyol csalfa. — Tanácsadásban : a német lassú, az angol határozott, a franczia kézséges, az olasz körmönfont, a spanyol megfontoló. — Szerelemben : a német nem tud szeretni, az angol imigy-amugy szeret, az olasz az, a ki tudja csak, hogy kell szeretni, s a spanyol az, a ki igazán szeret.

Alkatilag: a német széles, az angol jól megtermett, a franczia jól néz ki (de belle mine) az olasz közép termetű, a spanyol irtózatos. A ruházatban: a német szegényes, az angol pompás, a franczia divatkóros, az olasz elhanyagolt lumpos (pietre) a spanyol tisztes. Erkölcsben: a német parasztos, az angol vad, a franczia alkalmazkodó, az olasz ille- mes, a spanyol büszke. A titoktartásban: a német hamar felejti, amit az ember mond neki, az angol hallgatag, rendesen azt beszéli el, amit elhallgatni kellenék, franczia titkot nem esmerve mindent kifecseg, az olasz néma mint a hal, a spanyol titkolódzó. A hivalkodásban: a német kevésbbé dicsekvő, az angol gúnyolódó, a franczia kérkedő, az olasz fitymál, a spanyol öndicsérő. Bántalmak s jótettekben : a német se jót, se rosszat nem tesz, az angol ok nélkül teszi mind a kettőt, a franczia egyikről mint a másikról megfeledkezik, az olasz jóttenni gyors, de hamar boszuálló, a spanyol egészen közömbös. Evés ivásban; a német iszik mint a csap, az angol nyaloncz, a franczia inyencz, az olasz mérsékletes, a spanyol torkos. — A szólásban: a német keveset beszél és rosszul, de jól ir, az angol rosszul beszél s szintén jól ir, a franczia jól beszél s jól ir, az olasz jól beszél sokat és jól ir, a spanyol keveset beszél s keveset ir, de jól. Külsőkép : a német egy mafla, (bútor) az angol se bolond se bölcshez nem hasonlít, a franczia »etourdi* az olasz okos ugyau de úgy néz ki, mint egy bolond, a spanyoloknál ez megfordítva áll. Törvény dolgában: az angol törvényei rosszak, de jól megtartja, a francziáé jók, de nem tiszteli, az olasz és L spanyol törvényei szintén jók, amaz nem sokat törődik velők, az ntóbbi szorosan követi. A szolgaszemélyzet : németnél a szolga rendes társalgó, angoloknál rab, francziánál úr, Olaszországban becsült, Spanyolországban alárendelt. A nyavalyákat