Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1883-07-22 / 29. szám
TIC, évfolyam. 1883. 2iMii szám. Veszprém, jnllns 33. VESZPRÉM közgazdasági*, társadalmi*, helyi- s általános érdekű MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. ■ Megjelen e lap a „HIVATALOS ÉETESÍTŰ"-vel együtt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben kü- főalap adatik ki. — Előfizetési 4r mindkét lapra: negyedévre 1 frt 50 kr.; félévre 3 frt; egész érre 6 frt. Egyes példányok ára 15 kr. — Hirdetések dija: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyilttérben 20 kr.; minden beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő'. Kiadóhivatal: Krausz A. könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió. Hagánvltáknak s személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el. Szerkesztőségi iroda: Vár i. sz. a. — Ide czimzendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Tanítóképző intézetet Veszprémnek. Úgy látszik, városunk sorsa a jövőbben a tanügyhöz van kötve. Minden más tér háladatlan; akár ebbe, akár abba kapunk, ott van nyomban az irigység, ott a kisvárosi szükkeblüség, amely csirájában képes minden üdvös vállalatot elfojtani. Aki egy kissé emelkedettebb gondolkozásmódra tudott szert tenni, az igen-igen mulatságosnak tartja városunk beléletét. Mint a kis gyermekek, ha összezörrennek, egymás szemébe vágjuk a „nem játszom“- ot. Majd meg, ha találkozik köztünk, aki feláldozza magát, hogy egy kis mozgalmat hozzon tespedtségünkbe, azt már csak azért is le kell hurrognunk, miért mert kiemelkedni. Végre módfelett tetszelgünk magunknak az eféle önvigasztalásokban: ha én nem, hát ő se; ha én biztosítva vagyok, mit törődjem én másokkal? Na, hogy az ilyen gondolkodás hova sülyeszti ezt a szerencsétlen várost, annak a jó Isten a megmondhatója. A balaton-füredi egyházkerület tavaszi közgyűlése ez idén Tihanyban tartatott meg, melyen a kerületi lelkész urak mind jelen voltak. Jakab Károly kerületi ales- peres és osicsói plébános úr tartott elnöki megnyitó beszédet, mely sok tekintetben figyelemre méltó. Miután jelezte a fölötti fájdalmát, hogy az országgyűlés a kath. kérvényeket visszavetette; miután felemlítette, hogy a középiskolai törvénybe e két szó: vallás-erkölcsi nevelés daczára a kath. egyházférfiak mindenkit meggyőző érveinek fel nem volt vehető: áttért azon szomorú valóságra, hogy a Sz. István által alapított és adományozott nagykiterjedésű veszprémi jpüspöki megyében egy kath. tanítóképző intézet sincs. Állapodjunk meg egy kissé e ténynél és vizsgáljuk meg, vajon elkerülhetetlenül szükséges-e, hogy egy püspöki megye ily felekezeti jellegű intézettel bírjon. Az elemi iskola, bármennyire negély- zik is sok helyütt az ellenkezőt, mindig és mindenütt kell, hogy a vallással törődA „Veszprém“ tárczája.------—— Iim.-L- -1J.JTJU-T -1 v.TT.:-J----1------'■■■■ ■ '■■3'" A műteremben. — Novella. — M — után: Hegedűs János. (Folytatás.) Midőn Rajmond a kikötőben körülnézett, hogy van-e ott bérkocsi, mely őt valamelyik szállodába vigye, — csak másnap akart tovább utazui, — egy öreg ember közeledett feléje; egyenruhája, higgadt lépései 9 az a figyelmes tekintet, melylyel hősünket vizsgálta, arra mutattak, hogy ő valami előkelő család szolgája. Megbajtá magát Rajmond előtt, levette kalapját s igy Bzólt: — Gróf Villefranche ur, amott áll az ön fogata. Rajmoud csodálkozva nézett a szólóra, de a következő pillanatban Mártára gondolt. Ő van itt, — gondolá, s szomorú mosoly vonult ajkára. — Szegény, jó Mártám! Az öreg szolga felrakta Raj mond málháját. Mig a telivér mének által vont batár vigan robogott Marseilles utczáin keresztül, azalatt Rajmond gondolatai a letűnt múlt virányain kalandoztak, a reménytelen jövőbe még gondolni is irtózott. Mily kietlen lesz az, sivár és örömtelen ! Egyszer csak azt vette észre, a mint az ablakon kitekintett, hogy már elhagyták a várost. Azonnal kiáltott a kocsisnak, mire az megállította a fogatot. Lehetetlen, hogy Márta a városon kívül legyen szállva. Sőt az sem lehetséges, hogy Márta eléje utazott volna, mert legjobb esetben is csak ma kaphatta meg levelét, melyben őt megérkezéséről értesili. Kié lehet tehát ez a fogat? Az öreg szolga arcza oly ismerősnek tetszett, mintha valahol már látta volna. ..... jék. Többé kevésbbé minden család vallásos és talán sokkal vallásosabb, mint látszik. Nincs és nem képzelhető veszélyesebb valami, mint az, ha egy vallásos család gyermeke egyszerre vallástalan vagy mondjuk, felekezetnélküli elemi iskolába kerülne. De nem elég, ha maga az iskola vallásos vagy felekezeti jellegű, a tanítónak magának vallásosnak kell lenni, mert csak igy képzelhető ész- és természetszerű átmenet a családból az iskolába. Az egyházi hatóságok, bármely fele- kezethez tartoznak is azok, mindig főhatóságuk alatt fogják az elemi iskolákat tartani és ezt helyesen teszik. De e joguk kötelességet is involvál, amennyiben tartoznak oly egyénekről, tanítókról gondoskodni, akik ne pusztán névleg legyenek tanítók és nevelők, hanem a szó igazi jelentményében. A jó tanítónak jó az iskolája, a jó iskola pedig jó ifjakat bocsát a társadalomba, akikből idővel becsületes emberek fognak válni. Ezen általános elvek után bízvást vonhatunk következtetést a veszprémi püspöki megyére is, mely egyike a legnagyobb egyházi megyéknek, melyet tisztelné tesz hosszú évszázados történelem, melynek esélyei annyira össze vannak forrva hazánk történetével, hogy szinte egyiket a másikban lehet látni. Ezen egyházmegye, kell, hogy manap is kibontsa a vallás-erkölcsi nevelés zászlóját, kell, hogy gondoskodjék oly intézetről, amely a tanítás és nevelés munkásait képezze, nevelje, úgy szólván teremtse. Ezt pedig csak úgy fogja elérni, ha az egyházmegye székhelyén Veszprémben kath. tanítóképző intézetet létesít. Tudjuk mi nagyon jól, hogy sok oldalról vannak egyházmegyénk nagyjai igénybe véve; ő hozzájok, az ő nemes szivükhöz, jótékonyságukhoz appellál mindenki minden oly ügyben, amelyhez adakozni kell. Tudjuk mi ezt mind; de e nemes eszme ki más által karoltathatik fel méltókép, mint csakis ő általok? A kezdeményezést ő tőlök várja mindenki, a kivitelhez bizonynyal segédkezni fognak mások is, többen is úgy helyben, mint egy- házmegye-szerte. Különösen városunkban Ezalatt az öreg szolga megjelent a batár ajtajánál. Midőn Rajmond ránézett, hirtelen eszébe jutott, hogy Menilly herczegnőnél látta ezt az arczot1 Ön az, Benoit, vagy tévedek? Igen, én vagyok, — válaszolt amaz, s látszott arczán, mennyire őrül azon, hogy a gróf őt felismerte. — Akkor mehetünk, Benoit, iparkodjék, hogy minél hamarabb megérkezzünk a herczegnőhez. Nemsokára megállt a fogat egy rácsozott kapu előtt Rajmond leszállt s a szolga egy kertbe vezette őt. A kert közepén csinos kétemeletes ház állt. Már egészen bealkonyodott. Rajmond lassú léptekkel haladt a lépcsőn fölfelé. Az öreg szolga néma volt, mint a sir. Oly nagy csöndesség volt, mintha nem is élő lények laknák e házat. Már ajkán volt Rajmondnak a kérdés, midőn a szolga egy ajtót tárt fel előtte. Rajmond belépett. A kandallóban élénk tűz lobogott. A belépőtől jobbra, nagy velenczei tükör előtt levő kis asztalkán két négykaru gyertyatartó állott Rajmond a tükörbe pillantott s meglepettén hátrált vissza. Egy ismert arcz nézett a tükörből feléje. És midőn visszafordult, ott állt előtte — Chatillon marquise. Az első pillanatban vissza akart vonulni, minden vére arczába szökött. Nem azt fogja-e gondolni a marquise, hogy ismét úgy tolakodott be hozzá ? Büszkesége nem engedte, hogy addig távozzék, mig meg nem mondja a marquise-nak, hogy ezúttal nem ő a hibás, hanem Benoit, ki a herczegnő lakosztálya helyett őt tévedésből ide vezette. De hogyan lehet az, hogy a marquise a herczegnő- sél lakik ? fog ez kedvezően fogadtatni, ahol annyi jóra való fiatal egyén nyerhet uj pályát, uj munkakört, uj hivatást. A most közelgő Sz. István napja, melyet Kovács Zsigmond megyés püspök úr ő excellentiájának lelkes körlevele kiválóan rendel az idén megtilni, legyen kedvező alkalom arra, hogy az eszme egy kath. tanítóképző intézet Veszprémben megvalósuljon. Ha igen, akkor a kerületi papság tavaszi gyűlése Tihanyban és az érdemes elnök lelkes megnyitó beszéde által örökre maradandó emléket állítottak maguknak nemcsak a veszprémi püpöki egyházmegye, hanem magának Veszprém városának a történetében is. Mi újság a nagy világban? A franc{ia köztársaság szokásos ünnepét a Bastille bevételének évfordulóját, jul. 14. katonai szemlével és a respublica érczszobrának leleplezésével ülte meg. Párizs városának szélső elemekből álló tanácsa tömegesen jelent meg, de csudálatosán a szobor lelepzésénél sem a kormányelnök, sem Grevy nem voltak jelen. OÁ madagaskari kérdésben riadót fújnak az angol lapok. Madagaskart Francziaország 200 év óta bírja. Ezt megirigyelték az angolok és missiona- riusaikat küldték a szigetre, kik. a kath. hittérítőket kiszorítani és a benszülötteket a protestáns vallásnak megnyerni óhajtják. Miután a francziák Má- jvMiKa és Tamatava kikötőiből kiutasították az angolokat, — Gladstone minister elégtételt kér a fran- cziáktól. A franczia külűgyér válaszát kíváncsian várja Európa. angol kereskedők és iparosok erősen re- monstrálnak a suezi második csatornának kiépítése ellen. A meglevő csatorna t. i. elégtelennek bizonyult a roppant mértékbeu megnövekedett közlekedésre. Lesseps tehát egy másik párhuzamos csatorna építését tervezte és megalkudott Gladstone-al De amidőn a megállapodások nyilvánosságra jutottak, az angol közvélemény elégedetlenségben tört ki. A király Ausseban van. e hé végén pedig Gasteinba utazik az ott időző német császár üdvözletére. Liptó-Szt.-Miklós leégett. A kár nehány száz ezer forint. e4 kolera Egyptomban még mindig tart. Az európai continensen beállott hűvösség meg fogja gátolni tovább terjedését. Szavakat keresett; nem látta, mily megha- tottan néz rá a marquise. Végre igy szólt: — Benoit a hibás, ő várt rám a kikötőben, ő mondá, hogy úrnőjéhez, a herczegnőhez visz. Én itt teljesen idegen vagyok, alig egy órája, hogy megérkeztem Afrikából, bocsánatáért esedezem, asz- szonyom! És most megyek a herczegnőhez. Szemei az ajtót keresték, de lábai nem akartak engedelmeskedni. A herczegnő nem lakik itt, — válaszolt a marquise gyengéd hangon. Rajmond homlokához kapott. — Hogy lehet az ? Hisz Benoit azt mondá... én nem értem .........azt mondá, hogy úrnőjéhez... leh etséges volna-e............hogy Oktáv .... hogy ön ?............Mégis nem, nem............az lehetetlen! — Asszonyom, — folytatá reszkető hangon — ne hagyjon tovább is, ezen bizonytalanság megöl.... no valóban — ön kegyetlen játékot üz velem !... Hosszú, nehéz sóhajtás szakitá félbe Rajmond beszédjét. Olga egy fauteuilba hanyatlott kezeivel elfödte arczát és sirt, sirt keservesen-......... — Olgái... marquise ! .. . csöndesedjék... már távozom ... bocsásson meg!... De a marquise a helyett, hogy csöndesedett volna, még keservesebben sirt és Rajmond, a helyett, hogy távozott volna, letérdelt a zokogó marquise elé. Midőn a marquise leeresztő kezeit, elpirult, látván, hogy Raj mond előtte térdel. — Igen — szólt — igy kellett ennek történni, először én űztem el önt magamtól és akkor, midőn én — . — Midőn én gyötrő aggodalmak közt várakozom önre két hosszú éven át, hogy bocsánatot kérhessek, akkor ön elfordult tőlem és martalékul dob az önvád gyötrelmeinek ! — Hagyja el asszonyom, oh, ue játszszék velem 9048 Veszprémmegye alispáni hivatalától. k7i7l8837 Körrendelet. a járások szolgabiráihoz, továbbá Veszprém és Pápa r. t. városok tanácsaihoz mint elsőfokú iparhatóságokhozA részletügyletről szóló 1883. XXXI. t, ez. végrehajtása, a földmivelés- ipar- és kereskedelemügyi m. kir. Ministerium 25641 sz. intézményével, hivatalos kötelességemmé tétetvén; felhivom a t. czimet, hogy a most hivatkozott 1883. XXXI t. ez. sikeres végrehajtása körül a legéberebb figyelemmel intézkedjék és a fölmerülő visszaéléseket, minden késedelem nélkül az illetékes kir. bíróságnak jelentse föl. Ezen általános figyelmeztetés fonalán felhivom tehát a t. czimet, hogy : a) a hatósága területén ez idő szerint is részletüzlettel foglalkozókat utasitsa, miszerint ezen üzletüket t. é. augusztus hó 15-ik napjáig mint általam ez alkalomból kitűzött határidőig a t. czimhez jelentsék be, a t. czim pedig ezen bejelentéseket hozzám f. évi augusztus 20-ig terjeszsze föl, hogy: b. ) amennyiben ilyen üzlet a t. czim hatósági területén ez idő szerint nem gyakoroltatnék, ezen körülményt is hozzám a t. czim f. évi augusztus 20-ig jelentse be, hogy: c. ) a részletek állandó felügyelhetésének szempontjából, az id. t. czikk 5 és 12 §§ aihoz képest, szerezzen meggyőződést, vajon a részletüzlettel foglalkozó ezég törvényszékileg be van-e jegyezve és az illetékes iparhatóságnál be van-e jelentve, bogy d. ) a hivatkozott t. czikk 12 §-ával érintett évnegyedes vizsgálatot első Ízben f. évi szept. hó végón mint a Magas Ministerium által rendeletileg kitűzött határidőben a legnagyobb szigorral foganatosítsa s ugyanekkor az üzleti könyvek és okmányok törvényszerű alakiságairól is meggyőződvén ennek megtörténtét az üzletkönyvbe jegyezze be s a szabálytalanságokat az illetékes királyi bíróságnak jelentse fel, hogy e. ) ugyanezen vizsgálat alkalmával győződjék mep arról is, vajon az üzleti könyvekben eladottakul kitüntetett értékpapírok számainak megfelelő értékpapírok tényleg az eladó tulajdonában vannak-e, miután az értékpapírok az eladó részéről letétbe vagy zálogba nem adhatók; hogy f. ) azoktól, akik az értékpapíroknak részfizetés melett való eladásával a jelen törvény hatályba lépte előtt is foglalkoztak, olyan jegyzéket követeljen be, melyben az eladott értékpapírok száma, azok névértéke, az eladási ár, az okirat kelte és száma kitéve legyen. Ezen jegyzék két példányban készítendő és a t. czimhez f. évi szeptember hó 20-ig minden bizonynyal beadandó. Ütasitom továbbá a t. czimet. hogy g. ) miután az értékpapíroknak utazó ügynökök által részfizetés mellett való eladása tiltva másodszor is. Szüntesse meg aggodalmait, nekem nincs önnek mit megbocsátani. Nem ön volt oka annak, hogy elhagytam Párist, hogy Afrikába mentem. Önnek köszönhetem, hogy megismertem magamat. És higye el, bármit vétett volna is ellenem, e pillanatban fényes elégtételt nyertem, mert ha jól értettem szavait, úgy ... úgy ... úgy — Úgy? — ügy azt kell hinnem, hogy ön nincs már oly rossz véleménynyel felőlem, mint volt Párisban. A marquise kezét nyujtá Rajmond felé. Szemei még nedvesek voltak ugyan a könyektől, de ajkán üdvőzült mosoly lebegett. De Rajmond nem nyúlt a feléje nyújtott kéz után. — Nem, — szólt szomorú hangon, — ez igy nem lehet. Rendelkezzék velem, asszonyom, parancsolja, hogy teljesítsem szeszélyeit, engedelmeskedni fogok; de arra kérem, távolitson el közeléből. Nem vagyok képes uralkodni magamon... éu.................... Raj mond föl akart kelni, hogy távozzék. De a marquise nem engedte s meghatott hangon igy szólt: — Már látom, önnel szemben félre kell tennem minden büszkeséget. Hát ön nem tudta, nem látta, nem érezte, hogy én is... Ekkor hirtelen félbeszakitá szavait, Rajmondhoz hajolt s igy szólt mosolyogva: — Rajmond csókolj meg I * * Benoit már harmadszor kopogtatott az ajtón Az estebéd már készen volt, és a ház úrnője még egyre késett vendégével. De nem csoda, hisz oly sok mondani valőjok volt egymásnak. Raj mond megtudta a marquise-tól, hogy a derék Benoit azért vau most nála, mert elkérte őt a herczegnőtől, hogy a hü szolga őrködjék fölötte. De más oka is volt ennek. Lássa, Rajmoud, Benoit jól megőrzi a titkot.
