Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1883-07-01 / 26. szám

VESZPRÉM közgazdasági*, társadalmi*, helyi* s «általános érdekű MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. IX. évfolyam« 1§§3. 26-ik szám« Veszprém, Julius 1* Megjeleli e lap a „HIVATALOS ÉBTESÍTŐ“-vel együtt minden vasárnap reg­gel. Rendkívüli esetekben ktt­lSnlap adatik ki. - Előfixetósi 4t mindkét lapra : negyedévre 1 frt 50 kr.; félévre 3 frt; egész évre 6 frt. Egyes példá­nyok ára >5 kr. - Hirdetések dija: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyilttérben 20 kr.; min­den beiktatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal: Kransz A. könyvkereskedése Veszprém­ben. Ide küldendő minden elő­fizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió. _________ _______________________­H ag&nvltákaak s szemé­lyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Hátiratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen kStlemények csak akkor vé­tethetnek figyelembe, ha való­diságuk iránt bizonyíték sze­reztetett be. - Bémentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el. Szerkesztőségi iroda: Vár 4. sz. a. — Ide czimzendö a lap szellemi részét illető minden közlemény. ^Előfizetési felhívás! Új évnegyed elején állva, tisztelet- teljetesen fordulok a nagyérdemű közönség­hez, hogy igénytelen lapomat, a „Vesz prém" és „Hivatalos Ertesitőu-t továbbra is nagybecsű pártfogásával támogatni ke­gyeskedjék. Tőlem telhetőleg elkövetek mindent, hogy a bennem helyezett bizalomnak meg­feleljek. Hazafiui üdvözlettel. Veszprém, 1888. julius 1-én alázatos szolgája Lévay Imre m. k. a „Veszprém“ és „Hivatalos Értesítő“ felelős szerkesztő-kiadója. A „Veszprém“ és „Hivatalos Értesítő “-re előfizethetni: Évnegyedre .... 1 frt. 50 krral. Félévre .......................3 „ — „ Eg ész évre..................6 „ — „ Va sút« A ves^prém-jutasi s\árnyvasut részvé­nyesei tisztelettel felhivatnak, hogy a rész­vényes társulat szabályszerű megalaku­lása, — és további intézkedések czéljából — folyó évi julius 2-án délután a vesz­prémi városház tanácstermében tartandó közgyűlésen 2 órára minél számosabban megjelenni és a részvényekre teljesített befizetésekről s{ólló ideiglenes nyugtákat magukkal elhozni szíveskedjenek. Az alakuló közgyűlésem szavazat-jog vagy személyesen vagy meghatalmazott részvényes által is gyakorolható, ha akár a részvényes, akár pedig irásbelileg iga­zolt meghatalmazottja által az aláirt rész­vények névértékei után, az 1875. évi XXXVII-ik törvény czikíc 151. %-a értel­mében legalább is io°/o befizetése iga- Zoltatik. Az alakuló közgyűlés az idézett tör- vényczikk 155. %-a értelme szerint akkor is határozatképes leend, ha abban 7 oly aláíró jelennék is meg, kik személyesen, vagy meghatalmazóik részéről az alap­tőkének legalább negyedrészét képvise- lendik. Ezen közgyűlés tárgyai". i.A részvényes társaság igazgató taná­csának megalakítása. A „Veszprém“ tárczája. Emlékvers. (K. E. k. a. emlékkönyvébe.) Ha talán bú emészti majd szivedet, Ha az, ki egykor híved volt, elfeled, Ha .panaszod nem hallgatják emberek : A természet varázsölén pihenj meg. Vagy ha később, mikor könnyed felszáradt, Örömétől szived majdnem túlárad S résztvevő barátid jelen nincsenek : A természet varázsölén pihenj meg. Örömödről cseveg majd a kis patak, Búdat űzik a csicsergő madarak. Földerít fa, lepke, napfény, virágszál S kebledben a kedves összhang helyreáll. füredi mór. A műteremben. — Novella. — M — után: Hegedűs János. (Folytatás.) A herczegnő sajnálatát fejezte ki a felett, hogy az ő szeretett unokahuga már távozik, de remélte, hogy ezért Olga őt majd Nizzában kárpótolni fogja. — Kételkedhetik-e azon? — válaszolt Olga kedves mosolylyal. — Oktáv! — szólt a herczegnő fia felé for­dulva,— bemutattad Bajmondot? — Volt szerencsém, — szólt közbe Bajmond, — eddig nem is tudtam, asszonyom, hogy ily bá­jos unokahuga van. — És miért nem? — válaszolt a herczegnő mosolyogva, — Olga — — Bocsánat asszonyom, hogy elég vakmerő 2. Az alapszabály-tervezet tárgyalása, és megállapítása. 3. Az építési engedély kieszközlése tárgyábani intézkedés. 4. Részvény-befizetési hátralékok iránti eljárás. 5. A magyar nyugoti vasút társulat­tal kötendő üzleti szerződés ügyében meg­indítandó tárgyalásra meghatalmazottak választása. Veszprém, 1883. évi junius 22-én. Paál Dénes, végrehajtó bizottsági elnök. A Balaton melléke és Adria. Keleti Károly akadémiai felolvasásával napirendre hozta a magyar tengeri keres­kedést, s mivel hazánk éppen dunán túli részével nyulakodik az Adriai tenger felé, nem lesz talán érdektelen, ha a Balaton vidéke, melyhez természetszerűleg Veszprém is tartozik, szintén számol azon conjectu- rákkal, melyeket kereskedelmi forgalmának a magyar tengerpart kilátásba helyezhet. Azt talán említeni is fölösleges, hogy a jelen század culturtörekvései oceanikusak. A történelem kibontakozott a helyi be­folyásoktól s a separatismust egyetemes haladás váltotta föl. Az ókor államai a földközi tenger medenczéi körül játszották le históriai szerepeiket: Hellas a keleti medencze, Roma a nyugati körül. Rövid időre azután Roma az egész földközi ten­gerre kiterjesztette uralmát s megteremtette a földközi tenger nagyhatalmú statusát. De csak rövid időre! Mert uj nemzetek alakultak s uj történelmi centrumokat te­remtettek az európai continensen. Azok végleges megalakulását tárja elénk a közép és az uj kor történelme. E korszakot continentalisnak nevezhetnék. A keresztény civilisatio megeresődött s általánossá lett akkor az európai continensen. Jött a legújabb kor. A continens szűk lett a miveltség magas fokára jutott európai nemzeteknek. Szaporodtak a szük­ségletek, növekedett a tudnivágy s tért ke­resett a tettvágy. A felfedezésekkel kez­dődött a jelenleg is tartó atlantikus kor­szak, midőn az európai emberiség átcsapott Amerikába s forgalmi központtá tette az ó- és uj világ között elterülő Atlanti óceánt. vagyok beszédét közbeszólásommal zavarni. — Ez­zel Rajmoud egészen közel lépett a herczegnőhez és lassú hangon beszélt, mialatt Olga Oktávval és a vendégekkel csevegett. — De mióta itt vagyok, igéző szépségű rokonának más nevét nem hallottam, mint Olga és mindig csak Olga. Szabad lesz nevét megtudnom, és hogy ki ő tulajdonkép? — Ki ? Neve: Chatillon Luiza Olga marquise. Ő korunk legszeretetreméltóbb s legelmésebb női­nek egyike, — válaszolt a herczegnő. — Lehetek oly szerencsés, a marquise-t hin­tájához kisérni? — szólt Bajmond Olgához, midőn az köpenyét felölté. — Köszönöm, — válaszolt Olga hidegen, — Oktáv alig fogja ezen előjogát önnek átengedni. A herczeg karját nyujtá a marquise-nak s őt fogatához kisérte. Bajmond úgy érezte, mintha álmodnék s csak midőn már elrobogott a marquise fogata, akkor ocsúdott föl merengéséből. Tehát mégsem valami közönséges nő az, ki őt annyira elbűvölte. Mégis patríciusok vére foly ereiben, s az a választékos, előkelő modor, az a nemes büszkeség — nem köl­csönzött, hanem veleszületett. Midőn először állt vele szemközt a műterem­ben, már akkor gondolta, hogy ennyi szépség, ily nemes, előkelő modor nem illik egy műterem ke­retébe. Egek, a műterem! — A műterem, hol Adrien festette őt. Soréi Ágnes! Hogyan mehetett ő, a marquise, késő este, magányosan a festő műtermébe? Minő viszonyban lehetett Adriennel? Tudta-e Ad­rien, hogy kit fest? Ismerték-e őt ° házbeliek? É? ő .modell ült“ A Iriennek, „ kinek mosolyáért gró­fik m hercegek ív ,modelt ' . gy oly §ub vicznab, mint Adrien- Az tanulmányozhatta A Csendes óceánt még nem kerítette hatalmába. De már rázza korlátoló bilin­cseit! A panamai szoros átfuratása a Pa­cific vaspálya, az Amazon folyamóriás­nak összekapcsolása a perui vaspályával — mind oly törekvések, melyek czéljaa vi­lág-forgalmat a nagy oceanra is kiterjesz­teni. Nem ok nélkül nevezik tehát kultur- histórikusaink jelen századunkat oceanikus századnak. A forgalom, a kereskedelem megszűnt manap localis jelegű lenni s világ-forgalommá és világ-kereskedelemmé fokozódott s a nagy barcz, melyet a népek a legközelebb] idők­ben vívni fognak, nem politikai, de kultur- jellegü barcz lészen. Gazdasági harezot folytatnak majd az európai nemzetek s jaj auuak, ki fonnyadt munkaerővel s készü- letleu forgalmi eszközökkel belesodortatik ebbe a nemzetközi verseny-harezba! ........ Ak i figyelemmel kisérgeti az újabb kor tendentiáit — s a hirlap-olvasáson kivül könyveknek és elmélkedésnek is szenteli munkaidejét — arra nézve a gazdasági- harezra való készületek éppen nem megle­pők. Anglia egyptomi sakkhuzáBa, Cyprus szigetének elfoglalása, a francziák ton-kingi háborúja, a muszkák lassú de biztos kö­zeledése a földközi tenger és iudiai ocean felé, az a lázas vasútépítés Európaszerte, a vámtariffák, viteldijak örökös változta­tása, a föld termő képességének legnagyobb mértékre emelése s az ifjúság mezőgazda- sági és financzialÍ8 képzése, mindmegannyi előkészület mondhatni perspectiva a leg­közelebb beálló nemzetgazdasági harezra. Nekünk magyaroknak résen kell állani eszünkben tartva nagy Széchenyink sza­vait: „Csak mivelődésünkkel verhetjük le ellenségeinket! S nem is mondhatjuk, hogy a 67-es évek óta minden lehetőt nem tett volna meg a magyar kormány, hogy ha­zánkat szorosabban kapcsolja az európai népek nagy forgalmi piaczához. Kiépültek vaspályáink minden irányban, szaporodtak gazdasági iskoláink, növekedett hitelünk bel- és külföldön, — és ha összevetjük Magyarország mai termőképességét az öt­venes évek statistikai adataival, csak ak­kor látjuk, mily nagy a különbség a mai s az akkori Magyarország között. De vannak feladatok, melyeket a vi­déknek saját érdekében saját kezdeménye­szépségét vonásról-vonásra, órákon át gyönyörköd­hetett bájainak szemlélésében ........... De nem is arczkép volt, melyet Adrien festett, melyhez egy VII. Károly is kivántatott, Olga tehát annak a festenek „modelja* volt .... Ezen gondolatok közben hősünk fájdalmat ér­zett szivében és egy nemével a neheztelésnek gon­dolt a szép marquise szeszélyes és merész játékára. Ha tudnák ezek itt a szalonban, amitő tud! De a következő pillanatban visszarettent attól a gondolattól, hogy ő képes volt a marpuise-t, ha­bár csak pillanatra is, gyanúsítani; — az lehetet­len, képtelenség! Nem volt-e oka a marquise-nak akkor este a műterembe menni? hisz gyűrűjét vesz­tette el.......... Ta lán szereti az ilyen regényes kalandokat... Miért nem is ügyelnek rá azok, kik arra hi­vatva vannak? Miért nem korlátozzák? Mit csinál azalatt férje, mig ő „modelt ül* a műteremben? Férje?! — Rajmond e gondolatokra elkomo- rodott. — Minő ember lehet az ő férje? — Kinek a férje? — kórdó a herczegnő. Rajmond a herczegnő széke mögött állt, és az utolsó szavakat kissé hangosabban gondolta, hogysem a herczegnő azokat meg ne hallotta volna. A herczegnő a mellete levő fauteuillra mutatott. Rajmond leült és sokáig társalgóit a herczeg­nővel. Midőn beszélgetésük véget ért, Rajmond föl­kelt. Arcza örömtől ragyogott. — Tehát Özvegy — szilt, és e r,araknál a herczegnő kezét megcsókolt». — özvegy és szive még szabad, -- válaszolt a herczegnő'. zéséből a kormány istápolása nélkül kell megoldania, hogy mi magyarok szintén részt vehessünk Európa oceanikus törekvéseiben. Ilyenek közé számítanám a Balaton vidékének a dunai s a földközi tenger keres­kedéshez közvetve tehát a világforgalomhoz való közelebb hozását, még pedig vasutak és csatornák kiépítése által. A veszprém-jutasi vasút csak egy szem, kicsike szem a lánczolatból, mely vidékünket az adriai kereskedéshez csatol­hatná. Teljesebbé lenne a veszprém-füredi vonalnak s a Balaton jobb parti vasútnak Keszthelyig való kiépítésével; teljesebbé továbbá, ha kanizsai csatlakozása Szera- jevőig s innen a Vardar völgyi vonal köz­vetítésével a salouoki öbölig kiegészülne. Evvel a Balkán-félsziget kereskedelmével s continentalis utón az aegei tenger for­galmával (Suez-India) lépnénk összekötte­tésbe. Az adriai tengerhez vezető ut: a zág- ráb-fiumei vonal, szintén csak akkor válik hasznává a Balaton északi partvidékének, ha kiépül a Yeszprém-Füred-Keszthely-Ko- márvárosi szárnyvonal. Városunk érdekében ezt s nem a tervezett Pápa-Devecser-Keszt- helyi ág kiépítését tartjuk megvalósítan- dónak. Van még egy másik mód is a Bala­ton mellékének Adriával való szorosabb összeköttetésére, s ez a Balaton tavának a Dunával és Szávával eszközlendő cana- lisatiója. Kis a mi tengerpartunk, de ha igaz Ratzel culturgeografnak állítása, hogy a kis parti tagosulást növelni lehet a kö­zel levő hajózható vizek belevonásával; ak­kor mi nekünk is érdekünkben áll, hogy a Balaton medenezét a hajózható Dráva, Dunával hozzuk kapcsolatba, idővel talán a Száva s a Kulpa folyókkal, — s igy ol­csóbbá tehetjük az áruszállítást a Zágráb- Fumei vasúti inditóházig. Erre nézve a Sió csatorna kibővítése, mélyítése s az annyiszor ajánlott Vukovár-samáczi csator­nának kiásatása volna szükséges. Termé­szetes, hogy Veszprémnek Füredig ki kel­lene egészítenie vasutját, ha a Balaton-du- nai vízi utat akarná árui szállítására ki­használni. Mindezek persze ma még csak conjectu- rák — de nem lehetlenségek, s ha elhagyva a provincziális szűk korlátoltságot, a mi­ként azt a kereskedelem lassúdan elhagyo­Az imént folytatott társalgás közben sokat beszélt a herczegnő szép rokonáról, a mi Rajmond- uak oly igen jól esett. Szeretett volna ugyan még valamit megtudni, de nehogy ezáltal elárulja érzel­meit, inkább hallgatott. A vendégek nagy része már eltávozott, csak Oktáv barátai közül volt még ott egy-kettő. A herczegnő is visszavonult. Ekkor Rajmond Oktávot egy ablak-mélyedésbe vezetve, igy szólt hozzá: — Melyik utczában van Chatillon marquise palotája s mely szám alatt? — Hogy jösz te erre a kérdésre, — válaszolt a berczeg bámulva. — Talán még ma meg akarod látogatni ? — Oktáv, kérlek, esedezem! — Nem tudtam, — szólt a herczeg, — hogy a marquise fölkért arra, hogy látogasd meg. — Azt nem tette, mégis — nekem el kell hozzá mennem, hogy átadhassak neki valamit. — Te? — Igen, én. — Vájjon mit? — Az titok, kedvesem. — Legyen hát titok, ha épen úgy akarod, — válaszolt Oktáv s távozni készült. Rajmond visszatartóztatta. — Te hitetlen — szólt hozzá — a marquise elvesztő gyűrűjét és én megtaláltam. — Ádd ide! — válaszolt Oktáv, épen úgy, mint Adrien. De a gyűrű ezúttal nem volt Rajmondnál, ki úgy tett, mintha nem hallotta volna Oktáv szavait és folytatá: — Rubinköves gyűrű. A kőbe lángoló szív van vésve,

Next

/
Thumbnails
Contents