Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1883-06-24 / 25. szám
,T T N * > ♦ • > < | > •• * ». • ■ - : « • ■ r* IX. évfolyam. 1883. 35-ife s*liin. Veszprém, Junius 34. Megjelen e iaj> n „HIVATALOS ÉRTESÍTŐ‘‘-vel együtt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben kü- lSnlap adatik ki. — Előfizetési ár mindkét lapra: negyedévre 1 frt 50 kr.; félévre 3 frt; egész évre 6 frt. Egyes példányok ára 15 kr. — Hirdetések dija: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyiittérben 20 kr.; minden beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő'. Kiadóhivatal: Kransz A. könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden elő- figetés, hirdetés, melléklet s reclamátió. közgazdaság1!', társadalmi-, helyi- s általános érdekű MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. _________________________ Magánvitáknak s személyes jellegű támadásoknak a lap keretében bely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el. Szerkesztőségi iroda: Vár 4. sz. a. — Ide czimzendö a lap szellemi részét illető’ minden közlemény. Tek. Szerkesztő úr. A » Veszprémi Független Hírlap« /. hó 17-iki számában főt. Lépay Imre gymn. igazgató úr személyére vonatkozólag egy teljesen valótlanságon alapuló sértő közlemény jelent meg, melyben, a Balaton-egylet közgyűléséről szólva, körülbelül az van mondva, hogy Lévay Imre igazgató urat, mint az egylet irodalmi szakosztályának titkárát egyszerűen mellőzték s a választást a személyére való tekintet nélkül ejtették meg. Mint a közgyűlés jegyzőkönyvének vezetője kötelességemnek tartom e valótlansággal szemben kijelenteni, hogy Lévay Imre iga{ga{tó úr jóval a közgyűlés előtt kérte fölmentését az irodalmi szakosztály titkári állásától, mert sokoldalú elfoglaltsága nem engedi annak megtartását, s a közgyűlés, nem lehetvén reménye, hogy elhatározott szándékát megváltoztatja, épen az ő ajánlatához képest választott meg egy fővárosi hírlapírót (nevezetesen Borostyám Nándor szerkesztőt), Lévay Imre urat pedig bizalma jeléül egyhangúlag az egylet választmányi tagjául választó. Budapesten, 1883. jun. 18. Sziklay János a Balaton-egylet titkára, Előfizetési felhívás! LJj évnegyed küszöbén állva, tisztelet- teljetesen fordulok a nagyérdemű közönséghez, hogy igénytelen lapomat, a „Vesz prém“ és „Hivatalos Ertesitő“-t továbbra is nagybecsű pártfogásával támogatni kegyeskedjék. Tőlem telhetőleg elkövetek mindent, hogy a bennem helyezett bizalomnak megfeleljek. Hazaíiui üdvözlettel. Veszprém, 1888. junius 23-án alázatos szolgája ZLiéva^y Imre m. k. a „Veszprém“ és „Hivatalos Értesítő“ felős szerkesztő-kiadója. A „Veszprém“ és „Hivatalos Értesítő “-re előfizethetni : Évnegyedre .... 1 frt. 50 krral. Félévre..............................3 „ — „ Egészévre ........................6 „ — „ Is kolaév végén. A haldokló iskolaév nemcsak az iskolába járóknak volt az éve, hanem azoké is, akik már régóta elszakadtak az iskolából. Sok, véghetetlen sok tanulni valót adott ez úgy a hatalom kezelőinek, mint maguknak a szüléknek, hogy az emberiség egész jövője egyrészt az iskola padjaiban izeg-mozog, annyira, bogy minden kétkedés nélkül elmondhatjuk, amilyen egy nemzet iskolája, olyan annak a jövője, akié az iskola, azé a jövő. Nem fog ártani, ha ez alkalommal kivonjuk mindebből a tanulságot, hogy jövőben teendőinket a szerint intézzük. A gyermek-embereknek teste, lelke, testi és lelki tehetségei összhangzólag ki- művelendők. Nem kegyelmi tény ez, melyet ha akarunk, megadunk, ha nem, nem. Ez kötelesség, melyet saját érdekünk parancsol és a mely alól ha kivontuk maguukat, mintestünkbe mártottuk a tőrt. Nem egy szüle kesertílte már meg ezen igazságot, midőn elkényesztetett gyermeke szégyent gyalázatot hozott öreg napjaira, amely alatt időnap előtt össze- roskadott. Minden még az utolsó koldusgyermek is jogokkal születik, amelyeknek megsértése természetellenes forrongást, kell, hogy előidézzen ha midjárt kezdetben csak a családi szűk körben, de később magában a társodalomban, magában az államban, mert a természet a túlfeszült villanyos- ságot lecsapással szokta kiegyenlíteni úgy a természetben, mint a jogi, mint az er- kölosi világban. A gyermek-ember testi és lelki tehetségeinek összhangzó kiművelése a családban és az iskolában égyüttesen kell történni. Divat ma az iskolának feladatát csupán csak a tanításban találni fel, a család kizárólagos feladatául pedig csupán csak a nevelést tűzni ki. A legveszedelmesebb elvek egyike, amely a szegény gyermeket — kiért pedig mind a család, mind az iskola létezik és nem megfordítva — közös prédává dobja oda és a két hatalmas tényező közé állítja, kit hol erre, hol arra rángatnak a helyett, hogy az egy helyes irányba terelve vezetnének. Az iskolának nem lehet, nem szabad a puszta tanítással beérnie, neki nevelnie is kell, mert csak akkor felel meg tulaj- donképi feladatának és hivatásának, különben nem. Legyen a gyennek-ember nevelése és és tanítása nemzeti, legyen a család, legyen az iskola minden tekintetben magyar. Keservesen megfizette a magyar tan- tigy az utolsó évtizedek alatt a külföld majmolását. Azok, akik magukat nagy garral a magyar tanügy reformátorainak tolták fel és a külföld mezébe gyömöszölték a szegény magyar iskolákat, nem pattantak-e fel előttünk, mint a külföld bérenczei és rút haszonleső zsebelők? Aki kételkedik szavainkban, nézzen be tanügyünk lomtárába, megtalálja a di- rib-darab tanterveket, rendszereket, amelyekről pedig az volt egykor hirdetve, hogy csak ezek képesek a magyar tanügyet a legmagasabb fejlettség szivonalára emelni. És mi történt?..................A go klerek zsebei teltek, a tautervek, rendszerek a lombtárba kerültek! Vakulj magyar ! A magyar egészséges józan esze megint utat tört. Törvényünk van, a taníigy megint a mienk, magyarokká. Legyen tehát az nemzeti, legyen magyar testestül lelkestől. Most a haldokló tanév végén kell ezt hangoztatnunk, mert a jövő tanévet új tautervvel kell megkezdenünk, amely a mostaninak mennél kevesebb árnyoldalát fogadja magába. Ha ezt megtettük, akkor e lemult tanév tanulságait hasznunkra fordítottuk. Mi újság a nagy világban? Austria slavizdlásdról czikkeznek az európai lapok. Alkalmat erre Martin franczia senatornak a ,Siecle“-ben megjelent Tanulmánya adott, mely Taafe mondásából: „Austriában minden nemzetiségnek egyenjogunak kell lenni* * azon következtetésre jut, hogy Ausztria-Magyarország külügye Némethonnak kedvez, belügye törekvései azonban a szlávoknak malmára hajtják a vizet. Bismark keletre terelte Austria figyelmét s evvel Martin neriot kiszolgáltatta keleti versenytársának a muszkának. cí dunai confoederatio újra kisért. A bolgár fejedelem állítólag a czárnál járt, hogy az Al-Duna melléki államok szövetkezését ne ellenezze. A hivatalos Oroszország tartózkodó volt. *Parisban a franczia és olaBZ kommunisták nagy lakomát csaptak, amelynek azonban a jólla- káson és néhány öblös toaszton kívül semmiféle politikai hatása nem volt. Berlinben elfogták Kra- sevszky lengyelirót, mert a német erődöket tanulmányozta. Madagaskar szigetén a francziák megkergették a hóvákat. Albániában még mindig folynak a csatározások. Kattaróból jelentik azonban, hogy a lázadó törzsek nemsokára kimerülnek. Londonban előkészületek történnek az orosz császár és czárné látogatására. Az uralkodó pár júliusban érkezik oda. Magyarország déli és délnyugati részében gyakori felhőszakadások és jégverések voltak a múlt héten. 8848. Veszprém vármegye alispánjától, k. i. 1883. Körlevél a járások syolgabirdihoz s Veszprém és Pápa r. t. városok polgármestereihez. A Magas Belügyministerium folyó évi junius hó 6-án 19996. sz. a. kelt s a vármegyénk köz- igazgatási bizottságához intézett leiratában a csendőrségi őrs-állomásoknak vármegyénk területére né?ve megállapított kimutatását megküldvén és ezen kimutatás további intézkedés végett velem kőzöltetvéa; ezen kimutatás kiadása mellett felhívom a t. czimet, hogy az őrs-állomásul kijelölt községek lakosságát minden késedelem nélkül hívja föl, hogy a ki házát folyó évi november hó 1-től kezdve csendőrségi laktanyául bérbe akarja adni, ez iránti ajánlatát, egy pontos tervrajz csatolása és a bér feltételek meghatározása mellett, hozzám folyó évi julius hó 10-ig minden bizonynyal küldje meg. Megjegyezni kívánom, hogy a felajánlandó épületek megszemlélése végett csendőrségi tisztek fognak a helyszínére kivezényeltetni, s ezen tisztek által fognak majd a legalkalmasabbaknak és leg- jutányosabbaknak talált épületek kibérlése iránt a szerződések is ideiglenesen megköttetni. Ezen alkalomból jeleznem kell azt is, hogy a mennyiben a kijelölt egyes őrs- állomásokon alkalmas helyiségek méltányos áron meg nem szerezhetők, az őrs más közel fekvő községbe fog áthelyeztetni. Végre utasítom a t. czimet, hogy a most elrendelt felhívás megtörténtéről hozzám 8 nap alatt jelentést tegyen. A „Veszprém“ tárczája. Serkentés. Dalra fiák ! föl! Dalra barátim! Zengjetek édes Hö dalokat, hogy Kedvre derítsék A szomorút s a Gondokat űzzék. Ej, hisz az élet Nem keserű kín; Perczeket igy hát El ne mulaszszunk. Dalra tehát föl.' Zengjen az ének Harcz viharáról, Ősi csatákról. A fiatal szív Teljes eró'vel Minden időben Tettre hévül majd Drága honáért. Dalra tehát föl! Zengjen az ének. __________ B. K. A. műteremben. — Novella. — M — után: Hegedűs dános. (Folytatás.) Hősünk egy asztal mellé ült, pompás villásreggelit parancsolt s kitűnő borokat. Elhatározta, hogy borba fogja fojtani gyötrő gondolatait. Majd fölkelt s kitekintett az ablakon. Különös, mióta Párisban van, ez az első eset, hogy a telet az ő saját otthonában meglátogatja, pedig mily szép, mily elragadó ez a hólepellel borított vidék! Azok a szállinkozó apró hópelyhecskék úgy fénylenek, csillognak, mint megannyi gyémánt...........Párisban soha sem látha tni havat. Gyermekkorában óh, akkor látott hóval borított síkságokat s bérczeket; de az már régen volt, nagyon régen......... A gyermekkorra való visszaemlékezés gon- gondolatainak uj mezőt nyitott. Gyermekéveinek egyes jelenetei egymásután tűntek fel emlékezetében. Látta, a mint atyját holtan hozták a várkastélyba; reggel még vígan indult a vadászatra, s ott egy vadkan által megöletett. Látta azt a halvány szenvedő angyalt — édesanyját, ki rövid idő alatt követte férjét a családi sirboltba. Hálás szeretettel gondolt angyali jóságu nővérére, ki őt fölnevelte s most azalatt, mig ő Párisban mulat, jószágát erélyesen kormányozza, a jövedelmeket összegyűjti, javításokat eszközöl. Egy évre volt tervezve párisi utazása s ime, már öt éve annak, hogy hazulról eljött s még mindig itt van. Már megunta ezt a zajos életet s kezdé belátni, a mire barátai is már több ízben figyelmeztették, hogy ő nyugalmas, csöndes életre van hivatva, melyet az izgalmas párisi élet zajló hullámai közt soha sem fog feltalálhatni. Rajmond szerette a nyugalmat, jobban mondva: irtózott az izgatottságtól. Hanem egyedül, elzárkózva élni normadiai ősi kastélyában, ezt még sem óhajtotta. Igaz ugyan, hogy ott volt nővére az a kedves angyal, kinek minden vágya csupán oda irányult, hogy Bajmondot boldognak lássa dt mégis félt magát ősi karíélyába eltemetni; igei eltemetni, mert reá r ve, ki már mintegy beleélte magát a folytonos szórakozásba, az nem lett volna élet. Hisz ha biztos volna abban, hogy majd ott, normadiai kastélyában, egy kis kört fog maga köré gyüjthetni, melyben feltalálhatná azt a kedélyességet, azt a szellemet, mely a párisi társaságokban annyira otthonos, óh, akkor szívesen visszatérne vadregényes szülőföldére. Ha mégis egy nőt vihetne az ősi kastélyba, nőt, ki megosztaná vele a magányt és kedves lényével benépesítené azt, — nőt, kivel a csöndes nyári estékén a kastély parkjában karöltve sétálhatna, — nőt, ki kedélyes csevegésével megrövidítené a hosszú téli estéket. Nem kellene oda kártya, vagy sakk, ezek az unaloműzésre használni szokott unalmasságok, nem, csupán egy kedves nő... deli termetű .........szőke fürtü... Bo szusan dobta a földre szivarját. Hisz ez olyan kívánság, mely soha sem fog teljesülni. És a logikai valószínűség az ő részén volt: Nőt akarsz keresni magadnak, mielőtt elhagynád Párist, deli termetű, szőke fürtü, szellemdús nőt? — ki is gondolna másra! Ez szinte ostobaság lenne. Nőül venni egy „model“-t, noha szép és szellemdús is, mégis — ma ezé, holnap meg a másiké! — Ez a gondolat balzsam volt hősünk szivének fájó sebére — de azért az a seb mégis égett, mégis fájt. Ujján az a talizmán élénken csillogott, mintha vigasztalni akarta volna. A vendéglős gyertyákat hozott. Rajmond egészen megfeledkezett arról, hogy hol van, és nem kevésbé csodálkozott az ismeretlen arcz láttára, mint azon, hogy ő több órán át képes volt annyira elmélyedni gondolataiba, hogy a hazatérésről egészen megfeledkezett. Fizetett s az ajtó előtt már útra készen álló Untéba ölt, ti> n tudatta lakását a kocsissal. Ház.; éncezv-u, .. Oktáv herczeg névjegyét adta áf ; - d a következő szavakat olvasta: .Anyám reményű, hogy még ma meglátogatod, holnap Nizzába utazunk.* — A herczeg már két Ízben kereste méltóságodat. — Akkor eljön harmadszor is — mormolá Rajmond — jobb lesz, ha be nem várjuk. Ezután gyorsan átöltözött s a herczegnőhez indult. * * * A Saint-Germain negyedben volt az a palota, mely már századok óta a Menilly herczegek tulajdonát képezte. Ebben lakott, átutazása alkalmával, Menilly berczegnő fiával, Oktávval. Ilyenkor néhány napra megnyillottak az egész éven át zárva levő ajtók és ablakok, a fogatok egymást érték a palota bejárata előtt és a széles márvány-lépcsőkön a látogatók sokasága járt le s föl, kik tiszteletüket tenni jöttek a herczegnőhez. A herczegnő csak néhány napig szokott Párisban időzni, midőn fia kíséretében Nizzába utazott, hol a telet töltötték. Ez a jelenlegi Páris nem az ő világa volt. .Minden megváltozott, — szokta mondani, — az utczák, az emberek, a boulevardok, az elvek, az osztályok. Én nem tudom megérteni a mai kor eszméit, a mai embereket, sőt még az utczákon is eltévednék.* A hatalmas és nagy herczegi család ez idő szerint már csnpán két tagból állott: az öreg herczegnő és fia Oktáv. A tavaszt és nyarat jószágaikon töltötték s a hideg évszakot Nizzában. A herczegnő saját gyöngélkedése miatt látszott ezt tenni, valójában azonban gyermeke miatti aggodalomból tette. Ugyanis férje, kivel öt évig ólt boldog házasságban, mellbetegségben halt el, s az aggódó anya attól félt, hogy Oktáv is öröklötté atyja betegségét. A legkitűnőbb orvosok megnyug-
