Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1883-01-07 / 1. szám

5. Jóték. czélu felolv. tiszta jövedelme 5.—

6. Földtehermentesít, kötvény kamata 4,80.

7. Schmid Fauli Fiáth Jozefa bárónő alapító-tagsági díja kamatjaival . . 53.—

8. Újévi üdvözlet megváltás 1882-re 163.80.

9. Karácsonyi felruházásra begyűlt . 208.—

10. Más ajándékok

....................................5.—

11

. Tagsági díjak 1881. évről . . . 3.—

12. Alapszabály elárásításából . . ■ 7.60.

összesen: 1952.21.

III. Kiadás.

1. Rendes havi segélyekre . . . 924.—

2. Rendkivüli segélyezés .... 372.—

3. Gyermek-nevelésre..................... 70.10.

4. Gyermek-felruházásra .... 184.75.

5. Gyógytári számla.......................... 21.48.

G. Műtét végett Budapestre küldött

betegeknek.................................... 52.—

7. Nyomtatvány (Alapszabály; . . 15.—

8. Befizetett alapító-tagdíj a takarékpénztárba tétetett .................... 50.—

9. A tartalék-alapba tétetett . . . 100.—

10. Segély fürdőre betegeknek . . . 14.—

11. Készpénz az év végén (1882. decz. 31.) 148.—

összesen : 1952.31.

VIDÉKÜNK.

Nagy-Szőllös, 1882. decz. 29.

Tekintetes s\erkes\tő ur!

A .Veszprém“ í. évi 53-ik számában „egy nagy-szőllősi polgár* aláírással megjelent, s az itteni postahivatal megnyíltát tárgyszó közlemény kiegészítéséül, miután hivatkozás történik abban gróf Zicny Ferraris Lajos ő méltóságára is, engedje Tekmtetességed jóságától kikérnem azon kegyet, hogy az alábbi másolatot becses lapjában közzé tegye.

Másolat. Méltóságos gróf Zichy Ferraris Lajos urasághoz Budapesten. Hálanyílvánítása Nagy- Szőllős községnek a hosszú éveken át tanúsított posta-ügyekre vonatkozólag tett jótéteményekért. Méltóságos gróf! Kegyes uraságunk! A m. kir. magas kormány kegyelmes intézménye tolyó decz. hó 21-én községünkben postát nyittatott, melynek következtében méltóságodnak kegyelmes jótéteménye e részben változásba jött. Erkölcsi kötelességének ismeri e község méltóságodnak örökhála köszönetét kifejezni az iránt, miszerint az elfelejt- hetlen s boldogemlékezetü nagybátyja mlgos Manó gróf uraságunk, a község leveleinek elszállíttatását igen sok éven át s folytatva méltóságod is, a szegény község javára eszközöltetni kegyeskedett. Most, midőn e téren elvállván méltóságod magas udvarától, azon óhajtásunkat fejezzük ki a község I nevében méltóságodnak: az égnek legjobb áldása koszorúzza magas személyét s hozzátartozóit! Legyen boldog mindig! Érhesse meg méltóságod e hon derűboldogságának a „legnagyobb magyar* szavai szerint jósolt örömeit! Boldog új évet! Hódoló tisztelettel maradván méltóságodnak 1882. decz. 28. Nagy-Szőllős község nevében Kató Fe- rencz biró, Szőke András elöljáró, Kató Gábor elöljáró, Stetina Vincze, Horváth P. Mihály köz gyám, Hidy József körjegyző, Somogyi Lajos plébános.

Somogyi Lajos,

plébános.

A devecser-vidéki gazdakör

értesítője.

Örömmel üdvözöljük megyénkben a sajtónak egy újabb közegét, mely hivatva van anyagi va- gyonosodásunkat legalább megyénknek Devecser- vidékén hathatósan fejleszteni, értjük a devecser-vidéki gazda kör által folyó év január 1 én megindított havi közlönyt, melynek czime:

,A devecser-vidéki gazdakör Értesítője.*

Szerkesztő Szalatkay István ur, a gazdakör derék alelnöke Devecserben.

Igaz, manap a fejlődés, a haladás minden téren oly rohamosan történik, hogy még a napi közlönyök sem képesek azokkal lépést tartani. A havi közlönyöknek vajmi kevés juthat az események- hullámaiból felkarolásra; de bármily szerény alakban és terjedelemben jelenjenek is meg ezek, mindig csatornák, melyeken elvek, nézetek, vívmányok közöltetnek azokkal, akiknek azok használhatnak. Minden kicsiny szokott lenni a kezdetnél, de az életrevalóság izmossá teheti még a legcsekélyebb vállalatot is. Így a devecseri „Értesítő“ is bármily szerény megjelenésében és alakjában, már mi bennünk egy messzebbre kiható gondolatot támasztott, mely ha megvalósúlhat, gazdasági egyesületünkre és ez által egész megyénkre áldást hozó lesz.

A megyei gazdasági egyesület kebelében van a devecseri gazdakörön kivfíl még Pb gazdakör. Szervezkedjenek ezek is mielőbb és adjanak ki, szintén egy havi ,Értesítőit, mely szintén havi lévén a hónak nem ugyanazon napján jelennék meg, mint a devecseri, hanem egy másik, tegyük, héten; a harmadik gazdaköré a harmadik héten és igy tovább. így eljutna maga a gazdasági egyesület oda, hogy csekély fáradsággal, csekély költséggel oly közlöny-egészszel rendelkeznék, mely minden héten érintkeznék a nagy világgal és minden vidék igényei érvényesülhetnének. Ezek nyomán azután játék lenne a központnak évkönyvet kiadni.

Mi tehát szívből üdvözöljük a devecseriek vállalatát és lapunkban kellőleg fogjuk annak működését méltatni.

Csak kitartás! A feleuton való megállás az egészet veszélyeztetné!

Faiskola-ügy.

Lnjos-Komárom, 1883. jan. 3.

Megyénk igen tisztelt alispánja 1881. évi jelentésében a faiskolák-ügyébeu elért eredményeket megnyugtatóknak nem találván, azok ismertetését sem kisértette meg.

Tehát ki az oka ez átkos semmittevésnek?

Csakis egyedül a községek elöljárói, mert nincsenek áthatva azon tudattól, hogy a községnek, mint az állam egyik alkatrészének hivatása az államélet kulturális feladataiban közreműködni, hogy a község szabad állam-polgárokból áll, s hogy nem a község van az elöljáróságért, hanem ez utóbbi a községért, nincs meg benne a jóakarat, buzgalom és értelem, feledi a helyes igazgatás azon nagy elvét, hogy a közérdek fölébe helyezendő mindennek.

Hogy tehát ez átkos semmittevés végre va- lahára megszűnjék, a faiskolákra vonatkozó 1872. május 13-án 76. szám alatt hozott szabályrendeletet kiegészíteni indítványozom a következőkkel.

A járási faiskola-felügyelők felelősekké tétetnek a községi faiskolák rendben tartásáért, mégis a faiskolák nagyságához mérve évenkiut előállítandó, ugyancsak általuk meghatározandó mennyi ségi nemes gyümölcsfák előállításáért, (az éven- kint előállítandó mennyiség a szolgabirói hivatalnak bejelentendő.) Miért is kötelesek, ott, hol hanyagságot tapasztalnak, a mulasztottakat a községben általuk telfogadaudó, a község által fizetett napszámossal személyes jelenlétükben rendbe hozatni, ott tartózkodásuk ideje alatt napi dijaikat a hanyag községi elöljáróság fizetvén.

Varga Jó{sej.

Kimutatása

Yeszpréuiiuegyc árvaszékéuek 1882. tevékenységéről.

Elnöki iktatóba érkezett 188. Elintéztetett 188. Az 1881. évről maradt hátralék 1063. Az árvaszéki iktatóba 1882. évi január hó 1-től deczemgamat, úgy hiszem, anyjaként szerepelhetnék.*

A mayor úgy gondolta, hogy a lady minden veszély nélkül mutathatná magát, akárhányszor is, mert kétszer oly idős, mint jövendőbeli férje. De hallgatott és a lady folytató:

„Mindezt megbeszéltük a kedves Péter lorddal. Öntől csak azt kívánom, hogy befolyásának mérlegbe vetésével fokozza a csalódást, a fogadósós cselédségnek felfödözvén ittlétem állítólagos czélját. Mivel pedig a mesébe ütköznék, ha a lorddal előbb találkoznám, mint mikor a kocsiban ül, még arra is kérem önt, hogy menjen el hozzá és mondja meg neki, hogy minden rendén van.“ Megérkezett már? kérdé Overton.

Nem tudom, válaszold a lady.

Hát én hogyan fogom megtudni ? Természetesen, nem fogja igazi nevét feltodözni?

„Megkérem őt, hogy a mint megérkezett, egy névjegy által azonnal közölje önnel szobájának számát, és biztosság okáért névtelenül és titokszerű kifejezésekben írjon.*

„Pompásan van!* kiáltá a mayor, székéről felugorva és zsebeiben keresgélve; „már meg is érkezett; titokszerü levelét éppen az öné előtt kaptam meg; de nem tudtam, hogy mit csináljak vele és bizonyára figyelembe sem vettem volna. Itt van a’!* és Overton előhúzta belső kabátzsebéből Trott levelét. Ez ő lordságának az írása?*

„Oh igen,* válaszolá Julia. ,A kedves, pontos ember! Az írását ugyan nem láttam többször, csak egyszer, vagy kétszer, de tudom, hogy igen csúnyán és óriási betűkkel ir. Ezek a kedves, féktelen nemes ifjak ! Ön tudja, Overton.*

„Ej, ej, hogy ne tudnám? Lovak és kutyák játék és bor, lovászok, színésznők és szivar, istálló, versenytér, szalón és korcsma; és legutoljára a tör- Tóoyhozó gyűlés,*

„De hát lássuk, mit ir,* folytatá a mayor.

„Sir, egy ifjú gentleman, a Wingelbury Arms tizenkilenczedik számú szobájában holnap, egy korai reggeli órában meggondoiatlau lépest szándékozik teuui. (Pompás! a házassági szándékot érti.) 11a szivén fekszik a város békéje, avagy meglehet két emberi élet megmentése. „Mi az ördögöt akar evvel mondani?*

„Azt, hogy annyira óhajtja már az esketést, hogy bizonyára meghalna, ha ez megakadályoztatnék és hogy talán én is meghalnék,“ válaszold a lady érzelegve.

„Vagy úgy ? — ettől ugyan nem tartok; — no de jól van; emberi élet megmentése, akkor intézkedjék még ez éjszakán azon itju eltávolítása iráut. (Egyszerre vissza akar fordulni.) Ne féljen, a felelősség magára vállalásától, mert holnap már nagyon is világossá lenne ez eljárásnak föltétien szüksége. Emlékezzék ön; tizenkilenczedik szám. Neve Trott. Ne késlekedjék, mert élet és halál függ gyors elhatározásától. „Ugyancsak szenvedélyes stylus. Elnézzek hozzája?“

„Arra kérem,“ válaszolá miss Julia, „és készítse elő szerepére. Nagyon lélek ő miatta. Mondja meg neki, hogy legyen elővigyázatos.*

„Ugy lesz,“ — válaszolá a mayor.

„Tegyen meg minden előkészületet.

„Meg lesz minden.*

„És mondja meg neki, hogy az én véleményem szerint legjobb lesz a postakocsit egy órára ide rendelni.*

„Nagyon jól van,* mondá a mayor. És bosz- szankodva kellemetlen helyzete fölött, melyet a sorsnak és egy régi ismeretségnek köszönhetett, egy pinczért előre küldött, hogy őt fi tizenkilen- czedis számnál bejelentse.

bér 31-ig érkezett 16079. Az ügyrend 106. §-a szerint nem iktatandó sürgető végzés hozatott 1106. Összesen 18248. Ezekből kiosztatott az előadóknak 18248. Elintéztetett 16313. Elintézetlen maradt 1935. Ülés a lefolyt 1882. évben tartatott 134 nap. — A kiadó hivatalba leírás és kiadványozás végett átadott ügydarabok száma: Iroda 1881. év végével leiratlan hátralék 1210, ehhez 1882. évben érkezett 16318, leírandó volt összesen 17528, ebből leírás végett átadatott 16870, leíratott 16746, 1882. év végével maradt hátralék 782. — Kiadó hivatal: 1881. év végével maradt hátralék 3, ehhez 1882. évben érkezett 16622, kiadandó volt összesen 16625, ebből 1882. évben kiadatott 16003. 1882. év végével maradt hátralék 622.

Veszprémben, 1883. évi január l én.

Bognár Vincié,

m. árvaszéki kiadó.

HÍREINK.

Veszprém, 1883. január 7-én.

Vallás- és közoktatásügyi magyar miniszterem előterjesztésére, a veszprémi székesegyházi káptalannál: vizeki Tallián Lázár, iázent Mihály arkangyalról czim- zett hantai prépostnak és székesegyházi íöesperesnek, az őrkanonokságra; Keme- nes Fereucz, Boldogságos Szűzről nevezett csöpőfői czimzetes prépostnak és zalai főesperesnek, a Szent Mihály arkangyalról czimzett hantai prépostságra és veszprémi székesegyházi foesperességre; dr. Palotay Ferencz, Szent Mihály arkangyalról nevezett körtvélyesi czimzetes apátnak és somogyi íöesperesnek, a zalai íőespe- rességre; Forintos István Szent Péterről nevezett petürai apátnak és pápai főesperesnek, a somogyi foesperességre; Kiso- vics József, Szent Mihály arkangyalról nevezett batai czimzetes apátnak és se- güsdi főesperesnek a pápai foesperességre; végül Spránszky Ferencz, veszprémi székesegyházi első mesterkanonokuak a se- güsdi foesperességre való fokozatos előléptetését jóváhagyván, az ekként ezen székesegyházi káptalannál üresedésbe jött utolsó mesterkanonokságra Jánosi Ágoston püspöki titkárt, szentszéki ülnököt és pápai kamarást nevezem ki.

Kelt Budapesten, 1882. évi deczem- ber hó 23-án.

Ferenci Jó\sef, s. k.

Trefort Ágoston, s. k.

Áthelyezés. — Ő császári és Apostoli királyi Felsége 1882. évi deczember hó 31-én kelt legfőbb elhatározásával Vlachovics Lázár veszprémi kir. törvszéki biróuak saját kérelmére, eddigi minőségében a nagy-kikindai kir. törvszékbez leendő áthelyezését legk. megengedni méltóztatott. A távozó közbecsülésben álló biró ur a legkedvesebb emlékében marad a veszprémieknek.

Személyi hir. — A „Némáéi* derék szerkesztője, a legújabban kinevezett egyetemi tanár és a volt pápai orsz. képviselő, Láng Lajos ur, jau. 3-án városunkban időzvén megyés püspök úr ő cxcellentiájának vendége volt. —

Eljegyzés. — Dr. Kerkapoly Gyula hajdu- megyei orvos eljegyezte városunkból őzv. csitári Gramanecz Sándorné szül. Vass Ilona úrnőt. Éljenek!

Elismerés és köszönet. — A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter gróf Eszterházy Imre ő méltóságának a Bakony-Német-tízent- László községében levő róm. kath. iskola újból

^ „Midőn a küldött jelenté: „Egy gentleman beszólni kíván önnel,* mr. Trott, ki épen egy poharat emelt ajkához, nyomban létévé azt; felkelt székéről és az ablak felé hátrált, mintha menekülési utat akart volna magának biztosítani, ha a belépőben Horace Hunterre ismerne- Midőu azonban Over- tont pillantá meg, csillapult aggodalma. Ez, széles peremű kalapját letéve a mellette lévő székre és nyájasan hajlongva, megkezdé a beszélgetést a következő, halkan és óvatosan kiejtett szókkal: „Mylord.*

„Mi-cso-da?* mondá mr. Trott sipító hangon és egy alvajáró merev tekiutetével.

„Csitt-csitt!* mondá az óvatos ügyész; „kétségkívül rendén van, semmi czim ittes; nevem Overton, sir.*

„Overton !“

„Igen: e város mayorja; ön ma egy anonym levelet küldött hozzám.

„Én?* kiáltá Trott, rosszul szenvelgett meglepetéssel. Mert bármily gyáva volt, mégis szerette vomaeltagadni ama kérdéses levél szerzőségét. „Éu?“ „Igen, ön; — vagy talán nem ugy van? kérdé Overton, bosszankodva ezen, szerinte, nagyon túlhajtott bizalmatlanság felett. „Ezt a levelet vagy ön irta, vagy nem. Ha ön irta, akkor a dolgot bizalmasan megbeszélhetjük; ha nem, ugy, természetesen nincs több mondani valóm.*

„Maradjon, kérem,“ mondá Trott; „úgy van, én írtam. Mi mást tehettem, sir? Nincs ebben a városban egy barátom sem.*

„Kétségkívül, kétségkívül,“ mondá a mayor biztatólag; „jobbat nem is tehetett volna. Legjobb lesz, ha még ez éjjel postakocsin távozik. És minél gyorsabban hajtat, annál jobb lesz. Itt nincs biztonságban az üldözések elől.*

„Szent Isteul" kiáltá Trott rémülten; lehetfelépítéséhez ingyen kiszolgáltatni rendelt összes építési anyagokért, legalább 700 frt értékű adományért, elismerését és köszönetét fejezte ki.

Szép kitüntetés. — Jánosi Ágoston püspöki titkár urnák kanonokká történt kinevezte- tése megérkezett, mint azt híreink elején láthatni. A kitüntetett annyira rokonszenves és közszeretetben álló egyéniség nemcsak városunkban és vidékén, hanem az egész egyházmegyében, hogy nincs mit csodálkoznunk, ha látjuk, hogy a tisztelgők egész sora keresi lel. Mi is e helyen újra gratulálunk nemcsak a kitüntetettnek magának, hanem gratulálunk a káptalannak is, hogy ily derék tag által lett kiegészítve. Isten éltesse!

Halálozás. — A nagykanizsai kegyes-tanitó- rendi házat és főgymnasiumot gyász érte elvesztvén egyik munkabíró szeretett tagját, Gros^mann Ignác\ gymnasium tanár urat, életének 37-ik évében. Temetése január 1-én délután negyedfélkor történt oly általános részvét mellett, amilyen Nagy- Kanizsán még nem tapasztaltatott. A nagykanizsai lapok öunálló- és tarcza-czikkekben emlékeznek meg kegyeletesen az elhunytról, kit rang- és vallás- külcmbség nélkül szeretett és becsült mindenki. Nyugodjék békében.

A Balaton-egylet — alapszabályait a m. kir. belügyminisztérium megerősítette, az egylet terjesztése érdekében most már nagyob b szabású mozgalom fog megindulni. Az alapszabályok kinyomatása után a titkári hivatal megkezdi azok szétküldését; kik a szabályokat ismerni óhajtanák, óhajtásuknak készséggel tesz eleget Sziklay János titkár (írók és művészek társasága, nemzeti színház bérháza.) A tagok eddig jelentkezése is bizonyítja, hogy a minden tekintetben szép feladatra vállalkozó egyesület az ország távolabb eső részein is meleg pártfogásra talál. Alapító tagul beléptek Jókai Mór, Simon Zsig- apát, Salamou Ádám ,alapi földbirtokos, dr. Fromm Antal Budapestről, Écsy László fürdőigazgató. A rendes tagok száma már is kétszázra gyarapodott.

A valóban csekély tagságdíj (rendes tagoknak évi két forint, alapító tagoknak egyszer s mindenkorra huszonöt forint) maga hívja fel a [közönség támogatását. Az egyesület csereviszonyba lépett a Kárpát-egylet Szitnya osztályával és a titkár lépéseket tett, hogy hasonló viszonyba lépjen a Kárpát-egy- et, galicziai Kárpát-egylet, osztrák, Alpes-egylet tb. hasonczélu egyletekkel.

Szinügy. — Egy derék szintársulat kereste fel városunkat, Tóth Béla színigazgató úré, mely előadásait a tegnapi nappal kezdte meg. A szintársulat egyike a vidék legjobb társulatainak és nagyobb városokban, legutóbb Nagy-Kanizsán is nagy elismerés közt működött. Közönségünknek és városunk társas-életének valóban szüksége van, hogy egy kissé felrázassék aléltságából. A családi elszigeteltség megtenni a maga rósz kinövéseit és melegágya lesz mindazon szükkörű elfogultságoknak, amelyek kis városban napirenden vannak. A magasabb és nemesebb élvezetek tisztítólag hatnak a kedélyekre; közelebb hozzák az embereket egymáshoz; egyik a másiktól sajátít el előnyöket, modort, míg saját ferdeségeit megtanulja a másokéiban levetkőzni, szóval emelkedünk felfelé. Városunk az utóbbi időkben lanyhán pártolta a színügyet, de meg is látszott, hogy miben kerestünk és találtuuk élvezetet. Elvégre élvezet nélkül el nem lehet senki; aki jóban, nemesben, szépben nem keresi azt, bizonynyal keresi és keresnie kell a roszban, a nemtelenben, a rútban. Mi tehát fel- híjuk a tisztelt közönséget, hogy városunk jé hírneve és minmagunk nemesbülése érdekében pártolja e derék színtársulatot és tömeges megjelenésével tegye lehetővé annak falaink közt a tisztességes existentiát. A játékrend, a melyet olvasóink más rovat alatt találnak, oly változatos, hogy még a kényesebb igényű műbirálóra is vonzólag hathat.

Nem válik becsületünkre. — Köztudo- j mású dolog, hogy megyénk a budapesti állami közép-ipartanodánál iparos-tanulók részére évi száz forintos alpitványt tett. Ezen alapítványra pályázat hirdettetett az egész megyében, a pályázat határideje le is járt és pályázott — négy zsidó iparos-tanuló, kik közül egy, tíchelnitz Lázár el is

séges ez ilyen országban is? Mily engesztelhetet len és hidegvérű üldözés!“

Trott letörlé a conceutrált gyávaság-essentiát mely sűrű cseppekben gyöngyözött homlokáról, és ijedten tekintett Overtonra.

„Minden esetre elég baj/ mondá ez, „hogy egy szabad országban nem veheti el az ember, a cit akar, a nélkül, hogy ne vétene bizonyos fenálló társadalmi előítéletek ellen. De a jelen esetben, mint ön is tudja, a nő beleegyezett, és elvégre is ez a fődolog.*

„A jnő beleegyezett!* ismétlé Trott gép- szerüen. „Honnan tudja ön, hogy a nő beleegyezett ?*

„Hagyjuk ezt,* mondá a mayor és széles peremű kalapjával Jbizodalmasan megveregette mr. Trott karját. „Jól ismerem én őt rég időktől fogva ; nztosíthatom önt, hogy beleegyezésében nem kételkedem és önnek sem szabad kételkednie.*

„Hm, hm,* mondá mr. Trott elgondolkodva. „Ez nagyon csodálatos.*

„Tehát lord Péter,“ mondá a mayor fölkelve. „Lord Péter?* ismétlé Trott.

„Oh, oh, egészen elfeledtem! Mr. Trott, tehát — mr. Trott — kitűnő, ha! ha! — Tehát, sir, a postakocsi fél egykor útra készen fog állani.* „Oh!* válaszolá Overton, „kitűnő gondolat capitalis ötlet! Azonnal felküldök valakit. Az is jó lesz, ha kissé ellenkezni fog, midőn majd a kocsira akarjuk feltenni, tegyen úgy, mintha semmi áron sem akarna elmenni.*

„Kitűnő!* mondá Trott, „kitűnő!“

„Tehát, mylord,* kiáltá Overton édeskés hangon, „a viszontlátásig, lordságodnak jó estét kívánok.*

„Lord — lordságodl* kiáltá Trott, nehány lépést hátrálva és kimondbatlan csodálkozással tekintett a mayor arczára. (Folyt, kav.;