Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)

1882-07-09 / 29. szám

írásban annjira el nem sajátította, hogy azt a nép­iskolában taníthassa. Továbbá ugyanazon körrendeletben emlékez­tette a kir. tanfelügyelőségeket, az 1881. évi feb­ruár 25-én 4832. sz. alatt kelt s a megyei közigaz­gatási bizottságokhoz intézett rendeletének általános végrehajtására s az ügy pontos ellenőrzésére. Ezen hivatkozott rendelet értelmében az 1868. évi 38. t.-czikk 133. §-a érvénybe lépte után a hazába be­költözött s itten tanítói vagy tanítónői minőségben működő, vagy ezután ilytéle alkalmazásba lépni kívánó minden olyan egyén, ki tanképesítő okle­velét valamely állami képezdében nyerte, kötelez- tetik nemcsak az 1879. évi 18 és az 1879. évi 50. törvények, hanem az ezen törvényeken alapuló ren­deletek értelmében magát honosíttatni és oklevelét magyar állami érvényességre emeltetni. Ezen érvé­nyesítésre megkívántatok. hogy az illető az 1879. évi 18. t. ez. 3. §-a értelmében a magyar történe­lemből, a haza földrajzából és a hazai alkotmány­tanból, valamelyik hazai állami tanító- vagy taní- tónőképezdébe póttanképesítő vizsgálatot tegyen, s az igy kiegészített tanítói oklevele kíséretében, a kir. tanfelügyelőség utján kérje a minisztertől ok­levelének Magyarország területére leendő érvénye­sítését. v. Ezen vizsgálatra, melyek díjmentesek, az év minden hónapjában lehet jelentkezni oly kir. tan- felügyelőnél, kinek tankerületében állami tanító- vagy tanítónőképezde van. A földmivelési-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter f. évi ápril 30-án 4750. sz. alatt kelt rendeletével intézkedett az iránt, hogy a Budapes­ten, Székesfehérvárt, Debreczen, Temesvárott, Ko­lozsvárt és Brassóban lévő középfokú kereskedelmi tanintézeteket végzett növendékek zár (érettségi) bizonyítványaik alapján, úgy a magyar-óvári gaz­dasági akadémiába, valamint a keszthelyi, debre- czeni, kassai és kolozs-monostori gazdasági tanin­tézetekbe felvétessenek. A vallás- és közoktatási m. kir. miniszter f. évi junius 3-án 12257. sz. alatt kelt körrendeleté­ben tudósította a kir. tanfelflgyelőségeket, hogy Hrnó János pozsonyi kir. jogakadémiai 2-od éves rendes hallgató, haza ellenes pánszláv üzelmekbeu való részvéte miatt, a hazai összes tanintézetekből mindenkorra kizáratott oly hozzáadással, hogy ha nevezettnek bármikor sikerülne valamely nem hazai tanintézetnél oklevelet vagy más bizonyítványt sze­rezni, az hazánk határán belől érvénytelennek fogna tekintetni. VIDÉKÜNK. Pápa, 1882. julius 5. Három éj óta városunk scandalosus jelenetek­nek színhelye; a városi hatóság feje — úgy látszik — nem képes legelső és legfontosabb feladatának és kötelességének megfelelui, nem képes a személy­es vagyonbiztonságot, sem a rendet helyreállítani. Már a múlt héten fordult elő zsidó-heczcz, sőt bán­talmazás egyesek ellen. Vasárnap este nagy vere­kedés volt az ujutezán és bástyán egy csapat zsidó és egy még nagyobb csapat mesterlegény között, több ember még most is beteg bele, sőt sérülések is fordultak elő. A verekedés után a csizmadia- és czipész-legények borzasztó lármával átbarangoltak sok utczát és körülbelül 400 ablakot bevertek, több nyíre zsidóét. Az őrjárat nyugodtan tűrte e garáz­dálkodást. Másnap az egész város tudta, hogy a mesterlegények estére folytatni fogják e garázdál­kodást, valami 24 honvéd ki is rukkolt a hajdúk­nak segítendő; de ez nem használt semmit, a rend­zavarás egész hajnalig tartott. Már 3/4 tízkor 40—50 mesterember és legény ment egy csoportban, va­lamennyien furkós botokkal, dorongokkal, fütykö­sökkel felfegyverkezve. Több ilyen nagy csoport volt és mentek gyülhelyükre a sétatérre. Már este 10 lönben kiátkoz és elkárhozik, ördögé az ember, pe­dig az ördögtől mindenek fölött legjobban fél a szegény oláh. Ezért a tenger sok ünnep, böjt czerimonia lépten nyomon, a sok szertartás közt elvész az idő, a vagyon s véle az ember. 52 vasárnap, 20 kettős 3-as ünnep, falu szentje, (búcsú) családi szentek ün­nepei, halottak emlékünnepei és évfordulatai, György, Illés, Miklós, stb. eff. saját nagy ünnepeik, szigo­rúan megtartatnak; szóval van az oláhnak vagy 160 ünnepe. Ide járulnak még a rossz napok, p. u. a farkas-napok, Andrástól márcz. elejéig minden csü­törtök, midőn kimenői, ha csak lehet, nem jó, mert járnak a veszett farkasok s kár eshetnék emberben v. lóban. Villámos napok husvét utáni csütörtöktől áldozó-csütörtökig — minden csütörtök veszedelmes, mert agyon ütheti az embert a ménkű, nem jó te­hát mászkálni (értsd dolgozni,) hanem otthon kell tartózkodni (t. í. heverni.) Jeges napok Pünkösdtől augusztusig a péntek az a nap, melyen nem jó dol­gozni, mert elveri földedet a jég, tehát újra pihenő. Vannak még egyes másféle rossz napok; ide járul a törvény, hová az oláh későn korán mászkál, majd menvén, majd menetvén; annyi áll, hogy egy járás­ból több ember megfordul (persze családostul jön­nek) a járásbíróságnál, mint magyar helyen az egész megye székhelyén. Pár esős nap szintén megakasztja a munkát, egész télen másnak sincs dolga, hát még az oláhnak .. . szóval elmondhatni, hogy 100—120 napból alig áll az ő munka éve s nem elég-e ez mar, hogy tőnkre tegye a különben is egyszerű sze­gény oláh népet. Van vagy 150 böjti napjuk, mikor aztán iga­zán koplalnak, nem vevén kenyérnél, növénynél egye­bet, még tejeset, tojásosat se, — szóval (a halat kivéve) igazán vegetár lesz minden nagy ünnep előtt § —10 napig; s ez úgy lecsigázza, hogy dolgozni órakor a sétatértől alig egy pár lépésnyire zúztak be ablakot, azután nagyobb tömegekben eloszolva átbarangolták nagy zajt ütve az utczákat és a hol éppen zsidó lakott, bezúzták az ablakokat. Özvegy Freund-nénál a hosszu-utezán nagy erőszakkal ki- feszíttették a salugáterokat és nagy kövekkel és tégladarabokkal bezúzták az ablakokat. Hogy mily erőszakot fejtettek ki, mutatja azou tény, hogy a szobában még a kályhát is bezúzták a bedobott kövekkel. így tettek igen sok utczában és sok he­lyen. Azt fogják kérdezni, hol volt hát a katona­ság és az őrjárat. Erre feleljenek'' azok, a kiknek ez kötelessége. Tény az, hogy egyetlen-egy elfoga- tás sem történt, bár mindenki tudta, hogy mik ké­szülődnek. A zsidó hitközség elöljárósága nem bír­ván tovább nézni a városi hatóság tétlenségét vagy lanyhaságát, gyűlést tartott, sürgönyzött az alispán­nak Veszprémbe és egy 5 tagú küldöttséget me­nesztett a polgármester úrhoz. Ezen küldöttség fi­gyelmeztette őt teendőire és felelősségére. így tör­tént azután, hogy a korcsmák és kávéházakra nézve a záróra esti tiz órára kitüzetett De ez mitsem használt, mert a korona-utezában, a sétatéren még tiz óra előtt voltak ablakok beverve és későbben más utczákban. Ugyanazon mesterlegények jártak ismét egész éjjel nagy lármával és pedig csoportosan. Személyes megtámadások eddig csak azért nem tör­téntek még, mert a zsidók este házaikban tartóz­kodnak. A zsidó hitközség elöljárósága tanácskozni' fog az ezentúl teendő lépésekről. Devecseri. 0 Pápa, 1882. julius 5. A nőegyleti kostoló mint mindig, úgy most is fényesen sikerült. Ott volt a város színe java. Az ételek és italok mind elkeltek, nem csoda, hisz a legbájosabb nők árulták azokat és a legszeretetre­méltóbb kisasszonyok szolgáltak a vendégeknek. A tiszta jövedelem bizonyosan lesz 300 forint. — A négyest több mint 60 pár tánczolta. Mikovinyi Ödön albirő urnák járásbiróvá lett kineveztetése alkalmából tegnap este banket volt a ,Griff* fogadó nagy termében. Bár a banket csak pár órával előbb pendíttetett meg, mégis kürülbelül 60 teríték volt elfoglalva. Hogy számos toaszt mon­datott, az magától értetődik. Az első sikerült toasztot Tóth Lajos ur, a helybeli ügyvédi kar nestora mon­dotta, ezt követte még sok más. A társaság éjfél- utánig maradt együtt. A tüzoltóegylet őrtornya már elkészült. Jövő vasárnap julius 9-kén nagy gyakorlat tartása mellett fogják azt felavatni. Este pedig az őrtorony költ­ségeinek fedezésére tánczvigalom rendeztetik a czifra kertben. Hiszszük, hogy az őrtorony ezúttal is segé­lyezni fogja e közhasznú egyletet, mely annyi szép jelét adta már hasznos működésének és életrevaló­ságának. Károlyi Lajos színtársulata ide érkezett és tegnap kezdte meg előadásait. Újházi Ede, a nem­zeti színház kitűnő művésze, a társulattal együtt jött ide és ma már másodízben lép fel két franczia vígjátékban. A társulat csak keresztülutazóban van és igy csak pár napig fog itt időzni. A főiskolai ifjúság önképző körének örömün­nepélye julius 16-án lesz a színházban. Az eddigi ingyenes előadások mindig telt teremben folytak le; bizonyos, hogy azon jó hir, melyben fiatal tehet­ségeink állanak, arra fogják ösztönözni az örömün­nepélyek rendes látogatóit, hogy most is tömegesen látogassák az előadást, mikor némi áldozatba kerül. A tele ház arra fogja buzdítani a fiatalságot, hogy a szép, nemes és igaz utón minél tovább előre ha­ladjanak. Most este terjed el a hir, hogy az alispán ur még az éjjel megjön. Zsidó körökben nagy meg­elégedéssel veszik e hirt, mert bizonyosnak tartják, hogy kötelességérzetet fog önteni a városi hatóságba, és oly erélyes rendszabályok fognak életbe léptetni, melyek a rendzavarást meg fogják szüntetni. Julius 6. Az alispán ur az éjjel megérkezett. Bár az éjjel is szándékoltattak rendzavarások, az éj eddigi megint nem igen dolgozhatik az ünnepek után. Ki­vált a nagy böjtöt 7 hétig oly szigorúan tartják, hogy még fazék vagy pohárból sem isznak, mert hátha már valami zsíros lehetett abban, hanem majd neki hasalva víznek, vödörnek, majd Diogenes mód­jára oltják égető szomjukat. Vallásából csak czeremoniát lát, de nem ért, nem tud keresztvetésnél pár apró imánál egyebet. Kitől is tanulná? Pópájától? Aki 4 gymn. osztályt kijárt, (hogyan, nem jött kérdésbe) az kispapnak fölvétetett; megtanulta az isteni szolgálat formasá­gait, énekeit, 4 év alatt lefizette a taksát püspöké­nek a fölszentelésért és kész volt a közönséges falusi oláh pap. Ha üresedés lett valahol, azt megvette püspökétől 2—3—5—6 száz forinton, s átvette nyájának kezelését hozzá látva, hogy a tőle kicsikart összeget valahogy ő is kifejtse a hívők — zsebéből. Ma már itt is emelkedett az ismeretek mértéke: 6 iskolát megvárnak a leendő paptól, persze hogy 4—5 tárgyból elbukott a leendő pater, — az nem teszen semmit. „Ne buktasson meg tanár ur annyiból, hisz úgy se viszem fölebb, pópának szántam Karánse- besre;* ezen őszinte igéket százféle variatióban hallja az ember minden iskolaév végével és jó ta­nuló nem is megy papnak, az már nagyra látóbb, ö nótárius, ügyvéd vagy doctor akar lenni. Falusi tanítótól 2—4 osztályt követelnek — bárminő bizonyítványnyal, az nem határoz, csak az osztály száma. S ezek nevelik, vezérlik a szegény népet böl­csőtől sírig. Csoda-e, hogy csak a babonában gya­rapszik az, de nem a vallási s egyéb ismeretekben. Földgolyót, térképeket akart az állam ingyen kiosztani közöttük pár év előtt. Föl se bontották kupak tanácsaik a küldeményt, s mintha a fekete pestis volna bele zárva, érintetlenül visszaküldők majd mind, (Véje köv.) hallomás szerint nyugodtan folyt le. Két mesterle­gény a pandúrok által elfogatott, midőn ablakokat akartak bezúzni. Ez használt,. mórt ennek következ­tében számos társuk megfutamodott. Polgár. Lajos-Komárom község 1882-ik évi selyem-tenyésztés eredménye. 90 gramm petéből Szegzárdra szállíttatott 98 kilogramm gubó. Kifizettetett 95 kiló I. osztályú gubóért á 1 frt 20 krjával, 114 frt. 3 kilogramm II. osztályú gubóért á 50 krjával, 1 frt 50. ösz- szesen 115 frt 50 kr. Lajos-Komárom 1882. julius 4. Alázatos szolgája ‘Varga József, jegyző. A selyemtenyésztés érdekében at enyingi járás s\olgabirájától figyelemre méltó körlevél adatott ki. A községi jegyző uraknak! Járásom minden egyes községe, polgára jólé­tét, vagyonosodását előmozdítani kötelességemnek tartva, — hogy a szegényebb osztálynak májushó közepétől juniushó 20-ig, a midőn legkevesbbé van foglalkozása, napszáma, oly jövedelmező keresete lehessen, melylyel nemcsak egész évi adóját tör- lesztheti, de az aratás alatt szükséges élelmet is megkeresheti, — járásom területén a selyerate- nyésztést kívánom meghonosítani. Ez is csak úgy érhető el, ha a környéken lakó lelkész, tanító és jegyző urak velem egyetértve, egymástól támogatva, egy szívvel-lélekkel s haza­fiul buzgalommal fognak a munkához. A selyemtenyésztés megkezdhetésének legelső és legfőbb kelléke, mennél több szederfa előállítása, miért is meghagyom jegyző uraknak, miszerint a faiskolát kezelő tanító urakkal egyetértve a községi faiskolában 20 □ ölnyi tért jeleljenek ki, azt a község költségén két ásónyomni mélyen októberhó 30-ig ásassák fel s tisztán készíttessék. E hely jövő év tavaszán a szegszárdi országos selyemtenyésztő­intézet által minden egyes község részére kiszol­gáltatandó fehér szederfamaggal, ugyanonnan nye­rendő utasítás szerint lesz bevetendő. Járásom faiskola-felügyelője utasítva lett, e rendeletem pontos végrehajtását ellenőrizni, mégis az ez őszi vizsgálatok alkalmával az eredményről jelentését nekem beadni. Addig is, mig elegeudő szederfát állíthatunk elé, kérjék fel nevemben a lelkész és tanító urakat, hogy a most meglevő szederfák arányához mérve, híveiket a selyemtenyésztés gyakorlására buzdítsák és oktassák, az arra vonatkozó utasítások a köz­ségeknek megküldettek. Kérjék fel továbbá nevemben a községükhöz tartozó uradalmak tulajdonosait, bérlőit, vagy gaz­datisztjeit, hogy az eddigi gyakorlattól eltérve, legelőjüket ne ákácz- hanem szederfákkal ültessék be; a szederfa a mellett, hogy fája ép oly alkalmas mindenre mint az ákáczfa, — gyümölcse nyáron, levele pedig őszszel a lehullás után a legjobb bir­katakarmányt szolgáltatja, mégis gyümölcséből a legfinomabb pálinka égethető. Egyúttal felhívom az összes községek elöljá­róit, miszerint hassanak oda, hogy annak idejében a napszámos-osztály között azoknak, kik selyem­tenyésztéssel foglalkozni kívánnak, s alkalmas he­lyiségük a tenyésztésre nem volna, — alkalmas he­lyiségről gondoskodjanak, hogy a szederfák az ille­tők rendelkezésére átadassanak. Enying, 1882. juliushó 5. Kenessey Miklós, m. k. szolgabiró. Fürdői levél. ‘Balaton-Füredről írják a „Pester Correspon­dent“-nek: A magyar tengernek nevezett Balaton kies partjain már beköszöntött a fürdőévad. Tömegesen sereglenek immár Balaton-Füredre a haza minden részeiből az üdülést és gyógyulást keresők százai. Tömegesen, mert tudják, hogy azt, amit keresnek, biztosan meg fogják találni itt e helyen, amelyre a természet olyan bőkezüleg pazarolta szépségeinek áldását és a melyen a gyógyulni s üdülni kívánó közönséget a természet nyújtotta gyönyörökön kívül még egy más fürdőhelyekre nézve nem kevesbbé fon­tos tényező is várja: t. i. a jó Ízlés és az eleganczia követelményeinek meghallgatásával létesített kénye­lem, a melynek hiánya örök átokként nehezedik különösen hazánk legtöbb egyéb fürdőhelyeire. Mert az elvitázhatatlan tény, hogy Balaton-Füred mostani berendezése a komfort dolgában legelkényeztetettebb igényeknek is derekasan megfelel és a vendégeknek nyújtott kényelem tekintetében vetekedhetik Európa minden fürdőhelyével. A szebbnél szebb villák és nyári lakok serege, az uj fürdőház elegáns beren­dezésű szobáival, az idén a veszprémi Kansburg család által kezelt Horváth-ház gyönyörű kilátásá­val és szép fekvésű tágas lakásaival tekintélyes számú fürdőközönséget győznek befogadni. A sza­badban a gyönyörű sétányok, parkok és ligetek, kí­nálkoznak hűvös tartózkodó helyekül a rekkenő nyári napok alatt. A gyógyterem, fényes berendezésével és architektonikus bájával, hívogatja és köti magá­hoz a szórakozni kívánókat. A Balaton tükrén ott látjuk a magyar tenger hajóraját; számtalan apró és nagyobb mindenféle eyezőjü és vitorláju hajó és hajócska, a melyeken pompás kirándulás esik be a tó távolabb eső részeibe. Jó ötlete volt Mr. Young- nak, az élelmes angol hajógyárosnak, hogy megte­remtő azt a kis flottillát: a közönség egy uj nemű szórakozást nyert az egészséges és edző vizisport gyakorlása által. Egy szóval: Balaton-Füred egy emelkedő, vi­rágzó fürdőhely képét, nyújtja. És ez az emelkedés, a fürdőigazgatójáuak Écsy Lászlónak az érdeme, a ki közel 40 év óta a legszigorúbb lelkiismeretes­séggel és legönzetlenebb erélylyel fáradozik — mint látjuk: a legjobb sikerrel — Balaton-Füred felvirá­goztatásán és aki eme munkássága által kivívta az egész környék szeretetét és Füred tulajdonosának, a Sz.-Benedek-rend tihanyi apátságának elismerését. A nagymértékű népszerűség, a melynek Écsy örvend, a minap nyilvánult ama szívélyes és lényes tüntetésekben, a melyekkel tisztelői az igazgatót, nevenapja alkalmából meglepték. A környékbeli kitűnőségek egész hosszú kocsi sora robogott e napon Füred leié; mindnyájan Écsy házához tartottak, hogy átadják neki jó kívánsága­ikat. A parasztság küldöttségeket menesztett hozzá, a szeretetház pedig, a melynek alapítása körül sok érdemet szerzett volt magának, növendékeit küldte ki, hogy egy rögtönzött kis ünnepélyen hálálják meg jótevőjük szeretetteljes működését. Délben lako­mára gyűlt össze a társaság, a melyen persze pohár­köszöntőkben nem volt hiány. Az elsőt Szathmáry Miklós országgyűlési képviselő mondta É c s y r e a fürdővendégek nevében. Utánna szóltak J á r m a y Gusztáv és Ab day pannonhalmi tanár; ez utóbbi felemlíté, hogy E c s y t családjáért bőven kárpótol­hatja a Szt.-Benedekrend 150 tagjának testvéri sze- retete és barátsága József László ref. papnak Simon Zsigmond apátra mondott köszöntője után Écsy emelt szót, mondván: Mélyen tisztelt vendégkoszoru! „A hála az emberi szív legnemesebb virága, ezt növelni, ezt ápolni életemnek minden perczeiben kötelességemnek tűztem ki, a jó szív azonban, midőn a hála érzetét akarja kifejezni, akkor az ajk kétkedve, habozva zárul le, s csak azt lépes mondani, bár egész éltemben hálámat úgy tanúsíthatnám, hogy ezen szép vendégkoszorúba egy hervadhatatlan nefelejts vi­rágot tűzhetnék, hiszen e megtiszteltetésére s üdv- köszöntésére őrök hálával tartozom, de tartozom azou dicső Szt-Benedekrenduek is, melynek hazánk- bani léte, hazánk alkotmányával egyidejű — ez lel­kesíti keblem érzetét is — midőn poharat emelek és azt a tisztelt vendégkoszoru minden egyes tag­jának egészségére felköszöntöm azon a dicső napon, melyen névörömnapomat ünneplem; mély öröm, fáj­dalom elmúlik; de mit vele nyerék, a szív legne­mesebb érzetét, a hű emlékezet legdrágább kincs gyanánt fogja számomra biztosítani. Fogadják azért leghálásabb köszönetemet szi­ves megjelenésökért szívből eredő óhajtásom mel­lett: hogy a jó Isten tartsa meg mindnyájukat, erő­ben, egészségben, megelégedésbeu és tartós boldog­ságban az emberi kor legvégsőbb határáig, s vala­mint a szép nyári napon a hegyi patak csörgedezve ugyan, de csöndesen folydogal, oly csöndesen s megelégedve folyjanak napjaik ezutáu is, hogy igy testi áldásokkal koszoruzva, a haza díszére és ja­vára szeretett övéiknek büszkeségére és boldogítására, mindnyájunk igaz örömére, az Isten éltesse, éljen!!! Az ünnepelt mély érzéssel elmondott szavait a társaság lelkes éljenekkel fogadta. HÍREINK. Veszprém, 1882. julius 9. Komoly szavunk — van megyénk és vá­rosunk izraelita polgáraihoz. A zsidómozgalmat megindító nagyhatalmak Porosz- és Oroszország kezdenek elcsendesedni; a zsidóüldözés üszke ha­zánkba van dobva, melyet a tiszaeszlári rejtély foly­ton éleszt. Az üldözés hullámai közvetlen közelünk­ben csapkodnak már. Ezen el nem vitázható való­sággal szemben, a kedélyeknek ily lázas izgatottsága közepett, figyelmeztetjük polgártársainkat, különö­sen a higgadtabbakat és műveltebbeket, hassanak oda, hogy a kevesbbé művelt zsidók, különösen a fiatalabbak, óvakodjanak minden provokáló nyi­latkozat- vagy modortól, mert mi sem veszélyesebb ilyen körülmények közt, mint meggondolatlan nyi­latkozat által szikrát dobni a puskaporos hordóba. Kinevezés. — Keszthelyi apát-plebánossá az elhalt tívastics Károly helyébe Sövegjártó Fe- rencz zsidi plébános neveztetett ki, a megürült zsidi plébániára pedig plébánossá Fekete Gergely keszt­helyi káplán. A b.-fiiredi szeretetház növendékeinek f. hó 15-én délután megtartandó vizsgáira a tanügy- barátokat s az intézet iránt érdeklődőket, tisztelet­tel meghívja az igazgatóság. Ünnepély Pápán. — Ma vasárnap, d. e. 10 órakor leplezik le Zimmermann János lovag, Pápa város díszpolgára és a Pápa városi iparrajz- iskola nemes keblű alapítójának arczképét Pápán, a városház nagytermében. Szebb jutalom nem kép­zelhető, mint polgártársaink feltétlen bizalma! Fegyházi intézet. Folyó hó 4-én László Zsigmond igazságügyi min. tauácsos ur ő méltó­sága tek. Varga János váczi országos fegyházi igazgató úrral együtt Vörősberényben volt megvizs­gálni a vallási alap tulajdonát képező jezsuita ko­lostort azon czélból, ha nem volna-e az fegyházi intézetnek alkalmas ? Azonban alapos kifogásaik lé­vén, hasonló czélból városunkon keresztül Tüske­várra utaztak. „Zalamegye* czim alatt, Zala-Egerszegen uj hetilap indult meg julius 2-án Udvardy Ignácz szerkesztése mellett. A lap férfias, komoly irányú ezen első szám után Ítélve is és igy létjogosultsága kétségbevonhatlan. A sajtó csak örülhet, ha higgadt és komoly közegei szaporodnak; a nagy feladat megoldására senki sem fölösleges. Üdvözöljük tisz­telt uj kartársunkat. A lap előfizetési ára évne­gyedre csak egy forint. A devecseri gazdasági kör által rendezett ekeverseny f. hó 6-án nagy számmal medjelent gazdaközönség előtt a legjobb sikkerrel lett meg­tartva. A kiállítók és versenyzők számosán voltak. Több gazdasági eszköz-vásárlás is történt. A ver-

Next

/
Thumbnails
Contents