Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1882-05-07 / 20. szám
vili. évfolyam. 1§§8. 20-lk §zám. Veszprém, május 7• Megjelen e lap a „HIVATALOS ÉBTESÍTŐ“-vel együtt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben különlap adatik ki. — Előfizetési ár mindkét lapra: negyedévre 1 .frt 50 kr. ; félévre 15 fit; egész évre 6 frt. Egyes példányok ára 15 kr. — Hirdetések dija: egy hasábos petitsörtere 6 kr.; nyilttérben 20 kr.; minden beiktatásért külön 30 kr. állami béiyegilletélc fizetendő. Kiadóhivatal: Krausz A. könyvkereskedése Veszprémiéit. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reelainátió. VESZPRÉM közgazdasági-, társadalmi-, helyi- s általános érdekű MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. ■f Magánvitáknak s személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csalt akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad él. Szerkesztőségi iroda: Vár i. sz. a. — Ide czimzendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. A községi jegyöválasztás. Ha valaki nem, bizonynyal mi nem tartozunk azok közé, akik bármely testület, bármely kar egyes tagjának vagy tagjainak visszaélését, botlását, hivatalos mulasztását az egész testületnek, az egész karnak tudnék be. Ismerjük mi nagyon jól az emberi természetet; tudjuk, hogy a legszorgalmasabb, a leglelkiismeretesebb tisztviselő', hivatalnok stb. mellett sokszor ott tesped egy renyhe fráter, akit collegáinak sem szorgalma, sem lelkiismeretes kötelességteljesítése nem képes munkára, becsületre ösztökélni, nem pedig azért, mert társainak példás volta mind megannyi szemrehányás az ő személyére; ő jobban szeretné, ha azok is lesUlyednének hozzá az erkölcsi piszokba, hogy az éles ellentét közte és kollegái közt végkép elsimulna. A józan és higgadt gondolkodású ember mindenütt meg tudja különböztetni a tiszta buzaszemet a konkolytól még akkor is, ha ez utóbbi jóval felülmúlja amazt és Ítéletét a szerint ejti sujtólag vagy elismerőleg, amint a valót kiben-kiben találja. Ez nézetünk, ez meggyőződésünk a községi jegyzői kart illetőleg. Hogy mégis ma a községi jegyzők választását tűztük ki e czikkünk tárgyául, ne lepjen meg senkit, hisz ép megyénk ma azon szerencsétlen megye, amelynek egy diplomás jegyzője ül a börtönben, bogy méltó büntetését elvegye az igazság kezéből. Ha valamikor, ma van szükség községeinket figyelmeztetnünk, hogy a jegyző- választás előtt komolyan számot vessenek magukkal, kit emelnek maguk és községi ügyeik fölé és pedig életfogj'tiglan, akitől tehát nem akkor szabadulhatnak meg, a mikor akarják, hanem akit türuiök kell, akár tetszik, akár nem. Alkotmányos rendszerünknél mulbatatA „Veszprém“ tárczája. A boszorkány. — Novella. — F. után HEGEDŰS JÁNOS. (Folytatás) — Mit? — No, egy időmutató ördögöt. Egy üveg edényben van ez a bolond ördög, ki nem tud jönni, de nem ám, a varázsló jól bezárta abba az üvegbe. Ha melegje van, akkor kinyujtózkodik; ha fázik, akkor összehúzza magát. Az ispán urnák szüksége van rá a gazdaságnál, az ám! Tehát mit is akartam mondani ? Igen, azt, hogy minden varázsló öreg, az ám. A kegyelmes urnák pedig nagy bo- szorkánymesternek kell lenni, ne is tagadja, hogy ennyire meg tudta magát fiatalítani. Az ám. — Oh szent együgyűség! — mondám nevetve. — Olyan szentet, mint most mondott a kegyelmes ur, én nem ismerek. Különben én a szén tekre nem sokat adok Valamennyien sem érnek annyit, mint az én védszentem, szent János, az aztán az igazi szent, abban már bizhatik az ember, és elhiheti kegyelmes uram, hogy csak ez egy vigasztalt, midőn meghallottam, hogy maga hozzánk jön. Az ám. — Ilyen formán te félsz tőlem ? — Hogy félek-e?! Nem, — az én nevem Podarczuk János — én nem félek senkitől; — de csakhamar kissé alantabb hangon folytatá: — Hanem tudja, egy varázsló, az oly valami, hogy az ember azt sem tudja, miként őrizkedjék tőle. Az lanul szükséges, bogy a községi elöljáróság, illetőleg a biró tevékenységet és erélyt fejtsen ki községében; hogy ezt tehesse, a közigazgatás minden ágában jártas jegyzőre van szüksége. Ugyanazért a jegyzőválasztás alkalmával a választó polgár el ne felejtse, hogy a jegyzőt életfogytáig választja és Önnön- magának választja. Gondja legyen tehát arra, hogy a választandó jegyző szakképzett, tiszta jellemű oly egyén legyen, a kiben minden körülmény közt teljesen megbizhatik. Hogy az ily választást eltalálja, okvetlenül szükséges, hogy a választást megelőzőleg a község bizalmas és értelmes egyének közöl egy 6 — 8 tagból álló bizottságot válaszszon meg a őzéiből, hogy tanulmányozza a pályázók tehetségeit, érdemeit, előéletét stb. Ezen bizottság érdeke azonos lévén a község lakosságáéval, mindent el fog követni, hogy oly egyént ajánljon, aki azt valósággal meg is érdemli. Korteskedés, elöleges eszem-iszomok által e czél el nem érhető, sőt ép ezen fattyúhajtások és visszaélések mint mindenütt, úgy itt is ép magának a szabadságnak, a szabad választásnak, magának a községnek ártanak legtöbbet. Magyar embernek nem kell tolmács; kimondott szóból ért a magyar. A jegyző- választás fontos dolog és igy azt egyesek kortesfogásainak játszólabdául nem szabad oda dobni. i újság a nagy világban? Oroszországból érkezett hírek szerint a szentpétervári főnemesség gyűlést tartott s megbeszélte, mit tartalmazzon a koronázás alkalmával a czár- hoz felterjesztendő üdvözlő felirat. Ez alkalommal azon indítvány tétetett, hogy adjon az arisztokra- czia feliratában leplezetlenül kifejezést sajnálkozásának Oroszország belzavarai, társadalmi elzűllőtt- sége fölött. Hosszú vita után a főurak az indítványt leszavazták. E tényt a korrupczió egyik kór-tünete embert barommá változtathatja, az ám; vagy ha ezt nem teszi is, az embernek egyszerre csak ugatni kell, mint a kutyának, az ám; vagy reggel, mikor az ember főikéi, a fejét úgy kell megkeresni valahol az ágy alatt, az áml Már ez mind megtörtént. Kellemetlen dolgok biz ezek. És az igazat megvallva mi, nem mondhatnám, hogy valami nagyon örülünk a maga jövetelének. Az ám. — Igen, — mondám komolyan, — én nagyon veszedelmes ember vagyok, de neked nem fogok ártani. — Köszönöm alázatosan, — válaszolt Jancsi megbatottan s szalmakalapját megemelte, — hanem ha ártana, most még azt is szívesen eltűrném, csakhogy itt van kegyelmes ur, nekünk nagy szükségünk van magára, az ám; mert boszorkányozás ellen csupán egy boszorkánymester, egy varázsló segíthet, és maga a mi szegény urunkon, a grófon, segíteni fog; — ekkor Jancsi mélyen fölsóhajtott, — a mi kegyelmes urunk, Henrik gróf, meg van babonázva, az ám! — És ki tette ezt? — kérdém tőle hasonló mélabus hangon. — Az a barna, az Aniula! az ám! Jancsi egyszerre haragra lobbant — Az a kis czigányleány, az Isten büntesse meg! Vasárnap jött haza a gróf ur Párisból. Hét- főn°kilovagolt s midőn visszatért, ketten ültek a lovon: a gróf s ölében az a boszorkány, az ám; s kedden már annyira meg volt babonázva, hogy igazán szánalomra méltó! Tessék elhinni, szánalomra méltó! S talán ma már feleségül is vette. Az ám. Ekkor mérgesen a lovak közé vágott, pedig azok szegények ebben a dologbau teljesen ártatlanok voltak. Hobó, — gondolám — az én Henrikem a kis gyanánt említik íel, mely az orosz társadalmat emészti. Konstantinápolyban az intéző körökben az a vélemény uralkodik, hogy Orosz- és Törökország közt pár év alatt ismét viszály fog kitörni. A török parlamentben miniszterválság állt be. Said pasa kormányelnököt a szultán felmentette állásától s nyomban kinevezte helyébe Abdurrahman pasát. E változást politikailag nevezetes eseménynek tekintik. Anglia, Oroszország és monarchiánk elvben elfogadták az alsódunai hajózás szabályozására vonatkozó franczia javaslatokat. Német- és Olaszor- ság hozzájárolása is bizonyos, csak még Románia okoz némi nehézséget egyes üzletkérdésekre nézve. Az egyptomi tőrök interveczióhoz Anglia hajlandó beleegyezését adni, ellenben Párisban e terv merev ellenzésre talál. Németország pedig azt a nézetet támogatja, hogy az intervenczió csak a nagyhatalmak megegyezése alapján lehetséges. Az ír ve\érférfiakat, Parnelt és társait az angol kormány a fogságból szabad lábra helyezte. Ez intézkedést sokan üdvös hatásúnak mondják a rend helyreállítására Írországban, — míg az ellen zék elítéli a kormány ezen kibékítési kísérletét. Egy magyar napilap híre szerint a katho- likus autonómia életbeléptetése közelebbről beható és komoly tanácskozások tárgyává fog tétetni irányadó katholikus körökben. A katholikus tanügy szervezése és a közalapítványok jogi természete kérdésének a vallás- és közoktatási miniszter által az e czélra kiküldött országgyűlési bizottságban megsürgetett 8 közel kilátásba helyezett eldöntése, a katholikus érdekek képviselői előtt óhajtottnak tünteti fel azt, hogy e nagy jelentőségű kérdés, melyet már Eötvös báró kezdeményezett, megoldása felé tereltcssék. Városi közgyűlés. — május 2-án. Dunst Ferencz polgásmester megnyitja a közgyűlést, melyre a városi képviselők közöl nem nagyon sokan jelentek meg. Bezerédj Viktor interpellál a szabadi utczá- ban tapasztalható közegészség ellenes tisztátlanság ügyében, nevezetesen, hogy ott egy helyen valóságos árnyékszék-ürülék, más helyen mindenféle mo- sadék, moslék, trágya stb. öntetik ki az utczára, mi a köztisztaság és közegészség ellen van; majd fölemlíti, hogy a kórházból fényes nappal egy halott szállíttatott át födetlen koporsóban a szomszédos temető halottas kamrájába, melynek feje és végtagjai kilátszottak ; továbbá, hogy a Plosszer sétány melletti szántóföldre közvetlen a sétálók mellett árnyékszék-ürülék hordatott; végre, hogy a Csatár felé vezető út hidjai íelette rossz karban vannak és a palotai ut néhány áteresze basonlólag elhanyagolt állapotban van — és kér mindezekre orvoslást. grisettet és a nagy herczegnőt ilyen parlagi vadvirággal helyettesíti? Lám, lám! — Hogy történhetett mindez? — faggatám Jancsit. Jancsi egyre dühösebb lett. — Bocsásson meg kegyelmes uram, mindjárt dühbe jövök, ha arra a boszorkányra gondolok. Lássa uram, tegnap azzal fenyegetett, hogy engem szamárrá változtat, az ám; képzelje csak, egy hosszú fülű, négy lábú szamárrá Talán meg is teszi. Szent isten, mit szól akkor majd feleségem?! Legjobb lesz erről többet nem is szólni. — Jancsi te, — mondám ünnepélyesen, — ha téged az az Aniula számárrá változtat, én újra visszaadom emberi alakodat. Te tudod, hogy ón értek ehhez. És most mondd el, miért fenvegetett ő téged ? — Jól van, — válaszolt, — hanem csupán ezt az egyet. Tegnap délelőtt történt. A gróf ur karonfogva jött le az udvarra azzal a czigányleány- nyal, az ám. Természetesen, ez nem tesz semmit. A legutolsó paraszt is szégyenlene egy ilyen czigányleány mellett menni, hanem a gróf ur nem szégyenlette, egy gróf, egy templom-pátronus, egy uraság! De ő meg van babonázva; elég, ha ennyit mondok. Tehát vele jött és nevemet kiáltotta. ,Jan esi,“ szólt, „a feketéket a hintóba fogod, Stanisla- vovba mégy és az állomásnál tudakozódni fogsz a kegyelmes ur után.“ így szólt; no, uram bocsá’, ez aztán a megbízás! Tudakozódni az igen könnyű, de kitől tudakozódjam? A zsidók magát nem ismerték, a policzei sem, még maga a tekintetes állomásfőnők ur, kihez utasítottak, sem ismerte, pedig az igen okos ember, az ám. Kérdésemre azt válaszolta, hogy az a vén varázsló, a ki után tudakozódom, ő miatta jöhet, s hajön, akkor itt lesz. Lapunk mai számához egy féliv melléklet és a „Hivatalos Értesítő“ van csatolva, Miután az interpellate még többek hozzászólása által kibővíttetett a szabadi utczai hidak aljának szűk volta és ez által ott megrekedt szemetes rondaság felemlítésével is, határoztatok: a polgármester felhivatik, hogy a kapitánysággal együtt necsak a szabadi, de a város összes utczáinak tisztaságára szigorúan ügyeljen, a Csatár Jelé vivő ut hídjait haladéktalanul még e héten javíttassa ki, amennyiben azok nem a város gondozása alá tartoznának, az illető tulajdonosokkal gondoztassa, a hullák bárhol történő átszállítása mindig födött és e czélra alkalmas hordozható koporsóban történjék. Hogy mindez könnyebben legyen eszközölhető, szükségét látja a közgyűlés annak, hogy a rendőrbiztosi állás újra alkalmas egyéniséggel betöltessék, aki mind a kapitáuyt, annak bármi akadályoztatása esetén, képviselni, mind, különösen a város tisztasága fölötti őrködésében segíteni és helyettesíteni képes lehessen. Miután még Szabó Imre hangsúlyozta azt, hogy a városi képviselők, ha bárhol valamit akár a közegészség, akár a köztisztaság ellen látnak és tapasztalnak, arra kötelességüknek ismerjék a kapitányság figyelmét felhíni, hogy igy rögtön intézkedés történjék: határozatba is ment a rendőrbiztosi állásnak alkalmas egyéniséggel való betöltése. _ ,j Ezután Duuszt Ferencz polgármester előterjeszti a város kezelése alatt levő alapok és alapítványok álladékát, e szerint a kisdedóvó-alap 10809 frt 7 kr., ebben bennfoglaltatik megboldogult Tállián Pálné hagyatéka 5209 frt és 56 kr.; a szegényalap 4559 trt 17 kr.; az alsó-városi temetőalap 3006 frt 46 kr.; a felső-városi temető-alap 19 frt 90 kr.; a mozgósítottak segély-alapja 595 frt 88 kr.; Somogyi Lászlóné temető-kereszt-alapja 110 frt 34 kr.; ipar-alap 93 frt 53 kr.; szépítési alap 205 frt 24 kr.; az alsó-városi kanászlak ára 1989 frt 55 kr.; felső népiskolai és főgymnasiumi alap 87 írt 30 kr.; a vásártéri Tallián-kút alapja és pedig megb Tallián Pálné hagyatéka 300 frt. Ko- pácsy József ő mélt. ajándéka 100 frt, összesen 400 frt; dr. Pillitz Benő főorvos alapítványa a kórházban felgyógyultak segélyezésére 1000* frt; hűséges cselédek jutalmazására megb. Tallián Pálné hagyatéka 2100 frt; a felső-városi tó alapja 105 frt 88 kr.; Kopácsy József ő mólt. kezdő iparosok felsegélyezésére tett alapja 2328 frt 45 kr., mely 13 iparosnál van kezesség mellett; a Laszkalluer- alap 420 frt, melynek kamatjait élte fogytáig Simon húzza. Perlaky József és Husvét János több más czímeken levő alapok és alapítványokról tesznek egy pár kérdést, melyek után Lévay Imre ismétli múlt évben már megtett azon indítványát, hogy a város kezelése alatt levő alapok és alapítványokról alapítványi könyv vezettessék, melyben minden képviselő, maga a közgyűlés bármikor megtekinthessen minden alapítványt, sőt azon változásokat is, melyeken az esetleg átment. Ekkor föltettem magamban, hogy valahányszor csak vonat jön, mindig a kegyelmes ur nevét fogom kiabálni; úgy is tettem és használt is, az ám. Oh én .........— Közbe szóltam. De hát arról beszélj, hogy mi történt azután, mikor a gróf ezt a megbízást adta? — Igen. Tehát én azt feleltem: „Jól van“ és mentem az istálló felé. Ekkor az a czigányleány utánam kiáltott: „Te fajankó“ — képzelje csak, én egy fajankó! Az ám! — „miért nem veszed le előttem a kalapodat? Ha ez még egyszer történik, azonnal valóságos szamárrá változtatlak!“ Képzelje csak uram, ón köszönjek egy czigáuyleánynak, én egy Podarczuk, egy keresztény, egy lengyel! Tehát én természetesen a fülemet se billentettem, az ám. És mi történt? „Henrik“ szólt az a . . .. (itt Jancsi nagyon goromba kifejezést használt.) „Henrik, azonnal köszönjön nekem ez a fajankó.“ A gróf ur visszahítt és igy szólt: „Köszönj neki.“ Én engedelmeskedtem. „Még egyszer!“ parancsolá az a boszorkány. „Még egyszer!“ mondá a gróf ur, és nekem még egyszer köszönnöm kellett; a többi cselédek is látták és kinevettek, az ám. „Harmadszor is!* kiálltott a czigányleány. Ekkor a gróf ur ■ elé léptem s igy szóltam : „Legkegyelmesebb gróf ur, én mint kocsis lettem a grófi udvarhoz fölfogadva ía nem mint köszöntgető!“ s mélyen meghajtva magamat az istálló felé mentem. É9 az a boszorkány?! „Henrik!“ kiáltott reszketve a haragtól, „ennek a kutyának — már mint nekem — büntetésül most fél óráig a napon kell térdelni!“ És én — én . . . fél óráig a napon térdeltem, fő- detlen fővel. A gróf ur úgy parancsolta. Az ám. És ekkor oly kegyetlenül a lovak közé vágott, , hogy azok elkezdtek vágtatni s beszélgetésünk egy 1 időre meg lett szakítva.
