Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)

1882-05-07 / 20. szám

vili. évfolyam. 1§§8. 20-lk §zám. Veszprém, május 7• Megjelen e lap a „HIVATALOS ÉBTESÍTŐ“-vel együtt minden vasárnap reg­gel. Rendkívüli esetekben kü­lönlap adatik ki. — Előfizetési ár mindkét lapra: negyedévre 1 .frt 50 kr. ; félévre 15 fit; egész évre 6 frt. Egyes példá­nyok ára 15 kr. — Hirdetések dija: egy hasábos petitsörtere 6 kr.; nyilttérben 20 kr.; min­den beiktatásért külön 30 kr. állami béiyegilletélc fizetendő. Kiadóhivatal: Krausz A. könyvkereskedése Veszprém­iéit. Ide küldendő minden elő­fizetés, hirdetés, melléklet s reelainátió. VESZPRÉM közgazdasági-, társadalmi-, helyi- s általános érdekű MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. ■f Magánvitáknak s szemé­lyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csalt akkor vé­tethetnek figyelembe, ha való­diságuk iránt bizonyíték sze­reztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad él. Szerkesztőségi iroda: Vár i. sz. a. — Ide czimzendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. A községi jegyöválasztás. Ha valaki nem, bizonynyal mi nem tartozunk azok közé, akik bármely testü­let, bármely kar egyes tagjának vagy tag­jainak visszaélését, botlását, hivatalos mu­lasztását az egész testületnek, az egész karnak tudnék be. Ismerjük mi nagyon jól az emberi ter­mészetet; tudjuk, hogy a legszorgalmasabb, a leglelkiismeretesebb tisztviselő', hivatal­nok stb. mellett sokszor ott tesped egy renyhe fráter, akit collegáinak sem szor­galma, sem lelkiismeretes kötelességtelje­sítése nem képes munkára, becsületre ösz­tökélni, nem pedig azért, mert társainak példás volta mind megannyi szemrehányás az ő személyére; ő jobban szeretné, ha azok is lesUlyednének hozzá az erkölcsi piszokba, hogy az éles ellentét közte és kollegái közt végkép elsimulna. A józan és higgadt gondolkodású em­ber mindenütt meg tudja különböztetni a tiszta buzaszemet a konkolytól még akkor is, ha ez utóbbi jóval felülmúlja amazt és Ítéletét a szerint ejti sujtólag vagy elisme­rőleg, amint a valót kiben-kiben találja. Ez nézetünk, ez meggyőződésünk a községi jegyzői kart illetőleg. Hogy mégis ma a községi jegyzők választását tűztük ki e czikkünk tárgyául, ne lepjen meg sen­kit, hisz ép megyénk ma azon szerencsét­len megye, amelynek egy diplomás jegy­zője ül a börtönben, bogy méltó büntetését elvegye az igazság kezéből. Ha valamikor, ma van szükség köz­ségeinket figyelmeztetnünk, hogy a jegyző- választás előtt komolyan számot vessenek magukkal, kit emelnek maguk és községi ügyeik fölé és pedig életfogj'tiglan, akitől tehát nem akkor szabadulhatnak meg, a mikor akarják, hanem akit türuiök kell, akár tetszik, akár nem. Alkotmányos rendszerünknél mulbatat­A „Veszprém“ tárczája. A boszorkány. — Novella. — F. után HEGEDŰS JÁNOS. (Folytatás) — Mit? — No, egy időmutató ördögöt. Egy üveg edényben van ez a bolond ördög, ki nem tud jönni, de nem ám, a varázsló jól bezárta abba az üvegbe. Ha melegje van, akkor kinyujtózkodik; ha fázik, akkor összehúzza magát. Az ispán urnák szüksége van rá a gazdaságnál, az ám! Tehát mit is akar­tam mondani ? Igen, azt, hogy minden varázsló öreg, az ám. A kegyelmes urnák pedig nagy bo- szorkánymesternek kell lenni, ne is tagadja, hogy ennyire meg tudta magát fiatalítani. Az ám. — Oh szent együgyűség! — mondám nevetve. — Olyan szentet, mint most mondott a ke­gyelmes ur, én nem ismerek. Különben én a szén tekre nem sokat adok Valamennyien sem érnek annyit, mint az én védszentem, szent János, az az­tán az igazi szent, abban már bizhatik az ember, és elhiheti kegyelmes uram, hogy csak ez egy vi­gasztalt, midőn meghallottam, hogy maga hozzánk jön. Az ám. — Ilyen formán te félsz tőlem ? — Hogy félek-e?! Nem, — az én nevem Podarczuk János — én nem félek senkitől; — de csakhamar kissé alantabb hangon folytatá: — Ha­nem tudja, egy varázsló, az oly valami, hogy az ember azt sem tudja, miként őrizkedjék tőle. Az lanul szükséges, bogy a községi elöljáró­ság, illetőleg a biró tevékenységet és erélyt fejtsen ki községében; hogy ezt tehesse, a közigazgatás minden ágában jártas jegy­zőre van szüksége. Ugyanazért a jegyzőválasztás alkal­mával a választó polgár el ne felejtse, hogy a jegyzőt életfogytáig választja és Önnön- magának választja. Gondja legyen tehát arra, hogy a vá­lasztandó jegyző szakképzett, tiszta jellemű oly egyén legyen, a kiben minden körül­mény közt teljesen megbizhatik. Hogy az ily választást eltalálja, ok­vetlenül szükséges, hogy a választást meg­előzőleg a község bizalmas és értelmes egyének közöl egy 6 — 8 tagból álló bi­zottságot válaszszon meg a őzéiből, hogy tanulmányozza a pályázók tehetségeit, ér­demeit, előéletét stb. Ezen bizottság érdeke azonos lévén a község lakosságáéval, min­dent el fog követni, hogy oly egyént ajánl­jon, aki azt valósággal meg is érdemli. Korteskedés, elöleges eszem-iszomok által e czél el nem érhető, sőt ép ezen fattyú­hajtások és visszaélések mint mindenütt, úgy itt is ép magának a szabadságnak, a szabad választásnak, magának a község­nek ártanak legtöbbet. Magyar embernek nem kell tolmács; kimondott szóból ért a magyar. A jegyző- választás fontos dolog és igy azt egyesek kortesfogásainak játszólabdául nem szabad oda dobni. i újság a nagy világban? Oroszországból érkezett hírek szerint a szent­pétervári főnemesség gyűlést tartott s megbeszélte, mit tartalmazzon a koronázás alkalmával a czár- hoz felterjesztendő üdvözlő felirat. Ez alkalommal azon indítvány tétetett, hogy adjon az arisztokra- czia feliratában leplezetlenül kifejezést sajnálkozá­sának Oroszország belzavarai, társadalmi elzűllőtt- sége fölött. Hosszú vita után a főurak az indítványt leszavazták. E tényt a korrupczió egyik kór-tünete embert barommá változtathatja, az ám; vagy ha ezt nem teszi is, az embernek egyszerre csak ugatni kell, mint a kutyának, az ám; vagy reggel, mikor az ember főikéi, a fejét úgy kell megkeresni vala­hol az ágy alatt, az áml Már ez mind megtörtént. Kellemetlen dolgok biz ezek. És az igazat meg­vallva mi, nem mondhatnám, hogy valami nagyon örülünk a maga jövetelének. Az ám. — Igen, — mondám komolyan, — én nagyon veszedelmes ember vagyok, de neked nem fogok ártani. — Köszönöm alázatosan, — válaszolt Jancsi megbatottan s szalmakalapját megemelte, — hanem ha ártana, most még azt is szívesen eltűrném, csak­hogy itt van kegyelmes ur, nekünk nagy szükségünk van magára, az ám; mert boszorkányozás ellen csu­pán egy boszorkánymester, egy varázsló segíthet, és maga a mi szegény urunkon, a grófon, segíteni fog; — ekkor Jancsi mélyen fölsóhajtott, — a mi kegyelmes urunk, Henrik gróf, meg van babonázva, az ám! — És ki tette ezt? — kérdém tőle hasonló mélabus hangon. — Az a barna, az Aniula! az ám! Jancsi egyszerre haragra lobbant — Az a kis czigányleány, az Isten büntesse meg! Vasárnap jött haza a gróf ur Párisból. Hét- főn°kilovagolt s midőn visszatért, ketten ültek a lovon: a gróf s ölében az a boszorkány, az ám; s kedden már annyira meg volt babonázva, hogy iga­zán szánalomra méltó! Tessék elhinni, szánalomra méltó! S talán ma már feleségül is vette. Az ám. Ekkor mérgesen a lovak közé vágott, pedig azok szegények ebben a dologbau teljesen ártatla­nok voltak. Hobó, — gondolám — az én Henrikem a kis gyanánt említik íel, mely az orosz társadalmat emészti. Konstantinápolyban az intéző körökben az a vélemény uralkodik, hogy Orosz- és Törökország közt pár év alatt ismét viszály fog kitörni. A török parlamentben miniszterválság állt be. Said pasa kormányelnököt a szultán felmentette állásától s nyomban kinevezte helyébe Abdurrah­man pasát. E változást politikailag nevezetes ese­ménynek tekintik. Anglia, Oroszország és monarchiánk elvben elfogadták az alsódunai hajózás szabályozására vo­natkozó franczia javaslatokat. Német- és Olaszor- ság hozzájárolása is bizonyos, csak még Románia okoz némi nehézséget egyes üzletkérdésekre nézve. Az egyptomi tőrök interveczióhoz Anglia haj­landó beleegyezését adni, ellenben Párisban e terv merev ellenzésre talál. Németország pedig azt a nézetet támogatja, hogy az intervenczió csak a nagyhatalmak megegyezése alapján lehetséges. Az ír ve\érférfiakat, Parnelt és társait az angol kormány a fogságból szabad lábra helyezte. Ez intézkedést sokan üdvös hatásúnak mondják a rend helyreállítására Írországban, — míg az ellen zék elítéli a kormány ezen kibékítési kísérletét. Egy magyar napilap híre szerint a katho- likus autonómia életbeléptetése közelebbről beható és komoly tanácskozások tárgyává fog tétetni irány­adó katholikus körökben. A katholikus tanügy szer­vezése és a közalapítványok jogi természete kérdé­sének a vallás- és közoktatási miniszter által az e czélra kiküldött országgyűlési bizottságban meg­sürgetett 8 közel kilátásba helyezett eldöntése, a katholikus érdekek képviselői előtt óhajtottnak tün­teti fel azt, hogy e nagy jelentőségű kérdés, melyet már Eötvös báró kezdeményezett, megoldása felé tereltcssék. Városi közgyűlés. — május 2-án. Dunst Ferencz polgásmester megnyitja a köz­gyűlést, melyre a városi képviselők közöl nem nagyon sokan jelentek meg. Bezerédj Viktor interpellál a szabadi utczá- ban tapasztalható közegészség ellenes tisztátlanság ügyében, nevezetesen, hogy ott egy helyen valósá­gos árnyékszék-ürülék, más helyen mindenféle mo- sadék, moslék, trágya stb. öntetik ki az utczára, mi a köztisztaság és közegészség ellen van; majd fölemlíti, hogy a kórházból fényes nappal egy halott szállíttatott át födetlen koporsóban a szomszédos temető halottas kamrájába, melynek feje és vég­tagjai kilátszottak ; továbbá, hogy a Plosszer sétány melletti szántóföldre közvetlen a sétálók mellett árnyékszék-ürülék hordatott; végre, hogy a Csatár felé vezető út hidjai íelette rossz karban vannak és a palotai ut néhány áteresze basonlólag elha­nyagolt állapotban van — és kér mindezekre or­voslást. grisettet és a nagy herczegnőt ilyen parlagi vad­virággal helyettesíti? Lám, lám! — Hogy történhetett mindez? — faggatám Jancsit. Jancsi egyre dühösebb lett. — Bocsásson meg kegyelmes uram, mindjárt dühbe jövök, ha arra a boszorkányra gondolok. Lássa uram, tegnap azzal fenyegetett, hogy engem szamárrá változtat, az ám; képzelje csak, egy hosszú fülű, négy lábú szamárrá Talán meg is teszi. Szent isten, mit szól akkor majd feleségem?! Legjobb lesz erről többet nem is szólni. — Jancsi te, — mondám ünnepélyesen, — ha téged az az Aniula számárrá változtat, én újra visszaadom emberi alakodat. Te tudod, hogy ón értek ehhez. És most mondd el, miért fenvegetett ő téged ? — Jól van, — válaszolt, — hanem csupán ezt az egyet. Tegnap délelőtt történt. A gróf ur karonfogva jött le az udvarra azzal a czigányleány- nyal, az ám. Természetesen, ez nem tesz semmit. A legutolsó paraszt is szégyenlene egy ilyen czi­gányleány mellett menni, hanem a gróf ur nem szégyenlette, egy gróf, egy templom-pátronus, egy uraság! De ő meg van babonázva; elég, ha ennyit mondok. Tehát vele jött és nevemet kiáltotta. ,Jan esi,“ szólt, „a feketéket a hintóba fogod, Stanisla- vovba mégy és az állomásnál tudakozódni fogsz a kegyelmes ur után.“ így szólt; no, uram bocsá’, ez aztán a megbízás! Tudakozódni az igen könnyű, de kitől tudakozódjam? A zsidók magát nem is­merték, a policzei sem, még maga a tekintetes ál­lomásfőnők ur, kihez utasítottak, sem ismerte, pe­dig az igen okos ember, az ám. Kérdésemre azt válaszolta, hogy az a vén varázsló, a ki után tu­dakozódom, ő miatta jöhet, s hajön, akkor itt lesz. Lapunk mai számához egy féliv melléklet és a „Hivatalos Értesítő“ van csatolva, Miután az interpellate még többek hozzászó­lása által kibővíttetett a szabadi utczai hidak aljá­nak szűk volta és ez által ott megrekedt szeme­tes rondaság felemlítésével is, határoztatok: a pol­gármester felhivatik, hogy a kapitánysággal együtt necsak a szabadi, de a város összes utczáinak tisztaságára szigorúan ügyeljen, a Csatár Jelé vivő ut hídjait haladéktalanul még e héten javít­tassa ki, amennyiben azok nem a város gondo­zása alá tartoznának, az illető tulajdonosokkal gondoztassa, a hullák bárhol történő átszállítása mindig födött és e czélra alkalmas hordozható koporsóban történjék. Hogy mindez könnyebben legyen eszközölhető, szükségét látja a közgyűlés annak, hogy a rendőr­biztosi állás újra alkalmas egyéniséggel betöltessék, aki mind a kapitáuyt, annak bármi akadályoztatása esetén, képviselni, mind, különösen a város tiszta­sága fölötti őrködésében segíteni és helyettesíteni képes lehessen. Miután még Szabó Imre hangsúlyozta azt, hogy a városi képviselők, ha bárhol valamit akár a közegészség, akár a köztisztaság ellen látnak és tapasztalnak, arra kötelességüknek ismerjék a ka­pitányság figyelmét felhíni, hogy igy rögtön intéz­kedés történjék: határozatba is ment a rendőr­biztosi állásnak alkalmas egyéniséggel való be­töltése. _ ,j Ezután Duuszt Ferencz polgármester előter­jeszti a város kezelése alatt levő alapok és alapít­ványok álladékát, e szerint a kisdedóvó-alap 10809 frt 7 kr., ebben bennfoglaltatik megboldogult Tál­lián Pálné hagyatéka 5209 frt és 56 kr.; a sze­gényalap 4559 trt 17 kr.; az alsó-városi temető­alap 3006 frt 46 kr.; a felső-városi temető-alap 19 frt 90 kr.; a mozgósítottak segély-alapja 595 frt 88 kr.; Somogyi Lászlóné temető-kereszt-alapja 110 frt 34 kr.; ipar-alap 93 frt 53 kr.; szépítési alap 205 frt 24 kr.; az alsó-városi kanászlak ára 1989 frt 55 kr.; felső népiskolai és főgymnasiumi alap 87 írt 30 kr.; a vásártéri Tallián-kút alapja és pedig megb Tallián Pálné hagyatéka 300 frt. Ko- pácsy József ő mélt. ajándéka 100 frt, összesen 400 frt; dr. Pillitz Benő főorvos alapítványa a kórházban felgyógyultak segélyezésére 1000* frt; hűséges cselédek jutalmazására megb. Tallián Pálné hagyatéka 2100 frt; a felső-városi tó alapja 105 frt 88 kr.; Kopácsy József ő mólt. kezdő iparosok felsegélyezésére tett alapja 2328 frt 45 kr., mely 13 iparosnál van kezesség mellett; a Laszkalluer- alap 420 frt, melynek kamatjait élte fogytáig Si­mon húzza. Perlaky József és Husvét János több más czímeken levő alapok és alapítványokról tesznek egy pár kérdést, melyek után Lévay Imre ismétli múlt évben már megtett azon indítványát, hogy a város kezelése alatt levő alapok és alapítványokról alapítványi könyv vezettessék, melyben minden képviselő, maga a közgyűlés bármikor megtekint­hessen minden alapítványt, sőt azon változásokat is, melyeken az esetleg átment. Ekkor föltettem magamban, hogy valahányszor csak vonat jön, mindig a kegyelmes ur nevét fogom kiabálni; úgy is tettem és használt is, az ám. Oh én .........— Közbe szóltam. De hát arról beszélj, hogy mi történt azután, mikor a gróf ezt a megbízást adta? — Igen. Tehát én azt feleltem: „Jól van“ és mentem az istálló felé. Ekkor az a czigányleány utánam kiáltott: „Te fajankó“ — képzelje csak, én egy fajankó! Az ám! — „miért nem veszed le előttem a kalapodat? Ha ez még egyszer történik, azonnal valóságos szamárrá változtatlak!“ Képzelje csak uram, ón köszönjek egy czigáuyleánynak, én egy Podarczuk, egy keresztény, egy lengyel! Tehát én természetesen a fülemet se billentettem, az ám. És mi történt? „Henrik“ szólt az a . . .. (itt Jan­csi nagyon goromba kifejezést használt.) „Henrik, azonnal köszönjön nekem ez a fajankó.“ A gróf ur visszahítt és igy szólt: „Köszönj neki.“ Én en­gedelmeskedtem. „Még egyszer!“ parancsolá az a boszorkány. „Még egyszer!“ mondá a gróf ur, és nekem még egyszer köszönnöm kellett; a többi cselédek is látták és kinevettek, az ám. „Harmad­szor is!* kiálltott a czigányleány. Ekkor a gróf ur ■ elé léptem s igy szóltam : „Legkegyelmesebb gróf ur, én mint kocsis lettem a grófi udvarhoz fölfo­gadva ía nem mint köszöntgető!“ s mélyen meg­hajtva magamat az istálló felé mentem. É9 az a boszorkány?! „Henrik!“ kiáltott reszketve a harag­tól, „ennek a kutyának — már mint nekem — büntetésül most fél óráig a napon kell térdelni!“ És én — én . . . fél óráig a napon térdeltem, fő- detlen fővel. A gróf ur úgy parancsolta. Az ám. És ekkor oly kegyetlenül a lovak közé vágott, , hogy azok elkezdtek vágtatni s beszélgetésünk egy 1 időre meg lett szakítva.

Next

/
Thumbnails
Contents