Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1882-04-23 / 18. szám
VIII. évfolyam. 1§§S. 18-ik izáin. Veszprém, április 33« Megjelen e lap a „HIVATALOS ÉRTESÍTŐ“-vel együtt, miiiden vasárnap reggel. Rendkívüli ebetekben kü- lönlap adatik ki. — Előfizetési ár mindkét lapra : negyedévre 1 fi t 50 kr. ; félévre 3 fi t; egész évre 6. frt. Egyes példányok ára r5 kr. - Hirdetések dija: egy hasábos petitsor tere fi k,r.; nyilttérbeii 20 kr.; minden beigtatásért kiilöu 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal ; Kra.usz A. könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reel am átió. VESZPRÉM közgazdasági-, társadalmi-, helyi- s általános érdekii MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. ' tlagánvitáknak s személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok' Visszaküldésére nem vállalkozzunk. — Névtelen közlemények ' csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték sze. reztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogadéi. Szerkesztőségi iroda: Vár i. sz. a..— He czimzendő a lap szellemi -részét illető minden közlemény. Még egyszer a megye-kikerekités. Kétségtelenül bizonyos, hogy megyénknek Győrmegyével határos községeiben komoly mozgalom indult meg arra nézve, hogy tölünk elszakadva Győrmegyéhez csa- toltassanak; kétségtelenül bizonyos az is, bogy azt hinni, miszerint ezen már két év előtt nyilvánult törekvés az akkor „jól tájékozott közvélemény nyomása alatt elmerült.“ csak kin ábránd, önhittség és képzelődés folyománya, s hogy az akkor idegen érdekek befolyása által szított s azóta hamu alatt lappangott szikra gyökeresen ki nem altatott, elég fényes bizonyságjelét találja azon körülményben, hogy az most egyszerre lángra kapott. — Kötelességünk tehát megyénk integritásának megóvása érdekében, hogy ezen kérdéssel több oldalról és tüzetesen foglalkozzunk s a helyzetet minden irányban megvilágítva, megtegyünk mindent arra nézve, hogy ezen elszakadási mozgalom gyökerében elfojtások, ■— és pedig nem erőszakkal, hanem oly módon, hogy ezzel az elcsatlakozni szándékozó községeknek jogos érdekei is kielégíttessenek. A „bakony-aljai“ községeket — eltekintve attó', hogy a mozgalom forrása rajtunk kívül keresendő, különösen az indította az elcsatoltatás iránti kérvény benyújtására, hogy a törvényszék székhelye tőlük távol esik, s különösen az, hogy a telekkönyvet, mely pedig a föld népének úgy mint a közép- és nagy birtokos osztálynak jogéletében fontos szerepet játszik, — nagyon messze kell keresniük. — Midőn az elcsa- tolási mozgalomnak hirét vettem, s a néppel való igen gyakori közvetlen, nem csupán hivatalos, de privát érintkezésemben is meggyőződést szereztem magamnak arról, hogy ez idegen, a megyén és a községeken kivül eső érdekeken alapul, fontolóra vettem ezen községeknek azon érdekeit is, melyek ezen elcsatolási mozgalmat némi tekintetben jogossá és okszerűvé is teszik s miután több oldalról, sőt egy községnek határozott kijelentéséből, meggyőződtem arról, hogy a községeknek sajátkép nem a járási székhely, hanem a törvényszéki székhely ellen van kifogásuk, gondolkodtam T .... Jutalma lesz majd a jövő. Petőfi. Mintha szivem a kitörni vágyó Zugó Aetna volna, S benne örök, szilaj érzemények Lángzó heve forrna : Fényben égni látom a jövendő Reményteli arczát, S gúnymosolylyal nézem azt a gyava lelkűt, Ki fényben is árnyat s ott is csak mindenütt Vig halotti tort lat. Kihalhat-e majdan az a nemzet, Melynek zengő nyelve Annyi bájjal, merengő ábránddal Csordultig van telve ?!.... Kihalhat-e, melyben versenyezve Annyi dicső férfi — Lángoló szavával érző keblen gyújtva — A gyáva kétkedőt, le a porba sújtja, S nyelvének babért rí ? 1 .... Ezer évnek sótét és tomboló Viharát kiállva: Küzdött volna ez a szegény nemzet Csak magán — hiába ? .......... Va gy az elnyert dicső győzelemnek Az lenne csak bére, Ilogy » fényes babért, - oh, az nem lehet, ég! Már csak porladozó, holt bajnoknak tegyék Sirja keresztjére t.... Nem ! Nem lehet, félre komor képek : Gyáva kis lelkiiség! azon módozatokról, melyekkel az érdekelt községeknek jogos érdekeit kielégíteni, — s ezzel kapcsolatban az elcsatlakozási mozgalomnak jogos élét is elvenni lehetne. Ez okból nem is a bagatell ügyekről szóló 1877: XXII. t. ez. 6. §-án kezdtem a dolgot, mert ezen ügyekről szóló törvény keretébe — melynek intentiója, — hogy az igazságszolgáltatás lehetőleg olcsó legyen ép e §-t tartom legkevesbbé bele illőnek; mert tapasztalásból tudom, hogy az igazságszolgáltatást kereső szegény ember, kinek ilyen 20—50 írtig terjedő bagatell ügye van, inkább elgyalogol a járás székhelyére, semhogy ezen pár forintjából az illető járásbirónak drága fuvart és napi dijat fizessen, s másrészről a mennyiben ezen évenkiut nagyon szép kis összegre felrúgandó fuvar és napidíjak az állam által fizettetnének, ezt is a szegény nép érezné meg; mert az ettől adó utján hajtatnék be. Bizonyos vagyok tehát abban,, hogy az ilyen ambuláns bíróságot éppen azok nem köszönnék meg, akiknek érdekében az hivatalos sétáit megtenné, s bizonyos vagyok abban is, hogy ilyenből a nép nem kér, s ily módon nem lehetne kapaczitálni arra, hogy nálunk megmaradjon; mert a szomszéd Győr vármegyében az ambuláns bíróság nincs divatban, s itt a bagatell igazságszolgáltatást kereső felek nincsenek kényszerítve elfizetni a bírónak azt, amit a bagatell törvnny még az ügyvédtől is elvont. Ezen okokból figyelmen kivül hagytam az előttem ismert, de gyakorlatban sehol sem alkalmazott 1877: XXII. t. ez. 6. §-át, s azon oldalra irányoztam figyelmemet, mely a közönségre nézve sokkal fontosabb és lényegesebb. Ugyanis, La a zirczi kir. járásbíróság telekkönyvi hatósággal ruháztatnék fel, akkor egy helyen találná a közönség a jogszolgáltatásnak mindazon ágát, melylyel közvetlenül érintkezhetik; mert a törvényszék polgári peres, váltó-, kereskedelmi stb ügyeiben az ügyvédi kényszer úgy is be van hozva, ezen ügyekben a fél a törvényszékkel közvetlenül nem, hanem csak ügyvédi képviselet mellett érintkezhetik, s igy ha a félnek ügyvéde megvan, kit esetleg Nem látjátok, hogy ifjainak szive A tett hevében ég ? ! Fel hát velem, hadunk a kitartás Lobogóját tartsa 1 Fel! Fel! Egünk derül .... napunk kelendőben . . Ah, mert hinnem, bíznom a szép jövendőben, Szivem tizpar ncsa. Vizi Gyula. Bocsáss meg! (Rajz.) Az a-b-c-től kezdve fel egészen a „De regula aurea composita* ig folytonosan egy iskolába jártunk. Bár Andorka a legeslegelső volt az osztályban, mi, pajtásai mégsem irigyeltük őt érte, sőt inkább, ha magunk voltunk, még meg is sajnáltuk. A hogy tudom, ő maga sem szerette az eminenseit. Nem a saját jószántából jutott hozzájuk. Én, a ki a szomszédságukban laktam, legjobban tudhatom, mennyit sirt odahaza a szegény fiú, mikor senki sem látta. Neki szegénynek nem olyan volt ez az „odahaza,* mint más gyereknek. Mi többiek, mindnyájan a ház zsarnokai voltunk, a kiknek parancsa és kívánsága mindenki előtt szent és visszautasíthatat- lan. Ő rá bizony senki sem hallgatott. A legesleg- szőkébb utczában laktak, egy alacsony, sötét házban, melynek ajtajára reggeltől fogva késő estig mindig rá volt tolva a retesz, s csak hosszas csengetésre nyílt meg a bekérezkedőnek. Ez a kicsiny tölgyfakapu bocsátotta ki reggelenként Andorkát, hogy aztán pont tizenegy órakor újra magába fogadhassa. Későbben jönnie nem volt szabad. Napirásban is informálhat, felesleges Veszprémbe mennie, s igy az igazságszolgáltatásnak pusztán büntető jogi ága marad még a törvényszéknél, melyben pedig azok, kiknek a bírósággal közvetlenül vádlottként kell érintkezniük, úgy sem érdemlik meg azon kíméletet, hogy a bíróságot közelebb találják, — a tanuk és szakértők pedig napi díjaikat és fuvarjukat úgy is méltányos mértékben megkapván, a távolságra nézve kárpótolva vannak. Ha tebát a zirczi kir. járásbíróság telekkönyvi hatósággal ruháztatnék fel, — a fentebbiek szerint elvétetnék teljesen az elcsatlakozási mozgalomnak azon éle, — mely ebben „jogos és okszerű;“ mert a területi távolságra nézve is az elszakadni szándékozó községek nem fekü8znek távolabb ZircztŐl, mint G-yőr- Szt.-Mártontól, s a mennyiben nagyon csekély lyel távolabb feküdnének is, ezep különbséget kiegyenlíti az,. ■ hogy nálunk a közlekedési utak sokkal jobbak, mint Győr vármegyében, s ezen csekély differentia különben sem képez elégséges okót arra nézve, hogy megyénknek évszázados hagyományon alapuló területi épsége megcsorbít- tassék. , : Ezen indokok vezettek engem arra, hogy ezelőtt két évvel indítványt tettem a vármegye közgyűlésén az iránt, mikép a zirczi kir. járásbíróság telekkönyvi hatósággal leendő felruházása iránt lépések tétessenek. Légből kapott valótlan állítás tehát az, mintha ezen lépéseket a zirezvidéki takarékpénztár „üzleti érdekből“ tétette volna meg; mert ennek abban része akkor absolute nem volt. Azon akadály, mely az anyagi áldozatok megajánlását, illetőleg a járás részéről kezdetben felmerült, immár majdnem megszűntnek mondható, mert a hivatal-helyiséget, aminek megajánlásától az igazságügyi minisztérium a zirczi kir. járásbíróságnak telekkönyvi hatósággal leendő felruházását függővé tette, nagyon valószínűleg Zircz m. város maga meg fogja ajánlani, — egyéb kiadás pedig alig szükségeltetik, a mennyiben a telekkönyvi dolgokat, tekintettel a zirczi kir. járásbíróságnak csekély ügyforgalmára, a járásbíróságnak jelenlegi személyzete, egy telekkönyvvezető és Írnokkal kiegészítve, középszerű szorgalommal is meggyőzheti. Hogy pedig a telekkönyvi hatóságnak Zirczen leendő felállítását igazságügyi tekintetek követelik,' kétségtelen, ha figyelembe veszszük a járás rendezetlen birtok- viszonyait, melyek nagy részben a telekkönyvi hatóság távolságában lelik alapjukat, s ép ezért miután a felállításnak most már pénzügyi akadályok is alig lesznek útjában — mindent el kell követni a megyének integritása megvédése száljából is arra nézve, hogy a zirczi kir. jbiróság telekkönyvi hatósággal ruháztassék fel, — hogy az elcsatlakozni kivánú községeknek „okszerű és jogos“ érdekei ily módon kielégíttetvén s a mozgalom rajtuk és érdekeiken kivül eső okai annál élesebben szembe tűnvén, annak idején a magas kormány is köny- nyen beláthasson a kártyába, mely szerint nem a községeknek volna szükségük az elcsatolásra, hanem másoknak volna szükségük a községekre! ! ! v - André Gyula. közben, szünidőkkor mindig otthon kellett maradnia, bárhogyan szeretett volna velünk többiekkel a mezőre kijönni, a hogy délelőtt az iskolában összebeszéltünk. s métázni, ugrálni, kergetőzni a napfényben. Hárman laktak az egész házban. Ő, az apja, meg egy vén nőcseléd. Az apja sohasem jött ki az utczára. Csak az ablakon át láttam néha, mint kártyázik odaben a sötét szobában^ ütögetve az egyik kártyát a másikra, olyan erélylyel, mint hogyha tudja az isten, mekkora pénzben játszanék. Andorkától tudtam meg, hogy máriásozik. Egészen magában játszott. Boldog volt, ha a képzelt ellenfelét valamivel megcsalhatta. Ez a ránezos, sovány kéz volt a mi Andorunk kínzója. Ha velem a kapujokban szóba állt, odaben rögtön megzörgette az ablakot s haragos arczczal intett, hogy jöjjön már be. A szegény gyereknek egész napon át ott kellett ülni az ablaknál s tanulni meg tanulni folytonosan a leczkéjét, imádkozni a reggeli meg az esti imádságot s számolni meg írni az írásbelijén. Ha az imádságos könyvében néha kettőt lapozott, félresundítva rajon nem néz-e az öreg, az rögtön észrevette, hogy mit tett s ilyenkor volt dolga a pálezának, a melylyel agyba- főbe verte. Még lámpást sem égettek sohasem. Nyáron anélkül is ellehettek, télen meg már alkonyat időben ágyba kellett feküdniök. — Oh! én nagyon sokszor láttam sirni a kis Andort; ott benn az ablak mögött, vagy még inkább künn az utczán, ahol az apja nem láthatta, s ilyenkor nagyon megtudtam sajnálni szegénykét s bizony egy cseppet sem irigyeltem az eminenseit. Egyszer, de csak egyszer egész életemben, juthattam be hozzájuk. Egy napja volt az évnek, a melyen az öregnek jó kedve volt, akkor bort is Mi újság a nagy világban? Oroszország fővárosából a nihilisták czéljairól a czár koronázása alkalmára nézve mesés hirék érkeztek. E hirek szerint a czár a forradalmi végrehajtó bizottság levelét találta dolgozó-asztalán, melyben ajnihilisiták köszönetét mondanak a czáruak a legutóbbi pörben elítélt kilencz társuk megkegyel- mezéseért, — de azt is kijelentik, hogy ha a koronázás alkalmával sem adja meg a czár a kívánt és sürgetett szabadságot, akkor a czár meg fog halni. Hir szerint a könyvállványokon óraművel ellátott, de fel nem húzott pokolgépet találtak. Mérgezett fehérneművel tervezett merényletről és széngőz általi megfojtásról is volt említés téve, sőt a levél bizonyos helyeket meg is nevózétt, hoVá az Öldöklő szerek helyeztetnek, hogy a ;bizötts% megmutassa, miszerint itt nem üres fenyegetésről van sző, hanem a nihilizmus el nem nyomható hatalmáról. A Francziaországbati végbement községi választások eredménye az, hogy a köztársaságiak számos helyen győztek, de néhol vereséget is szenvedtek. CA Németország és Svéd-Nőrvégország szövetségéről szóló hireket megczáfoltatta az utóbbi állam kormánya; a svéd miniszter nyilatkozata szerint a föntebbi híreknek annyi magva mégis vau, hogy Svédország semmiféle más állammal nem köthetne szövetséget, csak Németországgal. A miniszternek ezen nézetét a svéd-norvég nép is osztja. Párizsból az a szenzácziós hír érkezett, hogy ivott. Ezen a napon kérte meg Andorka, bad hívhasson meg engem másnap délre ebédre. Megengedte. En ugyan nem mentem hozzájuk szivesen, de a pajtásom kedvéért megtettem, mert nem akartam szegénykét megszomorítani. Megvallom, féltem, mikor a rozsdás kulcs megcsikorgott a kapuzárban. Andorka már elibérr futott a kapuig, a honnan egy fojtott szagú, sötéi folyósé vezetett a szobába. Az is barátságtalan rideg egy helyiség volt, vizes falakkal s régi ó divaté bútorokkal. Az öreg már aznap nem volt j< kedvben s úgy látszik, meg is bánta az előtte val( nap engedélyét. Egy könyvből olvasott. Mikor be léptem, felnézett rám, végigmért, s csak újra be lesülyedt az olvasmányába. Onnan beszél ki hozzám — Ülj le! Ismerlek már! Olyau hunezut vág; mint a többi. En Andorka mellé ültem, a ki nen is mert hangosan beszélni, csak suttogott. Az őre; nem szólt többé *gy szót is az ebédig, csak egyszei mikor a cseléd a konyhában valami régi, színtelei nótát dudolgatott, szólt ki hozzá: — Nekem itt ne nyikorogj! Nem tudom, mi tői van oly jó kedved. Pedig hát annak inkább le hetett volna sirni, mint nevetni. Az ebéd alatt, mint gyerekek szoktak, mi i összebúttunk s valami bohóságon nevetni kezdtünk Olyanfóle rejtett kaczagás volt, a mi egyszerre csa kitör az emberből.1 Pedig ebbeu a bázbau nem sza bad volt nevetni. Az öreg nagyon megharagudott ért s felém fordulva, azt mondta: Mondd meg az apádnak, máskor különbé neveljen. Odahaza nevess! No csak egyél hatna aztán mehetsz. Egy-kettő. Teneked meg majd k töröm a derekadat, ha nem maradsz csendesen. (E a fiának szólt.)
