Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1882-04-09 / 16. szám
sok Barczellonában formaszerint fellázadtak a magas vámtételek miatt s az egész tartományt ostrom- állapotba kellett helyezni. A párisi török nagykövetet a franczia kormány értesítette, hogy Francziaország kénytelen lesz erélyes rendszabályokhoz nyúlni, ha Törökország nem gondoskodik a tripoliszi határsértések megszüntetéséről. A török kormány ezen fenyegetés következtében elhatározta 30,000 főnyire emelni a tripoliszi csapatok létszámát. Egyptomból nyugtalanító hírek érkeznek. Az izgatottság s az ellenszenv az európaiak iránt nap- ról-uapra nő. A vezérférfiak minden európai ellenőrzés lerombolására törekszenek. Királyunk olaszországi látogatása még mindig nyílt kérdés, s bőséges tárgyat szolgáltat mindenféle konjekturára. A látogatás helyéül előbb Turin, később Róma, majd ismét Nápoly volt kiszemelve. Most legújabban Monza esett bele a kombináczióba, melyet a bécsi udvari körök is legalkalmasabbnak tartanak. Valószínű, hogy a látogatás május hóban fog megtörténni. A déli lázadást megszűntnek jelzi a táviró, habár még összeütközések mindig vannak. Kisebb erődítmények építése ment határozatba. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a középtanodákról szóló törvényjavaslatát némi módosításokkal ismét a törvényhozás elé szándékozik terjeszteni a következő őszi ülésszakban. A középiskolai tanügynek törvény által való rendezése sürgős, égető kérdés. Mi többször levétetett a napirendről. Mi a jogos igények figyelembevételét és összeegyeztetését őszintén kívánjuk, s ezen gondolattól vezéreltetve a feltámadás szent ünnepének örvendetes alkalmából a már többször elbukott törvényjavaslatnak felújítását, feltámadását, törvény erőre való emelését óhajtjuk. A veszprémi tankerület t. iskolaszékeinek. 164. sz. Azon sajnos tapasztalattal szemben, miszerint a múlt tanévben tényleg iskolába járó gyermekeknek több egy harmadánál a tvényben megszabott 8 hó helyett csak 4 — 6 hóig járt iskolába, kényszerítve érzem magamat a t. iskolaszékek figyelmeztetésére, hogy az erre vonatkozólag úgy a tvényben, mint az egyházi főhatóságok által kiadott szabályzat- és rendtartásokban körülirt teendőiket annál inkább is pontosan teljesítsék, s főkép a törvényes szorgalmi időszakot —• hacsak nehány gyermekkel is — megtartsák, az elmaradókat a közs. elöljáróságnak bejelentsék, mert a netáqi mulasztások ellen szigorúan eljárni szoros kötelességemnek tartom. Továbbá értesítem a t. iskolaszékeket, hogy a nm. vallás- és közoktatásügyi m. k. miniszter úr: 1. A Lickroth A.-féle szabadalmazott iskolai padokat (kaphatók Feivel Lipótnál, Budapest, aradi utcza 60-ik szám) isk. használatra. 2 Az ifj. Hesse K. és társa győri czég által gyártott harmoniumo- kat iskolai használatra. 3. A Magyar F. »Teremtés korszaka és a jellem“ czimü művet isk. és népkönyvtárak számára. 4. A mezei gazdaságra hasznos és kártékony állatok ábrái dr. Jager és dr. Hoff- maun nyomán Gönczy Páltól, Pozsony 1882. 5. A lőcsei főreál tanári testületé által kiadandó »Albumot“ iskolai könyvtárak részére ajánlja. 6. A Kat- terich Zsófia által 1860. aug. 20. a klagenfurti ta- nítóuőképezdében nyert tanképesítő okmányt a hazai elemi iskolákra nézve érvényesnek nyilvánítja. — Végre a mellékelt gyüjtőivet oly kéréssel küldöm meg úgy a főt. esperes, lelkész és tanító uraknak, mint a t. iskolaszékeknek, miszerint a nemes czél- hoz bármi csekély adománynyal is hozzájárulni, és az ívet az adományokkal az illető főt. esperes úr útján f. é. ápril végéig múlhatatlanul visszaküldeni szíveskedjenek. Veszprém, 1882. márcziushó 2. Stáhly György, kir. tanfelügyelő. A balatonmelléki szőlőToirtol^osols: felelőToezése a phylloxera-ügyben a yalamegyei alispán úrho\. Tekintetes alispán úr! Folyó évi márczius hó 5-én 3334. sz. a. a zalamegyei szolgabirákhoz és phylloxera-biztosok- hoz a phylloxera terjedésének meggátlása végett egy körrendeletét méltóztatott intézni. Ezen körrendelet 4-ik pontjában azon indokból, mert Zalamegye tapolczai járását a phylloxera behurczolásának veszélye Veszprém vármegye felül fenyegeti, méltóztatott a tapolczai járás szolgabiráját utasítani, miszerint Veszprém és Zala inegyék között az elzá- rolási intézkedések foganatosíttassanak, s különösen, hogy a tapolczai járásbeli szőlők művelésére vesz- prémmegyei munkások semmi szin alatt ne alkalmaztassanak. Ennek folytán a tapolczai járás szolgabirája az ezen járásra választott phylloxera-bizottsági tagokkal egyetértöleg a zár-vonalat Veszprémmegyé- nek a tapolczai járással érintkező összes pontjain megvonta s a B.-Füred vidékén működő phylloxera- biztost ezen zárlat fentartására utasította, a ki fentebbi megbizatását szigorúan teljesíti is. Az alispáni rendelet azon része, mely a Vesz- prémmegye felől Zalamegye irányában felállítandó zárvonalat annak határai körülírása nélkül, csak általánosságban állapítja meg, s különösen hogy az összes veszprémmegyei munkásokat a tapolczai járás területén levő szőlők művelésétől eltiltja, tisztelettel alulírottakra, kik veszprémmegyeiek, de a tapolczai járás területén szőlőbirtokosok vagyunk, felette sérelmes lévén, kénytelenek vagyunk az ellen felebbezni. a) Mert a tapolczai járásnak Veszyrémmegyó- vel érintkező szélső községétől Felső-Őrstől fogva megszakítás nélkül a Balaton mellett egész Vászolyig mintegy 2 Q mértföldnyi területen az összes szőlőbirtokoknak legalább is fele veszprémi és vesz prémmegyei lakosok tulajdonában van, akiknek azon részét, kik szőlőbirtokukat eddig sajátKezüleg művelték, mert veszprémmegyeiek, vagy egyszerűen kitiltják, az alispáni rendelet szigorú alkalmazása mellett jövőre saját tulajdonuk műveléséből, amit nemesak a magánjog szempontjából tartunk képtelenségnek, de a melyre szerintünk a tulajdonossal szemben, vészmentes helyeken, még a közigazgatási hatóság illetősége sem terjed ki; — vagy pedig a szőlőbirtokosoknak ezentúl is meg fogjuk saját szőlejük művelését engedni, s ez esetben az érdekelt birtokosok nagy számáról s az általuk birt szőlőterület kiterjedettségénél fogva, az alispáni rendeletben elrendelt zárlat, zaklatáson kívül egyéb gyakorlati eredményt nem fog felmutatni. b) Mert ha a zárlat az alispáni rendeletben megállapított módon hajtatik végre, a fentebb jelzett balatonmelléki szőlők még a phylloxera fellépte előtt munkás kezek hiányában fognak megsemmisülni, a mennyiben az említettük szőlővidéken átlag 1500 hold szőlőbirtok megművelésére az ottlakók közül csak 40 munkás esik, s miután azok a legnagyobb erőfeszítés mellett sem elégségesek a munka erejükkel arányban nem álló szőlő-terület megmunkálására, miután tovább veszprénimegyeie- ken kívül más munkások sem ezen, sem más vidéken rendelkezésünkre nem állanak, a gazdagabb szőlőbirtokosok négy ötszörös összegre felszökkenő munkabér mellett s akkor is elkésve és elhamarkodva fogják csak szőlejüket jövőre müveltethetni, a kevésbbé szerencsés vagyoni viszonyok között levők szőleje pedig, mely a szőlőbirtokok nagyobb részét képezi, parlagon fog száradni, s ekként elpusztulni. c) Mert a zárlatnak az alispáni rendeletben körülirt módon való végrehajtására nincs is szükség, amennyiben Veszprémmegye területén csak a a hajmáskéri, sólyi, vilonyai, papvásári, márnái és kenesei hegyekben mutatkozik phylloxera. — Ezen szőlőhegyek, melyek különben is kisebb kiterjedé- süek, Zalamegyét éjszakkeletről határolják, a hol a szőlőbirtokosok munka-ereje teljesen elégséges az illető szőlő-területek megművelésére, s a hol épen ezen indoknál fogva Veszprémmegye más községeinek munkásai soha sem dolgoznak. Valóban nincs helyes indoka annak, hogy midőn a vészlepte helyektől Veszprémmegye területén nyugotra, Zala- megyéből tekintve pedig éjszakra, egyetlen község határában nemcsak hogy phylloxera nem mutatkozik, de még szőlőterületek sem léteznek, mint a minők a veszprémmegyei: fáészi, vámosi, kis és n. hidegkúti, tót és nagy vázsonyi, magyar és német barnagi, vöröstói, mencshelyi és leányfalusi határok ezen községbeli munkások, kiknek munka-ereje nélkül a balatonmelléki szőlők fent nem tarthatók, s akik viszont mint szegény vidékek lakói, majdnem kizárólag szőlőmunkájuk jövedelméből élnek, — a balatonmelletti szőlők művelésétől eltiltassanak. Azt hiszszük a fentebbi érvekkel sikerült legyőznünk, hogy a tekintetes alispán ur által elrendelt zárlatnak változatlan alakban meghagyása minő végzetes lehetne a balatonmelléki szőlőkre; sikerült továbbá igazolnunk, hogy a Zalamegye határától éjszakra fekvő megyei községek felől, melyek a vészlepte helyektől háromszor annyira feküsznek: mint a zalamegyei Alsó és Felső Örs, továbbá Lovas községek és a melyeknek határában szőlők egyáltalán nincsenek, végül a melyeknek lakói a vészlepte helyeken soha meg nem fordulnak, veszély a zalamegyei szőlőket nem fenyegeti. Azon ellenvetés sem fogadható el, hogy az elrendelt zár alól felmentetni kért Fáész stb. községek lakosai Veszprémben, mint emporialis helyen a vészlepte vidék lakóival érintkezvén, a pusztító rovart ez utón hur- czolnák be a balatonmelléki szőlőkbe, nem pedig azért, mert a balatonmelléki községeknek és lakóinak Veszprém városa ép úgy szék és piaczi helye, mint a többi veszprémmegyei községeknek, ha tehát a fentebbi föltevés állana, ez esetben a balatonmelléki lakók maguk hurczolnák be vidékükre a pusztító rovart. A felhozott indokok alapján mély tisztelettel kérjük a tek. alispán urat, miszerint jelen felebbe- zésünket a sérelmes 3334. számú alispáni határozattal együtt, tekintettel arra, hogy a Balaton vidékének legalább fele része, daczára a meleg idő folytán bekövetkezett erős szőlőhajtásoknak, épen a sérelmes határozat következtében kapálatlanul van, felülbirálat végett sürgősen a nagyméltóságu föld- mivelés ipar- és kereskedelmi minisztériumhoz felterjeszteni méltóztassék. A nagyméltóságú földmivelés-, ipar- és kereskedelmi kir. minisztérium előtt pedig oda terjed alázatos kérelmünk, miszerint a sérelmes alispáni határozatot megváltoztatni, s a zárlatot Veszprém- és Zalamegyck közt a Veszprémmegyében fekvő Rátóth, Kádárta, Litér, Szt.-Király-Szabadja, Almádi, Vörös-Beréuy, Papkeszi, Máma és Kenésén keresztül meghúzandó vonalra korlátozni, Veszprémmegye egyéb községeit pedig uévszerint: Faész, Vámos, Kis- és Nagy-Hidegkút, Nagy- és Tóth-Vázsony, Magyar- és Német-Barnagh, Vöröstó, Mencshely és Leányfalu községeket, melyek a vészlepte helyektől távol vannak, s melyek területén szőlőbirtokok nem is léteznek, a zár alól feloldani kegyeskedjék. Nagyméltóságú kir. minisztérium! Ezen feleb- bezésünk előterjesztésére nem önző indokok vagy érdekeink rövidlátó félreismerése vezetnek, mert a honnét a veszély a Balaton vidékének nagyértékű szőlőbirtokait valójában fenyegeti, s a hol az általunk jelzett irányú zárlatunk megvonása indokolt és eredménydús leend, ott magunk kérjük ezen zárlatnak a legerélyesebb módon leendő keresztülvitelét, sőt arra kérjük a uagyméltóságú minisztériumot, kegyeskedjék a vészlepte helyek teljes fertőtlenítését, a mely irányban tudtunk szerint a balatonmelléki szőlőkkel közvetlen összeköttetésben levő papvásári, márnái és kenesei hegyeken ez ideig semmi sem történt, még a júniusi rajzás előtt tel- jesíttetni; mi kijelentjük, hogy a fertőtlenítés költségeihez szőlőbirtokaink arányában szívesen hozzá járulandunk. Mielőbbi kegyes intézkedését kérve, mély tisztelettel vagyunk a tek. alispáni hivatalnak s a nm. Könnyen elgondolható, hogy e látogatás nagy benyomást tett a fiatal orvos kedélyére; még sokáig törte eszét a rejtély megoldásán, — de hiába! Ő is gyakran hallott vagy olvasott oly esetekről, midőn a halál sejtelme vagy megjósolása némely embereknél az nap, sőt percznyi pontossággal beteljesedett; első pillanatra azt hitte, hogy a fennforgó eset is ily természetű; de rögtön eszébe jutott, hogy mind ama történetek, melyeket ismert, csak oly sejtelemről beszéltek, melyet némelyek saját haláluk előtt éreztek. De a nő egy harmadik személyről, egy férfiról beszélt és lehetetlen volt föltenni, hogy puszta álom, vagy képzelődés az, a mi rábírta, hogy annak haláláról ily szörnyű meggyőződéssel szóljon. Talán ama férfit másnap reggel meg akarják gyilkolni, és a nő szándéka, — ki talán ígérkezett a bűntettben részt venni, esküvel hallgatásra kötelezte magát és ezt később megbánta — az volt, hogy a mennyiben lehet, halálát korai orvosi segélylyel megakadályozza, ha már a gonosz cselekedet meg nem gátolható. De lehetséges-e, hogy ilyesmi alig félmértföldnyire a fővárostól megtörténhetik ? Barátunk visszatért első gondolatára, hogy a nő meg van bomolva és minthogy a rejtélyt más, megnyugtató módon nem tudta megoldani, megmaradt a föltevésnél, hogy őrült; akár meddig eszmélkedett is róla álmatlan éjjelén, a fekete fátyol mindig lelke előtt lebegett. Walworth, távol a fővárostól, még ma is nyomorult hely, szabályos utak nélkül, és harminczöt évvel ezelőtt jóformán nem volt jobb, mint egy kietlen sivatag. Benne kevés, kétes jellemű ember tanyázott; olyanok, kik szegénységük miatt tisztességesebb lakást nem bérelhettek, vagy a kiknek a waltivorthi magány foglalkozásuk és életmódjuk miatt különösen ajánlatos volt. Azon házak közül, melyeket most ott látunk, az időtájt nagyon kevés épült, s a melyek megvoltak, szétszórtan, minden rend nélkül állottak, és a lehetőségig nyomorultak valának. földmivelés-, ipar- és kereskedelmi kir. minisztériumnak. Veszprém, 1882. ápril 3-án alázatos szolgái S\abó Imre és társai. Tervrajza a Veszprém vármegye területén az 1882 év folyamán teljesítendő lóosztályozásnak. 1. Ápril 20—28-ig pápai szolgabirói járás, a szolgabirói hivatal által megállapítandó csoportok szerint. 2. Ápril hó 29-én Pápa város. 3. Ápril hó 30-án a pápai szolgabirói járásból és Pápa városból elmaradottak elővezetése Pápán. 4. Május hó 1-én utazás Devecserbe. 5. Május hó 2—7-ig devecseri szolgabirói járás, a szolgabirói hivatal által megállapítandó csoportok szerint. 6. Május hó 8-án délelőtt a devecseri járásból elmaradottak elővezetése Devecserben; — d. u. utazás Veszprémbe; 7. Május hó 9—13-ig a veszprémi szolgabirói járás lóállománya a szolgabirói hivatal által megállapítandó csoportok szerint. 8. Május hó 14-én Veszprém város. , 9. Május hó 15-én a veszprémi szbirói járásból és Veszprém városból elmaradottak elővezetése Veszprémben és utazás Zirczre. 10. Május hó 16—21-ig a zirczi szolgabirói járás lóállománya a szbirói hivatal által megállapítandó csoportok szerint. 11. Május hó 22-én a zirczi járásból elmaradottak elővezetése Zirczen. 12. Május hó 23-án utazás Enyingre. 13. Május hó 24—29 az enyingi járás lóállománya, a szbirói hivatal által megállapítandó csoportok szerint. 14. Május hó 30-áu az enyingi szolgabirói járásból elmaradottak elővezetése Enyingen. Veszprém, 1882. évi ápril hó 1-én. Véghely De{ső, alispán. VIDÉKÜNK. Vár-Palota, 1882. évi április 6 án. (A „Veszprém“ tek. szerkesztőjének.) A helybeli tűzoltó-egylet valóban megérdemli a dicséretet, mert nem csak hírért vagy parádéskodásért tűzoltók, hanem hivatásuknak mindenkor pontosan megfelelnek. így történt a hét folyamán, hogy Peremarton szomszédos községben f. hó 3-án d. u. 3 órakor tűz támadt. A helybeli tűzoltó- egylet egyik tagja ezt meglátván azonnal jelentést tett a főparancsnoknál, ki elrendelte, hogy 8 tagja az egyletnek egy fecskendővel a fent említett községbe kiutazzék. Habár nem volna kötelessége az egyletnek oly távol fekvő faluba elmenni, mégis hogy hivatásának megfeleljen, elment 8 tagja a tűzoltó-egyletnek. Odaérkeztekor már három ház porrá égett, hanem még több is leégett volna, mert oly erős szél támadt, hogy már azt hitték, az egész falu a lángok martalékává lesz. Ekkor a tűzoltók egész igazi odaadással működtek, hogy a tűz ne terjedhessen tovább és sikerült is azt csakhamar teljesen lokalizálni. A tűzben egy kis gyermek elégett. Hogy támadt a tűz, arról nem tud senki biztis adatokat nyújtani. Az »Egyetértés* budapesti lapban a hét folyamán közöltem a helyben oly nagyban uralkodó ka nyaró-járványt. Megjegyzem, hogy oly sok beteg már évtizedek óta nem volt, mint jelenleg. r. I. Folytatás a melléklapon. Másnap, midőn a fiatal orvos arra járt, semmi örvendetes látvány sem tárult szemei elé; a környék nem igen termett arra, hogy szorongását eloszlassa, melyet különös látogatásának gondolatára érzett. Útja oldalt a főúttól, posványos helyeken, rendetlen utczákon keresztül és félig romba dőlt, vagy düledező viskók közt vezetett. Járásában majd fatörzs, majd pocsolya, majd meg kis patak gátolta, melyet az éjjeli nagy eső növelt. Itt-ott elhanyagolt kert s a kerítés rossz állapota tanúskodott a lakosok szegény voltáról és az idegen tulajdon iránt való csekély érzékéről. Nagy ritkáu bukkan elő egy-egy lakos, holmi szutykos asszony, ki a moslékot épen ajtaja elé borítja, vagy kis gyermek, kit majd megemészt a szenny. A levegő nyirkos, mindent sűrű köd borít. Hosszas és fárasztó gázolás után, sokat kérdezősködve és sok ellenmondó vagy elégtelen feleletet kapva, barátunk végre föltalálta a megnevezett házat. Kicsiny, alacsony egy emeletes ház volt, egyike a legnyomorultabbaknak, melyeket egész útjában látott. Az emeleti ablakot régi sárga függöny takarta, a földszinti ablak pedig csak be volt hajtva, nem bezárva. A ház egy zsákutcza legvégén magánosán állott több ház a környéken nem volt látható. Ha azt mondjuk, hogy az orvos egy kissé félt és sokáig nem mert kopogtatni, a legbátrabb olvasó se nevessen. A londoni rendőrség az időben koránt sem volt olyan, mint most. Az építési düh és a népesedési mozgalom, mely azóta a körülfekvő helységeket összekötötte a fővárossal, akkor még nem volt keletkezőben és azok jórészt rejtekhelyei voltak a legromlottabb néposztálynak. Akkor még London főutczái is rosszúl voltak világítva, a külvárosok pedig egyedül a holdtól és csillagoktól nyerték világításukat. E félreeső helyeken tolvajt elfogni mindig nehezen lehetett, és a már úgy is merész annál vakmerőbb lett, minél nagyobb biztonságban érzé magát. Ide járult még, hogy barátunk egy volt, semhogy csak egy vonást is engedett volna felismerni. ,Ön beteg,“ mondá szelíden »ámbár nem is tud róla. A láz ad önnek oly erőt, hogy megerőltetéseit képes elviselni a nélkül, hogy azokat érezné.“ Egy pohár vizet nyújtott neki és folytató: »Igyék, térjen magához, aztán beszélje el, mióta szenved a beteg és írja le a betegséget, a milyen nyugodtan csak tudja. Ebből majd kiveszem, mily szerekkel kell magamat ellátnom, hogy látogatásom hasznos legyen, aztán készen leszek önt elkísérni.“ Az ismeretlen ajkához emelé a poharat a nélkül, hogy a fátyolt fölemelné; aztán létévé érintetlenül és könyei kitörtek. „Tudom,“ mondá halk zokogás közt, »hogy a mit most mondani fogok, lázas félrebeszélésnek fog tetszeni. Ezt már sokan mondták nekem, és nem oly jósággal, mint ön. Nem vagyok fiatal sir, és mondják, ha az élet vége felé közelít, annak hátra levő része bármily értéktelennek látszik mások előtt, a halál révéhez közelgőnek sokkal drágább, mint voltak minden korábbi évei, noha azokhoz régi, már elhalt barátok, és újak, tán gyermekek, romlott, hálátlan gyermekek emléke köti. Életem czél- ját kevés évek múlva el fogom érni; szívesen nézek eléje, és sóhaj nélkül, örömest meghalnék ebben a perczben is, ha az, a mit önnek mondani fogok, valótlan, vagy képzelt lenne. Holnap reggel az, a kiről szólok, — tudom, noha szivem mélyéből óhajtanám, hogy máskép lenne, — minden emberi segély határán túl leend, és ez éjjel még sem szabad őt látnia, ámbár halálos veszélyben van és nem is segíthetne rajta. »Tudom,“ szólalt meg barátunk rövid hallgatás után, »növelem fájdalmát, ha megjegyzést teszek arra, a mit mondott, vagy tolakodólag fürkészek oly titkot, mely felől nyilván homályban akar hagyni; de adatai oly ellentmondók, hogy nem tudom őket összeegyeztetni, és egy kissé valószínűt- e uekuek kell őket hinnem. A patiens az éjjel meg hal és nem láthatom akkor, midőn segélyem még hasznos lehetne. Ön azt hiszi, hogy látogatásom holnap már hasztalan lesz, és mégis azt kívánja, hogy a patienst holnap nézzem meg. Ha ő valóban oly drága önnek, mint szavai és könyei mutatják, miért nem akarja, hogy kísérlet tétessék őt életben tartani, mielőtt még későn lesz?“ »Istenem, légy velem,“ kiáltott fel az ismeretlen keservesen zokogva. »Hogyan remélhetem, hogy más elhigye, ami nekem is oly hihetetlen ! Tehát nem akarja őt látni, sir? tévé hozzá hirtelen fölkelve. „Azt nem mondtam,“ szólt az orvos, ,de engedje meg, hogy figyelmeztessem, mily nagy felelősség terheli önt, ha megmarad a kívánt megmagyarázhatatlan halogatás mellett s a beteg meghal!* »A felelősség terhe valakire minden esetre súlyosan fog nehezülni,“ szólt az ismeretlen keserűen. „Az én részemet magamra veszem.* „Minthogy magamra semmit sem veszek,* szólt az orvos, „alkalmazkodom kívánalmaihoz és holnap reggel meglátogatom a beteget, ha lakczí- mét itt hagyja. Hány órakor láthatom?* „Kilenczkor,“ felelt a nő. „Bocsássa meg kérdésemet, — tán nincs az ön oltalma alatt?“ „Nincs.“ „Akkor nem is segíthetne rajta, ha elrendelném, hogyan kell őt az éjjel ápolni?“ Az idegen könyezve feleié: „Nem.“ Minthogy kevés reménye volt bővebb tudomást szerezhetni, és kímélni akarta a szerencsétlen érzelmeit, ki előbb azokat mérsékelte erejének megfeszítésével, most azonban fájdalmától szinte legyő- zöttnek látszott, ismételve Ígéretét, hogy holnap reggel, a mondott órában a beteget meg fogja látogatni, a titokteljes nőt elbocsátá, ki megnevezvén egy házat Walworth félreeső részében, nem kevesbbé titokteljesen távozott, mint a hogyan jött.
