Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1882-03-05 / 10. szám
Máid a ßWltf 10-1 siMli, nácsbirává nevezte ki. Megválasztattak továbbá ta- nácsbirákul Baráth Ferencz, Körmendy Pál és Galamb József urak. A kerületi gyűlésekre képviselőkül egyházi részről: Szekeres Mihály és Seregély György, világi részről Horváth Lajos és Barthalos István tanácsbirák küldettek ki. — A pápai takarékpénztárnak február 27-én tartott közgyűlésén tárgyaltatott az intézetnek la púnkban már ismertetett mérlegére alapított igazgatósági jelentés, melynek alapján megszavazott a közgyűlés tiszteletdíjakra 570 frtot, a pápai evangélikus gyülekezetnek templomépítésre 200 frtnyi adományt, és egyéb jótékony czélokra adakozást 306 frtot, mely a következőleg oszlik meg: pápai jótékony nőegyletnek 50 frt, női kórháznak 30 frt, tébolydának 30 frt, apáczáknak 40 frt, tűzoltóegy- letuek 25 frt, — végre szegény tanulók iskolai könyveire: a rom. kath. elemi iskolánál 30 frt, ref. evang. és izraelita elemi iskoláknál, a pápai kath. és reformált algymnasiumoknál 20—20 frtot. Az évi osztalék részvényenkint 45 forintban állapíttatott meg. — Az igazgatóság és felügyelő bizottság tagjaivá megválasztattak: Elnökké; Woita József, al- elnökké: Bikóty József, igazgatósági tagokká: Baráth Ferencz, Bermüller Alajos, Bocsor István, Hanauer Jenő, Kluge Károly, Krausz József Náthán, Lőwy Mór, dr. Makara György, Miszori Ferencz, Pakrócz Ferencz, Reguly Nándor, tiaáry Lajos, Só- lyomy János, Steiner Antal, Steiner Ignácz, dr. Steiner József, Szvoboda Venczel, Tauber Sándor Tóth Lajos, Tschepen Alajos, Veisz József Ezekiel, a felügyelőbizottság tagjaivá: Antal Gábor, Bermüller József és Hanauer Béla. — Halálozás. Városunk egyik tekintélyes polgára és a városi képviselőtestület tagja, Matus Károly úr ma egyhete elhunyt. Temetése kedden d. u. 3 órakor ment végbe. A megható gyászbeszédet Pulay Gábor evang. s.-lelkész tartotta. A szebbnél szebb koszorúkkal borított koporsót mély fájdalommal vette körül a család és nagyszámú rokonság. A gyászmenetben roppant néptömeg vett részt, mit a fogatok hosszú sora követett. Béke hamvaira. — ‘Ready színtársulata szerdán tartotta Pápán búcsúelőadását, s szombaton már Szombathelyen kezdik meg működésüket. Kedden és szerdán miss Laza a magát úgy nevező »Arany légy“ lépett fel a színi előadások közben, de a közönség várakozásának nem felelt meg a szereplés, sőt az elégületlenséget növelte azon eljárása a missnek, hogy utolsó fellépése alkalmával legfőbb productióit mellőzte, és a programnak felét sem váltotta b£? a miért meg is kapta az elégtételt a karzat fiity- tyeiben. VIDÉKÜNK, Pápa, 1882. márczius I. Február 23-án rendkívüli városi közgyűlés tartatott azon czélból, hogy az árvapénzek 1867-től 1881-ig terjedő számadásait a közgyűlés vegye tudomásul, hogy azok a minisztériumhoz újból felterjesztessenek. Mert az előbbi számadásokat a minisztérium nem találta kielégítőknek, ezért felvilágosításokat kért. Egy bizottság a számadásokat tüzetesen megvizsgálta és azokat a minisztérium és a törvény kívánalma szerint átváltoztatta. A bizottság az árvaértékek kezelésénél jövőre némely módosításokat kíván életbe léptetni, melyek közöl legfontosabb az, hogy ezentúl az árva- és alapítványi tartalékalap ne együttesen, hanem külön conto alatt vezettessék, mint ezt a törvény is követeli. A kutyaadó-szabályzatnál a minisztérium némi módosításokat kíván, azok elfogadtatlak. A vágóhídi szabályzatnál kívánt módosítások az ügyésznek kiadattak, hogy a legközelebbi közgyűlésen azokról referáljon. A Ch'ebra-Kadischa választmánya, legutóbbi ülésén megváltoztatta a közgyűlés azon határozatát, mely szerint a kórház régi helyére visszahelyeztetik. Ezen megváltoztatási határozat csak egy évre érvényes. Indokolta ezen határozatát avval, hogy az előrehaladott idő folytán a jelenlegi kórház-épületet alig lehetne előnyösen bérbe adni, mig az áthurczolkodás által a jelenlegi házbért is elvesztené a pénztár. Reméljük, hogy a különben is érvénytelen — mert nem határozatképes közgyűlés által hozott — határozatok, egy év múlva sem, de sohasem foguak életbelépni, mert a közügynek kárára vannak. A választmány más utat módot is fog kitalálni, hogy az egylet pénzügyeit rendezze és hogy a deticzittet eltávolítsa. Színészeink ma búcsút vesznek tőlünk; Szombathelyre mennek. A pápai közönség mindvégig pártolta őket; meg is érdemelték. Kívánjuk, hogy Szombathelyen is hasonló pártolásban részesüljenek. Polgár. A vöröskereszt-egylet. Megyénk közgyűlése ép holnap fog a vereskereszt-egylettel foglalkozni. Czelsze- riinek tartjuk gr. Károlyi Gyula elnöknek mind a megyéhez, mint szerkesztőségünkhöz beküldött nagyérdekii felhívását egész terjedelmében közölni. Mélyen tisztelt közgyűlés! Korunk egyik jellemző vonása, hogy a szenvedő emberiség nyomorát tőle lelhetőleg enyhíteni igyekszik. Ez képezi a törvényhozások egyik legnemesebb feladatát, ez foglalkoztatja az autonom megyék és községek intéző testületéit; és hogy a czi- vilizáczió e legszebb vonását mindenütt érvényesítse, a hol a törvényhozás, a megyék és községek e nemű intézkedéseiben hézagot talál, gondoskodik arról is, hogy e hézag társadalmi szövetkezetek utján betöltessék. Ily hézag mutatkozott a háborúban megsebesülő harczosok körül; nem azért, mintha az állam- hatalmak e nagy kötelességet teljesíteni elmulasztották volna, hanem mivel a tudomáuy haladásával fokozatosan fejlődő hadi szerek nagyobb rombolása folytán egyrészt, másrészt pedig azon körülménynél fogva, hogy az általános védkötelezettség behozása és a közlekedési eszközök tökéletesítése folytán nagyobb hadtömegek állanak egymással harczban, oly nagyszámú sebesülések fordulnak elő, melyeket kellő ápolásba venni a hadseregek keretében álló katonai egészségügyi osztályok teljesen elégtelenek. E baj két módon volt enyhíthető: vagy az által, hogy a fokozottabb gondozás is az államhatalomra bizassék, vagy, hogy a gondozásban az államhatalommal maga az egész társadalom osztozkodjék. Az első mód sehol sem talált visszhangra; nemcsak azért, mert ez esetben az államköltségeket kellett volna tetemesen szaporítani, de főleg azért sem, mert az államhatalomnak háború esetén a betegápolás körül nyújtott segedelme a humauis- mus követelményei szerint kielégítőnek nem találtatott. E vélemény megalkotásához sokat szolgáltatott azon körülmény, hogy időközben az általános védkötelezettség elve mindenütt életbe lépett, mi által a hadseregek sokkal szorosabb kötelékbe léptek a polgári elemhez, mint voltak azelőtt. Régente ugyanis a hadsereget megszokták úgy tekinteni, mint egy a polgári elemtől teljesen elkülönített osztályt, mely minden viszonylatában, békében úgy mint háborúban, kizárólag az állam- hatalomra gravitált. E felfogás, hogy ne mondjam bizonyos mérvű közöny csakis akkor kezdett a közelebbi érdeklődésnek tért engedni, a midőn az általános védkötelezettség a hadsereg keretébe vonta minden egyes család azon férütagjait, kik a hadkötelezettségi évekbe estek. Ez időponttól kezdve a családok összesége, vagyis az egész társadalom azen gyengéd gondossággal, mely a családi élet egyik jellemző vonása, kezdte a hadsereg körébe távozott gyermekeinek, tehát a katonáknak sorsát vizsgálat alá venni; és azt találta, hogy háború esetén megsebesülő fiai elégséges ápolásban nem részesülnek, és nem különösen olyanban, minő a szerető család szokott ápolást igénylő tagjainak nyújtani. Ezen meggyőződés általánossá válta adta létokát a vereskereszt-segélyegyleteknek, melyek a genfi nemzetközi egyezmény alapelveire fektetve müködésöket, czélul tűzték ki: a háborúban megsebesült vagy megbetegedett harczosok ápolását társadalmi utón létesíteni, és ezzel az államnak idevágó kötelességszerü gondozását kiegészíteni. Hogy e .szövetkezetek a gyakorlati életben mily óriási szolgálatokat tettek, aunak igazolására elégséges a legutóbbi franczia-német hadjáratra visszaemlékezni, és az erről kiadott hivatalos jelentésekbe egy futó tekintetet vetni, melyek szerint számos ezerre megy azon sebesültek száma, kik életben maradásukat kizárólag e segélyegyletek áldásos működésének köszönik. Hazánkban eddig hasonczélu egylet országosan szervezve nem volt. Az egyesült magyar országos segélvző nőegylet ugyanis, mely nehány lelkes urhölgy kezdeményezésének köszönte keletkezését, és páratlan buzgalmának szép elterjedését, országosan szervezettnek nem volt tekinthető; mert keletkezésétől fogva egyes ügybuzgó emberbarátok támogatásában részesülvén csupán, nehány kivétel eltudásával, nélkülözni volt kénytelen leghatható- sabb támaszát: a közhatóságokét, a mi nélkül úgy továbbterjedésében, valamint alapszervezetében hiányt szenvedett. E hiányt kívánta pótolni felséges urunk, a király, midőn múlt évi deczember 5-én kelt leg- magasb kéziratában a vereskereszt segély-egyletnek a magyar szeut korona összes országaiban való országos szervezését kezdeményezte, s ennek foganatosításával igénytelen személyemet megbízni mél- tóztatott. Számos kitűnőség közreműködésével sikerült azóta az egylet idezárt alapszabályait, és ezek alapján a Budapesten f. évi május 17-én tartott közgyűlésen magát az ő Felsége koronás királyunk és Felséges királyasszonyunk véduöksége alatt álló egyletet is mint anyaegyletet 490 alapító, 456 rendes 10 forintos, 1604 évi egy frtos, és 228 rendkívüli, vagyis összesen 2778 taggal és eddig 74 ezer 557 frt alapítvány nyal megalkotni, és ezzel, illetve a volt magyar országos segélyző nőegylet egyesülése folytán ennek tagjait és vagyonát is hozzászámítva: 1161 alapító, 1589 rendes 10 frtos 24518 évi egy és több forintos és 4647 rendkívüli, vagyis összesen 31914 taggal és 153675 frt 27 kr. a központban kezelt alapítványnyal az egylet alapját megvetni. A mélyen tisztelt közgyűlés nagyérdemű tagjai méltóztatnak belátni, hogy ez csak szerény kezdet, mert hiszen, hogy az egylet fennvázoltam magasztos czélját elérhesse, ahhoz nagy eszközökkel is kell rendelkeznie, és az egylet messzeható rendeltetésének csak úgy képes megfelelni, ha támogatói közreműködői közé sorozza a társadalom mindazon tagját, ki az alapszabályok 5-ik §-ábau meghatározott segélyzésre vagyoni viszonyainál fogva képesített, vagyis, hogy a művelt nyugati államok példáit idézzem, ha a nagybirtokostól kezdve a telkes gazdáig, a nagyiparos, nagykereskedő és gyárostól a kisiparos és kiskereskedőig, a nagy tőketulajdonostól a szellemi tőkéből élő egyénekig a társadalom minden egyes tagját, valamint a nyereményre alakult különféle egyleteket is kebelébe vette, mert hiszen kétségbevonhatlan, hogy a telkes gazda,, a kisiparos és kiskereskedő közé állói javára ép oly könynyen nélkülözhet évenkint egy forintot, mint a hogy megadhatja a jobb módú egyén az egyszer- mindenkorra szóló 10 forintnyi rendes tagsági dijat, vagy a szintén egyszermindenkorra szóló 20 forintnyi alapítványi összeget; valamint kétségtelen az is. hogy a nagy vagyontól a könyörületes czél nagyobb adományt igényel. Gr. Károlyi Gyula, (Folyt, köv.) elnök. — Mehner Vilmos kiadásában legújabban megjelentek: »Népszerű orvosi tanácsadó, vagy házi lexikon az egészséges és beteg emberről* czimü jeles mű 17, 18 és 19 füzetei. Irta Dr. Ziffer^ Károly az összes gyógytudományok tudora. E nélkülöz- hetlen műből a jelzett füzetekben a második kötet egy részét veszi a hazai közönség. A pompás kiállítást (világos sárga angol velin papir.) gyönyörű tiszta nyomást s a szövegbe nyomott számos képet nem is említve, a legmelegebben ajánljuk a müvet a t. közönségnek. Nálunk tudvalevőleg még mindig nincs arányban az orvosok száma a népesség különösen pedig a területek arányával. E mű tehát raeg- becsülhetlen kincs mindenütt de kétszeresen az ott a hol nincs kéznél orvos. Nem a különféle szédelgők által hirdetett „biztosan gyógyító* könyv az, milyenek megvételétől óvjuk a közönséget, hanem komoly, népies nyelven Írott érthető szakmunka, mely — noha behatóan foglalkozik az ezer bajnak kitett emberrel — oly lelkiismeretes útmutatást ad minden irányban, hogy azok után bárki bátran indulhat Foglalkozik nemcsak a betegségek leírásával jeleivel, gyógyításával, de kiváló súlyt fektet1 az egészséges nevlésre, az egészség gondozására. Hogy csak egy pillanatot vessünk az előttünk fekvő füzetekbe, ezekben vannak tárgyalva: a láz, a lakás, a légszesz, a levegő, a leves, a májbajok, megfá- gyás, mérgezések, méhbántalmok stb. Egy füzet ára csak 30 kr., ami lehetővé teszi azt, hogy a müvet bárki megszerezheti. Mehner Vilmosnál jelen meg az »általános magyar-franczia szakács-könyv“ 1:1, 12 és 13. füzetei. E mü páratlan a maga nemében. Több mint 400 képpel jelen meg s 24 szinnyo- matu külön mümelléklettel. Igazat mond a füzetek czimének azon állítása, hogy e mü qélkülözhetlen minden háztartásban. Nem a szokásos ételfrázisokkal vannak tele a füzetek, melyekből ugyan sohasem tanult még meg főzni senki sem, hanem gyakorlati tanítás van ezer meg ezer ételre, A képek szemléltetve oktatnak; a mümellékletek pedig.fcf'ép a tálalásban fejlesztik az Ízlést. Az egész mü 24 füzetből áíland. Ajánljuk gazdasszonyáink figyelmébe már csak azért is, mert mindenütt tekintet vájiVa műben kis háztartásokra is. Vettük az „Ország Világ" kitünően szerkéz- tett és igen díszesen kiállított képes lap 12Äik főzetét. A dús és vonzó tartalom mellett figyelőiét érdemel V. Károly császár a st. — juste-i kolöá- torba való költözése. A ,,Magyar Regény-csarnok" szépirodalmi közlöny VIII. íüzete is megjelent Aigner Lajos díszes kiadásában. A gazdag tartalomban figyelmet érdemel Albertfalvi szózata a magyar parlamenthez, moly ugyancsak pattogó rigmusokban jellemki szomorú állapotunkat. j A „Regényvilág" 11-ik füzetét Jókai ragyogó tollából — „egy játékos, aki nyer* czimü regény díszíti. ^ A Becsben megjelenő „A Házibarát" szép- irodalmi lap sikerült képei: a fiatal tengerész és az úri megrendelő. . * Az „Üstökös" negyedszázados élczlap, mélyet Szabó Endre szerkeszt, 9-ik számában e változatos tartalommal jelent meg: Edmund Stajnaker sZines kép és vezérczikk. Krisztus Pilátus előtt képj — melyben Istóczy áll Tisza Kálmán előtt. Munkácsy itthon. Jókainál, születése évfordulóján. A ház foIRODALMUNK. V megnyerte az első ütközetet, s csakhamar megköttetett a kapitulátio. A szülék nem bánták, Europa első vőlegénye, 100—120 milliónyi vagyounak ura kérte lányukat, (aztán meg otthon volt még 5, igaz hogy még aprók, de 5 kis lány nagy gondot adott már akkor is egy rangos, de szűk vagyonú német fejedelmecskének.) Csak ne oly sebbel-lobbal menne a dolog; de Aspremont sürgeté Rákóczit, csak gyorsan, mert ha Bécsben neszit veszik a csatározásuknak, baj lesz, még pedig nagy.. . Be a menyasszony kelengyéje sincs itt. Futárt utáuna, hozza el, majd addig rendezkedik a vőlegény is egyről-másról, lám ő is csak úgy jött, mint egy mozgósított, se kelengye, se ajándék; igaz, csakhogy az a 70 mfnyi uradalom ott Tokaj, Patak, Muukács vidékén, meg az erdélyi birtokok mindig készen várják. Meg aztán a tele szív mellett, tele erszényt is hozott magával a lovagias vőlegény és mindenről ő akart gondoskodni. De az örömapa is kitett magáért, és szép hozomáuyi összeget bocsátott a jegyesek rendelkezésére Mig az ara kelengyéje megérkezett s udvari népsége s szolgálattevő cselédsége ősszeszereztetett, megkészült a nevezetes házassági szerződés, melyet szerző közöl először az eredetiből. „Mi Hesszeni Károly fejedelem és határ gróf stb. Mi Alexandria Julia, Hesszeni herczegnő stb. szül. Leiniugen és Dachsburg. ... Mi Sarolta Amália stb. Hesseni herczegnő, Mi Felső-Vadászi Rákóczi Ferencz, szül. romai herczeg, Erdély fejedelme, Munkács és Makovicz herczegségek ura, Sáros vrn. örökös főispánja és Sáros vár ura; Mi Aspremont Ferdinand stb. cs. kir. kamarás, tábornok és ezredes, mint Rákóczi Julia fölhatalmazottja és tauu. Adják tudtára mindeneknek a kiket illet, hogy Rákóczi Ferencz fejedelem eljegyezte légyen és örökös hitves társul veszi mindannyiok szabad beleegyezésével Sarolta Amália Hesseni herczegnőt, akivel is „bei erster Gelegenheit“ a r. k. egyház szertartásai szerint meg fog esküdni a siriglan. — Károly fejedelem kötelezi magát, leányával női hozománykép 20 ezer hesseni kamara forintot adni, ellenben Rákóczi ezen összegen kívül neje részére semmi örökségre igényt nem tartand. Viszont a vőlegény és arájáuak móring gyanánt 100 ezer birodalmi tallért, vagyis 150 ezer német forintot köt le, s azt teher gyanánt munkácsi, vagy makoviczai, vagy tokaji uradalmára bekebelezteti, Aspremont kijelenti, hogy e bekebelezésbe neje Rákóczi Julia részéről bele egyezik. Rákóczi még egy rubintokkal kirakott ékszert ajándékoz jegyesének 15 ezer Rb. forint, azaz 10 ezer birodalmi tallér értékben. Kötelezi magát továbbá, hogy nejét holtig rangjához illően eltartja, neki szabad költése (gombostű-pénzt) minden évben két ezer tallért adand. A herczegnő udvara álland: egy udvarmesternő, két udvarhölgy és egy komoruából, két „Kammer Jungfrau*, két szobalány és egy lovászmesterből egy szolgával és négy lóval; ein Cavallier so 4 Plerd und einen Diener hat; 4 Pázs, 6 Lakáj, 2 kengyelfutó, két kocsis, két fullajtár, két istállószolga, két kocsis és 12 fogat lóból, (összesen 30 személy s 20 lé, mely udvartartást a vőlegény fogadta és állítá ki leendő hitvese számára.) Ha Sarolta özvegyen találna maradni, 5 lesz gyermekei gyámja és ő rendelkezik az össes birtokokkal azok nagykorúságáig, ha később nem akarna velük lakni, szabadon válasszon uradalmaiból s a melyik neki tetszik, ott lakjék, kapván folyton mo- ringjának 6 ezer tallért tevő kamatját özvegyi tartásul. Ékszerei azonban holta után gyermekeire maradjanak. Végre megjegyeztetik, hogy utódaik közt netán fölmerülhető jogi kérdésekben a magyar törvény lészen illetékes dönteni. Melynek erejére sajátkezű aláírásaink és pe- cséteink alatt kiadtuk e házassági kötvényt. »So geschahen in Köln den 25-ten Monat-Tag Sep- tembris, stylo novo im Jahr 1694.* (Aláírások.) Tekintve, hogy a pénz akkori értéke 5-szörös sőt 10-szeres volt a mostanihoz képest, előttünk áll egy olyan házassági szerződés, milyenhez hasonlót alig mutathat föl milliókkal labdázó, recla- mos napjainkban egy fejedelmi vőlegény is. * *■ Rövidke egyszerű étkezés Követte az esküvőt, mire az ifjú pár szép lassan, sok stácziót tartva, mint ilyenkor már szokás, haza felé indúlt a rajnai táborból, gazdag zsákmáuynyal megrakodva __ boldogság képeben. Csakhogy e boldogság, legalább Rákóczi részéről nem sokáig tartott. A dolog így esett meg: Az ifjú par elutazása után az öröm-szülők (mint ez már ótt fönn az udvaroknál szokás,) az európai udvarokuál notificálták (bejelenték hivatalosan; leányuk egybekelését Rákóczi Ferencz fejedelemmel, hasonlót tőn Rákóczi is maga részéről a főbb udvarok és hatalmasságoknál, tehát Darmstad- bau is, hol még mélyen gyászolták őt leányuknak, Amáliának vőlegényét. Képzelhető a szívszaggató hatást, amit ez a hir itten okozott, kivált a szép s már delien kifejlett Amália herczegkisasszonynál. Majd megőrült fájdalmában és szégyenében, hogy Rákóczi ilyen csúfot űzött szerelmével és édes szüleivel. Első ke* serveueu íeveiec irt rtaKoczmaK kiöntve keserűségét, átkait oly bőven, amint azt csak tolla elbírhatta; azután egy hű cselédjének adta át a levelet azon szigorú parancscsal, hogy azt Rákóczinak adja át bárhol éri őt a nagy világban, s azzal hagyja a faképnél a sivár, csaló kalandort. Frankfurtba ért a boldog pár, hol ogy ismeretlen futár átnyújt egy levelet Rákóczinak s nem nézve sem szóra, sem illemre, azzal visszavágtat. Rákóczi majd kővé dermedt, midőn első jegyesét a sírból megszólalni hallotta. S milyen szavakkal szólt ez a szegény elhagyott, megcsalódott teremtés! Rákóczinak egész férfiúsága képtelen lett volna elfojtani a kínos meglepetést, ha hű Mentora Aspremont nincs oldalán és teljes erővel nem támogatja őt jegyese körében, hogy legalább csak Bécsig meg ne tudja e rettentő dolgot. Nehéz szívvel, jókedv-erőltetés közt november elején végre megérkeztek Bécsbe, hol a házassági bejelentés már megelőzte őket. Épen vártak rájuk. Rákóczi azonnal házi fogságot kapott a császár parancsából Aspremont jól jósolt, az udvar iszonyúan fel volt induiva, hogy mert megnősülni a császár tudta es beleegyezése nélkül s hozzá oly családból, mely az o halálos ellenségével XIV. Lajossal oly közeli rokon, s meg aztán a magyarországi ügyek milyen lendületet vesznek e házasság után. Csakhogy ezt nem mondták ki, hanem a-világ előtt az volt a nagy bűn, hogy kiskorú létére mert felséges tutora tudta és beleegyezése nélkül megnősülni. Aspremont sietett e méltatlan bánásról a külföldi követségeket értesíteni és támogatásukat kérni az ifjú fejdelem kiszabadítása érdekében, mert tudt^ sai»c t
