Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)

1882-03-05 / 10. szám

VIIÍ* évfolyam. 1§§3. lO-ik szám. Veszprém, márcz. 5.

VESZPRÉM

közgazdasági-, társadalmi-, helyi- s általános érdekli

MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY.

Megjelen e lap a

„HIVATALOS ÉBTESÍTÖ‘‘-vel

együtt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben kü- lönlap adatik ki. — Előfizetési

it mindkét lapra : negyedévre 1 frt 50 kr. ; félévre 3 fi t; egész évre 6 frt. Egyes példányok ára J 5 kr. — Hirdetések álja: gy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyitttérben 20 kr.; minden beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő.

Kiadóhivatal: Krausz A.

) könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió.-----------------------------------Mag

ánvitáknak s személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik.

kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el.

Szerkesztőségi iroda:

Vár 4. sz. a. — Ide czimzeudő a lap szellemi részét illető minden közlemény.

[Selyemtenyésztésünk érdekében.

Számosán vannak, kik minden alapos ok nélkül, egyedül gyermekkori sikertelen selyemtenyésztési kísérleteikre hivatkozva szánakozólag mosolyognak arra, ki a selyemtenyésztésről reményeket táplál.

Pedig nincs igazuk, mert volt idő, midőn a selyemtenyésztés virágzott az országban.

Mária Therézia és II. József korában nagy szivóssággal láttak a selyemtenyésztés meghonosításához, úgy, hogy 1785-ben már 1800 b. mázsa gubó termeltetett; sőt 1840—46-ig terjedő időközben átlag éven- kint 6500 — 7000 b. mázsára ment az évi gubótermelés.

Támadtak azonban okok, melyek miatt 1847-tŐl fogva pusztulásnak indúlt a már virágzó selyemtenyésztés, annyira, hogy I860—66 évig nem ment többre az évi gubótermelés 300 b. mázsánál.

E hanyatlás okai voltak: az Európa szerte uralkodó hernyó-ragály, a gubóér- tékesítés körül való nehézségek, a forradalom bekövetkezte és az osztrák kormány szándékai, melyek nem igen lehettek anyagi jólétünk emelésére irányítva. De égalj és talaj-viszonyaink — mint némelyek hinni szeretik — nem okai, hogy selyem tenyésztésünkkel manapság kevésre megyünk, és ha a selymérek ki vannak is téve betegségeknek, e miatt egyáltalán nincs okunk tartani a selyemtenyésztés sikertelenségétől. Hát a termények nincsenek kitéve elemi csapásoknak, minőség szerint való áremelkedésnek vagy árcsökkenésnek?

Inkább hajlandó vagyok elhinni, hogy „népünknek ezen iparághoz sem igazi érzéke és hajlama, sem türelme nincsen“; a türelmetlen ember pedig szívesen elhiszi, hogy ez meg az hiába való dolog, csak gondolkodni és fáradnia ne kelljen; s mint

a féle kényelemszerető nép megszokott kerékvágásunkból selyembogarak által kizökkenteni nem egykönnyen engedjük magunkat, kivált mi, kik a selyemtenyésztés aranykorát s a hazai ipart csak feljegyzések után híréből ismerjük, szívesen adunk igazat minden kételkedőnek, szívesen maradunk a régi megszokott egyszerű s csekély számú életfentartó módok mellett. Tengődünk keservesen elsatnyulva, számban fogyatkozva napról-napra.

Hja, aki nem hallgat a kor biztató szavára, azt az iparkodók, mint élhetetlent, letiporják. Akinek minden ügyessége egyedül a mezei munka körül csoportosul, ma már épen úgy jár, mint az ügyetlen gazda, ki minden földjét búzával vetvén el az üszög által egész jövedelme elveszett!

Szerezzünk minél több oldalú ügyességet, minél több jövedelmi forrást.

A szegény embernek két kezében rejlik a tőkéje; e tőkéjét pedig csak úgy használhatja ki teljesen, ha minden időben télen nyáron egyaránt folyvást gyümölcsözted, folyvást kamatoztatja,

A szegény embernek az idő legyen az, ami a földbirtokosnak a talaj. A föld- birtokos a talajt használja ki okszerű változatos vetés fordájával, a szegény ember az időt töltse ki változatos kereset-fordájával. A selyemtenyésztést is csak úgy tessék venni, mint a szegény ember turnusának egyik tételét. Ha t. i. mezei munkájának eredménye nem felel meg a várakozásnak, kedvezőbb lesz talán a baromfitenyésztés, a méhészet, gyümölcsészet, kosár, szék, szalmakalap, kefekötés, gyékényponyvák, szatyrok szövése után való bevétele; sikerültalán a selyemtenyésztés.

A kétkedők kicsinylő mosolyának daczára nekem sikerült, — mért ne sikerülne az másnak is?

Ugyanis vonatkozással múlt évi selyem-gubó-küldeméuyemre írja Bezerédi Pál ur, a földm. ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter a selyemtenyésztés emelése czéljából kiküldött meghatalmazottja: igen örülök önt arról értesíthetni, hogy gubói oly jól kezelt és kifogástalan állapotban érkeztek meg, miszerint azokat kizárólag az I. osztályba sorozhatám kivételével az egyik kosárban külön csomagolva volt 1 ki. 20 dk. dupla gubónak, mely mint ilyen II. osztályba veendő.

Ezek folytán gubói következőkép váltattak be:

I. kosár 1. csomag I. osztály 10 kilo 16 frt.

I. kosár 2. csomag I. osztály 2 kilo 3 frt 20 kr.

I. kosár 3. csomag II. osztály 1 kilo 20 dk. 84 kr.

II. kosár I. osztály 12 kilo 19 frt 20 kr.

III. kosár I. osztály 10 kilo 16 frt.

Összesen 35 kilo 20 dk. gubóért 55

frt 24 kr.

Ebből levonva L.-Patonától Szegszárdig a küldeményért és a kosarak visszaszállításáért járó postadíjat 5 frt 97 kr. öt heti gondozásért jutalmul maradt 49 frt 27 kr.

Ezt a sikert pedig olcsón, 30 grm. ingyen nyert petéből, 120 köbméternyi területen, 30 db. jól kifejlődött nagy szeder- fáról szedett körülbelül 600 kilogram szederlevéllel minden készpénzbeli előlegezés s költséges eszközök nélkül, csupán amit magam körül készen találtam: jól lemosott birkasráglyák papirosokkal letakargatv»,, faragószékre, állásbakokra helyezve, egy szorgalmas lányka segélyével értem el.

Nem akarom ez által elhitetni, hogy azok a hideg bogárkák kellő gondozást nem is igényelnek, Az elbánásra vonatkozólag ingyen és szívesen szolgál nyomtatott utasítással a szegszárdi felügyelőség.

Csupán csak azok kedvéért hozom fel, akik ha selyemtenyésztésről van szó, először is olaszországi éghajlatra s drága motolákkal festett állványokkal s gépekkel bebutoro- zott gyönyörű villákra gondolnak.

Van nekünk alkalmatos éghajlatunk, szederfának való talajunk; az eszközöket .is csak körülményeinkhez mérjük, utóbb a gyakorlat majd megtanít minket czélsze- rübb eszközök készítésére. Csak a bizalmatlanságot kell még legyőzni, mely se- lyemtenyésztésünknek útjában áll. Sikerült komoly kísérletek a hajlamot ezen iparág iránt bizonyára fel fogják ébreszteni. Azok az okok, melyek selyemtenyésztésünknek hanyatlását egykor okozták, ma már nincsenek; egészséges petéket ingyen ád a szegszárdi felügyelőség, és a jól gondozott portéka előre meghatározott árért ugyanott bizonyos vevőre is talál.

De a bizalmatlanságon kivül még van egy ok, mely selyemtenyésztésünk általános elterjedésének, úgy amint köznépünk érdekében volna — útjában áll: nincsenek elegendő eperfáink; pedig „az egész selyemtenyésztés sikerének kulcsa és titka a szederlevél-bőségben rejlik“, hogy tehát ez az ipar nálunk uj és általános lendületet nyerjen, mindenekelőtt vessünk szedermagot a községi faiskolákba, hogy kiki ingyen és bőségesen juthasson szederfához.

Törekedjünk a megélhetésre szolgáló eszközök után.

Miklós Fér. János.

Mi újság a nagy világban?

Az orosz tábornok, Szkobelev, párizsi beszéde foglalkoztatta a hét folyamán keresztül a politikai napi sajtót, mely a hevesvérű tábornok enuucziátió- jából következtetéseket vonva egy nagy európai háború előhírnökének jelezte a déli tartományokban folyton éledő' lázadást. Az orosz kormány működésének titkos műhelyébe természetesen egy sajtónak képviselője sem láthat be; a kormányhoz közel álló

A Veszprém“ tárczája

Néha-néha...

Néha-néha megláthatlak,

S szebb vagy nekem mindég. —

Napról napra jobban érzem :

Hogy szivem érted ég.

Nem mutatom a szerelmem,

Nem merem ezt tenni, így szoktam én hallgatagon,

Titokban szeretni.

Ha szerelmem föl sem veszed,

Könyem ki sem látja,

Titkon airok, hogy ne mondják:

Epedek utánna.

Az arezomon mosoly is lesz,

Oly elhaló féle...

Nint a mind a napsugár Csikorgó, zord télbe;

Oh váltad fel a télt tavaszra,

Engem kikeletre,

Büvüj bájos barna kis lény En szép szerelmem Te 1

Olyan zord tél az én éltem !. • •

Oh légy te tavasza,

S tavasz Síén kifakadó Szende, kis ibolya 1

Mihalik Lajos.

II. Rákóczi Ferencz házassága.

(1694.)

Ki nem ismeri a magyar szabadság ezen nagy martyrját, ki gyenge ifjúságától kezdve élte folytán végig a magyar haza függetlenségéért szenvedett gyötrést, gyanúsítást, faggatást, börtönt s végre kínos száműzetést, abból a szép hazából, melyért ősei, egész családja s annak utolsó sarja annyit áldozott, de különösen ő a szegény Il-ik Rákóczi Ferencz áldozatul hozta családi boldogságát, nyugalmát, Í0Q milliót meghaladó vagyonát és mind é nagy szenvedésekért nem adatott megérnie, hogy imádott hazájában zárhassa le haldokló szemeit. Ott porlanak veszendőben csontjai Törökországban, Stambultól nem messze Rodostóban ma is és a 48 áráu 67-ben fölszabadult magyar nemzet még nem ért reá arra a kis fáradságra és áldozatra, hogy legalább a nagy hős hamvait haza szállította volna. Bosnyák, czigány, herczegovácz stb. efféle náczió nyernek magyar védelmet, magyar polgárjogot, nagy birtokokat Magyarországon, de a magyar szabadság legnagyobb vértanúja számára nem jut egy keskeny sir, hol legalább álmodhatna békén, boldogan nemzete szabadságáról, melyet úgy szeretett.

Mi több, emléke ifi veszendőbe mén a mai üzletiség és csak anyagiság után kapkodó korban, azaz bocsánat, a szabadabb légkör mégis növel egyes fehér hollót, árva fecskét, kik visszaszállva a kínos, de küzdelmeiben oly magasztos Rákóczi- időkre fól-fólmutatnak onnan egy érdekes képet, ha talán figyelmet kelthetnének vele a mai törpe nemzedéknél.

Egyike ezen legszorgalmasabb történetbuvá- roknak Thali Kálmán, ki meleg szeretettel csüngvén a nagy Rákóczi minden léptein, már 20 év óta nem egy testes munkát bocsátott közre e korról és annak bőseiről. Vajha ne hiányoznék egy igazán érző hazafi asztaláról e művek egyike vagy másika, nagyon nagyon sokat tanulhatnánk belőlük mind a kort, mind az akkori még igazán magyar társadalmat illetőleg.

Talán e szép munkák egyik legjelesbike az, mely ,11. Rákóczi Ferencz ifjúsága* czimeu látott napvilágot ugyanattól a szerzőtől a múlt év végével Pozsonyban (Stampfelnél). Történelmi mü létére oly kedves, vonzó, az események csoportosításában oly élénk, hogy akár ifjak, akár nők örömmel olvashatják, mig a komoly oknyomozó férfiú bámulattal látja minden lapon a hemzsegő oklevelek idézését, melyekkel a nagy tudományu szerző lépésre követi hazánk e nagy fórfiát bölcsőtől — az oltárig s innen — a börtönig.

Mutatványul üssük fel a mü legeslegórdeke- sebb helyét Rákóczi házasságát és lássuk e mai reclámos (szélhámos mondja a székely) korban, mikor a házasságot kötni a telekkönyvnél kezdik, mikor a gazdagabb menyasszonyok kelengyéit kiállítják közszemlére s úgy bámultatják, forgattatják össze, harisnyától pendeiyen át a myrtus koszorúig, mondom lássuk, hogyan házasodtak a magyar ifjak ezelőtt 200 évvel, különösen, hogy esett meg az utolsó született magyar fejedelem boldog házassága 1694-ben.

* *

*

Elvégezvén iskoláit az ifjú Rákóczi, hatalmas tutora II. Lipót császár úgy akarta, hogy mielőtt nagykorúvá lenne, utazza be a föld legszebb, legklasszikusabb, legtanulságosabb országát, Olaszországot, persze nem úgy, mint a mai géppel utazók, hanem fejedelmileg és saját fogatain, lovain, saját

kíséretével, időzzék ott a hol, és ameddig tetszik, de egy évnél előbb haza ne jöjjön.

Ekkor 17 éves volt, gyönyörű, deli termetű égnek törő czédrus, az ember amint (az eredetiről vett) arczképét szemléli ott a könyvben, menten szerelmes lesz bele ma is; nem csoda tehát, hogy amerre ment — a czitromok szép földén vadászatot tartottak reá — az olasz herczegnők majd igy, majd úgy, majd tolakodólag az illetlenségig, mint leveleiben panaszkodik. Hanem nevelése, nemes fel- iengző lelke, vallásossága megóvták a Scylla és Charybdis syróueitől Velenczében, Rómábau, Nápolyban úgy mint Génuában. Meg aztáu volt már egy hatalmas talizmánja, amely minden szerelmi cselvetésektől biztosan megóv minden ifjú szivet, s ez a talizmán volt a szerelem. Igaza van a ho- meopatháknak még a szerelem dolgában is. Hasonlót hasonlóval.

Rákóczi már ekkor boldog jegyese volt a darmstadti herczeg gyönyörű ifjú lányának, Magdolnának és epedve várta minden fényes utazása mellett is a napot, midőn színről színre láthatja azt a szép angyalt, kinek kis arczképét kebelén viselte folyvást, s kitől már is oly erőt és védelmet nyert az olasz syrének csábításai, cselvetései közt. Hát még ha majd színről színre látja, ha életét az övéhez fűzheti.

Tetszett neki az a fél paradicsom, de mégis égett talpa alatt nem egyszer a föld; haza, haza mielőbb, azután el Magdolnához Darmstadtba. Be az évet ki kellett huzni.

Veder Napoli e poi morir, mondják az utazók — Nápolyt meglátni — aztán meghalhat az ember. Annak virágzó festői vidéke, gyönyörű tengere, mely tisztaságban, mérhetetlen kékjében vetélkedik az égboltozattal, melyről egy legszebb május reggel mosolyog le ránk, mely nem dörög, nem

Lapunk mai számához egy féliv „Hiv. Értesítő*4 és egy féliv melléklet van csatolva.