Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)

1882-02-05 / 6. szám

T1XI» évfolyam» !§§Ä. O-Ik szám. Veszprém, fefor. 5. Megjelen e lap a „HIVATALOS ÉBTESÍTŐ“-vel együtt minden vasárnap reg­gel. Rendkívüli esetekben fcü­lönlap adatik ki. — Előfizetési ár mindkét lapra : negyedévre 1 fi t 50 kr. ; félévre 3 fi t; egész évre 6 frt. Egyes példá­nyok ára >5 kr. — Hirdetések díja: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyilttérben 20 kr.; min­den beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal: Krausz a. könyvkereskedése Veszprém­ben. Ide küldendő minden elő­fizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió. 1 — jg _ VE SZPRÉM közgazdasági-, társadalmi-, helyi- s általános érdekű MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Magánvitáknak s szemé­lyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vé­tethetnek figyelembe, lia való­diságuk iránt bizonyíték sze­reztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el. Szerkesztőségi iroda: Vár d. sz. a. — Ide czimzendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Tanügyünk. Rothad valami a magyar középisko­lai tanügy Dániájában! Akik tantigyünket az utolsó évtized alatt figyelemmel kisérték, lehetetlen volt he nem látniok, hogy az az irány, amely a tanterv örökös változtatásában, az az eljárás, mely a tankönyvek őrűletes gyár­tásában, másításában és az efronteria min­den tiltott eszközeivel való terjesztésében mutatkozott, elöbb-utóbb a magyar tan­ügyön oly erkölcsi csorbát üt, amelyet a későbbi tizedek legügyszeretőbb akarata és törekvése sem fog óriási nehézség nélkül kiköszörülni. A fiatalabb nemzedéknek ép azon kor­ban van leginkább szüksége erkölcsi támo­gatásra, igazi nevelésre, mikor a nyers erő ereiben duzzad és őt szertelenségekre kész­teti, tehát épen akkor, mikor a középisko­lákat látogatja. Mit tapasztaltunk a legutóbbi évtized- beu ? — Azt, hogy felsőbb tanhatósági en­gedéllyel és a tantervnek majdnem e czélra dsánt sajátságos szerkezeténél fogva oly tankönyveket kellett — majd minden irt ben mást-mást — tanítanunk, amelyek oly sikamlós kifejezéseket tartalmaztak, hogy azok bízvást versenyezhettek volna a leg­trágárabb és legfeslettebb erkölcsű regény tartalmával és kifejezéseivel. Meg is látszott az eredmény az újabb generátión, A kepzelem felcsigázva eltelt oly képekkel, amelyek az ifjút egy kép- ált ideális ÓB&i «««<*» szöktették; a gyenge sseivedély idő nap előtt erős táp­lálékot nyervén fellobbatli! 5 -komoly ta- núlás unalmassá, terhessé, sőt fölöslegessé vált, hisz a gyermek már rostéit gyermek lenni, ifjút negélyzett, az ifjú az Önhitt kora- érettség által férfivá fújta fel magát, akinek már derogált intést, figyelmeztetést bárki­től elfogadnia annálkevesbbé feddést, bün­tetésről szó sem lehetett. így jutott középiskolai tan- és neve­lésügyünk azon lejtőre, amelyen, ha tovább is igy halad, félő, hogy a közeli generátio sem ismeretben, sem jellemben még nyo­mába sem lép azon férfiaknak, akik keve­sebb lármájú, de több és egészségesebb tar­talmú tan- és nevelési rendszer alatt nőttek fel férfiakká, de nem korán elfoanyadt bla- zirt, kiélt rút szibaríta vázakká. Hála a nemzetünk felet őrködő ma­gyarok Istenének, a veszélyre fel van hiva a közfigyelem. Ezen év elején indúlt meg a főváros­ban „Közoktatás“ czimen dr. Lutter Nán­dor lapvezérsége és Tömör Ferencz szer­kesztése mellett egy egyetemes tanügyi köz­löny, mely kíméletlenül rámutat a baj va­lódi forrására ; kimutatja, hogy a tankönyv- kufárok nem az igazi tanügyet, hanem zse­büket tartották szem előtt és hogyha valaki szántszándékkal akarná a magyarnemzetet a fiatal nemzedékben megmételyezni, tönk­retenni, az czélhoz vezetőbb utat annál nem tálhatna, mint ép ezen utat, amelyet e tan­könyvkufárok követnek, akikuek soraiban vamiaK azon gyász magyarnak, akik a hat-' vanas évek végén az osztrák közoktatásügyi miniszternek bizalmi szavazatot akartak kül­deni azért, hogy a magyar jőgymnasiumok- ban kiállított érettségi bizonyítványokat Ausztriában érvényteleneknek nyilvánította és hogy e nemes szándékukat ki nem vit­ték, azt egy budapesti piárista tanár erélyes fellépésének köszönhetni. Hiszszük, hogy a legfelsőbb tanhatóság a tanügy terén megiudult üdvös mozgalmat kellő méltatásban fogja részesíteni és az idők jelét figyelembe veszi addig, míg nem késő. Mi újság a nagy világban? Az oroszországi jelenlegi helyzetek és állapo­tok, valamint az onnan kiszivárgott leginkább magán hírek igen titokszerüvé teszik az álláspontot, melyet azon nagy hatalom elfoglal, s ez által a találgatá­soknak tág utat nyit. Legújabban az a hir, hogy az orosz kormány hallgatagon tűri az orosz tisztek­nek és önkénytesekuek Dalmácziába, a lázadás szín­helyére való ősszecsoportulását. A nihilisták szüne­telnek. A napokban több álarczos rabló formális üldözést kezdeményezett különösen a zsidó keres­kedők ellen. Fraacziaországban Gambetta bukása után Frey- cinet lett az új kabinet és a külügy vezetője. Az új kormányelnök kifejtette programmját, melynek jelszavai: béke, szabadság és haladás. A portára hir szerint jó benyomást tett a kabinetváltozás; mert a nyugati hatalmaknak az egyptorni kérdésben tett legutóbbi lépését főképen Gambetta befolyásának tulajdonította, az uj kabinetről pedig azt hiszi, hogy ez sem Egyptom ügyét, sem a tuniszi kérdést nem fogja feszegetni. — Németország is szívesen látta Gambettát elbukni, mert azt hiszi, hogy Gambettá- val a revanche-politika is megbukott. Gácsországból pánszláv-agitáczióról hoz hirt a táviró. A lázadás színhelyéről érkező hivatalos jelen­tések az összeütközések egész soráról adnak hirt, melyeket vitéz katonáink a lázadók ellen vívnak. A delegácziók legközelebb befejezik müködé- söket s azután szétmennek. Ha a felszerelés nagyobb mérveket találna ölteni, s igy újabb milliókra lenne szükség, akkor újra össze fognak ülni a delegatió- nak tagjai. A magyar képviselőház közoktatási bizottsága a középiskolai törvényjavaslat érdemleges tárgyalá­ssát a meghívott világi és egyházi képviselők közreműködésével legközelebb meg fogja kezdeni, — s igy remélhető, hogy ezen nagyfo.ntosságu ja­vaslat tárgyalásánál az egyes íelekezetek jogos és ^méltányos kívánságai is figyelemre lesznek méltatva, kmi azuian a u(cnű, haiaoRtnató tőPrínTnyZ emelését előmo^düaacfja. MYILATKOZAT. Melylyel alulírott — becsületszavam lekötése mellett — ezeunel kijelentem, miszerint 1- szőr, mindaddig, míg a „Veszprém“ czimű hírlap folyó 1882. évi januárhó 29-iki 5-ik számá­ban saját aláírásommal megjelent czikkem iránt meg nem kérdeztettem: legcsekélyebb tudomásom nem volt arról, hogy ugyanazon közlöny ez évi januárhó 22-iki 4-ik számában „Kendőri állapotunk­ról“ (H. F.) jelzettel megjelent czikk Írója Havli- csek Ferencz ur; minélfogva 2- szor, említett czikkemben foglalt sértő ki­fejezéseket és fenyegetéseket tudtom és akaratom nélkül intéztem fenntisztelt ur, mint az utóbb em­lített czikk írója ellen, sőt kijelentem 3- szor azt is, miszerint az általam, nevem aláírásával közölt czikk egész modora, de főleg az abban használt sértő kifejezések és fenyegetések nem Hávlicsek Ferencz urat illetik és úgy magán, mint hivatalos tudomásom szerint nem is illethetik 8 reá semmi tekintetben nem vonatkoztathatók; miért is 4- szer hivatkozott czikkem által Hávlicsek Ferencz ur ellen tudtom és akaratom nélkül oko­zott sérelem felett igaz sajnálatomat fejezem ki, s azt nevezett czikkiró úrral szemben egész terjedel­mében, minden sértő kifejezései- és fenyegetéseivel együtt, minden utógondolat és fenntartás nélkül, ezenuel visszavonom és semmisnek nyilvánítom. 5- ször. A mennyiben mégis szóban forgó czik­kem által Hávlicsek Ferencz urat, mint elölhivat- kozott czikk tulajdonképeni szerzőjét, tudtom és akaratom nélkül, sőt ezek ellenére megsértettem, megbántottam avagy annak bármi tekintetben kel­lemetlenséget okoztam: kötelességemnek ismerem tőle minden tartózkodás nélkül ezennel bocsánatot kérni, mit jelen aláírásommal megtörténtnek nyil­vánítok. Kelt Veszprémben, 1882. január 30. FEJES ANTAL. Hávlicsek Ferencz ur által szövegezett ezen nyilatkozat Fejes Antal városi r. kapitány ur által jelenlétünkben aláíratott. Vikár István. Pápay Viktor. Körrendelet a járások s\olgabiráiho\ s Veszprém és Pápa r. t. városok polgármestereihez. Tapasztalván azt, hogy a közigazgatás egyes ágainál, de különösen a nyilvános betegápolási ügyeknél az egyes községek hiányos és szabálytalan eljárása miatt a haszon nélkül való és csak is fe­lesleges szám-szaporítással járó munka, egyéb fon­tos ágyék íoTására, uapról-napra növekedik, — mint a közigazgatás rendes és helyes vezetéséért első sorban felelős az eddigi szabálytalanságok megszüntetése és a nyilvános beteg-ápolási ügyek­nél okvetlen szükséges egyöntetű eljárás létesítése czéljából, a t. czimet ezenuel oda utasítom, misze­rint az egyes községek a kórházi ápoltak illetőségi és vagyoni viszonyainak kipuhatolása közül a kö­vetkezőkép járjanak el. a) A betegfelvételi jegyzőkönyvnek az illető községhez lett megküldése után, a községi elöljá­róság által, tekintet nélkül arra, kogy a kérdéses ápolt illetősége elismertetik-e vagy sem, mindenkor jegyzőkönyvi tárgyalás tartandó'. Ezen jegyzőkönyvben a betegfelvételi iv rova­tában felsorolt minden egyes körülmény részletesen tárgyalandó; a születés vagy ott nem születés a lelkész hiteles bizonyítványával igazolandó és azon körülmény, hogy az illető egyén vagy hozzá tarto­zói laktak-e egyáltalában? ha igen, mikor és meny­nyi ideig a községben? járultak-e a közterhek vi­seléséhez? a jegyzőkönyvbe mindenkor felveendő; b) az illelto községi elöljáróság az illetőség el vagy el nem ismerésére vonatkozólag az 187G. A „Veszprém“ tárczája. A rózsa románcza. (Eger.) Piros rózsa voltam, kinyíltam a kertbe’, Odajött egy kis lány, leszakasztott este, Hő keblére tűzött, éledtem tüzétöl, Másnap hervadoztam égető könyétől. Harmadnapra kelve hideg volt a keble, Kérdezte az anyja, csókolta, keltette, Nem tudta meg senki, mi vitte a sírba, Nekem mondta csak el, keservesen sírva : „llózsa, rózsa édes! meghasad a szívein, Mást szeret, nem engem, kiért eddig éltem.“ Öt a sírba tették, elporladt azóta, Hulló szirmaimat a szél széjjelbordta. Mihalik Lajos. VISSZAEMLÉKEZÉS eg;y régi 'b-ű.iitettre, a várpalotai rablógyilkosság alkalmából. (Folytatás.) E család, a munkásság, becsület és józan in­tézkedései által köztiszteletben állott, — a taka­rékosság, és tétlenséget nem ismerő vasszorgalma által szép kis vagyonhoz jutott: Schäfer család volt a földműves osztályból. A családfő, öreg Schaf­er» feje volt egy kilencz tagból álló családnak, melyet ő, mint tizedik egészített ki. A jó öreg Schäfer azon időben már szép száma évekkel di­csekedhetett, melyek nem felejtették el nyomukat ott hagyni az öreg fején, a megritkított s fehérített főn, a mélyen és sűrűn barázdált homlokon, az egy­kori fényét vesztett szemeken,szóval az egész termeten. Az idő igen, a muuka még nem! Neje a ház lelke, éveivel nem dicsekedett. Ebben különbözött férjé­től ; de a mitsem tevéstől való irtózás, a munkás élet ép úgy jellemzé egyiket, mint másikat. E szép vonásuk kielégítheti kíváncsiságunkat. Legidősebb fiuk ez időtájt a mintegy 30—36 éves nős Schäfer Jakab, ki nem magtalan nejével külön háztartást, gazdálkodást vitt. Jakab középter­metű volt, hosszú sűrű vörlienyeges hajjal, mely két félre választva csüngött le vállára, A család többi tagjai a két öreg segélyére együtt maradtak és kö­zösen, megosztva a ternet művelték, gyarapították s virágzásra jutatták a kis gazdaságot. És pedig az öreg Scbafferékkel egy tödéi alatt lakott két házaspár is. „Nem emlékszem már, az öreg Schäf- feréknek fiai voltak e ezek nejeikkel, vagy pedig a nők voltak ezeknek tudniillik az öreg Schafferéknek leányai, valószínű, hogy egy Schäfer fiú nőt, és egy Schäfer leány férjet hozott a házhoz. Egy férjhezmenő hajadon — eladó leányuk is volt az öreg Schafferéknek e házuknál, továbbá egy 14—15 éves serdülő legény fiuk és egy 10—12 évestigyer- mekük is. S igy a családhoz tartozó s kiegészítő tagokat együttvéve s beleszámítva a különben már önálló Jakabot is, a család 10 tagból állott. E szám azonban csakhamar kiienezre olvadt le. A közeli sűrű, csábító, s bozóttal s bokrokkal benőtt erdő fogadta ugyanis magába a 14—15 éves ifjú legényt, ki onnét soha sem tért többé visza. Hogy ezen veszteségre nem maradt érzéketlen a család, gondolhatni. Egy mezei foglalkozásból élő, s tisztán keze s általában testi erejére hagyott földmi velő családra oly korú ifjú eltűnése, valóban érzékeny csapás ; ha megondoljuk, hogy mily kis korukban szoríttat- nak már a falusi gyermekek munkára. A családfő kétszeresen érezte e csapást, melynek elviselésére csak lelke volt erős, s már megnyugodott volna az idő által behegeszteni sejtett sebében s egy fen- söbb erő intézkedésében vetett bitében. Nem igy azonban a legidősebb a Jakab, ki a családot ért pótolhatlau veszteség érzetében a legnagyobb mérv­ben múlta fölül a síró családot, ő vigasztalhatlak megengesztelhetlen volt, nyugodalma, lelki békéje visszaállíthatatlan. Mint a ki ellen benső világa lá­zadt föl s lelki tusájában nem talál pillanatnyi megnyugvást sem, úgy bolyongott ő az erdő fái között elveszett öcsét felkeresendő, kit hosszas ered­ménytelen nyomozás, folytonos kutatás után végre sikerült megtalálnia a fák lombjairól aláhullott leve­lek alatt, sűrű erdei haraszttal befedve. Itt aludta örök álmát az iQu, itt találta az örökre elaludni kényszerült öcscsét a bátya. A falubeli népnek azonban, különösen a ta­pasztalatokban megöregedett s értelmesebb résznek nem kerülte ki figyelmét Jakabnak e szerfőlötti ér­zékenykedése, vigasztalkatlansága, s gondolkodóba estek épen ama íáradhatlan kutatás miatt, melylyel öccsét fölkeresni meg nem szűnt. Gyanús szemmel kisérték Jakabot minden tettében, s e gyanujok ki­sérte Jakabot — a hatóságnak tett följelentés követ­keztében elrendelt elfogatás után — az akkor még érvényben fönlevő tatai uriszék jogkörébe eső terü­leten, nevezetesen Tatán fölállított vár börtönébe is. Itt vizsgálati fogsága alatt nemcsak nem val­lott, hanem még az ártatlan szerepét játszta s nemsokára szabadlábra helyeztetett, de még haza nem bocsáttatott, hanem mint szabadlábas rab, a várnagynak különféle munkát végzett, bevásárláso­kat tett, különösen mint tehenész teljesítette a rá­bízott teendőket. „Mint ilyet láttam én őt igen sokszor, midőn a várnagy teheneit itatni hajtotta.* Egy évet tölthetett igy, midőn bizonyítékok elégtelensége miatt beszüntettetett a megindított vizsgálat és haza bocsáttatott Tarjánba. Ugyanezen időtáj bau, még pedig 1827. évnek aratás utáni ha­vában, tehát körülbelül augusztusban, a munkás Schäfer család gabonából vagy borból, — mert jól kezelt szőllője és szántóföldje volt — 1800 való­színűleg váltó, forintot vett be. Hogy az esemény fonaiát meg ne szakítsam, csak anuyit jegyzek meg, hogy ezen nevezett év és hóban mint azelőtt az öreg Scüäffer, a családlő gyakran elment Budára, honnét különböző időközön- kint tért vissza családjához Ez mint megszokott dolog nem tűnt már lel a tarjáubeli lakosoknak ép úgy, mint nem az, ha est közeledtét a nap al­konyra hajlása sejteti, midőn a völgyben a fáktól környezett falu lakói már csak egy kis részét látják a más világtájra indult napnak, mely még a láthatárról való eltűnte után is — mint ki neüe- zen válik meg kedvelőétől, mint az édes anya édes gyermekétől — bucsusugarait küldi el a vidékre, s a melyek a fák lombjain, levelem átszürodve az erdő fái között keresztül surranva, a békés polgá­rok házablakain s szobáik falain megjelennek, hogy még egyszer búcsút és jó éjt mondva eltűnjenek. Most is ez a nap búcsúzott, mely már annyiszor távozott nyugatonL hogy keleten újra feltüujön. Most Lapunk mai számához félív melléklet van csatolva.

Next

/
Thumbnails
Contents