Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1882-12-31 / 54. szám
ból Európában 1.275,000 ember mozgósítható. A ? „Standard“ értesülése szerint Örményországban már mozgósítanak. cA dunai konferenciára uera hajlandók a hatalmak Roraáuiát bocsátani. A konfereuczia Londonban fog megtartatni. Gambetta sebláza akut jelleget vett. A golyót tudvalevőleg csak harmadnapra vehették ki, s mivel a beteg elhízott testalkatú, orvosai komoly bajáktól félnek. 28-án reggel már halálát hiresztelték. L. asszony, kit öngyilkossági tettében megakadályozott s a ki miatt megsebesült, folyton ágyánál őrködik. Az asszony fiának törvéuyesítését és az Ígért házasságot követelte Gambettától, mit G. megtagadott. Ebből lett a katastrófa. Újra árvizek pusztítanak Európaszerte. A Rajna, Majna, Neckár áradnak. Kölnben ki is öntött már a Rajna. Áradnak továbbá Csehország valamennyi folyói. A Duna szintén rohamosan nő. A bécsi práter már el van öntve, az Inn pedig Passaunál kiöntött. Nehány nap múlva hazánkban lesz az árviz s akkor komoly baj lehet miatta, kivált ha a Dunával Magyarország mellékfolyói is egyszerre áradnak. A Bega, Temes már is kiöntéssel fenyegetnek. A szatmári kéz*nü és házi ipar-kiállítást nagy közönség jelenlétében megnyitották. A megnyitó beszédet Schlauch püspök tartotta, Zichy Jenő gróf szintén megjelent a kiállításon. Simor prímás római útját úgy magyarázzák, hogy monarchiánk a szentszék és az olasz kormány közötti bonyolult ügynek megoldását kezdeményezte volna. Veszprém, 1882. decz. 20-án. Tek. szerkesztő ur\ Midőn alábbi soraimban indítványom helyességét és czélszerüségét elismerendi, nem kételkedem egyúttal elnézése kiérdemelhetesén, hogy szerénytelenül bár, de nyíltan és szivem őszinte sugalata szerint szólok. Veszprém városa, csinossága és kellemes fekvése miatt, — úgy látszik, — nagy vonzerővel bir, némely külföldi- vagy akár houi idegen nyel- vüekre, úgy annyira, hogy már évek óta folytonosan hallani, hogy ez vagy az a művész, mesterember, kereskedő vagy akárki más nálunk megtelepedett, de egyúttal sajnosán kell tapasztalnunk, hogy ezek csak nagyon kevés kivétellel sajátíthatják el szép csengő nyelvünket, nem lévén t. i. erre alkalmuk. Igaz, hogy hazafiui kötelességüket teljesítik azon t. tanár urak, kik népszerű felolvasásaik által gazdagítani óhajtják a szerényebb tehetségű, de mindenesetre tudomány-szomjas magyar népet; igaz, hogy erősebb fundamentuma már nem lehet egy nemzetnek, mint a közműveltség: de, hogy ezt elérhessük, hogy nemes törekvésünkre magunk is büszkék legyünk és, ami a fő, hogy más müveit nemzetek is, mint velük egy színvonalon állókat, elismerésükkel jutalmazzanak; hogy ezt elérhessük; első és legszentebb kötelességünk nyelvünk művelése és annak elterjesztése . . . Ezen megbecsülhetetlen kincs kiművelése bízatott mi reáuk, hogy azt a tudomány minden ágára alkalmazzuk. Mert vannak ezen beköltözött külföldi, vagy honi idegen nyelvűek közt magasabb képzettségű férfiak is, kik ha nyelvünkön beszélhetnének, ki tudja, minő szolgálatot tehetnének a hazának, tapasztalataik és theoreticai ismereteik által a tudományoknak ? ... De mint közülök több meggyőződésből mondja: nem akarnak idegen nyelven egy magyar embert magyarúl tanítani, nehogy legtisztább, legőszintébb és legbarátságosabb szándékuk mellett kigúnyoltassanak, részben igazat beszélnek. És ezeknek a még mindig úgy nevezett (idegen tolakodóknak* (bocsánatot, de ezen kifejezést nem az én leleményességem fedezte fel!) a leghőbb vágyuk mégis a magyar nyelv megtanulha- tása! Méltányolni kell kérem, nemes törekvéseiket és tehetségünk szerint őket támogatni. . . Miért is azon óhajomnak adok kifejezést, is, házasodni az öregek parancsára, de a leány beleegyezése nélkül. Mit is fog gondolni Emilia, ha majd futástól pihegve eme pokoli salamander elől érkezem meg? Mit tevő legyek? Ha visszafordulok, a Cityben örökös gúnytárgya leszek, elvesztem a lányt, — és a mi még rosszabb — a pénzét is. Ha kocsin Brownsba hajtatok, Hunter postán utánnam jő; ha pedig elmegyek arra a helyre, a Stiffun’s Acre-ra, (uj elborzadás) az annyi, mintha meg volnék halva. Múltkor láttam őt a Pali-Mail lövöldében, hol hat lövés közül ötször beletalált a festett ember mellényének második gomblyukába és midőn elhibázta, akkor a fejét lőtte keresztül. Ezen kedves emléknél fokozott erővel tört ki a szegény Trott: Mit tevő legyek ? Sokáig ült, fejét kezére hajtva, és menekülésről gondolkodott. Legjobban szeretett volna rögtön visszatérni Londonba. De mindjárt eszébe jutott az öregek méltó haragvása és az ígéret, melyet az öreg Broson tett az öreg Trottnak, hogy leányát, kincseivel együtt fiának adandja. Képzeletében csábkép gyanánt jelent meg a postaállomáson levő tábla, melyre olvasható betűkkel ez van írva: •Bronwsba“; de pillantása rögtön Hunter levelére esett, melyben legjobban fúrta oldalát ez a szó: „Stiffuns Acre* Végre kisütött egy tervet, melynél meg is maradt. Először is küldött egy gentlemanes levelet „Mr. Horace Hunternek,“ a ,Kék-Oroszlán‘-ba, melyben egész bizalmasan közli, hogy szomjuhozik vérére és hogy holnap reggel minden bizonynyal lesz szerencséje élete lámpását kioltani. Azután irt egy másik levelet és másik szolgát hivatott. Az ajtón szerény kopogtatás hallatszott — ,szabad!- mondá mr. Trott. Egy vörös hajú, félszexnü fej jelent meg az •jtó nyílásánál; a hozzája tartozó test és jábszávajha akadnának Veszprém városa műveltebb osztályából buzgóbb férfiak, kik felfogva indítványom hazafiasságát, a felnőtt idegen nyelvüeknek a magyar nyelv megtanulhatásában segélyüket nyújtanák. Arról, hogy a fentemlitett nemes vállalkozók érdemileg fognának megjutalmaztatni, említést tenni is alig tartom szükségesnek. Adja Isten, hogy szavaim visszhangra találjanak. Tekintetes szerkesztő úrtól pedig ezerszer kérek bocsánatot, hogy becses lapját ennyire igénybe vettem. Melyek után maradtam a tek. szerkesztő urnák alázatos szolgája Ví:zy Gyula. A fenti sorokban kifejezett óhajt, illetőleg indítványt mindenki örömmel fogja a magáévá tenni. Mi is magunkévá teszszük és ha az ide gennyelviiek közt találkoznak többen, kik magukat komolyan elhatározzák arra, hogy a magyar nyelvet meg akarják tanulni, lapunk szerkesztője fog útról és módról gondoskodni, hogy azoknak kívánsága teljesüljön. Jelentkezzenek tehát az illető urak szerkesztőségünknél. Körrendelet, a járatok aiolgabiriihoz. 17094. A közigazgatási teendők vezetése közben arról győződtem meg, hogy a biztosító társaságok működésének éber figyelemmel való ellenőrzése nem csak a nagy közönség jól felfogott érdekeinek szempontjából, de az eljárásban nem kifogásolható, sőt teljesen megbízható társaság-okra való tekintetből is igen kívánatos. Köztudomású dolog, hogy a biztosítás által anuyira érdekelt közönség igen jelentékeny része a biztosítás iránt sajátságos ellenszenvvel viseltetik. Tény az is, hogy némely társaság mozgó ügynökei a járatlan közönség rovására túlkapásokat követtek el s követhetnek el és igy a biztosításra különben őszintén hajlandó lakosságnál is a legerősebb elkeseredést keltették föl s kelthetik föl. Feladatommá tettem, hogy mindkét irányban és eredménynyel intézkedjem. a Vármegyénk területén a biztosítás ügyét meghonosítani kívánom. Intézkedni szándékozom azonban más részről a némely társaság által eddig elkövetett visszaélések megtoroltatása iránt is. Ezen feladataim sikeres megoldásához hiteles és részletes adatokra van szükségem. Felhívom tehát a t. szolgabiró urat, hogy járásának minden községében, az illető elöljárók szigorú utasítása mellett, arra nézve, hogy: a) a községi és pusztai lakosok, illetőleg birtokosok a folyó év végéig élet biztosítást, tüz-és jégkár ellen való biztosítást eszközöltek-e? és és mely társaságnál eszközöltek. b) A községben és a hozzá tartozó pusztákon a folyó évben melyik társaságnak ügynökei, esetleg mozgó ügynökei jelentek meg és minő eredmény nyel? c) A községben van-e valamely társulatnak ügynöksége s ha-igen, hány? és név szeriut kik az ügynökök? — hiteles adatokat szerezzen, ezen adatokat táblás kimutatásba foglalja és a t. szolgabiró ur által aláirtan hozzám 1883. évi január hó 15-ik napjáig minden bizonynyal terjesssze be. Az igy beszerzendő adatok alapján a biztosítási ügy vármegyénk területén való állapotának mig egy részt hű képét tárhatom föl, addig más részt jelzett intézkedéseimnek megindítására nézve is biztos alappil figok rendelkezni. Ugyanezen idő alatt várok jelentést arra nézve is, hogy az egyes községek tulajdouát képező ingatlanok mely társulatnál is minő összeg erejéig vannak biztosítva. Veszprém, 1882 évi deczember hó 11-én. Véghely Dezső, alispán. rak még bevárták, mig másodszor hangzik .szabad.* .Maga az első mindenes?* kérdé mr. TrottJ „Szolgálatára,“ — válaszold ez és előtnt gyöngyház-gombos bársony-ruhája,* — azaz, key én házi szolga vagyok; a másik szolga az lén emberem, ki küldözésre és kisebb dolgok védésére való. Külömben kézi szolgának is szojiak bennünket nevezni. .Londonból való?* — kérdé mr. Trott. „Ez előtt cabot hajtottam,* volt a lajbni- kus válasz. „Miért nem most is? tudakozódék Trot .Mert nagyon hajtottam és elgázoltam^egy asszonyt,* válaszola röviden a .kézi szolga.* ,Tudja-e, hogy hol lakik a mayor ?* térdé Trott. „Hogyne,* válaszold a szolga, mint akinek van oka rá, hogy tudja. .Elvihetne hozzá egy levelet?* .Persze, hogy el.* „De ezt a levelet,“ monda Trott, a levéllel az egyik, és öt shillinggel a másik kezein; ,ez a levél anonym.* .Micsoda?* szakitá félbe a szolga. .Anonym, nem szabad megtuduiaJ hogy kitől jön. ,Ah, már értem,* mondá a szolga, fémével ravaszul csiptetve és a nélkül hogy elfakezést mutatna. „Már értem, — egy kis tréfái he? és páratlan szemét körüljártatá a szobában mintha tolvajlámpát és kéngyufát keresne. „Hohj* folytaid, léiben hagyva a keresést és szeme Trottra függesztő* de a mi mayorunk jogtudó/ ám, és biztosítva van. Ha haragszik rája, jobba teszi, ha nem gyújtja fel a házát, mert engen úgy se, szívességet tesz néki.* — És szívből kaiagott. Körrendelet: n járások szolgabirói és a rendezett tanácsú váiosok pol gávmesteri hivatalaihoz. 17096. Hazánkban, mely kiválóan nyerstermelő ország, népünk felvirágzása, vagyonoso- dása első sorban attól függ, hogy mezőgazdaságunkat a nyugoti cultur-államok mezőgazdaságának színvonalára emeljük, s kifejlesszük akkép, ogy a gazdálkodás a föld termő erejének megóvása, sót gyarapítása mellett a föld tulajdonosának a lehető legnagyobb jövödelmet adja és képessé tegye arra, hogy törzsvagyonának csökkentése nélkül az állam fejlődésével egyenlő arányban növekedő közterheket elviselhesse. Mezőgazdaságunknak ily irányban való kifej* lesztése a mint hivatása az államnak, a rendelkezésére álló hatalom minden eszközével, úgy elenged- hetleu kötelessége az egyeseknek, és pedig miután egy ember tevékenysége e téten eredményt alig mutathat fel, társulás utjáu. Az imént körvonalazott/és mindnyájunk által élénken óhajtott czél azonban csak akkor lesz elérhető, ha az állam és egykek vállvetve közreműködnek annak létesítésére./ Az állam a maga részéről ez irányban már nagyszabású működést i/dított meg, a vasúti hálózatot jó részben kiépítette, gazdasági és földmives iskolákat, vinczellér-képízdéket alapított, — szervezi a cultur-mérnöki intézményt, — a folyók szabályozására, mocsárok /evezetésére milliókat áldoz, a ló- és szarvasmarhí-tenyésztés emelésére állami födöztetési állomásai berendezése és tenyészállatok kiosztása által lözrehat és segélyezi mindazon gazdasági egyleteké a melyek őt üdvös működésében támogatják., E helyen szükségesnek látom fölemlíteni, hogy egyes gaztasági egyletek az állam részéről igen tekintélyes/segélyezésben részesültek és pedig kapott az 188l/évben, — hogy csak néhány példát idézzek, — a /arsmegyei gazdasági egylet 4000 frt államsegélyt, í— 3500 frt előleget, — a békésmegyei gazda/ági egylet 1000 frt államsegélyt, — a csikmegye/ gazdasági egylet 2000 frt államsegélyt, — /opronmegyei gazdasági egylet 3000 frt államsegély/ — ^Kapott a gömörmegyei gazdasági egylet 3. bikát, — a pozsonymegyei 5. bikát és közvetitése/mellett a községek 62. bikát ingyen, — a vasmeg/ei 10 darab bikát és 2000 frt kölcsönt beírni bitók beszerzésére. — Ezen kívül számos gazdasági/egylet hasonló adományokat, és segélyeket Jnyész-állatok díjazására, versenyek, kiállítások lindezésére. Mnd olyan dolgok, a melyek azt mutatják, ho|y a kormány a gazdasági egyletek működését ftt, a hol eredményt képesek felmutatni, móltályolja és azok működését anyagilag is tá- mogafii tudja. A. gazdasági egyletek működésének haszna még/egy irányban igen szembe szökő; — ugyan is aíegtöbb gazdasági egylet által megköttetett és a vjBzprémmegyei gazdasági egylet által is a közel jövien megköttetni fog a szerződés az el3Ő ma- gyí általános, esetleg más biztositó társulattal ári nézve, hogy a gazdasági egylet tagjai a ren dérnél olcsóbb díjtételek mellett biztosíthassanak. 7 A kedvezmény, amely még megállapítva nin- cpn ugyan, reménylhetőleg oly tekintélyes lesz, hogy Jók részére a kik jövőben mint egyletitagok fognak íztositaui, a tagsági dijat mindeu esetre pótolni lógja a gazdasági egylet tagjai által befizetett bizto- íitási dijakból egy rész a biztositó társulat által tZ egylet pénztárába befizettetvén; ez czéljának elérésére nagyobb auyagi erővel fog rendelkezhetni. Ezek előadása után, miután erős meggyőződésem, a miben csalódni nem fogok, hogy ha megyei gazdasági egyletünket támogatjuk, az említett előnyökben a veszprémmegyei gazdasági egylet is és igy közvetve a megye községei és lakossága részesülni fognak, a törvényhatósági bizottság 578! Ss2 szám alatt hozott határozatára való hivatkozással, felhívom a czimet, hogy jelen rendeletemet összes községeivel közölvén, hasson oda, hogy azok, mint község, mint erkölcsi testület az egylet tagjai közé belépjenek s a községi lakosok is minél számosabban beiratkozzanak. A czim közreműködését a gazdasági egylet és igy községeinek jól felfogott érdekében annál inkább elvárom, mert a mellett, hogy a csekély 3 forint tagsági dij a községi épületek olcsóbb biztosításánál már fedezetet talál, a gazdasági egylet képessé lesz a törvényes támogatás által arra, hogy hasznos működését a megye gazdászata érdekében minél tágabb körben megindíthassa. Veszprém 1882. deczemberhó 21-én. Véghely “Dezső, alispán. VIDÉKÜNK. Pápa, 1882. deczember 28-án. Városunk országgyűlési képviselője Láng Lajo3 úr a budapesti egyetemen, a statisztika rendes tanárának ueveztetetett ki. Ez okból a múlt héten ide érkezett és egy szombaton tartott választói gyűlés előtt mandátumáról lemondott. A választók igen rokonszenvesen fogadták és újból felkérték, hogy a jelöltséget fogadja el, mit az meg is ígért. A központi választmány, a választás napját január 8-ra tűzte ki. Választási elnök: Pap János ; elnök- helyettes : Szilágyi József; jegyzők: Dr. Koritscho- ner Lipót és Szokolyi Ignácz. Nem valószínű, hogy ellenjelölt is lesz, azért csendes választásra van kilátásunk. A helybeli tűzoltó-egylet betegsegélyző-alapja javára rendezett szini előadásoknak tiszta jövedelme 167 forint 91 kr. Polgár, (Folyt, küv.) Berhida 1882. deczember 24. (A ,,Veszprém“ tek. szerkesztőjéhez) Hogy mily jótékony hatással van s előnyös a fogyasztó közönségre, ha falu-vidéken is valamely iparág gyakorlatában egy kis verseny támad, igazolja itt a napokban előfordult következő eset. Egy élelmes várpalotai pékmester süteményeinek nagyobb kelendőséget szerzendő, kisérletkép két ízben is elküldte hármas falunkba segédjét egy tele hátkosárral. A bármely nagyvárosi mesternek is méltó dicséretére váló remek sütemény csakhamar elkelt, a min nagyot lendített az, hogy elárusítója szakványbau egy hatosért 7 darabot is adott zsemlye- s kifliből. Helybeli özv. péknőnk csinos kocsisa, a ki megvallva „helyre egy legény* s ki egyszersmind üzletvezető, hatalmas versenytársat látott a jövevényben, azt felkereste s a község házához hajtotta azon követeléssel: hogy ha még egyszer az ő .tárájába* betolakodni merészel, az elöljáróság kobozza el süteményeit s tolonczoltassa haza, különben kiszúrja — úgymond — szemeit, hogy többet ide jönni ne lásson. Az elöljáróság azonban a hetyke üzletvezető fenyegetéseitől, a ki mostani jó életsorára egykor visszaemlékezve legfelebb csak azzal vigasztalhatja meg magát ,én is voltam valaha szép asszony kocsisa* nem ijedt meg, hanem azon talpraesett tanácsadással utasította rendre, állítson ő is elő oly szép s jó süteményt, aztán adjon abból szintén 7 esetleg 8 darabot is s látni fogja, hogy féltett versenytársa nem fog neki többé akadék lenni sem a „fárákban, sem a filiákban.* A közönség osztatlan tetszésével találkozott eme magvas tanács használt. Azóta szebb s jobb Í3 a sütemény s meg többet is kapunk, a mi a szegénységnek jól esik, kívánják is, bár mindig igy tartana ez állapot, mi meg azt mondjuk, „éljen a verseny s győzzön a jobb* ! s vajha egyedárus mészárosainknak is akadna versenytársuk, vagy hogy az elöljáróság jobban ellenőrizné őket, ne lenne a közönség kénytelen oly sokszor egy klgr. rósz húst 10—15 dekogramm híjával telök elfogadni. Még egy korunkat jellemző dolgot a napi eseményekből. Egynéhány óv előtt hunyt el legszebb férfi korában egy férj, kit tehetős neje tett azzá, a mi volt. A gyöngéd nő drága halottja iránti kegyelete jeléül annak sírja fölé egy értékes carrarai márványkeresztet állíttatott e felirattal: ,A legjobb férjnek.* az idei utótavaszon elhalt e nő is jelentékeny hagyatékai jó részét néhai férje rokonainak hagyva. Ezek hűségük viszonzásáért ennek sírját egy szegényes fakereszttel jelelték meg, melynek árát (2 frt) a hitelező asztalos csak múlt napokban kapta meg tőlök nyolez havi lótás-futás után, miután hire terjedt el a faluban, hogy haza viszi a keresztet a sírkertből s újra befestvén azt, eladja más kegyeltebb halott részére, hogy „a veszett fejszének — mint mondá — tegalább a nyele kerüljön meg.* E történet itt-ott közbeszéd tárgyát képezte s igy valaki annak hallatára igy nyilatkozott: „Ilyen a világ ma, ez a nagy kalitka Sok itt a szép madár, csakhogy a jó ritka !“ mi erre azt jegyezzük meg: „Mindez által nem tölt úgy el a föld gazzal, Hogy ne birna néhol egynéhány igazzal“ kívánva a közelgő újév alkalmára szokásos egyéb jó kívánások mellett: „jöjjön el a hála és kegyelet érzelem országa s lakozzék mibennünk,* hogy lehessünk a szó szoros értelmében igazi emberek, mert ez az első és legfőbb kötelesség! Eplényi Márton. HÍREINK. |Veszprém, 1882. decz. 31-én. Lapunk tisztelt olvasóinak, valamint kül- és belmunkatársainak őszinte szívből boldog uj évet kíván a szerkesztő. Személyi hírek. — Széltiben el van terjedve azjörvendetes hir, hogy megyés püspökünk köz- tiszteletben álló tudós és nagyműveltségű titkára dr. Jánosi Ágoston ur lesz veszprémi kanonok. E perczig ugyan még a hivatalos lap nem hozta a kinevezést, de amit mindannyian óhajtunk, azt szeretjük mint valót fogadui. — A megüresedett taszári plébániára, mint halljuk, Bányay Gábor taszári káplán úr neveztetett ki plébánosnak. Halálozás. — A helybeli szürke nénikék egyik fiatal szép képzettségű munkás tagját, Sze- ratin nővért, temettük el múlt csütörtökön délután 4-kor, ki életének legszebb 18 éves korában jobb- létre szenderűlt. Temetése fényes volt. — Ugyancsak e héten balt el városunkban Mészáros Anna nevű 102 éves nő. Nyugodjanak békében. Megyebizottsági tag. — Múlt csütörtökön megboldogult Késmarky József helyett tek. Kolozs- váry József megyei íőjegyző úr választatott meg Veszprémben megyebizottsági tagnak. Gratulálunk a megyének ezen munkás tagjához. A veszprémi jótékony nöegylet karácsonyi ajándékához adakozni méltóztattak: Dr. Kovács Zsigmond 10 frt. Jánosi Ágoston 2 frt. Rédey Gyula 1 frt. Szabó Lajos 1 frt. Rosos István 1 frt. Dr. Palotay Ferencz 2 frt. Nagy József 1 frt. Póller Pál 1 frt. Végh Sándor 1 frt. Dr. Zánkay Gyula 1 frt. Kisovics József 5 frt. A kegyes tanitórendi ház 3 frt. Tarányi Ferencz 5 frt. Vogrovits Antal 3 frt. Behm József 1 frt. Keviczki Ella 1 írt. Farkas Constantin 1 frt. Br. Fiáth Ferencz 5 frt. özv. Glatz Ignáczné 1 frt. Berky Károlynó 1 frt. Dr. Csolnoky Ferencz 1 frt. üupka Jeromos 5 frt. Pribék István 5 írt. Taiiiáq