Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1882-11-26 / 49. szám
\ 1 É í í 1 t n t b k le m S'i kf m 61 va ad IC te lai ku id( •E raá má bei kát bai kO\ net val> zöti mej Józ rent gyái S e täte óra 1882. évi számadást, az id. t. ez. 133. §-ához képest, megvizsgálás czéljából a községi képviselő-testület elé terjeszszék s hogy ugyanezt is a fegyelmi bírságpénzek hova forditáss, biztosítása, kezelése, ellenőrzése és elszámolása iránt alkotott szabályrendeletünk 19. §-ának megfelelőleg, a fentebbi határidő alatt a törvényhatósági bizottsághoz felülvizsgálat végett leendő beterjesztés czéljából hivatalomnak küldjék meg. A szegény-alapot képező tőkék gyümölcsöző kezelése a községi képviselőtestületek felelőssége mellett történvén; felhívom a t. szolgabiró urat, hogy a szegény-alapról vezetendő 1882. évi számadás megvizsgálásánál a községi képviselőtestületeket figyelmeztesse, miszerint arra nézve, hogy a gyü- mölcsözés végett elhelyezett tőkék ezen módon való kezelését helyeslik-e? a bekivánt jelentésben minden esetre nyilatkozzanak, s a szegény-alapot képező tőkék elhelyezéséről is egyidejűleg név szerint való kimutatást adjanak be. Felhívom továbbá a t. szolgabiró urat, hogy minden községtől, a községi elöljáróságok által az 1882. évben kiszabott s az 1882. évben befolyt, vagy még hátralékos birság- vagy büntetés pénzekről s ezek hová fordításáról részletes kimutatást követeljen be s intézkedjék egyidejűleg arra nézve is, hogy a szegény-alapot illető és még kint levő más hátralékok kellő erélylyel a folyó év végéig behajtassanak. Felhívom még a t. szolgabiró urat, hogy az általa kihágási ügyekben az 1881. és 1882. években kirótt és a szegény-alapokat illető pénzbüntetésekről is kimutatást készítsen s ezt a fentebb már kiszabott határidő alatt hozzám terjessze be. Ugyanezen idő alatt várok jelentést arra nézve is, hogy a miniszteri engedélyek mellett előadásra jogosítottak részéről járása területén, mely községben és minő összegek folytak be az illető szegény-alap javára? Erős meggyőződésem, hogy a t. szolgabiró ur erélyes és éber ellenőrzése mellett a szegény-ügyet községeink, minden kivétel nélkül, rövid idő múlva megérdemlett figyelemben részesítik és igy a köz- igazgatás ezen nagyon fontos ágában is megnyugtató eredményt érhetünk el. Veszprém, 1882. évi nov. hó 23-án. 'Véghely De\sű, alispán. VIDÉKÜNK. A közönség köréből. Válasz a támadásra. Pápa, nnr, 18-án 1882. Igazán hallatlan merészséget követtem el, midőn Pápa városa 1883-diki költségvetését meg- kritizáltam; hallatlan merénylet, valóságos crimen laesae majestatis (felségsértés) hogy a szokásos schleudriántól eltérőleg — hírlapi utón és még nem is a .Pápai Lapokéban — tettem észrevételeimet. Ez igen súlyosító körülmény; mert ha a helyi lapban történik a kritika, akkor köztünk marad. Mi pápaiak ismerjük egymást és stoiismusal viseljük a megszokott — már szinte kedveltté vált — bajainkat. Hat év óta vagyok e tisztelt lapnak levelezője; tanúvallomásra merem felhívni úgy t. szerkesztő urat vagy bármelyik rendes olvasóját, hogy kritikámban volt-e valaha csak egy parányi támadás valakinek személye ellen: pedig kritizáltam elégszer, dicsértem sokkal szívesebben; de ha roszalni kellett, mindig tárgyilagos voltam, a javítási szándék mindig szembeötlő volt irályomban; most mégis két városi tisztviselő nekem ront gorombasággal és phrasisokkal. „A kinek nem inge, ne vegye magára* mondja a példabeszéd. Ha mégis találkozott két városi tisztviselő, a ki magára vette — bár én személyről nem szóltam és egy utóiratban a jeulenlegi polgármestert teljesen gyanumentesnek mondottam — akkor talán a ,suum cuique* (mindenkinek a magáét) elve szerint jár el. Nem kutatom kilétüket, nekem szemlyükhöz nincs is semmi közöm; mindig csak az ügygyei foglalkozom, természetesen a magam felfogása szerint. Lássuk az ellenvetéseket. Az első bekezdésben foglalt gorombaságokra nem reílectálok; e térre nem követem; mert sem goromba, sem babonás nem vagyok. Éu azt állítottam bogy 36 vagy 37 percent a városi pótadó. Erre a városi tisztviselő azt meri mondani „legföiebb 30 °/0 pótlékot kell fizetni, mi az ő (t. i. az enyém) állításának rémületes voltát már y6 részben deváiváija, valótlanságát igazolja.* Elküldöm szerkesztő urnák a közgyűlés által is elfogadott városi költségvetést; annak a 4-dik lapján olvasható. .Lesz pótlékkal megrovandó 86., lotj írt összes adó után 29 7/io% — 9897 írt, földadó után 1 7io% — 7ö05i írt ház kereseti adó után 6 5/10 perczent. A ki az összeadást érti, az már kiszámíthatja, hogy a ki legkevesebb pótlékot tizet, és ilyen alig lesz csak egy, ki töredéke a lakosságunk, tizet 31 és 3/lu perczentet, mig csaknem az összes lakosság tizet 36 és 2/10 perczentet. Kérdem, kiuek állítása rémületes és valótlan, és kinek részén van az igazság? 2. Azt mondja nekem az I. tisztviselő, ha nem tetszik a magas pótlék, elmehetek Pápáról; a II pedig hogy eu lakóhelyemet, bizonyos madárként beieketitem a közvélemény előtt. Uraim! iáokkal nagyobb jóakarója vagyok ón Pápának, ennek a nagy tieiyiséguek, mint őuök összevéve, igénytelen” szerény lakosa vagyok e városnak, az jóbarátom, úgy tekintem, mint egy házastársi, azért némelykor leplezetlenül szoktam vele beszélni és erre a költségvetés a legjobb alkalom. Első kelléke a javulásnak a baj felismerésre, a ki valakinek hibáira rámutat, azokat megnevezi, az mindig jó barátja az illetőnek, mindenesetre jobbakarója, mint a ki a hibákat elsimítja vagy pláne erényeknek igyekszik felmulatni. Ha a bajt eltitkoljuk vagy azt tagadjuk, akkor oda jutunk, a hova a város az ön hosszú kormányzata alatt már is jutott, t. i. hogy folyton sülyed. Tetszik látni, hogy én jóakarója vagyok a városnak, nem az ön, de a saját módom szerint, nem látok mindent rózsás szívben, mint ön, hanem annak valódiságában. Azért fölösleges nekem tanácsolni, ba nem tetszik, elmehet a városból; de vigyázzon, hogy az ön ura, az adózó közönség, önnek, adandó alkalommal ne adjon egy consilium abeundit. (elmozdítást) Tisztviselő N.! szörnyen megharagudott rám a miatt, hogy azt írtam, hogy a város adósságának legnagyobb része ismeretlen származású, valamiut ismeretlen annak hovaforditása. Megengedem, lehet hogy tévedtem, de én ezzel közhangulatnak adtam kifejezést. Ne is tessék ezen közhangulaton csodálkozni. Minden hiányzik, a mi egy város jellegéhez megkivántatik, nem szereztünk semmit és mégis 80.000 frt adósság? Biztos vagyok, hogy a városi közönség több mint 9/10 része, most hallotta először, hogy a város adósságának egy része hova fordíteatott, de az adózók szeretnék tudni a többi összeg hovaforditását is; ehhez van joguk, mert a kamatok és a tőke terhe igen nyomja vállainkat. Azért ha a közönségben levő — meglehet indokolatlan és helytelen — kételyeket, el akarja oszlatni, tessék akár e lapban, akár a pápai lap utján következő kérdésekre felelni: mikor vétetett fel pénz? mily összegben? kinek felhatalmazásával? mily czélra? és hova fordittatott ? Ha mindezen kérdésekre úgy tud megfelelni, hogy az adózókat megnyugtatja, akkor pater peccavit mondok (vétkeztem) de előbb nem. Ne tessék a közönséget a számvevői hivatalba utasítani, oda bizony nem megy 2 ember sem; hanem ott az újság. Hogy nem hajhászom a scandalumot, hogy senkit becsületében meg nem sértek, azt utolsó leveleimben eléggé megmutattam. Szolgáljon ez tisztviselő No. II-nek is tudomásul, ki szememre veti, hogy elfelejtettem több tárgyalás alatt levő üdvös intézkedést felemlíteni, én mindent közöltem; talán van, vagy lesz olyan, mi még jövőben fog tárgyaltatni, de arról csak nem irhatok, a miről még nincs tudomásom. Tessék megczáfolni, ha tud. Azt is resteli mind a két ellenfelem, hogy a városunkban levő nagy halálozást kapcsolatba hoztam a város rondaságával. Éppen a P. L. utolsó száma, vezérczikkben foglalkozik városunk elmaradottságával és tisztátlanságával. Mindkét ellenfelem sértést lát ebben orvosaink iránt. Nem oda Buda! Tetszettvolna magukat informáltatni orvosoknál, úgy mint én; ott oly felvilágosítást kaptam, a mint következik; de miről úgy látszik ellenfeleim fogalommal sem bírnak. Minden város, helység, község halálozási arányát az abban lakó orvosok csak igen kevéssé birják befolyásolni, mert függ az a helység helyrajzi fekvésétől, klímájától, lakosságának társadalmi viszonyaitól, azok kereseti módjától, foglalkozásuktól, gazdag vagy szegénységétől, valamint ezek mikénti elterjedésétől, és, most tessék figyelni, függ attól, hogy annak hatósága miként teljesíti, vagy nem teljesiti az 1876 XIV. törvényezikk 10. 11, 12, 14, 15, 24 és 25 §§-ban reá bízott teendőket. Úgy látszik, hogy ön az idézett törvényt nem ismeri, mert az abban foglaltak nálunk vagy éppen nem vagy hiányosan teljesítetnek. Nem csoda azért, ha szükséges volt a törvényhozás elé törvény- javaslatot terjeszteni, a tisztviselők qualificátiójáról, mely most tárgyaltatik. Hogy ezen kötelesség-teljesítésnek milyen áldásos következményei vannak, arra száz város példáját lehet felhozni úgy Europa mint Amerikában. Ajtudomány mar régóta leiismerte, hogy a halálozási arányt csak úgy lehet leszállítani, ha a megbetegedés lehetőségét kevesbítjük; betegek gyógyítása által ezt soha sem lehet elérni vagy csak igen csekély mértékben, mig a közegészségügyi teendők pontos és szigorú végrehajtása által Pápán is el lehetne érni, hogy minden esztendőben 100 vagy még több emberrel kevesebb halna meg miut jelenleg. Igaz, hogy e kívánalmak teljesítése sok pénzbe kerül, mi még szegények vagyunk, de lehetne szép eredményt elérni kevesebb pénzzel is, ha a város kormányzatán nem volna oly ezopf, mely auuak szemeit eltakarja és hogy ha e hatóság feje nem szegülne legkonokabbul ellen minden csekély újításnak és javításnak. Még egy pár szót ez ügy- ügyben tisztviselő Numero 2 úrral. Azt írja „holott a mi városunk óriási halálozási arányát illeti, az szemben egyéb vidéki városokéval valótlan állítás, mit czáfolui is felesleges.* Ily merész állítást még alig olvastam! Felesleges czáfolni 2+2=4; azt is felesleges czáfolni, hogy azt állítja, hogy egyszerre a holdba ugrik; de ha én azt a tényt említem, hogy október végéig meghalt Pápán 14.800 lakos közül 450 ember és hogy a Páp. L. utolsó számában az utolsó két hétről 24 halott vau kimutatva, holott Veszprémben csak ennek fele és Győrött — hol a halálozás szintén nagy — sokkal kevesebb halott vau kimutatva, akkor felesleges volna czáfolni — ön szerint — a nagy halálozást Pápán? Lássa, mégis ön az, ki szememreveti, hogy bővelkedem túlzásokban és szűkölködöm a logikában! A hol kérlelhetteu számok beszélnek, mint a statistikában, ott könnyű a bizonyítás és a czáfolás. Én nyújtottam száraz de borzadalmas számokat, tessék megczáfolni! de ön azt mondja, czáfolni felesleges; üres szónak, mai napság, nem akad hívője. Az adózó nép vajmi sokszor tapasztalta a a hires svéd minister azon mondatát: parva sapientia regitur mundus, (bizony kevés bölcse- séggel kormanyoztatik a világ.) A világ nagy, számtalan abban az országok, városok és községek száma és így egy-egy helységre nem juthat sok, abból a kevésből, de nekem korlátolt eszü alattvalónak nem illikraisonnlrozni; óra et labora (imádkozzál és dolgozzál,) ezen az utón kell maradnom, rizess, és ha nem tudsz mindig dicsérni, hallgass, mert a hatóság az isten alkotmánya és a kinek az isten ad hivatalt, annak észt is ad hozzá. Punctum. ) Polgár. B.-Filred, 1882. nov. 20-án. Tekintetes Szerkesztő ur ! »Molnár Aladár emlékszobrára“ kővetkező újabb adakozások érkeztek hozzám: A 118, 677, 678, 680, 683, 684, 685, 686 és 688-ik számú gyűjtőiveken nagys. Varasdy Lajos ur Tolna-megye kir. tanfelügyelője gyűjtött összesen 37 írt 30 krt. A 784-ilc számú gyfijtőiven Bálint Mihály ur Czegléden gyűjtött 7 frt 90 krt. A 13-ik számú gyűjtőiven Eleray Sándor ur Temesvárott gyűjtött 2 frt. A 625 ik számú gyűjtőiven László István ur a háromszék-megyei tanítótestület között gyűjtött 16 frt 10 kr. A 618-ik számú gyűjtőiven Varga Kálmán ur a barsi ref. tan-kerület pénztárnoka gyűjtött 10 frt. A 620-ik számú gyűjtőivre — az ív visszatartása mellett — Katona Isiváu ur az arad-vidébi tantestület pénztáruoka gyűjtött 12 frt 20 kr. 209-ik számú gyüjtőiven Gyulay Béla ur Budapestről küldött 1 írt. Főösszeg 699 frt 38 kr. Kiváló tisztelettel maradok tek. szerkesztő urnák alázatos szolgája. Sváb Lajos, agyi, pénztárnok. Hereiül, 1882. nov. 18-án. Tekintetes szerkesztő ur ! Engedje meg, hogy becses lapjában elmondhassam nézetemet azon szabályrendeletről, mely egyáltalában vendéglők, korcsmák, kávébázak záróóráira vonatkozik. Az első szakasz megszabja, Szt.-Mihály naptól, Szt.-György napig, este 9 órakor az üzletet bezárni, a ki pedig ezt nem teszi, arra a vendéglősre, a 4-ik szakasz meglehetős pénzbírságot szab. Meglehet, hogy a kik ezen szabályrendeletet alkották, tán abból a szempontból indúltak ki, hogy az iszákosságnak, s az ebből folyó éjjeli garázdálkodásnak eleje vétessék, s ezt én is, mint vendéglős is, helyeslem; azonban mégis figyelembe kellett volna a szabályrendeletnek venni olyan vendéglőket, a melyek utas-vendégeknek szálló helyül szolgálnak. Már most az olyan magamféle vendéglős, a ki egyedül az utas-vendégre van utalva és az utas-vendéget 9 érán túl beereszteni, vagy egyáltalán neki enni, vagy inni valót adni nem szabad, vajon az árendát, jövedelmi adót, miből ken'tse ki, pedig ugyancsak meg van ám a jövedelmi adó-prés csavarva, a jövedelmet meg a szabály-rendelet ugyancsak kicsavarja ám a vendéglősök kezéből. Tehát az a kérdés, hogy lehet-e ezen szabályrendeletet, általában a szabályrendeletbe foglalt üzletekre alkalmazni? miután a szabály-rendelet nem tesz kivételt. De megállhat-e ezen szabály-rendelet a beszálló vendéglőkre is! Én azt hiszem, hogy nem; mert a ki utón van, nem alkalmazhatja magát a szabály-rendelet órájához, még sokszor a legjobb akaratja mellett sem. Megvallom, hogy saját érdekemben beszélek, mert én a községbeli lakosoktól évenkiut nem veszek be két forintot sem, ha már mo3t az utasvendéget is ki kell zárnom, akkor egyúttal az üzletemet is bezárhatom. Azonban tán több vendéglős is van a megye területén, a ki szintén a szálló- vendégek által tartja fel üzletét, ezekre nézve okvetlen kell a szabály-rendeleten változtatni, mert annyi üzlet-embert nem lehet a szabály-rendelet értelmében vagy koldussá tenni, vagy pedig örökös zaklatásnak kitenni. Tisztelettel vagyok a tekintetes szerkesztő urnák kész szolgája Fejes Dániel. Biztos szer a phylloxera ellen. Örömmel adunk helyt az aJábbi soroknak, melyek oly egyszerű és olcsó szert ajánlanak a szölőgazdák réme, a phylloxera ellen, hogy azt még a legszegényebb ember is könnyen alkalmazhatja. Ez alkalommal tisztelettel felkérjük laptársainkat, szíveskedjenek az ügy érdekében e levelet átvenni, hogy az mennél szélesebb körben elterjedjen és az olcsó szer mennél több helyen eredményezze azon sikert, melyet igér. Tekintetes szerkesztő ur! Veszprém, 1882. nov. 21-én. Becses lapja 48. számában egy terjedelmes phylloxera-czikket olvastam Németh Gerő ur által aláírva. Valóban a czikk megérdemli, hogy azt legalább is egy párszor átolvassa bárki, abban ugyan bentfoglaltatik minden, de különösen csak az ajánltatik benne, mi a szőlő-tulajdonosoknak sehogy sincs kedvükre — a kordonok húzása. A kordónoknak magam sem vagyok pártolója, mert már azt is bebizonyította több tekintélyes és tudományos phylloxera-biztos ur, hogy a phylloxera még repülni is tud, ha pedig már repülni tud, akkor a kordonok haszontalanok, mert ha a szél felkapja azt a parányi állatot, csak is az isten tudja, hogy hol esik az le, tehát a kordon haszontalan. *) Tisztelt levelezőnk ezen válaszával az ügy lapunkban be van fejezve. Szerk. Nem akarok sokat írni a phylloxeráról, mert már nálamnál sokkal tudományosabb egyének igen-igen sokat Írtak, de a sok között, amiket olvastam, még mind nem volt az olvasható, hogy mitől dőglik meg az a phylloxera. Én alulírott saját tapasztalásomból merem a magas kormányt, úgy a szőlő-tulajdonosokat felhívni, hogy próbálják meg a következőket: 1- ször. A szőlőtőkét mind a két felül úgy kikapálni és a gyökerek mellől a földet eltávolítani, a mennyire csak lehet, nézze meg a tokét, hogy még van-e benne élet és ba a phylloxera bárminő vastagon legyen is a gyökéren, azzal ne törődjék, hanem vegyen ineszet, (oltott meszet,) jó trágya-lével és vízzel azt ritkítsa meg úgy, mint a hogy meszelni szoktak, nagyon erősnek nem kell lenni a mésznek, de elégve sem, hogy annak az ereje meglegyen azért és vegyen egy pár nyeles meszelőt, azzal jól meszelje be a tőkék gyökereit és a földet 15 perez múlva ismét kapálja a tőkék mellé é9 igy folytassa tovább és tovább. 2- szor. Ha trágyalé nem volna, akkor egy 5 akó fölolvasztott mész közé vegyen 1 kiló kékkövet, meleg vízben olvaszsza föl és azt keverje a mész közé, épen úgy megteszi a hatást, mint a trágyalé. 3- szor. A meszelő helyett még jobb a kézi fecskendő, egy darab fát kifúrni és egyik végén apró lukakat fúrni, hogy mérgesebben jöjjön ki belőle a mész, csakhogy ezen v i z i puskák- k a 1 lassabban halad a munka, mint a meszelővei, de jobb. Aki igy tesz, jót állok, hogy a phylloxerája elvész, sőt a szőlőjének nagy hasznot tesz a jó kikapálással, mert azon kell lenni, hogy a phylloxera eldögöljék. Ha valaki akarja, hogy megmutassam az eljárást, bármikor is igen szívesen elmegyek a helyszínére és megmutatom a legnagyobb készséggel, mert merem mondani, hogy egy rokonom és két jó barátom szőlőiben ezen próbám sikerült és biztosan ajánlom bárminő felebarátomnak, mert tapasztalásból és biztos sikerről van meggyőződésem. A kordón a phylloxerát meg nem öli, de soha, azért hát kordonokat a magas kormány hiába állíttat föl, mert ez az eset egészen más, mint a kolera, vagy marha-vész, vagy bárminő ragályos betegség, mert a phylloxera repül és az nem ismeri, bogy hol a kordon, hanem azt meg kell semmisíteni, azaz meg kell ölni, a mész pedig biztos halált okoz neki. Hogy mennyibe jön egy hold szőlő megmentése, azt ugyan nem tudom megmondani, mert csak néhány sor szőlőn tettük a próbát, hol a szőlő kezdett sárgulni, azaz hol a phylloxerát észleltük, de annyit mondhatok, hogy egy évi termés nem megy föl, mert a tőke egész uj életet nyer. Szabady István, volt gazdatiszt. A phylloxera. Mit kell tennünk, hogy a phylloxerát ne terjesszük? Sem ingyen, sem pénzért, sem könyörgésre sem hízelgésre ne adjunk sem sima vesszőt, sem gyökereset, sem tüzelőnek szánt venyigét vagy tőkét, sem használt szerszámot senkinek. Föl is tehetjük, hogy a közjólétet szivén hordozó, becsületes hazafi, ha már bajban van, nem kiváuhatja, hogy mások is belé kerüljenek, hogy ha már szerencsétlenné lett, nem akarhat még bűnös is lenni. Ne hordjuk széjjel a venyigéket kertelésekre; tartsuk a szerszámot künn a szőlőkunyhóban; ne engedjük, hogy a gazda, a béres, a kocsis venyigéből készítse a szekér-ülést, a mint ez némely vidéken oly szerfelett divik; mert ez utóbbi, tekintettel a szekeresek forgalmára, vásárból vásárra, határból határba szállíthatja el a bajt. Itt sem a hatóság, sem az utolsó végrehajtó eszköz a csősz, hanem egyedül az összes birtokosság akarata és ébersége vethet gátat — más nem. Az, a mit e sorokba felvilágositét betettem, ajánlom minden az ügy iránt érdeklődő hazafi figyelmébe1 A rémülettel járó kapkodás vagy léha lemondás nem ér semmit; a kicsinylés, a közöny, a kizárólagosan csak fölülről való várás és követelés annyit sem. A fődolog az, hogy az egyes polgár is mozogjon, legyen a központnak, a {szakembereknek tájékoztatója, segítője. Kivonatosan közöltem a fentieket. Az érdeklődőknek figyelmét ezzel felhívom a műre, szerezzék meg, azt hiszem a m. kir. term, tudományi társulatnál — mint kinek megbízásából íratott — megrendelhető. A phylloxera hogy mennyire el van terjedve, minő károkat okozot, kitűnik dr. Horváth Gézának báró Kemény Gábor földmivelási minister úrhoz benyújtott ez évi terjedelmes jelentéséből: »Ha a hazánkban eddig ismert infectiók növekedési viszonyait vizsgáljuk és azokat? a Délfran- czia-országban szerzett tapasztalatokkal összehasonlítjuk, arra a legalább némileg vigasztaló meggyőződésre jutunk, hogy a phylloxeravósz minálunk aránylag lassabban terjed, mint Francziaország déli részében. Francziaországban 1881. julius végéig, tehát alig két évtized alatt a vész ott már nem kevesebb mint 1.254,406 hektárnyi szőlőterületet lepstt el; ebből 671,802 hectár eddig teljesen megsemmisült, 582,604 hektár pedig még fennáll, de kisebb nagyobb mértékben szintén meg van támadva. Hazánkban a phylloxera már szintén legalább egy évtized óta megvan.; de noha az infectió számosabb pontból indult ki, még 1881. végéig is ösz- szesen 2200 hektárnyi phylloxera-lepett terület volt ismeretes.* Ez is nagy szám! Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az amerikai szőlőfaj ellenáll a phylloxerának. Tahi-Tótfalu határában (Váczczal szemben)
