Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1882-11-19 / 48. szám
) be magokat sem egyik, sem másik szakosztályba. Itt az ideje, hogy azok is sorba álljanak! Tájéko zás végett megemlítjük a szakosztályokat; I. A föld- mivelési-, II. Az állattenyésztési-, III. Kertészeti és méhészeti. Ezen szakosztály Gulden ur indítványára a »Fatenyésztéssel* lett kibővítve. IV. Szőlészeti- és borászati-, s végre V. Ipari szakosztály. Ezután Reé Jenő titkár ur többrendbeli miniszteri leiratot olvasott fel; melyek közül a .gyakori tüzesetekre' vonatkozólag a gazdakör igen helyesen azt a határozatot hozta: .hogy a gazdakör tagjai községekben iparkodjanak odahatni; hogy a gyakori tüzesetek meggátlása czéljából, — mely legtöbbször a magas biztosítási összeg miatt szokott származni — községenként egy becsülő bizottság alakuljon; a kinek azután kötelességévé tétetnék a biztosítás ellenőrzése; továbbá azon fontos teendő, hogy biztosítási tárgy értékét meghatározná. Ezen üdvös határozatért a devecser-vidéki gazdakör a legmélyebb köszönetét érdemli. Gulden György ur indítványára a faiskolák árva ügye is felkarolni határoztatott! — Szegény faiskolák ügye bizony régen pang! — Hány miniszteri rendelet lett már ez ügyben kibocsátva? Hányszor szólíttattak fel a községek elöljárói faiskoláik jókarba helyezésére? Bizony sokszor; de azért fényes eredményekkel nem tudunk dicsekedni! — Ha a devecservidéki gazdakör ez ügyben is a cselekvés terére lép, az üdvös hatás nem fog elmaradni. E lapok becses hasábjain volt már említve az, hogy a faiskolák ügyének felvirágzása a felügyelet- és kezeléstől függ. Kitűnő felügyelet, és szakszerű kezelés mellett lehet csak a faiskolákat rendeltetésükhöz elsegíteni. A devecser-vidéki gazdakör igen helyesen tenné azt, ha a kezelést és felügyeletet illetőleg javaslattal lépne fel a megyei közigazgatási bizottság előtt! A javaslatban mindent ki lehetne fejteni! Nem volna e czélra vezető „a néptanítókat is megnyerni a gazdakör részére ? Ők e dologban •— mint kik a viszonyokat legközvetlenebbül ismerik — talán tudnának alkalmas módokkal szolgálni! Az ujföldmivelési miniszternek üdvözlő felirat küldése határoztatott el. Szerkesztésével a jegyző, aláírásával az elnök és titkár bizatott meg. Az .Értesítő“ eszméje is megpendíttetett! Javaslat kidolgozásával Zalatkay István alelnök. Kéé Jenő, titkár. Bohn Gyula és Herczogh N urak bízattak meg! Ezek után több tárgy nem lévén: a választmányi gyűlés véget ért! Ceres. A „devecser-vidéki gazdakör“ Széchenyi Tál grófot földmivelés-, ipar- és kereskedelmi ügyi miniszterré történt kineve\tetése alkalmából következőleg üdvözölte Nagyméltóságu miniszter ur! Kegyelmes urunk 1 A »devecser-vidéki gazdakör* folyó hó 9-ére összehívott közgyűlésében — az elsőben, melyet tartott, mióta Excellentiádat a legmagasabb királyi akarat az ország földmivelés,- ipar- és kereskedelmi ügyei vezetésére meghívta: örömmel ragadta meg az 'alkalmat, hogy Nagyméltóságodnak legforróbb üdvözlejét tolmácsolja, azon legőszintébb örömnek adjon kifejezést, mely a devecseri gazdakör minden egyes tagját áthatotta, olvasván Nagy méltóságod nevét ezen igazáu megérdemelt magas polczon. Kétszeres öröm ez nekünk, mint kezdő egyletnek, mint gazdáknak, hogy vezetőül Kegyelmes- séged személyében egy oly kitűnő szakavatott hazafit nyertünk, kinek a mezőgazdaság terén is sikeres múltja a legszebb reményt nyújtja egy földmivelés ügyünket felpezsdítő fényes jövőre. Midőn tehát földmivelés-ügyünk felvlrágozása iránt, mely Magyarország lakosai jólétének, vagyo- nosodásának, ez által művelődésének egyedüli létalapja, Nagyméltóságodnak teljes megnyugvásunkat vagyunk szerencsések nyilvánítani, és földmivelés ügyünk élén Excellentiádban egy fáradhatlan tevékenységű vezérférfiut üdvözölni, ki nagy szellemének minden erejét annak emelésére fordította a múltban s jelen állásában is arra fogja felhasználni. Felkérjük egyúttal kegyelmes urunkat, részeltesse a mi szerény egyletünket minden gazdasági ügyre kiterjedő nagyra becsült figyelmében, s ne vonja meg tőle magas pártfogását addig, mig nemes törekvésével megérdemeli. Nagyméltóságodnak mindenben a legjobbat kívánva maradunk alázatos szolgái a »devecser-vidéki gazdakör* megbízásából, Lőrintén, 1882. nov. hó 14-én. Ihász Lajos, s. k. a gazdakör elnök. Ugyan a „devecser-vidéki gazdakor“ Kemény Gábor bárónak, volt földmivelés,- ipar- és kereskedelemügyi miniszternek távozása alkalmából a következő köszöntő feliratot küldötte: Nagyméltóságu miniszter ur! Kegyelmes urunk! A .devecser-vidéki gazdakör* folyó hó 9-én tartott közgyűlésén elhatározta Excellentiádnak, mint a gazdasági ügyek kitűnő érdemű vezetőjének távozása alkalmával őszinte mély sajnálatát kifejezni. Nagy méltóságod volt az első magyar miniszter, kinek vezetése alatt a magyar mezőgazdaság eddig nem tapasztalt lendületet nyert. Nagy méltóságod teljes elismeréssel adózott azon nagy eszmének, hogy Magyarország csak úgy lehet boldog ország, ha töldmivelése virágzik, s ez által a közvagyonosodás előmozdíttatik. — Excel- lentiádnak minden lépését ez eszme vezérelte! Láttuk Nagyméltóságodnak a mezőgazdaság legapróbb részleteire kiterjedő, mindent felölelő, kutató figyelőiét! S mi lett az eredmény? Magyarország föld- birtokosai uj életre ébredtek, s a legnagyobb készséggel követték a földmivelés fáklyáját vivő kitűnő ' vezért; s az együttes működés által soha el nem törölhető eredményeket vivtak ki. Engedje meg nekünk kegyelmes urunk azt, hogy szerény egyletünk létrejöttét igazán szívből jövő meleg szavakkal egyedül Nagyméltóságodnak köszönhesse meg. Gazdakörünk Excellentiádnak készségesen nyújtott nagybecsű segélyével volt csak képes Devecserben egy fényesen sikerült kiállítást rendezi, mely e vidék gazdáinál maradandó sikert hagyott hátra; Fogadja Kegyelmes urunk legmélyebb elismerésünk tolmácsolása mellett őrök hálánkat, mely után hazafiui üdvözlettel s |mély tisztelettel vagyunk alázatos szolgái a .devecser-vidéki“ gazdakör megbízásából Lőrintén, 1882. nov. 14-én. Ihász Lajos, s. k. a gazdakör elnöke. A veszprémmegyei gazdasági egyesület. A veszprémmegyei gazdasági egyesület igazgató választmánya f- évi deczember hó 3-án dél előtt 9 órakor a megyeház termében választmányi ülést tart, a melyre az igazgató választmány T. tagjai tisztelettel meghivatnak. Tárgyai az ülésnek: 1. A titkári teendők végleges meghatározása. 2. A megyei állattenyésztési szabályrendelet bemutatása. 3. Az első magyar általános biztosító társasággal kötendő szerződés pontozatainak tárgyalása. 4. Az egylet szervezésére vonatkozó egyéb intézkedések. 5. A beérkezett s addig érkezendő f. ügyek elintézése. Miután a veszprémmegyei gazdasági egyesület egyleti működését az egész megyére kitérjeszkedö- leg 1883. január hó elsejétől kezdve határozottan megkezdendi, különösen az ide vonatkozó intézkedések megtétele végett is felette kívánatos, hogy az igazgató választmány t. tagjai teljes számmal megjelenjenek. Veszprém, november 12. 1882Nagy Iván, gazd: egyesületi titkár. A külföldi ügynökök. Ez a mi jó Magyarországunk valóságos piacza a külföldnek. Ha valamelyik külföldi gyár túltermelésben szenved, ha kimustrált é3 selejtes áruczikkei otthon senkinek sem kellenek, küldi hozzánk, magyarokhoz és mi elég bárgyúk vagyunk az ausschus-portékát nemcsak méreg-drágán megvenni, hanem még honi termelésünk fölé tüntetőleg emelni is. Ha ott kinn, a mi drágalátos szomszédságunkban, valami részvénytársulat, pénz- vagy biztosítóintézet alakul, amelynél rendesen a közönség érdeke az utolsó, az a jó magyar nép megint az első, melyet be kell vonni és fonni, azt kell ostromolni kecsegtető Ígéretekkel és csillogó kilátásokkal és az a jó magyar nép fizet megint, mint a köles. Okos az a külföld, nagyon okos. Először hírlapjainkban hirdet egyet-mást úgy, hogy a magyar olvasónak szeme, szája eláll, hallván azt az iszonyú haladást, tökélyt, amit egy-egy külföldi feltaláló, gyáros, vagy a jó ég tudja, micsoda, elért, amely találmány mellett minden honi productum bliktri. Nagyon természetes valami, hogy e szédelgő hirdetést maguk a mi lapjaink is kötelességüknek tartják egekig magasztalni, ajánlani, unos-untig újra meg újra feltálalni. Mi az eredmény? A szegény magyar olvasó csupa kíváncsiságból meghozat egyet-mást, csak próbára; vesz részvényt, vesz sorsjegyet, csak próbára; biztosít, csak próbára, — és nem veszi észre a hálót, melybe jutott, nem a kelepczét, melyben megfogatott. Hisz azoknak a külföldieknek csak próba kellett. Ez nekik az igazi czéljok, mert ha száz vagy ezer ember csak próbára vesz valamit, biz az ilyen kövér próba beillik azután tisztességes vevésnek is. Ez az újságok utján való behálózás. Még veszedelmesebbek ránk nézve magyarokra a külföldi ügynökök. A magyar természet nyílt és őszinte. Azt hiszi, hogy mindenki vele szemben is az ajkán hordja a szivét. Pedig dehogy. És épen ez lesz azután a magyarnak a veszte, aki a körül- hizelgő mézes-mázos ügynöknek azután a horgára akad és préda lesz. A külföldi ügynökök tehát azok, akik ellen szavunkat felemelni szent kötelességünk. Évről évre szaporodik a száma ezen soványan bejövő és hizottan kimenő ágenseknek, akik valóságos élő csatornák, melyeken a szegény magyar népnek véres verejtékkel szerzett keresménye kifolyik a külföld telhetetlen torkába. Itt benn a szegénység egyre nő; sokan váudorbotot ragadnak, hogy jobb hazát keressenek, amely legalább a mindennapi kenyeret megadja. Ezzel szemben elnézzük, hogy íálvaink- és városainkban hemzsegjenek a külföld bérenczei, akik saját és megbízóik érdekeit csengő pénzben hizelgik ki az úgyis túlterhelt nép vagyonából. Elnézzük, hogy a külföldi biztosító intézetek tolakodó ágensei évekre lekötik a munkás nép erszényét és kiteszik annak, hogy befizetett dijain felül ráadásul még könyen beállható és költséges perekbe is sodortassák. Vajon nem tartjuk-e elérkezettnek az időt, hogy minden külföldi pénz-, biztositó-, vagy bármely más néven nevezhető intézet bolygó ügynökei csak kormány-engedélyivel Magyarországban, helyi hatóság engedélyivel pedig az egyes falvakvagy városokban járhassanak? — Mi azt tartjuk, hogy igen. Ajánljuk tehát ezt az országgyűlés A phylloxera. A phylloxeravész hazánkban folyton terjed, mindegyre pusztít. Láthatlan ellenséggel állunk szemben, nem tudjuk, mihez fogjunk, mit tegyünk ; csak fapogatódzunk a sötétben. A kutató, feltaláló ész még eddig nem talált eszközt, nem tudott fegyvert kovácsolni, melylyel a pusztító férget kiirthatnánk, vagy csak útját állhatnánk is. Sokan vannak a közönség közt, a kik a phylloxera idegen származásában kételkednek, s azt hiszik, hogy a parányi rovar mindig megvolt, és csak észrevétlenül lappangott szőlőnkben, vannak kik abban a csalfa reményben ringatják magukat, hogy a phylloxera nem találván fel minálunk a szaporodáshoz megkivántató kedvező feltételeket lassankint talán magától is kivész, és egy szép napon mentve látjuk szőlőinket. Ezek ellenében a szomorú tapasztalás azt bizonyítja, hogy a vészes gyökértetü nálunk is csak oly kérlelhetlenűl pusz- tít és elébb-utóbb ép oly menthetetlenül tönkre teszi szőlőinket, mint más országokban. »De nekünk meg kell élnünk a phylloxera daczára is !* Ezt hangoztatják többen, De akkor idejében fel kell ismerni a bajt, s az idáig ajánlt ellenszereket használnunk ellene Mert könnyebb a vészt megelőzni, csirájában elfojtani, mint — elterjedvén -- megsemmisíteni. Veszprémmegyében a Bakony hegységet kivéve — majd minden község bir kisebb-nagyobb szőlő- területet; abból fedezi — ha csak részben is — szükségleteit. Ezt figyelembe véve — azt hiszem — nem teszek hiába való munkát, ha csak röviden is a phylloxerával megismertetem a n. érdemű közönséget. Még mielőtt a phylloxera ily elterjedést vett volna, mielőtt a lapokat, könyveket ritkán olvasó közönség hallott volna róla, Herman Ottó »A Phyl- loxera-vész kiáltás* czim alatt egy könyvet irt erről. Fájdalom, a tapasztalás igazolja Herman urnák akkor sokak előtt jóslatszerű állításait. A műből egyes fontosabb fejezeteket, mondásokat kiírok, idézek. »Remeg Versecz, Fehértemplom, mely szőlőiben egyetlen életforrásait félti: remeg miuden kiválóbb borvidék népe —----— de nem általá nosa n! /* 1879-ben mikor a könyv megjelent, mondhatta H. 0. ur: nem általánosan, ma a tagadó nem szócskát bátran elhagyhatjuk — s lesz általánosan. ,A közönyösség, a kicsinylés s részben az a két valóságos átok is, a mely önmagunkban lakó zik, hogy t. i. a mások kárán okulni nem akarunk vagy nem tudunk, csak akkor ocsúdunk fel, a mi dőn a tűz már a körmünket égeti — és az, hogy nem az önmagunk erejében is, hanem mindig és kizárólagosan csak az államhatalom intézkedéseiben keressük, ettől nemcsak várjuk, hanem követeljük is az eszközt, a végrehajtást, ezek nálunk a phylloxera veszedelmét még nagyobbá, valóban végzetessé tehetik. E leírás által meg akarom törni a baj kicsinylését és a közönyt is, módot akarok nyújtani a bajnak nem szakemberek által való felismerheté- sére is, hogy annak nyilvántartása biztosítassék s igy a rendszabály czélszerü alkalmazása és keresztülvitele lehetővé tétessék; hatni kívánok egy aranymondás megszivelésére is, hogy t. i. a hol csak lehet: „segíts magadon, s az Isten is megsegít /“ A 12-ik lapon H. 0. ur a phylloxera fejlődését 24 ábrával illustrálja. Ebből világosan meglátjuk a féregnek föld feletti, föld alatti életét. A phylloxera rövid története. „A phylloxera a szőlőnek sajátlagos élősdije, mely kizárólagosan csak a szőlő gyökerén él s más növény gyökerére át nem megyen. Eredeti hazája Amerika, hanem az úgynevezett izabella, uagylevelü, kékszemü szőlővel hozatott Európába, különösen Francziaországba. A phylloxera roppant tömegekben lepi el a szőlő gyökereit, finom szipóját beleüti a gyökerekbe s kiszívja az éltető nedvet, amely nélkül a szőlő nem élhet meg; sőt több, szúrásával azt is okozza, kivált a legfinomabb, tehát az úgynevezett hajszál- gyökereken, hogy azok eltorzulnak, feldagadnak, olyanformán, mint támad a tölgy levelén a gubacs, s ez eltorzulás következtében képtelenekké lesznek nedvek felvételére, tehát a gyökérzetü eltávozása után sem táplálhatják többé a szőlőtőt. Ez az állat úgy szaporodik, mint a levéltet- vek s egy tavaszi nőstény utáu nyolcz, tiz nemzedék során őszig ezermillióuyi nemzedék támad. Miképen okozza a phylloxera a bajt? A phylloxera legnagyobb, szaporító alakja, úgy, amint a gyökereken tartózkodik, alig körömfeketényi hosszúságú, majdnem tojásdad alakú, tojássárga szinti kis állat, hat lábbal, két bajusszal szipóka csőrrel, melyben szuróserték rejlenek, melyek oly finomak, hogy egy finom emberi hajszál vastagságának alig hatvanad részét teszik. E finom sertéket beszúrja a gyökér finom csövecskéibe, amelyekkel a gyökér a nedveket felszívja, s igy a nedvek immár nem a tőkébe, hanem a phylloxera szipókáján át az állat gyomrába ömlőnek, azonfelül a gyökér megdagad, és képtelenné válik a tápláló nedvek fölszivására igy a tőke természetesen sorvadni kezd. Ezer és ezer állat lopván igy a szőlőtő éltető nedvét és gátolván a gyökér működését, a sorvadás jelei a legépebb tőkén a harmadik legtöbbször már a második évben külsőleg is láthatókká válnak: a vesszők gyöngék, a levelek kicsinyek, s már nyár derekán, sőt még ennél is korábban külső szélről sárgulni kezdenek. A levelek sárgulása nem olyan mint a rendes őszi sárgulás, mely mindig barnásba játszik, hanem oly rikító sárga, mint az érett bableveleké. Ha a tőkék ilynemű sárgulása bekövetkezik s az adott táblában egy pont körül körben terjed, tehátJierek foltot alkot, bizonyosan a phylloxerd- tói eredA bajnak körben való terjedése az állat életmódjából folyik. Az első megszállott tőkén százezrekre szaporodik fel az állat, megöli a tőkét s elvégre kifogy a tápláléka. Az egyes szőlőtöknek és azoknak egymástól való csekély távolsága úgy hozza magával» hogy a sor tőkéinek gyökerei is elérik egymást, né- bol éppen összeszövődnek. Azonfölül a kapált búza föld likacsai nyílt utat képeznek a parányi állat számára, s igy ez egész kényelemmel átvándorol a föld alatt, szomszéd tőkéről szomszéd tőkére, szomszéd sorról szomszéd sorra, jobbról, balról, felülről, alulról mindig a legközelebbire; természetes azután az, hogy kerek folt támad. Épen úgy mint az erdő hernyója a szabadban ágról-ágra s a szomszédos fák összeszövődő ágain végig fáról-fára terjeszkedik, a meddig az erdő tart, úgy terjeszkedik a phylloxera a föld alatt gyökér- ről-gyökérre, a meddig a szőlőültetvény csak tart. És a midőn az utolsó nemzedék a felszínre vergődik, szárnya kél: széthordja a bajt, mert ez a repülő alak lerakja a petét itt is, ott is a szö- lőtő föld feletti részére is, leginkább a sima vesszőre s igy mindenütt uj központokat létesít a végzetes uj körfoltok megalkotására. A phylloxera keresése és felismerése A phylloxera-bajnál, mint minden bajnál, az a fő, hogy: minél korábban veszszük észre, annál könnyebb és biztosabb a segítség is. Mert mint minden baj, úgy ez is kezdetben csekély. E szerint mindenki, a kinek oly szőlője van, a melybe bárhonnan s bárkitől a hatvanas évek derekától fogva máig, akár sima vesszőt, akár gyökereset elültetett, gyanakvó szemmel nézze telepét. Minden a rendes idő előtt sárguló tőke irgalom s kegyelem nélkül úgy ásandó ki, hogy gyökere mentői teljesebben kerüljön napfényre. Egy futó pillantás is elég arra, hogy meggyőződjünk, vajon a hajszálgyökerek épek-e vagy nem ? Hogy ha épek, akkor szép barnák, egyenletesen czérnavastagságuak; ha phylloxerások, akkor tyuktollszár vastagságra dagadtak, világos Zöldes fehérek, olyanok, mint a pinczébea induló Zöldség hajtásai. Uyen dagadt hajszálgyökeret közönséges, őt hatszorosan nagyító üveggel megtekintve, rendszeresen tetüt találunk rajta; ha nem találunk, akkor a gyökér többi részeit kell szemügyre vennünk. Ezeken szorgosan arra kell ügyelnünk: vajon nem látszik-e rajtok tojássárga, vagy rozsda- szinü apró, egyes vagy fészkes pettyegetés ? Minthogy a gyökér szépen barna, a világosabb tojássárga vagy rozsdaszinü pettyecske még az egyes is, könnyen vehető észre. Nyáron a phylloxera a föld felülethez közel fekvő gyökereken tehát magasabban tartózkodik; télire a legmélyebbre száll alá. 1. Hogyha a már sárguló tőkét kiásattuk — körülbelül junius vagy juliusbau — úgy akkor is, hogyha hajszálgyökerei még nincsenek földagadva, végig kell futnunk rajta, mert megtörténik, hogy a phylloxera még csak az erősebb részeken lészke- lődött be; tehát a tojás, vagy a rozsdasárga pety- tyekre kell ügyelnünk. 2. Hogyha nincsen nagyítónk, nem képzelhető magyar földön oly bortermő vidék, melynek orvosa, gyógyszerésze nincsen, s nem képzelhető orvos vagy gyógyszerész, aki valami szerény nagyítóval ne bírjon. Tessék a gyökeret olyanhoz vinni, s nincs eset reá, hogy a közjó érdekében fekvő csekély szolgálatot megtagadja. Mit kell teniinnk, mihelyt a phylloxerát észrevettük ? Ez a dolgok jelen állásánál fogva igen egyszerű: mindaddig, a mig a kormány az intézkedést magának tartja fent, rögtön jeléntést kell. tenni a m. k. földmivelési ministeriumhoz Budapesten. Szükséges ez a nyilvántartás miatt, hogy általános rendszabályok hozathassanak, és szükséges ez azért, hogy a hatóságnak módjában álljon egy szakértőt kiküldeni, aki a még szükséges vizsgála- latokat megejtve ezek alapján javaslatokat tehessen. Mit kell tennünk, hogy a phylloxerát meg ne kapjuk? A szőlőt jó karban tartsuk; gyönge betegeskedő tőkét ne tűrjünk benne és sem kereskedőtől, sem apánktól, sem testvérünktől ne fogadjunk el sem sima vesszőt, sem gyökereset, sem tüzelőnek szánt venyigét vagy tőkét, sem szőlő- mivelésre már használt szerszámot, szóval semmit. Mert a gyökeres vesszőn megkaphatjuk a gyö- veren szaporító alakot, a sima vesszőn pedig azt a Jetét, a melyet a röpülő alak rakott oda. Ne bízzuk el magunkat, hogy hát hiszen mindent jól megnéztünk! mert egyetlen egy hiba kell csak s a baj a nyakunkon terem. Ilyen apró s kiválóan szívós életű lényeknél, a minők aphylloxerákis, amelyek nap hevének, penésznek, rothadásnak kitéve egy hónapnál tovább élnek, ezer véletlen járul hozzá az elterjesztéshez. Elvisz- szük a kaczorral, melynek becsapójába egy rögöcske téved, el a czipőkre tapodott földrészecskékkel, az ásóval, kapával, mindennel* Itt is tulajdon azt kell tennünk, amivel az emberirtó ragadós betegségek s a marhavész ellen védekezünk: szigorú elzárkózás itt a fődolog. Álljanak össze az egyes borterületek biftokö- sai, tanácskozzanak, határozzanak; rendezzék maguk az őrködést gyakorolják maguk a felügyeletet; mert az, amit Írott rendeletek eredményeznek, mindössze csak annyit ér, hogy a végrehajtás a tűz mellett pipázó csőszre marad; már pedig mindnyájan tudjuk, hogy mennyit ér az! CiA legjobb kordon, a legtökéletesebb felügyelő és ellenőrző a polgárok összesége, mely a feladatot megosztja, s igy nagy körben könnyedén és emberileg a legtökéletesebben végre is hajtja Németh Gerő, (Vége köv.)
