Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1882-10-29 / 45. szám
koszorút legillatozóbb érzelemvirágainkból, s ha már a távolság miatt, mely minket sírjától elválaszt, nem tehetünk is természet ölén nyilt virágokból font koszorút sírjára, helyezzük amaz értékesebbet szivünk oltárára, hogy neve és dicsősége, szelleme és emléke, erényei és szép lelki tulajdonai mindig velünk legyenek, minket nemesítsenek, s utánzásra és követésre buzdítsanak . . . . . . Halálban is halhatatlan ! . . . Szendergő poraid béke lebegje körül!!! S^varatkó Kálmán. Mi újság a nagy világban? Oroszországban agrárius zavargások törtek ki. A parasztok a földbirtok újabb felosztását követelik. Az izgatók faluról falura járnak, s felhívásukra az elégedetlen nép felfegyverkezve tüntet a hatóság ellen. A birtokos osztály meg van rémülve. — Háborús jelnek tekinti egy távirat az orosz kormány azon intézkedését, mely szigorúan tiltja a lókivitelt Ausztria — Magyarországba és Németországba. A montenegrói kormány nagy sietséggel folytatja az erődítési munkálatokat; ezen munkálatok keresztülvitelére Oroszország Montenegrónak négy százezer rubelnyi szubvencziót adott. oA porta azzal a kérdéssel fordult a péter- vári kormányhoz, vajon a hadikárpótlásnak január elsején esedékessé váló első részletét nem fizethetné-e csak mártius elsején, mint a török péz- iigyi év kezdetén. A pétervári kormány erre kijelentette, hogy a kívánt halasztást meg nem adhatja. oA\ egyptomi ügyben az érdekelt hatalmak közt, még mindig nem jött létre a teljes megállapodás. Az Arabi pasa ellen emelt vádpontok átadattak a védő ügyvédeknek; a tárgyalás azonban valószínűleg el fog halasztatni, hogy a konstantinápolyi negyven felmentő tanú kihallgattathassék. Francziaországban új viharok vannak kitörőben. A szocziális forradalom szervezkedik s fegyvereit próbálgatja a köztársaság egyes megyéiben. Legitimisták, szocziálisták, anarchisták, nihilisták élénk mozgalmat indítottak meg, s népgyüléseken adnak hangos kifejezést egymástól eltérő vágyaiknak óhajtásaiknak. Párizsi hírek szerint Lyonban egy népgyülésben egy szónok ajánlkozott a köztársasági elnök meggyilkolására; az illetőt bíróság elé fogják állítani. Ugyanitt egy kaszárnyába bombát hajítottak ; egy titkos dinamit-gyárat is fedeztek fel. Az elfogottaknál talált iratokból kitűnt, hogy ezen felforgató forradalmi szövetségnek külsőországokban is vannak tagjai és összeköttetései. ‘Belgrádban egy Markovics Helena nevű özvegyasszony revorverrel kétszer lőtt Milán szerb királyra. Tettét boszúból követte el, mivel a király férjét összeesküvésben való részesség gyanújából kivégeztette. A revolveren, melylyel Markovicsné a királyra lőtt, orosz felirat látható. ÖA horvát országgyűlés terme visszhangzik azon szitkoktól, melyeket a radikálisok Magyar- ország ellen szórnak. A tiszaeszlári bűnügyben a vizsgálat befejeztetett. I Arany János. I f 1882. okt. 22. Meghalt. Eltemettük. Oh ! hiszen tudtuk, hogy a kór, mely annyi éven át kínozta: végre is halálos lesz. Hiszen tudtuk, hogy a csapás, bármikor jő, nagyon fog fájni nekünk. És mégis, most olyan nehéz azt ^viselni. ségemet visszautasította és a ki után egy vén koldus elsántikált. Már ismét azon rejtélyről kezdtem gondolkodni, midőn délczeg férfiú állt meg előttem. S szemei úgy hasonlítottak az 5 év előtt látott koldus szemeihez. A férfiú gyengéden kérdé kilétemet. — Én Barna István ügyvéd vagyok — vála- szolám. — — Én pedig K . . . y gróf, viszonzá az ismeretlen— Ismeri-e uram e pénzdarabokat? kérdé tovább. — Igenis ismerem. Ez tiz krajczár osztrák értékben. — Tudja-e, hogy került ez hozzám. — Biz azt én nem tudom. — Hát majd megmondom én: ezt ön nekem alamizsnaként adta 5 évvel ezelőtt. Midőn a grófnak újból szeme közé néztem — folytató István bácsi — és láttam azokban ama bizonyos koldus szemeit, fölvilágosítást kértem, mit a gróf következőképen adott: — A hadseregben, mely e nemzet szabadságáért oly hősileg küzdött — dicsekvés nélkül mondva — nem tartoztam az utolsók közé. Midőn veszve volt minden, az én nevem is a halálra Ítéltek sorában volt és mint koldus bujdostam az országban. A többittudja, öt év előtt hitvesemnek halottak estéjére e adtam temetőben a légyottat. Ön, ki oly nyájas és barátságos volt szeretett nőmhöz: engem örök hálára kötelezett. A szegény nő — midőn ön megszólította — osztrák kémnek gondolta önt és egy pillanat alatt — mintha alamizsnát adna — •értesített a helyzet felől. Azonban én személyesen akarván meggzőződui, önhöz mentem és egy pillanatra meggyőződtem a fé/ő asszony állításának elTudjuk, hogy meghalt. Tudjuk, hogy az ő dalát nem halljuk soha többé. És mégis ! olyan nehéz elképzelni, hogy az az ajk néma, azok a szemek beesettek, s az a kéz hideg. Hogy a szívben nincs többé érzés és az agyban nincs többé gondolat. Ha megértettük, hogy Arany János nincs többé, hogy meghidegíílt tetemei a sírban feküsz- nek, mélyen : akkor sírhatunk. Most, ezt a sirt látván szemeink előtt, mely az ő földi alakját magába fogadta: csak most tudjuk, ki volt ő és mit vesztettünk benne ? Mint költő nagy és lángeszű. Mint ember szerény és jellemes. Mint hazafi hü és önfeláldozó. Mint családatya gondos és szerető. És most a sírban nyugszik. Oh! az az őszi nap nagy szomorúságot hozott ránk. Ő tudta, mint kell dalolni nemzetének, hogy gyászát megenyhítse. Nem a saját egyéni panaszait zengte; hanem költeményeket, a melyekkel a szunnyadásnak indult nemzeti önérzetet ébresztette fel álmából, abban az időben, a melyben a gondolat és vágy leirása fogságot szerzett írójának. Azon kor óriásai jól tudták, mint kell képekbe rejteni czélzásokat, óhajtásokat, vigasztalást. Zengett arról az időről, a melyben fényes neve volt a magyarnak kelettől-nyugatig, déltől-éjszakig. Mintha mondta volna: Ilyenek legyetek dicső ősök szendergő ivadékai! Nemzetem ifjúsága! őt vedd magad elé eszményképül ! Légy, mint ő volt, komoly, szorgalmas, tudományos! Ne szavakkal, hanem tettekkel akarj segíteni e sokat szenvedett hazán! Olvasd munkáit és tanulj belőle: igazi, forró honszerelmet, nemes szerénységet és szilárd, férfias jellemet! így fog visszatérni egykor az idő, a melyről ő dalolt: a melyben három tenger habjai mosták a magyar birodalom határát s e népnek nevét tisztelettel említé mind az egész világ. A mit akkor fegyverrel szereztek a hadverő hősök : azt most mi tudománynyal és szorgalommal szerezzük meg. Ha dicsőűlt szelleme reánk tekint: boldogságot és megelégedést találjon e földön! Mert én nem hiszem, hogy ő meghalt. A mi földi, az elszállt belőle: de szelleme itt fog járni közöttünk, a míg csak magyar lesz: örökkön- örökké ! Szomaházr István. VIDÉKÜNK. Pápa, 1882. október 25-én. Legközelebb fog tárgyaltatoi Pápa városa költségvetési előirányzata az 1883. esztendőre. A bevételek összege 29.487 forint; a kiadások összege G0.104 forint; pótadó által lesz tehát fedezendő 30-616 forint, a mi minden adó forint után 36 vagy 37 krajczárt tesz ki. Tetszik ebből látni, hogy drágán kell megfizetni azon sehogyan sem irigylendő szerencsét, ezen elhagyatott folyton sülyedő nagy helységnek lakosa lenni. A bevételekben következő tételek szerepelnek: vásár és piaczbér 7010 frt, városmalom 2312 frt, házbér 1074 frt, 4 korcsma 1798 frt, városi földbirtok 4842 frt, különféle alapítványok kamataiból 1875 frt, vasúti vám 3000 frt, és több apróbb bevételek. A kiadások között szerepelnek: adó 2256 írt, tisztviselők és szolgák fizetése 17.792 frt, 12 hajdú ruhája 976 frt, a hitfelekezetek elemi iskoláinak segélyezésére 6800 frt, ismétlő iskolák 600 frt, ovoda 765 frt, torna-tanitás 106 frt, rajziskola 680 frt, polgári leány iskola 1036 frt, helybeli jogakadémiának 600 frt, faiskola 400 frt, szegé nyék heti segélyezésére 5000 frt, árvák tartására 738 frt, kórház költség 1975 frt, adóbehajtás 1740 frt, behajtatlan pótlék 2000 frt, katonatisztek szállása 1180 frt, irodaköltség 860 frt, város adósságának kamatja 5016 frt, napidijasok 736 frt, hírlapok, posta és távirda 63 frt, tüzoltólenkezőjéről. Ön, ki nőm iránt oly barátságos, irántam — a koldus iránt — pedig oly kegyes volt, fogadja most jobbomat és legyünk ezután jó barátok. Melegen szorítottunk kezet — folytatá uram- bátyám — azután a gróf nejéhez vezetett és bemutatott. E percztől köztünk a legbensőbb barátság fejlődött. Gyakran meglátogattam gróf K . . . y-ékat és ők is engem. Négy év előtt a gróf baráti kérésére elmentem velük Velenczébe. Nem akarok most Velencze elragadó nagyszerűségéről szólni. A derék gróffal és nejével egy alkalommal csónakázni voltam, de bár ne lettem volna; mintegy 1000 lépésnyire lehettünk a parttól, midőn hirtelen iszonyú vihar keletkezett,; röviden csak annyit mondok, hogy a hullámok bevitték csónakunkat, azután feldöntötték . Egy darabig úsztam. és kétségbeejtő helyzetemet még borzasztóbbá tette "az, hogy látnom kellett K . .. y-ék hasonló helyzetét. Egyszerre a hullám — tudja Isten honnan — egy széles gerendát hozott elém, melyen Isten akaratjából partra vergődtem. Életemnek azonban nem igen örvendtem, mert K ... y-ék legkedvesebb barátaim a bőszült hullámok közt lelték halálukat. Három nap múlva halva fogták ki a szerencsétleneket Velencze közelében, én pedig siettem őket hazahozni és családi sírboltjukba temettetni. A derék K . . . y családnak ez volt az utolsó sarjadéka és most már csak az elhunytnak tisztelői látogatják időnkint a család sírboltját. Holnap halottak estéje lesz, tehát most már tudhatod öcsém, hogy minek az a koszorú. Mire István bácsi e históriát kényes szemekkel befejezte; a levelesi csárdához értünk. egylet 1400 frt, utczavilágitás 1398 frt, városi épületek fentartása és biztosítása 1060 frt, vasúti vám költsége 1640 frt, utczatisztitás, szemét kihordás, hidak korlátok, csatornák 254 frt, előre nem látható költségek fedezésére 1000 frt, és még több apróbb kiadások. Ha igen röviden akarnók jellemezni ezen költségvetést, akkor az ítélet a kővetkező: túlságos sok a kiadás a tisztviselők és szolgák czimén, mert a kiadások 31 százalékát teszi; mind a mellett a fizetések silányak. Igen dicsérendő a közoktatásra fordított összeg, mert minden adóforintból több mint 18 krajczár fordittatik e czélra; ugyan az áll a szegények segélyezéséről, de itt megjegyzendő hogy daczára az e czélra fordított nagy összegnek a segélyezés távolról sem elégséges, mert Pápán oly nagy s számos a szegénység, hogy a fenti összeg tiszszeresse is alig volna elegendő minden nyomort megszüntetni. De mivel gazdag emberek Pápán nincsenek, az adózók úgy is igen megérzik a terhek súlyát. Ezen szegénység és a kereset hiánya okozzák ezt, hogy a pápaiak kénytelenek tömegesen a várost elhagyni és gazdagabb szerencsésebb városban munka után lálni, a mi viszont okozza, hogy a pápaiak után felmerült kórházi költségek, tetemes összeget tesznek ki. Érzékenyen nyomja vállainkat az adóbehajtás. E szegény város túlságosan van adóval megterhelve, a legjobb akarat mellett sem bírjuk el a ránk diktált adót, azért kell minden adó forint után 3 krajczárt fizetni annak behajtásáért, mert azon szomorú pénz, mi e czimen, befolyik oly kevés, hogy nem sokat nyom a latban, azután nem lehet róla elmondani „non obt* mert a nyomor, szenvedés és kétségbeesés átka ragad rajta. Van a városnak körülbelül 80.000 forint adóssága, a miben az a komikum van, hogy legnagyobb részéről senkisem tudja, hogyan keletkezett, mikor és miczélra lett felvéve és hova fordittatott. De ne tessék ám gondolni, hogy ez talán régi örökség. Óh nem! még 1848-ban egy krajczár adóssága sem volt a városnak. De ezen kómikus és rejtélyes adósságnak az a szomorú valósága, hogy a kamatok az összes kiadások több mint 8 perczentjét teszik. Dicsérendő a város buz- gósága a tüzrendőri ügyekben. A tűzoltó egyletnek fizet évenként 1400 frtot, de szívesen fizetjük, mert tudjuk hogy a vagyon tűz elleni biztonsága a legjobb kezekben van. A világításra van előirányozva körülbelül 1400 forint; 200 forinttal több, mint a múlt években a petróleum adó miatt. Van a városnak vagy 105 lámpája; minden fél-mértföldre egy lámpa, és ezek legtöbbje csak pislog. Igen ráillik szegénységünkre. A város tisztántartására van előirányozva 254 forint; még egy fél krajczár sem esik egy adó forintra. Ez adja meg Pápa városának a jellemet. Mi az úristenre bízzuk az utak javítását, a sár eltávolítását a napra és a szélre, az egészségtelen port ingyen veri le számunkra az eső. A borzasztó halandóság, mely városunkban uralkodik, egy perczig sem zavarja nyugalmunkat, mi azt már megszoktuk, hova is lennénk mi pápaiak, ha kevesebben halnának meg? a drágaság miatt már nem lehetne venni a piaczon semmit. Már Oktober vége felé járunk és mégis még alig halt még meg ötödfélszáz. Mi az 14.800 ember között? Legalább annyiban van dicsőségünk, hogy a nagy halálozással biró hazai városok között az elsők között vagyunk. Polgár. Pápa, 1882. okt. 26-án. A magyar Tyrteus budapesti emlékszobrára küldött koszorúk között megfelejtkeztek a lapok említést tenni Pápa városáéról, melyet Fenyvessy Fe- rencz országos képviselő és a városi képviselő testület tagja helyezett a szobor talapzatára. A helybeli ref. főiskola önképzőköre, melynek Petőfi egykor tagja volt, bizonyára szintén életjelt adott volna ez alkalommal, de az iskolaév csak e hó elején kezdődvén, az alakulással megkéstek. A lelkes fiatalság e csorbát úgy szándékozik kipótolni, hogy a jövő hóban fényes Petőfi ünnepélyt rendez. Nagyobb kereskedelmi forgalommal bíró városok több Ízben sikeresen folyamodtak már a kormányhatósághoz a házaló kereskedésnek kitiltása — No most öcsém, mondá urambátyám, ha akarsz most menj vissza, vagy jöjj velem. Dehogy mentem volna vissza, hisz most már én is úgy éreztem a dicsőült K ... y grófok iránt, mint István bátyám. Éjfél elmúlt, mire a K . . . y kastélyban leszálltunk, hol az agg komornyik a kastély egyedüli lakója fogadott bennünket. A következő este rendeltetési helyére tettük a koszorút és meggyujtot- tuk a szövétnekeket, melyek a megfordított családi czimerre kétes fényt vetettek. Koszorúnkon kívül ott volt még többeké is, kik a szabadsághős iránti kegyelet adóját le akarták róni. ... ott álltunk szótlanul, csak mikor a toronyban az éjfél utolsó kondulása is elhangzott, tértünk nyugalomra ......... Ha t év folyt le azóta, hogy István bátyámmal K . . . falván voltam. — Véghetetlen folyó az idő, melynek minden cseppje egy év. Hat év! mi rövid idő, hogy lefolyása alatt István bácsi és az elaggott komornyik az örök nyugalomra térjenek. — Most már nyugosznak ők is. Az őszi szellő susog nekik ama szomorujátébról, melynek első felvonása a születés, második a szenvedés, a harmadik pedig az enyészet. És ők hallgatják az őszi szellő susogását és álmodnak őrökké. . . . Halottak estéje van megint. Ah a nyugvó K . . . y grófok fölfordított czi- merén megfogja e valaki gyújtani a kegyelet világát? Igen, hisz a szabadság bajnokának a honfikegyelet nyújt koszorút .......... c. Deérfalvy Győző. iránt. Ez alapon városunk képviselete is szerencsét próbált már ismételten, de eredmény nélkül. Szombaton a közgyűlés elé kerül a miniszter újabb leirata, mely a város kérelmét mellőzi, a nélkül, hogy utalna a mértékre, melyet az ilyen engedélyek osztogatásánál használ. Ennélfogva előreláthatólag a képviselők újabb felterjesztést fognak elrendelni. Ugyanez alkalommal kerül szőnyegre az óvodavezetői állomás végleges betöltése is, mely iránt igen nagy városszerte az érdeklődés. Mint halljuk, egy újabb óvodát is készülnek felállítani, s eként 3 lesz városunkban, melyek között az apáczáké annyiban leginkább megfelel czéljának, hogy az ilyen intézmény a kevesbbé tehetős szülékre nézve leghasznosabb. A városi tanács behatóbb megvitatás után elhatározta, hogy a város közepén eredő vízlevezető árkot, mely csekély esetjénél fogva kétségtelenül a miasmák fészke, szabályoztatja aként, hogy a bele ömlő csatornák vize s egyéb liquidumok gyors lefolyást nyerjenek s ne kelljen az embernek a sétatér közelében már kitérni a Cinca bűze elől. Somogymegye törvényhatósága a sertéslopások meggátlására igen életrevaló határozatot hozott, minek alkalmazása bizonyos veszprémmegyei községek lakosaival szemben is indokolt lenne. Ajánljuk az illetők figyelmébe. _________ -síje l entés és felhívás a „MOLNÁR ALADÁR-EMLEK- ügyben. A balaton-felvidéki néptanító-egylet f. év elején, boldogult Molnár Aladár emlékének megörökítése czéljából, gyűjtést indított meg a magyarországi tanítók körében. A szétküldött 1024 drb. gyiij- töivből f. év szeptember hó 30-ig 96 érkezett be, . és pedig 31 üresen, 65 pedig 575 frt, 98 krral — mely összeg a veszprémi takarékpénztárban van elhelyezve. Az adományok rendes, részletes kimutatását és nyugtázását a “Néptanítók Lapja“ volt szives időnként közölni; azonkívül közölve voltak a “Zalai Tanügyben,“ a „Veszprém“ czimü lapban és a gyűjtők kívánságához képest egyik-másik vidéki tanügyi szaklapban. Midőn gyűjtésünk eddigi eredményéről a nagy közönségnek jelentést tennék, egyszersmind tiszteletteljesen felkérem mindazokat, kiknél gyüjtőiv van, szíveskedjenek e kegyeletes czél érdekében a gyűjtés körül minél nagyobb buzgalmat kifejteni, s az adományokat, a gyüjtőivekkel együtt, legkésőbb f. év deczember hó végéig beküldeni. A netalán üresen maradt iveket is bérem beküldeni, hogy a gyűjtés befejezésével, minden kibocsátott gyüjtőivről számot adhassunk. Gyűjtőivekkel még mindig szívesen szolgálunk. A balaton-felvidéki néptanitó-egylet nevében B.-füred, 1882. okt. 10. Nagy Áron egyleti elnök. A magyar szt. korona országainak vörös-kereszt eg-ylete. 1353. szám. 1882. Tisztelt választmány! Országszerte ismeretes azon nagy csapás, a mely déli Tirol nagy részét az elmúlt hetekben érte, midőn a kiáradt folyók az egész vidéket elárasztva, a városokat és falvakat romba döntötték, a termékeny földet részint elsodorták, részint kőgörgetegek kel betemették és így a szegény népet a megélhetés lehetőségétől évek sorára megfosztották. A nyomor véghetetlen nagy, mert az emberek, mint a naponként érkező hirek tudatják, élelmüket tökéletesen elvesztették, a nép most a tél kezdetén már éhséggel küzködik. Miután a vörös-kereszt egyletek alapszabályainak egyik pontja akként hangzik, hogy a vörös-kereszt egyletek feladatai közé nagy Ínségek alkalmával a hathatósközremfíködés szintén tartozik,a tiroli hazafias országos segélyzőegylet bizalomteljesen hozzánk is fordult és fölkért, hogy elszerencsétlenedett honfitársai felsegélyezésére gabonát, lisztet, hüvelyes ve- temén.veket, burgonyát, füstölt húst stb gyüjtsüuk. úgy az általános humanismus, mely akkor „ nyilatkozik legerőteljesebben, midőn a szerencsétlenség legnagyobb, valamint azon szorosabb baráti kötelékek, melyek a magyar vörös-kereszt egyletet a lajthántuli hason egyletekhez fűzik, köteleségilnkké teszik, hogy ezen felhívásnak tőlünk telhetőleg megfeleljünk. Meg vagyunk győződve, hogy, midőn egész vidékek lakosainak életfentartásáról van szó, a magyar nemzet nagylelkűsége, a mely mindenkor, a midőn a nyomor könvüit letörölni kell, a legkészségesebben segített, a jelen esetben sem fogja megtagadni áldozatkészségét, ha a tisztelt választmányok minket törekvésünkben hathatósan támogatni fognak. A tiroli vörös-kereszt egylet élelmi czikkeket kér, azonban pénzt is elfogad, miért óhajtandó volna, hogy egyleteink a gyűjtést úgy romlásnak alá nem vetett élelmi czikkekre, mint készpénzre terjesztenék ki, mi nem zárja ki azt, hogy azon egyletek, a melyek már nagyobb alaptőkével rendelkeznek ennek bizonyos részét az alapszabályok 15., 16. §§-ai értelmében szintén e czélra fordíthassák. Tisztelt választmány! Ismerve hölgyeinknek áldozatkészségét és ismerve a t. választmánynak erélyét és ügybuzgalmát, a siker biztos reményében bocsátjuk felhívásunkat a t. választmány elé. S csak arra kérjük még föl a t. választmány, hogy intézkedéseit a gyűjtések megindítására haladéktalanul megtenni szíveskedjék, mert a nyomor most legnagyobb s kétszer ad, ki gyorsan ad. A gyűjtött könyöradományokat ezen czim alatt „Patriotischer Landes-Hilfs-Verein für Tirol“ Innsbruckba közvetlen kérjük feladni; a vasutak ezen
