Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1882-10-01 / 41. szám
VIII. évfolyam. 1§§3. 41-ik száíin. Veszprém, okt. 1. Megjelen e lap a „HIVATALOS ÉBTESÍTŐ“-vel együtt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben kü- lönlap adatik ki. — Előfizetési ár mindkét lapra : negyedévre 1 irt 50 kr. ;- félévre 3 fi t; egész évre 0 frt. Egyes példányok ára )5 kr. — Hirdetések dija: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyilttérben 20 kr.; minden beigtatásért. külön 30 kr. állami bélyegilleték tizetendb. Kiadóhivatal: K rausz A. könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclamát.ió. közgazdasági-, társadalmi-, helyi- s általános érdekli MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. i Magánvitáknak s személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogadéi. Szerkesztőségi iroda: Vár i, sz. a. — Ide czimzendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Betegsegélyzö-egylet. Veszprém, 1882. szept. 28-án. (Dr. Cs.) A közegészségügy iránt most már mind inkább kezd a közönség, sőt maguk az intéző körök is érdeklődni. Mindenütt keresik az okokat, melyek nálunk más országokéinál kedvezőtlenebb egészségi viszonyokat idéznek elő. Természetes, hogy a közegészségügynek a hatóságok, sőt maguk az egyesek által is évtizedeken keresztül történt semmibe sem vevése mellett ilyen ok van számtalan sok. Nem czélom ezen okokat egyenként taglalni, de nem mellőzhetem, bogy kiválóan csak városunkra vonatkozó egy fontos és hátrányos körülményt ne érintsék. Köztudomású dolog, hogy városunkban kevesebb keresetforrás kínálkozik kis iparosainknak, mint másutt. Ismeretes, hogy városunk- és környékének kedvezőtlen talaj- viszonyai miatt a földmivelés is alig jövedelmező: mindezekből pedig következik, hogy a szegénység nálunk keresetforrások hiánya vagy elégtelensége miatt nagyobb, mint másutt. A szegénység már maga is gyakran oka sok bajnak- és betegségnek, de különösen nálunk igen gyakori oka annak, hogy a betegségek orvosi segély hiányában su- lyosbbakká — sőt gyógyíthatlanokká válnak — mig jókor érkező segély esetében gyógyíthatók. Kis iparosaink, földműveseink majdnem mind az ingyen-gyógyításra tartanak igényt — még pedig olyanok nagyrészt, kik erre szorulva nem volnának. Mily sokszor kell az orvosnak azon keserű tapasztalatot tenni, hogy az általa díjazás nélkül rendelt orvosszert oly emberek, kiknek házuk sőt földjük is van, nem képesek a gyógytárból meghozatni pénzhiány miatt, s az orvos minden iparkodása, jóakarata hajótörést szenved: pár krajczár hiánya miatt elvész egy emberélet. Kinek keble még nem fásult el, lehetetlen, hogy abban ez a tapasztalat fájó érzést ne keltsen fel. Pedig van mód, mely- lyel viszonyaink mostohasága által okozott eme bajon segíteni lehet, ez a mód: betegsegélyfj egylet felállításaés kellőképpen népszerűvé tétele. Ily egylet a fővárosban már számos létezik s azon előnyt nyújtja, hogy pár krajczár hetenkinti befizetése által az egylet bármely tagja betegsége esetében részesülhet az egylet költségén kellő orvosi ségélyben és elláttatik orvos szerekkel is, vagy ahol a baj úgy kívánja, az egylet viseli az illetőnek kórházi költségeit. Az iparos ifjúság önképző és segélyző egyletének ez egyik nemes czélja. De mert ezen egyletbe csak is az iparos ifjak vehetők fel, azért az egész városra nézve általánosságban kellene felállítani egy beteg - segélyző egyletet, melybe mások is felvehetők lennének. A fővárosban a betegse- gélyző egyletek egyúttal temetkezési egyletek is, igy a városunkban levő két temetkezési egylet a betegsegély zés ügyét szintén felkarolhatná és a kettős czélt egyesíthetné. Ezzel lehetne városunk egészségi viszonyait igen lényegesen javítani. Mi újság a nagy világban? A\ orosz c\ár Moszkvából pár napi időzés után, mely alatt akiállítást tekintette meg, családjával és kíséretével együtt visszament Pétervárra. Akkor az utazást kapcsolatba hozták a koronázás ünnepélyes tényével; az újabb tudósítások szerint azonban ezen nagy bordó erővel biró tény lehetősége ez idő szerint egészen kivan zárva. Általában a koronázásról szóló újabb hirek egymásnak annyira ellentmondók, hogy ezekből biztos adatokat nem regisztrálhat a tényeket higgadt tárgyilagossággal szemlélő és Ítélő olvasó, amennyiben egyik versió a koronázást legközelebb megtörténendőnek állítja, mig a másik húzza és balasztgatja, sőt csak a jövő évben hekövetkezendőnek jelzi. A czár moszkvai látogatása óta már másodízben merült fel azon új és nagyfontosságú hir, hogy III. Sándor czár találkozni fog a német és osztrák-magyar uralkodókkal az orosz-lengyel határ egyik városában, mely hirt azonban tartózkodással és fentartással közük a politikai események bírálásával foglalkozó napilapok. Egyptom jövő sorsának elintézése képezi jelenleg is a döntő határozatra competens köröknél a megvitatás tárgyát. Végérvényes eredményre még egybamarjábau nem igen fognak jutni, mert most a lázadó tábornokok és tisztek miként leendő megbüntetésének kérdése forog szőnyegen. A montenegró-novibá\ári határokon egyes községekben a bevándorlóit izgatók szitása következtében zavargás támadt. A francai a kormánykörök az egyptomi kérdésben tartózkodó állást foglalnak el; várják Anglia javaslatait. Dél-Amerikában, a Peru és Chile közt területi kérdések miatt támadt elkeseredett háború még mindig tart. Finnországban nihilisztikus üzelmek miatt több katonatiszt és államihivataluok elfogatott; találtak nálok kompromittáló iratokat és nihilista proklamácziókat. A honvédelmi miniszter kineveztetésének közzétételét személyi okok gátolják; de bevégzett tények mondják, hogy ezen tárczát Káday Geodon gróf fogja kapni. A közlekedésügyi tárczát, mint hírlik, való- sziuleg Kemény Gábor báró vállalja el. A tiszaeszldri bűnügy ma nem egyéb egy nagy zűrzavarnál, annyira össze van kuszáivá. Pro et coutra vallomások tétetnek, melyek később visz- vonatnak. Most már egy új bíróság delegálása van kilátásban. Tekintetes szerkesztő ur! A „Veszprém* f. évi 39-ik számában egy igen korszerű vezérczikket közöl, ezen felirattal: „Hol biztosítunk?“ Nem hiszem, hogy volna a „Veszprém* olvasói között olyan, akinek figyelmét kikerülte volna az emlitett czikk, melyhez jeligéül még József főherczeg eme arany mondata szolgál: „Én is iparos vagyok. Egyesült erővel majd csak sikerűi a külföldi ipart kiszorítani hazánkból.“ Halld és értsd meg édes magyarom ezen reményteljes szavak nagy jelentőségét! Az idézett czikk ezekből kiinddlva, szól a biztosításról s rámutat a társulatra, amely a mienk, mely minden más társulat felett vezér szerepet visz. Nem czélom azonban az első magyar általános biztosító társaság — mert ez a mienk — előnyeit elsorolni s azt ismertetni, hisz többek előtt úgy is ismeretes az, de a mellett az érintett czikk ígéri s magyar biztosító társaság egyes működő osztályainak tüzetes megismertetését is. Csak dióhéjba szorítva arról akarok egyet-mást elmondani, hogy kik volnának első sorban hivatva ennek terjesztésére s ami ezzel kapcsolatosan egybe függ, az idegen társulatoknak hazánkból való kiszorítására ? Könnyű és rövid a felett. Szerintem a tanítók és körjegyzők, akik a néppel együtt élnek. Csak az a baj, hogy épen azok, akiktől ez érdemben a legtöbbet várhatnánk, azok tesznek legkevesebbet. Bocsánat, nem általánosságban beszélek, a kivételeknek tisztelet. De ne mondjuk, hogy nem tesznek, tesznek igenis, csakhogy nem mellette, hanem ellene. Példával élek. Ha utunk egy falun visz keresztül s tekintetünket a lakházakra vetjük, ott látjuk a biztosító társaságok jelczimeit s míg a mienkéből egy, addig egy idegenéből tíz tűnik szemeink elé. Most folytassuk utunkat mind addig, míg egy nagyobb táblát nem veszünk észre s állapodjunk meg a jelzett ház előtt s kérdezzünk meg egy velünk találkozót, hogy ki lakik ebben a házban? Tisztelet a kivételnek, de a legtöbbször ezt kapjuk válaszul; a tanító úr! Igen, a tanító úr, aki hivatva volna a népet a helyes útra vezetni, akinek morális bölcsessége az iskolában és azon kívül a népet a hazafias szellemben nevelni, nagy baj az, ha épen azok felejtkeznek meg ezen szép tisztükről. Nem akarunk vádolni senkit, hisz az nem is volna illő dolog, de ha igazat mondunk, azt meg ne tessék tőlünk rósz néven venni. De talán ellenvetésül azt mondja valaki: hiszen a szerény tanítói fizetés mellé jó egy kis segítség. Na, hanem erre aztán sokat lehetne mondani, de csak ezt említem : hát csakugyan meg lehet tenni pénzért mindent ? Azt sem mondjuk, hogy nem lehet akárhány külföldi társulat iránt bizalmunk; de annyit enge- delem kéréssel elmondhatunk: hogy bizalmunkat egyikbe sem helyezhetjük olyan feltétlenül, mint az első magyar általános biztosító társaságba ; mert a mellett, hogy a mienk, még azt is jó lesz megtudni, hogy egyik sem áll olyan biztos alapon, mint ez. Ezzel kapcsolatban nem hallgathatjuk el, — talán némelyek okulnak is rajta, — azon hírt, melyet a „Függetleuség* f. évi 261-ik számában olvasunk. A hír szórúl-szóra úgy hangzik : „Szlavia ellen. Pozsony vármegye f. hó 19-én tartott törvényhatósági bizottsági ülésén elfogadták Burián Pál bizottsági tag következő indítványát: A községek tíltassanak el attól, hogy a közvagyont a kétes hírű Szláviénál biztosítsák, a szolgabirák pedig utasítassanak, hogy a biztosítókat a jelzett veszélyre figyelmeztessék. * Az hisszük, ezt jó lesz megérteni nekünk is, mert bizony-bizony mi is érdekelt fél vagyunk; de különösen ajánljuk figyelmükbe azon n é p- t a n í t ő uraknak, akiknek lakásán a fentebb említett tábla jelezi a Szlávia képviselőségét. Nem akarunk demonstrálni, csak figyelmeztetni. A „Veszprém“ tárczája. Csobáncz. Csobáncz alatt a völgy ölén Ezernyi bájvirág, — Fönt a romok közt gyászban ül Egy elmúlt szép világ. — Hol a kar, mely falad raká, A győztes ősi kar ? Hol a szabad légben lakott Harczos lovag-magyar ? Virány borítja e hazát, De szivünk puszta rom, A szép virány fölött keserg A honfi fájdalom. Ha kérded: mért e fájdalom A honfi mért zokog ? Megmondják itt a bércztetön S szivünkben a romok. Keblünk lehetne sziklafal Ledőlt várak helyett, De a jelenkor nem teremt Törhetlen jellomat. Hajdan szép várad-oh Csobáncz! Most roskadt kőhalom, De villámverte ormod áll És e vész dúlta hon. Vándor! nézd itt a b éreztető Vérrel beirt levél, S a kő mint régiékirat Nagy tettekről beszél. Egy ezredév emléke ez, Magasztos Golgota Hol annyi bős magyar, nemes Vérével áldoza! Mig itt dicső múltúnkra és Jövőnkre gondolok, Tündérvárrá változnak át Lelkemben — e romok. * * « Eölépülnek még romjaink A nemzet szellemén, Ha bennünk uj életre kel Az égi hit s remény ! Sz. D. A nyomor humora. A vele hozott Ínségről emlékezetes 1866-ik évben halt meg a mezőföldi helyiségek egyikében egy szegény munkás ember, a kit nem csak szo- morkodni, de még csak komolyan elgondolkodni sem látott senki. Ahol ezen ember akár munkában, akár egyébként társaságban jelen volt, onnan tova űzte a gondot, hol durvább, hol simább élczeivel. Igaz, hogy a bú-felejtetőuek nem volt ellensége és gyakran bele tekintgetett a kancsóba és pohárba, azt szokván mondogatni: ki adott mára, ismét ád holnapra, minek aztán az lett a következése, hogy egyszerre midőn sorvasztó betegség lepte meg, nem volt mihez nyúlnia, és a községi szegényi pénz alapból nyert segélylyel tengődött nehéz napjaiban. Örökké derűit kedélye azonban ekkor sem hagyta el őt, és többek közt egyszer úgy tört ki belőle: én nem tudom, mivel zúdíthattam úgy fel magam ellen a nagyságos kereszt komám uramat a halált, hogy mindig czibálja a gyékényt alattam, már jobb szeretném, ha gyékényestől összepakolna és vinne oda, a hova szánt. Nemsokára ezután meg is történt, amit kívánt, ezt megelőzőleg azonban még halála napján is ki tört belőle a humor. Azon háznál, hol egy gyermektelen házaspár könyörtíletéből a szobába az ajtó mögött egy ió- czán teljesen kimerülve feküdt, a reggeli órákban a családfő munkára ment, a házi asszony pedig elnézett egy cseppet szomszédolni, s így a nehéz beteg ember magára maradt. Ez alatt a házhoz egy sánta öreg koldus érkezett, ki a keskeny gádorba elmondva szokott imádságait, miután a házból senki ki nem jött, be nyitotta a szobaajtót és a szobába lépve alamizsnát kért az ajtó mögött fekvő betegtől. A beteg ember utasította a koldúst, hogy a { padsarokba levő abrosz alatt ott van a kenyér, vágjon belőle magának. A koldús feltakarta az abroszt, de nem talált ott mást, mint egy rozsdás kést, tudatta tehát a beteggel, hogy ott nincs kenyér; no hát tán az asztal fiába tették a cselédek, nyögé a beteg. A koldús kihúzván az asztalfiókot, ismét azon szomorú tapasztalatát tudatta a beteggel, hogy kenyér ott sincs. No lássa ke’, szegény öreg, — mondá a beteg, — ha én mondtam volna kendnek, hogy nincs kenyér, nem hitte volna kend, és zúgolódva ment volna tovább, de most már tudom, hogy saját szemei látása után hisz kend maga-magának és nyugodt lélekkel megy Isten hírével tovább. A koldús (élig bosszús, félig szánalmas tekintetet vetett a betegre és ment tovább egy házzal, a beteg pedig keserű mosolyiyal nézett utánna. Kevés idő múlva haza jött a ház asszonyá s az ajtó mögött fekvő beteget kinyújtózva és meghalva találta. A holt arezon s ajkak körül még akkor is ott volt es maradt a keserű mosoly: a nagyságos kereszt komának hideg lehelete oda fagyasztotta azt a kihűlt ajkakra. * * *
