Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)

1882-09-24 / 40. szám

egy közművelődési, társadalmi fontossággal biró egylet megalakulhaitásáuak. Minap éppen Kossuth levelének apropos-jára a budapesti hírlapirodalom egyik kitűnősége pur et simpie kimondta, hogy kár volt Kossuthnak a magyar társadalom sülyedéséről, irodalmunk iránytalanságá- ról írni, a midőn a magyar társadalom csak óhajunk, irodalmunk pedig éppen nem iránytalan, mert nagyon is európai és nem nemzeties. Bizony az „ — 8“ jegyű iró igazat mondott, — Nézzük c.3ak a külföldi lapok, folyóiratok könyvek nagy számát, melyekkel a tudós könyvtára úgy van megterhelve mint a nagyobb városok bármelyik kávéházának (s hány magánház) asztalai s a me­lyekkel a magyar sajtó sehogyse tud megbirkózni; pillantsunk csak a Pesti Napló, Egyetértés stb. fordí­tott tárcza-regényeire; lapozgassunk a kedveltebb családi képeslapok novelláiban, nézzük a nemzeti, a népszínház repertoirját, nem-e a külföldi, az idegen társadalom alakjai tetszetősek, a külföldi salonok gondolkozásmódja, divatja a keresett, az utánzott nálunk? Van-e Pesten salonélet oly nemzeties értelemben mint a párisi salonok ? Nincs. Amit nálunk társadalomnak hívnak : az heterogen elemek zagyvaléka. Egy két tősgyökeres magyar város ki­vételével a többi városban facto igy áll a dolog, hogy nemzetisége vallás szerint kűlönködnek el a magyar társadalom megalapítására hivatott elemek. (Nem beszélünk a suttyomberki városok disznótoros társadalmi életéről, az megnem érdemli a társa­dalmi nevet.!) A magyar hivatalnok ; ügyvédi elem külön kaszt, a polgárság kereskedelmi osztály legtöbb városban fajilag, vallásilag újra külön osz­tály. Ha az utóbbi német, vagy zsidó, nincs jussa a magyar hangadó körökben, ha meg szegényebb sorsú eo ipso háttérbe szőrül. Azért a legtöbb hazai városban bajos eligazodni az iránt, mi a városi közönség hangulata s közvéleménye. Mert a hány nemzetisége, vallásfelekezete vau a városnak, annyi­félekép gondolkozik. Magyar társadalmat akkor mutathatunk fel Magyarországban ha a Tátracsúcsától az Al-Duna sziklaszorulatáig, a Lajta vizétől az Erdélyi ha­vasok pereméig öntudatos magyar szellem uralkodik, olyan, mely az európai culturára támasz­kodik ugyan, tehát általános, emberies, de másrészt a nemzeti mivelődés nuance-át viseli magán. A nyugöti népek valamennyijének mivelődése európai de a mellett határozottan egyedies jellegű Más p. a román, más a germán népek culturája, csakhogy mindketteje európai. Kelet-Europában szin­tén európai lehet a szláv a rumuny, a magyar cultura, mégis mindegyik megtarthatja nemzeties voltát, egyediségi jellegét. Hogy pedig öntudatos magyar szellemet te­remtsünk, s vele magyar társadalmat, a nevelési factoron kívül azon kell lennünk, hogy társas életünkben felmerülő s a magyar társadalom meg­alapítására czélzó mozgalmakat, szövetkezéseket lehetőleg istápoljunk és felvirágoztassunk. Tegyük gazdaggá tudományos egyleteinket, hogy azok oly szépen és tartalmasán állíthassák ki egyesületi fo­lyóirataikat,. szakközlőnyeiket, miként a külföldiek, s publikumunk nem fog az idegenek után áhí­tozni. Karoljuk fel különösen azon egyleteket, me­lyek mint p. o. a Balaton-egylet, társas életünk mindenféle osztályait lehetőleg közel hozzák egy­máshoz. (Kirándulások, gyűlések, versenyek stb. ál­tal). Ezek nagyban elősigítik a különféle elemek amalgamisatióját, megteremtik társadalmi orgauis- musunk egyöntetűségét. Ily módon terjedhet a közszellem, erősöd­hetik a magyar társadalmi élet! Igazán haza- liasan cselekszik tehát, a ki filléreivel hozzájárul a vidékünkön alakulóban levő Balaton-egylet állan­dóvá tételéhez. Ha mi magunkért nem, a jövő nemzedék kedvéért pártoljuk a dunántúli Balaton- egyletet! . . . C. K. G. VIDÉKÜNK. B.-Fiired, 1882. szept. 20-án. Tekintetes s^erkes^tű úr! .Molnár Aladár emlékszobrára kővetkező újabb adakozások érkeztek hozzám: A 115-ik számú gyiij- tőiyen Szilágymegye kir. tanfelügyelője gyűjtött a Zi­ugy van öltözve, mint a lovagteremben levő olaj­festményen látható alak: hosszú uszály vörös sza­lagokkal díszítve, gömbölyű karok, széles fodor, tollas kalap. A bárónő a dajkához futott s reszketve tar­tották egymást átkarolva. Csak midőn már a .fe­hér asszony“ az ajtón keresztül eltűnt, jött szó ajkaikra. — La dame blanche, — suttogta reszketve a bárónő. — Ki fog meghalni ? — Talán csak nem a kis herczeg ? Aggodalmasan közeledtek a kis herczeg böl­csőjéhez s aggodalmuk csak növekedett, midőn a gyermek fájdalmas nyöszörgését hallották. Ekkor a dajka gyertyáért ro-tattt és főilár­mázta az egész kastélyt A szolgák lótottak-futot- tak a folyósóbon, az egész kastélyt átkutatták, a nélkül, hogy valakit találhattak volna. * * . * Másnap az egész város arról beszélt, hogy a herczegi palotában a .fehér asszony“ látogatást tett. Csakhamar elterjedt az a hir is, hogy a kis herczeg az éjjel megbetegedett. Az életeleven, pi ros, egészséges gyermek sárgás lett, mint a viasz, szemei elvesztették fényüket, és úgy megváltozott, hogy rá sem lehetett ismerni, a nyöszörögve, moz­dulatlanul fekvő viaszbábban a teguap még vir- goncz, egészséges kis fiúra. Mindenütt a ,khii asszony* rejtélyes meg­lábon rendezett magyarnyelvi póttanfolyamon részt vett román tanítók közt 12 írt f>0 kr. A 670-ik számú gyüjtőiven Obrenboffer Ede ur a vasi közép egyli. megyei evang. tanító-egylet részéről küldött 3 írt. A 698-ik számú gyüjtőiven a kecskeméti ref. egyházmegyei tanító-testület küldött 5 fit. A 936-ik számú gyüjtőiven tek. Ransburg Le- opoldine úrnő ő nagysága gyűjtött: Ransburg Leo­poldina 1 frt, Hartmann Czeczilia 50 kr., N. N. 1 írt, Blau Dávid, 1 frt, Fodor Gyula 50 kr.. Bohu- niczky Ödön, 1 fi t, Schvartz Lázár 1 frt, Fisch Ja­kab 50 kr., Reichardt Mór 1 frt. Steiner Lipót 5 frt, Zirzeu Miksa 1 frt, Weisz Dávid 50 kr., Maut­ner Albert 50 kr., X. 50 kr.. Neumann Róza 40 kr., Krausz Adolf 1 Irt, Frank Rezső 50 kr., Rosenberg Károly 50 kr., Dr. Laky Kristóf 2 frt, Bryant és Wauer 5 frt, Maudic Jáuos 50 kr., Lipmanu 80 kr., Fuchs 50 kr., Langraf Gábor 50 kr., Ransburg Lajos 20 kr., Ernst Jakab 1 frt, Ransburg Karolin 10 kr. Összesen 28 frt. A 700-ik számú gyüjtőiven Vinkler István ur Endréden gyűjtött 2 frt. A 3337-ik számú gyüjtőiven Váró Béni ur Somorjáu gyűjtött 3 frt. A 935-ik számú gyüjtőiven Herrmann Ede ur B.-Füreden gyűjtött: Harangi Gyula 1 Irt, Eremics Pál 1 frt, Kari György 1 frt, Blum Adolf 1 frt, ßoronkay 1 frt, Bárczy László 2 Irt, Csolnoky László 1 frt. Összesen 8 írt. Főösszeg 549 frt 8 kr. Egész tisztelettel maradok tek. szerkesztő ur alázatos szolgája Sváb Lajos, egyl. pénztárnok. Vár-Palota, 1882. szept. 21. A „Veszprém“ tek. s\erkes\tőjéhei. Csak ma lettem hiteles forrásból értesítve ama merész rablásról, melyet Bodajkon elkövettek. A rablásról a következő adatokat nyújthatom: Bodajk községben nagy izgalmat keltett a múlt héten ama merész rablás, mely f. hó 10-én este 8 órakor, egy tiszteletben álló kereskedőnél el­követtetett. Ugyanis Steiner Lázár ottani kereske­dőnél f. hó 10-én este 8 órakor azaz vasárnap két ismeretlen egyén, bekormozott arczczal a konyha ajtón koczogtatott bebocsátás végett- Az üzlet már zárva vala, a cseléd mit sem sejtve, miután nem volt még késő, a rablókat bebocsátá. A család az asztalnál ült és mi rosszat sem sejtve beszélgetéssel töltötték az időt. Ezek láttára a rablók a konyhaajtót belülről bezárták, nehogy valaki kimehessen lármát csapni. Ezután a rablók lassú léptekkel a szobába mentek. Képzelhető, mily nagy volt az ijedelem, de még leirhatatlanabb a borzalom, mely e pillanat­ban uralkodott. A két bekormosodott rabló, (telje­sen fel voltak fegyverkezve) oda mentek a háziúr hoz Steinerhez és meggyilkolással fenyegetve, kö­vetelték az összes pénzkészletét. Steiner e szavak hallatára megrémült és remegő hangon tudatá ve­lük, hogy nekik adja pénzét, csak életüket hagyják meg. Ekkor a rablók összes pénzét, ezüst és arany- neműit, ágyneműit s több holmit, szóval amit ma­gukkal vihettek, elraboltak. Mint értesültem e cseléd éppen azelőtt egy pár perczczel jött haza; e cseléd a meggyilkolt Gold családdal közeli rokon. A rablóknak még eddig nem akadtak nyo­mára, pedig az ottani hatósági közegek erélyesen nyomozzák, hogy a jómadarak minél előbb kézre kerüljenek, nehogy tőlük a közbiztonság veszélyez­tetve legyen. r. 1. Pápa, 1882. szept. 22. A hét elején ki dobolták, hogy a kanyaró jár- ványszerüen fellépett s mindenki tartozik bejelen­teni, ha beteg gyermeke van. Ennélfogva részint a szülők, részint a tanítók által bejelentetett máig 10 beteg, halálozás azonban még nem fordult elő, ennélfogva a szülék rémülete s a járványról szóló hírek legalább is túlzottaknak látszanak. Színészeink folyton nagy közönség elótt ját­szanak. A héten adták a .Pálinka“ czirnii színmü­vet, mely az , Assomoir* Zola hírneves darabja után készült, s ijesztő hatású. Teguap a társulat jeles comicusának Mikeynek javára „A pápai két jelenéséről beszéltek. Az .arany kacsához“ czim- zett vendéglő törzsvendégei közt is élénk vitatko­zás folyt — esteli közben — a történtek fölött. Ott volt a vendégek közt a kerületi kapitány is, ki fölvilágosult embernek tartotta magát s az ese­ményről igy nyilatkozott : — Az egész dolog csupa ,on dit“ mende­monda, bolondság ! A dolognak az a magyarázata, hogy az apród, ki a folyosón őrt állt, kissé illu- minált állapotban volt és a szolga szintén. A bá­rónőnek migrainje, a dajkának pedig gyomorláza volt. Ennyi az egész! A „fehér asszonyáról ifralgó babonás hit is ostobaság. Az ember azt sem tudja, hogy hát tulajdonkép ki az a .fehér asszony.“ Némelyek azt állítják, hogy az egy elátkozott királyleány ; mások a nevét is akarják tudni s azt mondják, hogy Orlanda Ágnes, egy ne­mes családból való gyermekgyilkos. Mi azonban, — mondá önérzettel, — jobban tudjuk, hogy ki az a „fehér asszony.“ Az egész mese mythologiából van véve. A „fehér asszony* hófehér csillogó ruhában, a tél istennője s a hol ő megjelenik, ott valaki meghal s ez a valaki a — nyár. Tehát — — A felvilágosult kapitány beszéde félbe lett szakítva a vendéglős által, ki nagy zajjal ajtót nyitott és igy kiáltott: — Uraim: A .fehér asszonyának igaza volt! Most kaptam a legújabb hirt, mely nem más, mint hogy a kis herczeg meghalt I bakter* czim alatt egy kevesbbé sikerült vígjáték került színre, mely azt mondják, hogy nem eredeti után készült, de a szinlapon elhallgatták. Ma dél­után 4 órakor gyermekelőadás, holnap Daudet nagyhatású színműve .Fromont és Riszler* adatik. Mint mondják a társulat f. hó 28-án távozik Győrbe teljesen kimerítve a szinpártoló zsebeket. A kapitányság elrendelte, hogy az Istóczihoz czimzett korcsma tulajdonosa tartozik czimét meg­változtatni. Az ügy felebbezés folytán a tanács elé került, mely az illetőt már előzőleg megbüntette az izr. hitközség azon feljelentése folytán, hogy el- lenök izgatott. Ázt mondják pedig, hogy a tanács nem is volt illetékes e határozat hozatalára. A 71. és 72. honvédzászlóalj legénysége teg­napelőtt jött meg Veszprémből s ma már szabad­ságra is bocsájtatott. Dicséret illeti meg a tiszti­kart, melynek tapintatos vezetése alatt legkisebb rendzavarás sem történt e gyakorlat tartama alatt. Árgus-. Színházi dolgok. Gerőfy Andor társasága csütörtökön, f. hó 21-én este váratlauul bucsu-előadást tartott. Még három előadás volt hirdetve : azok elmaradtak. Ta­lán nem tévedünk, ha ennek okát a szerdai közön­ség számában keressük, a mely a valóban biztató előadás daczára, feltűnően kevés volt. S ha gya­núnk igaz, úgy föltétlenül helyeseljük a derék igazgató eljárását. Ebből az alkalomból engedje meg nekem te­kintetes szerkesztő ur, hogy becses lapjában né­hány szót szólhassak a mi közönségünkhöz. Veszprém városa igen szereti, ha .művészet- pártolódnak mondják, s szerfölött hizeleg hiúsá­gának, ha ehhez hasonló jelzőkkel tiszteli meg né­mely udvarias színigazgató. Csakhogy ehhez nem elég hazafias eszméket puffogtatni s szép phrási- sokat mondani; — hanem valamit tenni is kel­lene. Es mit látunk ? Akárhány színtársulat jő ide; az mind csalódással és elégedetlenül hagy el bennünket. Balogh urnái csak találtunk kifogást: miért adatta elő a „Várpalotai rablógyilkos“-okat? Hanem Károlyinál már nehezebb volt ilyenfélék­kel elütni a kérdést és a Gerőfy Andor társulatá­nál épenséggel lehetetlen. íme! egy társaság, mely az egész országban egyike a legjobbaknak ; színé­szei derék, szorgalmas, törekvő emberek ; műsora a legmegválogatottabb ; és mégis az igazgatónak pártolás hiány miatt be kell szüntetni az előadá­sait. Mi jól ismerjük a népszínház személyzetét; s bátran merjük állítani, hogy a Gerőfy társasága van olyan. Az igazgató tapintatos, derék ember; műsorát úgy össze tudja állítani, hogy abban senki kifogást nem találhat. A régi jobb magyar dara­bok mellett előadatja a legujabbakat; a nemzeti színház repertoireján levő tranczia vigjátékok jó előadásban kerülnek színre ; operettjeiben a legké­nyesebb igényű sem találhat kifogást. Primadon­nája Gerőfyné Ilka asszony, ki az egy Blahánén kívül egyedül áll az országban; még csak meg sem közelitik. Játéka és éneke csupa kedvesség ; jó kedve soha el nem hagyja. És Gerőfy Andor­nak mégis pártolás hiány miatt kell az előadásait beszüntetni. Valóban, bárhogyan takargassuk is, ez szégyenére válik Veszprém városának. És legalább kifogást találhatnánk. De mikor az sincs. Ha napfényes idő van : akkor kelleme­sebb az utczán sétálni; ha pedig eső : akkor, mint a múlt héten két este is tapasztaltuk, öttől tiz emberig terjed azoknak száma, a kik egész a .Ma­gyar királyiig elmerészkeduek. Gerőfy Andornak nagyszámú társasága van. Ha csak kevés költséget számítunk: kell egy napra ötven forint. Már most a társaság egy héten két este nem tart előadást, három este nincs jövede­lem harmincz foriut, s csak szombaton és vasárnap van valamivel több. Teli a színház csak egyszer volt ittlétük óta: annál a díszelőadásnál, melyet József lőherczeg ő fensége tiszteletére rendeztek. S a közönség akkor sem a darab kedvéért ment el. íme ! igy állanak a viszonyok. Azok az illető osztályok, a melyeknek módjukban volna a szín­házba járni, gondolják meg ezt és okuljanak rajta. És ha jól meggondolták: akkor tovább tüntesse­nek a távolmaradásukkal. A vidéki városok szeretnek állandó színháza­kat építeni, s ott egy-egy hazafias prológussal megnyitni az előadások sorát; ez kedvez a hiú­ságuknak. Hogy azután a szép épületbe el is jár­És csakugyan úgy volt. A kis herczeg meg­halt és most ott fekszik a virágokkal díszített ra­vatalon. A herczegnő, a szerencsétlen anya, nem volt képes a borzasztó csapást elviselni. Három nappal később követte gyermekét a családi sír­boltba. Halála előtt önkívületben volt s mindig ezt kiáltozta: „Az én gyermekem nem halt meg! Én ezt a halottat nem ismerem! Ez nem az én gyermekem! Az én gyermekemet kicserélték egy holt gyermekkel!* A herczegre is annyira leverőleg hatott imá­dott nejének és egyetlen gyermekének elvesztése, hogy napról-napra mind jobban gyengült s három hónappal a borzasztó katasztrófa után ő is jobb­létre szenderült. Halála előtt kinevezte utódjává féltestvérét, Sauran grófnő idősebb fiát. A herczegi trónt Sauran grófnő idősebb fia el is foglalta. A beigtatási ünnepély napján a herczegi kas­tély folyósóján ,ismét az az apród állt őrt, ki a „fehér asszonyát látta. Midőn Sauran grófnő hosszú uszályos fehérselyem ruhában előtte elhaladt, ke­vésbe múlt, hogy az apród meglepetésében föl nem kiáltott. — Különös, — mondá magában, a grófnő mennyire hasonlít a „fehér asszonyához, kit ama borzasztó éjszakán láttam ! Szinte megijedtem tőle !!..., Hegedűs János. janak ; az már más dolog. Nekünk még az állandó színház sincs meg; annál könnyebb el nem járnunk. Bocsásson meg nekem a t. olvasó közönség, hogy ily keserű hangon szólalok fel, de higyék el, hogy a város jó hírét nálamnál jobban senki sem hordja szivén. A mit irok: azt jó akaratból irom. Vajha ne hiába sóhajtanék fel, hogy szerény felszólalásom hatása már a közel jövőben meglát­szanék! De a tapasztalás annyira meghiúsította már minden reményemet s a legutóbbi eset any- nyira elszomorított : hogy ezentúl sem hiszek semmi változásban. S\omahá\y István. Gerőfy Andor színtársulata. Van a többi között egy igen csinos népda­lunk, mely — ha jól emlékszem — igy kezdődik : „Alig jöttem, már is elmegyek.“ Ezen közkedves- ségü népdalnak szövegét csekély változtatással ki­tünően szervezett szintársulatunkról is el lehet mondani. Ők is alig jöttek, már is elmennek, bú­csúznak. Igen is búcsúznak, de nem azért, mintha az elmenetel kötelességszerü volna, hanem mivel a közönség pártolását e kitünően szervezett társulat iránt oly csekély mértékben nyilvánitá, hogy az elmenetelt saját existentiájuk követeli. Hja! igy van minden Veszprémben! Fölöslegesnek tartom, hogy a veszprémi közönséget elmulasztott hibájára figyelmeztessem, mert a mint az első évekből ki­vettem, haszontalan minden. * * * Elmulaszthatatlan kötelességemnek tartom, rö­vid megemlékezést tenni Gerőfy Andor ur kitü­nően szervezett társulatának egyik másik tagjáról. Hogy kivel kezdjem, azon nem kell gondol­kodnom. Itt van a „második magyar menyecske,“ az országszerte ismert s általánosan kedvelt első rangú művésznő, Gerőfyné Ilka asszony, ki nem­csak operett — hanem népszinmü-énekesnő is, s ha kedvelt népdalainkat az Ő kedvességével s sze- retetméltóságával eldalolja, az ember valóban el­ragadtatva tapsol, ujong örömében. Ezen kitűnő társulat nő tagjai között a kö­zönség rokonszenvét nagyban megnyeré, Kutassy Janka k. a., ki mint drámai színésznő, úgy tölti be helyét, hogy a legszigorúbb kritikát is lefegy- verzi. Játéka kitűnő, alakítása pompás s tragikai jeleneteit oly hűen ecseteli, hogy a néző közönség­nek szeme köny nélkül nem maradhat Versenyez vele kedvességben Nagy Irma k, a., ki mint ope­rett énekesnő szép csengésű dalaival hódította meg a közönséget. Mészárosné Anna asszony mind drámában, mind az operett énekekben kitünően megállja a helyét. Elvitázbatlan az, hogy Lang Etel k. a. operett énekesnő, mind dalával, mind alakításával nyerte meg a közönség tetszését. Len- keyné Emma asszony oly pompásan tánczol, hogy a közönség a lehető legnagyobb élvezettel nézte s gyönyörködött mindenkor benne, minek az által adott kifejezést, hogy többször frenetikus tapsvi­harban tört ki, sőt mi több elragadtatásában nem is reflektálva a fáradságra, megujráztatá. Vinczéné Alojzia asszony az anya szerepeket igen finomul alakitá A kitűnő társulat férfi tagjai közül első he­lyen Gerőfy Andor urat a kedves igazgatót emlí­tem, ki mint drámai színész alakítása, úgy mint megjelenése által hóditá meg a közönséget. Balogh Árpád a kitűnő hangú népszínmű és operett éne­kes közönségünknek már régóta kegyencze. Lenkey Gyula, mint drámai hős, finom meg­jelenésével, kitűnő hanghordozásával s alakításával sokszor megkönnyezteté a közönséget. Mészáros Lajos hasonlókép, mint drámai színész nyerte meg a jeles játékával a közönség tetszését. Dobocsányi Gyula a társulat komikusa, jóízű humorával, min­dig sikerűit komikus küllemével, a legnagyobb mértékben, behízelegte magát a közönség kegyébe, 21-én adott .Fipsz“ szerepében oly jól játszott, hogy bátran mondhatjuk, miszerint alakítása a leg­szebb komikai tehetségre vall. Takács Ádám, Szom­bati Vilmos, Febérváry Ottó, Szigligeti József és Ugrinovits Mátyás derék és igen jó tagjai a tár­sulatnak osztatlan elismerés illeti őket. Ily tagokból álló társulat kénytelen Veszpré­met itt hagyni pártolás hiány miatt. Fájdalom! Szégyen ! Ha kedves, derék színészeink tőlünk bú­csút vesznek, mi is, — de nem igen könnyen, — mondunk „Isten hozzád*-ot. Kívánjuk, hogy uj ál­lomásukon, — Szombathelyen, — annak lelkes s művészet pártoló közönsége között találják azt fel, mit itt, — sajuos, — föltalálni képesek nem voltak. HÍREINK, Veszprém, 1882. szept. 24. Hymen. — Külső-Vathon Boda Jenő föld- birtokos jegyet váltott Konkoly Margit kisasszony­nyal, Kemény Andor volt megyei másodaljegyző ur kedves nővérével. ' ' Gyászhir. — Alulírottak a legmélyebb szo­morúsággal és fájdalommal tudatják, hogy Sárffy Istvánná szül. Oláh Johanna, életének 51-ik s bol­dog házassága 32-ik évében bosszú és kínos szen­vedés közt, a halottak szentségeinek ájtatos felvé­tele után f. hó 21-én hajnalban elhunyt. Hült te­temei f. hó 22-én délután 6 órakor fognak a Jeruzsálem-hegyen levő 775-ik számú házból örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent miseáldo­zat lelke üdvéért e hó 30 án d. e. 10 órakor Ko­lozsvárott, a kegyesrendiek templomában fog be- mutattatni az urnák. Nyugodjék békében! A bol­dogult testvérei : Oláh Géza, urad. számvevő. Oláh Endre, magánzó. Sárffy István, nyugalmazott fő­hadnagy, a boldogult férje. A boldogult gyer­mekei : Sárffy Ignácz, k. r. tanár, Sárffy Aladár, tanárjelölt. Sárffy Elek, joghallgató. Béke hamvaira I t

Next

/
Thumbnails
Contents