Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)

1882-08-27 / 36. szám

20. §. A ki a gyermekek ápolására és gondozására törvényszerüleg hivatva van, vagy azt magára vállalta, tartozik a 7 évnél fiatalabb gyermeket megbetegedés esetén mielőbb orvosi segélyben részesíteni stb.

21. §. A 20. §-ban foglalt kötelezettség elmulasztása ott, hol helyben, vagy a közegészségi körben orvos van, tiz forintig terjedhető birsággal esetleg 2 napi fogsággal büntetendő.

22. §. A gyógy költség az illető kötelezettet terheli. Ha ez, vagy a gyermek vagyontalan, a községi (kör) orvos által ingyen gyógyíttatik, oly esetben pedig, midőn, helyben a gyógykezelés községi vagy körorvos hiányában, s a járási orvos akadályoztatása esetében más ingyengyógyításra nem kötelezett orvos végzi, vagy midőn a beteg községének határán kívül gyógykezeltetik, vagyontalanság esetében a költség a gyermek illetőségű községe által viselendő.

145. §. 1. pontja. A községi és körorvos a község, illetőleg a szövetkezett vagy egyesített községek szegényeit ingyen orvosolja.

A magyar nemzet nem szaporodik, daezára annak, hogy a születések száma aránylag oly nagy, mint bármily népes államoké. Oka, a nagy gyermekhalálozásban kereshető. Ha kérdezzük, a gyermekhalálozás a körorvosi intézmény fennállása óta valamivel csökkent-e? szomorodott szívvel — „nemmel“ kell felelnünk, mert az akadályokat, melyek eltávolításával kedvezőbb eredményt leendenénk képesek felmutatni, magunkra hagyatva, soha sem fogjuk legyőzni. Ezen akadályok közöl elég megemlíteni a népnek gyermek-betegek körében tapasztalható közönyössége. Betegen fekhetik a gyermek hetek, sőt hónapokig, remél a környezet: hogy majd meggyógyítja az Isten, ha életrevaló, különben rá ér feküdni, hisz nem dolgozik! E közben kifejlődnek á gyógyíthatatlan s biztos halálra vezető következményes betegségek. Hány gyenge élet pusztul el, — eltekintve a járványos uralgó betegségektől, — a nyár folyama alatt heveny gyomor- béllobban egy oly betegség következtében, mely czélszerű és gyors orvosi beavatkozásra sikeresen volna gyógyítható. Azonban népünk felfogása szerint, a nyári évszakban a gyermekeknek hasmenésben kell szenvedniök, ez ellen se orvos, se más nem tehet. Vigasztalódnak a szülők, a szegény gyermeket — pedig eltemetik. Az egy éven alóli gyermekek 3—4 heti szenvedés után e betegség áldozatául esnek. Az egy éven felőli gyermekek jobb kifejlődésüknél fogva nagyobb ellenállási képességet tanúsítanak, hosszú időn át süllődnek a béllob következményeiben, s a helyett, hogy czélszerű táplálkozás folytán csont- s izomrendszerük további kifejlődése és megszilárdulása jönne létre, életük fenntartására kénytelen a beteg inkább a testalap kövezetének lerakásánál felhasznált anyagból egyelőre kölcsön venni. Hogyan is volna képes máskép a baj ellen küzdeni? hisz folyton többet ád ki, mint a mennyit bevész. A kölcsön vett anyag végre any- nyira növekedik, hogy annak visszapótlása lehetetlen, évek hosszú során át tengődik, mig végre elpusztul : a gyermekaszály véget vet életének.

Számosán a gyomorbéllobból kigyógyulnak, azonban a hosszú szenvedés folytán szerveik rosszul fejlődnek; a csontrendszer szilárdsága hiányos s az annyira elterjedt angolkórban nyilatkozik, vagy az elégtelen vérképzés miatt a mirigyek túlműködése következtében az annyira rettegett gyermekkori betegség — a görvélykór fejlődik ki. Hogy ily gyermekekből mily férfiak válnak s ezek milyen munkaerőt képesek kifejteni, erre a mindennapi tapasztalat adhat feleletet.

Nem hozunk fel más kórnemet, ámbár számosán állanak rendelkezésünkre, melyek mindanyian czélszerű s gyors orvosi segély igénybe vétele mellett, kedvezőbb lefolyást vennének s apasztanák a halálozások számát.

De miből áll az általam szeretett földmives néposztály művelete, ha orvoshoz fordul is? A kis csecsemőt vagy gyermeket elhozza az orvoshoz, vagy ha esetleg az orvost a véletlen kis betegünk házához közel hozza, az utczán mutatja be s kéri, hogy nézné meg szegény beteg gyermeket, — alig van bizalma hozzá, s csak azért mutatja, mert tudni akarja, hogy az orvos is azon véleményben van-e mint ő?

Az orvos készségesen enged a felszólításnak:

a mikor a holtat letették a mély gödörbe, görcsösen vouaglott, a koporsóra borult, a mely mindenét magában rejtette s kiáltozott: Tehát itt hagysz! Egyedül!... Egyedül! Mig a fiú, halvány, szép arczával az ég felé tekintett, s úgy képzelte, mintha a felhőkön túl egy hófehér angyalt látna az égbe röpülni.

Ettől fogva nagyon sokáig nem lehetett látni az öreg Szombathy urat. Hónapszám ódahaza volt s elgondolkozott az ő feleségéről, a derék öreg asz- szonyról, a kit nemsokára ő is követni fog. Csak nagynéha jött ki az utczára, akkor is egyenesen a városi kertbe ment, s ott bolygott sokáig a fák ^között, elmerengve a lombok csendes susogásán. Óraszámra el tudott játszani a kis leánykákkal, a kik ott sétálgattak, hordott nekik mindenféle czukor- kákat, a miért azok nagyon megszerették „a bácsit“ s kérdezősködtek utána, ha egy nap nem jött el.

Egyszer azután, sokára ismét megnyílott az öreg ur boltja. De ezúttal már nem a fopiaczon, a legszebb helyen, hanem benn, a városház utczá- bau, egy kicsiny, szűk helyiségben, a hova már csak a felső városrész ment vásárolni. Arra felé már nem járt az „elegáns publikum.* Ha egy-egy ismerős mégis odatévedt: láthatta az ősz embert, a mint rakosgatott nagy buzgalommal s tette, mintha az volna minden gondja. Pedig azt a méla borút mindig észre lehetett venni az arczán, s mosolygásában is volt valami fájó és túlvilágra vágyó. Portékája sem volt sok, s azt a keveset is úgy mondta, a fia rendezte be a számára. „A fiam, —- szokta volt mondani — csak azt áldja meg az Isten* Engem már sírba tehetnek. És sirt utána, a mi a felesége halála óta nagyon sokszor megtörtént.

vizsgál, beszél a kór minemfíségéről, megérinti az az ápolási szabályokat, megszabja az étrendet és gyógyszert rendel; midőn a tanácsnak vége van, az egyik anya sírva vallja be, hogy a gyógyszer meghozatalára pénze nincs, hogy tejet a szegény betegnek nem vehet, hogy kénytelen szegény gyermekét magára hagyni s csak este tér haza; a másik nem akar gyógyszert s csak azért mutatta a gyermeket, hogy az orvos is lássa, ha esetlegesen meghal, jót tenne vele az Isten, — úgy mondja — ne mondják, hogy még orvosnak sem mutatta. A harmadik egy gyógyszert hoz, de hatásával nincs megelégedve, az orvos egyszerre nem találta el, tehát segíteni nem tud, hasztalan minden. Ez alapon hazájának csak olyan orvos tehet kitűnő szolgálatot, aki vagyonos, bűvész s csalhatatlan.

Miután ezen 3 kellékkel orvosok nincsenek megáldva, a 7 éven alóli beteg gyermekek, most is csak úgy — gyógyulnak illetőleg halnak, orvosi gyógykezelés nélkül, mint a körorvosi intézmény behozatala előtt.

A 21. §-ban foglalt hatósági intézkedés éppenséggel nem vezet czélra. Büntessük-e azt a nyomorgó családfőt — s ez sok nagyon sok van, egy községben is — kinek elég kenyeret keresni is éhes gyermekeinek ! A humanismus szempontjából nem tehet jük, már pedig a törvény nem tesz kivételt szegény s nem szegény között. S ha egyiknek elengedjük a büntetést, igazságosak legyünk, a másikat ugyanazon kötelezettség elmulasztása miatt el nem marasztalhatjuk.

Igaz, hogy a 22. §. terhelni akarja az illető községet a szegény beteg gyermekek gyógyköltségei- uek viselésére; a községek egyenkint e törvénynek soha meg nem fognak felelni, a közegészség ügyszabályainak kényszeruton érvényszerzése inkább ártalmára mint hasznára van.

Nem csekély gonddal terheli a körorvost a szegény munkás beteg gyógykezelése. Az, ki egészséges állapotában, nagy fáradsággal keresi saját s övéinek kenyerét, betegsége esetén legnagyobb nyomornak van kitéve s családját — szenvedései közben — az ínség és éhhalállal küzdeni látja, a törvény egyszerűen oda veti: „a körorvos tartozik a szegényeket ingyen orvosolni.“

Hazánk nagy panasza minden érzelmes s nemzetét forrón szerető honfi szivét megrendíti. Hangosan hirdeti: „A magyar nemzet nem szaporodik.* A statistikus számokkal tünteti ki e gyászoló hon hangos zokogásának okát. Szomorkodnak tán — a honatyák. A magyar közönség pedig tudomásul veszi s —hallgat; fehérbe öltözteti a boldogult gyermeket, kiviszi Isten kertjébe, leereszti a sírba s ime rövid idő alatt a hant takarja e hon reményét, jövő bizalmát; nem elmélkedik senki a felett, vájjon czélszerű ápolás, kellő időbeni orvosi beavatkozásnak nem sikerült volna e az ártatlan kisdedet a hazának fenntartani? Nemzetünkben az emberbaráti szeretet, a jótékonyság mély gyökeret vert. Alig egy pár évtized előtt alakult meg a „vörös kereszt-egylet,“ hazánkban már is elterjedt s élénk részvételnek örvend. Derék ifjaink most már annál nagyobb bátorsággal és lelkesedéssel szállhatnak szembe a bou ellenségeivel; érzi s latja minaegyiic a „Vörös kereszt-egylet“ őrangyalát. Csatázhat, vívhat vitézünk! s ha az ellenséges golyózápor köze- pett sérülést szenved, az őrangyal gyengéden átkarolja, biztos helyre viszi, szeretetteljesen ápolja s gyógyítja. Bármily nemes és illő romboló csatákban küzdő hőseinknek segélyt nyújtani, a vörös kereszt-egylet az egész magyar nemzet hálaérzetét még sem érdemli meg. Ha már életfeladatának tűzte ki a katonai Hygione előmozdítását, működését nem a csatatéren kellett volna kezdenie. Ha másként fogja fel hivatását, ha arra törekedett volna, hogy a magyar nemzetnek minél egészségesebb s minél több katonát szerezzen, ha gondját kiterjesztette volna a magyar csecsemők s gyermekek nevelése- s egészségére, ha a kegyetlen s a humanismus vesztére törekvő csatatéren megsebzett ifjaink ápolása mellett, a békében, de a haza java- s dicsőségéért küzdő vagyontalan beteg munkásainkra is fordította volna figyelmét, boldog volna e hon s minden nemes érzelmű honpolgár áldaná s támogatná a „vörös kereszt-egylet“ működését. Ezen egylet azonban a militarismusnak hódol, a czivis- musra semmi gondja (1. a „vörös kereszt-egylet* alapszabályainak 4. §.)

Nekem néha majd a szivem szakadt meg, a mikor láttam, mint rakodik fel az öreg, beteges ember a kocsira, s megy hideg, zimankós időben egész a harmadik határig, valami vásárra, a melyen nem árulja meg a fuvaros díját. Akkor sem zúgolódott. Ha egy-egy vég egész portékát szerezni tudott valahonnan, azt óraszám rendezgette, egyszer igy rakta, másszor meg úgy, felállította meg lefektette, ha vevője jött nagy ritkán, kinálta neki és sajnálkozott, ha megfosztották tőle. Azelőtt dúsal- kodott a portékában; most ebbe az egy végbe egészen szerelmes volt. Nagyon szomorú lehetett arra visszagondolni.

Pedig a csapásoknak még most sem volt végük.

Jött egy idő, mely, bár százezer év múlva is, feledhetetlen lett a magyar nemzet előtt. Hosszú sötétség után vakító világosság következett. A népből, mely évek hossza során át, tudta tűrni jármait, hősök támadának; meggörnyedt, szomorú tekintetű férfiak oroszlánszívű, délczeg daliákká lőnek; s kiknek még fegyver sem volt kezükben; kardot fogtak egy szent czél kivivására. Öregek elfeledték nyavalyájukat; ifjak korukat; és táborba szálltak egyenlő lelkesültséggel. Oh! én nem láttam azt, de képzelni tudom; nem voltam ott, de mintha velük küzdöttem volna; nem ismertem őket: de mintha sötét éjszakákon mégis megjelennének előttem. Olykor mindenütt ott látlak benneteket; a mennydörgésben a ti hatalmas szavatokat hallom s a villámok fényében a ti pillantástok lángja fénylik elém, melyet a szabadság eszméje varázsolt oda, azon eszme, melyért halálotokig küzdöttetek.

(Vége köv.)J

A polgári egészségügy felvirágzását akadályozó hiáiokat szintén meg kell szüntetni, mert hazánk bobgsága s jövője vele szorosan összefügg: A ma- gya nemzet szaporodását s munka erejének növesz- tési csak egészségügyünk fejlesztésével lehetséges előozdítani, ez csak a nagy közönség részvétele s áld;atkészségo mellett érhető el. Azonban ez ügy- berne verjük be kormányunk kezdeményezését. Az értnies s müveit magyar közönségnek szentesített s anagyar állam eszméjének megfelelőleg szerkesz- tet közegészségügyi törvényeinket értse át és mozdít; elő sajátkezüleg életbeléptetését. Bölcs intéz- ke<s ez magas kormányunktól, — a magyar kö- zöiég javát és boldogságát előidéző intézkedések be>zatalánál a kormány gyámságára nem szorul. S \Iamint a társadalom kegye s részvétele a „vörös kejszt-egylet* megalakításával a katonai egészségiig fölvirágzását előmozdította, úgy remélhető, hogy a tagyar közönség irgalma s hazafiui szeretete egy a iagyar csecsemők ápolását és nevelését elősegítő, a agyoutalan betegek ápolását és gyógyítását gon- doó „zöld kereszt egylet“ megalakulására fog vezetiEgy a csecsemők és gyermekek egészségügyét s evelését előmozdító, nem különben vagyontalan be?g munkásaink ápolását s gyógyítását czélzó meg- alsítása hathatós előmozdítója volna közegészség- ügünk felvirágzásának. — Szervezése nem lehe- teen: Értsen egyet Veszprémmegye közönsége, egesüljünk testvériesen, vessük el tőlünk a vallás- íe3kezeti gyűlöletet, törekedjünk — mint egy test eg' lélek — hazánk hirnevét és boldogságát^ megái pító nemes czél elérésére. Tegyék magokévá az e^let megalakulásának czéljait e törvényhatóság elő nagytekintetü tisztviselői, különösen a megyei e<észségügyi bizottság. Tiszteletteljesen kérem a kzségek vezetőit: a lelkész, jegyző és tanító urakat, foglalkozzanak ezen eszmével, lelkesítsék részvétre a k'Zönséget, hogy eszméink mielőbb ténynyé változ- zmak s az egylet hathatós s nemes működését mie- líbb megkezdhesse.

Legyen kegyes e közlöny tisztelt szerkesztve b. lapja hasábjaiban egy kis tért átengedni a:on nemeslelkfí s a közérdeket figyelemmel kisérő lnzafiak részére, kik netalán tán ajánlatomat esz- necsere tárgyává tenni méltónak tartják.

Szorgalmazzuk az ügyet, jutalmunk nem fog elmaradni. Az egylet működése alatt népünk szaporodni fog s az annak megalakításán láradozók- mk bizonnyára nagy elégtétel leend, ha hallani fogják, az Ítéletnap (népszámlálás) elérkezésekor a kérlelhetetlen, de igazságos biró (statisztikus) Ítéletét. Örömtelt hanggal fogja hirdetni: „A magyar nemzet nem hal el, hanem élni fog s nagygyá lesz.“

Engedje az ég, hogy szavaim szappanbuborékként el ne illanjanak.

Dr. Berger Ferencz,

berhidai körorvos.

Veszprémmegye gazdasági egyesülete által Veszprémben 1882. junius 4-én tartott közgyűlés jegyzőkönyvének kivonata.*)

8. Tekintettel az egyesületnek évek óta tartó tevéketlenségére, indítványoztatott: hogy az 1878 junius 4-én tartott közgyűlés 13-ik pontja, mely szerint úgy az alapító, de alapítványaikat még be nem fizetett, valamint az évdijas tagok, az egyesületnek ezen tevéketlenségben töltött idejére, tagsági dijaik befizetése alól mentesíttessenek; határoztatott:

A hivatkozott 1878. évi junius 4-én tartott közgyűlés 13-ik pontja egész terjedelmében ezúttal is elfogadtatik, s az egyesület volt évdijas tagjai által be nem fizetett tagsági díjjak leíratni határoz- tatnak, — az alapító tagok pedig tartoznak az alapítványi tőke 5%-tóli kamatatait 1873. évi január hó 1-ső napjáig befizetni, 1873. évi januárhó 1-től 1882. évi julius 1-ig fizetési kötelezettségük alul felmentetnek; — amennyiben pedig a közbeeső évekre már fizetések történtek volna, azok az illető fél kívánságára az 1882. évi julius 1-jét kővető félévre, illetve a további évekre beszámíttatni fognak. — Az újabb fizetési kötelezettség és pedig mind az alapító, mind az évdíjjas tagokra nézve 1882. julius 1-ső napjától ez évre járó félévi esedékes díjnak befizetésével kezdődik.

Miről az egyesület tagjai, ügyésze és pénztárnoka azon hozzáadással rendeltetnek értesíttetni, miszerint az alapszabályok 3-ik §-ának b) pontjában eddig az évdíjjas tagsággal járó 5 frt évi tagságdíj évi 3 írtra lett leszállítva. Kiadta:

Kőrössy Antal,

egyesületi k. jegyző.

HÍREINK,

Veszprém, 1882. aug. 27.

Kinevezés. — A m. k. igazságügyminiszter Horváth János pápai kir. járásbirósági joggyakornokot a kisczelli királyi járásbirósághoz aljegyzővé nevezte ki.

(xyászhir. — Egy régi tisztes alakja dőlt ki városunk polgárságának: Gödé Ferencz. A kiadott gyászjelentés igy szól: Gödé Ede és neje Hannich Mária, gyermekeik: Ida, Feri,Béla, Karolina, valamint az összes rokonok nevében szomorodott szívvel jelentik szeretett apja, após és nagyapjuk valamint a veszprémi temetkezési intézet, ugyszinte a nagyobb ipar-társulat elnöke Gödé Ferencz urnák élete 75 ik évében, a halotti szentségek felvétele után történt gyászos kimultát. A boldogult hült tetemei folyó hó 22-én délután 5 órakor fognak az alsóvárosi családi sírboltban örök nyugalomra he lyeztetni. Az engesztelő szentmise áldozat pedig a szt. Ferenczrendiek templomában folyó hó 24 én d.

*) A veszprémmegye! gazdasági egyesület igazgató választmánya f. év szeptember hava ü-án d. e. 10. a megye nagytermében ülést tart. E miatt czélszerünek tartottuk emlékezés okáért e kivonatot közölni. Szork,

e. 10 órakor fog az Urnák bemutattatni. Veszprém, 1882. augusztus 21-én. Béke és áldás legyen porain,'!

Veszprémmegye alispáni hivatalától. — Szabályrendeleteink értelmében Ill ik évnegyedi rendes közgyűlésünk szeptemberhó első hétfőjén lévén megtartandó; — hivatalos tisztelettel fölkérem a törvényhatósági bizottság, az állandó választmány és a m. számonkérő szék t. tagjait, hogy a törvény- hatósági bizottsági közgyűlésre szeptemberhó 4-én és a következő napokon, az áll. vál. ülésre aug. hó 28-án és a következő napokon és végre a számou- kérő széki ülésre szeptemberhó 2-án mindenkor reggeli 9 órakor Veszprémben a megyei székházban megjelenni szíveskedjenek. Veszprém, 1882. aug. 19.

— Az, alispán távol Kolossváry József, megyei főjegyző.

Visszahelyezés. — Városunk közönsége bizonynyal örömmel veszi a kegyes-tanítórend kormányának azon ujabbi intézkedését, amely szerint Per- ger József gymn. tanár ur továbbra is e minőségben városunkban marad.

Az aradi vértanuk — emlékszobrára kibocsátott nyugtákból Veszprémmegye bizottságtagjai 283 dbot váltottak be, Szabó Imre és Ányos István két-két forintjával és igy 285 frt készpénz és 106 be nem váltott nyugta küldetik vissza Aradra.

Ráth Zsigmond hangversenye Balaton- Füreden — augusztushó 22 én a lehető legfényesebben sikerült. A gyógyterem zsúfolásig megtelt a legválogatottabb és legelegánsabb publikummal. — Ráth Zsigmond, e megnyerő szép férfialak, gyönyörű baryton hangjával uralta és betöltötte az egész óriási termet, mely e terjedelmes hangnak elégtelen lett. Énekelt Aidából egy románezot, mely tulajdonkép tenoristának való és ő transponáltatta saját hangjára, amit bizonynyal csakis oly művész tehet meg, mint ő, aki óriási repertoirral rendelkezik és hangja fölött teljesen uralkodik. Népdalait valóban rajongó lelkesedéssel tapsolta meg a hálás közönség és többször meg is ujráztatta. Gömöry Osz- kárné ő méltósága czimbalmon adott elő népdalváltozatokat kellemesen és édesen. — E magyar hangszer mindinkább kezd hölgyeink körében terjedni, aminek mi felette örülünk; egyet ép ezen örvendetes jelenségnél fogva kötelességünk felemlíteni azt ugyanis, hogy a czimbalom, ha huzamosb ideig solo játszszák, egy kissé monotónná válik. Ezen különösen nyilvános fellépéseknél úgy segíthetni, ha a czimbalom sordinával ellátva quartett- ben nyer kísérőt, de csakis kísérőt, akkor a hatás nagy és maradandó. Horánszky Emilia úrhölgy valóban kedves és erőteljes zongorajátéka, nemkülönben Krisztinkovics Béla úré zajos tapsokra ragadta a közönséget. A hangversenyadó és a szeretetház növendékei értékes és díszes virágcsokrokkal tisztelték meg a kedves és szép közreműködő hölgyeket. E hangverseny jótékonyczélu volt és felejthetetlen emléket hagyott maga után.

A Balaton-egyiet — mely annyi év óta egyik leghőbb óhaja volt a Balatonért rajongva lelkesedő férfiaknak, ma megtestesülve, megvalósulva áll előttünk. Egy lelkes férfiúé az érdem, aki a legkedvezőbb pillanatot ragadta meg az eszme megvalósítására, Sziklay János űré. Az eszmét magáévá tette a balaton-füredi ünnepélyek szülte lelkesedés és aug. 23 án előleges tanácskozmányban megteremtette, aug. 24-én pedig a közgyűlés által annak alakot férfias alakot adott, mint a Teremtő, aki nem csecsemőt, hanem férfit teremtett egyszerre. Nádasdy Ferencz gróf indítványára Erzsébet királyné ő Felségét kéri fel az egylet védasszonyúl. A kérő levelet Jókay Mór fogalmazta gyöuyörüen és Eszterházy László gróf irta alá. A választás eredménye ez: Elnök: Eszterházy László gróf; alelnöki Nádasdy Ferencz gróf; titkár: Sziklay János; pénztárnok: Jalsovics Aladár; ügyész: Csep’elyi Károly. Szakosztály öt alakult: I. Gyógyászati szakosztály. Elnök: dr. Huray István, titkár: dr. Engel Gyula. II. Kirándulási szakosztály. Elnök: Feny- vessy Ferencz, társelnök: Salamon Ádám, titkárok: Écsy Ferencz, Komlódy Gyula. III. Gazdasági szakosztály. Elnök: Bogyay István, titkár: Keöd József.

IV. Sport szakosztály. Elnök; Esterházy Mihály gróf, titkár: Némethy Ernő (győri kir. alügyész.) V- Irodalmi szakosztály. Elnök: Jókai Mór, titkár: Lévay Imre. — Az egylet első nőtagja Jókai Róza. Az egylet jelvénye: keret e felirattal: Balaton-egyiet, közepén sellő, egyik kezében cserágat, másikban nádszálat tartva, a jelvény alatt az egylet jelmondata „Jó kedv, bőség!“ Zászló a régi balatoni csó- nakázó-egylet mintája (nem biztos, csak később állapítható meg) valószínűleg piros, fehér, zöld ke- reszt-csikkal.

Adja Isten, hogy a Balaton-egyiet, melyet lelkesedés fogant, lelkesedés szült, a lelkesedés által legyen is fenntartva a magyar tenger közvetlen, a magyar nemzet közvétett hasznára és dicsőségére!

Sziniigy. — Gerőfy Andor színtársulata, mint múlt számunkban említettük, nehány előadásra városunkba rándult. Tegnap tartotta az első előadást „Üdvöske* nagy operettel. Ma, vasárnap az „Árva Zsuzska“ eredeti népszínmű adatik. Gerőfy derék színtársulatát, különösen annak gyöngyét, Gerőfynét, közönségünk sokszoros műélvezet után jól ismeri. Ajánljuk műpártolóink szives figyelmébe; uj darabokkal fogunk itt megismerkedni és a műélvezetnek uj és nemes fajával, ami bizony sivár napjainkban nagyon is elkellene már.

Több oldalról tétetett panasz, hogy a heti vásáron a gabna mázsálások körül több visszaélés történik.JHogy ennek eleje vétessék, a község bírái- uak volna kötelessége utasítani a termelőket, hogy mielőtt terményeiket eladásra hoznák a község mázsáján mérjék meg, vagy ha ezt nem teszik, ugyan a veszprémi gabnapiaczon felállított hivatalos városi mázsáién méressék meg, arai csak nehány kraj- czárba kerül s ez által eleje vétetnék a visszaéléseknek s a gabnakereskedőkre is előnyös leuue, ha a vett gabna már le volna mázsáivá.

Oláli-czigányok — 25-re viradóra Butidon Schröck kovácsmester 2 lovát, Lohonyai bándi vendéglősnek pedig vastengelyes kocsiját ellopták. A lovak és a kocsi ugyanaznap a teési erdőben megkerültek, mig a tettesek elillantak,