Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1882-08-20 / 35. szám
azon magaslatra, melyen bámulatunk legnagyobb fokát kiérdemelte. Ily szempontból ítélvén meg Munkácsy képének eme kisebb kiadását, nem vetjük egybe e különböző térfogatait a képeknek, hanem magának a kisebb kiadásnak tökéletes voltát s befejezettségét. Lelkünk mélyéből hálát adunk Istennek, hogy hazánkat uj és oly művésznővel áldotta meg, a k i feladatául tűzi ki magának, hogy szép művészi ügyességét csakis nemes czélokra és a vallás eszméinek megvalósítására szentelendi. Kunc\e Leo. Balaton-Fiired, aug. 18-án. Mélyen tisztelt szerkesztő úr! Széchényi István jól ismerte nemzetét, midőu nagyszerű és hazafias működésének jelentékeny részét a „uemes sport“-nek szentelő s mindent elkövetett, hogy honfitársainak figyelmét ez irányban felébresz- sze — gyarapítsa, nem csupán azon czélból, hogy számos „ nagyurainkat“ a külföldre való folytonos gravitálástól lassanként leszoktassa, hanem mert igazán leikéből meg volt győződve a nemes gróf arról, hogy szeretett hazájának nagyobb hasznot nem tehet, mint az ez iránybani működése által. Ha ezen ismert faktumhoz még felemlítjük, hogy például azon angolok, kik hazánkat beutazták, azt állítják, miszerint nincs nemzet a continensen, mely modorban, karakterben inkább hasonlítana az angolhoz, mint épen a magyar, akkor mindenki érteni fogja azon állításunkat, hogy e nemzetnek csupán Széchenyi István ügybuzgó apostolaira van szüksége, hogy az ő nemes intentiója mindinkább teljesedésbe menjen. Nem egyedül Balaton-Fürednek háláját, hanem az egész országnak elismerését is kiérdemelte tehát magának a „győri csónakázó egylet,“ midőn egy nemes versenyre felhivá a különféle egyleteket, hogy itt a Balatonon megmérkőzzenek; mert nem egyedül azon eredmény, hogy ki és mikép győzött, nem egyik vagy másik egylet, avagy egyén érdekel minket, h a n e m a tény maga az, arai dicséretet és támogatást érdemel minden jó hazafi részéről. Addig is, mig ezen érdekes „vízi-sport“ eredményéről szerencsém lehet becses lapját értesíteni, a tizenkettedik órában sietek, a lap legközelebbi száma részére közölni, miszerint itt a mozgalom és érdekeltség a verseny lefolyása iránt felette élénk, a résztvevők próbákat tartanak, csónakok javításával tatarozásával foglalkoznak, az intézők lázas tevékenysége pedig az ily versenyek rendezése körül felmerülni szokott, rendesen csak a beavatottak előtt ismert számos részletek kivitelére, nehézségek leküzdésére irányul. — Azon ohajom kifejezésével zárom be levelemet, vajha a mindenesetre szép látvány élvezhetését kedvezőbb idő a nagy közönségre teljes mértékben lehetővé tenné! Határtalan tiszteletem kifejezése mellett vagyok mélyen tisztelt szerkesztő úrnak híve és barátja. * * * VIDÉKÜNK, Pápa, 1882. augusztus 16. Városi közgyűlés aug. 12-én. Az iskolaszék jelentése a lefolyt félévi működéséről tudomásul vétetik. — Szelestey ur indítványa, a városi szervezeti szabályzat 20. §. módosításáról nem fogadtatott el. De az állandó választmány által javasolt módozat, melyszerint a városi közgyűlés illetékességét tartalmazó 9. §. egy uj ponttal szaporíttatik, melynek értelmében a közgyűlés választja a rajz- tanitót és az óvodavezetőt, az iskolaszék által kijelölt 3 pályázó közül — határozattá emeltetett. Ez által Szelestey indítványának magva — csakhogy más formában — még is elfogadtatott. Az e tárgy fölött folytatott vita csaknem elkeseredett lett, midőn Pap János ő nagysága lépett közbe. Beszéde lecsendesítette a felzudult kebleket és az eredmény az lett, hogy a leköszönt iskolaszéki tagok lemondásukat visszavonták, illetve újból megválasztattak, közfelkiáltás utján. A városi ügyész ur által — a házaló kereskedésnek városunkbani megtiltása tárgyában benyújtott szabályzat, csekély módosítással elfogadtatott. A pápai önkéntes tűzoltó Őrtanya és egyéb szükséges szerelvények költségei fedezésére, városszerte gyűjtést rendezett, melynek eredménye lett 339 forint. Ezen adakozás eléggé bizonyítja, hogy városunk lakosságának értelmesebb része kellően pártolja e hasznos egyletet. Vasárnap ebéd után tűz támadt, melyet derék tűzoltóink — daczára a nagyobb szélnek, hamar eloltottak. Elégett egy pajta. Jövő hónapban Mándoky és Beődy színtársulata fogja megkezdeni előadásait a színházban. Ma éjjel a zsidótemetőben egy mélyen befalazott perselyt erőszakosan kibontottak és eltolva- jolták. Polgár. Vár-Palota, 1882. augusztus 15. A „ Veszprém“ t. szerkesztőjéhez ! Időjárásunk az elmúlt két héten egész őszies jelleget öltött. Hideg, hűvös idő csaknem folytonos esőzéssel minden künn levő terményre majdnem káros hatással volt. Hála Istennek azonban időjárásunk szombat óta megjavult. Forró napok, hőség uralkodik, mind az igazi kánikulái időszakban. Ez időjárás a szőlőre és kukoriczára igen jó. Szőlőink igen szép látványt nyújtanak, évek óta oly dús termés nem mutatkozott, s ha az idő, a mint mutatkozik, megmarad, úgy sok s jó borra számíthatunk. Heti piaczaink igen élénken vannak látogatva, súlyra nézve a búza nehéz, milyenre gazdáink már évtizedek óta nem emlékeznek. Jegyzünk: 100 kilogramm búza uj, jó 10 írt 10 kr., közép 9.60, alsó 9.-*- Eozs uj, jó 7.— közép 6.50, Árpa uj, jó 7.50, közép 7.— Zab 6.50. Folyó hó 14-én délután 4 óra tájban városunk csendes lakóit tűzi lárma riasztotta fel. Derék tűzoltóink a fecskendőkkel s egyéb felszereléssel azonnal a tűz színhelyére siettek. A tűz, mely talán nagy szerencsétlenséget okozhatott volna, gyermekek gyújtogatása következtében keletkezett. Folyó hó 15-ére virradóra Stein Salamon magánzó lakásából ismeretlen tettesek többféle ágyneműt elloptak. A tetteseket nyomozzák. Eljegyzés: Reich Sándor helybeli kereskedő, e hó 14-én eljegyezte Lázár Teréz kisasszonyt, Lázár Sámuel kislődi kereskedő kedves és szép leányát Áldás és boldogság kisérje a fiatal házaspárt! r. 1. Pápa, 1882. augusztus 17. ^ A városi képviselőtestület f. hó 12-én tartott ülésében Szelestey Lajos és társai indítványára elhatározta, hogy a szervezeti szabályok azon szakaszát, mely az óvodavezetői állomás betöltésének jogát az iskolaszékre ruházza, megváltoztatja s ez iránt a törvényhatósághoz felír. Mivel pedig az iskolaszék lemondott tagjai egyhangúlag újból elválasztattak s az iskolaszék elnöke ez ügyben korábban beadott felebbezését visszavonta, az óvodavezetői állomás betöltése körül a képviselők — úgy látszik — fegyverszünetre léptek. Ugyanez alkalommal a házaló kereskedés korlátozása tárgyában készített szabályrendeleti tervezet olvastatott és fogadtatott el, mely, ha felsőbb helyen jóváhagyást nyer, iparosaink és kereskedőink rég panaszolt baja lel orvoslást. Vasárnap f. hó 13-án, délután egy órakor tűz ütött ki az újváros utczában; de nagyobb szerencsétlenség nélkül folyt le, amennyiben rögtön loca- lizálták s eloltottak a tűzoltók, s csak egy istálló lett a lángok martaléka. A tűz gyújtás következménye, s a tettesek egy hat és egy 7 éves gyermek, kik — horrendum — szivarozni akartak. A tűzoltó egylet küldöttsége folyó hó 17-én érkezett meg a zala-egerszegi szövetségi közgyűlés és a nagy-kanizsai zászló-szentelési ünnepélyről, s elragadtatva szól a szives vendégszeretetről, minek mindkét helyen tárgya volt, mig ellenben a közgyűlést magát meddőnek tartják. Az izr. temető bejáratánál létező csarnokból a napokban elloptak egy vasperselyt, melyben pár krajczár volt s a gonosztevő fáradtságát épen nem jutalmazta, mert hogy hozzá férhessen, a falat kellett kibontania. Árgusz. ruan megkövetelem, hogy például, „mindig“ helyett „mindég“-et, „szintén“ helyett „szinté*-t, „minél“ helyett „mentül„-t s. a t. ne mondjanak; egy színpadi „szegény leány„ értékes gyűrűket ne viseljen; ha „koros nő‘-t játszik valaki, ne akarjon „fiatal maszk‘-ban tetszeni óhajtani s. a. t. Gerőfiné igen nagy hatással énekelte és játszotta szerepét; úgy, hogy egyes dalait viharosan megujráztatta az előkelő közönség. Kutassy Janka kiváló drámai hévvel és bensőséggel mutatta be a főszerepet; s így a riadó tapsokat teljesen kiérdemelte. A közönség nagy elösmeréséül a nevezetteknek nyújtott szép koszorúk az elsők voltak az idén. Vinczéné oly kiváló sikerrel játszotta az anya- szerepet, hogy alakítása bármely nagy színházban is hasonló mély hatást keltett volna; a kisebb női- szerepek Kőmivesné és Nagy Etel kezeiben jó sze- mélyesítőkre találtak. Dobocsányi Gyula, a vidék legjobb komikusainak egyike, az igen rokonszenves Iczig házalót, Fehérváry Ottó pedig az „uj földesur“ at Vondracsek Venczelt, oly élethü alakokként mutatták be, hogy a benyomás teljes volt. Takács Ádám a „régi gárda“ kitűnő megbízható képviselőjének bizonyult be most is; a kisebb férfiszerepekben Mészáros Lajos, Szigligeti (kitűnő drámaírónk fia) s Ugriuovits oldották meg kiválóan feladatukat. Égy fiatal színész, Borbély, sikerült maszkja, mint mór lovász, által is hatott. Lenkey megnyirbált (az előadások tartama csupán két óra) drámai szerepében is tuditt hatást előidézni; Balog Árpád pedig oly özívhezszólóan énekelte pompás népdalait, hogy a tslzugó lelkesült tapsokra többszőr kellett azokat ismételnie. Valódi díszelőadás volt, amely még a a szerzőnek is (pedig mily ritkán történik ez!) nagyon tetszett. — Innen Veszprémbe utazik Gerőfy társulatával; előre is sok szerencsét kívánhatunk a szép püspöki város lakóinak a kapandó szellemi élvezethez. Simon Zsigmond apát ur védnöksége alatt Lichtenstein Györgyike kisasszony, egykori politikai menekültünk szép tehetségű fiatal leánya, kiállította a női olvasóteremben Munkácsy „Krisztus“-ának igen jól sikerült másolatát. A kép másfél méter hosszú s egy méter magas; szerfölött nagy gonddal készült, és mind rajza, mind ecsetkezelése határozott tehetségre vall. Az utánzat oly hű, hogy az eredeti kép összes apróbb hibái előfordulnak azon. Az előtér mozaikja kissé nagyon erősen van ugyan kiemelve, s a lépcsők lapjai tulvilágos szürkék; a fülke felső tetőékítménye aránytalan; az Üdvözítő arcza kissé komor és szigorú: de az egyes alakok kifejezése találó; kiválóan finomul vannak a hátsó az eredeti képen némileg elmosódott alakok festve. Ez a kisasszony első olajfestménye; s igy sok szépet várhatunk tőle. Valóban nevezetes a képen, hogy „alapfestés“ nélkül készítette a fiatal festőnő. Több sikerült hangverseny, egy pompás ver- senyuszás, amely a legáltalánosabb érdeklődést költötte, néhány kis tánczestély, ladikázás, séták, ének, zongorázás kedvessé tették Füredet hanyatlása daczára. Persze! két év előtt. Szekrényessy Kálmán, Balaton-egylet. Augusztus 22-én és 23-án ünnepélyek színhelye lesz Balaton-Füred. Összegyűlnek ott az ország sok vidékéről a nemes vizi-sport kedvelői, a Balaton állandó vendégei, hazánk e paradicsomának régi, hű barátai. Ez ünnepélyes alkalom önkénytelenül érezteti velünk, hogy hazánk e remek vidéke még mindig nem oly ismert, oly keresett, mint azt nagyszerűsége megérdemelné. Számosán vannak, kik bejárták a külföld majd minden nevezetes vidékét: a Balaton csak híréből ismert előttük, a zalai várromokról nem vetettek pillantást a Dunántúl Tempejére, vagy csak a túlsó partról tekintettek át a vasútról, mely Velenczébe s onnan más külföldi tájakra vitte őket, hogy azok szépségében gyönyörködjenek. Más országokban már régóta felfogták volna e vidék jelentőségét. Nálunk csak lassan terjed ennek tudata. Még mindig kevesen vannak, a kik odaadással érdeklődnek iránta, mint azt a külföld sok helyein s nálunk újabban a Kárpátokban is tapasztalhatjuk. A Kárpát-egylethez hasonló egylet alapítása erős támpont lenne, melyből kiindulva, e vidék érdekében sok hasznosat lehetne tenni. Az eszme nem az én eszmém. 1877-ben alakult egy Balaton-egy- let, mely felújítása volt egy régibb egyletnek. Éz kirándulások, ismertetések által igyekezett érdeklődést kelteni a Balaton-vidék iránt. De szűk körű tevékenysége meggátolá a nagy feladat teljesítésében. Tavaly, midőn az irók és művészek kárpáti kirándulása alkalmával meggyőződtünk a Kárpát- egylet működésének már is nagy eredményéről, Kaas Ivor br. megpendítő az eszmét, hogy országos egylet volna szervezendő hazánk minden nevezetesebb vidéke, igy a Balaton vidéke számára is. Ez eszme, iránt, meg vagyok győződve, mindazok lelkesülnek, kik a gyönyörű tó partján nyerték vissza egészségüket, testük, szellemük üdeségét. kik valaha gyönyörködve élvezték a kies vidék természeti szépségeit. Az eszme megtestesítése nem csupán a Balaton vidékének, hanem közvetve az egész országnak is hasznára válnék. Mentői többen ismernek, mentői többen keresnek föl egy vidéket, annál inkább nő szeretetük az egész haza iránt. Hogy megkönnyítsük ennek elérését, arra egyes emberek áldozatkészsége nem elég. A vállvetett, egyesített munka, melyhez egyesek bár minden megerőltetés nélkül, csak parányi résszel járulnak, egyedül vezethet czéljra. Balaton-Füreden, mint örömmel értesülök, szerény indítványom már is tetszéssel találkozott. Az egylet buzgó harczosai közé fogja sorolhatni a fürdőhely derék plébánosát, Jalsovics Aladár urat, ki irodalmilag már ismételten síkra szállt a Balaton vidék mellett. A győri csónakázó-egylet versenyét nem koronázhatná szebb határozat, mint az, hogy egy testté tömörülve, kibontanék a zászlót , melyre egy szép fiatal hazafias tett jeligéje lenne Írva: a gazdag de szerény, a fenséges de kevéssé ismert vidék s általa hazánk hírének terjesztése nem csak honunkban, hanem messze, egész Európában, tengereken tub A Balaton mentén levők, a főváros számos lakója, kik vagy odavalók, vagy ott töltik a nyarat, a távol vidékekről el-ellátogató vendégek, nem hiszem hogy ne lennének áthatva a czél fontosságától, nemességétől. Hogyan teremtsük meg az eszközöket? Arra azután adhatunk feleletet, ha kimondjuk, hogy akarunk teremteni. Eltökélt akarat kell csak és a gondolat megvalósul. Egy példánk van, mely világító oszlopként mutatja az utat: a Kárpát-egylet. Kicsi magból nőtt óriássá. Szerény volt a kezdet s ma bámulatos erővel visz véghez nagy dolgokat. Nyolczvan emberből állt az első csapat s már több mint karrnad- félezerre növekedett hét év alatt. A magas Tátra bérczein, Gömör sziklái közt Mármaros rengetegeiben sok helyen hirdeti menház, vendéglő, útbaigazító felirat az egylet működését; mig évkönyve közelebb hozza hozzá a távol vidékek szépért, jóért lelkesülni tudó embereit is. Adja Isten, hogy egy év múlva mi is tettekkel hirdethessük egy Balaton-egylet buzgó működését. ügy legyen! Sziklay János. Berliida, 1882. aug. 15-én. — A „Veszprém“ tekintetes szerkesztőjéhez. — Múlt heti 34-ik számú becses lapja hírrovatába e czím alatt „azok az ölebecskék“ egy kis jóakaró figyelmeztetés volt szőve azon tisztelt hölgyekre vonatkozólag, kiknél már-már divattá kezd válni azon méltó megróvást érdemlő szokás, hogy nemcsak magukkal sétáltatják, hanem karjaikra fel is fogva úgy viszik ölebecskéiket színházba, hangversenyekre, sőt kimondani is szörnyű — az Isten házába is. Hogy ezek a kis lelkem Zukedlik, Scha- tók, Ananász és Grockok s tudja a manó még miféle ínycsiklandó csemegeszerű névre keresztelt négylábú „gardemousjeuk,“ mindmind- annyi hű őrei az aggszűzek s szeszélyes matrónáknak, botrányt és közmegütközést okoznak a nyilvános gyűlhelyeken, kitetszik abból is, hogy az ily kiváló kegyenczek daczára családi kényes ápolás és neve- lésbeni részesültségűknek, esetleg olykor olyasmit követnek el úrnőik róvására, a melyet lehetetlen azoknak nem restelniök. Hogy egyebet ne is említsek, nyilvánvaló dolog az ebeknek átalán, tartozzanak azok akár a közönséges, akár a telivér nemes fajú pines, fürge mopsz, vagy az ugráncsi ratlerek osztályába, meg van az a sajátságos természeti tulajdonuk azonkívül, hogy kölcsönös, találkozáskor egymásra morogni szoknak, nem mindenféle zene és ének hangot tudnak kutyaszó nélkül kiállani, hanem bele nyiván- kolnak és tutulnak azokba úgy, hogy aztán az ily hívatlan improvizátorok nem várt fellépése a „concertmaestro,“ „cantuspraeses“ s a feszült figyelmű műkedvelő közönségnek mily műélvezetet nyújt, mondani felesleges. Ily esetek számbavétele s szem előtt tartása egyebektől eltekintve, már magában elegendő ok volna, hogy tisztelt urhölgyeink e divattal végkép szakítsanak s legfeljebb akkor hódolnának annak, mikor künn a szabadban sétálnak, ahol senki megütközését nem idézik elő. Ha a minden jó, szép, magasztos es nemes erkölcsszokás elsajátítására fogékony lelkű hölgyek kivétel nélkül tudnák, hogy az° ölebecskék tulatfectált felkarolása s előszeretetteljes dédelgetése mily gyászos emlékű töiténetből veszi eredetét — Zirzabella nagysám „K r a m- pusz“-ába fogadni mernék — alábbhagynának túlzottságig vitt ezt illető szenvedélyökkelÚgy vélem, nem leszek lelkes honleányaink iránt udvariatlan, ha tulajdonkép azok számára, a kik előtt az ölebecskék eredetének szomorú története ismeretlen, — hisz ezt is tudnunk jó — e lapok hasábjain egy kis épületes és tanulságos felolvasással kívánok tetszelegni, s ezt, remélem, meg fogja a tek. szerkesztő ur engedni nekem, ki kész vagyok e miatt esetleg utczahosszat minden reám felborzaukodó ölebecske vonítását báránytürelemmel mindvégig agyonhallgatni. A XIV-ik század végefelé második Boleszláv lengyel király az oroszokkal hét évig tartó, változó szerencsével vívott, keresztes háborúba elegyedett. A fegyverfogható, s hírdicsőség után vágyó föurak jó példát mutatva, mindnyájáu részt vettek a hadjáratban, ez okból a honnmaradt szalmaözvegy-ur- nők az egész időn át férjeiket nélkülözni kénytelenek voltak. Az egyedüllétre szorítkozott úrnők türelmetlenebbekké lettek, s kebelfájdalmukat fokozta még inkább azon meglepő hír hallása, hogy férjeik a kiowi delnőknek hódolnak s teljesen megfeledkezve őrólok, azok udvarlóivá s imádóivá lettek. E tudat rendkívül felizgató Őket, megfogadták, hogy csapodár férjeiken boszút fognak állni. Rabszolgáikkal tehát szorosabb viszonyba léptek. E „revanche“ a lengyel főurak előtt nem maradt sokáig titokban, megvitte azt a hir sebes szárnyakon hozzájuk a táborba, minek természetesen az lett a következménye, hogy a nős férjekben hatalmasan felébredt az epedő honvágy s tömegesen siettek haza nejeik viszontlátására és ölelésére. De hazatértökkel mily csoda tárult fel szemeik előtt! Várlakaik mind elzárvák s eltorlaszolvák előlük s a rabszolgák úrnőikkel szövetkezve, élet-halálra védelmezték ellenükben magukat Valóságos nyílt, rabszolga-nőharcz volt ez törvényes uraik ellen, mely a csontvelőig sértett férjek diadalával végződött. A győzők egy szálig felkonczolták a rabszolgákat, elkorcsosult nejeiket pedig vezeklésre kényszerítettek. Voltak azonban oly bakafántosok közöttük, kik a bűnbánatot ügyesen színlelni tudták s békü- lékeny férjeik gyenge oldalát aunyira kizsákmányolni, hogy ezek nekik nemcsak teljesen megbocsátottak, hanem még többé szemrehányást sem tettek. A király hadserege a főúri harezosok eme szökésszerű hazatéréssel igen megritkulván, s látva azt, hogy annyi vérontás után csekély a kivívott eredmény, országába visszavonult. A mint a közkormányzást tettleg kezébe vette, a távolléte alatt az országszerte lábrakapott nagymérvű corruptió kiirtásához s a főczinkosok érdemlett megíenyítésé- hez fogott. Példás büntetést szabott azon hűtlen anyákra, kiknek rabszolgáktól vérfertőzött gyermekeik voltak, a kiket tőlök elvétetni, s kölykes ebekkel szoptattatni rendelt, megparancsolva egyszersmind az egész országban, hogy ez időtől fogva minden urhölgy, midőn nyilván sétára indul, örökemlékül büntetéskép mindenkor egy ebkölyket tartozik czi- pelni ölében. A női eszélyesség s leleményesség csakhamar kifogott a király szigorú parancsán. Napi gyakorlatba vették ugyanis az ölebecskék magukkal hordozását, mely által kellemesb színt kezdtek kölcsönözni szégyenletes büntetésöknek, e szokásból lett idomultán divattá az ölebhordozás, mely utóbb valóságos járváuykórrá fajult s elterjedt az egész világon, városról városra, faluról falura, a hová az európai műveltség eljutott, de különösen nemzeti jellegűvé vált német sógorainknál. így Ion e divat- majmolás a széles földkerekségen honossá úgy, hogy ma már nem tekintve ki, és minő eb kíséretében jár-kel valaki nemi különbség nélkül találóan azt szokás mondani arról „eb a német, kutyla nélkül!“ Setét árnyoldala még az is az öleb dédelgetőnek, hogy sok delnő szívesebben is jelenik meg kisértetve 2—3 ily nyaloncz állatka által s saját gyermekeinél szívesebben hordozza azokat Ölében, a melyek közt némelyik néha oly furán van idomítva, hogy úrnője titkos udvarlójára, midőn ez látogatásra jön, nem is vonít, sőt tüsszögve s farkcsóválva hízeleg neki; elleuben, ha elnéző gazdája csak lábhegyen is közelít úrnője lakóosztálya felé, már messziről megugatja. Ily ebecskéről aztán méltán elmondhatni az öreg Sebestyénnel: „E kutya a gazdát megugatja, de a szeretőt nem. így lesz kedves a,z úr, kedves az asz- szony előtt!“ — Én még a mondó vagyok; ha pénzügyér volnék, nagy adóval rónám meg valamennyit. Az ölebecsek eredetének története az előadottak szerint, átalán az egész nővilágra nézve szégyenemlékű lévén, szabadjon nekem, kiváló hölgytisztelőnek, remélnem, miszerint imádatig tisztelt honleányaink kivétel nélkül nemes elhatározással az ölebecsek iránt viseltető előszeretetteljes szenvedélyeket kellő mérsékletre leszállítandják s a bűnkrónikában feljegyzett eme botrányos esemény emlékének előidézésével lassankint felhagyni s azt édes mindnyájunkkal elfeledtetni fogják. Eplényi Márton. HÍREINK, Veszprém, 1882. aug. 21. Apostoli királyunk Ő Felségének magas születése napját múlt pénteken ünnepélyesen ülte meg városunk. A hála-istenitiszteletet Kovács Zsig-
