Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)

1882-01-22 / 4. szám

szülte sóhajokban. S midőn a legviharosabb jelenetén túl estünk, túl estünk a nélkül, hogy enyhébb érzelmek váltották volna fel ezen izgalmat, s midőn végre a bűnöst, vagy legalább az annak bemutatottat nem láttuk bűnhődni (mert a színdarabban is vizsgálati fogság alatt marad a bűnös) föllázadt lelkünk s méltán boszúállásra éreztük magunkat fölhiva. Legördült a függöny a nélkül, kogy az 5 képben keresztül túlzaklatott kedélyünk csak egyet len parányi oázra is talált volna, hogy rajta csak pillanatnyira is megnyugodjék.

Ezen est kínszenvedés estéje volt a nézőközönségnek.

Kárpótlást a végigtartó kinzatásért még a szereplők játéka sem nyújtott. Én azt hiszem, megérdemelte azt az a közönség, mely ilyen fattyúhajtásnak sem megfelelő terméket megnéz.

A szereplő személyek közül az egy Balog A és a parányi szerepű Tóth Anna tűnt föl a lélek harczainak kifejezésében. A többiek alakítása még eddig el nem ért rósz volt, mintha csak ők is büntetni akarták volna a különben megbünhödőtt közönséget játékukkal. Ilyen játék még a művészi kivitelű terméket is tönkre tette volna, nem csak ily idétlen szülöttet. Nincs s úgy hiszem, nem is lehet a nézőre boszantóbb látni, mint mi láttuk, hogy a színész nem tudja belehelyezni magát szerepébe; ilyen volt Galló játéka, ki mint fogadós és mint biró egyszersmind lépett a színpadra. Mindkét szerep kicsi volt, eljátszása nem is követelhetett tehetséget és hogy mégis oly primitiv módon oldotta meg, hajlandók vagyuuk azt hinni, hogy inkább szándékosan történt úgy, a hogy történt.

No még meg kell említenünk, hogy a „gyil kos álmában megjelenő meggyilkoltak szellemeit ábrázó.ó“ jelenség közepette a „görögtüzfény-vi- lágítás* megszűnt, ideje előtt fogyott el. Ha ezt nem is vesszük boszantónak, úgy legalább nevetségesnek kell tartanunk, s igy ez az egy momentum lett volna egyedül, mi mosolyt (?) tudott teremteni az arczokra egy szempillanatra, mert a meggyilkoltak szellemeinek átkozódásai csakhamar visszaterelték az érzelmeket az egész színdarabon (?) keresztül ömlő áradat medrébe- Hoszter fölött pedig az igazság szolgáltatás nem mondta még ki a bűnöst, nem vette el megérdemelt büntetését, ha csakugyan ő követte el a rémes tettet; — igy a színdarabban (?) is! a melyben a bűnt láttuk csak, a büuős hős bukását és ezzel az erény s az erkölcs diadalmát nem!

Avagy talán ugye:

„Erényt — elég, ha a pap prédikál“. — Jókai.

(Az utolsó prolog.)

O tempóra.’, o mores !!

Egy jelenvolt.

PÁPAI HIEE 3ZZ.

— Halálozás. A helybeli ref. főiskola egyik jeles növendéke, Márki Pál II. éves hittanhallgató, f. hó 17-én tüdővészben, 21 éves korában elhunyt. Temetése nagy részvét közt f. hó 19-én ment végbe. — Kivonult az összes tanuló ifjúság a tanári kar vezetése alatt. — A háznál nagytiszt. Kis Gábor helybeli lelkész ur mondott megható gyászbeszédet, a sírnál pedig Sebestyén Dávid senior moudott a pályatársak nevében igen szép búcsúszót. — A koszorúkkal borított koporsót a pályatársak vitték a temetőbe, s vették körül gyászfáklyákkal, s ugyan ők igen díszes koszorút vittek a koporsó előtt, — fehér szalagján e felirattal „Márki Pálnak gyászoló pályatársai.“ A temetésen itt voltak az elhunytnak távollakó szülői is Halasról. — Béke lengjen a szép reményű ifjú hamvai felett!

— A több megye fiatalsága által Pápán rendezendő fényes bál napjául újabb megállapodás szerint február hó 15-ike tűzetett ki.

— A pápai casinó ma egy hete tartotta ez évi alakuló gyűlését, melyen örvendetes tudomásul vétetett a főigazgató Eszterházy Móricz grófnak a casinói könyvtár gyarapítása czéljából a múlt évben tett 100 frtos adománya, miért jegyzőkönyvi köszönet is szavaztatott. — A tisztikar és választmány leköszönvén, főigazgatóvá közfelkiáltással újból gróf Esterházy Móricz ur ő méltósága választatott. Ezután megkezdődött a titkos szavazás, melynek utján nagy többséggel megválasztattak: aligazgatóvá Os- vád Dániel, jegyzővé Tottzer István, könyvtárnokká Mészáros Károly, pénztárnokká Reguly Nándor, választmányi tagokká Antal Gábor, Galamb József Gyurátz Ferencz, Hanauer Jenő, Kiss László, Mi- koviuyi Ödön, Néger Ágoston, Noszlopy Tamás, Pap János, Paál István, Szilágyi József, Zarka Dénes.

Hymen. Dr. Stricker Adolf helybeli ügyvéd ur ma vasárnap tartja menyegzőjét Reich Eliz kisasszonynyal.

A Pápa városi jótékony nőegylet saját pénztára gyarapítására a „Griff* nagytermében folyó hó 28-án házias tánczestélyt rendez. E tánczestélyen szalon czukorkák árusítatuak el számzott és zárt dobozokban, melyekbe aranyak, ezüst forintosok s V4 forintosok is lesznek rejtve. Ily doboz czukor ára 30 krajczár s a doboz csak az előre váltott doboz szám előmutatására szolgáltatok ki.

VIDÉKÜNK,

Berhida, 1882. januárlió 19.

Oá „Veszprém“ szerkesztőjéhez.

Midőn a „Veszprém* szerkesztőségét újra átvenni szíveskedett, engedje meg, hogy mint e lap

a „régi gárdádhoz tartozó barátja, abban megyénk innenső széle s tájáról olykor-olykor némely, itt helyütt a gazdászat és ipar terén felmerülő je- lentősb napi események, úgy a társadalmi életből merített s a közérdek körébe vágó nevezetesb mozzanatokról a t. közönséget szokott szerénységgel megbízhatóan értesíthessem.

Értesítésem sorát egyelőre is egy valóban érdekes mozgalom megiudultáról nyithatom meg. Ugyanis az a hir kering itt mindenfelé, hogy a várpalotai' grófi uradalomhoz tartozó péthi pusztabirtokon, mely a nevezett központi kis város és körvidék egyedüli gyülpontja s a tavaszi és nyári munkaszünetelés ideje alatt napról-napra láto- gatottabb fürdő s mulatóhelye, még ez év folyamán egy nagyobbszerü gyapjumosó gyárt fognak felállítani. Ezen, a honi gyapju-ipar és forgalom fejlesztésére nézve nagy fontossággal biró korszerű intézmény felállításának eszméjét, melynek létesülését kell hogy szegény és boldog egyaránt óhajtsa, állítólag a minden jót, czélszerűt, szép és hasznost létrehozni s kitelhető ereje szerint előmozdítani törekvő várpalotai plébános, főt. Steiuer Adám úr első pendítette meg s a mellet fáradságot nem kimély tevékenységgel a megérleléshez már oly közel is hozott, hogy nemcsak a vidéki rendezettebb állású birkatartó gazdákat, hanem még a csoóri, ia- dányi és szentmihályi grófi uraságokat is megnyerte ahhoz, kiknek a gazdádat- és iparterén kivívott fényes nevük elég biztosíték arra nézve, hogy ha csakugyan van komoly szándék, férfias elhatározás, előretörő igyekezet és igazi vállalkozó szellem, úgy lehetetlen az üdvös tervnek nem valósúlnia, kivált ha tekintetbe veszszük, hogy a tőszomszódes ősi-féle veszprémi püspökség, a káptalan és fehérmegyei nagy birkatenyésztő gazdák is saját jól felfogott érdekeikkel szemben az ép legkevesbbé sem koczká- zott vállalatot alkalni használatba vételök által támogatni fogják* Lehet, hogy a terv még csak beszéd tárgya, de annyi bizonyos, hogy „nem inog szél nélkül a falevél.*

Az egészséges és üde lég áramlatu péthi puszta határát, melyen az átvonuló nyugati vaspályának a fürdői idény tartama alatt köztudomásúlag van pár percznyi ugyan, de a szükséghez képest meghosz- szabítható kiszálló és megállapodó állomása, tör- 8Zökmetsző, őrlőmalmokat és kallókat hajtó patakvíz szeli át, bakonyhegyi forrásokból bugyog ki s kanyaruló tovafuttában helylyel-helylyel találtató jó zuhanyokkal szűrődik erős folyammá, színe kristály- tiszta, télen gőzölgő meleg, nyáron pedig jéghideg, s alkatrészeinél fogva oly elemek vegyüléke, a melynél fogva gyapjumosásra igen alkalmas; s tekintve a már fentebb érintett vidéki birkatenyésztést és gyapjutermelést, a szövetkezendő részvényeseket, biztos nyereménynyel kecsegtetni látszik.

Mindenesetre, hogy e gyapjumosó gyár gyapjú- termelési iparunk- s forgalmunkra nagy horderővel bírna, a finomabb fajtájú juhtenyésztést még jobban előmozdítaná s a mellett, hogy a külföld szemfüles | piaczi figyelmét is magára vonná, alapját segítené megvetni édes hazánkban az oly szűkében levő gyapjúszövet és posztógyárak szándékba vett felállításának, a melynek aztán az lenne a végeredménye, miszerint nem kényteleníttetnénk a külföldnek mindig olcsó árért eladni jól megtisztított finom gyapjúinkat, aztán az abból ottan készült gyártmányokat drága pénzen ismét visszaszerezni és beimportálni; másik főnyeremény meg az lenne, hogy a bővebb kézi kereset után epedő szegény munkás nép idő- szakonkint többről-több foglalkozást nyerne.

Már is örvend e hir szárnyalata fölött a napszámos osztály, mely a „mi aty án kb a n* az add meg Uram a mi mindennapi kenyerünket-féle kifejezés alatt a testi erő és egészség mellett munkát ért, de leginkább örül a veszprémi és várpalotai szürszabó, csapó és posztós, akiknek a 40/48-as korszakban szépen virágzott, de azóta szemlátomást hanyatlásnak indult iparáguk s üzletük is uj életre keine,

Eplényi Márton.

Pápa, január í§.

Városi közgyűlés január 14-én. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után dr. Lővy indítványozza, hogy a Pápa-keszthelyi vasút kiépítése végett kérvény intéztessék az országgyűléshez és minisztériumhoz, továbbá, hogy mikép lehetne a nótárius szegény embereket oly kíméletlen szívtelen és embertelen adóvégrehajtás alól felmenteni, mint a milyenen a múlt két hónapon keresztül mentek. Mindkét indítvány a legközelebbi közgyűlés napirendjére fog kitüzetni. Polgármester ur jelenti, hogy Zimmermann lovag ur az idén ismét 600 forintot küldött a városi rajziskola költségeinek fedezésére. A nagylelkű adomány éljenzéssel fogadtatott. — A legtöbb adót fizető városi képviselők ez idei névjegyzéke tudomásul vétetett. — Pap János királyi tanácsos indítványa folytán folyamodás fog iutéztetni a minisztériumhoz, hogy a telkii apátság visszaváltása következtében a Pannonhalmi Sz.-Beuedek rend főapátsága, helybeli algymnasiumát főgymnasiummá alakítsa át. A folyamodásnak sehogy sem lett sikere, mert az újságok informatiója szerint a minisztérium a Sz.-Benedek reudet szerződésileg arra kötelezte, hogy ezentúl egy államköltségén fenntartott gymnasiumot, saját terhére fog átvenni. Ezután az állandó választmány által előterjesztett névsor a kültanács, az állandó választmány, az árvaszéki kültagok és iskolaszék, érdemében, elfogadtatott. Sokan boszankodtak a némileg octrojált névsor tömeges elfogadása miatt, de ezeknek csak azt lehet felelni, tettek volna úgy mint Szelestey képviselő ur, kinek a kültanácsra candidált névsor nem tetszett teljesen, amiért szavazást kért Igen helyesen. A 71 honvédzászlóalj parancsnoksága a városi laktanyában többnemü építkezéseket kér, körülbelül két ezer forint erejéig. Határoztatok, hogy a város hajlandó ez építkezéseket teljesíteni, ha ezentúl is a kaszárnya adó, és a közös hadsereg beszállásolása alól felmentetik. Szvoboda Venczel, városi tanácsos, ki a szegények

segélyezésére szolgáló alapítványokat kezeli, az 1880. évről szóló számadását beterjeszti. E számadás megvizsgáltatván, rendben találtatott, neki a felmentés megadatott. Az I. és II. osztályú kereseti- és házadó összeírására egy bizottság választatott.

Színészeink a múlt héten 3 előadást tartottak.

A Pápa városi jótékony nőegylet múlt vasárnap tartotta rendes közgyűlését. A múlt évi számadás felolvastatott és tudomásul vétetett, továbbá határoztatott január végén egy házias tánczestély rendezése.

Szombaton éjjel a „pordán‘-ban tűz támadt és 2 nádas ház elégett. Derék tűzoltóink a tüzet hamar eloltották.

Polgár.

Pápa, január 20.

Tekintetes szerkesztő úr!

A statárium úgy látszik egyátalán nem gyakorol olyan hatást a gonosztnevőkre, mint azt reményiettük. íme egy borzasztó bizonysága állításomnak: A f. hó 16-iki esti vonattal, mely 7 óra után ér Vaszarra, körülbelül 52 ember szállott ki az itteni állomáson, mindnyájan takácsi lakosok, köztük Süt Ferencz és Kalmár István, kik málhá- jok kiváltása végett a többiektől elmaradtak, majd azt mely sót tartalmazott, vállokra vevén, az u n. Pénzes majoron túl a földeken keresztül vonuló gyalog-utou megindultak haza felé. Útközben két alakot láttak maguk előtt feltűnni, de csakhamar elvesztették őket szemük elől. Egy helyen az út árkon vezetett keresztül, melyen nehéz terhökkel meggörnyedve átmászni akartak, egyszerre az előbb látott két alak mellettük termett s valami súlyos tompa eszközzel hátulról iszonyú csapásokat mért fejükre. Mindkettő lerogyott, mire a gonosztevők Kalmár zsebéből 13 frtot kivettek, és Süt, mielőtt eszméletét vesztette, érezte, a mint zsebébe nyúltak, onnét ökrei árát 100 frtot kiragadták, s ezután eltűntek est homályában. A takácsiak nevén bizony letöröl- hetlen foltot hagy az, a mi most történt. Gyávaság vagy közöny, avagy rósz szándék volt-e a mintegy 1000 lépésre előre siető 50 embertől, — kik hallották a szerencsétlenek jaj kiáltásait, s a helyett, hogy visszafordultak, a falubelieken segítni s tán a rablókat is elfogni, előbb szépen haza bundokoltak s aztán — talán mivel épen utjokba esett — elmondták az esetet a jegyzőnek, — azt majd a vizsgálat deríti ki. A jegyző kocsin a helyszínére sietett, s felszedte az áldozatokat, kik közül Süt Ferencz súlyosan, Kalmár István kevésbbé van megsérülve. A tetteseknek semmi nyoma. De meg kell tenni mindazon intézkedéseket, mik kézre keríthe- tésükre reményt biztosítnak. E tekintetben az lenne kívánatos, ha az előnyomozást rendkívüli eszközökkel felsőbb hatóság teljesítetné, miknél vagy kiknél az erély és tapintat szakértelemmel vau párosítva. Gyakori őrjáratok, gyanús egyének összefogdosása, s a legszélesebb körben foganatosítandó kihallgatások volnának a teendők, mik a nyomozást ezenkívül sikerre vezethetnék, hogyha már mindez meg nem késett! Valóban a csendőrségi iutézményköz- biztonságunk megszilárdítására már-már alig várható jótétemény.

Tüzesetek is egymást érik a vidéken. Múlt szombaton este fél 11 órakor Pápán is volt egy, a hires nevezetes Pordányban, melynek két szalma- fedelü viskó lett az áldozata. Tűzoltóinknak már olyan praxisa van az ilyen tüzek lokalizálásában, hogy csak nekik köszönhető, hogy ez a czigányfé- szek már akárhányszor porrá nem égett.

A napokban egy ittas molnárlegény a városmalom kerekei közé esett. Iszonyú látványt nyújtott a boldogtalan, fejjel a kerék lapátjai alatt, csak lábai állottak ki a vízből. A kereket rögtön megállították, az összetört embert kihúzták s megkérdezték, jó lesz-e, ha kórházba szállítják? — Nem vagyok mostoha gyerek — szól ez, s eszméletét vesztette.

Árgusz.

Városlöd, január 16.

Sándly Vilmos helybeli vendéglős által f. évi januárhó 14-én rendezett tánczestély igen jól sikerült. A helybeli közönség megrovandó, mert alig egy pár család jelent meg, csakis a vidéki közönségnek köszönhetjük azt, hogy ezen tánczestély el nem maradt s bennünket meg nem foszt ezen szép táncz- estélytől. A kővetkező szép hölgyek nevét jegyezhetők fel. Somlyó-Vásárhelyről Kolbné ő nagysága kedves leányával Irén kisasszonnyal, mégis Stangl Anna és Lujza kisasszonyok, Gyarmatról özv. Némethy I Ernőné úrnő, Sándly Mariska Dakáról, helyből Lázár Benedekné ismert víg kedélyű leányával Karolina kisasszonnyal és Stefán Rezsoné úrnő sat. a a tánczmulatságnak reggeli 7 óra vetett véget.

R. S.

A tejtermelés s annak főbb kellékei.

ii.

Ha a szarvasmarha-tenyésztést vidékünkön szélesebb körben tekintjük, úgy találjuk, hogy azzal, arra egyáltalán nem alkalmas helyi viszonyainknál fogva igen kevesen, sőt kivételes esetben is, igen gyéren foglalkoznak, inkább a már kész tejelőanyag beszerzésére szorítkoznak, miért is a tejelésre szánt szarvasmarha mikénti megválasztása és felnevelését itt mellőzve, csupán a már kész használat alatt levő szarvasmarha mikénti ápolása s takarmányozását veszszük figyelem alá.

A szarvasmarhának, mint kérődző állatnak gyomra, sajátságos alkotású lévén, annak természetszerű takarmányozására különös figyelem fordítandó. Legtermészetesebb tápszerei! a szarvasmarhának,

— „sőt annak egész teste s belszervezete is ily tápszerekhez van alkotva* — az édes füvek, vagy az azokból készített száraz takarmány-nemek, továbbá a lóher-félék különböző fajai, nyers vagy

hasonlólag száraz állapotban, de lehetnek egyes takarmány-pótlékok is, minők a gumós- és gyöknövények, esetleg dara-ueműek és tápláló moslék-félék is.

A tejelő szarvasmarha tartásához, kiválló kellék legelső sorban is a jó legelő, melynek kiszemelése mindenkor az öregebb legelőre essék, mely a körülményekhez képest, közép száraz, azonban elegendő nedvesség és szelíd jelleggel bírjon, s lehetőleg elég buja, nem egyféle, hanem különböző uemű, édes füvekkel sűrűén borított legyen, ezzel táplálkozik a tejelő-marha legörömestebb, de ily legelő mellett, mind a marha szervezetének fenntartása, mind pedig tejhaszon a legeredményesebb is; ahol ily alkalmas legelővel nem rendelkezhetni, azt mesterséges úton is előállítani kívánatos, de az erre fektetett költség és fáradság is bőven jutalmazva találandja magát

Posványos, savanyú füvekkel benőtt legelők épen oly károsan hatnak a szarvasmarha belszer- vezetén, a tejelő képesség és annak minőségén, mint a száraz, forró s fűvel gyéren borított kopár legelők, melyek épen nem is szarvasmarhának valók. A posványos legelőkön tartott tehenek után nyert tej a mennyiségben ha esetleg nem is veszít, de nagyon vizenyős s kellemetlen ízűvé lesz, mig a sovány legelőkön tartottak rendesen elsoványodva s csak tengődve szűk tejelők lesznek.

A legelő kijelölésénél főgond fordítandó továbbá a távolságra úgy mint a friss ivóvízre is, a messzefekvő legelőket, melyeknél a szarvasmarhan agy és fárasztó utat kénytelen megtenni, lehetőleg mellőzni kell s más czélra felhasználni, valamint arra is igyekezni, hogy elegendő friss viz a közelben mindig feltalálható legyen, a hol ilyenek elegendőleg, vagy épen nem volnának, mesterséges utón kutakkal pótolandók.

Ha nagyobb területű, kiterjedtebb legelővel rendelkezhetik a tejtermelő, legjobb a legelőt a marha létszámával arányosan több, de legalább is két egyenlő részre felosztva, szakaszonként s időközönként legeltetni, mert ez esetben a fű növekvése is sokkal bujább és élvezetesebbé is lesz, de az eltiprás s bepiszkolástól is lehetőleg megóvatik, sőt a legelő tarthatósága is kellőleg biztosíttatok.

Hol a rendelkezés alatt lévő legelő a szarvas- marhának kellő és elegendő táplálékot biztosítni képtelen, ott naponkint legalább is egyszer, de különösen este póttakarmányozni elkerülhetetlen, minők a külömbféle édes nemű zöld takarmány-félék, és herenemüek, de ezek a virágzás előtt mindenkor széna- vagy szalmával feleslegesen keverve, a virágzás után pedig tisztán is takarmányozhatók; külőnbféle helyeken összegyűjtött gaz és gyomok a szarvasmarha belszervezetére többnyire ártalmasak, sőt a nyert tej rosszaságát és kellemetlen ízét is felette befolyásolják.

Ha az őszi napok és deres hidegek beálltával a legelő a kellő táplálékot megadni már nem képes, akkor a szarvasmarha a legelőtől azonnal elvonandó s téli takarmányozásra, vagyis istállózásra szorítandó, mely körülményre a tejtermelő egész nyáron át kell hogy figyelemmel és ahhoz kellőleg készen is legyen.

Az édes jó zamatu s kellő időben szerencsésen betakarított széna, valamint a herre-félék száraz állapotban azon rendes takarmányok, melyeket a tehenek leginkább kedvelnek, amelytől legtöbb, legzsirosabb s legízesebb tejet is adnak, azért ha ily takarmány-félékkel elegendő mennyiségben rendelkezik a tejtermelő, teheneit csakis folytonosan ezekkel táplálja, csakis ezek hiányában folyamodjék egyéb póttakarmány-félékhez, minők a gumós és gyöknövények, dara s tápláló moslék félék is, melyek okszerű s kellő mennyiségben adva, hasznosak ugyan a szarvasmarhának, de az ezektől nyert tej felette vizenyős s kellemetlen ízűvé is lesz, miért ezekhez a termelő csakis elegendő száraz jó takarmány hiányában forduljon, de akkor is ezen póttakarmáuy-félék soha sem tisztán, hanem apróra felvagdalva, széna- vagy szalmával mint szecskával, esetleg jó polyvával is keverve, mint füllesztett takarmány-félék használandók fel, jó hatással van erre a tiszta dara bele keverve is, valamint a szesz és egyéb moslékok felöntése, de ily nemű nagybani takarmányozással, csakis szükségkép, legfölebb is azon esetben éljen a termelő, midőn már tejelő anyagától megválni, azt kellőig felhizlalva, azokat mészárszékre szánta; megjegyeztetvén itt, miszerint a fagyott vagy rothadt gyök takarmány egészségtelen, sq| veszedelmes is, miért is ilyent a? elővigyázó tejtermelő soha 'sem fog etetni, 5

Moslék-féléknek, különösen szesz-mosléknak tisztán és nagybani takarmányozása a teheneknél mint haszoumarháknál épen úgy káros a belszer- vezetre, mint az ettől nyert tej minőségére is, a melytől a tej nem eléggé zsíros, de azonfelül legtöbbnyire vizeuyős és kellemetlen ízűvé is lesz, az ily takarmány-félék azért csakis hizlalásnál használandók fel a legelőnyösebben.)

Arra nézve pedig, hogy a gumós és gyöknövények nyers állapotban, vagy pedig főve adassanak-e a tejelőknek, az általános tapasztalat az utóbbi mellett szól ugyan, de ez esetben számoljon magával a tejtermelő, vajon körülményeinél fegva a felhasznált tüzelőanyag, nagyobb gond és fáradság kellőleg kárpótolható lesz-e ?

Hogy hányszor takarmányoztassék, s minő adagokban a szarvasmarha naponként, az függ részben a takarmány minőségétől, de főleg a marha nagyságától is, de főtényezőként szerepel itt még a rendes takarmányozási idő pontos megtartása, s rendes beosztása is. Ha elég jó tápdus takarmánynyal rendelkezik a tejtermelő, s ehhez még veszszük a rendes istállón tartás idejét, vagyis a rövidebb téli napokat, kétszeri okszerű beosztott takarmányozás egészen elegendő a tejelőknek, az adagok nagyságára pedig a legczélhoz vezetőbb a gyakorlati eljárás, a szarvasmarhának minden esetben elegendőt és annyit adni, mennyit az jóízűen s elég tisztán fel is emészteni képes.

Az istállón tartott marhánál, a rendszeres itatás s a napontai járás, valamint a rendes s