Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1882-08-20 / 35. szám
7 VIII* évfolyam* !§§Ä. 35-ik szám. Veszprém, aug'. SO. üzent-IstTán napján* A nemzetek életében is vannak pillanatok, mikor azok büszke önérzettel mutatnak helyzetük fényoldalára és abból okot és tápot merítnek a lelkesedésre. Nem, mintha helyzetüknek árnyoldala nem is volna, hanem csak azért, hogy a szomorúság, a baj, a szerencsétlenség élét elvegyék az által, hogy figyelmüket a vígabbra, az örvendetesebbre terelik. Van-e a magyarnak alkalmasabb pillanata erre, mint épen első apostoli királyának, Szt-Istvánnak napja? Van-e pillanat, mely kedvezőbb volna arra, hogy ország-világnak megmutassuk; hogy a magyar magyar akar maradni még akkor is, ha a haza ege beborul és áldás helyett vihart helyez kilátásba ? Nincs, nem is lehet! Szenvedéssel telt múlt van mögöttünk, A jelen sem sokkal különb. A jövő' a magyarok Istenének kezében van. De épen ez ránk a vigasztaló, ez a lélekemelő, hogy van magyarok Istene, aki magyar, hű magyar népéről nem feledkezik meg. Pillantsunk magunk körül. A nemzetek jobbra is, balra is háborognak. Amit hangyaszorgalom, ész és munka létre hozott, az egy pár pillanat alatt rommá lesz, mint a kártyavár, melyet még a gyenge lehelet is elfujhat. Orosz- és Törökország alapjaikban vanuak megtámadva. Egyptom és a világ egyik csodája, a Szuesz-csatorua, biztonsága hajszálon függ és a belefektetett miliárdok kamat helyett vért vetnek a részvényeseknek jövedelműi. Hova lettek a török által garantiro- zott értékpapírok? Mit ért el az an£ol vagy franczia nemzet, hogy miliárdokat fektetett a műveletlen népek papírjaiba? Csak most látják a sok ideig félreértett Magyarország tulajdonképeni értékét és soliditását. A külföld figyelme már hazánk felé fordult; — az a lelkesedés, melylyel Magyarország minden nyelvű nemzetiségéuek legjobbjai magukat tüntetőleg magyaroknak, e haza édes fiainak, vallják, garautia arja nézve, hogy a gondviselés missióval, küldetéssel bízta meg a magyar nemzetet, amely missiónak férfiasán meg kell majd felelnie a nemzetek élethalál-tusájában, mely küszöbön van. Nemcsak Európa, hanem még Amerika, e szabad, e független világrész is kezdi érezni, hogy a magyar nemzet nem csekély szerepre van hivatva a jövőben és ennek lesz köszönhető, ha legközelebb tapasztaljuk, hogy a\ amerikai tő{sde a ma- gyar értékpapírokat is felveszi és jegyei. Ha az idegenek ily bizalommal kezdenek a magyar nemzet iránt lenni, szabad-e, lehet-e akkor nekünk helyzetünk, szabad-e, lehet-e jövőnk felett kétségbe esnünk? Ha más, ha a külföld lát bennünk életképességet, lemondjunk-e mi akkor mimagunkról ? Soha! Legyen e mai szent nap tanúja annak, hogy a magyar él és élni akar. Igaz, óriások a terhek, melyek vállaiukra nehezednek, de nem fogjuk-e azokat könnyebben viselni akkor, ha meggondoljuk, hogy férfias küzdelmünket, mondhatni, az egész világ rokonszenves figyelemmel kiséri? A magyar el tud esni a csatatéren, de csüggedni, hátrálni, kétségbeesni nem tud, mert nem természete. Mi újság a nagy világban? Oroszországi hirck szerint a czár megkoro- náztatásának előkészületei nagy serénységgel folynak s a koronázás legújabb határnapja gyanánt október elseje említtetik. A koronázás azonban nagy egyszerűséggel hajtatik végre. A világhírű menet, — bevonulás a Kremlbe, — elmarad. A Kreml udvarán állíttatnak ugyan fel tribünök, de csak kiválogatott 1500 személy számára. A koronázásnak ezen egyszerű módon való megtartása a nihilistáktól való félelemből történik, kik ellen ugyanis minden elővigyázati és óvintézkedések megtétettek. A\ egrptomi ügyre vonatkozólag bizonyosnak mondják, hogy az Arabi pasa elleni kiáltvány kihirdetése és a katonai egyezmény elfogadása azon körülmény miatt szenved halasztást, mert a seik-ül- izlam, a kitől a szultán tanácsot kért, a porta részéről tanúsított készség daczára, a jelzett intézkedésekről kedvezőtlen véleményt nyilvánított. A porta azonban reméli, hogy e nehézségeket el fogja hárítani. Koreában, hátsóázsiai félsziget, forradalom ütött ki, s a király és királyné meggyilkoltatott. Triesztben a bombamerénylet tetteseit folyton nyomozzák. Legutóbb egy nyomdábau három szedő- fiút fogtak el fölségáruló kiáltványok terjesztése miatt. Londoni táviratok szerint Arabi kiáltványt bocsátott ki, melyben kijelenti, hogy a szultán nem egyházi feje többé az izlamnak s felhívja a népet, hogy a mekkai nagysherifet ismerje el khalifának s a mahomedán vallás fejének. Az államköltségvetési előirányzat 1883-ra, — félhivatalos jelentések szerint, — a minisztérium kebelében folytatott hosszabb tárgyalások után már végleg megállapíttatott. Rövideden megkezdik az előirányzat kinyomatását, úgy, hogy a pénzügyminiszter azonnal az országgyűlés összejövetele illetve második ülésszakának megalakulása után előterjesztheti azt a képviselőháznak. A tiszaeszlári bűnügyben Bary vizsgáló biró oly lényeges nyomokról szerzett tudomást, melyek állítólag minden nehézség nélkül fognak a bűntény kiderítésáre vezetni. De a munkahalmaz szaporodása s várható újabb nehézségek és akadályok miatt a vizsgálat gyors befejezése nem valószínű. A részletek szoros titokban tartatnak. A new-yorki magyar társalgó és önsegélyző-egylet. A magyar közönséghez ! Egyletünknek harminczkét évi fennállása, valamint azon tény, hogy tagjai között még most is vaunak olyanok, kik azt alapítani segítőnek, bizonyítékai annak, hogy a mag; . bármennyi időre, és bármily távol legyen is hazáját1 elszakítva, nemcsak szívben, de nyelvben is magyar marad. Sőt számos eset van, hogy oly magyarok, kik idejöttük- kor nem voltak e kincsnek: a magyar nyelvnek, birtokában, azt itt elsajátíták; és hogy ez egyletünknek róható fel érdemül, minden szerénytelenség nélkül mondhatjuk, annál inkább is, mert tekintve kis könyvtárunkat, melynek nagyobb része szintén idegen nyelvű, a szellemnek vajmi kevés tápol nyújthatunk. És ez az, miért a müveit magyarok hazafiasságához fordúlunk, habozás, és szégyenérzet nélkül. Honfiak! Honleányok! Azon magyarok nevében, kik szeretett hazájuktól oly igen igen távol vannak, kérünk titeket, segítsetek, könnyítsetek a magyarságot idegen földön is fenntartani, az által, hogy szellemének hazai táplálékot nyújtotok. Hiszen mindenkinek van egy-két könyve melyet nélkülözhet A newyorki óriási szabad könyvtárakban rendelkezésére áll minden emhernek minden nyelvű könyv, csak a magyart kell nélkülöznünk. A .Függetlenség" szerkesztősége hazafias szívességből a központi gyűjtést elvállalja és az adományozott könyveket hirlapilag nyugtázni fogja, e szerint tehát az adakozó minden pénzbeli költségtől meg leend kiméivé. Reméljük, nem! biztosan tudjuk, hogy e kérésünk nem vész a pusztába, és ezért ezer meg ezer magyar nevében köszönetét mondunk. Áldja Isten, a magyarok Istene. New-York, 1882. junius havában. Az egylet megbízásából Zeisler Sándor. Pál János. Rosenstein Vilmos. Munkácsy képének másolata. Lichtenstein G. kisasszony, L. F. a „Correspondence de Pest* érdemdús szerkesztőjének leánya, a Budapesten közszemlére kiállított volt Munkácsy- féle hires festménynek úgy hisszük legszorgalmasabb s lelkiismeretes tanulmányozója volt. Több héten keresztül mindennap látogatta azt, egész nap tanulmányozta, tömérdek jegyzeteket tévén róla, hogy e tüzetes tanulmányozások nyomán a hires képről pontos másodlatot mutathasson be a közönségnek; azoknak, kiknek nem volt alkalmuk az eredetit látni. L. kisasszony, ki eddig aquarell festést gyakorolt, e képével kezdé meg uj pályáját az olajfestészetben, s mondhatjuk, hogy valóságos isteni áldással működött. Áhitatos lelkülete olyannyira el-elmélyedett a kép nyújtotta magasztos eszmékbe, hogy annak visszaadása alkalmával tett jegyzeteire rá sem szorult. Ez pedig igen sokat bizonyít a képnek teljes átértése mellett. Volt idő, mikor mi is festészettel foglalkozva annak szabályait tanulmányoztuk és igy ezek nyomán volt alkalmunk a képet órákig kutatni, nyomozni s e nyomokban ítéletünket is vezetni. Szerencsések lévén, a művésznővel találkozhatni, azt kérdeztük, mily alapszinezést pártol és alkalmaz ő ? S bámulatunkra azt halljuk, hogy valamint Murillo és Raphael, úgy ő is előleges alapozás nélkül dolgozott; azaz: jobban mondva,hogy ő az alapszint a fedő színekkel együtt teszi vászonra. Ez pedig felfogásom szerint, nálunk eddig járatlan ut, melyet a fiatal művésznő nálunk is járhatóvá tett és igy ő uj iránynak indult. Ezen bátorság ismét csak azt bizonyítja, hogy L. kisasszony a valódi művészek közé tartozik, kit nem szoríthat korlátok közé holmi oskolai mód- és kényszerszabály, hanem ki úgy, mint a költők, saját művészi erejénél fogva emelkedik A „Veszprém44 tárczája. Balatonfüredi tárczalevél. Évtizedekkel előbb József főherczeg, az ország közkedveltségü nádora, .hazánk éké“-nek keresztelte el a ,Savanyu-viz,-et; pedig mi volt az akkor? Az egykori (e kifejezést kell használnunk, mert más kézre került) Horváth-házban voltak az egyedüli kényelmesen berendezett lakások; a Balaton habjai az- alsó-kert dombját mosták; gőzfürdőnek, savanyu- viz-medenczének, porczellán-kádaknak nyoma sem volt; a közlekedés a fővárosból terhes, hosszadalmas és költséges; színháza kicsiny és fullasztó levegőjű; a felső-sétány az a kocsiút szomszédsága miatt poros; nyilt-kávéháza vörös téglapadlózata piszkító; födött sétány és gyógyterem csakis a leg- vérmesebb reményű törzsvendégek álmaiban jelentkeztek; az eszplanád, a fürdő jelenlegi főéke, csak tervben volt; s a kis-erdő oly elhagyatott állapotban terült el, hogy ott sétálgatni nem igen juthatott bárkinek is eszébe. És minő a mai „Savanyuviz!* Szépségeit legfölöslegesebb a veszprémiek előtt felsorolni, mert valószínűleg, nincs köztök, aki már ne gyönyörködött volna .hazánk ékéiben. Kiváltkép nagyban emelkedett a fürdő a legutóbbi négy év alatt. Simon Zsigmoud apát ur s Écsy László fürdőigazgató az idén is nagyot lendítettek kedves Fiiredökön: a „kis erdő* utjai rendbe hozattak s uj padokkal lőnek ellátva; az eszplanád pedig meg lett hosszabítva: s annak mintegy kétszázhetven topolyafája a legszebb sétányok egyikét alkotja. De minden szépülés daczára a fürdői-élet oly végtelenül hanyatlott az idén, hogy szinte csodálkozva keressük annak okait. A messzebb-álló okok fejtegetése túlcsapna egy köny- nyed tárcza keretén; a közelebbi okok egyike abban rejlik, hogy Cziráky Antal grófné elhunyta által mély gyászba jutottak az Eszterházy, Cziráky és Keglevich grófi családok, melyek Füred leghívebb látogatói közé tartoznak; Fiáth Ferencz báró ő nagyméltóságának igen számos tagból álló családja szintén nem jött el; a volt budapesti britt főkonzul, Gosling Andley, kinek Füred többet köszönhet mint száz magyar mágnásnak, szintén hiányzik családostul. Mindezek számosokat vonzottak két év előtt, sőt még tavaly is ide; azonkívül, kivált 1880-ban rendkívül sok előkelő, szép vagyonos, sőt gazdag leányka mulatott itt, azoknak hire a nősülni óhajtó fiatalemberek valódi légióját vezette Füredre; végül, mózeshitü honfitársaink sokkal kiválóbb képviselőnőkkel bírtak, mint jelenleg. S ez nagy tényező. Ezer s egy ok miatt nem vagyok antiszemita; nem ősmerem el, hogy nálunk zsidó nemzetiség volna, csakis mózeshitü magyarok vaunak; de ép ez okból követelhetjük, hogy azok igyekezzenek szokásainkat fölvenni, erkölcseinket elsajátítani, a honi nyelvet beszélni, a becsületről való fogalmainkat osztani, egyszóval, belénk^olvadní. Csakhogy mindez sok kívánni valót hagyott az idén itt. Nem az ront Füreden, hogy évről-évre több-több mózeshitü család jön ide; hanem, hogy nagyrészt olyanok, minők az évad folytán itt megfordultak. Német nyelv társalgás közben, német hírlapok a kézben; rossz szivart füstölve (hiszen még a .drága* szivaruk füstje is méreg) a kávéházban (honnan nem tilthatók ki) az idegen játszók mellé tolakodnak; a sétányokon oly padokra 1 is leülnek, melyeken három-négy idegen hölgy mel lett szorítható egy ötödik hely s. a. t. Nem mi zárjuk ki mózeshitü honfitársainkat kirándulásainkból, kis tánczestélyeinkből, sportmulatságaiukból, hanem ők tartják vissza magokat mindattól minek nagyobb sikert csakis a legáltalánosabb érdeklődés biztosíthat. íme egy példa a sok közöl. Néhány nap előtt egyike előkelőbb ifjaiknak szandolin-ver- senyt kiváut rendezni; ösmerőseim és magam is örömest ígértük csatlakozásunkat: ekkor az illető szomorú arczczal jelenti, hogy az érdekesnek ígérkezett sportmulatságból misem lesz; mert társai visszavonták aláírásaikat. Visszavonták! S ez az, ami a legélesebb válaszfalat képezi a keresztény s a mózes- hitű társadalom között. Blau, Berg, Hirsch, Gold, Ehrlich uevőket hiába magyarosítják, ha nézetük bizonyos dolgokról nem változik meg, nem lesz a mienkkel azonos. Tehát Füred mostani évada társadalmi szempontból gyönge. A hires Anna-bál előkelő és vig volt ugyan, de füzértánczát, csupán 11 pár tánczolta. A főrangú világ hölgyeit akkor egyedül özvegy Keglevich Gyula grófné leányával, Róza grófuővel, (gyászban) s egy szép, kedves gyermek, Gyürky Alice grófnő, képviselték. Bizony még a rosszakarat sem vádolhatta azon bált, hogy onnan a középosztály leányait kiszorították a mágnásnők. — Hej, azok az évek! Nyoicz óv előtt Szliács egyik legmulatságosabb utó-idényén Gyürky grófnőt mint „kis leányu-t tanítottuk .nyilvánosan* tánczolni. Szinte meglepett, mikor az akkori kedves gyermeket miut kifejlett szép hajadont láttam most magam előtt. Galamblövészetnek (e vad, kegyetlen sportnak) persze, nyoma sem volt az idén. A táncz, ez ártalmas, ígynevezett mulatság, a folyó évadban is sokat veszít hatalmából; sajnos, hogy kitűnő kárpotolója, az evedzés, nem nagy népszerűségnek örvend az idén. A ladikokban néha-néha csak kievedznek a tó sima tükrére ; de a szandolinok bizony tízszer, húszszor oly hosszú időre volnának kibérelhetők, mint használtatnak. Két év előtt egy bátor leányka divatba hozta ez egészséges és kellemes mulatságot; tavaly sok követője akadt neki; az idén az itt mulató kisasszonyokban nem található föl annak legszükségesebb kelléke: — a bátorság. Gerőfy színtársulata kiválóan jeles. Az igazgató példás buzgalmat fejt ki nemcsak uj darabok szinrehozásában, de azoknak kerekded, összevágó előadásában is. Díszletei újak, szépek, hatásosak; jelmezei gazdagok, hűek, pompásak; első énekesnője (Gerőfyné) s első énekese (Balog Árpád) közked- veltségüek; drámai színésznői és színészei hasonlókép. Áz esti-előadások gyakoriak; s ez nagyon helyes. Akit orvosa azért nem bocsát színházba, mert félti az esti légtől, az ritkán megy el a délutáni előadásokra; mig a többi, inkább üdülni és szórakozni, semmint valamely .nagy* betegségben sínylődő fürdővendég szívesebben látogatja a fényes kiállítású esti előadásokat, mint a délutániakat, melyek kikerületlenül magokon viselnek bizonyos komődiázási-jelleget. Az .Üdvöske* múltkori esti-előadása, például kiválóan sikerült. Az igen hatásos rendezés a pompás képletekkel Gerőfy Andor érdeme volt; persze ! indokolt tetszésben részesült. Az egyes énekes-szerepek jó kezekben voltak, és az ügyesen összeállított kar teljesen kielégített mindenkit. Újdonságul egyik népszínművemet — „A gyémántgyűrű* — adta teljes sikerrel. S ezzel sokat mondtam; mert mint .szerző* távolról sem állok színészeink előtt oly hírben, hogy az előadás egykönynyen kielégíthetne. Persze! úgynevezett .purista* lévén, szigo-
