Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)

1882-07-23 / 31. szám

VIII. évfolyam. 1§§8.

31-ik §zám.

Veszprém, julius 33.

Megjelen e laj> a

„HIVATALOS ÉBTESÍTŐ“-vel

együtt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben kü- lönlap adatik ki. — Előfizetési

ár mindkét lapra : negyedévre 1 írt 50 kr. i félévre 3 frt; egész évre 6 frt. Egyes példányok ára 15 kr. — Hirdetések dija ; egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyilttérben 20 kr.; minden beig-tatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő Kiadóhivatal i Krausz A. könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reelain/itió.

EM

közgazdasági-, társadalmi-, helyi- s általános érdekű

MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY.

i

Magánvitáknak « személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik.

Kéziratok risszalciildésére- nein vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el.

Szerkesztőségi iroda:

Vár 4. sz. a. — Ide czimzendő a lap szellemi részét illető minden közlemény.

Ész és szenvedély.

Balaton-Fiired, 1882. julius 18-án.

Az alexandriai rémtettek minden gondolkodó ember szemeit felnyitották.

Rosszabb az ember a vadállatnál, ha azt nem vezérli és nem korlátozza többé a műveltség, a becsület, a humánus érzület stb. szóval mindaz, amit a haladás, a civilÍ8atio vívmányának lehet és kell tekintenünk. Az állat pusztít, szétmarczangol, vérengz, de csak addig, amíg éhe, szomja csillapítva nincs; amint ezen ösztöne kielé- gíttetett, félrevonul, és többé nem az a vad, nem az a vérengző, amely volt.

Egyedül az ember az, mely ha fékét vesztette, kéjvágyból rabol, gyilkol, bűnöst, ártatlant egyaránt.

Az alexandriai iszonyú vértettek megdöbbentő meztelenségökben állították elénk az ész nélkül, de szenvedélylyel kitörő emberi természet nyilvánulásait. Ez egy példa elég, hogy hasonló esetekben következményekre következtessünk.

A zsidóüldözés lavinája megindult hazánkban is. Ha az üldözés czéltáblája csak azok volnának, akik szívtelen uzsoráskodásukkal egész családokat juttattak irgalom és könyörület nélkül koldusbotra vagy nyomták a kétségbeesés gyilkos fegyverét sokak kezébe, még hagyján volna a dolog, mert aki nem gyakorol mások iránt irgalmai, könyörületet, a\ nem tarthat jogot a társadalomban arra, hogy bárki is ő iránta irgalmat, könyörületet gyakoroljon. A\ olyan csak méltó büntetését veszi el gonosz tettének, és nem érdemel sajnálatot; — de bűnöst és ártatlant, gazot és munkás , becsületes szegényt egy kaptafára huzni, egyaránt pellengérre állítani, egyaránt kifeszíteni az üldöztetés czéltáblájá- nak, az — sem az osztó, sem a torló igazsággal össze nem egyeztethető.

A „Veszprém“ tárezája.

Seven Dials*)

(Londoni vázlati

DICKENS KÁROLYTÓL.

Mindenha az volt a véleményünk, hogy ha King Tom és a frauczia nem tették volna Seven Dialst halhatatlanná, Seven Dials önmagától is azzá lett volna.**) Seven Dials! a dal és költészet hona — az első ömlengések és a z u t ó 1 s ó s z ó k-é: szentté avatva Catnac***) és Pitt neve által — nevek, melyeket az almá9-kofák és kintornások még akkor sem fognak elfeledni, ha már nem lesz halálbüntetés és nem lesznek Peuny-magaziuek, melyek egy peunyért rőfszámra adják a dalokat.

Szemléljétek meg egyszer Seven Dials építés módját! A gordiusi csomó csak kitűnő volt a maga nemében, nem kevesbbé Hampton Court és Beulah Spa labyrynthjai és ama csikós fehér nyakkendők

*) London külvárosai most is, és még sokáig ugyanezen képet fogják nyújtani. Sőt, ha az élénkebb fantáziájú olvasó az angol külváros helyébe Budapestünk bármely külvárosát képzeli, biztosíthatjuk, hogy e vázlat akkor is meglepően jellemző lesz. Ford.

**) Lakott valamikor egy frauczia Seven Dialsban. King Tom minden éjjel bezörgetett ablakán és csak azt kérdezte, hogy itt lakik-e Mr. Thomson ? A franczia meg- sokalván a tréfát, máshová költözködött. Mikor aztan King Tom külföldre utazott, a franczia ismét visszahurczolkodott régi lakásába. De már az első éjjel ismétlődött a régi tréfa,

mert King Tom éppen azon éjjel érkezett Seven Dialsba.

***) Londoni nyomdász, ki sokáig nyomtatta az utczai énekesek Dalait, az elítéltek utolsó szavait és több e féléket.

Minden, ami az erkölcsi világrendszer ellen akár zsidón, akár nem zsidón elkövettetik, keservesen megszokta magát bo- szulni. így fogja magát a több szenvedélylyel, mint észszel megindított zsidóüldözés is megboszulni.

Ne ámítsuk magunkat. A különböző okok miatt óriási fokra emelkedett elégedetlensége a népnek nem fog a zsidóüldözés által nyílott lecsapolás után sem alább- szállni, sőt nagyon félő, hogy vérszemet fog kapni, aminek következtében más, nem zsidó társadalmi réteg ellen is rohamot fog intézni, aminek végső eredményében megint csak az a szegény, neki ugratott nép — Í8zsza meg a szomorú fekete levét.

Nem tudjuk, mi lefolyása lesz a zsidóüldözésnek nálunk ; de bármilyen legyen is, egyet bizonyosan előre megjósolhatunk, azt ugyanis, hogy utánna társadalmi osztályüldözés fog következni, szítva a hazánkba szökött idegen külföldi munkások által, akik bazájokban nem lehetvén próféták, apostolkodásuknak szinteréül Magyarországot választják, ezt a türelmes Magyarországot, amely annyi hálátlan viperát melengetett fel már kebelében, hogy Isten győzi számát.

Nem kívánjuk, nem kívánhatjuk, hogy e vértisztító processus, mely megindult, egyszerre ketté vágassák. Meg kell a társadalomnak, amennyire ez lehető, adni azon utat és módot, hogy egy némely rothadt tagot kiforrjon magából, nehogy erjedésbe menjen a társadalom egészen, hanem itt is, mint mindenütt, az ész és ne a szenvedély tartsa a gyeplőt, bűnhődjék a bűnös, ne zaklattassék az ártatlan.

Ha a társadalom így jár el, kell, hogy a zsidóság józanabb része zászlója köré csoportosuljon; mert azt, hogy a zsidóság műveltebb és józanabb része azonosítsa magát a kebelökből is kidobni valókkal,

végei, melyeknél a csokorra kötés nehézségével csak a kibontás látszólagos lehetetlensége mérkőzhetik. — De mely bonyolódások foghatók Seven Dials bonyolódásaihoz, — hol az a labyrynth, mely megállja az összehasonlítást annak utai-, utczái, zsák- és meliékutczáival, hol található oly tökéletes keveréke az angoloknak és Íreknek, mint eme compli- cált negyedben? Az adoma, melyre czélozunk, — bátran kimondjuk, — nekünk költöttnek tetszik. Thomson van Seven Dials majd minden házában kettő-három, de franczia Seven Dialsban! Eh! Az az állítólagos íranczia í r volt! King Tom nevelését gyermekkorában bizonyosan elhanyagolák, és mert felét sem értette annak, amit az ír mondott, föltétlenül azt hitte, hogy az francziául beszél.

Aki először téved Dialsbe, Belzouiként hét sötét bejárás előtt áll és nem tudja, melyiknek adjon elsőséget; az ily jövevény eleget fog látni maga körül, a mi figyelmét jó időre leköti. A rendetlen nyílt tértől minden irányban ágaznak az utczák, melyeknek vége a házak felett lebegő ködbe vész, mely a piszkos tájképet homályossá teszi és szűk határok közé szorítja; minden utczasarkou egy-egy csoport ember áll, kiknek külseje, még inkább lakása a valódi londonin kívül, mindenkit meglepne; úgy állnak ott, mintha egy kicsit be akarnának szívni a fris levegőből, mely valahogyan idevetődött, de a szűk utczába már nem bir behatolni.

Egyik oldalon egy kis csoport sereglett két hölgy körül, kik reggel együtt iddogáltak, most azonban egyházi dolgaikat érintő pont felett vélemény különbségbe jutván, éppen azon stádiumban vannak, hogy a pártállást foglalt lakótársnők és szomszédok élénk részvétele mellett, a vitát iitlegekkel döntsék el.

„Mért nem ütöd kupán, Sára,“ kiáltá egy félig öltözetlen vénasszony neki tüzelve. „Lett volna csak az én uram, aki az este tudtom nélkül vele

feltenni annyit tenne, mint feltenni azt, hogy a zsidóság mtíveltebbjei oly rövidlátók, hogy saját érdekeik, itt plane létérdekeik ellen törnek.

A társadalmi forrongást e téren sem eltagadni, sem kicsinyelni nem lehet, nem szabad. Három év előtt irtuk mi ép e tárgyban, hogy a kard ki van vonva a hüvelyből. A következmények, fájdalom, nekünk adtak igazat, pedig alig értett meg bennünket akkor valaki. Ma három év után a veszély beálltával már csak arra szorítkozhatunk, hogy a veszélyből való, mennél kevesebb veszélylyel járó kibontakozás, ki menekvés előtt egyengessük az utat.

Teszszük pedig ezt az által, ha óva intünk keresztényt és zsidót, egyik fél se engedje soha a szenvedélyt a\ ész helyett működni. A{ és{ mindig hatalmunkban van, de a szenvedély soha, sőt a szenvedélynek mindig mi vagyunk a hatalmában. Lebegjen előttünk az alexandriai vérfürdő, legyen az tükör, melyben a zsidóüldöztetésnek képét a szenvedély alapján megoldva látjuk és lássuk.

Mi újság a nagy világban?

Pétervári táviratok szerint az újszülött Óiga nagyherczegnő keresztelője alkalmából Peterhofban a czári család nagy tanácsot tartott. Felolvastatott Loris-Melikoffnak eredeti emlékirata, mely az 1881. márczius 8-iki koronatanács számára készült s alkotmányos reformokat hozott indítványba, hogy újból előterjesztessék. Mondják, hogy a konzervatív arisztokraczia minden eszközt megingat ily reformtervek ellen. A nagy tanácshan végleges határozat még nem hozatott. — Skobelev haláláról sokféle versió kering, melyekből eddig azt lehet kiolvasni, hogy nem természetes halállal múlt ki. — A rendőrség lázas tevékenységet fejt ki a nihilisták üldözésében. Fölásat egyes nagyobb épületeket, templomokat, utczákat, hogy nincsenek-e aláaknázva. Néhány nagyobb városban ostromállapot van kihirdetve.

Macedóniából igen nyugtalanító kirek érkeznek a közbiztonsági állapotok felől.

Alexandriábái még mindig nyugtalanító hírek érkeznek. A khedivének az utóbbi napokban teljesen kisiklott kezéből az Egyptom feletti hatalom.

volt, tudom, kivájnám azokat a gyalázatos szemeit — a vén sárkánynak!“

— „Mit csinálnak itt?“ kérdé egy másik vén asszony, ki éppen most siet oda.

„Mit csinálnak?“ válaszolá az előbb szólló. „Mit? Hát itt van ez a szegény jó Sulliwin asz- szony; van neki öt édes gyermeke és nem mozdulhat ki a házból egy délután sem, mert mindjárt ott van ez a személy, itt ni, és az urát csalogatja, kivel jövő husvét hétfőjén lesz tizenkét éves házas; észre vettem én ezt a múlt kedden is, midőn egy csésze theát ittam uála. És még mondtam is neki: Sulliwin asszony, mondok“ —

„Mit akar ezzel az asszonyuyal ?“ szakítá félbe egy Champion a másik pártból, ki már előbb is nagy hajlandóságot mutatott arra, hogy egy mellék csetepatét kezdjen, a saját emberségére és most több oldalról bátorítást nyert. „Mit akar ezzel az asz- szonnyal?“ ismétlé fenyegetőieg„Semmi köze hozzá!“ hangzott a válasz; maga menjen haza és foltozza a harisnyáit, — ha majd kijózanodott 1*

Ezen kissé személyeskedő — a hölgyek nemcsak mérték-nélküliségére, hanem garderobeja állapotára is czélzó — közbeszóllás azt a düh legvégső fokára ingerli. A környezők biztatására nagy tűzzel támadást intéz. A képek összekeveredése általánossá lesz, és hogy a kis színházak szinlapjainak frázisaival éljünk, vége lett: „rendőrség közbe jötte, — fenyítőház belseje — és érdekfeszítő katasztrófa.*

A számos csoportokon kívül, melyek a pálinkás butikokban hemzsegnek, vagy a nyílt utczán veszekednek, kétségen kívül gyakran találkozol egy-egy korhelylyel, ki órahosszaut támaszkodik valamely kapufélfához. Különös, hogy létezik Londonban egy osztálya az embereknek, melynek nincs nagyobb gyönyörűsége, mint a kapufélfához támaszkodni!

Arabi uralja a helyzetet, diktátori szerepet visz, kinevez és elcsap tetszése szerint tisztviselőket, megadóztatja a polgárokat. Az angolok egy dühös ellenségét, Mahmud Samit, a szuezi csatorna kormányzójává nevezte ki, s azzal fenyegetődzik, hogy átmetszeti az Alexandriát ivóvízzel ellátó csatorna gátjait. Az ulemák a szent háborút hirdetik Arabi javára, A porta hir szerint már válaszolt a nagykövetek által átnyújtott azonos jegyzékre s válaszában uj konferenczia egybehivását hozza javaslatba, melyben a porta is hajlandó részt venni.

qA tis{aeszlári rejtélyes bűnügyben az előnyo- mozások igen előhaladottaknak tekinthetők. Naponként történnek elfogatások. A letartóztatottak közül néhányan erős gyanú alatt állanak, hogy bűnrészesek Solymosi Eszter ruháinak átadásában. Az is ál- líttatik, hogy egy zsidónak vallomásai igen lényegesek és már oly fontos irányba terelték a vizsgálatot, mely a bűntény kiderítéséhez vezet.

Veszprém, 1882. julius 18-án.

A ,Veszprém“ lek. szerkesztőségének.

A „Veszprém“ 28-ik számában a berhidai levél bizonyos Németh Francziska-féle mise, és iskola- alapítványnyal foglalkozik. No, ami a misealapítványt illeti, annak rendezését levelező ur a köztiszteletben álló peremartoni plébános urra bízza; ezt helyesen teszi, az annak a gondja; mert ha elvész is, legfeljebb a plébániának évi nehány forint jövedelme vesz el; de elveszni annak sem szabad, utóvégre megfizetik a főtisztelendő plébános és kerületi esperes urak, kik a berhidai templomgondnok számadását évenkint aláírták a nélkül, hogy szorosabb számadás alá vonták volna; tehát ezzel én sem foglaiküzom.

Hanem: az iskola-alapítványra nézve, — és különösen, mert levelező ur a 30-ik számban már nyomozódásaival tovább menrén még egy szegény pénzalapot is fedezett fel, de mind a kettőre nézve azt mondja, hogy mindegyiket elnyelte a telhetetlen moloch, vagy titokzatosan úgy van elsumákolva — már van egy kis észrevételem; nem azért, mintha találva érezném magamat; de mert hét évig Ber- hidának körjegyzője voltam, tehát némelyek személyemet még is kapcsolatba hozhatnák az ügygyei, és leginkább, mert az az időkori birák: ör. Fa Fe- rencz, Késmárky Miklós, Falusy József, Meleg József s az elöljárók nagyobb része is már az örök álmot aluszszák, tehát nem védekezhetnek, — s mert az ily féle hírek ma napság oly kapósak, kötelességemnek tartom, hogy felszólaljak, s ezen méltatlan vádat visszautasítsam.

Amint a 30-ik számban díszelgő levelet elolvastam, s csak azután a 28-ik számbelit, — ami reám nézve csak előnyös, mert különben most másodszor kellene az újságírói tollat felvennem, ehez pedig én sem képességgel, sem idővel nem rendelMég nem láttunk igazi kőmiveslegényt, ki — ’a verekedést kivéve, — képes lett volna ennél nagyobb élvezetet találni. Ha egy hétköznap estéjén végig mégy St. Gilesen, bizonyára ott bámészkodnak mésztol poros ujjasukban. Menjetek egy vasárnap Dialsbe, ott düleszkednek barna vagy világos corduroy nadrágban, rövid csizmában, kék dolmányban és hosszú sárga mellényben. Tessék elképzelni: ember, aki vasárnapi ruhájába öltözködik és napbosszant a kapuféibez támaszkodik 1

Ezen utczák sajátságos jellege és egymáshoz való hasonlósága semmiesetre sem alkalmas, hogy az ide tévedt jövevény zavarát eloszlassa. Egyik piszkos, reudetleu utczából a másikba jut, és hebe- korba váratlauul egy-egy zsákutezába, melynek házai épp oly rút képet nyújtanak, mint az utczacsa- tornákban fetrengő félmeztelen gyermekek. Itt-ott egy kocsma piszkos torzképe mutatkozik, vagy kis kalmárbolt, ajtaja felett repedt csengetyüvel, mely arra való, hogy vevő, avagy oly ifjú gentleman jöttét jelezze, kiben már korán felébredt a pénzes ládák iránt való vonzalom. A hosszú sor törött és összevissza ragasztott ablakokban növények vannak, melyek akkor virágozhattak, midőn „Dials“ épült, és oly piszkos edényekben, mint „Dio-ls“ maga. Boltok, melyekben régi vasat, konyhahulladékot, rongyot és csontot árulnak, tisztátalanság- ban vetekednek a baromfi- és nyulárusok lakásával; ezek megannyi bárkák, melyekbe azonban semmi áron sem térnének vissza a kiszabadult állatok. Zsibárus boltok, melyeknek, mintha az volna rendeltetésük, hogy hontalan polgároknak szolgáljanak menedékül, fejezik be a „Dials1' csendéletét, melyet mosdatlan férfiak, csatakos asszonyok, nagyon mocskos gyermekek, lármás lapdázás, füstölgő pipák, rothadó gyümölcs, több, mint kétes osztrigák, lesoványodott macskák, éhségtől félig kidőlt