Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1882-01-22 / 4. szám
Vili. évfolyam* 4L-Ili szám* Veszprém, jan* 22. T Megjelen e lap a „HIVATALOS ÉBTESÍTŐ“-vel egy ÜT t minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben kü- lönlap adatik ki. - Előfizetési ár mindkét lapra : negyedévre X frt 50 kr.; félévre 3 frt; egész évre 6 frt. Egyes példányok ára J5 kr. — Hirdetések dija: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyilttérben 20 kr.; minden beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal: Krausz A. könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió. VESZPRÉM közgazdasági-, társadalmi-, helyi- s általános érdekű MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Magánvitáknak s személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. —. Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el. Szerkesztőségi iroda : Vár i, sz. a. — Ide cziinzendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. .... l Vasutiigyünk. (H.F.) A magyar nyugati vasút igazgatósága — miként ez érdemben kiadott közleményéből mi is értesülünk — a folyó év kezdetétől összes vonalaira évi bérletjegyeket ad ki, mely intézkedés kétségtelenül elismerésre méltó. Nem titkolhatjuk el azonban abbeli megjegyzésünket, bogy mégis vajmi csekély lehet azon utazók száma, kik ezen intézkedés előnyeit élvezni kívánnák s a kiket érdekeik ily bérlet-jegyek váltására utal; sőt merjük állítani, hogy tán a Pápa-Győr- s Szombathely-gráczi vonalrészek kivételével nem lesz egy éven át három utas, ki ily jegyeket használna. Nagyon különösnek találjuk azért, hogy a fenntisztelt igazgatóság ép ezért — a forgalmi viszonyok által oly kevéssé indokolt és a nagy közönség érdekeitől oly távol álló intézkedést lépteti életbe, holott a mindennapi tapasztalat sokkal gyakorlatibb, életrevalóbb és úgy a közönség, mint a társulatra nézve sokkal hasznosabb dolgokat tesz kívánatossá. Ilyen volna többek közül bizonyos állomások közt menet- és tértijegyek kiadása, mely intézkedés — hogy mindjárt pro domo beszéljünk — városunk közönségének is már rég táplált óhajtását képezi. Nincs talán a continensen pálya, mely ily jegyek kiadását helyenkint életbe ne léptette volna s nem is kell e végett Német- vagy Olaszország, sőt még Ausztria pályáira sem utalnunk, itt, a közvetlen csatlakozó déli vasút Székesfehérvár-budai vonalán már évek óta kaphatók a szokásos mérvben leszállított áru menet- és tértijegyek, melyek 3 napi érvénynyel bírván, az utazó közönségnek valóban nem megvetendő kedvezményt nyújtanak. Ugyanezen vonalon nemcsak Székes- fehérvár és Budapest között, hanem a sokkal jelentéktelenebb tétényi és budafoki promontori) állomásokról is adatnak ki menet és tértijegyek. Éppen nem méltánytalan tellát azon kérelmünk a nyugati vasuttársulat érdemes igazgatózágához, miszerint tekintettel a Veszprém és Székesfehérvár között fennálló jelentékeny személyforgalomra, szíveskedjék a kérdéses jegyek behozatala iránt mielébb intézkedni, miáltal a közönséggel szemben elismerésre méltó figyelmet, — saját érdekei iránt pedig kellő érzéket tanusí- tand. Nem kevesbbé indokoltnak tartanók Veszprém és Pápa között is ezen jegyek behozatalát; mert miként a tapasztalat mutatja : e két város közt fennálló direct személyforgalom a viszonyoknak egyáltalán meg nem felel. Oka ennek egyrészt a Kis-Czell felé kénytelen óriási kerülő, mi által a vasút használata a directe utazóknak aránytalanul költségesebbé válik; másrészt pedig a vonatok itteni csatlakozásának végtelen absurd berendezése. Meg vagyunk győződve, bogy a jutányosabb menet-tértijegyek életbeléptetése a forgalmat itt is igen jelentékenyen emelné. ____ Eg y másik ügy, melyben ez alkalommal szintén felszólalni kívánunk, s mely már megyénk legutóbbi közgyűlésén is tár- gyaltatotf, — de a hozott határozat daczára még mindig csak a jámbor óhajtások stádiumában van: a nyugati és déli vasút vonatainak nappali „csatlakozásánál“ bo- szantó késedelem. Közel 2 óráig váratni az utazót egy oly jelentékeny állomáson, mint Székesfehérvár, ez korunkban már csakugyan nem járja. Más czivilizált államban meg sem kisérlené egy társulat ily menetrendet behozni s ha megtörténnék is, nem liisz- sziik, hogy azt 24 óránál tovább fenntarthatná; mert ez határozott ignorálása a közönség iránti köteles figyelemnek. Váljon mi akadályozhatja a nyug. vasút igazgatóságát abban, hogy ezen vonatait vagy 2 órával később indítsa, vagy hogy a déli vasút csatlakozását a közönség méltányos igényeihez képest kieszközölje? De nemcsak a déli pályával való „csatlakozás“ képezheti jogos panaszunk egyedüli tárgyát, sokkal inkább megütközésre méltó a Kis-Czellben találkozó vonatok összeköttetése. Az esti vonat csatlakozása e helyen már minden tisztességen alul áll; mert itt nem idegen pálya veszi át a közlekedést, hanem ugyanazon társulat szárnyvonalán halad tovább s mégis nem egy-két órai késedelemre vagyunk kárhoztatva, hanem időtöltésül mindjárt meg is hálhatunk — ha ugyan kapni Kis-Czellben szállást; mert mig péld. esti 9 óra körül érkezünk meg Kis-Czellben — csak másnap reggeli 5 óra tájt indulhatunk tova, Pápa — Győr felé s hozzá tehetjük még, hogy itt nem is vegyes — de személyvonatokról (vagy legalább ilyesféléről) vau szó, Nos, ha igy fogja fel a magy. nyug. vasúttársaság korunknak „Times is money!“ jelszavát: nagyon természetes, hogy péld. a Veszprém és Győr közt directe utazók- ! nak két harmad része — csakhogy hamarabb czélhoz jusson — inkább a Székes- fehérvár-szőnyi vonalat használja, mint a Kis-Czell-Pápa felé vezető rövidebb irányt, ép úgy, mint a keszthelyi vagy u.-kanizsai utasok, kik — a mi derék vasutunk mellőzésével rendszerint inkább jelentékenyen költségesebb fuvarost használva — kocsin teszik meg Veszprémből Lepsénybe és viszont az utat, semhogy a hiányos csatlakozás miatt kénytelen időveszteséget szenvedjenek, Ez — úgy biszszük — alig a garanti- rozott kamatok elérése czéljából van igy berendezve. ------------Ne m akarunk ez úttal a még oly bőven találkozó viszás állapotokkal tovább foglalkozni, — valamint azt sem szándékunk vitatni, miért, hogy a naponkint közlekedő két nagyon különböző minőségű vonat díjszabása teljesen ugyanegy, hogy t. i. a csigamód haladó vegyes vonat árai a személyvonat áraival miért teljesen azonosak? — de még egyebekre sem kívánunk most kiterjeszkedni, mert reméljük, hogy felhozott alapos panaszaink az illető körök jóindulatú méltatására találauduak s az érdemes igazgatóság szives előzékenysége a a közöuség érdekében táplált egyéb óhajtásaink elősorolásától bizonyára felmen- tend. Ebbéli reményünket annyival is jogosultabbnak tartjuk, minthogy az említett kérdések egyike már a megye foruma^előtt is felszólamlás tárgyát képezte, honnan a kellő lépések megtétele határozatba is ment. De még ezen határozatnál is több reménynyel biztat minket azon benső viszony, mely megyénk mélyen tisztelt főispánja és a magyar nyugati vasuttársulat elnöksége közt fennáll... és főleg jelen provocálásunk után végre lehetetlennek tartjuk, hogy ezen benső viszony által nyújtott kedvező körülmény vidékünk érdekűben is valahára ne érvényesítse magát. Mi újság a nagy világban ? Oroszországból újabb zavargás hire érkezik hozzánk. A zavargásra állítólag a népszámlálás adott okot; de a népszámlálás ellen leginkább a lettek s esztek zúgolódtak, mert a jobbágyság helyreállításától és új adóktól féltek. A nép közt az a mese is kering, hogy a némnt császár elnyerte III. Sándor czártól a keleti tartományokat és a népszámlálás azt jelenti, hogy a tartományok átadatnak Németországnak. Kablás-, pusztítás- és gyújtogatásokról is beszélnek. Bécsből azt a sensationális hírt hozta a táviró, bogy ott az orosz nagykövet és titkárja ellen, midőn a ring8trasseu hajtottak végig, merénylet követtetek el. A merénylő, egy csehországi illetőségű ember, neve? Zieh János, foglalkozás nélküli csavargó, nagy darab követ dobott a kocsi üvegablakán keresztül a kocsiba, melyben az orosz nagyA „Veszprém“ tárczája Kibékülés. Nagy messze síkra ráborult az éj. Ha szertefoszlé fellegek'körül A hold szelid világa kitekint: Csak fegyvereknek tört darabjait Láthatja vérben ott tündökleni, S imitt — amott egy csendes emberarezot, Ki, mint ö, éppen oly nyugodt, szelid. ...........Sok százezer vivott ma itt csatat Or szágok sorsát döntő ütközetben, Most annyinak csendes nyngvóhelye, Hol egy térítőn ellenség, barát. Csak néha — néha hallszik egy sóhaj Elhallgat aztán s néma csendre vál, Eljö, közéig a szellemóra is, Ne féljetek, halandó emberek ! A néma csendben megszólalnak ők S beszélnek hozzátok, kik ott feküsznek. S tudjátok, mit beszélnek ? Mit tanítnak ? Nagy honszerelmet, önfeláldozót........... Ké t Ifjú fekszik egymáshoz közel, Ott leskődik mellettük a halál Hideg kezével hogy érintse őket, Az egyiket szép, ifjú nője várja, Reája gondol végperezében is, A másikat öreg szülője, bátyja, A szellőtől küld végcsókot nekik. Nagy ellenségek voltak eddig ők, Gyűlölték egymást, a hogy csak lehet, Nagy, engesztelhetetlen gyűlölettel. De a mikor a hon veszélybe forgott Mindkettő elment küzdni, védeni, Azért, a melyet egyenlőn imádtak, S melynek veszélye hőssé tesz, kibékít .... Most ott feküdtek a végperezre készen, Nem is gyanítva, hogy a másik oly Közel van, szintén a halálra várva. A fellegek közül kibukkanó Hold megvilágító mindegyiket S egymásra esett végpillantatuk. Feléledének. — És mosolygui kezdtek Egymásra édesen. — A mi gyönyör Csak létezik kimondhatatlan, az Ott játszott, fénylett, halvány arezukon. Es mintha mind a kettő tudta volna, Mi lenne véglietetlen üdv a más’ra, Végső erővel felemelkedének. S közelb húzódva egy a másikához, Fájdalmat elfeledve, kéz a kézben, S utolsót dobbanó szivükben a Menyország minden boldogságival Forróan, hosszan megcsókolták egymást. E csókban volt a szent kibékülés. A másik perezben távol fellegekben, A libegő csillagvilág között, Repült már lelkűk, tisztán, hófehéren A Nagynak és Dicsőnek trónusához ....................... Sz omaházy István. A veszprémi egyetemről. Nehány évvel ezelőtt egy uj, eddig még senki által elő nem adott collegiumot tűzött ki előadási tárgyul a budapesti egyetem tudós tanára dr. V eLapu uk mai számához fél ív melléklet és a csei Tamás. A kollégium czíme volt: „A római jog befolyása a magyar jogra.“ Az iránta érdeklődők szép számmal hallgatták ez élvezetes előadást, mert dr. Vécsei ismeretes az egyetem ifjúsága előtt az által, hogy a legszárazabb tárgygyal is tud gyönyörű választékos nyelvezetével s mégis eléggé népszerű előadásmodorával figyelmet kelteni a hallgatóságban. Mennyivel inkább e tárgygyal, melyben a magyar kulturfejlődést mintegy összegezve adta elő. Mindjárt előadása kezdetén egy intézetről tett említést, mely hazánkban páratlan állott s honnét mintegy a központból terjedt a hazai tudomány s ez a veszprémi egyetem volt. Az igen tisztelt tanáromat előadásának befejeztével, megkértem, engedné meg nekem, hogy e tárgyról a mondottakhoz híven, a közelebbről is érdeklődőknek a „Veszprém“ czímü heti lapban megemlékezzem; s nemcsak hogy erre engedélyt nyertem, de egyszersmind ajánlatot kaptam Veszprém érdemes alispánjához, Vóghelyi Dezsőhöz,kit hajói értesültem, a történelmi társulat Veszprém s megyéje történetének megírásával bízott meg s kinél több adatok voltak tárgyra vonatkozólag, — de kit azonban egy alkalommal megkeresvén s legnagyobb sajnálatomra otthou nem találván, jobb alkalomra halasztottam tárgyam kifejtését. De ma már nem késhetek tovább, mert e hó 7-én dr. Vécsei T. e. t. akadémiai székfoglalójául e tárgyat fejtette ki általános érdeklődés mellett. A veszprémi egyetem szerinte a XII. század ban keletkezett, de a város ezt megelőzőleg főiskolával birt. Egyeteme oly tanintézet volt, mely nagyságára s tudományosságára első helyet vívott ki magának a hazában s az egész kontinensről jöttek ide, hogy kiképeztetésüket itt nyerjék. Tanárai majdnem kizárólag egyházbeliek voltak, mint azon „Hivatalos Értesítő“ 2-ik száma van csatolva, kor tudományosságának kiváló művelői s terjesztői, fizetésüket a veszprémi káptalantól nyerték. A tárgyak, melyeket itt tanítottak; a „szépművészeten“ kívül, majd teljesen jogiak voltak. Itt adták elő a magyar törvényeket, tanították a szokásjogot, oklevél szerkesztést, a hivatalos irályt, a kanon (egyház) jogot és a római jogot. A törvények magyarázatát s a különböző jogi előadásokat nemcsak világiak, de egyházbeliek is számosán hallgatták, mert a magasabb egyház hivatalokra csak oly egyházférfiút alkalmaztak, kik a jogtudományban is kellő jártassággal bírtak. A tanárok számszerint 15-en voltak, mely szám, tekintve az azon korbau levő külföld legnagyobb iskoláinál alkalmazott tanárok számát, igen tekintélyesnek vehető s ez enged leginkább következtetést vonnunk az egyetem nagyságára — A kiről megemlékezhetünk az Pál tanár volt, ki egyszersmind veszprémi nagypréposti tisztet is viselte. Könyveik is szép számban lehettek erre (Vonatkozólag dr. Vécsei be is mutatott egy könyvjegyzéket; s az akadémia osztatlan érdeklődése s elismerése mellett íejezte be nevezett egyetemi tanár akadémiai székfoglalóját. Ezek azon adatok, röviden összegezve, melyek Veszprém hajdani nagyságára vallanak, különösen az Árpád-házból származott királyok alatt játszhatott nagy szerepet, de egyszersmind bizonyságot tesznek a fönmaradt adatok arról is, hogy hazánkban a műveltség iránt való érdeklődés más nemzetekkel egyidőben ébredt és terjedt s ha nem is mondhatjuk, hogy minden időben lépést tartott a többi műveltebb nemzetekkel, de oly színben még sem lehetett, minőben néhány író, anélkül tán, hogy róla meggyőződést szerezhettek volna, szerette festeni. Gyöngyösi Kornél.
