Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1882-07-16 / 30. szám
Till, évfolyam* 1§§3. 30-lk szám* Veszprém, jultiis IO. VESZPRÉM közgazdasági-, társadalmi-, helyi- s általános érdekű MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Magánvitáknak » személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el. Szerkesztőségi iroda: Vár 4. sz. a. — Ide czimzendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Megjelen e lap a „HIVATALOS ÉRTESÍTŐ“-vel együtt minden vasárnap reggel. BendkivUli esetekben kü- lönlap adatik ki. — Előfizetési ár mindkét lapra : negyedévre 1 írt 50 kr. ; félévre IS fi t; egész évre 6 frt. Egyes példányok ára 15 kr. — Hirdetések dija: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyilttérben 20 kr.; minden beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal: Krausz A. könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reeinmát.ió. Házi ipar a népiskolában. Gyermekéveimre ha visszagondolok, látom, mennyiben változott, mennyire fejlődött népneveléstink. Az elmélet a gyakorlattal, mely a legjobb mester — hoza- tik kapcsolatba. A szemléltetve tanítás folyton nagyobb tért foglal el. Az ötvenes években az iskolai taneszköz faluhelyen — egy fekete falitábla, egy-két a tanító által pingált olvasó-tábla, és még egy köteg — hogy úgy mondjam — mogyorófa-pálcza. Földgömb, az öt világrész abrosza, termé- szettani, természetrajzi ábrák csak a col- legiumi iskolák falait diszítették. És ma?! Egy tanszertár a jól felszerelt népiskola. Ezzel természetesen nagyon meg van köny- nyítve a tanítás ; a gyermek emlékezetébe mintegy belevésődik a tárgyak képe, részei, könnyen felfogja hasznát, czélját, azt saját hasznára előnynyel fordíthatja. Az ember természetében fekszik az utánzás. És ez tovább haladásunknak hatalmas emeltyűje. A gyermek — magunkról tudjuk — figyelemmel kiséri a felnőttek minden tetteit, ő is azt úgy igyekszik utáncsinálui. A gyermekben a munkálkodási ébredező ösztön többfélekép nyilvánulhat: a nélkül, hogy tudná a mozgás szükségességét, az egészségre! befolyását, különféle erőt kifejtő mozgást, könnyebb munkát végez. Mutatkozik ez a kis korban, a játéknál, később egyes bonyolultabb játékszerek, eszközök kitalálásában, összeállításában. A földmives fia gazdasági eszközöket: jármot, ekét, taligát, szekeret, két krajczáros piros nyelű késsel állít össze; a szekérbe vagy maga, vagy egyik társa lesz a vonó ló; a járomba meg egy pár ürgét fog bele. Én egy-két osztálytársammal a mondottakon kivül csináltam puskát, pergettyüt, vizi- és szélmalmot, stb. Meg is emlegetem ám; boldogult jó tanítóm, ha a forrásfőre lementünk vízért — a malom-kerék forgásban, melyet lopva A „Veszprém“ tárczája. Karczolatok a délmagy. országi oláliság társadalmi viszonyairól. IFalvaik, viselkedésük, ünnepek, böjtök, papjaik, tanítóik, eszera-iszom, drága halálozások, anyagi romlás, erkölcsi ha nyatlás, bodzafaházasságok. Kanaán lakói.) (Folytatás és vége.) Egy pár főivilágosodott tanító azonban itt-ott mégis elfogadta, s örömmel mutogatta egyikök alkalom adtával a kir. tanfelügyelő urnák, hogy o már ezt is tanítja. Hauem uram u. m. ez a hosszú vasszeg, a mi keresztül megy rajta, egészen meg volt görbülve a rossz csomagolás miatt. De kitaláltam a módját, széjjel szedtem és vigyázva igyeuesre kalapálgattam s mint látja úgy áll, mint a czucza, s pörög sokkal szebben, mint előbb. Jól tette tanító ur, mond keserű humorral a tanfelügyelő ur, de csak minél kevesebbet forgassák ezt, inkább aza.-b.-cz.-és könyvet. Ilyen vezérek kezén csoda-e, ba nem viszi tovább a gyerek az a.-b.-cz.-nél, s ba egy két forint apró pénzt kell megolvasni, leterített subáján veti azt ki a paraszt — társai segédkezésevel ?.. Az altisztek honvédőinknél alig tudják a nevüket aláírni, az utczák neveit 100-dik sem képes elolvasni, kátét, zsoltárt, imakönyvet nem hord a nép a templomba, csak elmegy s hallgatja, hogy czifrázza ki a pópa hosszú énekeit; predicatiót tartani nem szokás, még rövid homiliákat sem. Hát hol és kitől halljon, tanuljon a szegény nép jót, illőt, nemeset? . ■ vittünk le, sokáig gyönyörködtünk, vagy mikor a szélmalmot, épen mikor belépett az iskolába, véletlen a mellének szegeztem : keserűségünkre kézzel foghatólag bizonyította eljárásunk helytelenségét. Ezt csak azért említem fel, hogy lássuk, mennyiben űztük régebben a házi ipart. Mind sűrűbben hangoztatják: az életnek tanítsunk, azaz: olyan szellemben, oly tárgyakra fordítsuk a figyelmet, úgy tanítsuk a gyermeket, hogy felnőtt korában — majd mikor a nagy iskolába, az életbe kilép — a tanultaknak közvetlen hasznát vehesse. A mai anyagiakért küzdő, sokat követelő korunkban a tisztességes megélhetést, a család jólétét biztosítsuk. A szegénység, ismerjük el, sok véteknek kutfor- rása, mely a tudatlansággal másolt restség katlanjából buzog föl. Mig a munka sok rossztól megóv, ételeinket megfűszerezi, az életet kellemessé teszi, jólétünket emeli: ezért ezt ue csak mint szabályt állítsuk a gyermek elé, de adjunk neki alkalmat a gyakorlatban érvényesíteni: ezt nyerjük, ha benne a szunnyadozó muukakedvet felélesztjük s fokonkint tovább fejlesztjük. Ma már a népiskola tananyaga annyi, hogy ritkán s csak rendes iskoláztatás mellett vihető keresztül. A művészeti tárgyak, zene, ének, rajz, melyek a kedélyt emelik, a miiérzéket, finom ízlést fejlesztik; ipar behozatala, meghonosítása által jövőnk biz- tosíttatik: ez a nézete több jelesnek elismert paedagogusnak. Itt a szép a hasznossal hozatik összhangzatba. Én a rohamos újításnak semmiben sem vagyok barátja. Mig a fölkapott eszme életrevalóságáról, valamely dolog hasznavehetőségről meg nem győzettetem: annak apostolává nem szegődöm. Higyen bárki bármit, jó lélekkel merem a házi ipar elterjesztését ajánlani, meg vagyok győződve, hogy ebből csak jó származik, népünk anyagi jóléte szilárdabb alapra fektettetik. Évek óta tartó megfigyelésem kifolyása a fönnebbi állításom. Az emlékezet tárháza az agy, a íő, elvont fogalmakkal ha megtöltjük, az újabb ismeretek a régebbiekből kiszorítanak. A lesz a tartós ismeret, hol a kéznek is akad munkája az eszme megtestesülést, alakot nyerhet. Ezt látjuk a házi iparban. A házi iparnak legközönségesebb neme a szalmafonás, kosárkötés, leányoknak varrás, kötés, horgolás, a faragás, lombfüré- szelés már magasabb íejlettséget, nagyobb erőt, több ügyességet kíván. Ez inkább olyan vidéken tanúsítandó, a hol hozzá az anyag könnyen megszerezhető, a a népnek részben keresetforrását képezi. A szalma- fonás, kosárkötés azonban már mindenüvé behozható. Részletekbe nem bocsátkozom, csak mint általános elvet állítottam fel, a figyelmet akarom fölhívni. A szalmafonást, kosárkötést téli időben a család mindegyik tagja, még aki más munkára képtelen — folytathatja. Ismertem Barsmegyében két- három falujában úgyszintén Pápán több családot, akik a család fenntartására szükségeseket ilyen munkával szerezték meg. Jól vau barátom, elfogadjuk a tanácsot, de egy a bökkenő: nevezetesen minket, régebbi tanítókat nem tanítottak ám mesterségre, nem tudunk belőle, nem értjük az ilyen babráló foglalkozást, tudom, igy szólnak többen. Igaz bizony! Nem is vagyunk okai e tekintetbeni hátramaradásainknak. A kor egy-egy lépéssel megelőz bennünket. Mégis a mennyire lehet, az árral tanuljunk úszni: az újabb tanítási me- thodust, a haladó kor követelményeit figyelembe véve elébb menjünk. Vészprémmegye lelkes, fáradhatlan tanfelügyelője már két Ízben — tavaly és az előtti nyárban — Veszprémmegye tanítói számára házi ipar- tanfolyam létrehozásán fáradozott. Nem rajta múlt, hogy e szép szándék életet nem nyert. Pedig kívánatos, hogy ez ne sokáig maradjon, ne legyen csak — pium desi- derium. — Az illetékes hatóságok fognának kezet a buzgó tanfelügyelő úrral. A kertészetet, méhészetet, selymésze- tet, házi ipart egy osztályba sorozom. Mindegyikből csak annyi tanítandó, mennyi a gyermek erejét, más többi tantárgy tanulásától idejét el nem veszi. Ha már ennyi félét kell tanítani: inkább kevesebbet, de jól. Ebben egyik vagy másik tanítandó tárgy iránti túlságos előszeretet — a mi sokunkban megvan — a többinek rövidségére szolgál. Úgy hallottam, a tanácsadásban jó szűkmarkúnak lenni, mert különben az embert bőbeszédűségére e szavakkal figyelmeztetik: „ne sutor ultra crepidam.“ Németh Gerö. Mi újság a nagy világban? Alexandria lángokban van; iszonyú a pusztulás képe, melyet egyrészt az angol ágyúk, másrészt maga Arabi pasa visszavonuló seregei okoztak. Egész utczákban nincs egy kirabolatlanul hagyott bolt vagy ház. Mindenfelé tömérdek hulla fekszik. A hullák száma ezrekre megy, köztük számos európai, török, arab és perzsa nő. A szegény emberiségnek valóban érdekében van kivánni, hogy inkább folyjon a diplomatia tintája évekig, mint az ágyúk folyassák a szegény nép vérét. Oroszországban a nihilizmus folyton rettegésben tartja a legmagasabb köröket. Nem csoda, hisz a társadalom legfelsőbb rétegétől le a legalsóig egészen korrumpált ország a legkedvezőbb talaj erre. Borzasztó állapot is az, mikor két ember nem beszélhet az utczán bizalmasan egymással, mert nem tudja, nem spitzlivel van-e dolga. Ott igazán áll az, hogy a pénz hatalom, mert ott mindent, becsületet, jellemet, elvet árulnak pénzért. A iiszaeszldri bűnügyben némi csendet hoztak be az angol ágyúk Alexandriában, amennyiben a közügyelmet a Pharaók hazája felé terelték. Mi is rejlik azokban a csillagokban? Rövid értekezés a nevelést és iskolákat érdeklő egészségügyről. A társadalmi életben minden lelkiismeretes és gondos családfőnek legelső figyelme-tárgyát képezi az, hogy gyermekeit testileg, lelkileg gondozza, s a szépben, jóban, hasznosban, helyes irányban nevelje. Ő megtartja böjtjeit szigorra), templomba elmegy, meggyujtja garasos gyertyáját, oda ragasztja egyik szent kép alá s bámulja a pópa éneklését, azután ünnepel, amint és meddig a pópa meghagyta volt neki. P. u. husvét 3 napos ünnep, szerda szabad, csütörtök tilos (villámos,) péntek ünnep lett megint szombat szabad, fehér vasárnap úgyis vasárnap. Volt tehát husvét hetén 5 ünnepe és 2 dologté-napja. S ez igy megy egész nyáron, őszön, télen, csakhogy télen még több az ünnep, lakzi, mint egyébkor. Ez az oka, hogy ha végig megyünk az oláh falun, több csoport embert, nőt, legényt, leányt látunk heverészm a ház előtt a porban (többnyire hanyatt) és nagy érdekkel beszélgetui. Csak ki városon, vagy sürgős munkán van, hiányzik, a többi egész nap beszélgetni jár, vagy aluszsza az igazak álmát, mig föl nem veri a legfőbb, halaszthatatlan munka — az evés. Földmivelő Dép, de főleg csak a kukoriczát szereti rakni, mert mivelése kevés munkával jár s mindjárt enni lehet, különben is ez lévén tápláléka, a búzát, rozsot piaczra hordja. Kertjébe főleg szilvafát ültet, (2—3 hold szilvása is van némelyiknek) mert ezzel semmi baj többé s nyersen eledel, kifőzve adja a pálinkát, az oláhnak egyetlen italát, nektárát, bor, sör neki nem ízlik. Piaczra a baromfit hordják, mert ők — mint említve volt már — nem tudnak elbánni vele; még tejet se hordanak be, mert nem lévén egy tiszta bögréjük, edényük, nem képesek tiszta, édes tejet előállítani, túró, vaj készítésről fogalmuk sincsen, ezért drága e czikk, daczára a sok marhának, mert csak az jő piaczra, mit a kevés sváb asszony előállít. Mesterséget az oláh nem tanul, szolgálni nem megy se fia, se lánya. Ezért méreg drága ide lenn a cseléd, ezért nem bir megállani egy birtokos sem. mert csak azon szemét magyar és német népséggel kénytelen vivődni, akit Arad, Csongrád, Szeged, Temes kitolonczoz, kivet kebeléből. Egy játszó leány gyerek mellé kap 3 frtot havonta, egy silány szolgáló 5, szakácsné, szobalány, havi 8 — 10 írton alul szóba se állanak. Mikor aztán a dolog összefut kapálás, kaszálás, kötözés, aratás idején nincs munkás elég, de kell; vesz hát a gazda, ahogy és ahol kap, s ad egy szőllőkapásnak 1 frtot naponként, egy álmos kötöző oláhlány vagy vénasszonynak 70—80 kr., kaszás, arató kap 2 írt, 2 frt 50 kr., 3 frtot naponként junius, julius hóban. Csak szüretelni tódul be szivesen az oláh népség is, mert jó bért kap, meg arany napokat él — egy hétig mellette ő is. De ezzel aztán le van a dolognak ez évre. Szilvám, pálinkám, kukoriczám van, nem dolgozom biz én, ha 5 frtot adsz is, — mondja az ajánlatra s meg is tartja szavát, otthon hasal órege, apraja folyvást. Azt kell aztán elnézni, hogy folynak az aranynapok okt., nov., deczember hóban közöttük, kivált, ha jól beütött a szilva-termés, és 10 15 akó pálinkát égetett, (a gazdagabb 60—70 akót.) A legszükségesebb teendőt kivéve, nem tesznek egyebet, esznek, isznak, pálinkáznak, örege, apraja, szomszéd, koma, sógor, aki jön pálinkás üveget hoz, vagy kap a háznál s megy a hajrá, mig eldül mind, asszony, hajadon, gyerek egyaránt, mert innia kell, a csecsemő ha sir, tele öntik jó pálinkával — s elhallgat; — holnap újra kezdik. A jószág marhaféle éhezik, mig egyiknek ismét a józansága megjön s vet eléjük valamit, aztán megint a kábái asszonyok igéit hangoztatják, noha hírét se hallották a jó matrónáknak. így megyen ez, mig a pálinkában tart. Csoda-e hogy ilyen ködös állapotban romlik szerszám, kocsi, Lapunk mai számához egy féliv melléklet és egy féliv „Hiv. Értesítő“ van mellékelve. igásbarom, az egészség, a vér szülőknél és gyermekeknél akkor is már, midőn ezek még nem tehetnek róla?! Hát az erkölcsi kár, az illem és szemérem kiölése . .. Hagyjuk el, messze vezetne egy szerény tárcza keretétől, a bölcsészet, a vallás, a nemzet gazdászat terére, pedig az nem ide vágó. Annyit bizony szomorúan be kell ismernie barátnak, úgy mint ellenfélnek, hogy a bánáti oláhság rohamos szegénysége és apadásának egyik legfőbb oka e rendetlen életrendben vagyon. Félévig semmi, egyszerre sok is, sőt túlságos, ételből, gyönyörből egyaránt. Vegyük csak azt, hogy a legtöbb üejehuja, lakzi a téli hónapokon esik, — de nyomon a sok meghűlés betegségek is; orvost nem akar ismerni e nép, jó a kuruzsolás is, ha ez nem segít, jő a pópa füstülés, szentelés énekével, persze ez is azonnal pénzbe kerül, de legalább nyugodt a család, hogy mindent megtett, ami tehetségében állt. S ha meghal valaki, újabb titulus bibendi, újabb vagyon-pusztitás és pusztulás. Virasztani eljön a fél falu hívás nókül is, s ezeknek enni inni kell, mig beléjük fér, különben meg nem marad a faluban a bánatos család. Hús, kenyér s egy akó pálinka elfogy ily alkalommal a legszegényebb háznál is; eladódik az utolsó tinó, vagy süge, eltűnik a menyecske nyakán lóggó pár arany ezüst pénz ... s ha nincs, ád a falu jószivü zsidaja egy zsák lisztet, s az általa gyártott spiritusos vizből — amennyi tetszik, — kétszeres árban; aztán elvár az aratásig, az Isten áldja meg a jó emberét. Temetés után 8-ad napra újabb tor (pomána) tartatik, melyen ismét a falu örege apraja jelen le hét — és van is; 6 hét múlva még egy pomána; és évfordulóra ismét az utolsó és legnagyobb tor, ha a föld alul teremtik is ki. Gazdagabb családokhoz ellátogat ilyenkor a vidék szine java, városi urak
